Dunántúli Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-13 / 11. szám
1956 JANUÁR 13 NAPLÓ 3 PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS Űtravaló az új pártvezetőségnek Ismét a taggyűlés elnökéé a szó: — Elvtársak kérem, minél többen szóljanak hozzá a párt- vezetőség beszámolójához. Hosszú, néma csend. Pedig értékes beszámoló hangzott el, bár egyáltalán nem dicséretes tényeket ismertetett a hidasi bánya kommunistáival. 1955- ben nem teljesítették tervüket, két millió forinttal drágábban termeltek, mint. az előző évben, nem használják ki a gépeket, gyenge a verseny és igy tovább. Röviden: volt miről beszélni. S hogy a tízperces hallgatás után mégis parázs vita alakult ki, az talán Létz elvtársnak, az ü. b. elnöknek köszönhető. Azzal kezdte, hogy a múltkori taggyűlésen Dávid elvtárs alaptalanul bírálta az üzem orvosát. Kivizsgálták a panaszt s nem felel meg a valósásnak. "Alig fejezte be mondó- káiát,, a terem végében egy fiatalember állt fel. — Amit akkor mondtam, ma is (ártom. De most másról akarok beszélni, — mondta Dávid elvtárs. — Hogy miért olyan nagy nálunk a munkásvándorlás? A legényszálláson tűrhetetlenek az állapotok. A kályhákban nem lehet tüzelni, tisztálkodásra nincs lehetőség. Az épület körül bokáig ér a sár. Olvasni, tanulni? — elérhetetlen álom. Az ég-világon senki sem törődik velünk . . ; Mintha kissé felengedett volna a feszült csend. Egyre többen kértek szót. Miklós elvtárs azt mondja: „A fürdő esete sem külömb. Ott ugyanis az történik, hogy a fele munkái kifürdik s elfogy a melegvíz. A többi hidegben fürdik, megfázik, megy az orvoshoz. Szóltunk már, de a pártvezetőség nem intézkedett. De az sem az emberekkel való törődést mutatja, hogy az 53-as csapatnak még mindig nincs meg a normája, azt sem tudják menynyit kell termelniük“. Helyesen látja Ettig elvtárs: „Az első feladat: gondoskodni az emberekről, lássuk meg a csille mögött az embereket“. De a taggyűlés ennél tovább ment. A beszámoló részletesen elemezte, miért nem teljesítették terveiket. Ehhez kapcsolódva jegyezte meg Létz elvtárs: amíg minden dolgozó nem tesz eleget kötelességének, nem fogják teljesíteni a tervet. „Mert nézzük csak, mi a helyzet? Kiszámítottuk, hogy a bánya dolgozói közül hatvan százalék nem éri el a napi normát. Nemrég beszéltem Jéger elvtárssal, s ő azt mondta: vállalom, hogy a gyengébb dolgozókkal megismertetem a bányászmesterséget. Azt kellene elérni, hogy a legjobb munkások segítsék a fiatalokat“. Vagyis nevelni, tanítani kell az embereket. Ennek a hiányát bizony mindenki érzi. A bumlizás következtében közel négyszáz műszak esett ki, hatszáz tonnával kevesebb szenet termelt a bánya. A taggyűlésen Is, de naponta elhangzó panasz: pocsékolják a drága bányafát, okkal s ok nélkü' darabolják. Ebben persze sok tennivalója van a műszaki vezetésnek, de kijavításában döntő szerepe van a pártmunkának. „A pártvezetőség többet legyen a dolgozók között — mondta Reisz elvtárs, — munka közben nevelje őket. Nálunk a népnevelők is csak hébe-hóba foglalkoznak a bányászokkal. Ez is a pártvezetőség hibája, mert nem tájé„Ciklusos bányaművelés — Pécsbányán Most, délután fél 2 feli kiváltképp zajos az aknaház környéke. Minden sarokban az eligazítással vannak elfoglalva. Itt találtuk meg Hubert Józsefet, az egyik legnagyobb pécsbányai fejtés frontmeste- rét is. A IV-es telepi fejtésben, ahol ö dolgozik, állítólag ciklus grafikon szerint végzik a munkát. Ezt akarjuk megnézni. Hubert elvtárs láthatóan szereti a tréfát. Eligazítás után első cselekedete, hogy ráijeszt a brigádra: — Fiúk! 170 csille! A következő biztatás már lent az V. szinten hangzik el. A csapatvezető szerint olyan vastagon kell folynia a szénnek, mint a „lóderék“. Igaz, ezt már kevesen hallják, mert a csapat egyrésze felülről szállt le a fejtésbe. A fentieknek egyúttal fát is kell levinniük. Ez egy kicsit elgondolkoztató. Miért kell a termelőcsapatnak fát bekészítenie? A ciklus ilyet nem ir és nem írhat elő. Kis létrán kapaszkodunk fel a IV-es telepi fejtésbe. Nemrég lyukaszthatták ki, mert a töltés még nem itt történik. A délelőttösök egyrészét még a fejtésben találjuk. Farkas József csapatvezető kissé panaszosan fogadja Hubert elvtársat. — Hiányos volt a dőlés- menti deszkázás, két pillért és sok támfát kellett rakni, alig bírunk megküzdeni a nyomással. Itt tehát a réselőgép helyett jobbára fejszék csattogtak ezen a délelőttön. Ezt az is megerősíti, hogy a délelőttösök mindössze csak 40 csille szeret adtak. Rendkívül kevés ez 18 embertől, egy 80 méte rés vasta'gszenü fejtésből. Felelőtlenség lenne most szenei- ni. mikor recsegnek a támfák, mikor újabb pilléreket keli rakni, s biztosítani azért is, mert az éjszakai műszak szeneit.(!) A jókedvet tehát már a kezdés megtépázza. A csapatvezető határozottan rendelkezik, Vay beszél ő is, ahogy a délelőttösöktől halljuk: első biztonság, csak ezután lehet tzó a szenclésről. A csapat tagjai bosszúsan indulnak felfelé a fejtésben deszka, támfa és-koztatja őket, hogy miről beszélgessenek“. Hömböli elvtárs, az üzem DISZ-titkára röviden szólt, de érdemes megjegyezni: — Néhány héttel ezelőtt kértük az üzemvezetőséget, hogy adjanak egy kaparót Azt mondták: meglesz. Még a mai napig sem szerelték be s százharminc méterre kell talicg- kaznunk a szenet. Lassan megy a munka s nagyon elfáradunk ... A beszámolóban is szó volt a dolgozók javaslatainak lebecsüléséről, az ígéretek és a teltek különbözőségéről, de csak vázlatosan, néhány mondatban. Pedig nagyon égető kérdés ez. Hidas-bányán szinte már sorozatossá vált, hogy nem intézik el a dolgozók jogos panaszait, nem hallgatják meg javaslataikat. Fát kérnek a legényszállásbeliek — „menjenek le a bányába, találnak ott eleget... “ Beadják az újítási javaslatokat s hetekig meg sem beszélik velük sorsát. „Mi jobban akarunk dolgozni, szívesen újítunk, teszünk javaslatokat — mondták többen — de látni akarjuk munkánk eredményét. Azt kérjük, fogadják meg tanácsainkat, intézzék el jogos panaszainkat“. Nos, ilyen vita lett azon a vontatottan Induló taggyűlésen. Nem, nem tért el a „tárgytól“ — mint ahogyan ezt türelmetlenségükben többen megjegyezték — hanem na- gyonis akörül forgott. A beszámoló többnyire azt mondta el: ezek a hibák vannak s tett néhány javaslatot. A vita viszont elsősorban azt tükrözte: így kell kijavítani a hibákat. Gondoskodni az emberekről; nevelni, tanítani őket elintézni panaszaikat, megvalósítani javaslataikat. Bőséges útravaló ez az új pártvezetőségnek. II vezető: íréi A sásdi községi alapszervezet taggyűlésén az elfogadott határozati javaslat új feladatokra serkenti a kommunistákat. Többek között elhatározták, hogy nyolc-tíz dolgozó paraszttal erősítik a pártszervezetet * Vajszlón gyengén «került a vezetőeségválasztó taggyűlés, mert a beszámoló fele a nemzetközi helyzetet elemezte s a község ügyeiről szóló részben is többnyire éIrtaié,nos megállapítások voltak. Nyilvánvaló, hogy az ilyen beszámoló nem keltheti fel a kommunisták érdeklődését. • Szentlőrincen a taggyűlés előkészítésében résztvettek a pártbizalmiak is, sorra felkeresték a kommunistákat s elbeszélgettek velük a napirendről, a pártvezetőség beszámolójáról. • A szigetvári járási pártbizottság már most arra törekszik, hogy segítse az újonnan megválasztott pártvezetőségeket. Rövidesein megbeszélik velük, hogyan lássanak a határozat végrehajtásához, az aktívák továbbra is patronálják az alapszervezeiteket A kölkedi tsz taggyűlésén a hozzászólók bírálták a pártvezetőséget, mivel elnézte, hogy nem az alapszabálynak megfelelően írják a munkaegységet, s hogy a pártszervezet titkárának a megengedettnél több a háztáji földje. A tanulófiatalokra váró feladatokról süvegfa után. Először dőlés mentén kell deszkáznl. Ez több, mint egy órát vesz el. Egy újabb óra a fabeadáshoz kell, közben lent a fejtés alsó részén is megkezdődik a munka, csakhogy itt sem szenelés, hanem csúzdaátrakás folyik. Három teljes óra telt már el a kezdés óta. Hát ez lenne a ciklus? — tesszük fel a kérdést Hubert elvtársnak. Megáll egy pillanatra. Látszik, hogy valami kacskaringósat szeretne mondani, végűlis beéri azzal, hogy legyint... Bizony a ciklus szerint másképp kellene mennie a munkának. Már régen dolgoznia kellene a hét fejtőkalapácsnak. Délutáni fabeadásnak, csúzdaátépítésnek, éjszakai szenelésnek nem volna szabad előfordulnia. Ez mind-mind a ciklus, vagyis egy pászta 24 óra alatti teljes leművelését akadályozza. És még egy: a munkahely telepítésével is baj van. Délelőtt tizennyolcán dolgoztak a fejtésben, s hogy eny- nyi ember nem kell, már kezdetben kitűnt a délelőtti frontmester szavából. Az egyik csillés már fél kettőkor abbahagyta a munkát, mert nem volt mit tennie. Most délután sem jobb a helyzet. Tizennégy helyett 17 bányászt telepítettek a fejtésbe. Mindenképpen soknak tűnik ez, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy csak hét fejtőkalapácsuk van. Még a pillérezés sem kezdődik el, mikor elválunk a csapattól. Kár lenne a további időtöltésért, az ittartózkodás- ért. Most már megállapítható, hogy a ciklusról itt is csak beszélnek, s csak papíron szerepel. Azaz a papír még megérdemel néhány szót! A dk lus alkalmazása előírja a grafikon pontos vezetését. Fel kell itt tüntetni mennyi ideig tar tott a csúzda-átrakás, egy- egy pásztó leművelése stb Hiába szeretnénk azonban megtekinteni ezt a grafikont. Stier elvtárs, a mérnök, aki a grafikont állítólag vezeti, sza badságra ment s csak a hónap végén érkezik vissza az üzem■ be. Ez tehát azt jelenti, hogy a ciklust még papíron se lehet megtalálni G. E. n Két nappal a hónap rége előtt teljesítjük a havi tervet" A Sopiana Gépgyár szerelőműhelyének dolgozói felajánlották — írja Bernhardt István —, hogy a januári szerelési programiban előírt 85 csiszológép, hat felsőbőr kivágógép, 40 készlet Kolibay és 40 készlet H—1-es gyűrűshenger, négy Triumph hordopajzs, 103 különböző típusú tengelykapcsoló stb. szereléseit január 31 helyett január 29-re elvégzik. A (programban előírt gyártmányok festésének idejét a festők is egy nappal lerövidítik. Hogy a vállalást a szerelőműhely dolgozói teljesíteni tudják, az idősebb és tapasztaltabb szakmunkások megígérték, hogy fokozott segítséget nyújtanak a műhely fiatal, vagy 100 százalék alatt teljesítő tagjainak. Idős Jeckl József Papp Henriket, Szopka Mihály Schmidt Ferencet Ko- ronics János Merkl Andrást, Bencsik János, Halasi Tibort, Hopp Ferenc pedig Korcsog Jánost fogja segíteni. Közösen tettek ígéretet arra, hogy a patronált dolgozók teljesítménye január 31-re eléri a 100 százalékot. Városunk a felszabadulás utáni időben gyors fejlődésnek indult s a második ötéves terv során még talán az eddigieknél is többet fejlődik. Ez a fejlődés éppúgy könnyebbé teszi majd a mi életünket, mint a felnövő ifjú nemzedék életét. Természetes és kívánatos is, hogy az építő munkát, az elért eredmények megszilárdítászt városunk ifjúsága is támogassa. Milyen feladatok várnak ifjúságunkra e téren? Az új erőmű — hogy csak egyetlen példát említsek — felépítése sok munkáskezet igényel. A nyári (esetleg a téli) szünetek idején jelentősen segíthetik diákfiataljaink ezt és a többi építkezést. Az elvégzett munka természetesen jó kereseti lehetőséget is nyújt. Az épülő létesítmények a termelő és adminisztratív elhelyezkedés lehetőségét is biztosítják. Lakásaink, üzemeink, létesítményeink építésében vegyen hát részt Ifjúságunk is. így büszke örömmel mutathatják majd fiaink, leányaink: „Mi építettük, a mi kezünk munkájával lett városunk szebbé, gazdagabbá". Az építőmunkában részvevő ifjúság jobban megbecsüli majd a termelő, alkotó fizikai munkát, s az elért eredmények személyes részesévé válik. ■ Egy másik szép feladat: Szeged és Debrecen fiatalsága, nagyon helyesen, vállalta a város tisztaságának védelmét. Kövesse a pécsi ifjúság ezt a példát! Tudatosítsa a DISZ-bizottság, tudatosítsák az iskolák igazgatói, osztályfőnökei és nevelői az ifjúság körében a tisztaság esztétikai rés egészség- ügyi jelentőségét! Ne engedjék a fiatalok a hulladék (cigarettavég, villamos és autóbuszjegy stb.) elszórását. Parkosítsák a várost, segítsenek játszótereket létesíteni! Egy-egy iskola vegye szocialista védelmébe a körzetében található parkokat és játszótereket. Gondozzák és védjék a virágokat, játékokat. Figyelmeztessék azokat, akik magukról megfeledkezve letépik a virágokat, rongálják a padokat, játékszereket. A harmadik lehetőség: műemlékeinket, történelmünk, haladó múltunk, építészetünk, festészetünk, szobrászaink emlékeit államunk védi, gondozza, sőt az elfe* lejtetteket is feltárja. Társa* dalműnk nevelése szempontjából is fontos, hogy műemlékeinket ifjúságunk megismerje és történetüket, jelentőségüket megismerve védje és gondozza azokat. Elismerést érdemel az Építőipari Technikum kezdeményezése: a tanulók számbavették, lefényképezték Pécs műemlékeit. Több s nem egy Pécsnél kisebb városunk felirattal, magyarázattal is megjelölte műemlékeit. Pécsett is meg kell ugyanezt tennünk. A műemlékek megvédésében, tisztántartásában az ifjúságra szép feladat vár: egy-egy iskola a körzetében található műemlékeket vegye át szocialista megőrzésre a városi tanács népművelési osztályú-, tói, védje, gondozza a műemlékeket a műemlék védelmi albizottság iránymutatása szerint. A Mecsek megvédése terén is fontos feladat oá r ifjúságunkra. Ósszeszoru l az ember szive, amikor a ledöntött padokat, a kitépett, fiatal fákat látja. Ne engedjék fiataljaink ezt a történelmi, földrajzi és növénytani szempontból egyaránt értékes vagyonúnkat pusztítani és pusztulni. A városi tanács vb. támogatásával meg kelt és meg is lehet javítani a padokat, felújítani a turistajelzéseket. Le kell leplezni a társadalmi tulajdon ronqá- lóit és pusztítóit! Rendezzen a DISZ és az úttörőszervezet túrákat, szdmjátékokat, táborozásokat a Mecseken. Ex a romantikus szórakozás edzi fiataljaink izmait, a friss, tiszta levegő erősíti tüdejüket. Alkalmuk nyílik így a helytállásra és emellett természeti ismereteik is bővülnek. Mindez nem gátolja a tanulást, sőt kibővíti az iskolában tanultakat, a politechnikai készséget fejleszti, bővíti a történeim, földrajzi, növénytani, műviszett ismereteket, fejleszti az esztétikai érzéket és edzi a testet. A városi tanács oktatási osztálya szívesen segít a D1SZ- bizottságnak e fontos feladatok végrehajtásában. Ott leszünk a mozgósításban és a megvalósításban is! Dr. MOLNÁR PÉTER oktatási osztályvezető. Hitízt és idol taUaúianaU a Apránként győződtek meg —— .......... a gépi munka el őnyéről a kaposszekcsői Táncsics Tsz tagjai, — de annál alaposabban. A szántással kezdték, néhány évig ennél nem is mentek tovább, amíg tavaly nyáron egyszercsak ki nem mondták: Jöjjön az a kombájn, mert elvész a gabonánk. Nem is egy, kettő érkezett egyszerre a mágocsi gépállomástól és napok alatt learatott — elcsépelt a gabonából 60 holdat. Ez a mag csiramentes is maradt, nem úgy mint a kézzel aratott és keresztekben ázott termés jórésze. Ezen okulva a Táncsics tagsága, már az ősszel, — de ahogy az 36-os terv mutatja — főleg ez évben az eddiginél többhelyütt és főleg jobban használja a gépeket. Pénzt és Időt takarítanak meg vele. Idén 100 holdat arat majd a kombájn, és 40-et az aratógép, — tehát gabonájuk javarészét a gépek. A 100 holdat a kombájn levágja 12 nap alatt 5 600 forintért, a géprész — 42 mázsa — értéke 12 160 forint és még hozzászámítjuk s gabona-, szalmahordás, magtisztítás és más kisegítő munkák értékét, az 1956-ra tervezett 50 forintos munkaegység alapján, akkor a 100 hold kombájn-aratás összesen 33 360 forintba kerül, És ha úgy csinálnák, mint korábban, kézzel, cséplőgéppel? Ez a tsz-nek 63 440 forintjába kerülne, mertx egy hold aratása, keresztberakás», behordása, cséplése, hazahordása 10 munkaegységet emésztene fel, — ami a 100 holdnál 50 ezer forint, és ehhez jön a géprész, 6 mázsával több mint a kombájnnál. Ugyanekkor 30 tag 25 napig izzadna, amíg a 100 holdról a termés a magtárba Jutna, — ehhez pedig 750 munkanapra lenne szükség és ha ebből levonjuk a kombájn- aratáshoz elegendő 264 munka napot, világos a kép: idén 486 munkanapot másra, akkortájt ugyancsak fontos munka elvégzésére fordíthatnak. Bogy mást ne mondjunk, a múlt évinél nagyobb területű, 82 hold kapást akár még kétszer megkapálhatják, Axelátt a Táncsicsban so.......... hasem vetettek gépp el. Most az ősziek több mint 90 százalékát zetor és traktorvonatásu, 30 soros géppel vetették el. Ennek köszönhették, hogy az elsők közt végeztek a járásban. De nemcsak jobb a gépi vetés, hanem olcsóbb is. A 125 hold vetését a gép 3 ezer forintért végezte 15 nap alatt, és már a fogasolásra sem volt gondjuk. Ha azonban a fogattal bajlódnak, rámegy 25 nap, ami a fogasolással együtt 50 íogatmunkanapot és 25 kézimunkanapot jelent — 87 egységet, azaz 4 350 forintot és nem olyan tökéletes a vetés, mint géppel. A műtrágyát eddig kéz■' ■ ~----- zel szórták, ősszel m ár 90 holdat műtrágyáztak géppel és újabb 260 holdat fognak tavasszal. Ennek a 350 holdnak gépi szórása ugyan költségesebb valamivel, mint a kéziszórás, azonban ez többszörösen megtérül. A gépiszórás egyenletesebb, nem lesznek bujafoltok a gabonában, mint ahogy a múlt évi tavaszi árpánál a kéziszórás hatására, s sokkal gyorsabban készülnek el vele. Eddig ilyen nem volt Kapos- szekcsőn, de — tavasszal a gépi kapálással Is megbarátkoznak a tagok. 30 hold kukoricát háromszor kapál a gép, vagyis kukoricájuk háromnegyedrészét. A háromszori kapálást a gép 10—15 nap alatt elvégzi és ide már nem kell több, mint 4 fő 15 napi munkája, az egyszeri tő körüli kapáláshoz. Gép nélkül azonban ekézéssel együtt, csak 16 fő tudná ellátni mindezt 15 nap alatt. Tehát 12 ember ismét más munkát végezhet. De talán félő, hogy mindezek után hol jut nekik munka? A terv erre is választ ad. A munkaigényesebb növényekből jóval többet termelnek ez- évben és minden munkát ide* Jében, a legjobbkor és a leg* jobban szeretnének elvégezni Cukorrépát a tavalyi 10 hold helyett az idén 15 holdon termesztenek, takarmányrépát 2 helyett 5, kendert 5 helyett 15, cikóriát egy helyett 2 holdon, és kukoricát is 10 holddal többet, mint múlt évben. Csak a gépi segítség nagyobb igénybevétele teszi lehetővé, hogy tavasszal a tsz- tagokból alakult építési brigád — kőművesek, ács és villanyszerelő — kezd dolgozni. Első munkájuk a csoport 60 férőhelyes tehénistállójának megépítése. De szólni kell Itt még arról is, amiről a tsz-elnök, Bank Mihály tett emlitést: a mágocsi gépállomás két kiváló traktorosának, Zóni Lajos és Pó- nya Zoltán lelkiismeretes, jó munkáján keresztül szerették meg és becsülik a tagok a gépi munkát. Traktorosok munkájáról egyik legnagyobb dicséret, amit róluk aa agronó- mus mond: — Egész évben n*m ■ - ■ volt munkájuk minősége ellen semmi kifogás. És ez nagy dolog, még akkor is, ha mind a ketten egyben tsz-tagok is. Ilyen traktorosok mindenki előtti becsületet szereznek a gépnek . i j Weldlnger Vilmos
