Dunántúli Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-12 / 10. szám

2 NAPt ő 195# január ts A francia sajtó a belpolitikai helyzetről Görögországban február­ban általános választásokat Párizs (MTI) A szerdal pá­rizsi lapok szerint a választá­sok óta Lappangó kormányvál­ságnak eddig két szakasza volt. Az elsőben az úgyneve­zett mérsékelitek és az MRP- pártiak „nemzeti egységkor­mány” alakítását követelték a szocialistáktól a függetlenekig terjedő összefogás alapján. Ezt azonban az úgynevezett Köztársasági Front vezetőd el­vetették, maguknak követelve a hatalmat A másodikban a jobbközép: a faureisták és a kapcsolt pártcsoportok kizárá­si kísérletet hajtottak végre Memlos-France ellen, azzal a szándékkal, hogy Mendes- France-ot mindenképpen ki­szorítsák a megalakítandó kor­mány elnökségéből. Az Humanité a jobboldal mesterkedéseivel foglalkozva megállapítja: bármilyen terve­ket szőnek is most a szerkesz- t(Vegekben, vagy a miniszteri előszobákban, vajon azt kép­zelik-e, hogy a nép könnyen xreg hagyja majd magát fosz­tani január 2-i első győzelmé­nek gyümölcsitől. Ha így len­ne, ezek az urak először Is megfeledkeznének arról, hogy a nemzetgyűlésben százötven olyan képviselő van, aki hű 5 és fél millió választójától A Newsweek Franciaország és a nyugati hatalmak viszonyáról Newyork: A Newsweek cí­mű amerikai hetilap a fran­ciaországi választások ered­ményeivel foglalkozva mesz- szemenő következtetéseket von le Franciaország és a nyugati hatalmak viszonyára vonatko­zóan. A lap mindenekelőtt azt a nézetét hangoztatja, hogy „a választások hatása minden bi­zonnyal Franciaország világ- helyzetének fokozatos leérté­kelésére vezet majd.“ Ezt a gondolatmenetet továbbvezet­ve azt állítja, hogy „három nyugati nagyhatalom helyett ezentúl csak két nyugati nagy­hatalom lesz.“ A Newsweek ezután így folytatja: „A Nyugat most ar­ra kényszerül, hogy Francia- ország helyett Nyugat-Német- országra támaszkodjon, mint legfőbb partnerre az európai szárazföldön. Franciaország legnagyobbrészt eljátszotta azt a hűséget, amelyet korábban bátran megkövetelt nyugati szövetségeseitől.“ „Az Egyesült Államok nem rendelheti többé alá politiká­ját nevezetesen Németország­gal kapcsolatos politikáját olyan francia nemzetgyűlés döntéseinek, amelynek tagjai egyharmad részben kommu­nisták vagy semlegesek“ — hangoztatja befejezésül a Newsweek cikke. kapott megbízatásához s ezek­kel aikarva-alkairatlan számolni kell. Ez a csoport mindenkép­pen baloldali többség megala­kulásán dolgozik majd. Másod­szor: az országban azok a mil­liók, akik a helyzet megvál­tozására szavaztak, most fi­gyelemmel kísérik az esemé­nyeket és kiharcolják majd az új politikát, a béke, a nemzeti függetlenség, a szociális hala­dás politikáját. A Franc-Tireur a múltkori­ban nagy feltűnést keltett cik­kében burkoltan azt ajánlotta, hogy Guy Moliet legyen az új miniszterelnök, Mendes-France pedig miniszterelnökhelyettes olyan megbízatással, hogy hó­napokig Algériában tartózkod­jék a helyzet tanulmányozásá­ra és a lehetőségekhez képest igyekezzék megoldásit találni. Guy Moliet környezete nem cáfolta meg a cikket, mire az Express, Mendes-France lapja, elég éles hangon elvetette ezt az elgondolást;. Megfigyelők véleménye sze­rint a jobboldalnak most az a célkitűzése, hogy az alakítandó kormány előbb elfogadja a jobboldal szavazatait, később számítson támogatására és lassanként a jobboldal foglyá­vá váljék, vagy legalább is előkészítse a jobboldal bevo­nását egy újabb kormányba. A Literation kommentárjá­ban rámutat a jobboldal mes­terkedéseire és megállapítja: Guy Moliet és Mendes-France hibája is e mesterkedések le­hetővé válása, mert ha ők nyíltam a Népfront létrejötte mellett foglalnának állást, nem kellene tartani semiiyen mesterkedéstől, akkor nem kellene törődnáök a jobboldal­lal, kidolgozhatnák olyan bal­oldali kormány programját, amilyet az ország vár s ezt meg is valósíthatnák a dolgozó osztályok tevékeny együttmű­ködésével. Vajon miért nem teszik ezt? Engedni akarják-e. hogy elkapja őket a gépszíj, és így előbb vagy utóbb tanét Pi- nay vagy Bidault kerüljön a kormány élére? Tudom — állapítja meg a Libéraition vezércikkírója — hogy a Népfront akkor is létre jönne, mert megalakulása el­kerülhetetlen, de ez csak az­után történnék, miután sok idő kárbaiveszme a Köztársaság és Franciaország szempontjá­ból. Hazaérkezett a magyar mezőgazdasági küldöttség Az Amerikai Egyesült Álla­mokban járt magyar mező- gazdasági küldöttség szerdán délelőtt repülőgéppel hazaér­kezett Magyarországra: 1— A küldöttség — amelynek veze­tője Csillag Miklós, a földmű­velésügyi minisztérium gépe­sítési igazgatójának vezetője volt — három hétig tartózko­dott az Egyesült Államokban, tanulmányozta az amerikai kukorica- és gabonanemesítési módszereket s felvette a kap­csolatot az amerikai hivatalos, tudományos és üzleti körök­kel: tartanak Athén: A londoni rádió je­lenti, hogy Görögországban februárban általános választá­sokat tartanak. Kedden este Pál, görög király aláírta a rendeletet, amely mintegy 10 hónappal a négy éves parla­menti időszak lejárta előtt feloszlatja a görög parlamen­tet, Angol csapaterfísítésekct küldenek Ciprusra London (MTI): Az angol­amerikai uralkodó körök mind leplezetlenebb nyomással rea­gálnak a közép-keleti országok erősödő függetlenségi harcára. Az angol rádió jelentése szerint repülőgépen újabb an­gol csapatokat, mégpedig két ejtőernyős zászlóaljat külde­nek a Közép-Keletre „a zava­ros helyzet miatt.“ Az újonnan a Közép-Kelet­re küldött csapatokat Ciprus­ra irányítják. Ciprus a Közép- Keleten állomásozó angol csa­patok főparancsnokságának székhelye. A Francia Országos Béke­tanács ülése Párizs (MTI) A Francia Or­szágos Bóketenács szombaton és vasárnap ülést tart. Az ülé­sen megvizsigáljálk a Béke Vi- lágLanács arra irányuló hatá­rozatát, hogy világmozgalmat indítanak a leszerelés érdeké­ben, ezenkívül megvitatják Franciaország nagy problé­máit, kivált az Algériával és a német kérdés megoldásával összefüggő kérdéseket. Poujade újabb nyilatkozata Párizs (MTI): Poujade, az úgynevezett UDCA vezetője, nyilatkozatot adott a Paris Presse munkatársainak. Nyi­latkozatában kijelentette, hogy képviselői támogatni fogják a kormányt, „ha az minimális biztosítékot ad“ számukra. — Poujade általánosságban moz­gó válaszaiban megállapította, hogy gazdasági síkon az új kormány legsürgősebb teendő­je a kereskedelem újjászerve­zése lenne. Hangoztatta, hogy pártja mindent meg fog tenni ennek kiharcolása érdekében, ha lehet, parlamenti úton, de ha szükséges, úgy, hogy úgy­nevezett adósztrájk-mozgalmat fognak indítani az országban, akadályokat létesítenek a köz- útakon, stb. Az újságírók megkérdezték tőle, milyen elképzelései van­nak az adóreformról, hiszen ez az a kérdés, amellyel a leg­több hívet toborozta magának. Poujade erre így válaszolt: csak nem képzelik, hogy ötle­teket adjunk a kormánynak, amely azután azt mondaná, hogy 6 mentette meg a hely­zetet. Az újságírók ezután meg­kérdezték, igaz-e, hogy Pou­jade lapja, a Fraternité Fran- caise, szoros kapcsolatot tart fenn olyan volt kollaboránsok- kal, mint Fegy, akit a felsza­badulás után a nácikkal való együttműködés miatt elítéltek. Poujade azt válaszolta, hogy Fegy tényleg a Fraternité Francalse segédszerkesztője, de csak „technikai síkon“ mun­katársa a lapnak, a párt pro­pagandájába nem avatkozik be. Mint köztudomású, Fegy annakidején Dorlot fasiszta lapjának munkatársa volt, majd 1941-ben a Gerbe című uszító fasiszta hetilap főszer­kesztője lett. A felszabadulás után kényszermunkára ítél­ték. Az Express ezzel kapcsolat­ban úgy értesül, hogy Pouja­de Dorgeres-t kérte fel propa­gandaosztályának vezetőjévé, aki a harmincas években meg­alapította Franciaországban a hírhedt zöldinges mozgalmat. Dorgeres-t 1942-ben Pétain földművelésügyi miniszter az­zal bízta meg, hogy a paraszt­ság körében folytasson propa­gandát. Megemlítendő az is, hogy a három pétainista hetilap, a Rivarol, az Aspect de la Fran­ce és a L'Heure Francaise, melegen támogatja a Poujade- mozgalmat. André Wurmser, az Huma- nitéban „Adolf Poujade“ cím alatt élesen támadja a Pouja- de-mozgalmat. Leszögezi azon­ban, hogy a Poujade-mozga- lomtól a francia demokraták­nak nincs félnivalójuk. Ne es­sünk túlzásba — írja. — A kis Adolfot még a „hangadó személyiségek“ sem fújhatják fel naggyá (Wurmser itt arra céloz, hogy Poujade hétfőn kijelentette: a különböző pár­tok „hangadó személyiségei“ tárgyalásokba bocsátkoztak vele.) Szoboljev levele a Biztonsági Tanács elnökéhez Newyorik (TASZSZ) Belaun- de, a Biztonsági Tanács elnöke január 12-re összehívta a ta­nács ülését. Az ülésen foly­tatják Szíria, Izrael elleni pa­naszának tárgyaláséit. A. A. Szoboljev, a Szovjet­unió állandó képviselője leve­let intézett a Biztonsági Ta­nács elnökéhez, amelyben fel­kéri, módosítással tegye fel szavazásra a szíriai küldöttség által 1955 december 22-én elő­terjesztett határozati javasla­tot. A Szovjetunió küldöttsége a következő formában kéri a ha­tározati javaslat szavazásra való feltevését: „a Biztonsági Tanács megvizsgálta az Egyesült Nemzetek palesztínad fegyver­szüneti bizottsága vezérkari főnökének 1955. december 20-i jelentését, emlékeztet 1948 július 15-i határozatára, emlékeztet továbbá arra, hogy 1953. november 22-á és 1955. március 30-i határozatai­ban eMtéJte Izrael katonai ak­cióit, megjegyzi, hogy a Bizton­sági Tanács az említett két határozatban előírta Izraelre1.:, hogy tegyen hatékony intézke­déseiket, az ilyenfajta katonai akciók megismétlődésének el­hárítása végett, igen nyugtalan, mert Izrael nem vette figyelembe az em­lített határozatokat; tekintetbe veszi, hogy izrael további katonai akciói meg­bonthatják a békét és a biz­tonságot a körzetben, 1. elítéli Izraelt, azért a fel* háborító támadásért, amelyé# katonai egységed 1955 decem­ber 12-ón Szíria területe és fegyveres erői ellen elkövettek; 2. megállapítja, hogy az emlí­tett akció sérti az 1948 július 15-i határozatot, az Izrael és Szíria közti általános fegyver­szüneti egyezményt és azokat a kötelezettségeket, amelyeket Izrael az alapokmányban vál­lait; 3. felhívja Izraelt, tegyen meg minden szükséges intéz­kedést az ilyen akciók meg­akadályozására; 4. figyelmez­teti, hogy ázol: jövőbeni meg­ismétlődése olyan helyzetet idéz elő, amely az ENSZ alap­okmánya 39. cikkelye alkalma­zásának mérlegelését követeld meg a Biztonsági Tanácsitól; 5. kimondja, hogy Izraelnek ará­nyos kártérítést kell fizetnie az említett támadás okozta anyagi kárért és az áldozatul esett emberéletekért; 8. java­solja az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának, hogy időszakomként terjesszen a Biztonsági Tanács elé jelenté­seket a jelen határozat telje­sítéséről." Tito elnök beszéde a Pulában rendezett nagygyűlésen Beügrád (TASZSfc) Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság elnöke afrikai útjáról visszaérkezve Pulában, a foga­dására rendezett nagygyűlésen beszédet mondott, amelyben többek között elmondotta: Egyiptomban és Etiópiában tárgyalásokat folytatott több kérdésről, a nemzetközi hely­zetről, a külpolitikai esemé­nyekről stb. Eszmecserét foly­tatott a béke megőrzésének útjairól. Tárgyaltunk arról is — mon­dotta Tito, — hogyan legyünk egymás segítségére, milyen legyen együttműködésünk. Etiópiával például mind Eti­ópiára, mind a mi országunkra nézve igen hasznos gazdasági kapcsolatokat építhetünk ki. Az egyiptomi nép rajtunk keresztül azt üzeni Jugoszlávia népeinek, hogy békében akar élni, hogy meg akarja őrizni függetlenségét és soha sem hajlandó megengedni annak visszatérését, ami volt, vagyis az idegen uralmat. Egyiptom népe sajátmagát szándékozik kormányozni és minden or­szággal olyan kapcsolatot akar ! teremteni, amely a legjobban megfelel érdekeinek — egyen­jogú kapcsolatokat: Az egyiptomi vezetőkkel megállapítottuk, hogy a ren­delkezésünkre álló lehetősége­ket mindezideig nem használ­tuk ki maradéktalanul, hogy kapcsolataink a jövőben mind­jobban és jobban fognak fej­lődni. Beszéde végén Tito elnök ezt mondotta: utunkon meg­győződtünk arról, hogy a kü­lönböző társadalmi berendezé­sű államok között az együtt­működés nemcsak lehetséges, hanem igen könnyen meg is valósítható. Átadták a* új Wehrmachtnak az első amerikai fegyvere­ket Berlin (MTI): Andernach- ban, a nyugatnémet hadsereg gyalogságának kiképző helyén, Washington és Bonn erre vo­natkozó megállapodása alap­ján kedden átadták az első amerikai fegyvereket az új Wehrmachtnak. (2) n « Pistának már terve van. A földdel csakugyan nem lehet mit kezdeni. A szekér azonban sokat ér. Jól megnyomja a gombot az állami gazdaságban és megkeresi hozzá a lovat. Pécsett úgy megfizetik a fu­vart, hogy ha ügyes, megkeres háromszázat egy nap. Papp Karcsi is csak fuvarozik és többet keres, mint akármelyik tsz-tag. — Legalább a szekeret adja nekem. Magá­nak úgysem kell. Maga úgyis a Szabó Mihály parancsára fog kapálni, — Mi? No ezt már nem lehet njugodtság mögé rejteni. Idős Földes arcán kidudorodnak a rágóizmok, marka a vizespohár köré fonódik erősen. — Hogy mondtad? — Semmi — szorul a pimaszkodás Pistába *— csak úgy... A szekeret kérem, — A tied. — De ha még egy szót hallok, hozzád vé­gok valamit. Gyilkos szemeket mereszt a fiára: Többet nem szól. Ilyenkor nem is tud beszélni. Az indulat mintha a torkát fogná össze, szó nem jön ki azon, csak ütni tudna. Attól meg visszatartja magát. Forr benne a düh. Leg­inkább azért, mert a fia így követelőzik. De azért is, mert olyan sunyi, meg sem lehet sérteni, egy rezzenéstől megijed, behúzza a nyakát. Egyszóval nem az apjára fajzik, az biztos. Sajátmagára is haragszik, amiért hir­telen dühében odaadta a szekeret. Hiszen ahogy aláírt, a szekér már nem az övé, a kö­zösé. De a szavát már nem szívja vissza. Ha kell, befizeti inkább a tsz-nek az árát. Fejé­be húzza dühösen a sapkáját, indul Kántorék- hoz, mert azzal hordják most közösen a krumplit. Egy-egy lovuk van, most a Kánto­rék szekerébe fogták össze a kettőt. Pista otthon marad. Először Is kimegy az udvarra, a szekérhez. Eddig az apja gondja A szekér volt, most nézi körül először, mint a saját­ját. Itt ez a jobb első kerék, egészen új, eh­hez csakugyan ő adta a pénzt. Meg is simo­gatja kicsit a vasalását. Aztán megfogja a hátsó kereket, megrázza. Hát bizony, kotyog a tengely, de azért még kiszolgál. A lőcsök meglehetősen elvástak. Az oldaldeszka köze­pén jókora repedés. Múltkor, amikor az eke­taligát fölhajította a szekérre, az Toppantott ki belőle jó ujjnyi darabot, utána aztán to­vábbrepedt. Csak most bánja az akkori gon­datlanságát. Úgy elmerül a nézelődésbe, hogy azt se tudja hirtelen, honnan került elő az a sok ember, aki most körülveszi. Itt van Szabó Mihály, a tsz-elnrk, a nagyszájú Horváthné, aki arról ismert, hogy a bábaasszonyt is tud­ja helyettesíteni, ha nincs kéznél és az első tsz-tagok között volt. Rajtuk kívül még Vö­rös Józsi bácsi a tsz vezetőségből, meg há­rom Idegen, városi forma ember.-O* Itthon van apád? — kérdi Szabó Mihály. Pistát bántja, hogy ilyen kurta a kérdés. Úgy is felei rá, az elnök csizmája orrát nézve. — Nincs. Krumplit hord Kántoréknál, — Hát anyád? Pista erre nem felel, csak beszól: — Jöjjön ki, anya! Az asszony kijön, s rögtön látja, miről van szó. összeírni jöttek a jószágot, szerszámot, amit id. Földes bevisz a tsz-be. — Jónapot Szabó elvtárs. Fölértékelni jöt­tek? De a ló nincs ám Itt, Kántorékéval fog­ták össze: — Nem baj, a lovat ismerjük. Igaz, Vörös elvtérs? — Jó ló, háromezerötszázat megér s — Annyit meg — hagyja helyben Hor­váthné is, is bemegy — Hát akkor írják be — mondja az'egyik Idegen, aki az állatforgalmitól jött szakértő­nek és vállat von. <3 nem ismeri, de amúgyis, neki mindegy, mennyiért veszik át. — No, nézzük a többit. Sorrakerül a sáros eketaliga, amit Pistá­nak kellett volna megtisztítani, de lusta volt, most aztán eszi a rozsda. Azután a foghíjas borona. Néhány foga mellette hever. Tana­kodnak kicsit, hogy a háromlábú répavágót is felbecsülj 'k-e, de azt hagyják. Ttt van még ez a szekér — mondja Szabó és szakértelemmel kezdi vizs­gálni, megrángatva a rúdját, megrázogatva az oldaldeszkákat. Pista csak néz, kicsit bele is sápad, hogy a szekerét most mégiscsak elveszik tőle, mert ha felbecsülik, visszavonhatatlanul a tsz-é. — Szinte fáj neki, ahogy Szabó rázogatja a sze­keret. — Az nem megy — szólal meg végre re­kedt kappanhangon — a szekér nem megy be. Az az enyém. Ahogy sikerült ezt megmondania, visszatér az arca színe, sőt több szín tér bele, mint amennyi volt, egészen bíborvörös lesz. — Hogyhogy? — csodálkozik rá Vörös Jó­zsi bácsi. — Apám nekem adta. — Neki adta az uram — bizonyítja Földes- né Is. A bizottság összenéz. Szabó Mihály meg­csóválja a fejét. Nem tetszik neki a dolog. — Nem úgy van az Föidesné — magyaráz­za, — nem lehet azt csak úgy elajándékozni, ha aláírta a belépést minden szerszámával. — Nem is ajánnék — motyog sötéten Pista — hogy lenne ajándék, mikor én vettem?! — Te vetted? — képei el Horváthné. — Na, hallják a taknyost? ö vette! Hol vetted te azt édes egy Pityukám? A porba malmoztál még, amikor apád már régen kocsizott ezzel. Aztán miből vetted, megmondanád-e? — Miből? A keresetemből — süti le a sze­mét Pista. — Ezt te vetted? — rázza meg a szekeret Vörös Józsi is. — Hát nem az egészet. A szekér megvolt. De a kerekeket... Azt is, ott ni. Az én pén­zemből csináltatta apám ... — Ó ho-ho-ho — kacag öblösen Horváthné, — akkor a nadrágod is az anyádé, mert ő varrta a sliccire a gombot. — Gyerekbeszéd — legyint a három idegen közül az .egyik, a járási tanács küldötte. Tü­relmetlen, mert sok még a munka és későre jár az idő. Gverekbeszéd. Fel kell írni. — Mennyire becsüljük? — Vörös Józsi kérdezi ezt, kezében ceruzá­val, jegyzettel, az elnökre nézve egyenesen. Szabó Mihály összeráncolt homlokkal nézi egy ideig a szekér oldaldeszkáján a repedést és kimondja az ítéletet: — Kettőezer kereken. Körülnéz és várja, hogy a bizottság min­den tagja rábólintson. Akkor aztán Vörös Jó­zsi bejegyzi: 1 szekér 2 000 Ft, elbúcsúznak Földesnétől és Pistára már ügyet sem vet senki. daül az istálló falának tövén púposodó w elcsépelt napraforgó tányérokból ra­kott halomra ás nézi keserves gyűlölettel, ön­magát sajnálva az udvar közepén álló szeke­ret. Hát belőle mór nem lesz önálló fuvaros­vállalkozó, mint Papp Karcsiból, vége az ál-> mainak, oda az örökség, oda vannak a tér-’ vek, dolgozni kell, mint Kövl Jóskának, ha akar valamire jutni. Nekikeseredett egészei és oktalan gyűlölettel telt meg a szekér iránt, mintha az lenne az oka mindennek. Tégla­darab akadt a kezeügyébe, azt vágta hozzá. A szekér kicsit koppant, megrezzent, aztán állt tovább, mintha mi sem törtónt volna. Mészáros Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents