Dunántúli Napló, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-31 / 26. szám
DUNÁNTÚLI tmJc PBOlEJÁBJAt ECYE/ÚLJETEfCf A MAI SZAMBÁN« A Sxorjetonió és u Amerikai Egyesült AB*mok kössön barátsági és együttműködési s*e** ződést. (2. o.) — Szocialista községhez méltóan, (2. o.) — A Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Központi Statisztikai Hivatal közleménye a Szovjetunió 1955. évi állami népgazdaságfejlesztési terve teljesítésének eredményeiről. (3. e.) MDP BARANYA MEGYEI BIZOTT/AC AN AK XIII. ÉVFOLYAM, 26. SZÄM ARA: 50 FILLÉR KEDD, 1956 JANUÁR 31 Záró!« özle mim a Tarsói Politikai Tanácskozó Bizottságának üléséről Prága, január 28. (CTK): A varsói szerződésben résztvevő államok Politikai Tanácskozó Bizottságának Prágában tartott üléséről a következő záróközleményt adták ki: Január 27-én és 28-án Prágában tartotta üléseit a Varsóban 1955. május 14-én kötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segély- nyújtási szerződésben résztvevő államok Politikai Tanácskozó Bizottsága. Az üléseken az elnöki tisztet Mehmet Shehu, az Albán Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke látta «L A bizottság — I. Sz. Konyevnek, a Szovjetunió marsalljának, az egyesített fegyveres erők főparancsnokának javaslatára, — megvitatta és jóváhagyta az egyesített katonai parancsnokság szabályzatát és eldöntött néhány szervezeti kérdést, amely a varsói szerződésben résztvevő államok egyesített fegyveres erőinek tevékenységével kapcsolatos. A bizottság elfogadta a Német Demokratikus Köztársaság küldöttségének azt a javaslatát, hogy a Német Demokratikus Köztársaság nemzeti néphadseregének megalakítása után a Német Demokratikus Köztársaság kontingensét is vonják be az egyesített fegyveres erőkbe. Elhatározta a bizottság azt is, hogy a Német Demokratikus Köztársaság nemzetvédelmi minisztere, az elfogadott rendelkezések értelmében a varsói szerződésben résztvevő államok egyesített fegyveres erőinek egyik helyettes főparancsnoka lesz. Minthogy a varsói szerződés előírja, hogy a tagállamok folytassanak tanácskozásokat olyan nemzetközi kérdésekről, amelyek érintik közös érdekeiket, a Politikai Tanácskozó Bizottság megvitatta a nemzetközi helyzetet. Az e vitában levont következtetéseket tartalmazza az a deklaráció, amelyet a varsói szerződés tagállamainak küldöttei aláírtak. A bizottság ezenkívül megvizsgált néhány szervezeti kérdést, amely saját munkájával kapcsolatos. Elhatározták, hogy a Politikai Tanácskozó Bizottság szükséghez képest fog összeülni, de évenként legalább kétszer, hogy megvitassa a varsói szerződés végrehajtására vonatkozó kérdéseket. Az elnöki tisztet egy-egy naptári évre a bizottságban képviselt államok küldöttei felváltva látják el. A Politikai Tanácskozó Bizottság mellett kisegítő szerveket állítanak fel, amelyeknek székhelye Moszkvában lesz. Ezek a következők: a) állandóbizottság, amelynek feladata, hogy javaslatokat dolgozzon ki külpolitikai kérdésekben; b) egyesített titkárság, amelyben az összes tagállamok képviselve vannak. A Tarsói szerződés tagállamainak deklarációja A varsói barátsági, együttműködési és kölcsönös segély- nyújtási szerződésben résztvevő államok a Politikai Tanácskozó Bizottság prágai ülésszakán az alábbi deklarációt adták ki. Az 1955. május 14-én megkötött varsói szerződésben résztvevő államok — a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, a Lengyel Népköz- társaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Nép- köztársaság és az Albán Népköztársaság képviselői, akik összegyűltek Prágában a varsói szerződés alapján létesített Politikai Tanácskozó Bizottság ülésszakára, kicserélték véleményüket a nemzetközi helyzet és az európai biztonság kérdéseiről. Ennek eredményeként teljesen egyöntetű értékelésre jutottak mind a nemzetközi helyzet egészét, mind pedig az Európában ki- a’akult helyzetet illetően. — Eevöntetű véleményre jutottak azokra az intézkedésekre vonatkozólag is, amelyekre szűk- séf van a nemzetközi feszült- séf további enyhítése, a meg- o'd-tian nemzetközi kérdések rerdezése, az európai béke és biztonság megszilárdítása végett. * A népek mélységes békeaka- ra*a már lényeges változásokra vezetett a nemzetközi helyzetben. bizonyos enyhülést idézett elő az államok közötti feszí'itséeben. Uj, még ki nem használt lehetőségek tárultak fr’ az államok kapcsolatainak mefiavítására és a nemzetközi e<>vt'ttművödés megszilárdítására. az államok társadalmi rendszerében mutatkozó kü- lön*-,'áer»ktől függetlenül. Helyesnek bizonyult, hogy az államok közötti nézeteltérések és viták megoldásának módszere nem az erőszak alkalmazása, vaev az erőszakkal való fenyegetőzés, hanem a fe'ek kölcsönös érdekelnek figyelembe vételével a tárgyalások útja. Ennélfogva azok a 1 találkozások, amelyek az utóbbi időben az államok vezető személyiségei között jöttek létre, különösen a négy hatalom kormányfőinek genfi értekezletén, igen pozitív jelentőségűek voltak abból a szempontból, hogy egészségessé váljék az egész nemzetközi helyzet, csökkenjen az új háború veszélye. Az államok kapcsolatainak az utóbbi években történt fejlődése azt bizonyítja, hogy az a politika, amely a békeszerető államok ellen irányuló agresz- szív tömbök alakítására irányul, mint például az északatlanti tömb, a bagdadi tömb, a dél-keletázsiai katonai tömb (SEATO), nem segítheti elő az államok nézeteltéréseinek rendezését, sőt, ellenkezőleg: fokozza e nézeteltéréseket, az államok viszonyának még na- gyobbfokú kiéleződésére vezet. E politika eredménye a példátlan arányú fegyverkezési verseny, különösen a tömegpusztító fegyverek: az atom-, a hidrogén-, a rakétafegyver, stb. terén. Ez a fegyverkezési verseny már oda vezetett, hogy az államok óriási és egyre növekvő anyagi eszközöket fordítanak az atom- és hidrogénfegyverek, a rakétatechnika, repülőgépek, hadihajók, tankok, tüzérségi fegyverek és más fegyverek előállítására. Mindez kétségtelenül növeli az új háború veszélyét, pedig ez a háború mérhetetlen áldozatokat és nyomorúságot zúdítana az emberiségre. Nem véletlen, hogy az agresszív katonai tömbök alakításának és a fegyverkezési hajsza fokozásának politikáját mind több állam elítéli. Mind nagyobb elismerésre talál az a törekvés, hogy az államok tegyenek kollektív erőfeszítéseket a békéért vívott harcban, működjenek együtt nemzetközi ♦éren r területi épség és a szuverénitás kölcsönös tiszte- ’etbentartása. a meg nem támadás, az államok belíipyeibe való be nem avatkozás, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök, a békés egymás mellett élés alapján. Ezek a célok megfelelnek több állam olyan irányú törekvéseinek is. horrv az agresszív katonai tömbök politikáját mellőzve, sgmleges- ségi politikát folytassanak. A varsói szerződés államai üdvözlik az ilyen törekvéseket, mert meggyőződésük, hogy e törekvések támogatása szilárdítja a béke erőit és gyengíti a háború erőit. A varsói szerződés államai rokonszenvüket nyilvánítják az ázsiai és afrikai országok iránt, amelyek védelmezik a független nemzeti fejlődéshez való törvényes jogaikat. A varsói szerződés államai kijelentik, hogy teljes támogatásukban részesítik az ázsiai és afrikai országok bandungi értekezletének határozatait. A varsói szerződés államai természetesen különös jelentőséget tulajdonítanak az európai helyzetnek és azoknak az intézkedéseknek, amelyek az európai biztonság biztosításához szükségesek. A kialakult helyzetben, midőn az északatlanti tömbben részvevő államok fegyverkezési hajszája egyre nagyobb lendületűvé válik, midőn az e tömbbe bekapcsolt Nyugat-Németországot aktívan remilitarizálják, az európai népek érthetően aggódnak az európai béke sorsa miatt. Tudatában vannak annak, milyen veszélyes a fegyveres erők — a szárazföldi hadseregek, a légierők, az atom- és hidrogénfegyver-készletek — növelése. Számot vetnek azzal is, hogy amennyiben ez a helyzet tovább tart Európában, akkor még inkább növekszik a fegyverkezési hajsza miatt a népekre nehezedő katonai kiadások terhe. Az agresszív katonai tömbök politikájában és a fegyverkezési hajszában rejlő ve- •zély tudatával magyarázható az a tény, hogy a francia nép a nemrég tartott parlamenti választásokon azokat az erőket támogatta, amelyek a nemzetközi együttműködés, a meeoldatlan problémák békés "szközökkel való rendezése mellett foglalnak állást. A Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság, Magyarország, Románia, Bulgária és Albánia kije’enti hogy kész együttműködni minden más útiammal az európai biztonság megszilárdítását és az új európai háború veszélyének elhárítását szolgáló intézkedésekben. Eltökélték, hogy továbbra is a béke és minden állam — nagyok és a kicsinyek, mindenre kiterjedő békés együttműködésének politikáját folytatják. Ez a törekvésük annak a mélységes tudatán alapszik, hogy az új háború óriási áldozatokat követelne a népektől, elpusztítaná mindazon államok területét, amelyek csatamezővé válnának. Következik ez a törekvés ezen államok belső fejlődésének és természetének szükségleteiből is. Ezen államok népei a gazdasági és kulturális fejlesztés hatalmas tervein, az emt>erek jólétének fellendítését célzó terveken, a gazdasági élet és a kultúra mindenre kiterjedő fejlesztésének tervein, a tudomány és a technika legújabb vívmányait az emberiség szolgálatába állító óriási tervek teljesítésén dolgoznak. A békeszerető államok az európai biztonság megszilárdítására törekszenek. A nyugati hatalmak bizonyos körei viszont félnek a nemzetközi feszültség enyhülésétől és az államok együttműködésének kiterjedésétől. Ezeknek az államoknak agresszív körei széles körben reklámozott katonai programjaikkal és gyújtogató nyilatkozataikkal arra törekednek, hogy megfélemlítsék, mérhetetlen katonai kiadásokra, békés gazdasági és kulturális építésük elsorvasztására kényszerítsék a békeszerető államokat. Ezek a körök félnek a béke erőinek megszilárdulásától, a békeszerető államokban élő népek jólétének növekedésétől. Mindez megmagyarázza azt a tényt, hogy a nyugati hatalmak egymás után gördítik az akadályokat az általános európai biztonság ügyében való megegyezés útjába, nem hajlandók megoldani a fegyverzet csökkentésének és az atomfegyver eltiltásának kérdését, nem hajlandók beszüntetni a fegyverkezési versenyt. Országaink népei, bízva erőikben, fellelkesülve a szocializmus építésében aratott nagyszerű győzelmeiktől, nem hagyják magukat megfélemlíteni, vagy félrevezetni. Országaink népei a népek lebírha- tatlan békeakaratára, saját egyesült és növekvő erejükre támaszkodva, továbbra is folytatni fogják békés építő politikájukat, tevékenyen elősegítik a békének és a népek biztonságának megszilárdulását. Az európai népek fejlődéséhez szükséges békés feltételeket egy európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése biztosíthatná a legjobban. Ez a rendszer lépne az Európában fennálló katonai csoportosulások helyébe. A varsói szerződés tagállamai meg akarják könnyíteni a lehetőséget egy hatékony európai biztonsági rendszer megteremtésére és ezért kijelentik hogy hajlandók a többi érdekelt állammal együtt megvizsgálni azokat a javaslatokat, amelyek megfelelnek e feladatrak. Ezt a célt szolgálhatná megfelelő megállapodás megkötése eleinte az európai államok egy része között, beleértve a Szovjetuniót, Nagy-Britanniát, Franciaországot, valamint az Egyesült Államokat, továbbá az, hogy olyan övezet létesül Jön Európában, amelyben a fegyveres erők létszámát és elhelyezését az érdekelt államok külön megállapodása szabályozná. Meg lehetne vizsgálni azokat a megfelelő javaslatokat is, amelyeket Nagy-Bri- tannia kormánya tett a genfi négyhatalmi kormányfői értekezleten. Különös figyelmet érdemel az a kérdés, hogy Európában hozzák létre a fegyverzet korlátozásának és ellenőrzésének említett különleges övezetét, amely magában foglalja Németország mindkét részét és az államok kössenek erre vonatkozólag megfelelő megállapodást. Az ilyen megállapodás előírhatná, hogy a külföldi csapatokat kivonják Németország mindkét részéből, illetve ottani létszámukat korlátozzák, előírhatná továbbá a Német Demokratikus Köztársaság fegyveres kontingenseinek korlátozását olymódon, hogy megteremtsék a szükséges ellenőrzést, amely a megfelelő megállapodás teljesítése felett őrködik. Az ilyen megállapodás fontos lépés lenne az európai feszültség enyhülése felé vezető úton. Ez a megállapodás kedvezőbb feltételeket teremtene ahhoz is, hogy a német problémát az európai biztonság biztosítása követelményeinek megfelelően oldják meg. Az észak-atlanti tömb tagállamai fegyverkezési hajszát folytatnak. Tavaly decemberben amellett foglaltak állást, hogy hadseregeiket atomfegyverrel szerelik fel és egyhar- madával növelik ezen csoportosulás Európában állomásozó légierejének létszámát: Lehetetlen nem látni, hogy ez a lépés az európai helyzet kiélezésére, a fegyverkezési verseny folytatására, a katonai költségvetések még nagyobb arányú felduzzasztására irányul. Mindezt annak ellenére teszik, hogy a békeszerető európai országok már egész sor intézkedést tetek, fegyveres erőik és katonai _ költségvetésük csökkentésére. Minthogy az északatlanti tömb említett határozata ellentétben áll a népeknek azzal a követelésével, hogy vessenek véget a fegyverkezési versenynek és szüntessék meg az atomháború veszélyét, a varsói szerződés tagállamai határozottan elítélik ezt a lépést, minthogy ez összeegyeztethetetlen az európai biztonság érdekeivel. A varsói szerződés tagállamai Javasolják, hogy amíg nem jön létre megegyezés az érdekelt államok között az atomfegyver eltiltásáról, egyezzenek meg abban, hogy a Németország területén állomásozó fegyveres erőknek — köztük a Német Demokratikus Köztársaság fegyveres erőinek és a Német Szövetségi Köztársaság fegyveres erőinek — fegyverzetében nem lesz atomfegyver. Ilyen megegyezés lépés lenne előre az európai feszültség enyhítésében és összhangban állna a német nép érdekeivel is. A négy hatalom vezető ál- lamférfiainak tavaly júliusban és októberben, Genfben létrejött eszmecseréi megmutatták a feleknek azt a törekvését, hogy nézeteltéréseiket békés eszközökkel, tárgyalások útján oldják meg. Ebből a szempontból nagy jelentőségű lenne, ha egyfelől a varsói szerződés tagállamai, másfelől az északatlanti szerződés tagállama* kötelezettséget vállalnának arra, hogy esak békés eszközök« kel oldják meg a közöttük támadó vitákat és nézeteltéréseket. A varsói szerződés államainak az a véleménye, hogy a jó kapcsolatok megteremtése és az egyes országok közti vitás kérdések rendezése függetlenül attól, hogy ezek az országok jelenleg valamely katonai csoportosuláshoz tartoznak, nagy jelentőségű lenne a béke megszilárdítása szempontjából. Különösen vonatkozik ez az egymással szomszédos államokra. Nagy jelentőségű lenne a jószomszédi viszony megteremtése a többi között a Szovjetunió és Törökország, Bulgária és Görögország, Albánia és Olaszország, Csehszlovákia és a Német Szövetségi Köztársaság között. Szintén nagy jelentőségű lenne a rendes kapcsolatok megteremtése olyan államok között, amelyeknek ilye» kapcsolatai eddig nem voftaki A hatékony eurőpai biztonsági rendszer megteremtéséről szóló megállapodás megkötéséig a biztonság megszilárdítását és az európai államok közti szükséges bizalom megteremtését segítő komoly hozzájárulás lenne, ha a megfelelő országok megnemtámadási szerződéseket kötnének és vállalnák, hogy a vitás kérdéseket csakis békés eszközökkel oldják meg. A Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság, Magyarország, Románia, Bulgária és Albánia kormánya kijelentik, hogy eltökélték, a népek békéje megszilárdítása nemes ügyének szentelik erőfeszítéseiket: Kifejezik készségűket, hogy a többi érdekelt állammal együtt megvizsgálják az európai biztonság halaszthatatlan kérdéseit, valamint a többi megoldatlan nemzetközi problémát is, köztük a fegyverkezési verseny beszüntetését és az emberiségnek az atomháború veszélyétől való megszabadítását célzó intézkedéseket. Ugyanakkor továbbra is kellőképpen gondoskodnak saját biztonságuk biztosításáról és az a szilárd elhatározás tölti el őket, hogy minden szükséges intézkedést megtesznek saját állampolgáraik békés munkájának megvédésére, a népeik békés fejlődéséhez és virágzó életéhez szükséges feltételek biztosítására. 4 Prága, 1956. január 28. Az Albán Népköztársaság nevében: M. Shehu, B. Balluku. A Bolgár Népköztársaság nevében: , R. Damjanov, P. Pan- csevszki. A Csehszlovák Köztársaság nevében: A. Cepicka, V. David. A Magyar Népköztársaság nevében: • Hegedűs A,, Rata L A Német Demokratikus Köz- (ársaság nevében: W. Ulbricht, W. Stoph. A Lengyel Népköztársaság nevében: J. Cyrankiewicz, K. RokossowskL A Román Népköztársaság nevében: CH. Stoica, L. Salajan. a Szovjet Szocialista KözA"f)k Szövetsége névéin; V, Molotov, G. Zsukov,
