Dunántúli Napló, 1955. december (12. évfolyam, 282-303. szám)

1955-12-11 / 291. szám

1935 DECEMBER 11 I*ART ES RARTÉRITÉS « A szerkesztőség HlanUóft (ái4 sitá&á Az ő gondjuk az én gondom is postájából /\t évvel ezelőtt találkoz- ^ tam vele először. Éppen akkor közölték vele, hogy újí­tásit elfogadták. Bevezetésé­vel évi 2117 forintot takarít­hat meg a vállalat. Olyan nagy üzemben, mint a Pécsi Porce- 1ángyár — nem nagy ez az összeg, mégis öiült s büszke volt arra, amit elért. Amikor kiment az irodából, az újítási megbízott csak; ennyit mon­dott: — Ennek az embernek ez volt az első újítása. De foga­dok. hogy nemsokára a máso­dikkal is jelentkezik. Igv történt. A második újí­tás is annyit hozott a ..kony­hára“. mint az első. A harma­daknál már 24 260 forint, meg­takarítás jelentkezett. A ne­gyediknél 20 850, az ötödiknél több mint 34 ezer, a hatodik­nál. a hetediknél... Ki tudná mind fej ben tartani? Ádám Jé­na« egyszer dsak azon vette é«zre masát, hogy a gyár egyik legjobb újítója. • A/ épülő új fürdő mögötti k á I v hagy árhoz f rí ssen kövezett fit yezet. A" világos csarnok­ban zúg a keverőgép, hátúi az emeleti fettárónál új eljáráB- s-'l mázolják az égetésre váró csempéket. .A kerrience előtt, kisvasúti sínen, csorttszín csem­pékkel megrakott kocsik vára­koznak. Amott pedig óvatosan logörigvöi t, téliesen' kész ^ da-, rabokat 1 helyeznek el egy lo- vaskocsln. Adóm János a 'gvár! pártbi­zottság tagja, most ennek az ö/ömnek a vezetője. Irodáját V-m különböző színárnyalatú ttsiytiacsorroAk sorakoznak a fal körül. Íróasztala mögött nncviábó! összerakott cseróp- ká'vhn-att. Szá‘z Péter műve­zetőnek magvaráz éppen: — ' Látod — mutat az egyik drappos-árnvalatú csempére — ennek a mázába tudatosan anilint kevertem. Más színt kapott, mint a többi. Igaz? Szász Péter bólint, de nem tudja mire volt jó a kísérlet, húszén a lövőben is csak csont­színű csempéket gyártanak. — Tudom, mire gondolsz — mosolygott Adám János. — Nem is a szín megváltoztatása volt a célom. Csupán azért csi­náltam az egészet, hogy te is megtanulhasd: a legkisebb fes- ' »kszennveződés is iiven nagy­mértékű színváltozást okoz­hat... Vigyázzatok tehát! Gumikerekű csille gördül az első emeleten. Horváth Jenő, az új DISZ-brigád vezetője kér utat. Ádám elvtársnak feltűnő volt a fiatalember szótlansága és elbeszélgetett vele. Így tud­ta meg, hogy Horváth költöz­ködés és felesége betegsége miatt anyagi gondokkal küzd, kölcsönre lenne szüksége. — O járt közbe, hogy 400 forintot kaptam, — móndja Horváth Jenő. — De még töb­bet is tett értem. A közelmúlt­ban feleségem állapota súlyos- bodott és ápolnom kellett Vol­na. Sok volt az üzemben a munka, mégis szabadságot kaptam. Nagyon örültem neki. Horváth Jenő azt hiszi, hogy többet nem is telhetné érte ez üzemvezető, de Adáim elvtárs ezt jegyezte naplójába: „Hor­váth Jenő felesége ágyban fek­vő, a kisfiúknak es lánykájuk­nak is ápolásra lenne szüksége. Megbeszélni a DlSZ-szel, hogy az tizemiláiivok egy héten két­szer segítsenek mosni, vasal­ni. takarítani.