Dunántúli Napló, 1955. október (12. évfolyam, 231-253. szám)

1955-10-13 / 241. szám

2 NAPLÓ 1955 OKTOBER 13 Szakszervezeti nagyaktivaülés a Szakszervezeti Világszövetség fennállásának 10. évfordulója alkalmából Az Építők Rózsa Ferenc kul- turházában szerdán délután szakszervezeti nagyaktíva- ülést tartottak a Szak- szervezeti Világszövetség fenn­állásának 10. évfordulója al- kaknából. A nagytermet zsú­folásig megtöltötték a buda­pesti szervezett munkások kép­viselői. Ott voltak az SzVSz Budapesten ülésező elnökségé­nek tagjai. Az SzVSz. harcos vezérkarát forró szeretettel kö­szöntötték a részvevők. Az értekezletet Gáspár Sán­dor, a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának elnöke nyitot­ta meg, majd átadta a szót di Vittorionak, a Szakszerve­zeti Világszövetség elnökének. Ezután Louis' Saillant, a Szak szervezeti Világszövetség főtit­kára emelkedett szólásra. Be­széde után L. Solovjov, a Szov­jet Szakszervezetek Központi Tanácsának alelnöke, az SzVSz alelnöke mondott beszédet. — Lombardo Tőledamo a Lattn- Amerikai Dolgozók Szakszer­vezeti Szövetségének elnöke, az SzVSz alelnöke szólalt fel, ezután, majd A. Le Leap, a CGT főtitkára, az SzVSz al­címüké lépett a szónoki emel­vényre. A követkézé felszólaló S. A. Dange, az összimdiai Szakszer­vezeti Kongresszus főtitkára, az SzVSz. alelnöke, majd Liu Csang-seng, a Kínai Országos Szakszervezeti Szövetség kép­viselője, a Szakszervezeti Vi­lágszövetség titkára szólt az értekezlethez. ► Végül A. Dialüo, a Francia Szudánt Szakszervezeti Szövet­ség főtitkára mondott beszé­det. Ezután Gáspár Sándor, a SZOT elnöke momdott zárszót. Az ünnepi nagyaktíva az Im- temacionálé hangjaival ért véget. A szovjet kormány nyilatkozata az iráni kormánynak Moszkva (TASZSZ) V. El. Molotov, a Szovjetunió kfilügy minisztere október 12-én fo­gadta Eteszami urat, Irán ideiglenes ügyvivőjét és nyi­latkozatot tett neki: „A sajtóban megjelent köz­lésekből a szovjet kormány tu­domására jutott, hogy Irán kormánya csatlakozni szándék szik a török—iraki—pakisztáni katonai szövetséghez, az úgy­nevezett bagdadi egyezmény­hez, amelyben Anglia is részt- vesz — hangzik a nyilatkozat­ban. Iránnak • katonai csoporto­suláshoz való csatlakozása ösaneegyeztetfietottan a béke és a biztonság szilárdításának érdekeivel a Közei- és Közép- Kelet körzetében, ellentétes Irán és a Szovjetunió Jószom­szédi viszonyával és Irán Is­meretes szerződéses kötelezeti ségeivel.“ Eteszami úr kijelentette, hogy haladéktalanul közli az említett nyilatkozatot Irán kor mányival. A NATO-ban résztvevő országok hadügyminisztereinek értekezlete Párizs (TASZSZ) Párizsban folytatódik a NATO-bam részt­vevő országok hadügyminász- tereinek és egyéb katonai sze mélyiségoimek értekezlete. Mint a sajtójeieivtéseílobö! kitűnik. Whiteley tábornok, a NATO katonai szervezet ál­landó csoportjának tagja, ok­Szovjet-kanadai közlemény Moszkva (TASZSZ): Moszk­vában az alábbi szovjet-kana dm közleményt hozták nyüvi nosságra a szovjet-kanadai tár­gyalásokra! ; Október r-tói 12-ig a szovjet kormány vendégeként a Szov­jetunióban tartózkodott Lester B. Pearson, kanadai külügy­miniszter. L. B. Pearson moszkvai tar­tózkodása alatt többször talál­kozott a szovjet állam vezető személy bégéi vei. A találkozások és beszélgeté­sek szívélyes légkörben folytan le és a kérdések széles körét érintették, beleértve a két or­szágra különösen vonatkozó kérdéseket, valamint más. négy nemzetközi jelentőségű kérdéseket. Elismerést nyert: ha jóaka­ratot és a béke, valamint rz államok baráti kapcsolatainak megszilárdítására irányuló őszinte törekvést tanúsítanak, az államok, illetve állam cso­portosulások között nincs olyan kérdés, amely békés esz­közökkel ne lenne megoldható. V. M. Molotov és L. B. Pear­son megelégedését fejezte ki azon ténnyel kapcsolatban, hogy az ENSZ leszerelési albi­zottságában — amelynek a Szovjetunió és Kanada tagjai, — közeledtek egymáshoz az ál­láspontok és közös nézet ala­kult ki atékiratetben, hogy elő kell segíteni a leszerelés kér­désének igen gyors megoldá­sát. Megállapodtak abban, hogy ennek elérése érdekében endkívül fontos az országok közötti bizalom fejlődése és a ’biztonság éizésánek növelése. Azzal kapcsolatban, hogy V. vl. Molotov az indokínai kér­déssel foglalkozó genfi értekez­let egyik elnöke volt és Kana­da részt vesz az indokinai nemzetközi megfigyelő és el­lenőrző bizottságban, lehetőség nyílt az indokinai kérdés meg­vitatására. Megállapítást nyert hogy a fennálló nehézségek el ­lenére el kell érni a genfi egyezmények megvalósítását n fegyverszünet fenntartása és a hadműveleteik megtiltása mellett. L. B. Pearson moszkvai tar­tózkodása azt a célt 1s szolgál­ta. hogy tanulmányozzák egy Szovjetunió és Kanada között kötendő, kölcsönösen előnyös kereskedelmi szerződés lehető­jégét, a legnagyobb kedvez­mény elvének figyelembevéte- ’ ével. Megfelelő elvi megegye­zés jött létre arra vonatkozó­lag, hogy Ottawában hamaro­san folytatják a Moszkvában megkezdett tárgyalásokat, me­lyek remélhetőleg kedvező eredményeket hoznak mindkét ország javára. Egyetértettek abban, hogy a bizalmatlanság és a megnem- értés bizonyos mértékig kikü­szöbölhető a hivatalos és nem- hivatalos kölcsönös látogatások .‘okozásával. Megállapodtak ab- Vrn, hogy erőfeszítéseket k»H inni a szabadabb tájékoztatás és nézetcsere útjában álló aka­dályok elhárítására, és a lehe­tő legnagyobb mértékben bő­víteni ke® a két ország kultu­rális, tudományos és technikai együttműködését. Ezzel kap­csolatban megegyeztek abban, hogy elsősorban az ipar, a szállítás és a mezőgazdaság te­rületén folytatandó együtt­működési intézkedéseket kell vizsgálat alá venni, úgyszintén a sarkvidéki területeken folyó tudományos kutatómunkákról szóló tájékoztatáscsenét. Megegyezés jött létre arra vonatkozólag is. hogy a parla- :rtenti küldöttségek kölcsönös látogatásai előmozdítanák a Szovjetunió és Kanada közötti jobb megértést és a két or­szág. kapcsolatainak megszilár­dítását. A külügyminiszterek elis­merték, hogy kormányaik poli­tikai és gazdasági kérdésekben elfoglalt különböző álláspont­jának nem kell akadállyá vál­nia a számos gyakorlati kér - désben folytatandó együttmű­ködésben, amely a kölcsönös érdekek, valamint a béke és a jószomszédi kapcsolatok ügyének előmozdítására irá­nyuló óhaj alapján létesül. Ez az együttműködés az egyik or­szágnak a másik belügyeibe való be nem avatkozása elvén nyugszik majd. L. B. Pearson Szovjetunióból való elutazása előtt ellátoga­tott a Krimbe. Itt N. A. Bulga- nyin, a Szovjetunió Miniszter­tanácsának elnöke és N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa elnökségének tag ja fogadta a kanadai külügy- mmiKztert * 1 2 * 4 5 A Szakszervezeti Világszövetség elnökségének ülése A Szakszervezeti Világszö­vetség elnökségének 28. ülés­szaka szerdán folytatta mun­káját. „A nemzetközi helyzet és a dolgozók és szakszervezeteik békéért, kényéiért és szabadsá­gért vívott harca egységének fejlődéséről” szóló vitában, — amelyet L. Saillant, az SzVSz főtitkárának jelentése vezetett be, — K. Helbig, a Szabad Né­met Szakszervezetek Szövetsé­gének titkára elmondotta, hogy Nyugat-Németország azok kö­zé a kapitalista országok közé tartozik, amelyekben a legsú­lyosabb a kizsákmányolás. A továbbiak során elmondot­ta: Hatmillió munkás béreme­lési követelését terjesztették elő. Majdnem valamennyi szak szervezet felmondta szerződé­sét és 12—15 százalékos bér­emelést követel. A munkálta­tók ebben a helyzetben igye­keznek tárgyalni a szakszerve­zeti vezetőkkel és kis béreme­lésekkel elhárítani a munká­sok harcát. A jobboldali szak- szervezeti vezetők megígérték, hogy nem lesznek nagy sztráj­kok, hogy ezek ne akadályoz­zák az újra felfegyverzést. Mi­közben a vezetők a zárt ajtók mögötti tárgyalásokra szorít­koznak. magukban a gyárak­ban a bérharcok százai folynak a munkásosztály és a szakszer­vezeti megbízottak kezdemé­ny etetaére, Magasabb béreket, drágasági pótlékot, jobb mun­kabiztonságot, szakszervezeti jogokat, stb. követednek. Na­gyon figyelemreméltó, hogy ezeknek a harcoknak legna­gyobb része győzelemmel vég­ződik. Ez megerősíti a mun­kásosztály bizalmát saját ere­jében. Mindezekben az akciókban a munkások tízezrei vesznek részt, de általában a szakszer­vezeti vezetőség nélkül. A harc ban új vezetők, különösen fia­tal munkások kerülnek az él­re. Gyakran ezek a harcok ma­gukat a szakszervezeti vezető­ket is arra kényszerítik, hogy támogassák a munkásokat. Abdulaje Duillo, a Francla- Szudání Szakszervezeti Szövet­ség főtitkára az afrikai mun­kások harcának nagy fejlődé­sére mutatott rá. Gáspár Sándor, a SZOT el­nöke kijelentette, hogy egyet­ért a Szakszervezeti Világszö­vetség főtitkárának jelentésé­vel. Különösen annak fontos­ságát hangsúlyozta, hogy ipar­kodni kell á szakszervezeti egység megteremtésére. A ma­gyar munkások — mondotta, — nagy fontosságot tulajdoní­tanak az egységnek és a ma­gyar szakszervezetek minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy támogassák ezen a téren a Szakszervezeti Világszövet­ség tevékenységét A magyar szakszervezetek, a harmadik szafoszervezeö vfiágkongresz- szus óta, asmedy megállapítot­ta, hogy szükség van a szak- szervezetek nemzetközi kap­csolatainak fokozására, több, mint 1500 külföldi szakszerve­zeti küldöttet láttak vendégül hazánkban és még tovább fo­kozzák erőfeszítéseiket, tovább szélesítik nemzetközi kapcso­lataikat más országok szakszer vezeteivel. A felszólalásokra Louis Sail- iant, a Szakszervezeti Világ­szövetség főtitkára válaszolt. Végül a Szakszervezeti Vi­lágszövetség elnöksége 28. ülés szakának utolsó ülésén a követ kező okmányokat hagyták jó­vá: 1. Általános határozat; 2. Döntés az SzVSz-nek az ENSZ-ben, a Nemzetközi Mun­kaügyi Szervezetben és a? ENSZ más világszeivezeteaboii folytatandó tevékenységéről: 5. Döntés a baráti kapcsola ­tok helyreállításáról a jugo­szláv szakszervezetekkel. 4. Döntés a nemzetközi szak- szervezeti szövetségek Prágá­ban tartandó közö6 értekezle­té rőü; 5. Távirat az ENSZ közgyű­lése ülnökének Newyorkbe, tóber ló-én beszédet mondott. Beszédével azt a benyomást akarta kelteni, hogy a nyugati országokat vaiamüyen Jcato- nai veszély” fenyegeti a Szov­jetunió részéről. Ezzel akarta igazolni a további fegyverke­zési hajszát. Ugyanilyen szellemben nyi­latkozott Wright tengernagy, a NATO atlantióceáni haditen­gerészeti erőinek főparancsno­ka és az értekezlet néhány más résztvevője is. Több felszólaló vizsgálta azokat a kérdéseket, amelyek a NATO-csapatok atomfegyveralkalmazási tervei vei kapcsolatosak. Több párizsi lap szemleíró­ja az értekezlet menetéről szólva rámutat, hogy az érte­kezlet jellege nyilvánvalóan ellentétes a nemzetközi kapcso latokban megszilárduló szel- iemmmel. Ez a szellem ugyan­is a feszültség enyhülésének és a kök/önös bizalom erősö­désének szelleme. Határozat a barát! kapcsolatok helyreállításáról a .jugo­szláviai szakszervezetekkel A Szakszervezeti Világszö­vetség elnöksége jóváhagyva a Magyar Szakszervezetek Orszá gos Tanácsa által beterjesztett javaslatot, kijelenti, hogy tá­mogatja a baráti és testvéri kapcsolatok helyreállítását a Jugoszláv Szakszervezeti Szö­vetség Központi Tanácsával és reméli, hogy a nemzetközi szakszervezeti barátság e kap­csolatainak kiterjesztése az egész világ munkásai egysé­gének legjobban felfogott ér­dekéiben történik. A Szakszervezeti Világszö­vetség elnöksége. A bonni parlament meg­kezdte a „katonatörvény" tárgyalását Berlin (MTI): A bonná par­lament szerdal ülésén eteő ol­vasásban tárgyalta, az úgyne­vezett katonatörvény terveze­tét, amelyet Bteric hadügymi­niszter terjesztett be. A tör­vén y tervezetet rövid vita után a parlament hadügyi és rifeot- mánvjogi bizottságához tették át. VITA Viseljenek-e a diákok egyensapkát? P Haket olvastunk a pécsi iskolák tanulóinak for­masapka és jelvény viselésé­ről. A cikkre szülők is vála­szoltak és helyeselték ezt a törekvést A pécsi Teleki Blanka tanítónőképző, mlnj iskola, szintén csatlakozik a szerkesztőség és szülők véle­ményéhez. A nevelést úgy kell megszer vezni, írja Makarenko, hogy alapját erős, független közös­ségek alkossák. Elérkezett az ideje, hogy városunk egy-egy iskolájában szintén jól szerve­zett erős közösség alakuljon ki. Ehhez a nevelők és ifjúsági szervezetek szívós munkájára van szükség. A közösség ki­alakításában nem kis szerepe van a hagyományoknak. Ezek­nek fejlettsége, őrzése az is­kola közösségének erejét tük­rözi. Tradíció-nélküli iskola nem lehet jó iskola — és a legjobb iskolák a múltban is azok voltak, amelyek a leg­több hagyományt halmozták feL A mi iskoláink új típusú, szocialista embereket nevelő iskolák. Alig néhány évesek, de a hagyományaikat máris gyűjtögetik. Névadójuk Janus Pannonius, Teleki Blanka, Széchenyi. Leőwey Klára, vagy Polláck Mihály, és ezek­nek a nagy embereknek a szelleme él ezekben az isko­lákban. Külön-külön szokások alakulnak ki bennök, amelyek' nemcsak az egyes iskolák ar­culatát, szellemét, de tanulóik­nak egész magatartását, öntu­datát is tükrözik. Ilyen hagyo­mány-jellege van a formasap­ka és jelvény viselésének is. Van-e a hagyományoknak értelme, logikája? — kérdik egyesek. Bátran mondhatjuk, hogy bizony, nem sok. Sőt, minél ősibb valamely hagyo­mány, annál elmosódó t ta bb benne az értelem és logika. És mégis! A nevelésben oly hatalmas az ereje, hogy nem mondhatunk le róla. Hagyo­mányok százával keletkeznek az iskola életében. Mi, neve­lők nem is ismerjük vala­mennyit, de a tanulók igen. Nem könyvből tudják, nem is az igazgató hirdeti ezeket a tanév kezdetén, hanem vala­hogy megérzik — és elfogad­ják. így kell lennie — mond­ják az elsősök. — A felsősök is így csinálják. Azokat köve­tik. Makarenko hagyomány­ként becsülte a „militarizá- ciót” is. Sokan támadták miat­ta. Zsandámak nevezték. És A diák sapka-vita még nem dőlt el, pedig milyen nagyon jó és szép viselet az egyen- sapka! Lehet ugyan, hogy az édesanyák kezdetben szomo­rúan vennék tudomásul, hogy ismét egy új kiadás, de ha egyszer látnák az utcán, hogy a másik iskola sapkáját viselő diák az, aki kővel dobálózik, gáncsotvet társának, vagy trá­gár szavakat használ, sőt go- rombáskodik az őt figyelmez­amikor már nagyon tárult miatta, akkor olvasta nagy megkönnyebbüléssel, hogy En­gels is fontosnak tartotta a militarizációt az iskola életé­ben. A gyermekek különösen értenek hozzá, hogy ezt a ^ks- tonai szellemet*’ kiszínezzék. Engels véleményét örömmel helyeseljük, hisz mi is szíve­sebben szemléljük felvonulás­kor a bányaipari technikum fiataljainak büszke sorait, mint a többi iskola tarka­barka tömegét így vagyunk a zászló tiszteletével is. Minden iskolának van már zászlaja A mi iskolánknak nem Is egy Az év kezdetén valamennyit a szülők gondos keze mosta, tisz tította, vasalta. A leányok büszkén tekintenek rájuk. A nevelésben meg kell tehát len­ni a katonaélet esztétikájának, pontosságának. Viszont ez so­hasem fajulhat masrrozássá! A md Iskolánk leányai újab­ban egyöntetű, takaros, kék formakötényben, vakító fehér gallérral sietnek az Iskolába. A Leőwey gimnázium tanulóé pedig kék sapkában. Még a kollégisták is így jönnek, pe­dig csak néhány lépésre ran az Iskola kapuja. Majd eljön az idő, amikor e képzősök for­maköténye és a lőveisták sváj­ci sapkája hagyomány lesz. — Nos, és mit szólnak hozzá a diákok? Egyelőre parancsnak veszik, amelyet teljesíteni kell. Néhány év múlva azon­ban egy-egy iskola forrrjasap- kája, vagy jelvénye becsesebb lesz bármilyen más ruhánál. Becsesebb lesz, mert ilyen kö­tényt csak a Teleki képző, ilyen sapkát csak a Leőwey Gimnázium leányai viselnek Tudja majd ezt a városban mindenki, a tanulók is, a fel ­nőttek is. És ez így van jól Az is helyes, ha ezek a jelzé­sek nem lesznek egyöntetűek, hanem minden iskolában má­sok. így mindenki tudja majd hogy mely iskola tanulóját tisztelhesse az illetőben. "Mert mi igenis tisztelni akarjuk a fiataljainkat, de egyben az is­kolát is, amelynek a tanulói. Bízunk benne, hogy a fiatal­jaink nem fordulnak meg majd olyan helyen, ahol Is­kolájuk jelvényét el kellene rejteni. Ha valaki mégsem ügyelne a jelvény tisztaságá­ra, önmagát teszi méltatlan­nak arra, hogy a mindenki­től becsült, szeretett iskolájá­nak tagja maradhasson. Tibor István igazgató. tető felnőttekkel, akkor meg­lenne a mód arra, hogy meg­tegye a megfelelő lépéseket a rendbontó ellen és otthon örömmel mesélhetné, hogy ..Tudod kisfiam örülök, hogy nem a M iskolátokba jár ez a diák!” Ha kötelezővé tennék a diáksapkát, természetesen az iskola jelvényével ellátva, sokkal kevesebb lesz a panasz a diákifjúságra, mint így. . M. Emilné A malomalapító pécsi basa Basa malom ... Naponta mi­lyen sokszor hajijuk Pécsett ezt a nevet és mégis milyen keveset tudunk erről, a város- lói délkeletre fekvő telepről. Nem is tudhatunk sokat, mert keletkezésének, fejlődésének, kialakulásának története nyom tatásban eddig még nem je­lent meg. A telep történetei Várady Ferenc pécsi hírlapíiró jnegírta ugyan, de ez is csak kéziratban maradt az utókorra. .Az ő kéziratából tudjuk, hogy Terjáki (ópiumevő) fíasz- szán basa, a török hódoltság Idején Pécsett állomásozó tö­rök katonaság Usztszüksegleté- nak biztosítására — a már meglévő malmokon kívül 1 a város keleti külterületén meg egy malmot építtetett. Ezt a malmot azután később a basá­ról nevezték el, a helyiség pe­dig azóta is a Basamáiom ne­vet viseli. , . .., . Ki volt ez a malomepíto pé­csi basa? Leveleiben mindig Gázi (vitéz) Hasszánnak Írat­ta magát- Mindem tevalát_ékes magyar íratta Suki Balázs nevű író­deákjával. Takács Sándor or­szágos főlevéltáros, a XVI. es tizenhetedik század kutatója azt írja róla, hogy: „ta­vadé vitéz, jeles vezer vott ;*k: a százszínű köpeny forgatást, a csavaró beszédet mindig utál­ta Emberségét s jóindulatot •rem egyszer kimutatta, maikor u mieink panasszal fordultak hozzá. Akár kere.-dkedőt. akár polgárt károsítottak meg a tö­rökök, Hasszán basa szigorú vizsgálatot indított s az oko­zott károkat megtéríttette." Az egyik kereskedő panaszára pél­dául a kövekező választ írta: „Hiszöm az istent, hogy mint a fényös nap magát kimutatja, azonképen ez is kijelenik, és az szegény legénynek könny- huHatása hídban nem leszön, mert mi is vastagon utómmá leszünk.“ A basa idős koráig állandóan vitézi eletet folytatott, a ma­gyarokkal jó ismeretségben volt és a végbeli szók ártör­vényt becsületesen megtartot­ta, Vitézségéért a SButtám is­mételtem kitüntette, 1809-ben kinevezte budai basának és ezt a tisztséget haláláig vi­selte. Halálának pontos dátumára nézve nem áll rendelkezésre semmiféle adat. Takács Sán­dor szerint a basa valószínűleg 1613-ban halt meg. Kívánsága szerint Pécsett temették ed. Sírja ma is ismeretlen. Em­lékének megörökítésére 1927- ben javaslat hangzott el Pé­csett, hogy a Bahamaiam terü­letén emléktáblát állítsanak a következő felirattal: „E telepet a XVI. század végén Gázi (vitéz) vezér Hasszán, pécsi, később bu­dai basa alapította, kit Pé­csett temettek ed. Ember­séges gondolkodású, jóin­dulatú férfiú volt. ezért emléke legyen megörökít­ve.” Az emléktábla azonban azóta sem készült ed és a malomalo- pító Gázi Hasszán emlékét ma már csak a telep neve: Basa- malom jelzi PUSZTAI JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents