Dunántúli Napló, 1955. december (12. évfolyam, 282-303. szám)

1955-12-11 / 291. szám

»55 DECEMBER U N'ÄPt 6 A népkönyvtártól a pártszervezetig A fnágoesi könyvtár vezető­je Tárnál Nándor tanító. — Hogy hány DISZ-tag van az olvasók között —• előveszi a nyilvántartást. — Mlmdösz- sae 23-an olvastak november­ben ... Nagyon kevesen. Pedig falun elsősorban a tsss-fiataloknaik keli a mű­veltség! Közülük kerülnek ki majd a szövetkezetek jö­vendő vezetői, a gépek isme­rői, az ésszel dolgozó em­berek. Rögtön példát is említ: — Itt van Raffai István nö­vénytermesztési brigádvezető. Idősebb már, mégis 'bejár hoz­zánk a könyvtárba. „A konyha kertek öntözése" című szak­könyvet ajánlottam neki egy alkalommal. Amikor vissza­hozta, elmondta, hogy jó könyv. Megtudta belőle, hogy melyik növénynek kell több, melyüknek kevesebb via és hogy mi is az a barázdás ön­tözés ... Lám. a fiatalok már most megszerezhetik azokat az is­meréteket, melyeket Raffai eivtérs csak felnőtt koráiban sajátít, el; És hogy szükségük van mű­veltségre, az bizonyos — erre pedig nevelni, tanítani kellene a fiatalokat. Hol? Hát a DISZ-bcn! Két hónappal ezelőtt kez- oett valamennyire fellendülni a DISZ élet. Azelőtt csak ha­tan—nyolcán jártak .el a kul- t úrcsoport próbáira, most meg tizennégyen. Ez azonban még rrindig kevés ilven na.gy köz­ségben, mint Mágocs! A va­sárnapi klub-esteket már töb­ben — hatvanon—hetvenen — látogatják. Az ismeretterjesztő előadásokon viszont ennél ke­vesebben. vesznek részt. A kultúnház igazgatójának. Tárnái. Nanduménak szorgal­ma, igyekezete nem pótolhat­ja a DISZ-szervezet vezető­ségének irányító és szervező munkáját. A DISZ vezetősége azonban az utóbbi időben igen keveset tesz. Az Ifjúsági kul­turális seregszemlén sem vesz­nek részt az ifik, „mert ke­vesen vannak”. Viszont a DISZ-tsgok senkitől sem kap­nak megbízatást, arra, hogy gyarapítsák a kultúresoportot és arra sem, hogy szervezze­nek ííj tagokat az ifjúsági szö­vetségbe. Pedig akadnának, akik szívesen járnának. Mol­nár Lajoané is elmenne a fia- 'alok közé, vagy a kultúrház szakkörébe, csakhogy .. a fér­je nem nézné jó szemmel... Beszélgetni kellene hát Mol­nár Lajossal, hogy a Dísz­ben és a kultúrházíoan ugyan senkinek sem harapják le az orrát. Hetvenöt DISZ-tag van mindössze Mágnesen. Ezek között van 50 tsz-fiatal. Ez kevés. Ha csak Molnár Lajossal be­szélgetnének, már akkor is egyszerre ketten lépnének be. És bizonyára nemcsak Molná- rékmá'l fordul elő, hogy a férj azt mondja: ,,Mi már felnőt­tek vagyunk, nem megyünk a gyerekek közé". — Nagy lehetőségek állnak a mi fiataljaink előtt — mond­ja Dudás Ferenc elvtárs, a tsz párttitkára. — Minden támo­gatást megadnánk nékik, csak dolgoznának! Szeretnénk, ha szerepelnének, megnéznénk a műsoraikat. Ez az óhaj nem elérhetet­len. Azonban furcsa, hogy csak akkor nyújtana segítséget a pártszervezet, ha jól dolgozna a DISZ, hogy csak akkor néz­nék meg őket a fcaltútháztoan ha kész műsort háménak. Pe­dig előbb kellene a segítség, Most kelne el a segítség, ami­kor a DlSZ-szervezetnek nincs titkára. Most kellene megvizs­gálná Szekula János ügyét d«: aki november elején lemon­dott a D ISZ-tiiká.rságrói, aki 1950 óta ;tagjelölt, de a párt­szervezet azóta sem tárgyalta meg párttagsági felvételét, aki egy hónapja murik anélkül van... Bizony most kellene a i gítség, és most kellene, hogy a „szóbeli“ támogatás he­lyett végre a pártszervezet tettekkel támogassa Siet. Apróság ez? Olyan dolog, amivel nem érdemes foglal­koznia a pártszervezetnek? Nem, hanem nagy dolog! Nem akikor keli a segítség, amikor minden a legnagyobb rendben van, hanem amikor gyengéb­ben megy — hogy jól mehes­sen ! Nem végezhetnek jó munkát, nem teremthetik meg á jó szervezeti életet, a fiata­lok, ha elmarad a pártszerve­zet segítsége. így jutunk el a könyvtártól a pártszervezetig. De ez az út fordítva is járható. Ha a párt­szervezet megteszi a magáét, munkálja eredménye a könyv­táriban is érezhető lesz — a fiatal olvasók számának eme­lésében. Néhány szó egy kritikához ... Orezágh György kritikáját olvastuk a Déryné Stúdió pesti előadásáról a Dunántúli Napló december 8-i számában. Teljesen tévesnek tartom a kritika egyik lényeges részét, Zerbinette szerepfelfogásának magyarázatát akikor, amikor O. Gy. azt kívánja, hogy Zerbinette olyan „erkölcsös és rendes” legyen, mint az apja. — akit nem is ismert eddig. A mó­déra neveléstudomány álláspontja szerint a környezet és ne­velés döntő befolyással van az egyén fejlődésére. Tehát első­sorban nem az öröklött, hanem a szerzett tulajdonságok azok, amelyek jellemét meghatározzák. Zerbinette cigányak között nőtt fel kósza, vándoréletben, ezért „feltűnő és szeleburdi”. Ilyen „nevelés’1 és hatások mellett nagyon maradi elképzelés és konzervatív álláspont az, iiogy — mégis olyan legyen, mint az apja! Egyébként helytelen az is, hogyha a játék tetszik a bírá­lónak, akkor a szereplőt dicséri, ha pedig a játékot rossznak találja, akkor a rendezőt teszi felelőssé. Különösen szembe­tűnő ez a kétféleség a Klencz Tiborról Írottakban. Sz. Szabó Lás/Jóné tobfr CL ftúA'U&CM* Hat rövid történetecake, vagy még ennyi sem, csupán hat különböző pillanatkép más- más emberekről, egymástól független helyzeteidben: felü­letesen ítélve ennyi a film. A hat kis novellát még az ilyen­kor szokásos elbeszélő keret sem foglalja öas2e, legfeljebb az, hogy mindegyik a Villa Borghese csodálatos sétányaim, kertjeiben, szórakozóhelyein, — a parkban játszódik. Mi az tehát, ami a mesterkélt keret helyett mégis indokolja a hat külön novella egymásutánját, mi az, amiért a film mégis ke­rek egész? A mondanivaló. A történetek mindegyikében a® emberség győ® Az első történetben gyerek­gondozó lányok pletykálkod- naik, vitatkoznak szerelemről, hűségről, s közben egyikük át­lát a körülötte legyeskedő fia­talember hétköznapi szándé­kain. Elfut, s a többiek ijedten indulnals keresésére. Aztán, amikor nem a vonat sínéi közt találják, hanem jó! mulatva a bábjátékos sátra előtt: a meg­könnyebbülés egyben naiv fel­háborodást vált 3d belőlük: hiába esteik kétségbe érte! A következőkben érettségi előtt álló diákok akarják tanárjukat kompromittálni, hogy vizsga előtt megzsarolhassál!. Csak-. hogy a lány, aki vállalkozott rá, hogy nyilvánosan megcsó­kolja, előbb megtudja, hogy a kicsúfolt tanár rövidesen ment­hetetlenül megvakul, —• szív­ből, szánalommal csókolja meg búcsúzóul, s az őket fényké­pezni akaró kaján társai elöl eltakarja tanárja arcát. Aztán két másik jelenetben is az tör­ténik, amit szeretnénk: mz autójával és dúsgazdag le­hetőségeivel csábító ügyvéd nevetségesen hoppon marad az egyszerű kerékpáros fiatalem­berrel szemben; *— és ennek fordítottja: az előkelő, gazdag, hisztériás szerelmes asszony válik nevetségessé az életvi­dám, nősülni készülő fiatalem­ber ellenében. És megint egy könnyfakasztó történet: házas­ságközvetítő alkuszik a szü- / lökkel, miközben a kiszemelt fiatalok végtelen közönyben ül­nek egymás mellett; A lány kétségbeesetten elfutna az asz­taltól, s kiderül, hogy sánta, egyik lába gépben van. A vő­legényjelölt ekkor figyel fel rá először, s most, mikor há- zasségközvetítő és szülők azt hiszik, végleg felborult az üz­let: őket éppen az emberi sze­rencsétlenség, a szánalom bo- rohálja Össze. S végül: este a parkban. Itt is a jóérzésnek kel­lene diadalmaskodnia: még a vendégeket egymás elől elha­lászó utcalányok is összefog­hat az igazság erejével, részt olyan naív, hogy talán épp csak a filmtől eltiltott 1# éven aluliak könnyeznének * 1 ú Ls zent imen tá U* próbálkozá­sokon, A rendező Gianni Franeiolini nyilván érezte east a «nrupoe- ságot és eeért, a maga terüle­tén, éppen az ellenkező véglet­tel próbálta egyensúlyom«: egyes történeteknek a szinte színpadszerű, zárt párbeszédes formában való beállításával; Ezt a zártságot nem a azokáso* filmszerű hatásokkal oldja tei, oak a razzia, a közös veszély miatt; A mondanivalót a kapitalista társadalmim belüli történetekkel fejezik ki a film alkotói (fran­cia-olasz film), s így például az egyik novellában a rendőr úgy tesz igazságot, hogy cimbo­rái az összeköttetést jelentő gazdag ügyvéddel. A mondani­valóval nem is lenne baj, de az annyira álromantikus tör­ténetekbe ágyazott, hogy nem hanem legfeljebb olyan ken*» kasztokkal, mint például a rokkantlábú lány jelenetében a táncosnők állandó hát+érbeti fényképezésével; A filmnek nincsen főszerep­lője. hanem igen finom jellem- alakítások, epizódfigurák feled­tetik a nézővel a történetbeli sámtítgatásokat: Taián mégi* Vittori de Sica, Micheliné Presle, Gérard Philipe, Anna Maria Ferrero alakítását emel hetjük ki, és külön még Eduardo de Filippo csodálato­san meggyőző játékát; HÁROM PILLANATKÉP Hangverseny után - hangverseny előtt Megalapozott siker volt. 1 ” Vastaps, ünneplés, is­mételtetés. A Liszt Ferenc kó­rus ismét hódított és öregbí­tette hírnevét. Ezzel együtt megismerték (akik ismerték, még jobban megszerették) Mo­zart Requiemjét. Antal György, helyi zenei életünk legtevékenyebb egyé­nisége természetesnek tartja a pintek esti sikert. Amióta — pontoson december 12-én lesz egy éve — a Liszt Ferenc kó­rus Kodály „Psalmus Hunga- ricus'-ával a fővárosban sze­repelt, egyre nehezebb és szebb feladatok elé állítja énekeseit és azok nem is okoznak sen­kinek sem csalódást. Sámson ...■ Requiem... Va­jon milyen műsorterv szerint következnek egymásután a Liszt Ferenc kórus tolmácsolá­sában a klasszikus nagy mű­vek? — A zenei hagyományterv szerint — mondja a karmes­ter és ezzel egy szép, érdekes és már megvalósuló terv lénye­gét adta.. A terv ugyanis az, hogy évről-évre minden hó­napban a zeneirodalom más és más nagyságának adózik kórusunk egy-egy hangverse­nyével. Elsősorban végighalad­nak az oratóriumirodalom leg­nagyobb alkotásain. Természe­tesen a klasszikusoknál kez­dik. így hangoztt fel Händel Sámson-a, így követte ezt né­hány hópap múlva Mozart Re- quiemje. Pénteken közel ezer ember hallgatta meg az előadást. Egy nap alatt elkeltek a jegyek —- a kórus tagjai adták el szinte valamennyit. Vettek a család­tagok, barátok, ismerősök, ott ült tehát a színházban Pécs valamennyi dolgozó rétegének képviselője, hiszen az ének­karban is megtalálható a kesz- tyűgyári munkástól a hivatal- segéden át a tisztviselőig és a hívatásos énekesig minden fog­lalkozási ás, míndon hivatás. Most, hangverseny után van az énekka- 120 tagja és egy­ben hangverseny előtt is. Hét­főn megismétlik a Requiemet és talán ezen az előadáson helyhez jutnak azok a pesti vendégek is, akik levélben be­jelentették ugyan igényüket, de az első előadásra már nem jut­hattak jegyhez. De nemcsak a második Re­quiem előtt áll a Liszt Ferenc kórus. A hagyományterv dús elfoglaltságot ír elő az éneke­seknek. — Januárban, a Bartók ki­állításon felújítjuk a Psálmust — kezdi ismét a felsorolást, most már nem a múlt, hanem a jövő hangversenyeinek so­rolását Antal György. — Feb­ruárban a Sámson-t újítjuk fel. Márciusban, a magyar-szovjet barátság hónapjában Arutjun- jan: A hazáról című kantátá­ját mutatjuk be Pécs lakói­nak. Időközben azonban a má­jusban megrendezendő zenei hétre is készülünk. Ekkor énekeljük először Sugár: Hősi ének című új magyar orató­riumát. Végül az évadot jú­niusban Beethoven IX. szim­fóniájával zárjuk, i Hát ami azt illeti, a többi se könnyű. De ha könnyű len­ne, talán hozzá se fogna a mi hires, nagyszerű kórusunk. Gazdagabban távozz9 lér j vissza gyakrabban • / A jövő orvosai, tanárai, jo- gászai szívják itt ma­gukba a tudományt. Mégsem a Tudomány Csarnoka., vagy a Könyvek Háza, vagy a Böl­csesség Otthona a névé ennek az intézménynek, hanem egy­szerűen és szerényen csak eny- nyi: Egyetemi Könyvtár. Az itt dolgozók így is büsz­kék rá. Wimmer Imre példá­ul ki nem bocsátja addig az ismerős látogatót, amíg fel nem húzza magával a lépcsőn és be nem mutatja az újjáren­dezett, rendbeszedett Klimó Könyvtárt. Három hatalmas teremben fér meg az alapítóról elneve­zett műemlék-könyvtár anya­ga. A legrégibb, legértékesebb rész a hártyateremben van. — Pergamenbe kötött könyvek pihennek itt. készültek a könyvnyomtatás kezdetén, a XV. században. A másik széf) termet a XVII. századból való könyvek lakják, ez az Arany­terem. Csupa dúsan aranyo­zott, csillogó külsejű könyv szoroskodik itt egymás mellett és egymás fölött a parkettától a mennyezetig érő könyves­polcokon. A harmadik, közép­ső teremben helyezkedik el a XVIII—XIX. századból való úgynevezett Icanonoki könyv­tár. A Klimó Könyvtár anyagát most dolgozzák fel. Szárnbave- szilc, katalogizálják a könyve­ket, és ez nem csak egyszerű másolómunka. Wimmer Imre nagyon bízik benne, hogy elő­kerülnek olyan eddig ismeret­len művek, amelyek érdekesés hiteles kortörténeti dokumen­tumai, beszédes tanúi lesznek a megye és a város történeté­nek. Nem rövid idő tehát a tulaj­donképpeni rendezés ideje. Ke­reken tíz esztendő. Addig már orvossá lesznek az idejáró me­dikusok, tanítanak már a főis­kolások, igazságot osztanak a jelenlegi jogászok. De bizonyá­ra magukkal viszik innen, az Egyetemi Könyvtárból azt a tanítást, amelyet latinból ma­gyarra fordítva az 1774-cs használati szabályzatból írtak a kapu alá mai kezek: „A könyvtár küszöbét titkon át ne lépd. A polcokhoz ne nyúlj, kérd a könyvet, ame­lyet olvasni óhajtasz, használd azt, de őrizd meg tisztán, ne rongáld hasogatással, szúr há­lással, sem jeleket bele ne rójj Könyvjelzőt belehelyezned, bármit kijegyezned szabad. Másolván a könyvre na kö­nyökölj, papirost se tégy reá és jó messze, jobb}elől tartsd a tintát meg a porzót. Ostoba, üres, fecsegő maradj távol— Csendben légy, hangos olva­sással másokat ne zavarj. Él­ményén, a könyvet csukd be, a kicsit add vissza a felügye­lőnek, a nagyot reá bízva hagyd az asztalon. Fizetned semmit sem kell. Gazdagabban távozz, térj vissza gyakrab­ban." Azok, akik ideszoktak, bi­zonnyal gazdagabban távoz­nak és gyakran vissza is tér­nek. Miről ír az író? TTr •— ír ..: — tanultuk ré­*■' ges-régen az első elemi­ben. A magasabb osztályokban már arról is tanultunk, hogy milyen nehéz az író sorsa, hogyan kilincsel vasíkos kéz- iratkötegével kiadótól kiadóig, mecénástól mecénásig... Ma­napság más világ járja. Elő­ször is már nem az úr ír, ha­nem az író, ezzel szemben már nem kilincsel..: Itt van például Szántó Ti­bor. Fiatal ember, 26—27 éves, mint író is fiatal, mégis, mikor terveiről faggatom, csak oda­megy a szekrényhez, paksamé- tát húz ki belőle és elémteríti: — Tessék, itt vannak a ter­veim! Szerződések fekszenek előt­tem. Címük: Szerződés ere­deti írói mű kiadására". Az egyik a Magvető Könyvkiadóé. Egy regény írására kötnek ben­ne egyességet a szerzővel, jú­nius 30-i határidővel. A születő mű címe: F.gv a tizenhatból. A másik szerződésen a Népsza- i'a pecsétje. Tárgya egy eayfel- vnvásos. a „Mindenkivel". A harmadikat a Szépirodalvn Könyvkiadóval kötötte Szántó Tibor. A „Kehida kézbesítő“ című novellaSkötétének meg­írását vállalta benne. 15 ív ter­jedelemben. — Mennyit kellett kilincsel­ted ezért a három szerződés­ért ? — Kilincselni? Semmit! Ügy kértek fel a müvek megírásá­ra. — Es elkészülnek határidő­re? — Kettő igen. De a regény... Azt nem tudom... Sok adatot kell hozzá még összeszednem, főleg a 43—44-es évék újság­jaiból (egy csomó könyvet tat, az ország háborúvégi éle­tét írták le bennük). Ezeket már elolvastam, de tudnom kell még azt is, hogy a regé­nyem hétköznapjain milyen események foglalkoztatták az embereket, hol járt a szovjet hadsereg, mit hazudtak az új­ságok, milyen volt Pesten a hangulat ...Az „Egy a tizen­hatból" ugyanis egy 16 eszten­dős inasfiú története lesz, aH belesodródik a mozgalomba, akinek az élete a nép életem Éppen ezért lehetséges, hogy a Szépirodalminak egy mai. Komlóról szóló regényt írok az „Egy a tizenhatból“ helyett — a témája már megvan — és ezt vyugodtabban, alaposabban ki­dolgozom. — Más gondod nincs? — Milyen gondom? — Például anyagi... — Nincs. Ha kérek, kapha­tok előleget25 százaléliot.. ■■; — És ez mi? — Ezen a papíron a kézirat elkészítésének a módját írják meg... Egy sereg feltétel, előírás. Például: „A kézirathoz hasz­nált papír bármilyen 40—60 g’m- súlyú, fatartalmú fénye­zetlen felületű íróképes fehér papír lehet.“ * 1 — Hát ez tényleg gond. hogy ilyen papírt szerezz! — Dehogy! Olyanra. íróik, amilyen van. Nem ez a lénye­ges... Valóban nem ez a. lényeges. A lényeges: írjanak az %rók, nekünk valót írjanak, jól írja­nak. A többi — a kiadás, az anyagi és erkölcsi támogatás — már jön magától.... Vagyis­hogy a dolgozó nép államától. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents