Dunántúli Napló, 1955. december (12. évfolyam, 282-303. szám)

1955-12-18 / 297. szám

1955 DECEMBER IS

NAPLÓ

3

Tokai Pál, Károlyi Sándor és a többiek

Az igazgató I olyan büsz- -------------------------- keséggel vezet végig birodalmán, mint fiatal házasember, újonnan be rendezett otthonában.

— Ezt a 25 méteres szerelő- csarnokot két hónap alatt építettük fel:;: Kétoldalról kapja a világítást.:: Volt is vita az esztergályosok és a lakatosok között, hogy kié legyen.. A végén a lakatosok győztek — hiszen nekik is épült.:: Tudja, nagyon fontos, hogy

goskodó nagydarab fiatalembert. — Álljon csak meg egy kicsit!

A megszólított kapcsol valamit a gépen, hangot változtat a fűrész, de a holtlendület viszi tovább a keskeny fémszalagot. Tokai Pál fadarabkát haraptat az éles fogakkal, összesen

— Miért nem játszhattuk mi van az üzemben vagy háromé „Pettyes“-t?! Elvégre mi dolgozó, aki tagja a

helyi 3

vagyunk a gépgyár! Nekünk szimfonikus zenekarnak és 3

járna az elsőség! kettő, aki a sokác zenekari

Hát... Van is valami ab- oszlopos tagja, 14 fiatal ]ár3 ban, amit mondanak! Petőfi iskolára és így lehet- 3

De a darabot már gépelik, ne végig sorolni Tokai Pál és- a színjátszók és a táncosok — Károlyi Sándor valamennyi 3

3Pécsiek külföldön ◄ 1

A bécsi kiállítás magyar éttermében

így fékez. Csak mikor megpihen a gép, nyújt kezet és mutatkozik be mégegyszer:

— Igen, én vagyok a színjátszófelelős!

vagy huszonnégyen,

jó körülmények között doL gozzanak az emberek, tiszta- Szavaiból kiderül,I Ságban, világosban, egészsé- —————————

ges munkahelyen. Életük egy- harmad részét itt töltik. Magam is szívesebben és jobban dolgoznék itt, mint valami; s; valami fészerben;: j

Idepillant, odapillant, mindenütt talál valami megmutat- nivalót: a járdát, amit apránként építettek a sártengerbe,

hogy a munka kultúrájának ápolása mellett másféle kultúra is virágzik a gépgyárban. Kiderül, hogy tavaly a vasas-kultúr- verseny országos elsőségét szerezték meg a gépgyáriak.

Kissé restelkedve mondja, hogy akkoriban a „Nyisd ki babám az ajtót“ játszották,

a két éve épült mintaraktárt, de arról már szívesen beszél,

a négy éve elkészült öntődét, a kúpolókemence fölé húzott kiszolgáló helyiséget, a kultúrtermet és az étkezdét.;: —

Mintha azt mondaná: nézzen csak körül, milyen gazdagok vagyunk, milyen jól, milyen szépen élünk! Csupán az esztergapadokat szidja, ezeket a „százéves“ masinákat, amelyek inkább múzeumba, mint ebbe az üzembe valók.

És ha a némán magasodó épületekre, a holt tárgyakra ilyen büszke Bállá Ferenc, hogyne lenne még sokkalta rátartibb az üzem, a Mohácsi Gép- és Fémárugyár eleven embereire! A formaasztalosokhoz visz, ebbe a fenyőszagú, surrogó fűrészzajjal telt üzemrészbe.

— Ez Tokai Pál! — mutathogy megfordultak Lánycsókon, Babarcon, Kölkeden, Sátorhelyen, a mohácsi szociális otthonban, hogy az üzemi szereplésről ne is beszéljünk. —

Azután sor kerül az idei tervekre is: gépelik a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül“ című Móricz Zsigmond-művet, ennek az előadása körül ugyan viták folytak..-; Mert: először ezt akarták játszani. Erre a városi népművelési osztályon azt mondták: Nem! Játssza- („És abból, amit az üzem ad nak inkább valami mást, mai hozzá“ — toldja meg az igaz— szívesen állnak rá, hát csak csinálják.:;

Mert az is igaz, amit Károlyi Sándor, a DISZ-titkár mond:

1— Móricz Zsigmondot sem utolsó dolog játszani!

És kik játsszák? Fiatalok. Csupa-csupa fiatal. És az öregek? A beszélgetést mosolygósarcú idősebb munkás (később megtudtam a nevét: Lé- ber Konrádnak hívják) is hallgatja. Megkérdezem:

— Az elvtárs miért nem szerepel?

— Nono! 61 éves korban ez már túlzás lenne!

— Ö csak néz bennünket!

— nevet Tokai Pál.

— „Pénzügyileg támogatja“ a kultúrcsoportot! — váe oldalt szemével Károlyi Sándor,

Ez se utolsóI szüksége van--------------------------- a csoportnak

pé

nzre, ebből veszik a ruhákat, felszereléseket, ebből fedezik a harkányi, bátai, balatoni kirándulások költségeit

társát. Ki így, ki úgy, de va-J lamennyi művelődik. 3

Valami azért mégis hiány- 3 zik. Mintha egy pályaudvar-3 ról össze-vissza, tervszerűtle-3 nüi futnának ki a vonatok és 3 fittyet hányva a menetrend-3 ne* érkeznének meg a szerel-3 vények. Koordinálni, szerve-3 zettebben, tervszerűbben kel- 3 lene folytatni a munkát. —3 „Leltárt készíteni“, hogy ki 3 mire képes és „menetrendet“ 3 összeállítani, hogy mihez kezd- 3 jenek először, hogyan folytas-3 sák, mire van elsősorban és J mire csak azután szükségük. 3 Azaz, mi az a legtöbb, amit 3 nyújtaniok kell és amit nyúj-3 tani tudnak a munkások neve-3 lése, művelése, szórakoztatása 3 érdekében

Magyar konyha .;. Ennek a két szónak ínycsiklandozó hatása van a világ minden részén. A magyar konyha külföldön különlegességszám- ba menő étkei — mint a gulyás, töltöttkáposzta, halászlé, rablóhús stb. — varázslatosan vonzzák a tengeren innen és a tengeren túl lalkó embereket...

Erről a közismert tényről beszélt Kenedy Mihály, a Nádor Szálló és Étterem igazgatója, miután hazajött Becsből, ahol a kiállítás magyar konyháját és éttermét vezette.

— Nagy sikerünk volt — kezdi beszámolóját. — Naponta sokezer kedélyes, jó ételre vágyó bécsi polgár kereste fel éttermünket és távozott onnan megelégedetten.-------- _ _ ., Érdekes, mulatságos törtéCs

ak egy példa, amit maga 3 netet mond el ennek igazolására:

témájú darabot. Erre a „Pety- tyes“ mellett döntöttek. Erre a népművelésen azt mondták: nem! Azt már más csoport játssza, adják elő inkább a „Nem élhetek muzsikaszó nél- kül“-t;;: így végül is ennél maradtak. Bár van megjegygató) — de azért az idősebbeknek sem kellene „abba- hagyniok a gyakorlatot.“

Igaz, hogy nemcsak színaz igazgató mond el: 3

— A könyvtár gyengén 3 megy ... Viszont ha kéthavon- 4 ta egyszer könyvnapot és vá-3 sárt rendezünk, hát minden 3 elfogy... Tehát szeretnek cl- 3 » ásni az emberek. Csak az a 3 baj, hogy több műszakban 3 dolgozunk, a könyvtáros vi- 3 szont gyakran elfoglalt, vagy 3 nincs az üzemben. Még egy 3 „váltó könyvtáros“ kellene.- 3

ja be egy fűrész mellett szór- zésük a dologhoz:

Bizony heVene | De bizo- 3-------------------------------- nyos, hogy 3

já

tszásból és táncból áll ez a még mielőtt az új esztergapa-'3 sokat emlegetett kulturális dók megérkeznek, Bállá Fe- 3 tevékenység. Van itt könyv- ;—^T^~

lár, vannak szakmai tanfolyamok (a hallgatók fele ifi),

re ne igazgató, Tokai Pál, Károlyi Sándor és társaik megoldják ezeket a problémákat.

Jól megy,

de jobban is mehetne .. .

m

«

A Baranya Megyei Tejipari Vállalat DISZ-fiataljai részt- vesznek a megyei ifjúsági kulturális seregszemlén. A színjátszók máris tanulják szerepüket.

— Marit alakítom — mondja Major Ilonka. — Apám gazdag ember, két kérőm is van. Mind a ketten jómódúak s apám az egyikhez mindenáron hozzá akar adni. Én mégis a harmadikat választom. Hiába a szülői szigor, Károlyhoz megyek feleségül. így diktálja a szívem; ; ;

E körül bonyolódik Kisfaludy Károly „A kérők“ című három felvonásos vígjátéka. A színdarab kifigurázza a régi világot, — amelynek urai, mint megúnt ruhát cserélgették elveiket, szerelmüket, nyelvüket — nevel, hazafiság- ra buzdít.

7— Tizennégyen szereplünk a húsztagú kultúrgárdából — mondja Riszt András DISZ- .titkár.

— És a többiek?

— Azok most nem szerepelnek ; : ;

Vajon lenne-e másoknak is kedvük a kulturális seregszemlén való részvételre? Erről beszélgetünk Schneider Ferenc elvtárssal, az ü. b.-elnökkel, aki maga is szerepet vállalt:

— Üzemünkben többségben nők dolgoznak, kevesen vagyunk férfiak. Bizony

egyesek ross/ néven veszik, hogy esak három lány szerepelhet

Tanulság ez a jövőre nézvé .;

Nemcsak Schneider elvtárs ismerte fel e hibát, hanem fiatalok is. De most már ezen nem lehet úgy változtatni, hogy másik színdarabot tanul janak. Ez a törekvés kedvét szegné azoknak, akik mar hosszabb ideje próbákra járnak.

Az üzemben azután kiderül, hogy jól számítottunk;;; Nem azért neheztel Szlipcsevics Franciska a pasztőröző sztahanovistája, mert nem ő a három női szereplő egyike, hiszen már többször játszott a színpadon — az fáj neki, amit ^égülis kimondj

— Semmilyen szerepet nem

kaptam, pedig táncolni is tüdők . ; 1 ,

Nem ő az egyetlen, aki szerepelne a tánccsoportban. Plántek Erzsi is szívesen táncolna, ha felkérnék a DISZ- szervezet vezetői. Kasza Mária meg jól szaval;

— Emléklappal jutalmazott az üzem szavalatomért.-.; De ha megtanítanának, szívesen táncolnék is.

Major Ilonkától megkérdeztem, benéznek-e a próbákra azok a diszisták, akik most nem szerepelnek? Azt válaszolta, hogy nem. Pedig lenne mit nézni, hiszen nem akárhogyan akarnak bemutatkozni.

Hetenként

kétszer tartanak próbát

Széplaki Endre, a Pécsi Nemzeti Színház művésze tanítja őket. Sokat tanulhatnának tőle azok is, akik majd csak legközelebb kerülnek sorra. Meg aztán van lehetőség arra is, hogy necsak színdarabbal szerepeljenek, hanem megalakítsák, illetve életre keltsék a tánccsoportot; Nem baj, ha csak lányokból tevődik az ősz- sze,

— Vállalatunk a romonyai Béke termelőszövetkezetet patronálja — mondta a DISZ-tit- kár és hozzáteszi, hogy miután üzemükben január 14-én előadják a színdarabot, ellátogatnak Romonyára. Bizonyára örülnének a tsz tagjai, ha szavalnának, ha táncolnának is a tejüzemiek.

A DISZ-szervezet minden egyes tagját: azokat, akik szerepelnek, azokat is, akik még nem kaptak feladatot, fűti a vágy, hogy jó eredmény szülessen a kulturális seregszemlén. Ez mindannyiok közös ügye, óhaja. Viszont ez csak úgy érhető el, ha a DISZ- szervezet vezetősége, — amely a színdarab betanulását kezdeményezte — most újabb lé pést tesz előre az összes DISZ tag aktivizálásáért, kultúr- munkába való bevonásáért. Ez a munka nem megy máról hplnapra, de a párt- és szak- szervezet vezetőségének fokozottabb segítése meghozza kívánt eredményt;

Farkas Elemér,

Egy igazán szép, kedves könyvről

borítólapjáról bozontos kiskutya, egy foxi nedves or- rocskája szimatolja az olvasót. A foxi neve és egyben könyv címe: Dásenka. A kutya gazdája és egyben a könyv írója: Karel Csapek. Most már csak az a kérdés, hogy kinek való ez a könyv és miről szól. Az első kérdésre könnyű a felelet: való a hároméves gyermeknek, aki boldogan hallgatja kiskutya születéséről, első bizonytalan lépéseiről szóló történeteket, való a serdülő gyereknek, aki nagyokat kacag majd foxi bohókás kalandjain és való a felnőttnek, aki Dásen- káról olvasva elkerülhetetlenül arra gondol, hogy lám, ez a avasz cseh író, ez a Karel Csapek úgy tesz, mintha kiskutyáról írna, pedig voltaképpen nem kutyagyerekről, hanem „burkoltan“ emberfiókáról, sőt, embernevelésről, ír, és Dásenka történetébe belekever olyan nem odavaló dolgokat is, mint szeretet, hűség, társadalomtudomány, és ki tudja még mi mindent belé nem sző ebbe a szivárványos kutyatörténetbe!

És a képek! Ezekről külön kell szólni! Kétféle képet találunk ebben a könyvben. Az egyik fajta: a fénykép. Egy sereg van belőle a kötet végén. Dásenka a kosárban, Dásenka a kertben, Dásenka a vízparton, Dásenka a tányérban, Dásenka fekve, Dásenka ülve, Dásenka állva — Dásenka mindenhogyan és mindenütt. A másikfajta képek — nem kevésbé szépek és művésziek, de jóval mulatságosabbak az előbbieknél — karikatúrák. Egy-két találó vonással olyan jellemző helyzeteket, olyan valódi kutyákat teremt az ismeretlen rajzoló (azért ismeretlen, mert a kiadó elfelejtette feltüntetni nevét), hogy csak azt várjuk, mikor ugatnak ki a könyv lapjai közül, mikor kapják el lapozgató ujjúnkat.;

De talán a rajzoló és fényképész-művész nevének elhallgatása az egyetlen hibája ennek a könyvnek. Mert ezekután mondani sem kell, hogy szórakoztató, nevelő, szeretetre, türelemre oktató, gyermeknek, felnőttnek könnyű, mégis mély, tartalmas olvasmány. Aki kézbeveszi, esak azt sajnálja, hogy hamar (66 oldal az írott rész, 34 a képes) nagyon hamar a végére jut.

Sebaj! Olyan mű ez, amit nem egyszer, de sokszor, nagyon sokszor el lehet olvasni,

— Egyik délután népes család telepedett le hosszú előzetes váraSkozás után az étterem asztalainak egyikéhez. Azért hosszabb várakozás után, mert bizony sorba kellett állniok a vendégeknek a helyért. Nos, miután helyet foglaltak, a családfő így rendelkezett: „Abból hozzanak nekünk, amiből az öcsém evett ma délelőtt! Müller a neve, bizonyára emlékeznek rá... Magas, sovány, szemüveges férfi ...“ Mondanom sem kell, hogy nem emlékeztünk, nem emlékezhettünk, mert aznap is vagy két-há- romezer vendég fordult meg nálunk, köztük az említett sovány, magas, szemüveges Müller úr is. De mit tehettünk? Székelykáposztát vittünk a családnak és miután elfogyasztották azt, így nyilatkozott az idősebb Müller: „Hát ez finom volt! Mindig tudtam, hogy az én öcsémnek jó ízlése van!“

Egyébként Kenedy elvtárs megtalálta a magyar vendéglő nagy népszerűségének okát is.

— Becsben szeretik a magyarokat és szeretik a magyar ételeket. Ezt ki is használják az odavaló vendéglősök, akik közül sokan ma* gyár névre keresztelik ven* déglőiket. így például van „Budapest Kávéház“, ahol egy szál cigánytól eltekintve minden és mindenki valódi bécsi... Űton-útfélen hirde- tik a magyar konyhát, a „Szegediner“-l, ami alatt a nálunk ismeretlen szegedi gu* lyást értik, bár ahogy néz- tem, az inkább székelifká- poszta alkart lenni, de nem más, mint savanyúkáposzta, némi hússal... Van egy úgynevezett Pustastübler is, ez egy olyan vendéglő, amely- nek a falára tschikos-t (csikóst) festettek, félcilinderrel a fején, nemzeti szalaggal a nyakában. Nos, az ilyen álmagyar vendéglők után érthető, hogy a mi valódi magyar vendéglőnket, ahol magyar szakács főzött, magtiar ételek kerülték a tálakba, nagy szeretettel, sőt lelkesedéssel fogadták a gyomrukat szerető bécsiek. Különösen annak örültek, hogy a magyar ételek mellé magyar bort is kaphattak .;:

A magyar vendéglő népszerűségét egyetlen szám bizonyítja: 50 000 vendég fordult meg benne a kiállítás alatt. De még ennél is ékesebb bizonysága népszerűségének az, hogy Kenedy elvtárs tanúsága szerint majdnem ugyanennyi étlapot (kellett írniok, mert a bécsiek hát..: emlékül maguWkal vitték legalább a sokféle, finomabbnál finomabb magyar étel — nevét.

Az osztrák főváros lakóinak tehát határozottan jót hozott a kiállítás magyar pa- villonja. De mi jót hozott nekünk? A magyar étterem vezetője erre is megfelel:

— Elsősorban is nőtt a hírünk, szaporodott Ausztriában is barátaink száma. Másodszor értékes valutát hozott az országnak a magyar konyha sikere. Végül az is eredmény, hogy a kiállítás után maguk a bécsiek kérték egy állandó magyar, igazán magyar étterem megnyitását, amire a közeli jövőben talán sor is kerül.

Csütörtök délután a Nagy Lajos Gimnáziumban

December 15-én, délután 3 órakor kisebb-nagyobb csoportokban igyekeztek a diákok a Nagy Lajos Gimnáziumba. A folyosókon beszélgető tanulók szavaiból kiérződött, hogy sokat várnak a mai délutántól. Ugyanis pár nappal ezelőtt a gimnázium tanári kara felhívással fordult a tanulóifjúsághoz. Minden másodikosztályos» diák írásban nyújtsa be panaszait, kérelmeit, mert a második évfolyam a tanárokkal együttesen konferenciát fog tartani.

Sok-sok cédula, azokon sok probléma gyűlt össze.

Műemlékeink66 — egy új kiadványsorozat

A Képzőművészeti Alap új sorozattal lepte meg a műemlékek barátait. Két ív terjedelemben kis-monográfia kiadványokban, elsőrangú szakemberek közreműködésével mutatja be hazánk alig, vagy nem eléggé ismert műemlékeit. A közelmúltban jelent meg a Feldebrö ősi al-templomát ismertető füzet, ezt csakhamar követte Zsámbék műemléki értékeinek rövid leírása majd a sorozat harmadik száma, amely az egri líceumot mutatja be.

Nem hisszük, hogy tévednénk, amikor nagy jövőt jósolunk ennek az új sorozatnak. A már régebben elindult nagy-monográfia sorozatkötetei eléggé drágák. Mégis egykettőre elfogytak röviddel megjelenésük után. — Az újonnan indult sorozatnak nagy előnye, hogy olcsón, jó kiállításban, elsőrendű papíron kifogástalan munkát és gazdag képanyagot ad az olvasók kezébe. Aki gondosan tanulmányoz egy-egy ilyen füzetet, az nem csupán az egyes tárgyalt műemlékeket ismeri meg, azt is megtanulja, hogyan kell megközelíteni őket, mit kell keresni bennük, miként kell elemezni, alkotóelemeikre bontani őket. — Mindezek mellett a tanulmányok megadják a műemlékek értékeléséhez, tüzetes ismeretéhez szükséges társadalom- és müvelődéstörn téneti útmutatást is,

Kifogásunk csak egy van. Ha a sorozat a legszélesebb közönségréteghez kíván eljutni, akkor a lehetőséghez mérten a jövőben kerülni kellene a szakmai kifejezések, a terminus technicusok túlságosan sűrű használatát. Népszerűbb fogalmazásra kellene törekedni. Ha ez megoldhatatlan, volna egy áthidaló megoldás: az egyes, képzőművészetekben és a művészettörténetben használatos szakkifejezések rövid, közérthető, népszerű magyarázata a füzetek végén igen jó szolgálatot tenne. Lehetne külön, alapismereteket közlő füzetek kiadására is gondolni, de ez nem ennek a sorozatnak a feladata.

A Képzőművészeti Alap új vállalkozása mindenképpen szerencsésnek és hasznosnak mondható. Bízvást számíthat a közönség támogatására. Művelődési, ismeretterjesztő funkcióján kívül hasznos szolgálatot tesz műemlékvédelmi ügyünknek is. Szeretetet, megbecsülést olt be az olvasóba a műemlékek iránt, amikor egyes műemlékeink alaposabb ismeretére oktat. Szeretnénk remélni, hogy a Dunántúl kevéssé ismert műemlékei is sor ra-rendre feldolgozásra kerülnek majd ebben a sorozatban,

HERNADY FERENC

Fekete Miklós igazgató elvtárs nyitotta meg a (konferenciát. Beszélt a serdülőkor magatartásbeli ferdeségeirő! és azok okairól. Mintegy görbe tükröt tartva elénk, rádöbbentett bennünket viselkedésünk több ferdeségére.

A következőkben Kovács József tanulmányvezető tanár elvfárs beszélt arról, hogyan tanuljunk (helyesen és gazdaságosan, különös tekintettel a küszöbön álló téli szünetre. Az elhangzott sok jó tanács mindnyájunknak nagy segítségére lesz,

Ezekután dr. Zsolt Zsig- mond, iskolánk orvosa tartott beszámolót a serdülő ifjúság nemi problémáiról.

Legvégül a feltett kérdésekre kaptunk választ^ A problémák nemcsak az iskolát érdekelték. Ott van például iskolánk udvarán az évek óta szárazon álló nagy sportmedence. Pécsett oly nagy mértékben fejlődött az úszósport, hogy az edzések sokszor zavarják nyáron a fürdőzőket, s bizonyosan a sportolókat is a fürdőzők. Tehát igen ideális lenne az uszoda rendbehozása;

Ezekem kívül még számos kérdést megvitattunk a konferencián. Diáktársaim és a magam véleményét összegezve: nagyon sokat tanultunk ezalatt a rövid idő alatt. Láthattuk, hogy társadalmunk minden lehetőséget megadott a tanulná, művelődni akaró ifjúságnak. A tanár nem félelmetes vagy nevetséges figura előttünk, hanem igazi, nemesebb értelemben vett barát és segítőtárs.

Bánd! Ferenc« a Nagv Lajc«

, tanulójai