Dunántúli Napló, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-19 / 272. szám

2 NAPCö 1955 NOVEMBER 19 N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov megérkezett Delhibe Delhi (TASZSZ) N. A. Bul­ganyin, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke és N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek tagja november 18-án meg érkezett Delhibe. N. A. Bulganyin, N. Sz. Hruscsov, és a kíséretükben lévő személyek fogadására megjelentek Dzsavaharlal Nehru, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke, Sz. Radhak-. risnan, az Indiai Köztársaság I alelnöke, a kormány tagjai, I magasramgu katonai és polgári személyiségek, a Szovjetunió delhi nagykövetségének sze­mélyzete, élén M. A. Menysi- kov nagykövettel és a diplo­máciai testület más tagjai. A repülőtérről az elnöki pa­lotához vezető út mentén Del­hiből és a környék városaiból hatalmas tömegek gyűltek ösz- sze. Úgy tudják, hogy a szov­jet vendégek^ fogadására nem kevesebb, mint ötszázezer in­diai állt sorfalat. A genfi értekezleten résztvett szöv et küldöttség Berlinből e!u!azott Moszkvába Berlin (TASZSZ) A genfi négyhatalmi külügyminiszteri értekezleten résztvett szovjet küldöttség Molotov külügymi­niszternek, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa első elnökhelvet lesének vezetésével pénteker Berlinből Moszkvába utazott. A Szovjetunió és a Neme; Demokratikus Köztársaság lo­bogóival feldíszített schönefel- rii repülőtéren a szovjet kül­döttség búcsúztatására meg­jelent GrotewohJ miniszterel­nök, Ulbricht. Németország Szocialista Egységpártja Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, a politikai és társadalmi élet vezető személyiségei, vala­mint a diplomáciai testület tagjai. Molotov a repülőtéren az alábbi nyilatkozatot tette: Miniszterelnök elvtárs. ked vés elvtársak, barátaim! Most, amikor elhagyom Ber­lint, a Német Demokratikus Köztársaság fővárosát, a szov­jet küldöttség nevében szivbő' jövő köszöoetünket szeretném i kifejezni önnek, miniszterel­nök elvtárs és a Német De- I mokratikus Köztársaság kor­mányának a szívélyes fogad­tatásért és vendégszeretetért. A szovjet és a német nép erősödő barátsága az európai béke és biztonság tartóssá té- 'elének fontos tényezője. Engedjék meg. hogy a Né­met Demokratikus Köztársa­ság dolgozóinak, munkásainak. Parasztjainak, értelmiségének és mindazoknak, akiknek drá­ga az európai béke és bizton­ság, még egyszer sok sikert kivárnak az új élet építésében az előttük álló nemzeti felada­tok megoldásában. Éljen a szovjet és a német nép barátsága! Ezután Otto Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársa ság miniszterelnöke mondott beszédet, beszédében rámuta­tott arra, — mindenben egyet­értenek Molotov elvtársnak ar­ra vonatkozó javaslatával hogy a németek létfontosságú kérdéseiben hallgassák meg magukat a németeket. Német­ország újraegyesítése elsősor­ban és bármilyen körülmé­nyek közt magának a német népnek ügye. Brentano tárgyalásai Becsben Becs (MTI): Az osztrák kül­ügyminisztériumban csütörtö­kön megkezdődtek a tárgyalá­sok Brentano nyugatnémet és Figl, osztrák külügyminiszter között. A csütörtöki tárgy olás ok or megállapodtak abban, hogy Ausztria és a Német Szövet­ségi Köztársaság eddigi kép­viseleteit kölcsönösen nagy- követséggé alakítják át. Az österreichische Volks­stimme vezércikkében megál­lapítja: — Kétségtelen, hogy Ausz­tria és Nyugat-Nómetország rendes kapcsolatai az osztrák semlegességi politika vonalába illeszkednek, hiszen Ausztriá­nak rendes kapcsolatot kell fenntartania valamennyi szom­szédjával. Ennek azonban az az előfeltétele, hogy Nyugat- Nómetország nemcsak szavak­kal, hanem tettekkel is félre­érthetetlenül elismerje Auszt­ria önálló államiságát, függet­A bagdadi szerződés tagállamai november 21-én értekezletet tartanak Teherán (TASZSZ): Novem­ber 21-én Bagdadban megnyí­lik a bagdadi szerződésben résztvevő országok első érte­kezlete. Mint a Keihan című lap közli, az iráni küldöttséget Husszein Alá miniszterelnök vezeti. Lapjelentések szerint az ér­tekezlet résztvevői bizottságot alakítanak majd. Ezeknek az lesz a feladata, hogy a legköze iebbi összejövetelre tervet ké­szítsenek a bagdadi egyez­mény megerősítésére. Az Európai Gazdasági Bizottság kereskedelmi döntőbíráskodás.: munkacsoportja november 21- től 26-ig tartja ülését Géni­ben. Az ülésen a magyar kor­mány képviseletében Tardi Pál. a külkereskedelmi minisztéri­um jogtanácsosa vesz részit, íenségét és örökös semlegessé­sét. A rendes kapcsolatok ,elő- 'eltétele az államszerződés minden korlátozás nélküli • el­ismerése. Minden olyan kísérlet, mely valamiféle különleges kapcso- 'at megteremtését kívánná Nyugat-Németországgal, össze­egyeztethetetlen lenne Auszt­ria semlegességével — szögezi le az “ Herreichische Volks­stimme. ttzázharmincnégy évvel ez- ^ előtt, 1821-ben az egy­kori mohácsi csatatéren ura­sági hintó állott meg. A kocsi­ból a Bonyhád-börzsönyi Per­ezel Sándor és gyermekei, va­lamint házi tanítójuk, a 21 éves Vörösmarty Mihály szál­lottak ki. Perczel Sándor, az apa, élénk színekkel festette le előttük a történelem szomo­rú eseményeit és valameny- nyien elmerengtek „nemzeti nagyiét ünk. nagy temetője: Mohács” felett. Ez adott Vörös martynak ihletet „Mohács” cí­mű epigrammájának megírá­sához. Mohácson. Vörösmarty Mi­hály és Perczel Sándor között élénk vita keletkezett arról, hogy a csatavesztésnek Zápo­lya János késése volt-e az oka. Perczel Mór erről a következő­képpen emlékezett meg: „Mi az utolsó nemzeti királv iránt nagy rokonszenwe! viseltet­nünk — s bukásai, belső áru­lásnak és cselszövésnek tulaj­donítottuk”. Az ifjú Vörösmarty Mihály már a mohácsi kirándulás előtt, Perczelék börzsönyi kú­riájában is magyarázta a tör« A' nyugat! sajtó a genfi értekezletről NEW YORK Az amerikai sajtó azokkal e megnyilatkozásai val szemben, amelyek kudarcként értékeűiiik a négy hatalom külügyminisz­teri genfi értekezletének ered­ményeit és a kudarcért a Szov­jetuniót vádolják, figyelemre­méltóak a lapok és szemleírók azon cikkei, amelyek a genfi értekezlet eredményeit a nem­zetközi együttműködés fejlesz­tésének és a nemzetközi feszült ség enyhítésének lehetősége szempontjából értékelik. A New York Herald Tribune, bár vezércikkében kijelenti, hogy az értekezlet ^nyomorú­ságos eredményekkel“ ért vé­get, rámutat, hogy „figyelem­be kell venni a távlatokat". — „Semmi alap sincs annak fel­tételezésére, — jelenti ki a lap, — hogy megváltozott az előző értekezlet (a négyhatal­mi kormányfői értekezlet) tény­leges eredménye.” A Nation című liberális lap legutóbbi számában „Tapasz­talt európai diplomáciai tudó­sító" aláírású cikkében úgy ér­tékeli az értekezletet, mint „a négy nagy eddigi leggyakorla­tiasabb értekezletét”, mivel megmutatta, hogy megvannak a további tárgyalások lehető­ségei. PÁRIZS A Libération rámutat, hogy a nemzetközi feszültség eny­hítéséért vívott mozgalom to­vább folyik és a sorom követ­kező értekezleteknek ezzelszá- molniok kell. GENF A Stockholm Tidningen cí­mű befolyásos polgári lap írja: „Ha semmi egyéb nem tisztá­zódott, az az egy mégis bebi­zonyosodott, hogy a nyugati hatalmaknak a német egység iránti meleg érdeklődését erő­sen kétségbe kell vonnunk.” „Valamit szerencsétlenségért — állapítja meg a lap, — és­pedig az „erő politikáját”, me­lyet a nyugatnémet szövetségi kancellár annyira értékel. — Nem sikerült a Szovjetuniót megfélemlíteni a német felfegy vérzéssel való fenyegetőzéssel. — Tizennégy hosszú év után újra megjelenik a magyar ci­pő a nyugati piacon! — újsá­golja örömmel Szabó József elvtárs, a Szigetvári Cipőgyár igazgatója. — Nem kis dolog ez! Sikerünket bizonyítja, hogy a megrendelő cégek külön ké­rik, üssük bele jól látható he­lyen a bélyegzőt: Made in Hun­gary. Amikor a cipőgyárban jár­tam, pesti vendégek voltak ott. Éppen az export ügyben. Ne­mes Tibor, a Bőr- és Cipőipari Igazgatóság főosztályvezetője, Kertész István, a TANNIMP- EX cipőosztályának vezetője és a MERT ellenőre, Wiszt József. — Nézzük a cipőket! — tért a tárgyra azonnal Nemes elv­társ. — Megfelelnek-e az ex­portkövetelményeknek? A vizsgálat egyszerű. A ven- gédeknek sikerült szerezniök egy külföldi gyártmányú cipőt. Éppen azét a cégét, amelynek szállítunk. Az összehasonlítás a mi ja­vunkra dőlt el. A magyar ci­pő műszaki kivitelezése töké­letesebb, s szépségben is utol­éri. — Küldjenek be egy lányt — javasolja Kertész elvtárs, — lássuk lábon a cipőt! Fiatal lány jön be. örömmel, kicsit mégis félénken húzza fel a gyönyörű, fekete, borjúbox, tűsarkú táncszandált. Jól áll a lábán. Ottawa (TASZSZ): Pearson, kanadai külügyminiszter a Szovjetunióban és más orszá­gokban tett látogatásáról visz- szatérve, november 16-án sajtó értekezletet tartott. Pearson kijelentette, hogy a szovjet nép „igen meleg és szívélyes fogad­tatásban” részesítette a kana­dai küldöttséget. Kérdésekre válaszolva Peer- son hangisúlyozta, hogy a mi­nap végétért genfi értekezüet eredménye nem jelenti azt, hogy többé lehetetlen az előre­haladás az európai biztonság biztosításának, Németország új raegyesítésének, valamint a Kelet és Nyugat közötti kap­csolatok kiszélesítésének kér­désében. Az a körülmény, hogy — Exportképes! — hangzik az egyöntetű vélemény. Ezután a minőségi ellenőr által félretett darabokat nézik meg: melyek a leggyakoribb hibák, mi növeli a selejtet? Egyik cipőt a másik után vizsgálják meg, gondosan, szakérte lémmé l. — Ennek kissé hátra átl a sarka — vélekednek az egyik­ről. — Cserfoltos a talpa — ál­lapítják meg a másikról. — Nem egyöntetű a talpszín — hangzik a további bírálat. Hát igen, hiba itt is, ott is. Kicsi hibák, de exportra nem mehetnek. Egyszerű ezen segíteni — ál­lapítja meg Nemes elvtárs. — Amikor a MEO-s átveszi a ci­pőket, legyenek ott a meste­rek, s mondja meg nekik, hogy melyik darabot miért nem ve­szi át. — A művezetők aztán gyártás közben ügyeljenek, hogy az a hiba mégegyszer ne forduljon elő. Ezt kell szem előtt tartani a dolgozóknak is, akik lent a gyárban, a műhelyekben a hosszú futószalagon kézről-kéz- re adják a munkadarabokat, míg végre a kikészítőből gyö­nyörű, habkönnyű női szandál kerül elő, hogy selyempapírba csomagolva, elinduljon hosszú útjára, túl a tengereken. Meg kell szilárdítani a társadalmi ellenőrzést! A hibát könnyeb­a külügyminisztereik nem tud­tak megegyezésre jutni ezek­ben a kérdésekben, nem je­lenti azt, hogy a tárgyalások módszerét el kell vetni —hang súlyozta Pearson. Pearson a további ajtóban rá­mutatott arra, hogy a nyugati hatalmaknak nem szabad le- mcmdianáok a diplomácia esz­közeiről. Nem hiszem -— foly­tatta Pearson, — hogy a Szov­jetunió támadást tervezne. A parlamenti küldöttségek kölcsönös látogatásairól szól­va Pearson kijelentette, hogy Moszkvában megvitatta ezt a kérdést és véleménye szerint az ilyen küldöttségcsere hasznos, mert elősegíti a kölcsönös meg értés fokozását. 0 0* ben észreveszi a dolgozó, mént bármelyik MEO-t. Adja vissza a félkész darabot, ha hibás, ne dolgozzon vele tovább! így je­lentékenyen javíthatják a mi­nőséget. De okhoz, hogy a gyár kifo­gástalan munkát végezhessen, jobb anyagot is kell kapnia. Itt bizony még nincsen minden rendben. — Nézze kérem! — mutat­ja Szeles főmérnök az egyik fasarok-párt. — A sarkok alsó bázisa nem egyforma. Egyik nagyobb, mint a másik. Már vettünk fel róla jegyzőköny­vet, de még mindig ilyet ka­punk. A kőbányai Bőripari Fa­kellékgyártó Vállalóit nem akar ja megérteni, hogy ilyet nem küldhetünk külföldre. Sőt! Ha­zai fogyasztásra sem fogadják el. S más hiba is akad. Például a lágyékvasak egy része, ami szilárdabban tartja az erősívű talpat, nem kifogástalan acél. Sokat félre kell dobni. S ez mind drágítja a termelést. A gyár vezetői és dolgozói ilyen gyakori hibák ellenére sem riadnak vissza. Szívügyük a magyar ipar külföldi sikere. Szinte éjt nappallá téve mun­kálkodnak, hogy termékein hódítsanak az igényes külföldi piacon, s elismerést vívjanak ki a fejlődő, egyre szebben dolgozó magyar könnyűipar­nak. T. M. A Miniszlcrlanács határozata A minisztertanács határoza­tot hozott a mezőgazdasági termelőszövetkezetek öntözéses zöldségtermelésének elősegíté­sére. A határozat értelmében a városellátó övezeteken kívül öntözéses zöldségtermeléssel foglalkozó mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek az 1955—56. gazdasági évtől kezdődően be­adási kötelezettségüket — a megállapított búzakilogramm- egyenértókek szerint — a ter­melési szerződésben lekötött mennyiség erejéig öntözéses zöldségtermelő területükön szerződés alapján termelt I. osztályú zöldségfélékkel is tel­jesíthetik. A kedvezményt igénybevevő mezőgazdasági termelőszövet­kezetek a szerződött területük után csak a húsbeadási kötele­zettség alól mentesek. Pearson kanadai külügyminiszter nyilatkozata Vörösmarty Mihály Baranyában (A költő halálának 100. évfordulójára) ténelem eseményeit és a há­rom Perczel gyermeket: Mórt, Miklóst és Sándort forró haza­szeretetre nevelte. Haladó szel­lemű tanítása és nevelése mely Itatást gyakorolt a Perczel fiúkra. Ezt elismerte Perczel Mór is, aki önéletrajzában a következőket írta róla: „Ami nemes érzéseket, fogékonysá­got a jó és szép iránt s kivált hazaszeretetét, s szabadelvű hajlamokat belénk a természet ültetett, azokat ő gondosan fejlesztette, emelte és erősí­tette” (Független Magyaror­szág, 1906 március 15.) A Perczel fiúk figyelmét Vö­rösmarty Mihály nemcsak a hazaszeretetre, hanem a robo­toló jobbágyság sorsára is fel­hívta. Nevelésének hatását visszatükrözi az a levél is, amit Perczel Mór 1830-ban Börzsönyből írt Vörösmarty- nak: „Itt vagyok a pusztán és felügyelek a gazdaságra, a jobbágyok munkájára. — a ro­botra — én! és a robot? — a kegyetlen feudális kor ezen maradványa. Itt savanyodom, ahelyett, hogy kardda! kezem­ben századunk szabadságesz­méiért harcoljak.” Vörösmarty is büszke volt, hogy három Perczel-fiút nevelt a hazának: Mórt, az Ozoránái és máshol is hősiesen harcolt honvédtábornokot, Miklóst, a honvédezredest. -- akiből 1868- ban Baranya megye és Pécs város főispánja lett — (1887- ben Pécs országgyűlési képvi­selője és a város lakossága a régi Posta utcát róla nevezte el Perczel utcának), valamint Bélát, aki a kir. Kúria elnöke volt, Az Akadémia 1844, évi ülésén Vörösmarty büszkén je­lentette ki: „Tudom, hogy mint író és költő hazámnak jó szolgálatot tettem, de nem kevésbé büszke vagyok arra, hogy Perczel Mórt nevelhet­tem a hazának.” A Perczel-fiúkikal az ifjú Vörösmarty, Mohácsról Siklós­ra kocsikázott. Itt megtekin­tették az ősi várat. Vörösmar­ty a fiúknak nemzeti szabad­ságunk védőjéről, Kontrol be­szélt, míg apjuk arról szólott, hogy Mária Terézia uralkodá­sának ideje alatt az asszo­nyok miként verték ki Siklós­ról a vasas németeket. Siklósró! ellátogattak Sziget­várra is. Megtekintették a tör­ténelmi nevezeteségü várai, amelyet egykor Zrínyi Miklós a törökökkel szemben hősiesen védelmezett. Perczel Mór írá­saiból tudjuk, hogy Vörösmar­ty nak a költő Zrínyi volt a kedvenc írója. Verseit szívesen olvasgatta és a Perozel-fiúk- nak is felolvasta. Zrínyi alap­ján magyarázta el nekik a szigetvári vár ostromát. Ez a kirándulás is ihletet adott Vö- rösmartynak. megírta „Sziget­vár” című ódáját. A fiatal Vörösmarty szoros barátságot tartott fenn mindazokkal, akik a magyar irodalomért lelkesedtek, azt pártolták, vagv maguk is mű­velték az irodalmat Ilyen ba- rá’ság fűzte Viv-ösmarty; a több nyelvet beszélő bonyhá­di katolikus káplánhoz. Tes­ter Antalhoz is. Teslér állandó levelezést folytatott Kazinczy- va! és Vörösmartyvai. Irodal­mi tevékenységre buzdították e^Qfmást, hí rAitóic írásműveiket sőt Teslér anyagilag is segítet­te Vörösmartyt. Helesfán sző­lője volt, ahol Vörösmarty meglátogatta. 1849-ben Teslér, Pécsre költözött, ahol házat vett magának. Vörösmarty itt is felkereste és irodalmi kér­désekről vitatkozott vele. Shakespeare olvasásának ha­tása alatt Vörösmarty így írt Teslérnek: „...túl az élet megszür­kült körén Shakespeare világát választ­juk lakul, hogy míg zajával eltelik szí­vünk. Ne halljuk itt a külvilág zaját Mely édes álmainkat elveri”. Vörösmarty baráti kapcso­latot tartóit fenai Egyed Antal­lal, Virág Benedek tanítványá­val is, aki 1799-ben Pécsett tanult, 1804-ben Bükkösdon, később Bonyhádon lakott. Ma­ga is írogatott, Ovidiust fordí­totta. Egyike volt azoknak, akik Vörösmartyt költői pályá­ján elindították. Ezt maga Vö­rösmarty többször is hangoz­tatta leveleiben. Ugyanezt ál­lapították meg Vörösmarty életrajzírói: Gyulai Pál és Riedl Frigyes is. 1821 április 25-én Vörösmar­ty, Börzsönyből a következő levelet írta Egyed Antalnak: „En sem vagyok végképpen henve sokféle foglalatosságaim között: előfogom néha félben- maradt verseimet, noha hol ez, hol amaz szegi kedvemet; de teszek amennyit tehetek. lg’/ élek, s andalgok a gyönyörű tájon, mely csendes örömii lel- kemme! épen egyez. Munkája virradok, azzal nyugszom el. szünetem igen kevés. Ha fogy­nak dolgaim, újakat keresek, mert ezek elszórják némely aggodalmaimat... Az unalom ellen csak egy rendű foglalatos­ságom is elég oltalom: változó érzéseim pedig, melyeket a költészség (szabad legyen mon­danom) lelke még tündéreb- bekké tesz, azt egészen isme­retlenné teszik előttem”. Irodalmi barátság fűzte Vö­rösmartyt iskola tárnához és kortársához: Klivényi Jakabhoz is, akivel fiatal korában levele­zett, próbaverseket küldtek egymásnak. Klivényi, Nádas- dón lett káplán és ekkor még szorosabbá fűződött barátsá­guk. Gyulai Pál is szép szavak kai emlékezik meg Vörösmarty és Klivényi irodalmi kapcso­latairól. a van száz esztendeje annak, hogy Vörös­marty Mihály. 55 éves korá­ban Pesten, a Váci utcában, a Kappel-féle házban örökre lehunyta szemét. Ugyanabban a házban halt meg ahol 1830- ban jóbarátia: Kisfaludy Sán­dor költözött el az élők sorá­ból. Száz esztendeje, hogy a ma­gyar irodalom elvesztette Vö­rösmartyt. Azt a Vörösmartyt, aki — Juhász Gyula szavaival — ..Minden magyar költőnek édesapja. Tőle tanultunk be­szélni költői nyelven”; azt _a Vörösmartyt, akit Radnóti Miklós az igazi emberség meg­testesítőjének nevezett, Illyés Gvula a munka költőiéként jellemzett, Horváth Márton elvtárs pedig a nemzeti öntu­dat ébresztőjének mondott. Halálának századik évfordu­lóján nevétől visszhangzik az ország, a dolgozó magyar nép pedig a hála koszorúját helyezi el Vörösmarty Mihály sír­jára ... PUSZTAI JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents