Dunántúli Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-06 / 5. szám
1956 JANUAR 8 N A P L Ó 8 PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS Äz olvasó bírál Vezetőségválasztó taggyűlés Belvárdgyulán Este hat órakor még ■-—~—“ üres a belvárdgyulai Győzelem Tsz irodája, csak Lukács Lajos, a szövetkezet elnöke melegedik a kályha mellett. De lassan benépesedik az iroda s a vezetőségválasztó taggyűlés kezdetére várakozva mi másról is beszélgethetnének a kommunisták, mint a szövetkezetről. — A múlt évben nagyot léptünk előre — mondja Lukács elvtárs. — 37—38 forintot ér egy-egy munkaegység. Mindenben magasabb termés- eredményt értünk el, mint az egyéniek. A cukorrépa például holdanként 300 mázsát termett. Egy munkaegységre tíz és fél deka cukrot osztunk... Ezt bogozza a pártvezetőség beszámolója is. Pontosan és tanulságosan kimutatja, hogy 1954-hez képest mennyivel dolgoztak jobban. Megjavult a munka az állattenyésztésben is, a tehenészek gondosabban bánnak a rájuk bízott állatokkal. S az eredmény? — Nemrég harmincnyolc új tagot vettek fel. Szép, szép, de ha mellé tesszük azt a százezer forinton felüli veszteséget — nem lesz ilyen rózsás a helyzet. Igaz, hogy új istállót építettek s ez sokba került, de mint a beszámolóból is kitűnik, más bajok is vannak. — „Laza, rossz volt a munkafegyelem, a 92 tagnak még a fele sem dolgozik rendszeresen. Az épületek körül rendetlenség, a vezetésben korábban fejetlenség uralkodott — állapította meg a beszámoló, — a pártszervezet meg elnézte mindezt.“ A beszámoló megállapításait kivétel nélkül igazolják a hozzászólók. Sok mindenről beszéltek, de végül is mindnyájan a munkafegyelemhez jutottak el, keresték, kutatták a lazaságok okait, a kivezető utat, az új pártvezetőség tennivalóit. — A pártszervezet, az intézőbizottság nem tett semmit a fegyelembontók ellen — mondta Tankovics. Mihály elvtárs. — Taggyűlést, ahol megmondhattuk volna véleményünket, nagyon ritkán tartott s ha ösz- sze is jöttünk, nem értékelték munkánkat. Hoztunk már többször határozatot a fegyelem megszilárdítására, de nem sokat értünk vele, mert még ma is az asztalfiókban hevernek. Ebből pedig nem születhet jó munkafegyelem ... Szabó Gyula igazat ad Tankovics elvtársnak. De nyomban felteszi a kérdést: vajon lehet-e fegyelem a kommunisták példamutatása nélkül? ... Emlékezzen csak, Tankovics elvtárs a répaszedésre! Vajon nem maga hagyta-e ott a többieket s ment a háztájiba dolgozni? Bizony, így volt,; S Gyimesi elvtárs egy ........ ...... lépéssel tovább megy, a pártoktatás helyzetét feszegeti. „Sokan nem tanulnak, nem ismerik, miért dolgoznak, de másokat sem tudnak meggyőzni. Pedig az első előadásra 18-an jöttek el, a másodikra még többen. A legutóbbin azonban alig néhá nyan jelentek meg. Nem csoda, hisz a vezetők, Furuglyás, Kátai, Szabó elvtársak is hiányoznak. Ha ilyen nálunk a pártfegyelem, mit várhatunk a pártonkívüliektől?“ Javasolja, hogy az új pártvezetőség többet foglalkozzék a kommunisták ilyenirányú nevelésével is. A tavasszal minden tagnak osszák ki a területet, ugyanis kiszámította: ha 700 négyszögölnyi területet adtak volna egy-egy tagnak, akkor másként állnának. T ö bben világosan megfogalmazták: nincs jó népnevelőgárda, a pártszervezet nem neveli a tsz tagjait. Már annyiszor elhatározták a népnevelőhálózat megszervezését, de mindúntalan elmaradt. Csak egyes kampányok idején lendült fel a politikai munka. Ez a legfőbb oka, hogy elharapódzott a fegyelmezetlenség s a több, mint kilencven tag közül alig 30—40 vesz részt a közös munkában, az új és a régi tagok pedig sokat zsörtölődnek. A taggyűlésen felszólalt Lukács Lajos elvtárs is, a tsz elnöke. A kommunisták segítségét kérte, hogy erős, szilárd vezetést honosíthassanak meg a szövetkezetben, mert ez a fegyelem alapja. „Azt javaslom, hogy válasszuk újjá a szövetkezet vezetőségét, alakítsuk meg az ellenőrző és fegyelmi bizottságot. Brigádokat kell létrehozni s ezen belül munkacsapatokat. Élükre képzett, vezetni tudó elvtársakat kell állítani s a megfelelően kialakított munkaszervezettel ez évben jobban fogunk majd dolgozni. Lassan kialakul a mun............ kafegyelem m egszilárdításának, a jövő év megalapozásának sokoldalú terve. Lesz itt mindenkinek munkája. Az új vezetőségnek, amelyet a vita után megválasztottak s valamennyi kommunistának. A taggyűlés megmutatta az utat, most már csak végre kell hajtani saját maguk határozatait. A mohácsi járásban 27 tsz közül 23 December 31-én értekezlet re ültek össze a mohácsi járás tsz-elnökei, tanácselnökei és párttitkárai. Megvitatták a termelőszövetkezeti mozgalom £ejlesztéséért a múlt évben végzett munkát és az uj évben elvégzendő feladatokat. Ügy határoztak, hogy minden községben még januárban elkészítik a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésének tervét, s arra törekszenek, hogy 1956-ban a múlt évinél is nagyobb erdeményeket ér jener: el. Ehhez megfelelő gazdasági alapot ad az, hogy a járás termelőszövetkezeteiben megnövekedtek a jövedelmek. A mostani zárszámadáskor 27 termelőszövetkezet közül huszonháromnak aktív volt a mérlege, míg 1954-ben 26 tsz közül csak hat zárt aktívan. Görcsönydobokán és Dunafal- ván a tsz-tagok egy-egy munkaegységre 52 forintot, Dunanyereséggel zárt ezekcsőn. Lánycsókon és több más termelőszövetkezetben több, mint negyven forintot ■kapták. Tóth elvtárs, a somberek! tanács elnökhelyettese meg is jegyezte az értekezleten: „Ne hallgassuk el eredményeinket, mert ezek vonzzák az új tagokat.“ Kritikapályázatunkra érkezett művek Fekete István: Kele Hosszas hallgatásból buzog fel ismét Fekete István mesemondó kedve. Olyan témát ragad üstökön, melyet jó idő óta csak a gyermekmesék toll- forgatói merészeltek: az állatvilág hőseiről, elesettjeiről vall a szemlélődő író igényességével. A természetet ismerő ember mélységes természetszeretete társul a kiforrott író alkotókészségével. Ez a szerencsés társulás biztosítja — hibái mellett is — a mű komoly irodalmi értékét. Fekete István kiváló megfigyelői és megjelenítő erejére vall, ahogy szereplőit jellemzi és emberi tulajdonságokkal ruházza fel őket. így emberi közelségbe hozza azt a „társadalmat“, melynek tagjai örömében, szenvedésében, vágyaiban emberi érzéseinkre ismerünk. Ki ne ismerne például, a locsogó, falánkságukban egymást letaposó kacsákban, vagy a gyomrukat imádó versenyparipa ősökkel kérkedő Patákban a rangkórság megszállott embertípusaira. Vagy mennyire emberi a Ku- vik öntudatosodása, ahogyan gavallérjával már szemtelen- kedni is mer és ahogyan sértődötten, asszonyos megjegyzéssel elsuhan új helyére. Az állatok szájába adott — néha képletes — párbeszédei elevenbevágóak, mélyen elgondolkoztatóak. Azonban filozofálása néhol öncélúvá válik, nem képes pótolni a cselekmény hiányát, elnehezíti a mondanivalót is. A tél hidege elől ' nappalra is pajtába kényszerült állaf- családdal vajmi kevés történik és ez a rész nem több szellemes dialógusok sorozatánál. Az író hiába igyekszik nyelvének gazdagságával pótolni a történéseket, az olvasó érdeklődése, a cselekmény apadásával erősen csökken. A mű szerkezete erősen tagolt. A tagoltságot elmélyíti az emberekkel kapcsolatos eseményeiknek a történet egészébe való beillesztése is. Ezek — a magukban kiválóan megalkotott, erőteljes részek „kilógnak“ a cselekményből, nincsenek szerves összefüggésben sem az előttük lévő, sem az utánuk következő eseményekkel. Mégis komoly bizonyítékai az író mély, emberábrázoló képességének. Ribizke, Berti, Bencze Pali, Ágnes né- ne, nagy írói bravúrral megformált plasztikus figurák. Környezetük is életet árasztó. Fekete István szinte az érzékeinkkel felfoghatóvá les* minden személyt és tárgyato Ez az érzékletes stílus teszi élvezhetővé a mű túlságosan elnyújtott befejező részét; Szinte az az érzésünk, hogy az író csupán azért halasztja Kele új fészekrakását, hogy elmondhasson még egy s más, a történetet már semmivel előbbre nem vivő epizódot; Fekete István könyvével mégis az aesopusi hagyományokat újszerűén, mai tartalommal felelevenítő mű indul az olvasók meghódítására. Nem kétséges, hogy sikerrel, mert hősei valóban élnek és ezért érezzük őket hiteleseknek, hozzánk közelállóknak. Lippenszky István Áz atomkorszak hajnalán Az Országos Béketanács „Mi van a nagyvilágban“ című füzetsorozatának ez az új száma ugyanolyan sikerre számíthat, a technika iránt érdeklődő — elsősorban nem műszaki képzettségű — emberek körében, mint elődje, az „Atom“. A füzet előszavában kettős célra hivatkozik a kiadó. Ez a népszerű ismeretterjesztő mű egyrészt a genfi atamkonferen- cia eredményeinek, másrészt az atomenergia békés felhasználásának ismertetését kívánja adni. Vizsgáljuk meg, érdemes volt-e ilyen füzetet kiadni és megfelel-e a célnak ez a mű? Az első kérdést az indokolja, hogy a két célul kitűzött témával a napisajtó teljes részletesen foglalkozott és foglalkozik. Mégsem volt felesleges — véleményem szerint — a füzet kiadása. Éspedig azért nem, mert a napisajtó szükségszerűen széttagolt, egy- egy számban csak egy-egy részletkérdéssel foglalkozik. A nem gyakorlott újságolvasó pedig gyakran elveszti a kapcsolatot az egész és részei között. Az egyszer megismert, érdekfeszítő részleteket itt ösz- szefüggően tárgyalva, szinte tálcán kapjuk. A második kérdésre: hogy megfeiel-e az előszóban Jelzett kettős célnak a mű, ugyan csak igennel válaszolunk. A kiadó Jánossy Lajos Kossuth- díjas akadémikus és öveges József Kossuth-díjas fizikus cikkeinek, tanulmányainak tükrében mutatja be a témát úgy, hogy felkelti még az egyébként közömbös ember érdeklődését is és a fantáziadús emberi agyat megtölti a jövő képének körvonalaival; Végül önkénytelenül is vázolja: mire lenne képes az emberi tudomány, ha megszűnne az országokat, népeket, embereket elválasztó háborús hajsza. A füzet egyedüli hiányossága talán az, hogy bővebb, részletesebb ismertetést szerettünk volna kapni a hazai kutatásokról és eredményekről, de ez talán egy későbbi füzet anyagát adja majd. Budavári Gábor vasesztergályos. Új kemencét építenek a Kokszművekben A Pécsi Kokszműveikben a második ötéves terv során több alván üzembővítést és módosítást végeznek, amely megkönnyíti a dolgozók munkáját, s a vállalat tervteljesítését. Többek között 150 ezer forint értékben személy- és teherszállító felvonót építenek a kemencéhez, ami megszünteti az öt emelet magasságú kemence mellett a fáradságos lépcsőnjárást. Munkába állítanak 6 generátort Két generátor alkatrészei már megérkezteik. Építenek még egy 20 ezer köbméteres gáztartályt is, ami megkönnyíti a város folyamatos, jóminőségű gázellátását. A legnagyobb beruházás egy 56 blokkos kemence építése lesz, amely még a második ötéves tervben elkészül. Az új kemence alkalmas lesz a gyengébb minőségű szenek kokszosítására is. A tervezett beruházások összesen mintegy 20 millió forintot tesznek ki. Minisztertanácsi határozat a községi tűzoltó testületek minta alapszabályáról A minisztertanács legutóbbi ülésén hozott határozatával jóváhagyta a községi tűzoltótestületek új minta-alapszabályát. A határozat értelmében valamennyi községben és városban önkéntes tűzoltó testület alakulhat Feladata, hogy a helyi tanáccsal, valamint a belügyminisztérium tűzrendé- szeti szerveivel együttműködve, biztosítsa a község tűzrendészet! és tűzvédelmi szolgálatát. A testület a tűz megelőzése érdekében tagjaiból megszervezi a területfelelősi szolgálatot. A testület tagjai előadásokon, gyűléseken ismertetik a tűzrendészet! szabályokat. A testület tagja lehet minden 16. életévét betöltött férfi és nő. A felvételről a vezetőség javaslatára a közgyűlés dönt. A testületben szakkör- sűrűén ifjúsági tűzoltócsapat TZ" ossuth-bámya szállítási ■ főkörletének DlSZ-veze- tőségé legutóbbi ülésén elhatározta, hogy a DISZ-szervezet védnökséget vállal a villamos és mechanika! részleg felett. A határozatot a DISZ-tagság is nagy lelkesedéssel fogadta. A villamos és mechanikai részleg munkája nagyon sokirányú. — Hozzátartozik a csille- és mozdony javítástól a távbeszélőszolgálat zavartalanságának biztosításáig minden. Ha ők a legkisebb hibát elkövetik — ez már nehezíti a bányában a szállítást, akadályozza a munkát. A DlSZ-szerve- zet éppen ezért akarja az eddiginél jobban segíteni itt a munkát. Stugner András, a szállítási főkörlet több, mint kétszáz tagú DISZ-szervezetének titkára így beszél a határozat megszületése óta végzett tevékenységükről: — A villamos és mechanikus részlegnél a munkások több, mint hetven százaléka fiatal, örültek a védnökségnek, de annak még jobban — így mondták, — hogy a DISZ szervezet ezen a téren is csinál valamit. Mert hiába — egy évben háromszori titkárváltozást még a legjobb szervezet is megérzi. Én is még csak most kezdek belelendülni a munkába. _ A DISZ-védnökségnek má r vannak eredményei. A villamos- és mechanikai részlégnél tizenegy brigád alakult. A brigádok most dőlAz „aranycsilléért" gozzák ki ez évi vállalásaikat s én bízom benne, hogy ennek eredményei a munkában is meglátszanak majd. — A brigádok versenyét havonta értékeljük és a legjobb brigádokat meg is jutalmazzuk. A védnökség miért csak a villamos és mechanikai részlegre vonatkozik? — Csak egy hónapig lesz ez így. A határozat előírja, hogy havonta újabb és újabb részlegekre terjesszük ki a DISZ-védnökségét. Az a célunk, hogy 1956 augusztus 20-ra a szállítási főkörlet ifjúsági üzemrész legyen. A szállítási főkörlet fiataljainak többsége a bányában dolgozik. Hogyan foglalkozik ezekkel a DISZ-szervezet? — Már a múlt évben is megvoltak a földalatti szállítási DISZ-brigádok. Decemberben megszerveztük, hogy a kilenc földalatti és a három alfáról szállítóbrigádunk csatlakozzék a szállítóbrigádok 1956 évi országos versenyéhez. — A verseny ez év január elsején kezdődött S negyedévenként értékelik. A legjobb szállitóbrigád a Szénbányászati Minisztérium tói „aranycsillét’’ kap és a brigádtagokat külön-külön 300 forinttal jutalmazzák, Van-e tizenkét Kossuth-bányai szállitóbrigád között olyan, amely az ország legjobb szállítóbrigádjaival is felveheti a versenyt? — A Török—Bohrt, az Agócs—Koch, a Koppendor- fer—Surányi, de a többi szállítóbrigádunk is felveheti a versenyt az ország bármelyik szállítóbrigádjával. Ezek a brigádok egy kivételével, jól összeszokott, kipróbált fiatalokból tevődnek össze és ami ugyancsak fontos, — van a brigádtagokban munkaszeretet is. Mégis, kit tart a legesélyesebbnek? — Amikor a Szénbányászati Minisztérium felhívása elhangzott, beszélgettem a brigádtagokkal s már akkor megmondták, hogy az „arany csillének" Komlóra kell kerülnie. Hogy melyik brigádhoz, azt döntsék el egymás között. Mert tudnak szállítani ezek a brigádok.., csak legyen mit. Volt már úgy, hogy Kochék egy műszak alatt 1002 csillét szállítottak. Hát még a Surányiék! — A múlt évben ennek a brigádnak minden tagja elnyerte a „szakma kiváló dolgozója" címet. Remélem, hogy az idén is hasonlóan dolgoznak, Ha már a DISZ-titkár enynyire bizakodó, kérdezzük meg Görföl Imre főcsatlóst is. az egyik földalatti szálliítóbriigád vezetőjét! Mi a véleménye, ki lesz a verseny győztese? — Én a Koch-brig ódtól tartok a legjobban, mert mi már régóta versenyzünk egymással s hol ők, hol mi voltunk a győztesek. — Brigádomnak minden tagja „belevaló" gyerek, akiknek az a legfontosabb, hogy a munka menjen. De nemcsak rajtunk múlik, hogy a versenyben hányadik helyre kerülünk, hanem a bányászokon is. Ha nincs szén, nem tudunk mit szállítani. Mostanában azonban úgy szervezzük a munkát, hogy akkor se álljunk tétlenül, ha nincs szénnel telt csillénk. Ilyenkor ürest eresztünk le — van úgy, hogy 100 —150 csillét is, — s az anyagot is, meg a rossz csilléket is ilyenkor szállítjuk. Enazt szeretném, ha a szenesek annyit termelnének, hogy ne győzzük kiszállítani, mert akkor biztos, mi nyernénk a versenyt. — Minél több szenet! — Ezzel fogad Behan János, az al- tárói szállítók harmadvezetője is. Nehéz ilyenkor beszélgetni vele, mert állandóan csörögnek asztalán a telefonok s percenként adja utasításait. — Mit tesznek azért, — kérdezem tőle, — hogy versenytársaikat megelőzhessék? — Nag.yon rendes fiatalok vannak a brigádomban. Műszakkezdés előtt mindig kioktatom őket, hogy mit, hogyan kell csinálni. Ha probléma van, azt is mindig megbeszéljük. Nagyon vigyázunk arra, hogy karambol ne legyen. — Én nagyon bízom Szegedi Pistában, Kónya Feriben, Joó Sanyiban, meg a többiekben is. Ha a bányászok nem hagynak cserben bennünket, az „aranycsillének“ ide kell kerülni. A telefonba szél: Pistikém, számold csak meg, hány csillénk van már... négyszázhatvan ;; s S mennyi jön kifelé?... Száz szén;;; köszönöm, — Látja elvtárs, ez a baj. Már legalább ezernek kellene lennie. Mert, ha hiszi, ha nem, akkor könnyebb a munkánk, ha jön a szén, ha nem kell várni, idegeskedni, kapkodni. Remélem, holnap már jobban megy, mert ami versenyünk akkor érdekes igazán, ha többet szállíthatunk, mint amennyit a teyv előír. Reméljük, Kossuth-bánya bányászai teljesítik a fiat-'0 szállítók e vágyát, is működhet. Az alapszabály rögzíti a tagság leglényegesebb jogait: a szavazati és tanácskozási, a választói, az egyenruhaviselési. a kártérítési, valamint a rokkantsági nyugdíjra és a baleseti járulékra való jogot. Ugyancsak tartalmazza a leglényegesebb kötelességeket, többek között a tűzoltásban és a továbbképzésben való részvételi A testület bevételeiből önállóan gazdálkodik, a rendelkezésre álló összegből egyenruházati cikkeket, tűzoltófelszereléseket, kulturális és sportfelszereléseket vásárolhat. A fenntartásához szükséges ösz- szegeket ügyeleti és ellenőrzési díjakból, ellátmányból, támogatásból, valamint kulturális és egyéb rendezvények bevételeiből fedezi ;;; A minisztertanács által jóváhagyott (minta alapszabály alapján minden testület megalakulásakor elkészíti alapszabályát. amely a testület minden tagjára kötelező. Az alapszabályt a helyi tanács vb. igazgatási osztálya hagyja jóvá. Az önkéntes tűzoltó testületek felett a felügyeletet a belügyminisztérium tűzrendészed szervei, valamint az illetékes tanács vb. igazgatási osztálya gyakorolja.