“ Az emeleten, a csempetúsz- titásnal dolgozik Góc/a .József- né. Látszik rajta, hogy, hosz- sznbb ideig betegeskedői:. — Hirtelen jött a "oetegség — mondja. — Amikor az új ágyneműt vásároltam, még nein is gondoltam rá, hogy há­rom hétig csak táppénzt ka­pok majd. Valaki azt tanácsolta neki, hogy beszéljen Adám elvtárs- sat, mert ő ilyen dolgokban is segíthet. Megfogadta a taná­csot. Javallatára azután az üzemi bizottság mérlegeim az egyedülálló, kisgyermekei édt s- ana helyzetét és mivel, szor­galmas munkás is. 300 torint segélyt juttatóit neki. 0 |V ehéz az üzemvezető dol- ga. Különösen egv úi üzemben, ahol fiatalok a mun­kások Vs az üzemvezető lek i« munka közben kell mevoerez­r.ie a szükséges tapasztalato­kat. — Nehezebb is lehetne — mosolyog Ádám János elvtárs — de munkatársaim mellettem állnak. Senki nem tudja talán, hogy melegség- önti el a szive­met, amikor a DISZ-fiatalok­tól ilyeneket hallók: „Jani bá­csi, átvesszük megőrzésre a gépeket“, vagy „Jani bácsi, javasoljuk, hogy a keverőgé­pet vitorlavászonnal borítsuk be, mert akkor nem fröcsköl­heti be a massza.“ Az én gon­dom, az ő gondjuk is. Ez nagyon, nagyon szép do­log. — Azért van ez így, mert 5 is nagyon jó hozzánk, — mond­ja Horváth Jenő. — Nehéz len­ne felsorolni a jó tulajdonsá­gait. Tudjuk, hogy jól vezeti a rábízott szemináriumot, tud­juk, hogy pontos a taggyűlé­seken, tudjuk, hogy szorgal­mas, rendes ember ... Igazít a csillén, végignéz a műhelyen. Már várják az asz- szonyok a masszát. — Menném kell — fordul vissza. — így hát... csak azt akarom mondani, hogy... én is párttag akarok lenni. Olyan, mint a Jani bácsi.. .• Harsányi Márta A Baranya Megyei Építőipa­ri Vállalat előgyártó telepén mint fűtő dolgozom és a Be­loiannisz utcai legény szálláson lakom. Sokat hallottam már a legény szállásokról és ezért ide­genkedtem is tőle. Kár volt! Ezen a legényszálláson olyan tisztaság és rend van, mint egy kórházban. (Kemse Flórián). A szabolcsi telefonközpont 51-es számú mellékállomása az Üjmeszesi Csemege boltban van. Ezen keresztül bonyolít­ja le a beszélgetést: a .népbolt, a cseinicgebolt, a húsbolt, a háztartási bolt, a dohánybolt, a papírbolt, a ruházati boll, a fodrászok, a cipészek, a szabók, a zöldségbolt, az italbolt.. • Innen hívják a mentőket, in­nen telefonálnak magán- és közügyekben’... Nem lehetne ezen segíteni? Dehogynem! Szereljen fel a posta legalább még egy telefont. (Börzöli Gyula.) A siklósiak hosszú ideig ta­nulták, próbálták a János vi­tézt. Végre megjelenhettek a hirdetmények az utcákon. Hí­rül adták, hogy az együttes december 4- és 10-én bemu­tatja a siklósi kuliúrházban a János vitézt. A várható siker öröme közé azonban üröm is vegyült. Ugyanis a J clmezkölcsönzö Vállalat pécsi fiók id a szüksé­ges ruhákat esténként 1 800 fo­rintért adta volna ‘ki a szín­játszóknak. Ilyen feltétel mel­lett ugyan miből vásárolhat­nának valamit a kultúrotthon számára? (Bokrétás András.) ICe-cUtzs v&ytdéfyzk A Gyárvárosii Kul töröttbe« és Pécs város béikebizott- sága meghívására csehszlovák ven­dégek érkeztek lá­togatóba városunk ba. Bairátajiink rend­kívül színes, e'e- ven beszámolót tartót talc a gyár­városi embereknek Csehszlovákia je­lenéről, virágzó iparáról és a cseh­szlovák nép életé­ről. Pécsi tartózkodá­sáról Smrz Vlad'i-' mir, a csehszlovák nagykövetség kiü­tünk öTOon t j áriak munkai társa „ kö­vetkezőiket mon­dotta: — Nagyon szí­ves fogadtatásban volit részünk; lát­tuk, hogy az egy­szerű emberek mennyire érdek­lődnek a csehszlo­vák nép élete iránit és éppen ezért szeretnénk megismételni ezit a műsort, egy má­' sík, még érdeke­sebb formában. — Reméljük. hogy még eljövünk a pécsi dolgozók kö­zé. — A városnézés kcdves élményünk volt. Megnéztük a Széchenyi teret, a török dzsámit és a műemlcllwisíben gazdag belvárost. Nekünk ez a pati­nás város nagyon impanáil, mert a cseh városok is ré­giek éj úgy őrzik a klasszikus hagyo­mányokat, mint Pécs. — A Pécsi Nem­zeti Színháziban láttuk, helyeseb­ben hallottuk Mo­zart Requiemjét és mondhatom: az előadás igazi! kul- túrélmány volt számunkra. Elvesztett bizalom. nélkül s azóta se meri '. issza- egy meggondolatlan pillanat Ha métf vaIob< | bejött “ ---------------- volna a sz obába, talán már levegőt sem lehetett volna kapni, annyian voltak. Eljöttek a Gattí ta­nyaiak, a Rónai pusztaiak és sokan a központi üzemegység­ből is. Eliöttek új üzemi bi­zottságot választani a Mohács szigeti Állami Gazdaság élére, fis a választás hosszú órái va­lahogy így teltek el: Vágni lehetett a füstöt, olyan vastagon lepte be a termet. Prüszköltek is u lányok s mu­togattak, hogy nyissák ki az ablakot. — Most nem lehet — intet­tek vissza az ablak mellől. — Figyeljetek... A jelölőbizot tság elnökét kel­lett figyelniök, aki fehér papi­rost tartott a kezében, s las­san, meggondoltan olvasta fel a szöveget: — A jelölőbizottság a követ­kező elvtársakat tartotta mél­tónak az ü. b.-tagságrn: Péter Gergely sertésgondozót... Halk zümmögéssel bólogattak rá az emberek a névre. — S mondta is az egyik a szom­szédjának: — Már volt egyszer ü. b.- elnök, csak lemondott, mert sehogy se tudott kijönni a ré­gi igazgatónővel. Az elnök tovább folytatta az olvasást: — Javasoljuk Urbán Mi­hályt a következőnek. — Kit? — szisszent fel egy haragos hang a fejőgulyások között. — Az Urbán Miskát! —súg­ták vissza neki s öeszenéztek. — Azt. aki az 5000 literes moz­galmat elindította. — ötezerliteres mozgalom?! *— nevetett fel a íejógulyás.— Az is volt dm valami. Nagy fellengzős ígérgetés, s pár hét múlva úgy leolvadt 3000 liter­re, hoev mindenki kinevette. — Ide is egyet — szólt a méltatlankodó tehenész. — Én is szavazok . . Amikor a papírlap már a ke­zében volt, végigtapogatta a zsebét, de hogy sehol se talál­ta, dühösen felhorkant: —- Adjatok ide egy ceruzát! — Nekem is kell — nyúlt utána Pletikovics Ferenc. — Ha Urban Mihályról van szó, nem gondolkozom én «e. — Na-gvon szeretem és na-gvon becsülöm én ez.t az Úrbérit. Különösén, mióta rajtakaptam, hogy lopja a szénát. Az enyé­met ... — Meg az enyémet is - -tet­te hozzá egy vastagbajuszú. Bizony így történt. S ha csak ez állatok kedvéért tette vol­na, hát isten neki. Nincs olyan kocsis és nincs olyan tehenész, »ki a maga kedves állatjának r.e igyekezne még szerezni egy kis szénát, egy kis takarmányt, hogy jobban fejlődjön, hogy az ó'’é legyen a legszebb. — De ez az Urbán Miska nemcsak írünket lopott meg! Az államot is! Vizezte a tejet. Azt akarta, hogy lássák, mi­csoda kiugró teljesítményeket ér el. — S ha nem lenne valami a füle mögött, nem szökött vol­na meg az istállóból. \z á Szekszárdi is visszaj ,tt, azt r.vondta, megtévedt nem teszi többet. De az Urbán elment önkényesen az is'állóból, az Igazgató tudta és engeaélye jönni — Ilyesmit perig becsületes fejőguiyás nem tesz -- mon­dotta k} a közös véleményt k>- pirosodott s haragos arccal Pletikovics Ferenc és sereent a ceruzája: a papíron kihúztak egy nevet. Közben egvre főbb ember | iépett a lepecsételt láda elé. Ott tolongtak, zsivaly-ogtak s várták, hogy rájuk kerüljön a sor. Köztük volt Szájr Adám is. Elgondolkozva álit, nem Is nagyon igyekezett, hagy előre jusson. Küszködött magával, helyesen tette-e... jil mag- gondolta-e ... igaza volt-e, mi­kor Urbán Mihály* nevét kitö­rölte a listáról. Urbán nevét, akit felkeresett a múltkoriban s azt mondta neki: — Meghalt az apósom. Ur­bán elvtárs, gyorssegély kelle­ne. — Megnézzük, megnézzük — bólogatott rá az ü. b.-elmók s aztán vette elő a papírt s szó nélkül engedélyezte a kért ösz- szeget. Pedig jó lett volna utánanéz­ni annak a segélynek. Mert az após már két esztendeje halt meg, s Ő most csak azért kért újra segélyt, mert azt gondol­ta, új ember ez az ü. b.-elnök, hátha sikerül tőle valamit ki­sírni. — Még szerencsém, hogy az igazgató észrevette. Nagy baj is lehetett vobia belőle később — futott át agyán s csak most gondolt ra igazán, mit is tett ban. — Szóval ez az ember meg se nézi, hogy kinek adja a segélyt. Csak osztogatja, mint vásárban a hirdető cédu­lákat .. Hát most ő is kap egy cédulát. — Na, dobd már be te is — szólt rá valaki. Körülnézett, egyedül állt már csak ti láda előtt. Közelebblépett s ... Mindenki leszavazott. A sza- i^azatszedő bizottság félrevo­nult, felnyitották á ládát, s ki­borították belőle a cédulákat. Sok kis fehér papiros. Rajtuk mondották el az emberek, kit akarnak a jövő két esztendő­ben a maguk érdekeinek kép­viseletével megbízni. Urbán Mihály is ott volt a szavazatszedő bizottság tagjai mellett. Kicsit idegesen figyel­te a cédulákat s nézte hogyan bukik meg a szép álom, am'ért az ü. b.-elnökséget is vállal­ta: nem lesz belőle brigád ve­zető. Pedig ezért csinált mindent. Ezért beszélt az emberekkel is mézes-mázos szóval, s olvan érvekkel, amelvek látszólag neki adtak igazat. — Jaj. annvi a dolgom az is­tállóban, hogy mellette nem jut idő másra. Még az ü. b.-el­nöki munkára se. Masa Dárt- vezptőségi tag — mondotta eevszer Lukács Ferencnek, a traktoros brigád vezetőiének. — .Javasolhatná ... hogy eset­leg ... beoasza.nak envem az is­tállóban brigád vezetőnek. Ak­kor többet tudnék foglakoz::! a szakszervezettel is. Pedig reggel nyolctól délig, Vagy tíz mázsa ócskavas hever a bólyi állami gazda­ság üzemegységében: a Szie- bert tanyán. De azért ne örüljetek gyerekek, nem szedhetitek ki a sárból s nem vihetitek rozsdás alkatrészeit a MÉH-hez. Nem, vihetitek, mert a tíz mázsa ócskavas valójában egy ócska gép. S nem azért öcsi ka, mert régi, elhasznált, hanem azért, mert — jóllehet vadonatúj — egy­szeriben hasznavehetetlen. S hiába hasznavehetetlen, mégis csak leltári tárgy. Amikor tavaly szemét­dombra lökték a kerékvetö- kővel nehezített fogast, azt hittük, hogy mezőgazdasági gépiparunk nem lep meg több csodabogárral. De ugye... tévedni emberi do­log... Ez a járvasilózó is legfel­jebb csak manlión tudna jár­ni. Amikor a boly iák kölcsön­kapták Beremendről s beál­lították egy táblába teljesítő­képességét, használhatóságát kipróbálni, az első percekben minden rendben volt. A köz­pontból jött kiküldöttek is nagy megelégedéssel szemlél­ték, hogy azt az egy szeren­csétlen sor kukoricát levág­ja, s egy darabig meg is si- lózta, de még meg se telt a vontató, s már megbolondult a csodagép. A kukoricaszárak rácsavarodtak a bevonószer­kezet csigáira s a gép meg­állt, cgy-két fogaskerék is el­törött meg miegymás... A raport.ro. rendelt szere­lők nekiláttak kijavítani. Újra elindulhatott. Lomhán, nehézkesen döcögött előre, s kétségbeesetten falta azt az egy sort. Üjabb félóra ... újabb megállás ... újabb tíz­perc ... újabb megállás ... újabb ötperc... újabb meg­állás — s végül megunták... ’Megszületett a végleges vélemény: — Rossz és használhatat­lan. Nekünk nem kell! Idén mégis átalakították. Üj formájában már nem, tu­dott járni. Nem lenne értel­me, Kombájnnal 6-^7 sor ku­koricát is le tudnak Vágni, a járvasilózó pedig csak egy sorral kínlódik cl. Meg a be­vonószerkezete is olyan si­lány, mint maga a gép. Szóval átszerelték, két nap és két éjjel dolgozott rajta két szerelő. Meghosszabbítot­ták a régi láncot, s átalakí­tották az etetőgaratol. 'Gon­dolták, ha már megvan, va­lamit csak Lkezdeni kell vele Ha járva nem tud, silózzon állva!... De életképtelen volt az ú.i- rasziiletett újszülött is. Régi jó szokáshoz híven csak fél­óráig bírta, mert az állvasi- lőzáshoz gyenge a bevonó­szerkezete s úgy morzsolód­tak szét fogaskerekei is, mint az egymáshoz dörzsölt mész­kövek. Se állva — se járva tiem képes silózni. Ennek ellenke­zőjét csak a Törökszentmik­lósi Mezőgazdasági Gépgyár­ban hitték róla. De hiába hit­ték. hiába gondolták, tévedni emberi, csakv nagyon drága dolog. Az állami gazdaság évente jelentékeny összeget fizet ki a. járvasilózóért beruházási értékcsökkenési hányad fejé­ben. S a sok ezrest a semmi­be dobják ki. A gép hasz­nálhatatlan, értéktelen. Pe­dig mezőgazdatágu",'na\k szüksége lenne rá. szüksége lenne egy jól működő, mun­kát valóban meggyorsító si- lózó-gépre.... Zárjuk adóssíg nélkül az évet! A mohácsi járás vezet a begyűjtési versenyben A megyei begyűjtési hivatal értékelte a jáiások begyűjtési munkáját és az elért eredmé­nyek alapján a következő sor­rend alakult ki: Kukoricabegyűjtésben: 1. a mohácsi 91,4, 2. a villányi 85,1, 3. a sellyei 84,9, 4. a pécsváradi 81,5, 5. a szigetvári 75,3. 6. a pécsi 71,4, 7. a siklósi (59,1, 8. a sásdi járás 57,2 százalékkal. Burgonyabegyűjtésben: 1. a mohácsi 110,2, 2. a pécsváradi 103,3, 3. a villányi 90,8, 4. a s délután keltőtől ötig ráért volna az ü. b.-elnöki teendőket elvégezni. A fejögulyásoknak a nap ebben a részében nincs munkájuk. ... S a bizottság elnöke egy­másután szedte ki a cédulákat. Kétrétbe hajtott kis papírlap került a kezébe. Kinyitotta. Egy nevet áthúztak rajta. Ép­pen Urbán, Mihályét. Tintával törölték ki, töltőtollal. Talán éppen az igazgató.. És azért tet­te. mert Urbán Mihály egyszer sem kérte, hogy vele méhessen. Egyszer sem akart eljutni a távolabbi üzemegységekbe — felkeresni a dolgozókat, meg­kérdezni problémáikat, munka- versenyt szervezni közöttük, vagv jobb munkára lelkesíteni őket. S aztán újabb cédula ... Raj­ta is Urbán Mihály nevét tö­rölték ki. Talán az SZTK-fe- leiős, aki azért nem tartotta érdemesnek az ü. b.-tagságra, meri egyszer sem kereste fel, hogy megbeszéljék közösen a szociális problémákat. S a töb­bi, többi cédula... mindegyi­ken egv név volt áthúzva, U-- bán Miháiyné, a szájhős, a löb- bieken keresztül gázoló, a munkáját önkényesen ottha­gyó. a felelőtlen adományozó, a karrierista neve..; A szavazatszedő himftsó’ | visszament a terembe. A zaj elült, mikor az elnök felállt s megszólalt: — A szavazás eredménye: a küldöttek minden jelöltet elfo­gadtak, csak Urbán Mihályt nem. Urbán Mihály egyetlen­egy szavazatot sem kapott. Az emberek ösgzyenéztek s bólintottak. Önody György szigetvári 89,1, 5. a sásdi 89, 6. a pécsi 84,3, 7. a siklósi 83.5, 8. a sellyei járás 80,5. százalék­kal. Sertésbegyűjtésben: 1. a pécsváradi 88,5, 2. a sásdi 81,7, 3. a mohácsi 80,7, 4. a pécsi 73,1, 5. a villányi 69,4 6. a szi­getvári 66,3, 7. a siklósi 65,8, 8. a sellyei járás 52,7 százalék- ital. A járások begyűjtési verse­nyében a mohácsi járás ragad­ta magához a vezetést. A pécs­váradi járás visszaesett a 3. helyre. A sásdi járás viszont — amely az elmúlt időben a 7. helyen volt — a sertésbegyűj­tésben elért jó eredményével a 4. helyre küzdötte fel magát. Ugyanakkor a sellyei járás ép­pen a sertés begyűjtés elhanya­golása., miatt a 7. helyre került. A legnagyobb Inba az. hogy a begyűjtési dolgozók az egyik héten csak a sertésbegyűjtés­sel, a másik héten csak a ku- koricabegyűj tűssel foglalkoz­nak. 1 » Különösen visszaesett a bur­gonyabegyűjtés. A mohácsi és pécsváradi járás kimagasló eredménye mellett a pécsi já­rás 18, a sellyei és siklósi já­rás 20—20 vagon burgonyával adósa az. államnak. A sertcsbe- gyűjtés sem gyorsul a kellő mértékben. A szigetvári és siklósi járás több. mint 600 sertés begyűjtésével hátralé­kos. A tanácsok — ahol már a meggyőző szó nem hasinál — érvényesítsék törvényszabi a jogaikat, kötelezzék a hátralé­kosakat a 10 százalékos pótbe­adásra és ha ez sem segít szá­moltassák el a kötelességmu­lasztókat! 150.136 <omm túlsúly A Péesbánya-rendcző pálya­udvar dolgozói vállalták, hogy december 15-ig 125 ezer ionná túlsúlyt továbbítanak. Ezzel szemben már november 30-ig összesen 150.136 tonna túlsúlyt sikerült továbbítaniok. Ezzel 150 ezer tonnás vonat továbbí­tási költségeit takarítottak meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents