Dunántúli Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-06 / 5. szám

2 N A P L ö MSB JANUÁR • 7 A francia sajtó a választások után bekövetkezett politikai helyzetről Párizs (MTI) A francia pol­gári lapok a legnagyobb bi­zonytalanságban latolgatják a választások után bekövetkezett politikai helyzetet. A Figaro kom mentár j ában megállapítja: a mai válságnak az az oka, hogy széthúzás volt. a kormánypártok között. Most, a választások után ennek meg kell szűnnie s életkérdés, hogy ez gyorsan megtörténjék. A szocialisták, ha lehetővé ten­nék és támogatnák igazi .köz­társasági front’’-kormány meg­alakulását mindenféle kizárás nélkül (szerk. megj: ezzel ter­mészetesen a függetlenek és nem a kommunisták kizárásá­nak mellőzésére céloz) döntő szerepet játszhatnának. A Combat leszögezi, hogy a választásokon szemben álló két tömböt, a polgári baloldalt és a polgári jobboldalt — ame­lyek azt hitték, hogy ők lesz­nek a választási verseny egye­düli komoly tényezői — most ugyanaz a veszély fenyegeti, miután el kell ismerniök, hogy vereséget szenvedtek. A lap szerint három feltevés lehetsé­ges. Az első: népfront-kormány megalakulása; ez elvben lehet­séges és megvalósítható is lenne, ha a szocialisták megfe­lelő programot dolgoznának ki. A második feltevés az, hogy a balközépből és « jobb­középből alakulna kormány s ez egyszerre küzdene a szélső jobboldal és a szélső baloldal ellen. Ez elvben lehetséges, de a mai helyzetben csak másod- rangú politikai személyiség vezethetné és ismét a francia politika megmerevedését ered­ményezné. A harmadik felte­vés az, hogy a francia nemzet- gyűlés új választótörvényt fo­gadna el, tehát a személyre szóló kerületi választást, s a nemzetgyűlés feloszlatásával új választásokat rendelnének el. Az Expressben Francois Mauriac, az isimert katolikus regényíró, az Express belső munkatársa megállapítja: — A fasizmus elvesztette ná­lunk a becsületét. Ami a nép­frontot illeti: a francia bur­zsoázia számára ennek még a neve is valósággal iidérc- nyomós. A Liberation megállapítja, hogy a francia szavazók több­sége négy döntő kérdésben egyetért, ez kiderült a szava­zatokból, e négy kérdés: 1. Az algériai megtorlások befejezé­se, tárgyalások a tényleges ka­tonai szolgálatot teljesítő kor­osztály Algériába vezényelt tagjainak hazahívásáról és a katonai szolgálati idő csökken­téséről; 2. a világi oitotatás ér­dekében alakult akcióbizott­ság minimális programjának alkalmazása és a Elarainge-féle törvény eltörlése; 3. nemzet­közi kérdésekben visszatérés a genfi szellemhez, fokozatos le­szerelés, az atomfegyverek el­tiltása ; 4. az életviszonyok kér­désében a bérek és a nyugdí­jak felemelése, a bérzónák el­törlése, az épíkezések meg­gyorsítása és adóreform. Ezekben a kérdésekben a választók hatvan százaléka megegyezik s ez kitűnik a sza­vazatok számából. Elképzelhe­tetlen lenne tehát, hogy ez a program ne váljék hamarosan olyan baloldali kormány alap­okmányává, amilyet az ország vár. Á Francia Szocialista Párt rendkivüli kongresszust hív össze Párizs (MTI) A Francia Szo­cialista Párt vezetősége szer­dán este ülést tartott. Az ülé­sen elhatározták, hogy január közepére — előreláthatólag 14-ére — összehívják a párt rendkívüli kongresszusát. Guy Mollet, a párt főtitkára és Mendes-France csütörtökön kétórás tanácskozást folytatott a politikai helyzetről. A meg­beszélések után Guy Mollet kijelentette, hogy az ő koalí­ciójuk, a köztársasági front akarja megalakítani az új francia kormányt „ücsef Wirth emléke élni fog a béke minden hívének szívében" Szovjet békeharcosok gyászjelentésének kivonata Moszkva (TASZSZ): Január 3-án Freiburgban (Német Szö­vetségi Köztársaság) meghalt a nemzetközi Sztálim-békedíjas dr. Josef Wirth, Németország egykori birodalmi kancellár­ja, a németek szövetségének elnöke, a Béke Világtanács tagja. 1922-ben, mint Németország birodalmi kancellárja aláírta a rapalloi szerződést, amely diplomáciai kapcsolatokat te­remtett Németország és az OSZSZSZK között. — Josef Wirth úgy tekintette ezt a szerződést, mint a különböző politikai rendszerű országok közötti békeegyezmény példá­ját és a szoros gazdasági együttműködéshez vezető utat. Wirth, aki a hitleristák ha- talomrajutása után emigrálni volt kénytelen, több, mint 13 évet töltött távol Németország­tól. 1948-ban tért vissza hazá­jába. 1953 májusában Düsseldorf­ban megalakították a németek szövetségét. A szövetség elnö­kévé Josef Wirthet választot­ták meg. A németek szövetsége küz­dött Nyugat-Németonszág fel­fegyverzésének politikája el­len, a Nyugat és Kelet német­jeinek kölcsönös megértéséért. A szovjet emberek Német­ország és más országok béke­harcosaival együtt mélysége­sen fájlalják dr. Josef Wirth elhunytál Josef Wirthnek, — aki életét a békéért és a né­pek közötti barátságért vívott harcnak szentelte, — emléke élni fog a béke minden hívé­nek szívében. N. Tyihonov, D. Szkobelcin, I. Ehrenburg, A. Kornejcsuk, N. Nyeszmejanov, A. Szurkon, A. Fagyejev, N. Popova, Z. Le­begjem, M. Kotov, P. Gulja- jev, M. Nyesztyerov, 1. Glus- csenko, B. Blazsenov. Barmaiét Uutityuátnak Nem valami irigy lésreméltó a lakáj sorsa. Mint mond­ják, a régi idők­ben vagy pofon, vagy borravaló volt a lakáj fize­tése. Ez attól füg­gött, milyen han­gulatban volt ép­pen az úr. Az alá­zatos szolga erre is. arra is, csak azt mondhatta: — „Köszönöm“. De lám, milyenek az idők: a délko­reai lakájok — követelőznek! Pél­dátlan eset! Egye­nesen arra vete­medtek, hogy pél­dául a napokban számlát nyújtot­tak be a Dél-Ko­rfában elszállásolt 8. amerikai had­sereg parancsno­kának. Mintha csak ezt mondanák a liszin maoisták ..szövet­ségeseiknek“: — Szórakoznak országunkban? — Égetik a mi villanyunkat? — Isszák a mi vi­zünket? — Mennyi ideje is szolgáljuk önö­ket? Négy és fél­éve? Ezért bizony, ha mindent össze­számolunk, ötszáz millió dollár jár. Engedelmet, sze­retnénk látni a pénzünket... Ez olyan atyafiságos, hogy úgy mond­juk, szövetségi ké­relem. Majd kedves mo­sollyal: — Megérthetik, nehezünkre esik számlát nyújtani be dicső szövetsé­geseinknek, — szószerint így is mondta Kari Hon Ki, a liszinmanis- ta klikk képviselő­je, — dehót, tud­ják, a pénzügye­ink, a mi pénz­ügyeink ... Me­gint infláció van... Nemcsak az ame­rikai tábornokok­nak nyújtottak be számlát. A görö­göknek, a törökök­nek, és a többi szövetségeseknek is ... Érdekes egy história, Megmu­tatja, mennyire rosszul áll Dél- Korea szénája. Li Szín Man-nak az agyondicsőített amerikai segély­hez fűzött remé­nyei egyáltalában nem váltak be. Az ország továbbra is óriási nehézségek­kel küzd. És á ne­hézségeknek se vége, se hossza.— Miért? Azért, mert a kiutalt összeg túlnyomó részét katonai célokra költik. A liszinmanisták fűhöz-fához kao- kodnak, hogy fel­billent pénzügyei­ket valamiképpen k iegyensúlyozzák. Hol újabb adókat vezetnek be, hol meg másvalamit próbálnak kitalál­ni. Most azt talál­ták ki, hogy az „ENSZ csapatok" parancsnokságától „szolgálataik“ dí­ját kérik. Pedig régi aranyigazság, hogy a lakáj nem jut messzire a bor­ravalóval, Edgar Faiure miniszterelnök felszólalt a külföldi újságírók szerdai bankettjén s azt az óhaját fejezte ki, hogy széles­körű egységei hozzanak létre a szocialistáktól a függetlenek­ig­A beszélgetés folyamán a miniszterelnök elismerte, hogy a listekapcsolások eltorzítot­ták a pártok parlamenti kép­viseletét, és megállapította: a kommunistáit az előző nemzet­gyűlésben netn voltaik úgy képviselve, ahogy kellett vol­na. N. A. Bulganyin üdvözlőtávirata dr. Konrad Adcnauerhez Moszkva (TASZSZ): Dr. Konrad Adenauer őexcellen­ciájának, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjának, Bonn. Szövetségi Kancellár Ur, nyolcvanadik születésnapja alkalmából őszintén üdvözlöm és jóegészséget kívánok ön­nek. N. BULGANYIN, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnöke. Moszkva, 1966. január 4, A Bp. Kinizsi újabb győzelme Máltában A Bp. Kinizsi Máltában ven­dégszereplő labdarúgó csapa­ta szerdán La Valettában ját­szotta harmadik mérkőzését. A magyar együttes jó játék­kal 2:1 (2:0) arányban legyőz­te a máltai bajnok SC Flórián csapatát. A magyar csapat legközeleb­bi és egyben utolsó mérkőzé­sére vasárnap La Valettában, Málta válogatottja ellen kerül sor. Megyénk dolgosói kössöntik a Francia Kommunista Párt választási győzelmét Ragyogó siker! Az új választással a Francia Kommunista Párt 151-re nö­velte mandátumainak számát. Mi tette ezt lehetővé? Elsősor­ban is a párt politikája, amely egyre nagyobb tömeget győzött meg és állított maga mögé. A francia dolgozók saját tapasz­talataikon keresztül győződtek meg, hogy ez az egyetlen párt, amely következetesen harcol a dolgozók jogaiért, harcra moz­gósít a kizsákmányolás, fegy­verkezés, gyarmati politika el­len. A francia munkások most újra megmutatták a munkás- osztály hatalmát. Nem lehet kétséges, hogy a Francia Kom­munista Párt ragyogó sikere új lendületet ad majd a de­mokratikus erők összekovácso- lódásához. Hatásának meg kell mutatkoznia a külpolitikában is. Franciaországban most a dolgozók minden eddiginél nyomatékosabban mondtak ne­met a háborús tervekre. Mi, magyar dolgozók örömmel gondolunk a francia kommu­nisták harcára és nagyszerű győzelmére. Eredményeik ben­nünket is jobb, lelkesebb mun­kára buzdítanak. Bartalovits Anna az Állami Aruház dolgozója. Nagyszerű! — Nagyszerű győzelem! — röviden így jellemezte Debitz- ky István, a Pécsi Magasépítő­ipari Technikum igazgatója a francia választások eredmé­nyét. — Nagyszerű győzelem, amit vártunk és mégis váratlanul ért bennünket. Tudtuk, hogy a Kommunista Párt mellett áll a nép legjava, de olyan erő­vel akadályozták a hivatalos kormánykörök a nép akaratá­nak érvényrejutását, hogy ez a hatalmas győzelem mégis meglepett. Hatalmas győzelem ez, mert a választási eredmény azt jelenti, hogy a „nyomás“ ellenére is a francia választók közel 30 százaléka a Kommu­nista Pártra, a haladásra sza­vazott. — Hogy mit várok a győze* lemtől? Azt, hogy a Francia Kommunista Párt helyet kap« jón a kormányban. Azt hogy az új megegyezésre szóló fel* hívást elfogadják a szociális* ták és a baloldali pártok és így abszolút többségre tegye­nek szert a haladó erők. Azt, hogy a választás kihatással le­gyen necsak a kormányalakí­tásra, a belpolitikára, hanem Franciaország nemzetközi ma­gatartására is. És mi Debitzky István végső következtetése? — Igazuk volt a Francia Kommunista Párt vezetőinek; A francia nép más politikát akar és e politika biztos vég­rehajtójának a Kommunista Pártot tartja^ Távirat Párizsba... A Pécsi Kofcszművekbem szerdán déliben összejöttek a munkások a gyár hatalmas ebédlőjében és táviratot szö- vegeztek a francia kommunis­táknak; „Francia Kommunista Párt, Párizs. Szeretettel üdvözöljük a vá­lasztásokban elért sikerek al­kalmával a világ békéjéért harcoló hős Francia Kommu­nista Pártot! A Pécsi Kokszművek dolgozói" A béke és haladás erőinek újabb győzelme együtt örülünk a politikai vál­tozást, szociális fejlődést aka­. „4, ró francia néppel a nagy győ- ván-aknán tegnapelőtt leszál- zelemnek. gn azt kívánom, Mintegy 4—500 bányász hall­gatta nagy figyelemmel Ist­lás előtt a röpgyűlés előadó­ját. Fónai János elvtárs a nyu­gati bányamező ü. b. elnöke ismertette a francia kommu­nista párt nagy győzelmét — Újabb győzelme ez >— mint mondotta, — a béke, a haladás erőinek. — Elismerő morajlás zúgott végig a nagy­csarnokban annak hallatára is, hogy 151 képviselőt küld a parlamentbe a Francia Kom­munista Párt. A röpgyűlés végén kis cso­portokba verődtek a bányá­szok és egymásközt tárgyalták a nagyjelentőségű eseményt. Heller József szállítási felvi­gyázó így nyilatkozott a nagy eseményről: — 1947-ben nálunk járt Franciaországból egy szakszer­vezeti küldöttség. A küldött­ség tagjai — munkások — már akkor arról beszéltek: el­jön még a mi napunk is! És igazuk lett. Elérkezett egy igen fontos győzelmi állomás. Véleményem szerint nem lehet egykönnyen félrevezetni azt a francia népet, melynek olyan dicső forradalmi múltja van. Mi, magyar bányászok is hogy minél előbb eljöjjön az a nap, melyet az egykor nálunk járt francia elvtársak akartak. Felkerestük a gyár idős művezetőjét, Hámori András elvtársat, aki három évig dol­gozott Párizsban vasmunkás­ként, hogy mondja el vélemé­nyét a franciaországi esemé­nyekről; — Életem legszebb éveit töl­töttem a franciák között —» emlékezik Hámori elvtárs, —• Sokat, nagyon sokat köszön­hetek a párizsi munkásoknak, mert ők segítettek hozzá, ide­gen, nyelvismerettel nem ren­delkező embert ahhoz, hogy szakmát tanulhassak, s meg* ismerhessem a munkásmozgal­mat;;; — A francia emberek sza­badságszeretők és nagy tapasz­talatuk van a politikai harcok­ban. Bármilyen választások is lesznek még a jövőben — úgy gondolom. — a baloldali pár­toknak, elsősorban a Kommu­nista Pártnak a helyzete erő­södik. Nyugat-Urai erdeiben A képen: Rakodás a bizjari erdőipari gazdaságban. Műik Radzs Anand: Az oroszlán és a kecske Réges-régen, Észak-Hindusztán dzsun- geleiben legelészett egy kecskenyáj. Egyszer, amikor valamennyi kecske hazatért, egy közülük, a legöregebb, nagyon elfáradt és pihenni szeretett volna. Már • sötétedett. A kecske nem tudta az utat hazafelé, ezért elhatározta, hogy éjszakára elrejtőzik egy barlangban. Milyen nagy volt a csodálkozása, amikor a barlangba lépve egy orosz­lánt pillantott meg! A kecske annyira megijedt, hogy egy pillanatra meghűlt ereiben a vér. Gyorsan összeszedte azon­ban magát és gondolkodott, hogy mi­tévő legyen. „Ha elszaladok, — így tanakodott magában, — az oroszlán azon nyomban felfal, de ha összeszedem a bátorságo­mat és latbavetem minden agyafúrtsá­gomat és ravaszságomat, talán megme­nekülök“. Ezért hát bátran odalépett az orosz­lánhoz, mintha egy cseppet sem félne tőle. Az oroszlán ránézett, nézte, nézte, nem tudta, hogy mire vélje az egészen közönséges kecskének ezt a hihetetlen bátorságát. Hiszen a bátorság, — eddig úgy tudta — egyáltalán nem jellemző a kecskék törzsére, amelyből ezelőtt még csak közeledni sem mert senki hozzá — az állatok királyához. Ekkor az oroszlán azt gondolta, hogy nem egy egyszerű kecske áll előtte, ha­nem kétségkívül valami különös, eddig még soha nem látott állat. — Kit tiszteljek benned? — szólította meg udvariasan a kecskét. — Én a kecskék királya vagyok, — felelte amaz. — Fogadalmat tettem Siva istennek, hogy a tiszteletére száz tigrist, huszonöt elefántot és tíz oroszlánt fa­lok föl. Az oroszlán nagyon megijedt, amikor ezt meghallotta. Elhitte, hogy a kecske csakugyan az­ért jött ide, hogy őt felfalja. Gyorsan kiosont a barlangból, mondván, hogy a folyóhoz megy mosakodni. A folyóparton találkozott a sakállal. A sakáŰ látta, hogy az állatok királyá­nak ábrázata milyen rémült, meg­kérdezte, hogy mi történt vele. Az oroszlán sietve elmesélte, hogy valami különös állattal találkozott, amely nagyon hasonlít a kecskére, vi­szont egyáltalán nem olyan ijedős, mint a többi kecske. A sakál nagyon okos állat volt. Tüs­tént megértette, hogy az oroszlán bi­zony csak egy szánalmas, öreg kecskétől ijedt meg. — Alaposan becsapott téged. Hiszen az egy egészen közönséges kecske, épp olyan ijedős, mint a többi, — mondta meggyőzően a saíkál. — Csak bátornak tetette magát, hogy megmeneküljön tő­led. Ne félj. Menjünk vissza együtt a barlangodba és faljuk fel a csalót, — javasolta. Az oroszlán hallgatott a jó tanácsra és a sakállal együtt visszatért a bar­langba. Amikor a kecske újból meglátta az oroszlánt, kitalálta, hogy mindennek az alattomos sakál az oka, amely az orosz­lán nyomában kullogott. Nem vesztette el a bátorságát. Méltóságteljesen eléjük ment és ezekkel a szavakkal fordult a sakálhoz: — így teljesíted a parancsaimat? A** parancsoltam, hogy tíz oroszlánt hozz, hogy egyszerre faljam fel valamennyit, te pedig csak egyet hoztál. Ezért meg­lakolsz! Az oroszlán, amint ezt meghallotta azt hitte, hogy a sakál elárulta ót é< dühös ordítással vetette rá magát. A kecske ezalatt kilopódzott a bar­langból. így menekült meg az oroszlán karmaiból.

Next

/
Thumbnails
Contents