Dunántúli Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-19 / 16. szám

2 NAPE ö 1958 JANUAR Mi Az ENSZ bizottság tárgyal á rabszolgaság kérdéséről Newyork (TASZSZ): Az ENSZ épületében megkezdte munkáját az a bizottság, ame­lyet a gazdasági és szociális tanács alakított a rabszolga­ságról szóló pótegyezmény ter­vezetének kidolgozására. A Szovjetunió képviselője az általános vitában hangsúlyoz­ta, hogy a Szovjetunió kül­döttsége támogatta a rabszol­gaság megszüntetéséről szóló pótegyezmény kidolgozására vonatkozó javaslatot, mivel a rabszolgasák megszüntetéséhez valamint a vele összefüggő in­tézmények és szokások felszá­molásához hatékonyabb intéz­kedésekre van szükség, mint amilyeneket a rabszolgaságról szóló 1926-os konvenció elő­írt. A szovjet küldöttség — mondotta a Szovjetunió kép­viselője, — felhívja a figyel­met a rabszolgaság megszün­tetéséről előterjesztett és tár­gyalási alapul elfogadott an­gol határozati javaslat több fogyatékosságára. Ez a hatá­rozati javaslat, akárcsak a konvenció, megtűri a rabszol­gaságot azokban az országok­ban, ahol még fennáll, még­hozzá meghatározatlan időre. Ez ellentétben áll az ENSZ- alapokmányban foglalt elvek­kel és célkitűzésekkel. A ha­tározati javaslat szerint ki kel­lene vonni a konvenció hatá­lya alól a gyarmati területeket, bár köztudomású, hogy éppen a gyarmati területek azok, amelyeken legelterjedtebb a rabszolgaság, és hogy a gyar­mati rendszer kedvező felté­teleket teremt a rabszolgaság­nak és a rabszolgasághoz ha­sonló viszonyoknak a fenn­tartásához. A szovjet képviselő a határozati javaslat fogyaté­kosságainak ismertetése után közölte, hogy a Szovjetunió küldöttsége e fogyatékosságok kiküszöbölése céljából konkrét módosításokat fog beterjeszte­ni a határozati javaslathoz. A bizottság ezután megkezd­te az angol határozati javaslat cikkelyenkénti megtárgyalását. A Bp. Honvéd újabb győzelme A Bp: Honvéd labdarúgó- csapata szudáni második mér­kőzésén Is nagyszerűen szere­pelt. A magyar bajnokegyüt­tes Khartumban 9:1 (6:1) arányban győzött a Hilal (Fél­hold) csapata ellen. Jacques Duclos elvtárs jelentése a Franc a Kommunista Párt Központi Bizottságának ülésén Párizs (MTI): Szerdán Pá­rizsban ülést tartott a Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága. Az ülésen resztvet­tek a kommunista parlamenti csoport tagjai és a párthoz kö­zel álló haladó képviselők is. Az ülésen Jacques Dubios je­lentést terjesztett elő a poli­tikai helyzetről és a pártnak a választások utáni feladatai­ról. Jacques Duclos jelentésének első részében elemezte a ja­nuár 2-i választások eredmé­nyét és a Francia Kommunis­ta Párt által aratott győzelem jelentőségét. Foglalkozott a Poujade-mozgalomma! is, mely — mint mondotta, — „megkí­sérli a fasizmus felé vezetni Franciaországot.” Jacques Duclos ezután részletesen ele­mezte a Szocialista Párt és a Radikális Párt magatartását. — Ha kisebbségi kormány alakulna. megtagadva azt, hogy baloldali többségre tá­maszkodjék, — hangsúlyozta Jacques Duclos, — feltétlenül a reakció játékszerévé válna és számos fontos kérdésben kény­telen lenne beadni derekát a reakció képviselőinek. Nyil­vánvaló, hogy ha a holnap kormánya a reakciós és gyar­matosító jobboldaltól függő helyzetibe juttatja magát az­zal, hogy elutasítja a kommu­nistákkal való megegyezést, az algériai probléma rendezése késni fog, sőt veszélybe kerül. A francia nép azonban azt akarja, í hogy ezt a problémát gyorsan rendezzék. Nyilvánva­ló, ha a holnap kormánya azt tartja majd szem előtt, hogy jó kapcsolata legyen a reakció­val, elkerülhetetlenül annak nyomása alá kerül és képte­len lesz megtenni azt, amit a tömegek elvárnak tőle élet­viszonyaik megjavításában. Nem a reakcióval szövetkezve, hanem csak a reakció ellen harcolva lehet kielégíteni a munkásosztály és a népi tö­megek követeléseit. Jacques Duclos ezután hang­súlyozta, hogy az eljövendő kormány csak abban a mér­tékben tudja majd megvalósí­tani a világi oktatás védelmé­re alakult akcióbizottság mi­nimális programját, amennyi­ben ez a kormány határozot­tan támaszkodik a kommunis­tákat is magában foglaló bal­oldali többségre. Rámutatott ezután arra, hogy a jobboldallal lepaktáló kor­mány nem tudna eredménnyel megküzdeni a saját kebelén belül mutatkozó különböző frakdós irányzatokkal sem, mivel ezek a frakciók támoga­tásra találnának a jobboldali pártoknál. Egy olyan kor­mány, mely a reakció nyomása alá kerülne, mert elutasítja azt, hogy a nemzetgyűlésben meglévő baloldali többségre támaszkodjék, nem tudna szembehelyezkedni Nyugat- Németország remilitarizálásá- val, márpedig Franciaország biztonsága és a béke megőrzé­se feltétlenül szükségessé te­szi ezt az ellenállást. De nem tudna előrehaladni a leszere­lés és az atomfegyverek betil­tásának útján sem. Végül nem tudná kiszabadítani országun­kat a külföldi nyomás alól és elkerülhetetlenül annak a po­litikának a folytatására kény­szerülne, amely immár na- gyonis hosszú ideje az ameri­kai kormányok vontatókötelé­re kapcsolta Franciaországot. A francia munk'isosztály és a francia nép azonban fokozott erővel követeli a baloldali többségre támaszkodó és a baloldali po®iitikát folytató baloldali kormányt. A népi akarat megnyilvánulásának erejétől függ ennek elérése, s ez azt jelenti, hogy feltétlenül szükség van az országban folyó akció kiszélesítésére és fokozá­sára. Nem szabad megenged­ni, hogy veszélybe döntsék a január 2-i választás eredmé­nyét, amely a baloldal győzel­mét hozta. A nép azt akarja, hogy ezt a .győzelmet most tet­tek is kövessék és azt ne sik­kasszák el. Pártunknak min­dent meg kell tennie, hogy ki­fejlessze az országban a tömeg mozgalmat, hogy végülis bal­oldali kormány alakuljon és az új törvényhozás az ország ál­tal kívánt irányban haladjon. Fel kell készülnünk arra, hogy komoly ellenállásba ütközünk, de azokat végülis le fogja küz­deni a néptömegek nyomásá­nak ereje, mert a néptömegek változást akarnak — fejezte be jelentését Jacques Duclos. Csu Te marsall és kísérete megérkezett Prágába Prága (CTK): Csu Te mar­sall, a Kínai Népköztársaság alelnöke Nie Zsu-csen marsall­nak, a Kínai Népköztársaság honvédelmi bizottsága alelnö- kének és Liu Lan-taonak, az országos népi gyűlés állandó bizottsága tagjának kíséreté­ben kedden délután Prágába érkezett. Csu Te marsall fogadtatásá­ra megjelentek a főpályaudva­ron a Csehszlovák Kommu­nista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tag­jai, valamint Viliam Sirőky miniszterelnökkel az élen a kormány tagjai, a hadsereg tábornokai és a csehszlovák közélet sok más kiemelkedő személyisége. Megjelentek a baráti országok diplomáciai képviselői is. Siroky miniszterelnök mon­dott üdvözlőbeszédet, amelyre Csu Te marsall válaszolt. Ezután a prágai várban Csu Te marsall látogatást tett An­tonin Zápotockynál, a Cseh­szlovák Köztársaság elnökénél. Sztrájk a szingapúri angol katonai támasz­ponton London (TASZSZ): Rádió­jelentés szerint a szingapúri haditengerészeti támaszpont­nak mintegy kilencezer mun­kása 24 órás sztrájkot jelen­tett be. A munkásod így tilta­koznak az ellen, hogy kilakol­tatják a katonai dokkok kör­zetéből azoknak az indiaiak­nak a családját, akik már nem dolgoznak a támaszpon­ton. Társadalmi segítség a földrengés- károk helyrehozására 'A földrengés által sújtott pest-környéki községek igen je'entős támogatást kapnak >■;. áraink, vállalataink, hivata­liunk dolgozóitól. Az elmúlt r nokban sokszáz önkéntes munkás segített Dunaharaszti- bm, Taksonyban, Szigetszent- miklóson és a környező köz­ségekben a megrongálódott házak újjáépítésében. Számos üzemünk építőanyagot, igen sok dolgozó pedig pénzt aján­lott fel a’ kárvallott falvak lakóinak. A Rákosi Mátyás Művek dol­gozói közül munkaidő utón minden nap mintegy száz dol­gozó utazik Dunahafasztiba, Taksonyba és segít az épüle­tek helyreállításánál. Agyár térítés nélkül téglát, hulladék deszkát, karbidmeszet és más építőanyagot bocsát e falvak rendelkezésére. A Lenin Kohászati Művek dolgozói a kommunisták tag­gyűlésén és a termelési érte­kezleteken a földrengés-súj­tottá falvak megsegítésének Ügyével Is foglalkoztak. Már többezer diósgyőri kohász ajánlotta fel forintjait és szer­da délig több, mint ötvenezer forint gyűlt össze. A komáromi városi tanács dolgozói januári fizetésük 3-5 százalékát ajánlották fel a földrengés károsultjainak. A sztálinvárosi fiatalok szintén elhatározták, hogy pénzzel se­gítik a bajbajutott lakosokat. A ráckevei járásban és So­roksáron, a fővárosi javító­ipari Tröszt százötven dolgo­sója é<f a XX. kerületi Tata­rozó Vállalat számos építőbri­gádja kezdte meg a munkát. Az egri Gárdonyi Géza színház tagjai elhatározták, hogy a január 24-1 délutáni előarjás teljes bevételét a föld­rengés által sújtott lakosság megsegítésére ajánlják fel. A Kereskedelmi és Pénz­ügyi Dolgozók Szakszervezete budapesti bizottságának fel­hívására vasárnap csaknem háromszáz kereskedelmi dol­gozó segített Dunaharasztiban és Taksonyban a boltok és az épületek helyreállításánál. Új edzők az NB I-es labdarúgó csapatoknál Az 1956. évi NB I-es labda­rúgó bajnokságban résztvevő több csapat új edzővel kezdte meg Jelkészülését. így Doro­gon, Pécsett és Szegeden mű­ködik már új edző, míg a Bp. Vörös Lobogó, a Csepeli Va­sas és a Szombathelyi Törek­vés edzőké-dése még nem dőlt el. Kik NB I-es együttes szakvezetői a következők: Bp. Honvéd: Kalmár Jenő, Bp. Ki­nizsi: Sós Károly, Bp. Vasas: Baróti Lajos, Bp. Dózsa: Bu- kovi Márton, Dorogi Bányász: Kemény Tibor, Pécsi Dózsa: Kalocsai Géza dr., Salgótarjáni Bányász: Szűcs György, Tata­bányai Bányász: Kiéber Gá­bor, Szegedi Hal. Lakat Károly. Az iskolai félév végén A hosszú téM szünet végét­ért. Ismét kitárultak az isko­lák kapui, s január hátra lévő napjait a félévi bizonyitvány- várás lázas izgalma tölti ki. A hatévesek büszkén mutatják majd szüleiknek első bizonyít­ványukat, az érettségi előtt állók „szalagavatás’‘-ra ké­szülnek. Bár még nem zártuk le az iskolai félévet, oktató-nevelő munkánk eredményeinek és hiányosságainak körvonalai már kirajzolódtak. A legszembetűnőbb változás iskoláink életében az igényes­ség. Nevelőink oktató-nevelő munkájukra fokozott gonddal készülnek, módszeresebben ta­nítanak s a színvonalasabb munka nyomán a tanulóktól is több, biztosabb és maradan­dóbb tudást kívánnak meg. A hazafias nevelés színvona­la emelkedett. Mind a tanítási órákon, mind az órákon kívül azt tapasztaltuk, hogy neve­lőink igyekeznek kiaknázni a hazaszeretetre nevelés lehető­ségeit. A Szovjetunió a népi demokratikus országok életé­nek tanulmányozása, a nem­zetközi munkásmozgalom, va­lamint a gyarmatosítás elleni küzdelem kérdéseivel való fog­lalkozás — éppen az elmúlt jubileumi évtői kezdve — el­mélyült. A nevelőik igényességiének fejlődése a mumkáranevelés terén is eredményeket hozott. Hiba az, hogy a fejlődés nem egyenletes és nem általános. Bár az iskolai fegyelem ja­vult, sok panasz merült fél a tanulók iskolánkívüli magatar­tása elilen. így nem mondhat­juk el, hogy a fegyelmezettség a tanulókat általában jellemző vonás. Ennek a hibának gyö­kere nemcsak az iskolában van. Hiba az, hogy a társada­lom, a szülői ház nem mindig támogatja teljes mértékben az iskolát. Előfordult, hogy fedez­ték a tanítási óráról való tá­volmaradást, eltűrték az enge­dély nélküli színház- és mozi­látogatást, indítottak sport­versenyen olyan tanulót, akit az iskola — éppen rossz tanul­mányi eredménye miatt — a versenytől eltiltott. Mindez tö­rést okoz ifjúságunk egészsé­ges fejlődésében, sőt kétarcú­sághoz, jellemtelenséghez ve­zethet. Persze vannak szülői munkaközösségek, amelyek az anyagi támogatás mellett, igen komoly erkölcsi támoga­tást is nyújtanak iskolájuk­nak. (Vasas II., Meszestelep, Ágoston tér, Kertváros, Leő- wey és Nagy Lajos Gimná­zium, Építő- és Gépipari tech­nikum) Politechnikai képzésünk fej­lődött. Általános gimnáziu­maink reáltagozataiban beve­zettük a gyakorlati órákat. Az általánosisfcalai barkácsoló- műhelyek felállítása azonban, hely hiányában nem sikerült. A tanítási órákon, az egyes anyagoknak a termelésben való felhasználási lehetőségeit és módjait, a termelési diái rások megismertetését, a kéz­ügyesség fejlesztését — éppen az életre nevelés szempontjá­ból ás — nagyobb gonddal kell végeznünk.' A termelés megis­merése érdekében szorosabbá kell fűzni az iskolák kapcso­latát az iparral és a mező- gazdasággal (látogatások, hasz­nos társadalmi munka). A szülőkben és a tanulókban még erősen él az a nézet, hogy az érettségi után csak az íróasztal következhet. Helyes munkaerőgazdálkodásunik azt írja elő, hogy az egyetemekre, főiskolákra a szükségleteknek megfelelően küldjük a legjobb — és mind több munkás és paraszt — tanulókat. Fejlődő és mindig szélesebbkörü mű­veltséget kívánó .iparunk, me­zőgazdaságunk és kereskedel­münk igényli az érettségizett fiaitalokat. A legutóbbi évek sok érettségizett fiatalja ta­lálta meg helyét és szép jöve­delmét iparunkban, mezőgaz­daságunkban és kereskedel­münkben. Fegyvernemi tiszt­képző iskoláink is sok fiatalt várnak, hogy ott a legszebb hivatásra, a haza megvédésére készüljenek elő. A fejlődés — ha némely vo­natkozásban lassú is — fel­felé ívelő Irányt mirtat, így az iskolai félév mérlege pozi­tívnak ígérkezik. Láthatóak már a második félév feladatai is. A szülőkkel és a társada­lommal meg kell ismertetnünk és értetnünk az iskola célki­tűzéseit, módszereit: meg kell valósítanunk az iskola és a szülői ház egységért. A társa­dalmi, pedagógiai felvilágosító munkát erősítenünk kell a ne­velés összhangjának és az ifjúságvédelmi feladat megva­lósítása érdekében. Ne legye­nek városunkban az ifjúság nevelése iránt közömbös em­berek! A jobb, a korszerűbb oktatównevelő munka biztosítá­sára mozgósítanunk kell a tár­sadalmat, ki kell építenünk az egészséges, kétoldalú patronáló mozgalmat. Szülőknek és nevelőknek össze kell fogniok az ifjúság előtt álló pályaválasztási prob­lémák megoldásában. Elő kell segíteni, hogy az altalános is­kola nyolcadik osztályába járó jól tanuló munkás- és paraszt- gyerekek valamennyien to­vább tanuljanak. Foglalkoz­nunk kell az érettségi előtt állókkal és helyesen kell el­döntenünk, kik és hol tamil­jának tovább, az egyetemre és főiskolára nem kerülők pedig az iparban, mezőgazdaságban és kereskedelemben keressék boldogulásuk lehetőségeit. Mindez nemcsak az iskola és a nevelők feladata. Mun­kánk csak akkor lesz eredmé­nyes, ha mindenki — de első­sorban a szülők — rósztvesz- nek a gyermekek, tanulófiata­lok nevelésében, Dr. Molnár Péter Pécs Városi Tanács okt. oszt. vez. Turista úton a Szovjetunióban (Koller Margit, a Siklósi Állami Gazdaság brigádagronómusának utinaplója) — November eleiért Pogácsás György, az állami gazdaságok minisztere elláto­gatott Sáripusztára. Velem is elbeszélgetett, kérdezgetett a munkámról, aztán elutazott. Az élet, a vetés változatlanul folyt tovább. Csak akkor le­pődtem meg, amikor levél ér­kezett a minisztériumból; négy fényképpel jelentkezzek Buda­pesten a személyzeti főosztá­lyon. Mit -keressek én a sze­mélyzeti osztályon? Nagy dolog lehet, ha egye­nesen odahivatnak engem, aki nemrég végeztem el a szent- lőrinci mezőgazdasági techni­kumot: csak nem talált valami súlyos hibát a miniszter elv­társi Bakos Antal elvtárs szobá­jában tudtam meg: jutalom­képpen két hétre túrisrtaútra mehetek a Szovjetunióba..; Se holt nem voltam, se ele­ven. Láthatom a szovjet mező- gazdaságot, beszélhetek a szov­jet emberekkel, személyesen járhatok azokon a helyeken, melyekről sok százezren csak ^újságból olvasnak. Sok ez egy­szerre egy húszéves lánynak. Még december elsején érte­sítettek, hogy a vonat tizedi­kén indul a magyar turista­csoporttal. összecsomagoltam. Figyelmeztettek — ilyenkor sokan akadnak tanácsadók — vigyek magammal meleg ru­hát, fényképezőgépet, papírt vagy tíz kilót, ceruzáit is egy tucattal, hogy mindenről pon­tosan és bőven beszámolhas­sák, ha hazajövök. De nem az­ért vagyok fiatal, hogy fázzak és nem akartam se bundát, se csizmát magammal vinni. A gondos munkatársak hozták utánam Pécsre: nagyon jól tették, mert odakint nagy hasznát vettem a 32 fokos hi­degben. Már tíz órakor — két órával az indulás előtt — kint izgultam a Nyugati pályaud­var kultúr-várótermében. Arra használtuk fel a hátralévő időt, hogy ismeretséget kötöttünk a 67 fős csoport tagjaival. KÖny- nyű volt valamennyit felis­merni, szabályos névcédulák a bőröndjeiken jelezték, hogy külföldre utaznak. Nagy volt a tolongás. Roko­nok és ismerősök, újságírók és fotóriporterek tarka serege kavargóit, beszédük összefolyt egy értelmetlen hangzavarrá. Végre elérkezett a pillanat. — Beszállni — kiáltották a kalauzok, aztán éles fütty és Lassan elindult velünk a vo­nat . .; Ködös, téli reggel köszöntött ránk, amikor Záhonyban ki­szálltunk a vonaliból. Innen már látszott a Tisza hídja és ami azon túl van, az már a Szovjetunió. , Világoskék kocsiban utaz­tunk tovább. Nem tudtuk, mit figyeljünk? A tájat-e vagy a kocsi kényelmes, gondos be­rendezését? A padlón szőnye­gek, fekvőhely selyem paplan­nal, a rádión cigányzenét fog­tunk és a bársony függöny mö­gül csodáltuk az ismeretlen tájat. Első szovjet ismerősünk Ivan Zujkov — csinos barna fiatal­ember — volit, a moszkvai ke­rületből. ö magyarázta el, mi­re valók a vasút mentén a fiatal erdők. Nemrégen ültet­ték, — mesélte — hogy meg­védjék a vasútat a hóviharok­tól, mert Ukrajnában nem ritka a pusztító téli vihar. A földeken — magunk is láttuk, másfélméter vastagon mindent belepett a vakítóan fehér hó. Azt is tőle tudtuk meg, hogy a szántásokon 3—1 hektáron­ként azért hagynak félméteres mély barázdát, hogy itt folyjon le a hóié, a csapadék és ne áll­jon meg a földeken. A Kárpátok fennséges lát­ványt nyújtottak, a viadukt szédítő mélységet hidal át, a mélyén piciny falucska, han­gyáknak látszanak az emberek és fent a magasban az örök hó hazája. Még rágondoltni is rossz, mi lenne, ha a vonat le­szaladna a sínről? Közben figyelmeztettek, hogy az óránkat két órával állítsuk előre. Hatvan órai utazás után ér­keztünk meg Moszkvába. Már messziről megpillantot­tuk a téli ködön át Moszkva hatalmas épületeit. Tanakod­tunk, milyen házak azok. Borró János, a bábolnai ag- ronómus találgatta: — Az a rettentő magas biz­tos a Lomonoszov Egyetem. Mire egy szovjet elvtárs megnyugtatta; — Az „csak” egy közepes, 32 emletes lakóház, ötszáz lakója van... A Lomonoszov Egye­tem az ott jobbra, amelyiknek olyan mjgas a tornya. Elcsoaálkoztünk, a szovjet elvtárs szerélyen mosolygott: az ő hazájuk márcsak ilyen, Moszkvában nagy hasz­nált vettem a rámerőszakolt meleg bundának. Ahogy ki­szálltunk a vonatból, arcunkat csipte-marta a 27 fokos hideg. Bizony fázott a lábunk a nylon harisnyában. A Gosztyinytca Lenyingrad- szkajaban szálltunk meg. Ma­gyarul Leningrád szálloda. El­ragadó szép épület Huszonöt emeletes és négy lift közleke­dett az emeletek között. Lép­csőház? Olyan nem volt. Meg is jártam, végig akartam sé­tálni az emeleteken, de meg­nyugtattak; — Vegye igénybe a liftet, itt nincs lépcsőházi A 11. emeleten kaptam egy ágyas, fürdőszobás lakást, te­levíziós készülékkel. Nagyon meglepett, amikor este hat órakor megkezdte adását és a Hattyúik Tava című balettet közvetítette. Egy hibája volt csak, nem tudtam elmenni mellőle és éjfélig — műsorzá­rásig néztem. Én tehát már láttam televíziót. Bár már Magyarországon is bekapcsol­hatnám. (Folytatjuk) 4P*

Next

/
Thumbnails
Contents