Dunántúli Napló, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-26 / 278. szám

1959 NOVEMBER Z6 NAPCö s Mire vezet a megalkuvás...? PÁRT ÉS PARTÉPI1ÉS « A legjobb bányaüzem pártszervezete A kom]ói I-es üzemben az elmúlt egy esztendőben gyöke­res fordulat történt. Január óta minden hónapban meghalad­ták a 100 százalékot s már no­vember közepén jelentették: befejeztük az éves tervet. A nagyszerű fordulatban orosz­lánrésze van a pártszervezet­nek. A pártszervezet helyes munkastílusa, az a bizalom, amely a pártvezetőséget körül­veszi, megsokszorozta az üzem erejét és végülis a páratlan eredményhez vezetett. Bizalom, munkastílus — nem máról-holnapra alakul­nak ki, hanem hónapok szívós munkájának gyümölcsei. Az 1 -es üzem pártszervezetének vezetői keményen megdolgoz­tak ezért a bizalomért. A csapatokban sok »z új dolgozó, akiknek eleinte sok a gondjuk: kereset, jó szállás, s mesterség megtanulása. A pártszervezet rendszeresen se­gít ezek megoldásában, így b közvetlen kapcsolatot teremt már az első napokban az új dolgozókkal. Stecsovics József elvtárs például hónapokkal ez­előtt három fiatalt vett maga mellé. Fokozatosan bevezette őket a bányászmesterség tit­kaiba. nem rostéit műszak után is magyarázni nekik az ácso­lásról. a gépek kezeléséről. Ma már mindhárom jó vájár. A legényszáiláson hosszú ideig nagy volt a rendetlenség, lakói sorozatosan bumliztak. Ez természetesén nem a legjobb hatással volt az új dolgozók­ra. A pártvezetőség néhány kommunistát küldött ide, hogy teremtsenek rendet. A kis szo­bák 5—6 lakója röpgyűlésen hozott határozatot: bumlizót nem tűrnek. Reggelenként kis cédulák kerültek a rendetlen ágyakra: „Hanyag voltál.” Aki sáros cipővel jött be, kiküld­ték. A legényszállás ma már ragyogó tiszta és csak elvétve akad bumlázó. A dolgozók ma már elvár­ják, hogy vezetőik érdeklődje­nek munkájuk iránt, törődje­nek problémáikkal. Ezt helye­sen ismerte fel a pártszervezet. Már rendszerré vált náluk, hogy műszakváltás után vagy más alkalommal néhány dolgo­zót kis értekezletre hívnak ösz- sze. Baráti beszélgetések ezek, sztahanovisták, pártbizakniak, műszaki vezetők vitatkoznak az üzem dolgairól. Nincs előadó, felszólaló, teljesen kötetlen ez a beszélgetés, vezető és beosz­tott barátként, munkatársként áll egymással szemben, arról, beszélhet, amiről éppen akar. Időnként társas kirándulást szerveznek, egy ízben például Sikondára vitte őket a párt- szervezet. Hamarosan pedig harmincain-negyvenen megné­zik a Pécsi Nemzeti Színház előadását. Meghívták őket kü­lönböző ünnepségekre, küldött­ségekbe jelölik őket. Ez a megbecsülés bizalmat vált ki az emberekben a pártszervezet iránt, jobb kedvvel dolgozik mindenki. A pártszervezet általában arra törekszik, hogy helyes kapcsolat alakuljon kd a műszakiak és a pártmunkások között. Ez „fent- ről'’ indult el. Egy évvel ez­előtt még külön-külön dolgo­zott a pártvezetőség is, a mű­szaki vezetés is. S ma azt mondja Kovács elvtáms az üzem vezetője, hogy „lelkiismeretfur- dalásom van, ha reggel a mű­szakkezdéskor nem beszélem meg a párttitkárral: mi volt tegnap, mit tegyünk ma.’* — Mindent közösen határoznak el s ki-ki a maga munkaterületén végrehajtja. Egy alkalommal a tröszt ötezer tonna szenet kért az I-es üzemtől terven felül. »Úgy gondolom, menni fog, — mondta Kovács elvtárs, — de előbb megbeszélem a helyi szervekkel." Az üzemvezető, a párttitkár, a szakszervezeti el­nök, a DISZ-tiitkár ezután meg­vizsgálták a lehetőségeket s Kovács elvtárs csak ezután tett vállalást az ötezer ton­na szón kitermelésére. A ja­va azonban ezután következett: a műszakkezdések előtt röp- gyűlést tartottak: a pártcso- portbizalmiak, népnevelők fel­keresték a dolgozókat, vagyis mozgósították őket, ismertet­ték velük is, mi a feladat S nem ötezret, sokkal többet ter­meltek ... „Lent” a pártcsoportoknál már nehezebb volt kialakítani a helyes kapcsolatot. A körlet- vezetőket, frantmestereket ar­ról kellett meggyőzni: a párt­csoport tud segíteni nekik, együttműködésük nélkül lehe­tetlen jól dolgozni. Nehéz mun­ka volt, s hogy mégis sikerült, — salt múlott a műszaki veze­tőkön. Ha Kovács elvtárs va­lamelyik brigád, körlet munká­ját értékelte, meghívta a párt­csoport vezetőjét is: ha felelős­ségre vonta a műszakiakat, a pártbizalmihoz volt néhány szava. Minden értekezleten résztvesznek a bizalmiak, kü­lön megkérdezi a véleményü­ket, javaslatukat, sőt még a „naportan" is jelén van a bi­zalmi. A tények, az intézkedé­sek mindinkább meggyőzték a műszála vezetőket a pártcso- portok fontosságáról, s tá­maszkodnék rájuk, kérik segít­ségüket. Kétségkívül, még sok más tényező is közrejátszott abban, hogy az I-es üzemiről minden­ki azt mondja: jól dolgozik a pártszervezet. Itt már terven felül dolgoznak, csak az adott szó kötelezi őket: minél több tonna terven felüli szenet ad­janak. A pártszervezet bizo­nyára ezután is új sikerekre lelkesíti az üzem kollektíváját. A bángarendészct szigorúan megbüntette Kossuth-akna 111. üzem nyugati körletének valamennyi aknászát a biz­tonsági szabályok betartásá­nak elmulasztása miatt. Ért­hetetlen, hogy szaktudással, tapasztalattal rendelkező ak­nászokkal szemben is ilyen szigorú intézkedést kénytelen tenni a bányarendészet. A napokban Jazbincsek Vilmos mérnök elvtárs — a III. üzem vezetője — egy tel­jes délutánon át arról pa­naszkodott, hogy az üzem műszaki káderei kieresztet­ték kezükből a vezetést, hogy egyes aknászok munká­jában nemtörődömség, fele­lőtlenség mutatkozik. Ez utóbbi Velényi Rudolf ak­nászra vonatkozik, aki — an­nak ellenére, hogy tudott a IV-es szint egyik rossz, ve­szélyes lejáratáról, — nem gondoskodott kellőképpen ki­javításáról. Három aknászt maga az üzemvezető bünte­tett meg — nagyon helyesen — mert a kiadott utasítást csupán hanyagságból mm hajtották végre. Az egyik — a három közül — Kovasics Alajos volt. Azt jelentette c~ üzemvezetőnek, hogy a fekiit megtalálták, holott — amikot Jazbincsek elvtárs ezt leel­lenőrizte — kitűnt, hogy a ..fekü" fölött még 4 méteres szénréteg fekszik. Mi oka volt Kovasics aknásznak a hamis, valótlan jelentéstétel­re?! Ez a nagyfokú nemtörő­dömség kihat a közvetlen ter­melésre is. Érdemes megem­líteni ezt a példát: szerdán a délelőttös harmad 141 fővel csak 235 csille szenet fejtett le a tervszerintl 350 csillével szemben. Ugyanez a harmad csütörtökön délelőtt csökkent létszámmal — 138 fővel — 365 csillét töltött meg! Pedig mindkét napon egyforma Itö- rülmények kötött dolgoztak. Az üzem vezetője várta, hogy az aknászok napi jelen­tésükben azonnal ismertetik előtte e két nap termelési hullámzásának okát. Az ak­nászok azonban nem jelen­tették... A III. üzem mű­szaki dolgozói — cgy-két ki­vétellel — nem érzik közös ügynek a termelés meggyor­sítását, ami egyedüli feltétele annak, hogy a III. üzem vég­re kilábaljon a lemaradásból Még csak eszükbe sem jutott, hogy az üzem vezetőjével megtárgyalják ezt a különös jelenséget a szerda és csütör­tök délelőtti termelést ille­tően. ... Pedig leit volna miről beszámolniuk, ha úgy őszin­tén megvizsgálják elsősorban — önmagukat! Minden bi­zonnyal — amikor e sorokat olvassák — már meg is al­kotják az .érveket’, amelyek szerintük visszahúzzák a 111. üzemet a termelésben. Ilyen ..érv”: a bányatüz... a mun­kaerőhiány ... miegymás. Vajon a bányatűzért nem a műszakiak a felelősek? A tűz legtöbb esetben nem tör­vényszerű jelenség a bányá­ban, hanem a gondatlan, fe­lelőtlen rruinlca eredménye. Aliit pedig a munkaerőhiányt illeti — bizony nem egy Vá­jár vagy csillés kijelentette már, hogy a. III. üzembe nem hajlandó átlépni ..bagóért” ~ hiszen Rossuth-bánya többi üzemében kétszer any- nyit megkeresnek. Miért? Mert szervezettebb a munka és a termelés irányítása. A baráti szellem nagyon, szép és nemes dolog egy munkahelyen, a vezetők is a beosztottak között. De ez nem tévesztendő össze a. ..haveri" kapcsolattal, amely előbb-utóbb a termelés kárá­ra megy. Már pedig a 111. üzemben az a tapasztalat, hogy egyes aknászok nem kö­vetelne meg a szigorú munkafegyelmet, az utasítá­sok végrehajtását azoktól a vájárokból, akiklsel valami­kor együtt dolgozták. A munkafegyelem megszilárdí­tását „népszerűtlen” feladat­nak tekintik, amely esetleg kiélezné a viszonyt a műsza­kiak cs a dolgozók között. Pedig ennek a viszonynak jobban árt a megalkuvás! Ha elnézőek a hibáknál szemben, akadozik a terme­lés, kevesebb lesz a dolgozók keresete is, ellenben nő az üzem adóssága, amely eddig is kitesz már mintegy 550 vagon szenet! Éppen itt az ideje, hogy Kossuth-akna III, üzeme vég­re talpradlljon. Meg kell szűnnie egyes műszakiakra jellemző megalkuvásnak. Erélyesen. nagyobb öiiálUi- sággal vegyék kezükbe a. ter­melés irányítását. Nótheise Antal körletvezető, Vokó József aknász. Kovács György aknász, Lukács Mihály bá­nyamester — hogy csak né­hány nevet említsünk — va­lamennyien komoly szakte­kintélyek nemcsak az üzem­ben, hanem egész Kossuth- aknán. De az üzemvezető — Jazbincsek Vilmos elvtárs csupán órájuk támaszkodva képtelen megoldani azokat a problémákat, amelyekkel a hármas üzem viaskodik. Itt valamennyi műszaki dolgozó­nak össze kell fognia kivitel nélkül, és úgy irányíUtnluk a III. üzem életét, hogy év végére legalább az adóssá-- got törlesszék és e hibák megszüntetésével fogjanak hozzá majd a Imvetkező esz- . tandő tervének végrehajtá­sához. Ma kezdődik a békekölcsön­sorsolás Miskolcon Ma kezdődik az I. Békekölcsön kilencedik sorsolása Mis­kolcon. Az újabb államkölcsönsorsolás után bizonyára sok pé­csi és baranyai dolgozó kötvénytulajdonos válik boldog nyer­tessé, mint Törgyéki László hosszúhetényi váltókezelő, aki a legutóbbi kölcsönhúzások egyikén 5000 forintot nyert. (A képet a Dunántúli Napló fényképpályázatára Patacsi József küldte be.) cAz afán^dékp-al&tálmtt... Ez a palota An­dersen, Grimm, P6 s a Lajos, Petőfi Sándor birodalma. János vitéz pity- kés, piros dol­mányban, Csipke­rózsika habfehér tüll — és az „ör­dög” fekete domi­nóruhában járkál a teremben. A színpadon ka­rácsonyfa, rajta piros, kék, zöld dí­szek csillognak. — Mellette havas táj, alatta két barna rénszarvas húzza Télapó szánkóját, amelyből nagy pi­ros labda, porce­lán, rongybaba és egyéb ajándékok kandikálnak ki. A fehér és barna mackó úrfik pedig csodálkozva nézik. Az egyik sarok­ban szovjet vonat fiit a fehér alumi­nium sínpáron. — Mikor a bakterház felé közeledik, ki­nyílik az ajtó, a forgalmista kijön és fogadja a robo­gó vonatot, amely piros-fehérre fes­tett miniatűr so­rompók és szema­forok mellett ha­lad tova. Kattogás mono­ton zaja hallat­szik. A Német De­mokratikus Köz­társaságból érke­zett, villanyra já­ró gutter fűrész, esztergapad, du­gattyú, kőcsiszoló működik, zakatol. Valaki meghúzza a fehér fonalat és a következő pilla­natban megindul a lökhajtásos repülő gép. Mellette ott. tipeg a talicskás ember. A Pécsi Állami Áruház és a Pécsi Kiskereskedelmi Vállalat ajándék­palotája ez, ahol nemcsak a gyer­mekek, hanem a felnőttek is meg­találják azokat a tárgyakat, amelye­ket szeretteiknek Télapó napján, - vagy karácsonykor ajándékozhatnak. Barna bőrkesz­tyűk, aktatáskák, műanyagból és ke­ményfából készült írókészletek, kínai fakazetták, ezüst cigarettatárcák. — színes női sálak, barna és fekete­színű női táskák fénylenek a han­gulatlámpa alatt. Az ajándékpalota kapuja ma, szom­baton délelőtt 10 órakor tárul ki a város gyermekei előtt az MSZT- székházban. Pusztai József V illánykövesd két dologról nevezetes: jo ~ boráról (díjat nyeltek vele a mezőgaz­dasági kiállításon) és jó termelőszövetkezeté­ről. Ez utóbbi híre lassanként háttérbe szorít­ja a bor hírét, ami nem is csoda. Az a tsz, amely közel 50 forint értéket (pénzt és ter­ményt) ad egy-egy munkaegységre, az a tsz, ahol olyan gazdagon teremnek a jó ötletek, tervek és ahol mindezeket sikeresen meg is valósítják — híressé kell, hogy váljék. A termelőszövetkezet azonban nemcsak a gondtalanabb élethez ad szilárd alapot, nem­csak a munkát könnyíti meg. hanem biztosít­ja tagjainak egyrészt a művelődés anyagi alap­jai^ is, másrészt a közösség nevelő ereje kul­turáltabb embereket formál. Nézzük meg, hogy a termelőszövetkezetből fakadó jólét hogyan teszi kulturáltabbá az életet! Talán kezdjük azon, hogy néhányan építkeztek vagy éppen házépítésre készülnek. Witten be t-gerék már világos, egészséges, há- romszoba-konyhás új házban laknak. Tavaly kezdték építeni, idén fejezték be. Hozzávető­legesen 60 ezer forintba került. A konyhában rádió van. rajta virág, a szatyorból hőpalack dugja ki a fejét. A petróleumlámpa a szek­rény tetejére szorult, világosságot már a vil­lany ad. És ahol villany van, oda eltalál a könyv is. A múlt emléke — a petróleumlám­pa — mellett a szekrény tetején egy sereg könyv hever olyan könyv, amit olvasnak is. Mások most készülnek építkezni. Balogh Ist­vánná, Szilberth József, Hágendorn János és maga az elnök. Steig elvtáns megszerezték már az anyagot és hogy nem kezdték el az új ott­hon alapjainak lerakását, annak csak a rend­kívül esős időjárás az oka. A termelőszövetkezetnek köszönhető az is. hogy a szülők nem kénytelenek gyermekeiket 12—13 éves korukban munkára fogni. Witten- l>ergerék taníttatni szeretnék nagyobb lányu­kat. hisz ,.jó feje van", Prass János, a nö- 'énj’termesztési brigád vezetője sem elégszik még azzal, hogy lánya nyolc általánost végez­Kulturáltabb emberek formálódnaki zen. „Ha így tanul, mint eddig, csak járjon magasabb iskolába! ‘ Ki vitatná ezeknek az embereknek az igazát? ök már ráébredtek ar- ra, hogy a tudás: kincs. ók már észrevették, hogy a technika korszakában még a legegy­szerűbbnek latszó foglalkozásokhoz is tudás, iskolázottság kell. Miért nincs kertészete az Alkotmány Termelőszövetkezetnek? Azért, mei t nem találnak iskolázott szakembert a vezetéshez. Vajon mi az akadálya, hogy akár Wittenfoergerek, akar Prassék, akár mások gyermekei elvégezzék a kertészeti -techniku­mot es visszatérjenek mint agronómusokvagy akár mint tanult, művelt, képzett emberek sa­ját falujukba? így ébreszti fel az anyagi jólét — amit tar­tósan csak a közös gazdálkodás hozhat — más növekvő igények mellett a kulturális’igénye­ket is. f) - a termelőszövetkezet adottságai, be­rendezkedése más irányban is hatnak a tagokra. Steig elvtárs, az elnök természetsze­rűleg kénytelen olvasni, hogy jól. eredménye­sen vezethesse a gazdaságot. Prass Jánc» ugyancsak gyakran forgatja a mezőgazdasági szakkönyveket, honnan is tudná különben hogy egy ilyen nagy, 338 holdas gazdaságban hogyan kel] termelni. Itt már nem alkalmaz­hatók az 5—10 holdon megismert és jól bevált módszerek. Könyvből tanulta meg például, hogy a ta.rlóhántás után milyen talajon mi­lyen mélyen ió a vetőszámás. a mezőgazdasági zsebkönyvből veszi, hogyan állítsa be a vető- gépek mélységét, a könyv világosította fel, hogy a négyzetes kukoricavetés azért előnyős, mert egy-egy növénynek sokkal nagyobb lesz négyzetesen vetve a tenyészteni late, mint ha a régi mods zenre! vetnek .,, Mindez azonban nem elég. Balogh elvtárs, 1 a tsz párttitkára egyebet is lát. Azt, hogy kevés a szövetkezetben a fiatal. Miért? Mert egyrészt kevés a faluban a 16—25 év közötti legény és leány, másrészt pedig aki van, az is máshol keresett munkát. Az állami gazdaság, a város, a bánya több fizetést biz­tosított és több kulturális lehetőséget nyújt. Az első ck ma már nem áll. Az Alkotmány Termelőszövetkezetben idős és fiatal egyaránt megtalálja számítását. A kulturális lehetősé­gek azonban még mindig nem veszik fel a versenyt az üzemmel, az álsmi gazdasággal. Villány községgel. Márpedig a fiatalok szóra­kozni, művelődni. tanülni akarnak. Éppen ezért határozta el Balogh elvtárs, hogy a termelő­szövetkezetben iskulturális és sportlehetősége­ket teremtenek. Kultúrház van. lehetőségek vannak, csak élni kell velük. A színjátszócsoport megalakítására például minden lehetőség megvan. Van is színj álszó­csoport — Sasvári Imre. a fiatal v. b.-tilkái' szorgalmazza szereplésüket, vezeti és tanítja őket — csakhogy jó szereplését egy rossz szo­kás gátolja. A falu közvéleménye^ szerint ugyanis nem való, hogy asszonyok és 18 19 éves lányok együtt tanuljana c, szórakozzanak 14—15 évesekkel. Pedig hát egy színjátszó- csoport csak úgy életképes, ha minden korosz­tály megtalálható benne, ha a 20 eves lány és az 50 esztendős férfi szerepét nem iskolások játsszák ra.ea-'ztoU bsiosszai, vagy ö tériné izetortö! fi térő hamvon. A „Bujócská -t csak úgy tud iák maid jól előadni, ha Mellár Irén. Nőring Teréz és a többi nagyobb lány, sőt asszony és nős férfi is szerepet vállal, elő­segíti a saját maga és az egesz falu kulturá­lis fejlődését. ..... . Köszönet és megbecsülés jár mindenkinek, aki kultúrát visz a faluba és segíti a iKőzség két nemzetiségének — a magyarnak és a ne­meinek — a békés, jó egymás mellett éléséi azzal, hogy közös kuttúrcsopcct, közös tánc- mulatság, közös rendezvények, előadások út­ján egybehozza a különböző nyelven, de egy szívvel és akarattal dolgozókat! r,gyeaen címen sem vesz részt p dául a Villányban tartott német nyelvökitato ban. Egyetlen egy németajkú dolgozó "a kéri, hogy németnyelvű előadásokkal műi rokkal jöjjenek a községbe. Pedi" az am nyelv ismerete és gyakorlása a népi tánc felelevenítése nemcsak azért fontos, mert 1 gyományai vannak, hanem azért is, mert anyanyelv, a nemzetiségi hagyományok ál út a mélyebb hazateret rn®8hecsülése, másol; sí A.i-amac a bszteletbentartása felé „ ^ a falu vezetőire var Ao h°ST *neghi&gy£.rázza a rémetaj SSvíwSí:S-M¥yar NépfcöztórsesígAütt n~iya biztosítja es védi a nemzetiségek J nii„VÍ.'fl10ga“Ja irányelvük tanulását é« kas nemzeti kultúrájuk fejlesztését. Knl^^yafazni a kétkedőknek bi*3ÍlTÍf. A. odóknias. hogy a szocializmust építő J* mu'lden dolgozó egyaránt My semmiféle megtorlástól eem keli : £ a ann®äL aki jó hazafi módjára ragasz-'00- otí' nyelvéihez, szokásához, táncaihoz. . Pj S.vbevetve mindent, amit leírtunk., ^- í® nem Volt mód ‘mir-• előszó ve(.kezeibe tömörült nagy ó üan tagja nagyot lépett előre az *°"an a műveltség útján. Sokat ^ gözös & " et> haladni ok. A közös munka, y^jsóso,,. '•ettek, a tsz nevelő hatása ésj-c jefrrneJüs-.jj ban a pártszervezet, a község ^-^osíték ar 'etikezet vezetőinek igyekezet0 tR(s ra. hogy a villániykövesdiek j; -jkkor j,— felfelé ívelő útjukon, külön ha a felsőbb széniéit is cl^g.AMI LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents