Dunántúli Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-18 / 15. szám
1956 JANUÁR 18 NAPLÓ 3 PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTfiS Jó taggyűlés volt 1 Ez került a jegyzettömb végére befejezésként a Pécsi Szikra nyomda párta'apszerve- zetének vezetőségváliasztó taggyűléséről. Érdekes ilyen feljegyzésekkel tele papírlapokat forgatni különösen másnap, amikor ráér az ember elmélkedni, mérlegelni, az elhangzottakat elemezni. Itt van például Piskur Adél jelölése az új vezetőségbe. Amikor vitáira bocsátották, hogy felvegyék-e a jelöltlistára, felszólalt egyik elvtárs és így beszélt: „Azzal egyetértek, hogy Piskur Adél eJvtársnő fiattal, fejlődőképes, de tudomásom szerint a vallással kapcsolatban még vannak problémái.” Megkérdezik Piskur Adélt Szószerint így mondja: „Annyit tudok csak mondani, hogy a vasárnapomat megtartom”. Erre elhangzik egy megjegyzés: „Vasárnap mise — dolgozunk”. Rövid kis mondat ez és nem nélkülözi az iróniát. Csoda, ha mindenki mosolyog? A jelölőbizottság egyik tagja mégegyszer elmondja, hogy „azért jelöltük, mert szívesen végez társadalmi munkát, fiatal, fejlődőképes. De ha így van, akkor egyenlőre. ..” Bizony egyenlőre nem, — nem jöhet szóba, mint párt- vezetőségi tag. Majd talán évek múlva, ha e téren is változik. „Ki 6zavaz amellett, hogy Piskur Adél elvtársnőt felvegyük a jelöltlistára?" — kérdezi az elnök. Mellette senki, ellene mindenki. Hiába, nem könnyű leszámolni a múlt ~ -iradványaival, ami az ember fejében él és élni akair. Ez az elvtársnő valóban szívesen végez társadalmi munkát, ahogy mondták: aktív. De még össze tudja egyeztetni magában a két világnézetet, egyikben még hisz, a másikban — ha lehet így mondani — már hisz. Haladás ez nála? Feltétlenül. Az új vezetőség egyik féladata lesz, hogy ne hagyja megállni ezen az úton. Pörös Imre elvtárs, a párttitkár, aki a vezetőség igen sokoldalú és alapjaiban jó beszámolójának előadója volt, bizony átszáguldott az elmúlt két év kétségtelenül szép eredményein, nem elemezte azokat mondva, hogy „az eredmények magukért beszélnek, azt mindenki tudja, utóbb még v állveregetésnék tűnne”. — Emiatt bírálták is a beszámolót. „Olyannak tűnt, mintha csak hibák lennének”. Erre a válaszban megitetézte az előbbi hibás elgondolást azzal, hogy „a jó bornak nem kell cégér”. Ez bizony nem így van. Az eredményekről alaposan, azok elérésének módszereiről nem beszélni annyi, mintha eldobjuk a további építőmunka eddig lerakott alapjait. Különben ez a közmondás példának is sántít Bizonyítja ezt a bor példája. Ki ne emlékezne, hogy minden valamire való csárda portójára ki volt írva: „Megállj pajtás, ne tovább, itt a jó bor, itt igyál!” Vagy: „Itt a világ közepe, pajtás ide gyere be!” Mégegy: „Világos mint a nap, hogy jó bort csak itt kaphat!” Ugye a jó bornak is kellett cégér! Itt van azután mégegy tanulságos eset. Azt mondja a beszámoló, hogy vannak elvtársak, akik csak addig végeztek pártmunkáit, addig törődtek a pártszervezet ügyeivel, amíg magasabb beosztásba kerüléssel, jobb anyagi körülményekhez nem jutattak. Akikre vonatkozik ez, minden bizonnyal magukra ismernek. Miért kellett ilyen kereszt- rejtvényszerűan tárgyalni ezt? Akinek inge volt, az is gondolkodott, hogy az ingből a nyak vagy a kézelő tartoaik-e rá, akinek viszont nem volt inge, — célozgatta magában, hogy kire tartozik. Nem arról van szó, hogy nem dicsért és bírált rnévsze- rint is a beszámoló, csupán arról, hogy az egyik leglényegesebb kérdésben elfeledkezett erről. Erről bátrabban kellett volna szólni. Uj, friss erők felkutatása és nevelése — ez egyik legfontosabb feladata az új pártvezetőségnek. E téren bizony elég sok a kívánnivaló. Jelenleg kevés a vezető beosztásra alkalmas ember és erre jegyezte meg egyik elviéire, hogy náluk olyan helyzet alakul ki, ilyen vezetőségválasztásnál, „mint amikor a nyugdíjas újra dolgozni kezd". Bizony ez így van, Az üzemi szakszervezet most azon töri a fejét, hogy kit állítson be Harcos Károly elvtárs helyett, akit a pártvezetőségbe választottak. Vigyázni kell ara a szociális „három harmadra”, amit Pörös elvtárs említett Kétségtelen, hogy sok benne az igazság, de van az üzemben friss, fiatal erő és nem úgy van, hogy „a többi volt magánvállalkozó és hullák“. Rossz útra terelheti ez a szemlélet a párttagságot. Ilyen gondolatokat ébresztett a Szikra nyomda taggyűléséről készített jegyzet, amelyről — ismét le kell írni; jó, harcos, eleven vezetőségválasztó taggyűlés volt. E néhány megjegyzés talán hasznos le6z másutt is. K. J. LEVELEZŐINK ÍRJÁK A munka jobb megszervezésével, a verseny fellendítésével Pécsbányán is teljesíthető a terv Vasárnap a pécsbányaá kul- túrotithanbain terített asztalok mellett jöttek össze a bányászok, csapatvezetők, műszakiak, hogy megtárgyalják az alacsony tervteljesítés okát. Már az előkészületekből sejteni lehetett, hogy szenvedélyes vita, eredményes megbeszélés következik. Jeienszky elvtárs már a kultúrotthon előcsarnokában elmondta, hogy ő is tartogat egy-két dolgot erre az értekezletre, mert szerinte az a legfőbb hiba, hogy a vezető elvtársak nem gondoskodtak elegendő taralókfej- tésrőil. S mivel néhány tönkrement, nincs mihez nyúlni, öt órakor már csaknem minden szék el volt foglalva a nagy kultúrteremben. Először Börzset Mihály elvtárs, a kerület igazgatója kitüntetéseket és okleveleket osztott ki a legjobb műszakiaknak és fizikád dolgozóknak. Utána felállt Szabó Rezső elvtárs, a bánya főmérnöke s ezzel megkezdődött a vita. A havi 95 százalékos tervteürjesítéssel kezdte s elmondta, hogy emiatt bizony csökken a béralap s így elsején soványabbak lesznek a borítékok, ha nem változtatnak az eredményen. Nem előre elkészített beszámolót olvasott fel a főmérnök, hanem csak úgy enalékezeffoől idézte aizokat az eseményeket, amelyek fizikaiaknak és műszakiaknak egyaránt tanulságul szolgálnak. Elmondotta: Szé- chenyi-aknán az I. keleti ke- resztvágaton megtűrik azt, hogy két gát fújjon. Erről tud a szellőztetés vezetője, Fulmer ©Ívtárs, bekerült a naplójába is, csak éppen a végrehajtás, illetve intézkedés maradt el. — A fegyelem dolgában is, sok még a tennivaló — folytatta Szabó elv társ. — Gyakran látni fegyelmi bejegyzéseket a felügyelet naplójában. Az ügyet azonban nem intézi el senki. így aztán a hibák elkövetői sok mindent gondolhatnak, csak éppen azt nem, hogy rosszat cselekedtek. — Balázs, Nikola asz és Stier elvtársak nevét említi Szabó Rezső. A főmérnök elvtárs ezután több megjegyzést tett az elhanyagolt biztosításokra. Példákat is említett. A VI. szánt lies fejtésében a Veezely-fejtés- ben hiányoznak a lábfeszkék. Sokan már a desztkázásit sem tartják fontosnak. A vitaindító csupán a Blazsek frontbrigádot dicsérte meg, mert munkahelyén, ahol még 80 fokos dőlésű résziek is vannak, kifogástalanul biztosít. A Pán- ezéd Ferenc frontmeeter „hagyatékát” jól gondozzák. A beszámoló után az elnök azt kérte, hogy mindenki bíráljon bátran, mutassanak rá a hibákra. Elsőnek Trinter János vájár él a lehetőséggel. Kifogásolja, hogy nem volt eléggé önkritikus a főmérnök beszámolója, mert — A mi csapatunkat, a 233- a«t a múlt hét minden napján máshova osztották be. Voltunk a 14, 13, 12, 14, majd újból a 12-es fejtésben. Ez bizony nem a mi hibánk, hanem a rossz szervezés következménye. S azzal fejezi be, hogy ezen változtatni kell. A következő felszólaló, az András-alknai bányaimester, Rudnai László elvtárs részben a kapkodó szállításnak tulajdonította a gyenge eredményt, a 95 százalékot. Háhn Ferenc vájár azért szólt, ment gyakran anyag, ezerszámhiány akadályozza a munkát. Főleg szorítógyűrű- böl, „bandács”-ból van hiány. Emiatt műszak közben gyakran ott kell hagyni a gépet; Javasolta, készítsenek drótból : doiglanes szorító gyűrűket, s ;y nem kell egv-egy hiba cseri anyag után mászkálni. —< Patró László szállítási dolgozó arra kérte a műszakiakat, hogy a VI. szintre is küldjenek elegendő üres csillét. Megígérte, hogy a jó csille töltés érdekében —• munkaközben is, ha ideje engedi — elbeszélget a töltő csillésekkel. Sok érdekes, tanulságos felszólalás hangzott még el, ami egész biztosan hasznos segítséget nyújt a tervteljesítésért folyó harcban. Sok mindenről esett szó, egyről azonban — a versenyről — megfeledkeztek. Erről még az ü. b. elnök, Bocz elvtárs is hallgatott. Pedig nem ártott volna ennek is időit szentem. Vajon mi volt az oka annak, hogy az év első munkanapján egyetlen csapat sem érte el a 100 százalékot? Tett-e már mindenki erejéhez és képességéhez mérten felajánlást, ■s hogyan szervezte meg az év eleji versenyt a szakszervezet? Ezekről a kérdésekről semmit sem hallottunk a termelési értekezleten, pedig itt van az elmaradás megszüntetésének kulcsa. A termelés! értekezlet számos olyan hibára hívta fel a figyelmet, amelyek megszűnj tetőse elősegíti az elmaradás' pótlását A javeslaitok megvalósítása elsősorban a műszaki vezető elvtársakra hárítanak komoly feladatokat. Határozott, gyors intézkedésre van szükség. Ebben a munkájukban bátran támaszkodjanak a kommunistákra, akikre a legnehezebb napokban mindig bizton számíthatnak. Még két hét választ el január végétől, megvan tehát a lehetőség, hogy az év első hónapját is tervteljesítéssel zárják. Jövönkről tervezgetünk... Néhány hónap választ el bennünket az iskolaév befejezésétől. Néhányan közülünk továbbtanulnak, mások állásba mennek, főként termelőszövetkezetekbe. Frank József, az iskola DISZ-titkára például a Mezőgazdasági Akadémián tanul tovább. Tervéről így nyilatkozott: „Fejlődő mezőgazdaságunk mind több és több tudást követel. A tudást pedig csak könyvekből, kitartó tanulással lehet megszerezni. Elmúlt már az az idő, amikor a tudás apáról-fiúra szállt. Mezőgazdasági Akadémiára azért jelentkezem, hogy mindjobban elsajátítsam a szakismereteket s hogy megálljain helyemet a mezőgazdasági nagyüzemek vezetésében“. Frank József helyesen gondolkozik. Osztályunk nagyobb része, a képesítő megszerzése után azonnal résztvesz a mezőgazdasági üzemek vezetésében. Szabotln János Mezőgazdasági Technikum Szentlőrinc. Hasznosítjuk dolgozóink javaslatait A múlt évben vállalatunknál beszereltünk egy 25 méteres szállítócsigát. így egy vagon kirakásánál a magot nem kell zsákba merni és vállon behordani a raktárba, hanem a szállítócsigával egyszerre a megfelelő helyre juttatjuk. Kicseréltük előpörkölő berendezéseinket. Ennek eredménye: a pogácsa olajtartalma az előző évihez viszonyítva átlagosan 1 százalékkal csökkent. Nagy gondot okozott munkánkban, hogy minden héten körülbelül négy órát álltunk az üllepítő tartály tisztítása miatt. Előgyűjtő tartály alkalmazásával elértük, hogy az üllepítő tartályt havonta csak egyszer kell tisztítani. 1956-ban Bürge elvtárs javaslatára vagon-hídmérleget szerelünk be az áruk pontos mérésére. Dolgozóink javaslatait értékeljük és — megvalósítjuk ókét. Strácz Gyula igazgató. Pécsi Növényolajipari Vállalat Már többször kértük... Gyöngyösmelléknek nincs vasútállomása. Már többször kértük a MAVAUT igazgatóságát, hogy részünkre nagyobb autóbuszt biztosítsanak, mert a jelenlegi nem tudja lebonyolítani a forgalmat. Községünkből sokan járnak Pécsre és Szigetvárra dolgozni. Az utóbbi időben azonban mind gyakrabban velük is megesik, kiszól a kalauz: nincs hely. A gyöngyösmelléki dolgozók nevében kérem a MÁVAUT vezetőségét, hogy küldjenek nagyobb buszt, olyat, amely befogadja nemcsak a bérleteseket, hanem az amúgy utazni akaró dolgozókat is. Azt hiszem, hogy sem a MÁVAUT- nak, sem államunknak nem érdeke, hogy a gyöngyösmellé- klek öt kilométert gyalogolva, a nemeskei vasútállomásról tudjanak csak elmenni hozzátartozóikhoz, vagy éppen ügyes bajos dolgaikat elintézni. Tóth Gyula Megnyílik a Bartók Béla emlék-kiállitás Városunk legszebb részén, Január 21-én, szombaton, ünnepélyes keretek között nyitják meg Pécsett a Bartók Béla emlék-kiállítást azMSZT székház nagytermében, A megnyitás után a zeneművészek szövetségének pécsi csoportja Bartók műveiből hangversenyt ad. Utána avató ünnepség keretében, a TT1T értelmiségi klubját Bartók Béláról nevezik el, a Széchenyl-téren egy székelykapura emlékeztető versenytábla áll. A „HVDSZ kiváló dolgozói“ cím alatt néhány becsületes dolgozó fényképe látható, sajnos felismerhe- tetlenül. Az elsárgult, felperdült feliratokról látszik, kikezdte őket az idő vasfoga, éppen ezért megcsú- íolják feladatukat Ha a HVDSZ a szocializmus építésében élenjáró dolgozók népszerűsítését csak Ilyen hanyagul végzi, akkor adja át a táblát például az Építő és Faipari Dolgozók szakszervezetének, amely véleményem szerint azt méltóképpen használná fel. Beimel Károly. A z öreg Dávid Dezső bá-rí esi odamutogatja bütyr kas, eres ujjait: — Ugye nem egyformák?! i-~ Nem. — Hát nálunk is ilyen különbözők az emberek. Nehezen mondja, minden szót kétszer is meggondol, de lassan mégis csak megtudom, hogy két „tábor" van a tsz- ben. Dolgos, tennivágyó emberek mindkét oldalon, csak az egyik csoport, az örökké békétlenkedik... — Ha megkapják a pénzüket, két napig hangos a kocsma környéke a dorbézolásuktól. Más is szeret inni, dehát módjával!... S aztán nincsen pénzük — és szidják az elnökasszonyt, a vezetőséget, szidják a tsz-t, mindenki hibás, bűnös, csak ők makulátlanok. — És a többiek? — Hát akik megbecsülik magukat, nem isszák el egy hét alatt a keresetüket, Így van is egész éven át mit apri- taniok a tejbe. Ez fáj a Far- kaséknak meg a Mostohának... Azért mégse ilyen egyszerű az egész. Nem a kocsmai számla forintokra vagy százasokra rugó összege a választóvize a harkányi Első Megyei Tanácskozás Tsz tagjainak. Hát akkor mi? Pár hónappal ezelőtt érkezett haza az elnökasszony, Priol Ödönné egyéves iskoláról. Néhányan nem fogadták szívesen, azok, akik már hazaérkezése előtt is, — ki tudja, miért — vissza akarták hivatni az elnökképző iskoláról. De ha most már itt volt, nem tehettek mást, látszólag belenyugodtak, hogy asszonykézben a SzemtoL-izembe. gyeplő. De közben meg hízelgő szóval sugdosták Jaksa Jánosnak: — Mióta visszajött az Annus, sokkal rosszabbul megy minden. Hej, a te idődben!... Priolné előtt pedig Jaksát szidták. S ha elutazott valahová, nem fogadták el a brigádvezető utasításait, mert „az elnökasszony mást mondott". Sikerült is a két vezető közt megrontani a viszonyt. Pedig Priol Ödönné nem akart ellenségeskedést. — Sőt várta és kérte Jaksa János segítségét. Jó ürügynek kínálkozott a suttogó pletykázás továbbfolytatására a kertészet dolga is. A nagy állami költséggel épült, pár esztendő múlva százezreket jövedelmező üvegházak pillanatnyilag még használhatatlanok. A tervezők, az építők elkéstek és sok baj van a szivattyúval is, amely a fürdő 62 Celsius fokos vizét pumpálja az üvegházakba. S az ismerős „jóakarók” újra megszólaltak: — Lám, megmondtuk. Itta nagy költség ...az adósság s pénz meg nem lesz. Jól megcsinálta az elnökasszony, az Annus. $ ■, Újra az elnökasszony, újra az Annus! Hát mi bajuk van ezeknek az embereknek Priol- néval? Nem ért a mezőgazdasághoz? Dehogynem. Tavaly még nagy ráfizetéssel zárták az évet, idén meg néhány tízezer forinttal több volt a bevétel, mint a kiadás, ö szorgalmazta az üvegház építését is, tehát előrelátó, gondol a jövőre. Ügyes is, elintézte, hogy a kertészet ládái a megszavazott 20 forint helyett csak 10 forintba kerüljenek ■ ■. És mégis... De vajon a szemébe mond- ták-e panaszaikat a „suttogok?" Hát nem. Egymás között tárgyalgatták bep ityóká- zott hangulatban — a kocsmaasztalra könyökölve. Csak az nem hallotta meg a faluban, aki nem akarta. És a pletyka olyan, mint a lavina: a kis kavics elindul a hegyoldalon, s mire a völgybe ér, a hógörgetegek már házakat döntenek össze. Már olyan hírek keringtek Harkányban is, hogy Farkas Márton azt mondta szilveszterkor: ki kell szórni a középparasztokat meg a betegeket a tsz-böl s hogy Mostoha Lajos azért csinál mindent, mert ő szeretne odajutni a Priolné helyére s a gyerekét akarná könyveidnek. Hogy igaz vagy nem? Ember legyen a taipán, aki eldöntse. De hogy mégse üres fecsegés az egész, az lassan kiderült. Mindent el lehet titkolni, csak az igazságot nem, — Mondják a szemünkbe, a vezetőségnek, mi bajuk —határozott az elnökasszony, hogy fülébe jutottak a pletykák. S gyűlést hívott össze estére, kibővített igazgatósági gyűlést. — öntsünk tiszta vizet a pohárba — kezdi az elnökasz- szony, — így tovább nem me• • • hét. A közös Mtja kórét a széthúzásnak, a veszekedésnek. Romlik a munkafegyelem is. S megindul a panaszok áradata. Parczell János azt kérdi, hogy miért nem vonják le a bumlizóktól a munkaegységet. Valaki más azt feszegeti, hogy egy-két gazdának nagyobb a háztáji gazdasága, mint lehetne. Farkas Márton pedig pirosló arccal pattan fel a székről: — Hiába keresem a munkaegységet, ha az meg ott rohad kint a földön! A két hold burgonyáról beszél, amelyet úgy kellett kiszántani, mert az emberek egy része inkább a magukéban dolgoztak, minthogy a közös földjeit gondozták volna. Dehát Farkas Márton joggal beszél, ő mindig ott van, 480 munkaegysége bizonyítja. — Tudja, hogy sokan nem jöttek ősszel dolgozni — hangzik a válasz. <— Miért nem jöttek? Ezt magának kellett volna megkérdezni tőlük, hiszen fegyelmi bizottsági tag. De Farkas Márton egyszer se kérte a fegyelmi bizottság összehívását s Parczell se, meg a többiek se, akik ahhoz az ú. n. ellenzékhez tartoztak. De nemcsak a fegyelmi bizottság összehívását nem kérték, az igazgatósági tagoknak vagy az ellenőrző bizottságnak sem szóltak, csak egymás között beszélgettek — s néha becsípett állapotban — hangosabbakat is mondtak, meg olyanokat, amit igazában nem is akartak. Annál is inkább állítható ez, mert az egész értekezlet alatt egy sértő, rosszakaratú szót nem mondtak, a hibákat sorakoztatták fel, őszintén, úgy, ahogy az elnökasszony kérte, őszintén és szemtől-szembe. Es maguk is kérték, hogy leplezzék le azt az embert, vagy azokat, akik ezt az egész kavarodást kieszelték. Nem tudtak a gyűlés végén rámutatni a bajkeverőre, hogy te voltál, vagy ti voltatok. De sok minden tisztázódott s mikor hazaindultak, megnyugodva, egymást megértve léptek ki az ajtón s azzal a közös akarattal, hogy nem nyugszanalg míg meg nem találják. S talán még valami megszül letett ezen az értekezleten, amely a késő éjszakába nyúlt s amely alapja is lehet az elhatározásuknak s minden további tervüknek. Bizalom teremtődött bennük a néha botladozó, hibákat is vétő, de alapjában igen becsületes, igen jó elnök, Priol Ödönné iránt. S ez a bizalom mindennél többet ér, mert összekovácsolja, összeforrasztja a tsz dolgos tagjait a tsz kiváló elnökével és vezetőségével. Azt szokták mondani, hagy az asszonyok keverik mindig a pletykákat; lám, Priolné megmutatta, hogy nem tűri el az ő kis közösségükben a veszekedéshez, civakodáshoz vezető pletykálódásokat. Legyen hát ilyen határozott $ erélyes a többi hibák s bajok leküzdésében is. Ereje, tehetsége s a tudása megvan hozzá!.., ÓNODI GYÖRGY
