Dunántúli Napló, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-19 / 272. szám

NOVEMBER 19 NAPLÓ 9 PART ÉS PÁRTÉPITÉS ♦ Helytállásra, példamutatásra neveljük a bányász DISZ-fiatalokat Sokrétű, szerteágazó a vál­lalati igazgató felelőssége. Fe­lelős a tervteljesítésért, a fe­gyelemért, az önköltségcsök­kentésért, az emberekért... S a sok közül a legnagyobb mégis a felelősség az ifjúság nevelé­séért. Vereckei Lajos elvtárs, a Pécsi Szénbányászati Tröszt igazgatója — sok munkája el­lenére — nagyon szívesen fog­lalkozik a fiatalokkal. Azóta vált ez különösen észrevehe­tővé, hogy megjelent a Köz­ponti Vezetőségnek az ifjúság neveléséről szóló határozata. Pusztai József elvtárs, a DISZ városi titkára ezt mondta: — A Pécsi Szénbányászati Tröszttől, — Vereckei elv­társ révén — ezévben mint­egy 30—40 ezer forint anyagi támogatást kaptak a bányász DISZ-szervezetek. Azt pedig már nehéz felsorolni, hány­szor kaptak tőle gyűlések és előadások rendezéséhez segít séget. Nagyon sokat jelent a Dísz­nek nyújtott anyagi segítség, mert ezzel oldják meg a szer­vezeti munkában és a terme­lésben élenjáró DISZ-fiatalok .jutalmazását, de Vereckei La­jos elvtárs — igen helyesen — nem ezt tartja legfontosabb­nak. Ugyanis bányajárásai és legényotthoni látogatásai során meggyőződött arról, hogy rossz irányba terelődött a fiatalok nevelése, hogy az idősebb dol­gozók vagy keveset, vagy egy­általán nem foglalkoztak ve­lük. — Az a baj — mondja. — hogy amikor az ifjúsággal fog­lalkoztunk — igyekeztünk mi­nél simábban, minél gyorsab­ban és könnyebben elintézni a dolgot. Csak a párt és a kor­mány által — az ifjúságnak biztosított — kedvezmények­ről, a tanulás megkönnyítésé­ről, sport és kulturális lehető­ségekről és jogaikról beszél­tünk. Az már nehezebb lett volna, hogy mindezekért cse­rében — jobb munkára buz­dítsuk őket — s ezért elmu­lasztottuk. S itt követtük el a legnagyobb hibát. A fiatalok megfeledkeztek kötelességeikről, minduntalan csak jogaikat emlegették. S ha arra került sor — mint István-aknán is — hogy a dol­gozók jobb munkával, a ter­vek túlteljesítésével akarták megünnepelni a munkásosztály egyik nagy ünnepét — voltak fiatalok, mint a Bencze- és a Seres-brigád tagjai, akik nem vállalták a munkát. Sürgősen segíteni kellett ezen, de hogyan? Vereckei elv­társ, érezte, hogy a DlSZ-bn- gadok meghátrálásának a ve­zetők is okai. Ezért azóta nem múlhat el műszaki értekezlet anélkül, hogy az üzemvezetők, a főmérnökök lelkére ne kös­se: segítsenek a fiataloknak, tanítsák, neveljék őket fegye­lemre, helytállásra, faragjanak belőlük jó szakembereket. Az igazgatótól származó kez­deményezés, a műszakiak összefogása a fiatalok neve­lése érdekében máris gyü­mölcsözik. November elseje óta új DISZ-brigádok dolgoznak Ist­ván-, Béke-, Petőfi-, András- és Széchenyi-alkmán. István- akna keleti bányamezejében pedig DISZ-körletet is szervez­tek. A körlet minden dolgozó­ja, beleértve a körletvezetőt is — DlSZ-fiatal. Kardos Já­nos elvtárs, az István-aknai keleti bányamező DlSZ-titká- ra, aki ugyancsak az ifjúsági körletben dolgozik — elmon­dotta, hogy Szilas László és Vereckei Rezső elvtársak, a kerület vezetői, minden segít­séget megadnak a DISZ kör­letnek és a DISZ csapatoknak: mindig van elegendő ürescsil­léjük, fájuk, s így jól megy a termelés. Michelutti Emil elv- társ, Béke-akna DISZ-titkára ölemmel újságolta: egyre több fiatal veszi észre, hogy na­gyobb gonddal, több szeretet­te1 foglalkoznak velük. Nagy kedvet ad nekik a munkához, hogy Vereckei Ijdjos elvtárs gyakran meg­látogatja őket a legényott­honban, beszélget velük problémáikról. Legutóbb boldogan vették tu­domásul, hogy Czottner Sán­dor elvtárs, szénbányászati mi­niszter 10 ezer forintot küldött a pécsi bányászfiataloknak. Az összeget arra használják majd fel, hogy a munkában és a DISZ-szervezeti életben élen­járó fiatalokat jutalmazzák. Más kellemes meglepetés is érte a napokban a szabolcsi’ bányászfiatalokat: Vereckei Sólyoni József, Csónyoszró: Községünk dolgozói sze­retnek moziba járni. Kedvü­ket szegi azonban, hogy csak­nem egy év óta siikákoló. ér­telmetlen hang jön ki a hang szóróból. A legutóbb, a „Li- liomfi” előadásán vették el a kedvünket a mozilátogatás­tól. Sürgősen várjuk a MO- KÉP intézkedését! Csongor Árpád né, Pécs: Örömmel néztem meg a „9-es kórterem” című filmet. Úgy érzem, hogy ennek a filmnek méltatására minden dicsérő szó kevés. A film tár­gyilagosan, leplezetlen őszin­teséggel tárja fel mai éle­tünkben is előforduló hibá­kat. A művészek tudásuk és művészetük legjavát, minden szépségét megcsillogtatták szereplésükben. Lajos elvtárs teljesítette kéré­süket és egy lemez jártszóval kombinált rádiót adott a vál­lalat nevében a meszesi bá- nyászotthonok lakóinak. A DlSZ-szervezet vállalt védnök­séget a rádió felett. Földi La­jos elvtársinak, a legényotthoni DISZ-szervezet titkárának az a terve, hogy a lemezjátszó se­gítségével klub-esteket tarta­nak a Petőfi politikai iskola foglalkozásai után, s más al­kalmakkor is, hogy megszeret­tessék a távolról jött fiatalok­kal az otthont és a környeze­tet, s összeforrhassanak a bá­nyavidék lakóival. A DISZ fontos munkája most: a tagtoborzás. Mánfai Ferenc elvtárs, a DISZ pécs- bányai szervezője elmondotta, hogy Vereckei elvtárs megkér­te a műszakiakat: támogassák a DISZ-szervezeteket a tagto­borzásban is. Ezért a fiatal műszakiak megbízást kaptak: szervezze­nek maguk is példamutató, szorgalmas fiatalokat az ifjúsági szervezetbe. Gregó Tibor, pécsbányai vezető könyvelő például 12 fiatalt vont be azóta a DISZ-be. Vereckei Lajos elvtárs együtt él a bányász DISZ-fta­taijaival. Törődik velük, min­dent tud róluk, jól ismeri ter­melésben elért eredményeiket, problémáikat. A fiatalok pedig nem lesznek hálátlanok ezért. Mánfai Ferenc, Michelutti Emil, Kardos János elvtársak, a DISZ szervezői, illetőleg tit­kárai — a fiatalok nevében azt ígérik: . példamutatóak lesz nek a termelésben. DISZ-fia- talokhoz méltóan állnak helyt minden területen. Farkas Tivadar, Pécsszabolcs: Mi, pécsszabolcsiak, vala­mennyien örömmel vettük a Pécsi Nemzeti Színház mű­vészeinek szereplését no­vember 7-én, a Puskin Kul- túrházban. Helyesnek tarta- nám azonban, ha legköze­lebb kisgyermekeket nem en­gednének a nézőtérre, mert mindúntalan zavarták a mű­vészeket és a közönséget is. Arnstein Ödön, Mohács: Amikor a mohácsi szociá­lis otthonba kerültem, nem jól éreztem magara. Ma már nem akad köztünk olyan, aki nem szeretne itt lenni. Hegy­vári elvtárs, intézetünk igaz­gatója, Selényi Géza gond­nok, ezenkívül dr. Kemenes László főorvos fáradhatatla­nul, érdekünkben végzik fe­lelősségteljes munkájukat. LEVELEZŐINK ÍRJÁK Munkások önmagukról • . • A napokban levelet kaptunk a porcelángyári üzemi bizottságtól. A lentihez nén fényképet csatoltak és kérték, hogy az üzem legjobbjairól készült felvételeket közöljük » Dunántúli Naplóban, mert igazán megérdemlik. Ebben nem is kételkedtünk, csakhogy a kép aiá szöveg is kell! S ha már megvannak aképek, miért ne lennének a szöveg szerzői top­pén azok, akiket a felvétel munka közben ábrázol? Így született meg ez a riport.. Úgy látszik, nekem kell először bemutatkoz­nom: Györki József tokfonmázó vagyok, a ba­rátom pedig itt a másik képen, — Kiss János, szintén tokformázó. Azért mutatom be őt is, mert mi nyolc esztendeje együtt dolgozunk, egyforma gépen és munkám. Százalékunk, ke­resetünk is egy. Mindketten megkaptuk a sztahanovista 'kitüntetést, azonkívül a „Szak-,, ma kiváló dolgozója” címet s a vele járó fél- ’ havi fizetést A Dunántúli Naplóban sokszor megjelent egy- egy levél, Tóth Margit aláírással. Ez én vol­tam. Most kivételesen magamról mondanék el egyet s mást. Éppen tíz esztendeje, hogy itt dolgozom a Porcelángyárban. Az utóbbi érzők­ben többnyire magyaros kulacsokat öntöttem és barokk stílű levesestálakat. Nagyon szép munka ez. Havonta körülbelül 750—800 tál kerül ki kezem alól. Bizony, jó érzés viszont­látni kezem nyomát a kirakatokban. Egyszer saját fülemmel hallottam, amikor a járókelők dicsérték a tálakat, : tagyaras kulacsokat az ÜVÉRT kirakata előtt Hát kérem, Györki mindent elmondott, csak azt nem, hogy „valami” különbség mégis vari kettőnk között. Az, hogy vám nekem egy nagy fiiam is. Itt dolgozik mellettem, csak ő már nem fért ró a fényképre. (És aztán ... őszin­tén szólva, szorgalmasabban kell dolgoznia, ha mindenáron „szerepelni” alkar az újságban...) De azért ... ahogy így elnézem napközben, úgy látom, „apja fia lesz...” Lassan belejön eb­be a szép szakmába Ma bejött az üzembe egy újságíró. Horváth László szigetelő csiszolót kereste. „Én lennék az ...” — mondom neki. Erre előhúz egy fény­képet, hogy valóban én vagyok-e... Megkért, hogy írjak sajátmagamróL Hét írok... — Ez a hatalmas csiszológép — amely a képein is látható, — leghűbb segítőtársam. Mázsás, két­mázsás porcelánszigetelőket csiszolok vele. A por lerakodnia- az ember tüdejére, ha ez a gép olyan nagyszerűen el nem szívná a porcelán- szemcséket. így aztán könnyen megy a mun­ka. Selejtem nincs, százalékom átlagosan el­éri a 180-at, keresetem pedig az 1500 forintot Haltban a kólákkal, az isavtl Scheffer Sebeslyén a nemrég alakult zsibriki Béke Tsz elnöke a határba indult, — Ahogy elhaladt Wagnerek há­za előtt, odaszólt a párttitkár­nak: — Kimegyek, megnézem, hogyan állnak Schunkók a szár vágással. Ez a szárvágás nem olyan jelentős dolog, hogy érdemes lenne írni róla, de ami mö­götte van. arról hallgatni egye­nesen vétek. A fiatal termelőszövetkezet 93 hold földjét három tagba vonták össze. így történt, hogy Sebünk bácsi két holdja is be­leesett a tsz tábláiba. Kapott helyette másutt ugyanannyit érőt és egy kvadráttaJ sem ki­sebbet. Az egyezség azonban úgy szólt, hogy a régi gazda köteles a betakarítást teljes egészében elvégezni. Ezért ment az elnök Schunkék föld­jére. Hanem amit ott látott, — felháborította. — Mit csinál, Schunk bá­csi? — Nem látod? Vágom a szi­mat ... — Ez magának szárvágás? Combig érő csutákat hagy?! Nem vártam volna magától. A legjobb gazdának tartják a fa­luban és ilyen munkát végez?! Schunk bácsi ettől kezdve1 lejjebb vágta a szárat, de ha- joltában is odaszólt a távozó elnöknek: — A Müller is így vágta. Kibújt a szög a zsákból. — Müller — egyike a falu kukk­jainak. Róla vesznek példát a zsibrikiek, mert félnek tőle, az egész falut befolyása alatt tartja cimboráival. Hogyan lehetséges ez? Zsibrik község messze esik a járástól, a megyéről nem is beszélve. Alig akad vállalkozó szellemű járási funkcionárius, aki nekivágna a keleti Mecsek dombjai között kanyargó me­redek kaptátoknak, szédítő ereszikedőknek, kivált, ha csiz­májába felülről folyik be a dű- lőút latyakja. Messziről, csak a Tolna megyei Mőcsényen ke­resztül lehet megközelíteni — öt kilométeres gyaloglás árán. Ezért van nagymellük a he­lyi kulákoknak. Távol élnek minden ellenőr­zéstől, nyugodtan végezhetik üzelmeiket. Mert nem olyan „szelíd kulákokról" van szó, mint azt az ófalusi tanácson emlegetik. Nemcsak vetés ide­jén, hanem már előtte is kéz- zel-lábbal, sőt kötéllel küzdöt­tek a te rmelőszovetkezet meg­alakulása ellen. Még csak az előkészítő megbeszélések foly­tak, de Müller Ádám, Zank András és Weller János már csatasorba álltak. Preásimger Károly elvtóirs, járási mezőgazdasági osztály- vezető a termelőszövetkezet szervezéséről éjjel egy óra táj­ban motorkerékpárral hazain­dult. A vasúti töltés alagútja előtt lelassított. Már az alagút közepén járt, amikor a kijárat­nál kötél emelkedett derékma­gasságba. Két férfi tartotta a végét, csak körvonalaikat lát­ta, arcukat nem tudta kivenni. Hirtelen határozott. Lassan megközelítette a kifeszített kö­telet, azután gázt adva kiszakí­totta azt a gazemberek kezé­ből. Egy fekete-fehér tanka ku­tya rontott utána és leszaggat­va ruháját, jó darabon kísérte. Am a kulákok megúszták a fe­lelősségre von ást, mert hason­szőrű tanúk igazolták, hogy a fekete-fehér kutya gazdája az eset megtörténte előtt öt — pontosan öt! — perccel bement házába lefeküdni. Hét nem ér­dekes? Az eljárás megszűnt, pillanatnyilag győztek a kulá­kok és ezután már nemcsak a termelószo ve tkezat szervezői­vel kezdtek ki, hanem a leen­dő tsz-tagokkal is. Az öred Ba^ó Sóndor is régen elhatározta, hogy a fe­leségével együtt belép. Egyik napom váratlanul odaállít a tsz szervezői elé: — Engem hagyjatok ki, meg­gondoltam. Mégsem megyek közétek. Szerencse, hogy ültek. ’ így csak az arcuk változott el a csodálkozástól. — De miért, Bakó bácsi? Hi­szen magára biztosan számí­tottunk! Bakó sokáig gyúrta kezében a sapkáját, utána kibökte: ' — Tudod, azt mondta a Zamik: Minek mégy te bolond a csoportba? A Scheffer, meg a Wagner cselédje akarsz len­ni? ... Meg mást is mondott, így hát nem megyek. Pedi,g Bakó Sándor csoport- tag akar lenni, még ma is ál­lítja. — Egyre csak azon jár az eszem, hogyan szabadulhatnék meg Zsibrikből. El innen mesz- sze, olyan helyre, ahol van csoport! Belépek azonnel fele­ségemmel együtt. A zsibriki kulákok mester­kedései, a falu békék megfélem lítése azonban nem gátolja meg az újonnan alakult közös gaz­daság munkáját. Igaz. még ke­vesen vannak. Hét család 12 tagijai gazdálkodik 93 holdon. A közös munka új számukra, de kedvükre és jobb életük ér­dekében dolgoznak. A megala­kulás óta eltelt rövid idő alatt is már szép eredménnyel di­csekedhetnek. Halad a szán­tás és a vetés. Jól megműve­lik a földet az ősziek alá. Nem sajnálják a trágyát és a jó gazda szemével figyelik, ho­gyan dolgozik a traktor. Nap- ról-napra több földet hasogat fel vetés alá az ekevas és sza­porodik a csoport vetése, bizto­sítják a tagok jövő évi gazdag jövedelmét. A termelőszövetkezet kihasz­nálva a természet nyújtotta le­hetőségeket, nagy terveken gondolkodik. Különösen ragy lehetőségek nyílnak a zsibriki határban az állattenyésztésre. Szjairvasmarha, sertés jó-füvű legelőt bőven talál. A falu alatt széles mederben csörgedező pa­tak a víziszámyasokmak nvújt teret, A termelőszövetkezet istállójában pedig bárom pár vén ló vár a legközelebbi vá­sárra. öt fiatal bikát vesznek helyettük, mag húsz malacét és szerződésre felnevelik. Biz­tos jövedelmet jelent a tagság számára. Tíz tehenet is vesznek — úgy tervezik, — állami segítséggel. Elég nagy az istálló, elfér ben­ne, míg újat nem építenék. Szép tervek ezek és jövedel­mezőék. Mégis, ha a tervekre terelődik a szó, elsőnek a ve­tést említik. Ez most a legfon­tosabb. — Hidasról küldenek három pár lovat. Azzal elvégezzük a fogasolást azon a 15 holdon, melyet a traktor már felszán­tott. Azután a jövő hét derekán az udvarba állítjuk az ekét és a vetőgépet. Megfigyeltem.: csupa szá­mokban és na pokban beszél­nek. A viliágért sem mondanák, hogy majd elvégezzük, majd befejezzük. Mihor elhagyom «* ------------------ utol­só házat is és dagadó »árba» cuppog a csizmám, eJém tárul a lankás domboldalon a ter­melőszövetkezet frissenszántott jókora táblája ... Mesterked­nek a kulákok — a közös mun ka alapjait mégis megvetették. Zsibriken. GÁLDGNY1 BÉLA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents