Dunántúli Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-10 / 8. szám

W5« JANUÁR M NAPLÓ § PÁRT ES PÁRTÉPÍTÉS Ne feledkezzünk meg a gazdasági eredményekről! Vezetőségválasztó taggyűlés Mekényesen A kommnnisták és a tömeg­■Bervezetek nagy ünnepe volt a vezetőségváliasztó taggyűlés a mekényesi Uj Alkotmány Termelőszövetkezet pártszerve­zetében. Az MNDSZ asszo­nyok örökzölddel és rózsákkal díszítették az elnöki asztalt, a disziszták és az MNDSZ asz- Bzonyok virágcsokorral köszön­tötték az új vezetőséget A legjobban talán Cs. Barta hajós étwtárs, a pártszervezet titkára készült a nagy napra. Olyan beszámolót akart el­mondani, amelynek alapján a taggyűlés hónapokra meghatá­rozhatja a pártszervezet fel­adatait. A terv részben sike­rült is. A külpolitikáiról pél­dául csak röviden szólt és ott is a legfontosabb kérdésekről, azután részletesen ismertette a pártvezetőség két éves tevé­kenységét, különösein a Köz­ponti Vezetőség márciusi hatá­rozata óta végzett munkát, a tag- és tagjelöltfelvételt, a népnevelők munkáját, a tag- díjfizetést, a pártöktatást, és mindent, ami a pártmunkához tartozik. Voltak azonban fo­gyatékosságai is a beszámoló­nak. Az egyik az, hogy csak általánosan beszélt mindenről, a pártszervezet több mint legalábbis ezt a benyomást keltette — a taggyűlés vitája, a hozzászólások azonban en­nek ellenkezőjét bizonyították. Zsiga Sándor elvtárs, a ter­melőszövetkezet elnöke a kő­vetkezőket mondotta: „1953- ban mindössze 6,34 forint kész pénzt osztottunk munkaegysé­genként — mondotta — ma tizennégy forintot osztunk. 1954-ben 20,30 forint volt egy munkaegység értéke, ma 32,29 forint Nem sok — mondhat­nák egyesek. De — s ezt már senki sem vitathatja el — az suk meghozta gyümölcsét, és az a jövő, melyről egész éle­tükben álmodoztak, nem ígé­ret többé, hanem a közeljövő valósága. Ha a beszámoló a termelő­szövetkezet gazdasági helyze­tével is foglalkozik, akkor ezt a felismerést már a hozzászó­lások elején elérhették volna. Cs. Barta elvtárs azonban at­tól tartva, hogy a sok gazda­sági résszel a beszámoló zár- számadási jelentéshez hasonlít, éppen az ellenkező végletbe esett. Nem történt volna ez idén a 32 forintból 50—60 fo- meg, ha a beszámolót Cs. Bar­tini lesz. Erre mint a kőszik­la olyan biztos alap 125 ma­gyar vöröstarka törzskönyve­zett tehenünk 12 literes fejésd átlagával, 314 sertésünk, 207 kiváló minőségű merinói ju- hunk, 565 hold elvetett gabo­nánk, 23 mázsa halivadékunJk, 103 méhcsaládunk, teher­ta elrvtáirs és Puskár Imre elvtárs — a falusi pártszerve­zet titkára — helyett a veze­tőség kollektíváin készítette volna. A taggyűlés azonban a hiá­nyos beszámoló ellenére is el­érte a célját, ami az egyszerű párttagoknak köszönhető. A autónk és termelőszövetkeze- termelőszövetkezet párthelyi­tünk minden ága. Az az 1200 000 forint, melyből a múlt évben 400 000 forintot te­hénistálló, 20 000 forintot juh- hodály építésére, halastóra, teherautóra és másra költöt­tünk, az idén fogja éreztetni ségének öreg falai talán soha­sem láttak olyan lelkes embe­reket mint ekkor. Az ősz Al­bert István, a határozati ja­vaslat felolvasása után arra hívta fel a lleendő páxtvezető- ség figyelmét, hogy amit a gazdagító hatását Ott tar- taggyűlésen elhatároznak, azt tunk, hogy ősszel a saját ter­mésű halpaprikásra saját ter- negyven tagjából például csak mésü bort vagy kisüsüt iha­hánmat dicsért meg és egyet sem bírált. Ez egymagában véve is hiba, de annál nagyobb volt a következő. A beszámoló ugyanis egy szót sem szólt a termelőszövetkezet gazdasági helyzetéről, arról, hogy mit tett a pártszervezet a termelőszö­vetkezet megerősítéséért, a na­gyobb terméseredményekért és mit kell tennie ennek érdeké­ben a jövőben. Aki ott volt úgy érezte, hogy Mekényesen tunk s ha úgy tetszik, saját ter­mésű Jonathán almánkat akác­mézbe márhatjuk. - ” Ezehben az eredmények­ben nagy részük motor a pártszer- >1 csak gyűlésednek, ■lök a házakat járják, .t fizetik, tag- és ;et vesznek fel — s van a mekényesi termelőszö­vetkezetben dolgozó kommtK nistáknak. Olyanoknak, mint Oláh Imréné, Kocsis Istvánná, és Tóth Imréné sokgyermekes anyáknak, akik 300-nál több munkaegységet teljesítettek a múlt évben. A számadatoknak ez a pusz­ta felsorolása szinte megdöb­bentően hatott a beszámoló után. A kommunisták egymás- egy szemernyi ha- ra néztek a csodálkozástól, a szövetkezet életé- mert csak ekkor látták meg ésére. Á beszámoló igazán, hogy sokéin fáradozó- sásdi járási pártbizottság töb­___________________________ bet segíti a pártvezetőséget. Gregor Sándomé elvtársnő többször felhívta ugyan Cs. Barta Lajos elvtárs figyelmét, a beszámolón javítani kell, ez azonban nem elég, az elkészí­tésben is segíteni kellett volna A legközelebbi taggyűlések elő készítésére mindenesetre jó tanulságul szolgál a mekénye­si példa. feltétlenül hajítsa végre „szív­vel és lélekkel”, mert „mi egy családot alkotunk, a pártveze­tőség a mi családfőnk és a dol­gunk egy, megtenni azt, amit a párt mond." A megválasztott új pártve­zetőség a biztosíték arra, hogy a határozatokból tettek lesz­nek. A nehéz munkában mag- ősziiit Kocsis Istvánná helyett fiát, Kocsis Istvánt választot­ták a vezetőségbe, ismét veze­tőségi tag lett Zsiga Sándomé, „a termelőszövetkezet kiváló dolgozója”. Rostás János, a tsz legjobb takarmányosa, Kovács László és Cs. Barta Lajos. A mekényesi Uj Alkot­-------------------- mány Tsz pá rtszervezetének taggyűlése még jobb lehetett volna, ha a A Idáütyzá sowie.. elég az Jámbor Károllyal, a Pécsi rünk gyorsan, mert Kokszművek párttitkárával be- egész! «zélgettem vagy kéthete. Tér- Az emberek idegeskedtek, mészetesen az újságra terelő- Mi lesz? dött a szó: — Sok mindenről írnak a Naplóban — mondta Jámbor elvtárs, — de a műszakiakkal nagyon keveset foglalkoznak. Megígértem, hogy legköze­lebb egy művezetőről írok, s éppen a Kokszművek valame­lyik művezetőjéről; : A napokban aztán elmentem E természetesen a párttitkárt kerestem, hogy ha tippet adott, adjon tanácsot is!: Sokáig vártam, míg végre feltűnt az udvaron nyakig ola­josán, munkaruhában. — Elnézést kérek — szabad­kozott — egy kis sürgős mun­ka volt, segítenem kellett.;. Fogaskereket marunk a szálí- lí tócsigához. — Jámbor elvtárs is ott dol­gozott? — Igen, igen! Én is műve­zető vagyok. — mosolygott a párttitkár. — Hát akkor kit javasol a kollégák közül? Kiről írjak és — Majd elmondom, hogy mi ís szerszámmal a kezükben. a feladata a művezetőnek, az- ök bontják le a generátor tán elviszem öreg barátomhoz, felső részét, hogy hozzáférje­Leáll az üzem! — Jámbor elvtárs nyugalomra in­tette az embereket, pedig ta­lán legjobban ő izgult, hisz a karbantartó részleg vezetője. Megállapították a bajt. A rácstartó gyűrű eltört, ezért szakadt le a rács. Ha tovább is teljes tempóban üzemeltet­nek, elolvadnak a rácsok, a sa­lak pedig a légelszívó csőbe omlik, leáll az üzem .;; S épp szombaton, mikor legnagyobb a gázfogyasztás a városban... — Csökkenteni kell az üze­meltetést, akkor nem lesz ol­vadás! — határozott Jámbor elvtárs. — Át kell kapcsolni a gázvezető csöveket a tartalék MÁVAG-generátorhoz. De ki vállalkozik rá? Ha hozzányúlnak a csövekhez, öm­lik a gáz! Volt vállalkozó: Zsa- gár Károly lakatos csoportve­zető és társai. — Hány ember kell Zsagár elvtárs? — Három. — Czinger, Ivánczi, Tarr! A szólítottak már indultak Hámori Andráshoz. Róla ír­hat ... így kerültünk Jámbor elv­társ műhelyirodájába. — Ebben minden benne van! i— mutatta a műhelynaplót, i— Ebből kell kiindulni. Forgatni kezdtem a rojtos, olajos könyvet. Benne rövid, ceruzával írt sorok. Tömör bé­nek a többiek a töréshez ... Vasárnap kihűlt a Koller. Kijavították a törött gyűrűket s kedden újra Indult a tüzelés. — Ilyesmi elég gyakran tör­ténik — int le Jámbor elv­társ, mikor látja, hogy jegyze­telek — kicsit öreg már a mi üzemünk. Húsz éve dolgozik felújítás jegyzések. Az egyik helyen ez nélkül, de mikor készült, ak- áll: December 19. Generátor- kor sem volt modern. No, de javítás. — Mi volt ez a generátor- lavítás? — kérdeztem. Elmesélte. Tizenhetedikén kezdődött. — Éppen szombat volt. Már ko- ta reggel szétfutott a hír: — Baj van! Leszakadt a Roller-generátor rácsa! Gye­menjünk Hámori szaktárshoz, mert telik az idő. — Köszönöm. Nem megyek, mert már kész a riport!... — Honnan? — Hát innen!.j; — muta­tom a műhelynaplót. — A hiányzó sorokból! u? T. M, vezelőségválasztás hitei A siklósi járásban megtar­tott első négy vezetőségválasz­tó taggyűlésen a megjelenés 90 százalékos — jónak mondható. A párttagság több­nyire ünneplőbe öltözve jelent meg a taggyűléseken. A Pécsi Porcelángyár IV. sz.' alapszervezetóben minta-veze- tőségválasztó taggyűlést tarta­nak. A taggyűlés előtt a nép­nevelők minden párttagot fel­keresnek, meghívják őket a taggyűlésre és figyelmeztetik őket, hogy bátrain éljenek majd jogaikkal, bírálják a pártvezetőség és a tagság mun­káját, magatartását és tegye­nek javaslatokat a pártmunka megjavítására. Molnár elvtársnak, az alap- szervezet titkárának az egész párttagság segített a beszámo­ló elkészítésében. A beszámo­lót január 7-én vitatta meg a pártvezetőség. Az a céljuk, hogy az úgy kerüljön a tagság elé, hogy minden lényeges vé­leményt tükrözzön. A pécsváradi járásban jó a vezetőségválasztó taggyűlések előkészítése. A 10-ig tartandó taggyűlésekre jó beszámoló­kat készítettek. A 10-e után következő taggyűlések sikerét azonban veszélyezteti, hogy az alapszervezetek felkészítésével megbízott aktívák keveset tar­tózkodnak kint a falvakban. Tótszentgyörgyön a vezető­ségválasztó taggyűlés ponto­san meghatározta az elkövet­kezendő feladatokat. Elhatá­rozták többek között, hogy ha­vonta 1—1 tagjelöltet vesz­nek fel, kéthavonként értéke­lik egy-egy tömegszervezet munkáját és áprilisig legalább hat családot visznek a terme­lőszövetkezetbe. A szigetvári községi pártbi­zottság tagjai, népnevelői és aktivistái a vezetőségválasztás előkészítésében fontos fel­adatnak tekintik a pártsajtó terjesztését. Az elmúlt hetek­ben 108 előfizetőt szerveztek. A mozsgói kommunisták el­határozták, hogy a vezetőség­választás után — ami náluk már megtörtént, — két fiatal elvtársat adnak át a Dísz­nek, az ifjúsági szervezet meg­erősítésére. AfcítedéU ct> „SZABAD Karácsonykor a „Szabad Európa" Rádió — az emlékeze­tes üzenettel — „kifutotta” magát. E nagy balfogás után — amely immár ki tudja hányadszor felkeltette minden magyar és nem magyar dolgozó felháborodását — nehezen talál a ka­rácsonyi üzenethez hasonló pimasz témára. Sok gondja lehet tehát „Szabad Európá‘’-nak. Felismerve ezt a keserű sorsot, segítségére sietünk és átnyújtunk néhány hírt, amelyet azon­nal átalakítottunk „szabad európásra”, megtakarítva ezzel az átírás, a torzítás, a hamisítás fáradalmait is e rágalmazókedvú rádiónak. íme, a hírek. 1955-ben is az ország min- A pécsi Mezőgazdasági Szer­űen részéről eljöttek a bányá- árugyárban 1955-ben 647,1 ton- szok, munkások, tsz-tagok, na mezőgazdasági láncárut tisztviselők, értelmiségiek, gyártottak. A rudaző-, kerék- hogy szabadságukat a szakszer- kötő-, kötőfék-, saroglyalánco- vezeti kezelésben lévő Mécsé- kot a kiskereskedelmi válla­ki Üdülőszállóban töltsék. 880 fizikai dolgozó, 500 műszaki, 1032 szellemi foglalkozású és 1200 egyéb beutalt töltött a Mecseken két szép hetet, ösz- szesen tehát 3612-en pihentek a Mecseki Üdülőszállóban. Egy-egy beutalt kéthetes üdü­lése csupán 112 forintba ke­rült. Ugyanez „Szabad Európa“ módra: Az egykor jóhírű Hotel Kikeletben (Mecseki Üdülő­szállóban) tavaly tumultuó­zus jelenetek játszódtak le. A gyönyörű szállóban 3612- en szoroskodtak az egy év alatt, és jellemző a nép nyo­morára, hogy a 112 forintos ellátás mellett sem maradt senki két hétnél tovább .,. latok már áruba is bocsátották. Az üzem egyébként 103,1 szá­zalékra teljesítette éves ter­vét. Ugyanez „Szabad Enrépa“ módra: Szegény, vérző hazánkban a terror már elviselhetetlen méreteket öltött. Ennek dön­tő bizonyítéka: egy pécsi üzem tavaly több, mint 647 tonna láncot gyártott Ugyan kinek készült volna ez a rengeteg lánc, ha nem a be­börtönzött. rabságba vetett, meggyilkolt hazafiak milliód­nak. Ha azt számítjuk, hogy a vasfüggönyön inneni or­szágokban egy kiló lánc teljesen elegendő egy ember megbilincseléséhez, akkor líéícMu zátezátnodás Azzal mindenki egyetért, hogy a katádfai Kossuth Tsz idei, harmadik zárszámadása sokkal jobb a korábbiaknál. Csak rá kell nézni az egy munkaegységre eső részese­déskimutatásra: árpa-zabból 2,36, cukorból 0,43 kiló jut — amivel kevés helyen dicse­kedhetnek, — és a búza, ku­korica, takarmányrépa, széna osztalékkal sem vallanak szé­gyent, mert futja bőven az országosan is kiváló, — sőt árpából első — átlagtermé­sekből. Amíg azelőtt mindig hiánnyal zárták az évet, most 53 ezer forint a nyereség és félmillióval gyarapodott a közös vagyon. De ahogy kiderül a szá­mokból, hogy a növényterme­léssel nincsen baj, ugyan­olyan szembetűnő, hogy a csoport állattenyésztése bi­zony gyenge volt az elmúlt évben. Különben nem járna csak 4,37 forint készpénz egy munkaegység után. Mivel azonban csak ennyi jár, a tan­gók erősen elgondolkoztak a zárszámadási közgyűlésen és az elnök beszámolója meg a hozzászólások azt bizonyít­ják, hogy ezen sürgősen vál­toztatni fognak, úgyhogy a negyedik zárszámadáskor ne 40 forintot érjen egy munka­egység, hanem 50-nél is töb­bet. Kérdés, mi volt a hiba? Mi volt az oka annak, hogy az állattenyésztésből a tervezett 136 ezer forint helyett csak 64 ezer a jövedelem. A tsz állatállománya tavaly semmit sem fejlődött. Októ­ber végén ugyanannyi volt a tehenek száma, mint 1954 november elsején, — vagyis 35, a sertéseké ugyancsak — 74. A tervezett 40 helyett csak 20 sertést hizlaltak. A sertésállománynál tehát in­kább visszaesésről beszélhe­tünk. Igaz, kísérletet tettek arra, hogy a fehér hússertés tenyésztéséről áttérnek a mangalica-tenyésztésre. A fiatal mangalicakocáktól azonban nem kapták meg azt a szaporulatot, amire számí­tottak. De a nagyobb hiba az volt, hogy a sertésgondozó hanyag munkája következté­ben a kismalacok kétharma­da elhullott. Későn váltották le a felelőtlen gondozót, aki tetemes összeggel károsította meg a közöst. Azóta meg­szűnt az elhullás, bizonyságul arra, hogy csak minden egyes tag lelkiismeretes, becsületes munkájával érhető el a kí­vánt eredmény, amely zárszá­madáskor — és főleg az állat tenyésztésben évközben is —* érezteti kedvező, forintokkal lemérhető hatását. Ez vonatkozik a szarvas* marhák gondozóira is. Panni Ernő állatgondozó csak 6 óra után szokott megjelenni az istállóban, amikor a fejőnők már 5 órakor ott vannak. Viszont ők, miután csarnok­ba vitték a tejet, mindig ha­zajárnak, ahelyett, hogy a teheneket gondoznák. így az etetés is elhúzódik és itatás­ra csak úgy kilenc óra felé kerül sor. Ugyanilyen káros, hogy a hathónapos tenyész­bikák, amelyeket minden nap jártatni kellene, még jó­formán kint sem voltak az istállóból. Ezt gondozójuknak már többször szóvátették, de mindeddig süket fülekre ta­lált. Pedig egyáltalán nem mindegy hogy négy vagy ti­zennégyezer forintot kap a tsz egy bikáért. Jobb gondozással az egy tehénre tervezett évi 2,400 li­teres tejhozamot is könnyen elérhették volna, — noha a 2,003 literes hozam sem lebe­csülendő eredmény. De ép­pen azért, mivel van még ja­vítanivaló a gondozók mun­káján, az elért 2,003 liter ko­rántsem a felső határ. Egyébként arra, hogy ka­tádfai Kossuth-nak egy év múlva fejlett állattenyészté­se legyen, minden lehetőség megvan. Kukoricából holdan­ként őt mázsával több ter­mett a tervezettnél, — ez el­sősorban az asszonyok szor­galmát dicséri — takarmány- répából pedig mégegyszer annyi — 400 mázsa — volt az átlagtermésük. A töbSi takarmányt — a bükköny ki­vételével — a legnagyobb ne­hézségek ellenére is idejében és jó minőségben betakarí­tották. És a tervek is bizta­tóak! Többek között február ban saját tenyészetükből 26 sertést állítanak be hizlalás­ra, majd júniusban újabb ti­zet. Szép pénzt jelent a tíz szerződéses húsbika hizlalása is, főleg úgy, hogy ötöt ezek­ből ők neveltek. De egyet nem szabad elfe­lejteniük a Kossuth tagjai­nak. Azt. hogy mindenkép­pen rajtuk múlik, válóra- válnak-e a tervek. A feltéte­lek biztosítva vannak, már csak áldozatos, kitartó mun- kg kell hozzá, olyan, ami­lyent az elmúlt évben a nö­vénytermesztők végeztek, az egész falu csodálatára, — és nem hiába. W. V. EURÓPA“ Rádiónak nyilvánvaló llesz, hogy a Pé­csett gyártott láncokba több mint félmillió szerencsétlent vonszolhattak nabígá ba­il/. sz. hír: A közlekedés megjavítása, a pécsi utasok kényelmének biz­tosítása érdekében a Pécsi Közlekedési Vállalat hat új Ikarusz autóbuszt rendelt. Az új autóbuszokat még ebben az évben megkapjuk. Ugyanez „Szabad Európa“ módra: Az éhező, legyengült ma­gyaroknak már jártányi ere­jük sincs. A munkaverseny kizsarolt, elcsigázott áldoza­tait éppen ezért autóbuszok­kal szállítják munkahelyük­re és onnan haza — termé­szetesen szigorú felügyelet mellett. Kalauzoknak öltö­zött rendőmspiclik figyelik minden szavukat, minden mozdulatukat és ha a kor­mánynak nem tetsző dolgot művelnek, többhavi gyalog- járásra ítélik őket. A Pécsre érkező új hat busz éppen ez­ért a kommunista terror újaibb eszköze lesz; IV. ss. hír: A siklósi várban — amelyet 1955 tavaszán kezdtek helyre­állítani — idén tovább foly­tatják a restaurálási munká­kat. Helyreállítják a nemesi börtönöket, visszahelyezik ere­deti állapotába a kínzókamrát, a kinzóeszközöket, izzító kohót is beleértve. A vár keleti szár­nyában pedig létrehozzák a ba­ranyai művészek alkotóházát. Ugyanez „Szabad Európa** módra: Szegény Magyarország! Szegény magyar nép! A rendszer már nem elégszik meg az eddigi rémtettekkel — kínzókamrát létesít az elégedetlenek, a kolhozelle­nesek maggyöitrésóre. Na»: elég, hogy elvették fárad­ságos munkával szerzett föld­jeiteket, gyáraitokat, most még a húsotokat is tüzes vasakkal tépik! Különösen a művészek forognak nagy ve­szélyben. Az alkotóháznak álcázott börtönökből állító­lag — még meg nem erősí­tett hírek szerint — föld­alatti folyosók visznek majd a kínzókamrába. Szegény Magyarország, szegény ma­gyar nép! És miután így segítettünk ajándékunkkal „Szabad Európa" szabadon rágalmazó rádióján, hadd idézzünk egy közmondást: „A hazug embert hamarább utolérik, mint a sánta kutyát..." A példák azt mutatják, hor~' ami az emberre, az a rádiókra is vonatkozik! ^ rr-ami

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents