Dunántúli Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-19 / 16. szám

*956 JANUAR 19 NAPLÓ 3 PÁRT ÉS PÁRTEpItES Uj pártvezetőséget választottak az István-aknai kommunisták Kinek nem ömlött volna el szive körül a meleg már a bányász-zenekar indulóira a padsorok közé bevonuló út­törők láttán?! Amikor a zene és a fergeteges taps utáni csend­ben egy magabiztos, fiatal lány megköszönte a nyugati mező kommunistáinak a meleg tan­termeket, az iskolához vezető aszfaltos járdát?! Sokan eltel­tek érzésekkel, de a vezetőség- választó taggyűlés igazi ünne­pélyességét nem ezek a külső­ségek hozták meg. Ott honolt az vasárnap minden István- aknai kommunista szívében. „Ünnep ez a mai nap” — Kiss (43) elvtárs, a Bien csa- patvezető vájárok sem fogad- pat vájára kapta meg először ják szívesen a munkamódszer a szót. „Hátszázöt címzetes sztahanovista van a nyugati mezőben. Hol vannak? Tán nem akarnak dolgozni? Nem! Ott a hiba, hogy a műszaki átadókat. A háta-mögött fél­tékenységből, hiúságból ellene dolgoznak, nemhogy segíte­nék. Itt is sürgősen változtat­ni kell. A mi üzemünkben van 'ej vezető elvtársak tavaly nem jó, harcos vezetőség, vannak gondoltak arra: hol termelünk majd a II. ötéves terv elején! Kevés a szenedé munkahely, nincsenek megadva kellően a műszaki feltételek. Rossz a csapat hangulata a sok ide-oda dobálás miatt. Javaslom: min­den csapat maga készítse elő saját fejtését s végezze az elő- vájást, mert akkor úgy gondol kodik: jó lesz sietnem derék szakemberek, megvan a régi szabolcsi szellem; mi­ért ne tudnánk úgy dolgozni, mint ötvenkettőben?” Az égető termelési kérdések szenvedélyes megvitatása né­ha egy kissé elsodorta a fi­gyelmet a pártpolitikai tenni­valóktól, hisz csak egy elvtáns feszegette a legjobb bányá­mondta a Kossuthra* Rufli = Lajos, s valóban: ünneplőt öl- Ä^bbA ?Z* szervezetnek ilyenirányú gyen­ge munkáját s egy másik kö­vetelte, hogy az üzemvezető­----vouvu«m. LHlilltr'piLH LW.“ , “ , * , -------------> tő it az is, aki csak hajnalban főshez. A munkásvándorlás- szállt ki az éjszakai műszak- ró1 ned'i,í anmvit- tttnvminv ról és nem egy kabát hajtóká­ján ott díszelegtek a szénfalon szerzett érdemrendek vörös szalagjai is. A nyugati mező kommunista bányászai alig egy-két ember hiányával mind eljöttek s figyelmesen hallgat­ták meg a pártvezetőségnek Lantos János párttitkár elvtáns hogy a más°dík ötéves terv- ál’tal elmondott beszámolóját. be.n ugyanúgy helytállunk, ról pedig annyit: törődjünk többet az újakkal úgy is, hogy minél előbb megtanulhassák a szakmát és többet kereshesse­nek." — A II. Síéves tervet nem a múltúnkhoz híven in­dítottuk be ... Mutassuk meg, Talán hosszúranyűlt egy ki­csit két — egyre jobb mun­kában — dolgos eszten­dő értékelése, de tükrében nemcsak a közelmúlt esemé­nyeit láthatták a kommunista bányamérnökök, vájárok, csil­mint az elsőben ... Nem hiá­nyozhat a terv indulásakor a mi szenünk. — Ebből indult ki Vereckei Rezső főmérnök, Heller szállítási felvigyázó és a felszólaló vájár. De a szén mellett meglátták az embert lések, hanem már a holnap Is’ a fiatalokat is. „Tűrhetet- teendőit is. Előremutatott ez tón’ j100? mit meg nem enned a beszámoló annyira, hogy egV'eQV fiatal csillés amikor végeszakadt _ a vita fz bősekkel szemben — fa­el őtti szünet beszélgető cső- kadt ki egy bányamérnök, de portjaiban lobogott tovább h°gy „gyenge nálunk egy-egy gondolata. „Ha a tér- ?, LISZ” — arra a következte- melés a pártmunka fokmérője **sre 18 futott, hogy éppen ne- — akkor emelt fővel állhatnak ki> a mérnöknek kellene tob­oz ország színe elé a nyugati bet törődnie velük. „Én talál­mező kommunistái, hisz ré­szükre már december 22-én végétért az év és 8970 tonna szenet küldtek felszínre — a terven felül”. De hány és h.ány vagon rakódhatott volna meg még szénnel Pécsbánya­koztam személyesen is a szov­jet ifjúsággal — érvelt Rufli elvtárs, — lelkesek, szorgal­masak, műveltek. Miért ne le­hetne a mi fiatalságunk is olyan? Azzá lesznek, amivé neveljük őket, s nekünk be­rendezőn. ha nem sikkasztják vsületbeli kötelességünk derék-1 T, m • F n ... /I tVl h /I v 1 - s* 4- T. . 7 ST I.'í T - Lf el a Rufli-módszert? A száz­méteres mozgalmat? Érzik fe­lelősségüket abban, hogy két­százzal többen számoltak le idén is, mint szállt le új a bá­nyába? És 48-cal több vájár öregedett nyugdíjba, ment más szakmába, mint amennyit 1955- ben képeztek. Két kéz emelkedett fel egy­szerre a vita kezdetén, de A DISZ-fiatalok készülődnek a tagkönyvcserére A sörgyári DISZ alapszerve­zet közel két hónapja készül a tagkönyvkiosztó taggyűlésre. Először számbavettük fiatal dolgozóinkat. Az egyeztetésnél kiderült, hogy három még nem tagja a DISZ-nek. Elbe­szélgető bizottságokat alakítot­tunk s a gyár fiataljait felke­restük. A három DISZ-en kí­vüli, Magori Katalin, Reszter Iloi}a és Hidegkúti Tibor más­nap ki is töltötte a belépési nyilatkozatot. A beszélgetés eredménye volt, hogy minden­ki rendezte tagdíját is. (Arató György) * Az egész falu ifjúsága — az öt kulákfiatalt kivéve — DISZ tag lett Belvárdgyulán, mert mindegyiküket megnyerték a tagösszeírás során, sőt már a tagkönyveket is kiosztották, Sipter Katalin titkár vezeté­sével. * Az ivánbattyáni DlSZ-szer- vezet a napokban tartotta meg ünnepélyes tagkönyvkiosztó taggyűlését. * A pécsváradi járási pártbi­zottság végrehajtó bizottságá­nak minden tagja két DISZ szervezetet patronál. Sokat se­gítenek az instruktorok és több helyen az alapszervi párt- titkárok is. Kékeiden és Sze­derkényben például a pártve- Kt őségi tagok is résztvettek az elbeszélgető bizottságok munkájában. embereket faragni belőlük." — S a vita mindjárt átcsapott a fiatalok szakmai nevelésére. „Miért nem foglalkozott a be­számoló a szakmai színvonal­lal? Nem emelkedik, hanem az Igazán kiváló vájárok ki­öregedésével csökken a szak­mai képzettség. Én magam — mondta Zóna elvtárs, gázmérő, — megmutatom annak, aki kéri tőlem, hogyan csinálnám — de ez édes-kevés. Keveslem a munkamódszerátadás ered­ményeit.“ Nem késett a válasz Rufli elvtárs felelt meg rá: „Való igaz, állhatnánk jobban is. Én most Is megmutatom, kit tanítottam be, s azok most is felül vannak a normán. Az itt a hiba, hogy sokszor a csa­ség necsak a párttitkárral, meg az ü. b.-elnökkel intézzen el mindent. „A választott ve­zetőség minden egyes tagja részt kér magának a pártveze­tés felelősségéből. Ezt kell el­mélyíteni úgy, hogy szoros kap­csolat kovácsolódjék a párt- szervezet s minden bányász között — mondotta Fessel Ti­bor elvtáns, aki a megyei párt­végrehajtó bizottság nevében köszöntötte a nyugati mező kommunistáinak taggyűlését, s csak így teremhetünk for­dulatot István-aknán, meg az egész trösztnél. S a fiatalság támogatása mellett szervezni kell a versenyt. Tavaly ilyen­kor már izzott a felszabadulá­si verseny, ma még alig van felajánlás.“ „Ismerjük” — morajlott a terem, amikor a jelölőbizottság egyenként beterjesztette a ve­zetőségbe javasoltak nevét: Rufli Lajos Kossuth-díjas. Var­ga, Bánó, Bien, Lantos elvtár­sak ... Kovács István Í8) front- mester — őszinte szókimondó ember. Az „ismeriükét” egy megelégedett „az biztos!“ vált­ja fel, de csak Seres Ferenc DlSZ-titkárhoz van egy elv- tánsnek, Hegedűs körletaknász­nak útravalója: ne hanyagol­ja el ezután a tagszervezést. A választás egyhangú Amikor ezek a soroik napvilá­got látnak, már besugározza a szintek, munkahelyek, fejté­sek, műhelyek minden részét az új pártvezetőség tevékeny­sége. Irányításával versenyt szervez a szakszervezet, nagy versenyt, a II. ötéves terv el­ső versenyét a felszabadulás ünnepe tiszteletére. S a nyu­gati mező kommunistái, re­méljük meghallgatják Heller elvtárs figyelmeztetését: „ezt a vezetőséget mi választottuk — nekünk kell segítenünk is.” OROSZLÁN IMRE Szállítsunk olcsóbban l „-.-.A technikai színvonal növelése megköveteli egész népgazdaságunkban a szállítás korszerűsítését“ — mondot­ta Mekis József elvtárs a Központi Vezetőség november 9—12-i ülésén. A szállítást természetesen nemcsak a tech­nikai felszerelés megújításával lehet korszerűsíteni. — Itt Pécsett milliós értékeket lehetne megmenteni egy év alatt csupán a vasúti és a hozzákapcsoló szállítások jobb meg­szervezésével. Sárbataposott forintok... Egész népgazdaságunk szem­pontjából jelentős, hogy a vasutasok meggyorsítsák a kocsifordulókat. Törekvésüket azonban szinte naponta száz és száz akadály nehezíti. Egyik ilyen akadály, hogy a vállalatok a részükre érke­ző árut valóságos vagy vélt nehézségek miatt nem rakják ki és nem szállítják el idejé­ben. A vagonokra szükség van, s természetes, hogy a rakodási főnökség kényszerkirakást al­kalmaz, s emellett fekbért is fizettet. Gyakori eset, hogy így mázsaszám szóródik szét a szén, ezerszám törik a tégla, s nagymennyiségű termény és más áru semmisül meg. Felháborító felelőtlenséggel szórják egyesek a nehéz mun­kával megszerzett pénzt, amit másutt jövedelmezően felhasz­nálhatnánk. Például január 17-én reggel 7 órakor egy va­gon kukoricája érkezett a Pé­csi Sertéstenyésztő Vállalat­nak a hetvehelyi terményfor­galmitól. A kukorica dohos volt, így a vállalat nem vette át, hanem értesítette a megyei terményforgalmit. Ez délelőtt 10 órakor volt. A vagont dél­re kellett kiüriteni, s míg a vállalatok tárgyaltak, a vas­út ki is rakta a szállítmányt csekély 190 forintért ,•— a sárba. Miért ne? így legalább kevesebbet kell elszállítani, hamarább meglesznek vele. A kényszerkirakás — ha a címzett nem intézkedik ideié­ben — jogában áll a vasút­nak, sőt kötelessége is. De eb­ben az esetben mégis lélekte- lenül járt el, mert még 16.25 órakor is a rakodóvágányon állt az üres szerelvény, tehát kényelmesen elszállíthatták volna a vagonból is a kukori­cát De nem ez az egyetlen eset. Ilyesmi naponta történik a legkülönbözőbb árukkal. De­cemberben a Pécsi Húsipari Vállalat öt vagon szénért 7 413 forint fekbért fizetett. — A kényszerkirakás pedig 2 376 fo­rintba került. Emellett vago­nonként 5—6 mázsa szén szó­ródott szét a sárba! Az Agrá- ria Keményítőgyár szinte na­ponta fizet fekbérként kisebb- nagyobb összeget! Az Állati­fehérje Feldolgozó Vállalat há­rom vagon szén fekbéreként csikkal. A vállalatok egymás* közti és a magánosok szállí- tását a városi tanács felügye­lete alá tartozó Kertészeti és Helyifuvarozási Vállalat vég­zi. A pécsi BELSPED a szerző­déses és terven kívüli kocsi­rakományokat nem képes el­szállítani, mert mindössze 10 fogata van, azt is a vasútnak adta bérbe, 80 lovat pedig át­adott a Kertészeti és Helyi­fuvarozási Vállalatnak. A do­log érdekességéhez tartozik, hogy a 10 fogathoz van egy 12 fővel dolgozó kovács- és bognárműhelye, ezenkívül kö­rülbelül 30 szellemi dolgozója, bár ezek egy része megyei ügyeket is intéz. önkéntelenül felvetődik a kérdés: ha a pécsi BELSPED 10 fogata a MÁV-nak bérbe­adva a vasúton érkező darab­árukat szállítja, a kocsirako­5 065 forintot fizetett. A PIK- mányt pedig az AKÖV-től bé­nek pedig decemberben annyi téglája tört össze kényszerki­rakással, s annyi más fizetni­valója volt, hogy a 40 filléres tégla legkevesebb egy forint­ba került darabonként! — A sopiana Gépgyár címére ok- Korszerűbb szervezést tóber 28-án egy kazán érke­relt gépkocsik viszik, akkor mi szükség van a BELSPED- re? Ez a kérdés nemcsak Pé­csett jelentkezik így, hanem országosan. zett a MÁVAG-ból. A vállalat „türelmetlenül“ várta s mé­giscsak ez év január 14-én szállították el az árut és kifi­zették a 79 napi fekbért! Vándorolnak a lovak A fekbérért, a kényszerkira­kásokért nem mindig az illető vállalatok a hibásak. Előfor­dul, hogy éjjel érkezik meg az áru vagy olyankor, amikor nem tudnak hirtelen rakodó­munkásokat előteremteni. Az elszállítás is nehézségek­be ütközik. Pécsett a szállítás a következőképpen történik: a vasúton érkező darabárut a vasút szállítmányozási szolgá­lata viszi ki a címzettnek. Er­re génkocsikat használ és a BELSPED fogatait. A kocsi­rakományokat a BELSPED szállítja el, előre megkötött szerződés alapján, de az AKÖV-től bérbevett gépko­Á MÖHOSZ országos választmányának határozata A MÖHOSZ országos vá­lasztmánya határozatban je­lölte meg az alapszervezetei előtt álló főbb feladatokat. A határozat szerint alapve­tően fontos a MÖHOSZ alap­szervezetek politikai és szer­vezeti megerősítése. Végre kell hajtani a tagkönyvcserét s el kell érni, hogy 50 ezerrel nö­vekedjék a MÖHOSZ taglét­száma. Az országos választmány felhívja a szervezetek figyel­mét, hogy tervszerű, alapos munkával készüljenek a tava­szi és a nyári hónapok adta lehetőségek felhasználására. — Ebben az időszakban kezdőd­nek a szövetség és a DISZ ál­tal rendezendő nagy tömeg­versenyek, az Ifjúsági céllövő verseny, a pákozdi ifjúsági verseny, a repülő modellező­versenyek, a háromtusa baj­nokságok, a lövészklubok or­szágos versenye, stb. Szervez­zenek harci túrákat, járőrver­senyeket és egyéb tömegren­dezvényeket. Milyen megoldást lehetne itt találni, hogy a rakományok­nak a vasúttól való elszállítá­sa folyamatos és gyors le­gyen, s megszűnjék a kény­szerkirakás, a fekbér, a pa­zarlás? Az egyetlen helyes megoldás az lenne, hogy a BELSPED szerepét, — amely országosan 22 vállalattal és csaknem két­ezer adminisztratív dolgozóval működik, — a vasút szállít­mányozási szolgálata venné át. Ahogy említettük Is, a da­rabárut már úgyis a vasút szállíttatja házhoz, miért ne vihetné a kocsirakományt is? Átszervezés esetén a MÁV Szállítmányozási Szolgálata saját embereivel kirakatná a vagonokat, s teljes felelősség- vállalással házhoz is szállít­hatná. így elkerülhető lenne az áruk szállítás és rakodás közbeni rongálódása, s meg­szűnne a kényszerklrakás és a fekbér. S ami a legfőbb: meggyorsulna a kocsiforduló is! Az átszervezés még egy előnnyel járna — Végh Lász­ló, MÁV-felügyelőnek, a né- csi szállítmányozási szolgálat vezetőjének véleménye sze­rint, aki egy ilyen javaslatot már ki is dolgozott: a MÁV a mostani szállítással foglalko­zó apparátussal és a BEL­SPED jelenlegi létszámának egyharmadával tökéletesen el­látná a feladatot. Az átszervezés szükséges és hasznos! Megvalósításához csupán a posta- és közlekedés- ügyi miniszter intézkedése kel­lene, s máris nagy lépéssel haladna előre a szállítás ügye, Tenkely Miklós Ne. hogv dicsértem magunhat, de jól kijött a —-———— lépés. Pedig nehe­zen indult. — A gépjavításra érti ezt Lőrinezi Gyula, a gép­állomás fiatal, nemrég vég­zett mérnöike. öt kijavított traktor indulásra készen áll, mögöttük az ekék — tisztán, fényesen. Ahogy a többi javí­tott gép sem pompázott sokáig itt az udvaron, ezeket is viszik maholnap, hogy a. sellyei gép­állomás necsalk gépjavításban — hanem a tala jmuIlkákban is első legyen. — És nem lesz rájuk panasz, arra mérget veszünk, — mond­ják a szerelők. Mondhatják, hisz a többi — mintegy 35 — géppel sem volt még semilyen hiba. Valóban ez a legjobb vizsga a szerelőnek, gépnek egyaránt — De mi az oka, hogy gép­javításban már esztendők óta elsők a megyében? — Jártam már jónéhány he­lyen, de ilyen igazi munkaver­seny nem mindenhol van — tapint rá a lényegre Larch Gyula ü. b. elnök. — Ezt ér­demes megnézni. ;.. A munkaidő lejárt, a sze­relők és traktorosok szedelőz- ködnek a műhelyben, készül­nek hazafelé. De ott az egyik traktor körül, úgy dolgoznak még néhányan, mintha csak most kezdődne a műszak. Oda tartok. A UakUwkawosai Még nem — Hát maguk? mennek haza? Molnár János könyökig ola­josán feltekint az alkatrész mellől. — Csak ha elzavarnak, előbb nem... — és mosolyog, de még a szeme Is. Azt mondják, mindig ilyen vidám. Munka közben is fütyörész, tréfál, de a keze — az jár. Egyik brigád- tag csak három szót mondott a munkájáról, de ezt érdemes leírni: — Van benne szív. Ezért hívta ki Bognár Imre brigádvezetőt versenyre. Mol­nárék januárban eddig öt gé­pet javítottak, már kettővel többet, minit amennyi az egész havi tervük. Az első dekádban is ők voltak az élen, az erőgép­javító brigádok versenyzász­laja még az övók. De hogy kié lesz az elsőnek járó pénzjuta­lom a gépjavítás végeztével? Molnáréik szerint az övék. De Samu Sándorék és a többi bri­gád tagjai sem fogják zsebre- tett kézzel várni a jutalomosz­tást .;: Ugyanolyan alacsony ember, mint Molnár János, a munka­gépjavító brigádvezetők közül Varga Jóska bácsi. De szív itt is van ám! Meg harminc év gazdag tapasztalata. Neki mindegy, hogy cséplőgépet, elevátort, vagy kombájnt sze­rel, esetleg éppenséggel vezet Mindenhez ért. Most cséplőgépet javít a bri­gádjával. Három a januári terv, kettő már megvan, a har­madikkal is a napokban vé­geznek. Nyáron kombájnra szeretne ülni. Nem azért, ment úgy többet keres, hanem... — ahogy mondja: — Hozzáértő kéz és fül kell ezekhez a nagy gépekhez. Meg persze, jól művelt föld. Mert jók most már a mi magyar kombájnjaink, sokait tökélete­sítettek rajtuk. Nem hoznak azonban szégyent a gépállomásra azok a trakto­rosok sem, akik szántanak. Pénteken például azzal ment ki a legjobb fiatal trak­torosokból álló brigád, hogy 1000 hold most szerződött te­rülettel megbirkózik. Éjjel- nappal szántottak s így büsz­kén jelenthették, hogy alig három nap alatt az ezerből százzal el is készültébe. Persze vannak Sellyén gon­datlan traktorosok — és brf- gádvezetők, — de mind keve­sebben. Dián Ferenc egyéves gépében összetörött a dugaty- tyú az erős kopástól. Más gé­pen a hátsó kerék roggyant össze, amit még időben meg­akadályozhattak volna. Szige- csán József nem tisztította idő­ben az üzemanyagszűröt s ez­ért több szerelőnek fél napjá­ba került, amíg ezt a hanyag­ságból származó hibát megta­lálták. Még ha sokban is különbö­zik a sellyei gépállomás a me­gye többi gépállomásától, egy­ben nagy a hasonlóság: az újí­tások nemtörődöm kezelésé­ben. Kell több bizonyíték? A múlt évben egy fillért sem ad­tak az újítóknak. Pedig volt újítás, nem is egy. Helyes Jó­zsef az MVE 280—2000-es esztergapadot alakította át és látta el segédberendezéssel úgy hogy alkalmas hengerfúrásra. Hány értékes órát és nem ke­vés pénzt takarított már meg ezzel a gépállomás! Sőt jelszó­vá vált: „Nálunk már nem probléma a hengerfúrás" — de Helyes József még mindig vár a jutalomra. Múltkor is megkérdezte tőle az újítást fe­lelős, hogy ndnes-e valami újabb ötleté? ö csak legyin­tett. — Dehogy töltöm én már ilyenekre az időm, amikor egy fityinggel sem ösztönzik az embert. Ha valamire rájövök, egyszerűen megcsinálom ma­gamnak és kész. Lehet csodálkozni a vála­szom?! Fogl Ferenc igazgató is egyetért azzal, hogy ezeket a sérelmeket orvosolni kell. És fogja is hamarosan. De ki or­vosolja az ő sérelmét, ami egy­ben a gépállomás minden dol­gozójáé?! A bekötő-útról van szó, amely nem is létezik, mert azokat a méteres gödröket, mocsárnak is beillő sárrenge­teget mindennek lehet nevez­ni, csak bekötő-útnak nem. Az illetékes minisztériumban sem nevezhetik annak, hisz csak egy év alatt többet károsod­nak ezen a néhány száz mé­terein a gépek, mint amennyi­be az út megépítése kerülne: De amíg erre nem kerül sor, addig Ilyen időben csak 3—4 zetor képes átvonszolni rajta egy vontatót, és a traktorok csak úgy kászálódnialtnak át. ha egymást támogatják, mert hol az egyik, hol a másik fenekük meg. A szerelőcsarnokot, amely szénapajtából készült és földes, már nem is nagyon ki­fogásolják a séUyeiék, hisz ők bizonyították be, hogy szívvel és akarattal — összefogással — le lehet pipálná a legkorsze* rűbb műhelyekkel rendelkező gépállomásokat is, — sőt egy kivételivel mind — mivelhogy országos másodikak. S a gépjavításnak még nincs vége..a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents