Dunántúli Napló, 1955. december (12. évfolyam, 282-303. szám)

1955-12-18 / 297. szám

4

NAPLÓ

1955 DECEMBER 1#

Új erőmű épül Pécsett

Szerdán délután a városi tanácson Tápay József gépészmérnök, az Erőmű Beruházási Vállalat pécsi osztályának vezetője az új erőmű építésével kapcsolatos feladatokat ismertette a pécsi üzemek, a pártszervezetek és társadalmi szervek vezetői előtt.

Az Erőmű Beruházási Vállalat építi az országban a jelentősebb erőmüveket, ök készítették az inotai, a sztálin- városi, a tlszapalkonyai erőműveket és most Pécsett az 6 irányításukkal kezdődött meg az új erőmű építése.

A pécsi hőerőmű a pécs- bányarendezői pályaudvartól nyugatra mintegy 20 hektárnyi területen létesül. Célja Dél-Dunántúl villamosener- giával való ellátása, de energiát ad az országos hálózatba is. Az erőműben fejlesztett villamosenergíát a pécskör- nyéki bányák melléktermékeiből állítják elő. A tervek szerint a régi osztályozó mellett lévő meddőhányó egy részét is eltüzelik.

A pécsi erőmű lesz az országban a második, amely teljes egészében hazai ipar> terméke lesz. Az erőmű a legkorszerűbb technikával állítja majd elő a villamosenergiát. A vegyileg előkészített kazánviz a kazáncsőrendszerben 74 atmoszféra nyomáson alakul át gőzzé. A golyósmalmokban megőrölt szénport a kazánba levegővel keverve fújják be, ami nagyban meggyorsítja az égést.

Az új erőmű tízszer nagyobb teljesítményű lesz, mint a jelenleg üzemben lévő Pécsújhegyi Erőmű. De nemesük többet, hanem gazdaságosabban is termel. A régi erőműben 7—8 kiló gőzre van szükség egy kwó előállításához, az új erőmű jobb hatásfokú turbináiban pedig csalk négy kilóra.

Az erőmű üzemi főépülete 300 ezer légköbméter befogadóképességű lesz, itt helyezik el a gőzellátást szolgáló kazánokat és a turbógépcso- portdkat. A főépületet a segédépületcík veszik körül. Az erőműben eltüzelt szénféleségek pernyéjét és hamuját megfelelő leválasztás után hidraulikus úton eltávolítják és a város, valamint a Jan- kovícs-telep között lévő mély, vizes területen tárolják. Az erőmű építési költsége, a. szénelőkészítő berendezésével együtt, körülbelül félmillíárd forint.

Az erőmű építése során nagymérvű tereprendezést is végeznek. Így mintegy 350 ezer köbméter föld megmozgatása szükséges. A különböző épületekben 20 millió kisméretű falazótéglát, körülbelül 7 000 tonna gömbvasat. 70 ezer 'köbméter betont használnak fel. Az erőmű szén- ellátása Pécsbánya osztályo- zóból történik, öt méter magasan vezetett szalaghídon keresztül. Évente körülbelül 700 ezer tonna szenet tüzelnek itt el, amit ha vagonba raknának, 70 ezer vagont töltene meg.

Az erőmű építéséhez szorosan kapcsolódik a vízellátás kérdése is. Mivel Pécs város közelében a vizet kutató mélyfúrások nem jártak eredménnyel, s nemesük az erőműnek, hanem Pécs városának is szüksége van ipart és ivóvízre, a vizet a Dunából hozzák. A Duna Vizét 40 kilométer hosszú, 70 centiméter átméretü acélcsővezetéken keresztül juttatják el az üszögi pályaudvar feletti dombtetőn megépítendő, egyenként 10 ezer köbméteres tárolómedencékbe. A csővezeték elkészítéséhez körülbelül 5 600 tonna acéllemez szükséges. A vízmű, a tisztító és tároló berendezések elkészítésére mintegy 100 millió forintot fordítanak.

Az erőmű megépítése nagy feladat elé állítja az Erőmű Beruházási Vállalatot. Körülbelül 50 építőipail és gépészeti nvdrtó és szerelő vállalatot kell a munkába bevonni Fz'i" szükséges, hogy a párt- As tömegszervezetek is megfelelő segítséget nyújtsanak a munkához.

Beadási hátralékok nélkül zárjuk az évet!

A Megyei Begyűjtési Hivatal jelenti:

A begyűjtési versenyben a mohácsi járás megtartotta elsőségét, bár a villányi és pécs- váradi járások alig néhány százalékkal állnak mögötte. A pécsi és sellyei járás múlt heti jó munkája folytán az 5., illetve 6. helyre került. A szigetvári és a siklósi járások továbbra is sereghajtók.

Az elmúlt hét begyűjtési munkája nem volt kielégítő. Különösen kukorica beadásban jelentős a visszaesés. Még a mohácsi járás sem érte el a 100 százalékot. Nagy a lemaradás a sásdi járásban és Pécs városában. A szabad kukoricában már négy járás; a szigetvári, siklósi, villányi és a sellyei járás teljesítette tervét.

Sertésbegyűjtésben a pécs- váradi járás közeljár a tervteljesítéshez. Tovább javult a sásdi és a pécsi járások munkája is ezen a téren, — visz- szaesés van a villányi, siklósi és szigetvári járásokban. Az utolsó helyen álló sellyei járás 17 százalékos emelkedéssel a heti legnagyobb teljesítést érte el, — de még mindig kevés ahhoz, hogy elszakadjon az utolsó helytől.

Baramfibegyűjtésben a pécsi, villányi, siklósi és a szigetvári járásoktól várunk jelentős erőfeszítést, ahol a terv tejesítéséhez szükséges állomány bőségesen meg van. Baromfi begyűjtésben erősen lemaradt Komló és Pécs városa is.

A járások átlagosan mintegy 87 százalékra teljesítették évi terveiket december 10-ig. A hátralévő rövid idő alatt szünet nélküli meggyőző munkára és a törvény előírásának alkalmazására van szükség ah hoz, hogy adósság nélkül, — „tiszta lappal“ induljon megyénk az új év elé.

A begyűjtési munka súlypontja változatlanul a kukoricán, sertésen és a baromfin van. A verseny állása:

Kukoricabegyűjtésben 1. a mohácsi, 2. a villányi, 3. a sellyei, 4. a pécsváradi, 5. a siklósi, 6. a szigetvári, 7. a pécsi, 8. a sásdi járás, 1. Mohács város, 2. Komló, 3. Pécs.

Hízósertésbegyűjtésben 1. a pécsváradi járás, 2. a sásdi, 3. a mohácsi, 4. a pécsi, 5. a villányi, 6. a siklósi, 7. a szigetvári, 8. a sellyei. 1. Pécs, 2 Mohács, 3. Komló.

Baromfibegyűjtésben 1. a mohácsi, 2. a sellyei, 3. a sásdi, 4. a pécsváradi, 5. a pécsi, 6. a villányi, 7. a siklósi, 8. a szigetvári járás, városok közű' 1. Mohács, 2. Komló, 3. Pécs.

Néhány szót Petőfi-aknáról

Három fiatal Petöfi-aknai vájár, Hegedűs János (13i csapatvezető, Szabó Jenő (6) és Weisz István (2) kereste fel a napokban a szerkesztőséget és itt elbeszélgettünk velük. Elmondták véleményüket munkájukról, a nevelésről, a fegyelemről. Hallgassuk csak őket! Hegedűs Jánosé a szó.

A munkáról

— Csapatom a napszlntrő' fejti a 6-os telepet. Nem köny- nyű a dolgunk, mert a sok es miatt mindig nagy a víz. Df mégsem ez a hiba, hanem a levegőhiány. öt-hat légkör helyett jó ha három légkör a nyomás. Nem csoda, hogy a fejtőkalapáccsal alig lehet dolgozni, a nagy gépek meg nem is mennék. A napokbar azt hallottam a bányalakatosoktól, hogy azért nincs levegő, mert a gépházban levegőspórolás után kapják a prémiumot. Mi kell a népgazdaságnak — szén vagy sűrített- levegő? ..:

— Mind a kettő — jegyzi meg Szabó Jenő.

— Azért jó lenne, ha az üzemvezetőség intézkednék, mert így nem lehet dolgozni. Az üresellátással is bajok vannak. A mi fejtésünk van a legtávolabb az aknától s csak akkor kapunk ürescsillét, ha a közelebbi fejtések — mint a 4-es és 8-as — nem viszik el előlünk. Sokszor 20—50 csille kifejtett szenet kell otthagyni a váltónak, amit azok számolhatnak el. Szerintem pedig lehetne ürest biztosítani. Adjanak több lovat és javítsák meg a vasutakat, sőt egy szállítási felvigyázó sem ártana ... Hiába, öt ló nem elég 400—420 csille kiszállítására, gépet meg nem érdemes oda szerelni, mert ezek a fejtések úgysem tartanak mór sokáig.

— Hót, ami azt illeti, a vasutat nem ártana már megcsinálni — veszi át a szót Weisz István. — A mi fejtésünk közelében az alapvágaton hirtelen kanyar van. Ott mindig leesik a csille. Any- nyit emelnek a szegény csilié sek, hogy majd kiesik a szemük ...

Szabó Jenőt más bősz- szantja:

— Nálunk ezzel nincs bai: annál több a rossz réselőgé- pekkel. A jó réselőnyársakat mindig az „öregek“ viszik el a bódéból, nekünk a fiataloknak meg mindig a rossz jut.

— Sokszor még az sem — veti közbe Hegedűs János. — Jó félórányi járásra van a fejtésünk az aknától. Mostanában többször előfordult, hogy egy-egy vájárom azzal állít be a fejtésbe, hogy a hódéban nem kapott „spicnit“ (réselőnyársat). Három vájárt vissza kellett már küldenem, mert mit csináljak velük, ha nincs szerszámuk? Itt nemcsak az a baj, hogy kevés a réselőnyárs, hanem az is,

1 hogy nem javítják ki a rosz- 3zakat. Ezért némely vájár 4- 5-öt is eldug magának, a többiek meg nem tudnak mive! dolgozni. Egy-két ilyen eset elég, hogy egyesek elveszítsék a kedvüket, és odébb áii 'anak.

A nevelésről

— Ezért ment el Sóki János is — panaszkodik tovább Hegedűs János. — Én neveltem vájárt belőle. Jó csillés volt, hát felhoztam a fejtésbe, gondoltam, megpróbálom, hátha lesz belőle valami mert lapátolni azt nagyon tudott. Ment is a munka nála. Egy darabig mint termelő- csillés dolgozott, de szóltak hogy ezt nem lehet csiná’ni. mert ha vájár munkát végez, akkor a vájárvizsgát is le kel’ tennie. Beszéltem vele. Először azt mondta, hogy nem érdemes neki tanulni, mert úgyis lejár a szerződése. Addig beszéltem neki, míg meg* ígérte, hogy itt marad a szerződés lejárta után is. Az iskolára is jelentkezett, dehogy járni tudjon, másik harmadba került a Hankiszékhoz. Ott már nem törődtek annyit vele, nehezebben ment neki a munka, kevesebbet keresett 3 'débb is állt.

— Remélem, a mostani esil* 'ésemmel, a Szabó Jancsival ’cm járok így. Még amikor a komlói frontbrigádokkal megkötői lük a párosversenyt, megígértem, hogy vájárt nevelek belőle. De nem tudom elvenni a szállítástól. Nyolc hónapja fejtjük a 6-os telepet, de itt már annyi embert ismertem meg, hogy megszt- mc.'ni is sok volna. Mindig újak és újak jönnek, nem hízhatom rájuk a szállítást, pedig ha a Szabót felvihelném a fejtésbe, három hónap múlva vájár lenne.

— Nálunk is nagy a vándorlás — szól közbe Weisz Jó hideg van a fejtésben, meg víz is akad. így aztán az egyiknek szívvándorlása van, a másik fázik, a harmadik meg egyszerűen fogja magát a műszak közepén s otthagy '•sápot-popot, megy haza. — Bumlizás ez, ha nem is írják be.

A fegyelemről

— Valóban sokat lazult mostanában a fegyelem — meséli tovább Hegedűs János. — Ma reggel láttam, hogy a Körmendi-csapat vájá rai a 30-as helyett mind a 34-esre akasztották a márkájukat. Az aknásznak kellett rendet csinálnia, mert nem akartak leszállni, mondván hogy a Körmendivel nem jönnek ki. Persze, az megköveteli a fegyelmet.

— Én ilyet még nem láttam, mint ami mostanában nálunk történik. Mindenki oda megy dolgozni, ahova akar. 'önnek az újoncok, megnézik a versenytáblát, s látják, hogy mondjuk a Kopúnak 130 százaléka van, — kijelentik, hogy ők csak oda mennek. Ha történetesen másik csapatba osztják be őket, még csak le sem jönnek megnézni a fejtést.

— Szerintem minden csapatvezetőnek egyforma ,ke- mény kézzel kellene megkövetelnie a fegyelmet, akkor tudnánk eredményt elérni Mert nem mindig használ a szép szó. Magyarázom a múltkor az egyik csillésnek, amikor el akart menni önkényesen, hogy hát mennyi kára származik ebből. Tudjátok mit felelt? Azt, hogy:

— Mit bánom én, ha kismacskát is rajzolnak a könyvembe, akkor is elmegyek.

— Nem csoda — mondja Szabó Jenő, — a ml csapatunkon még DISZ-bizalmi sincs, hát akkor ki nevelje őket. Mi a nyolc vájárból csak négyen járunk rendszeresen műszakra, bár most, hogy iól megy a termelés, mindenki hozzánk akar jönni.. <

•

A beszélgetés tovább folyik a Ferencz-brigád tagjairól, akik nem hajlandók javítási munkát végezni, a Ko- pa-brigádról, amely DISZ-bri- gád DISZ-tag nélkül, de tovább nem jegyezzük. Sok-sok hibát hallottunk, kisebbet, nagyobbat — egyaránt kijavítani valót. Eredményről, sikerről szinte szó sem esett. Ezt valahogy természetesnek veszik, pedig a vasasi bányászok munkájára az eredmények jellemzőek, hisz hónap- ról-hónapra becsületesen teljesítik tervüket. Mégis, amikor a három vájár beszél fotósét hallgattuk, arra gondoltunk: milyen jó lenne, ha ezt

Virá gfakadás után .. .

O

Vörösen villog a villanyfény a zsúfolt moziterem festett falán. A sűrű cigarettafüstöt is áttöri.

Szomszédom — Pólics Jánosnak hívják — az utolsó sorban erősen figyel előre, várja, hogy mikor kezdik a zárszámadási közgyűlést.

— Nő, hány ezres üti a markát? — kérdem. De látom nincs ínyére, mert kesernyésen mosolyog.

— Hány ezres?! Az jó volna. Semmi... — és a kucsmáját gyűri.

— Hogy-hogy?

— Hát én csak olyan vendég vagyok itt. Meghívtak Nemcsak engem, őt is. — A fal mellett ülő Pólics Vincére mutat, akit szintén a kíváncsiság hozott ide. Két éve, hogy kilépett a kátolyi December 21 Tsz-böl, és most azt hallgatja, hogy érdemes volt-e?

A hatodik zárszámadás eredménye ről beszél az elnök. A Kossuth-díjas Kasza povics

Andrást, a meghívotytk -• közük a környék terinetiszóceí- keze'.i elnökei is — csendben, előre' Mve hallgatják. És a szavak, számok a figyelő csenik- * múlt kemény küzdelmeit 4*ztk, amelyeket szüntelenül vívtak a természetűi, az ingadozókkal, ve

meg a bajok fölött hurrázó ellenséggel szemben.

Ez az év tanúság rá, hogy egyikkel sem hiába.

Ha nem dolgoztak volna de rekasan, aligha osztanának egy munkaegységre öt kiló búzát, ugyanennyi kukoricát, másfél kiló árpát, jószerivel szénát, répát, burgonyát, cukrot, almát, olajat, szappant és 1.7 forint negyvenöt fillér készpénzt. Majdnem mégegyszer annyit, mint tavaly, amikor ..csak” harminc forintra rúgott egy munkaegység értéke. Most ötvenkettő.

Érdemes volt küzdeni, nem is sajnáltak erőt. sem fáradságot. Csak így növekedhetett múlt évről több, mint egymillió forinttal a közös vagyon. Csak így váll lehetővé, hogy a tavalyi takarmányféleség kétszeresét tartalékolták jövőre. De lesz is helye annak, mert az idei nyolcvannal .zemben százhúsz sertést hiz- ilnak A tehénállomány is ti- -enöitel szaporodott ezévben. 4 napokban harmincezer forint földjáradékot fizettek ki.

mölcsöst húsz holdasra egészítik ki. Egyszóval úgy zárták az esztendőt, hogy jusson is, maradjon is. Maradjon ahhoz, hogy tervkészítéskor a múltévinél merészebb célkitűzések születhessenek, hogy a még szervezettebb, jobban gépesített munka az idei tizenöt belépő mellé újakat vonzzon.

Hisz mi a cél? — Az, hogy ez a tábla fogadhassa a faluba érkezőket: „Kátoly termelőszövetkezeti község."

... Végétért a beszámoló, tapsra verődnek a tenyerek. Kezdődne a hozzászólás. Csak nagysokára áll fel a hátsó sorokban valaki és azt mondja:

— Várnak az állatok, etetni kéne. Osszák a pénzt hogy végezzünk vacsoráig!

Megtapsolják a többiek. De az elnök még nem adja föl a reményt, újból föláll:

— Arról van szó elvtársak, hogy meg vamuik-e elégedve a beszámolóval, eredményeinkkel, pénzzel...

— Meg, meg — hangzik innen is, onnan is.

— És a jövő évben?

— Még jobb lesz, még több

Előkerül hát a pénzzel telt vasláda, benne százhetvenezer forinttal. Ami hiányzik a két- százharminc ezerből, azt már kiosztották évközben.

Surran a ceruza az íven, és a duzzadó borítékok kézzelfogható bizonyságai: ez az év végleg a közös gazdálkodás oldalára billentette a mérleget Kátolyban. Hol van például a falu bármelyik tizholdas gazdájának annyi mindene, mint Máté András családjának, aki annakidején tíz holddal lépett be?l Mátéék hazavittek harminc mázsa búzát, ugyancsak ennyi kukoricát, kilenc mázsa árpát, harmincöt kiló cukrot, hogy csak a javát említsük, és nem is szólva a háztáji jövedelméről. Pénzben is kaptak tízezer forinton felül. Vagy másik példa: idős Kollár Má- tyáséknak többek között fél vagon búzát, kukoricát, tizenhét mázsa árpát, húszezer forint készpénzt hozott ez az esztendő.

Egyéniek elmondhatnák ugyanezt? Még a felét sem. Itt vannak azután a csoportban Holrzer Jánnsnéék.. Két rsszony. Közel háromszáz munkaegységet szereztek. Tavasszal vettek új btite.4, £•

mi lenne a sorsuk egyénileg? Kálcsics Györgyné biztosan elmondhatná, hiszen ök férfi nélkül küzködnek éjt nappallá tevő munkával, kevesebb eredménnyel és sokkal több gonddal. Pedig más, — könnyebb és jobb is lehetne az életük...

... A pénzt kiosztották, de akiknek nincsen éppen dolguk, a helyükön maradnak. Sötétség borul az elhalkult teremre. A mozi vásznán „A somogyi példa” című kis film képei peregnek, és szállnak Móricz Zsigmond szavad: „Valóságos csoda, amit most láttam... A somogyi termelőszövetkeze': úgy alakult meg egy nap alatt, egy gondolat megszületésével, hogy semmi nemzeti érték nem ment kárba abból, ami már megvolt, ellenben rejtett erőknek milliónyi forrása buggyant ki.

Nem tudom más természeti képpel összehasonlítani, csak ép a virágfakadással.”

Ennek a győzelmes virágfa kadásnak gazdag termése örvendezteti most zárszámadáskor a kátolyiakat. Este megint együtt vannak mint egy nagy család, a dúsan terített asztalok körül. Csillog a bm az össrekoccanó poha-akbnn árad a zene, a dal, a fökedv . imíp rájuk köszöni u dereng hajnal.

W, V,

az üzem vezetői is hallanák. Sok problémát tisztázhatnának.

Az újítási hónap eredményei a Porcelángyárban

November 7-e tiszteletére rendezett újítási hónap eredményeit a napokban értékelték a Porcelángyár vezetői. A hónap folyamán 11 újítást nyújtottak be. Az első díjat Harka Győző elvtárs építésztechnikus nyerte az alagútkemence építésónéi alkalmazott újítása alapján. Az ő elképzelésének köszönhető, hogy a kemenceépítésinél körülbelül 24 ezer forintot megtakarítanak. Második díjat Szabadéba Lajos elvtárs kapja két újításáért. Az egvik az ER 35-ös szigetelő formázását oldja meg egész sablonnal, a másik ugyanannál a típusnál formaváltoztalást, illetve anyagmegtakarítást iavasol. A harmadik dn Salamon István elv'ársé n hulládé!-. dobvászon üsszer —isz- tásával és újrafeUhaszrr' fsával kflgcM>hitos újításáéit.

ás későbbi beruházósn’-ra is félszázezernél többet tettek — mondogatják megint töb már léire, A tíz holdas gyű- ben mély meggyőződéssel.