Dunántúli Napló, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-11 / 214. szám
*955 SZEPTEMBER TI NAH O UJ EMBEREK. A FALU ELETEBEN Köszöntjük a falura jelentkezett pártmunkásokat XJj emberek jelentek meg a falvak, termelőszövetkezetek, gépállomások, állami gazdaságok, pártbizottságok életében. A párt hívó szavára önként jelentkeztek, az üzemek munkapadjait, párt- és tanácsszervek vezető posztját, megszokott városokat, otthonokat cserél tek fel falun végzendő munkával. Tudásukat, tapasztalataikat, a mezőgazdasági termelés fellendítése és a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése szolgálatába állították. Róluk, a munkában eltöltött hónapokról szóinak ezek az írások. JCít kommunista IVf enjünk már haza.!... — Hányszor mondta ezt szüleinek szomorúan az egyébként mindig vidám Szilágyi Éviiké az első hetekben! A „haza“ nál8 azt jelenítette, hogy üljenek vonatra és utaz zanak el Siklósról Pécsre, a régi lakásukba. Sehogyse tudott megbarátkozni az új otthonnal a faluval, a két és féléves (kislánynak jobban tét szelt a régi kertvárosi ház, a szép város — Pécs. Édes. apja, Szilágyi Gyula és édesanyja, most az egyszer azonban nem teljesítettek kérését, őket hivatás szólította el régi otthonukból, amikor egy májusi reggelen teherautóra rakták bútorukat és Siklósra, a Vértanuk útján lévő új otthonukba költöztek... Azóta négy hónap telt el, Évike megbarátkozott az új környezettel és reggelenkint, amikor édesanyja a napközibe viszi, dalolhatva megy a siklósi utcákon, meg-megszó- lítja a járókelőket, akiket ugyan nem ismer még, de mégis megszeretett. Szilágyiék nemcsak házastársak, hanem harcostársak is. Különböző munkahelyen, de egy célért dolgoznak: a falu felemelkedéséért. Szilágyi Gyula, a siklósi községi pártbizottság titkára, s mi tagadás. akad munkája bőven. — Tíz alapszervezet van a falu_ ban, mégis igen kevés tagjelöltet vettek fel az elmúlt években. A Sertéstenyésztő Vállalat pártszervezetében például hosszú idő óta hat kommunista van. Azaz csak volt, mert Szilágyi Gyula párttiitkár itt is segített a vezetőséginek, s néhány hónap alatt hárommal gyarapodott a párttagok száma. A Táncsics Tsz pártszervezetében sem dicsekedhettek e téren fényes eredményekkel. most már itt is más a helyzet. — A tsz a második otthonom — mondja — legtöbbet ott tartózkodom. Orzsi Ferencnével, a tsz párttitkárával néhány héttel ezelőtt tíz tagú népnevelő- csoportot szerveztek. Ezeik — a legjobb eivtársak — látogatják az egyéni gazdáikat, hívják őket a tsz-be. A napokban jelentkezett a nép- nevelőmunka első eredmé. nye: hat új taggal szaporodott a Táncsics Tsz. Szeretik is a csoporttá gok, s ha egy nap nem látogatja meg őket a mezőn, vagy más munkahelyen, azzal állnak eléje: „Mi az, már megjfeledikezett rólunk?" Dehogy, nem feledékeny ember. hisz például arra is volt gondja, hogy a tanács egyik tagja legyen felelős n tsz mun kájáért. Minden nap megkérdezi Horváth elvtárstól, a községi tanács elnökétől: — „Volt a termelőszövetkezetben?" Szilágyinénak már jóné hiánnyal több pártszervezete van. ö ugyanis a járási pártbizottság oktatási felelőse. S ki tudná megmondani, hány községben járt már májustól, amikor az új pártckitatásd evet készítette elő. Otthon néhány szóban mindig megbeszélik a tapasztalatokéit, kölcsönösen segítenek egymás nak. Közben arra is gondolnak, hogy -este hatkor melyikük menjen el a napközibe Évikéért. Beosztják: amikor Szilágylné vidéken van. akkor a férj a soros, ha pedig neki van elfoglaltsága, akkor az asszony foglalkozik , gyerekkel. Mindketten elfoglalt emberek, mégis jut idejük mindenre. Esténként gyakran látni őket, ahogy' a festői szép ségü várban sétálgatnak kislányukkal. Vasárnaponként együtt fényképezgstik , siklósi tájat, a tsz gazdaságát, mert hogy ne felejtsük, Szilágyi Gyula szenvedélyes fényképész. Szórakozásiként oly szép fényképeket készített a termelőszövetkezetről, hogy sokan megcsodálták a cukrászda kirakatába helyezett felvételeket. Van más szórakozás is: a mozi, a sportrendezvények és a színjátszóéso_ portok vendégszereplései: — „No, és ha éppen kedvünk van, — vélekedik Szilágyi elvtárs, — vonatra ülünk és vasárnap délután Pécsre megyünk színházba, moziba..." így él falun egy család, két kommunista, akik a párt hívó szavára néhány hónapja lettem falusi emberek, akikben ég a tettvágy, hogy min den nap többet tegyenek a pártért, a faluért. Budapest- után — Bolyban yw-v'»'imi iprmp ■■ yrm J > i edvü fiatalembet Istvánovits György, a bólyi községi pártbizottság titkára. Huszonnégy éves, de tapasztalatai alapján — harmincévesnek Is gondolhatnánk. Megfontoltan, okosan beszél múltjáról, jelenlegi munkájáról és terveiről. Pesten nevelkedett, ott nőtt fel a gyárakban. A Ganz Hajógyárból jelentkezett tisztiiskolára. Sok kedves ajándék tanúskodik arról, hogy amerre járt, sokan megszerették. Amikor leszerelt, nagy szeretettel fogadták a Ganz Hajógyárban és később új munkahelyén, ahol szülei is dolgoztak, a Kőbányai Fémtömegcikk Mű veknél. Szorgalmasan dolgozott, szépen keresett. Különösen akkor ugrott magasra a fizetése, amikor megtanulta a fémcsiszolást. Kétezer forintot kapott húsz napra. Nagyon boldog volt... A gyár vezetői is örültek, hogy szorgalmas fiatal munkásra találtak benne. Figyelték a munkáját, dicsérték érte Egy napon pedig közölték vele, hogy az üzem DlSZ-fiatal- iai titkárnak akarják megváltani. Nagyon meglepődött kimondta, amit érzett: — Ne „emeljenek ki!“ Hagyjanak dolgozni! Amikor elmondták neki, hogy a DISZ erősítéséről, a fiatalok szervezeti életének javításáról van szó, rögtön lemondott a nagyobb keresetről és vállalta a DISZ titkári teendőket. Munkája nyomán sorra alakultak a gyárban az exportra dolgozó DISZ brigádok. A kerületi DISZ bizottságtól dicséreteket kaptak, elnyerték a gyári „öregek“ bizalmat is. Az ő segítségükkel még a legnehezebb feladatokat is meg oldották. Néhány hónap múlva a DISZ bizottságon szóltak neki: nem volna-e kedve falusi pártmunkára menni. Jelentkezett. Csak néhány hete dolgozik Bólyban, de máris jól tájékozott a község ügyeiben. Sőt 3 is segített már azoknak a terveknek a kidolgozásában, amelyek a közel jövőben, de legkésőbb 1956-ban kerülnek meg 'alósftésra. ö szorgalmazza leginkább egy szabadtéri színpad felépítését a kastély parkjában, a községben talált me- legvízü forrós vizének felhasználását, strand létesítését, az utak, járdák javítását, portalanítását. — De még ezeknél komolyabb terveink is vannak — mondja — Bólyból szocialista községet akarunk teremteni a kommunisták összefogásával. A sikerhez valóban a kommunisták összefogására van szükség, és szívós .felvilágosító munkára. Jelenleg azonban sem az egyik, sem a másik nem található meg Bólyban. Nincs népnevelögárda. gyenge a politikai felvilágosító munka. Nem ismertetik az országoshí- rü Kossuth tsz eredményei:, nem hívják fel a fejlődésére a kívülállók és az I. típusú csoport tagiainak figyelmét. — Tudom — mondja Istvanovits György — nem lesz könnyű elérni a célt, amit magunk elé tűztünk. De bízom abban, hogy sikerül. Nehéz lesz a harc. De aki úgy megállta helyét az életben, mint ő — Bólyban is sikerrel fejezi be küldetését, amellyel megbízta a párt. LÉTÉN YEI BÉLA S ALL AI MIHÁLY SASVARI LAJOS Sokat dolgoztam, de megérte Budapest \VU-, ---------------- utca De mbinszky 33. — 1954 elején még erre a címre kézbesítették Kovácsovics Márkák leveleit. Itt lakiak, s Kovácsovics elvtárs, a kerületi párt- bizottságon dolgozott. Április végén aztán, ha valaki kereste őket, a ház lakói azt válaszolták: ,,Elköltöztek..." Kovácsovicsék elbúcsúztak a fővárostól, ismerőseiktől és új otthonra találtak Baranya megye egy kis falujában — Csányoszrón. Azóta több, mint egy év telt el, sokszáz kerékpáron megtett kilométer van Kovácsovies elvtárs háta mögött. Hiszen hat község tíz pártszervezetének vezetőségét és tagságát thní- totta a pártmunka kommunista stílusára. Amikor először ellátogatott körzetébe — ahol a járási pártbizottság instruktora volt — sok panaszt hallott. Gilvánfán, Nagycsányban és Csányoszrón például a párttitkárok arról beszéltek: „...kevesen jönnek párlnapra, taggyűlésre ... nem tudjuk, mi az oka ..Az instruktor megkereste az okokat mindenütt. Csányoszrón egy-egy pártnapra 8—10 ember ment el. Kovácsovics Márk sokáig kereste, kutatta: mi lehat a dolog nyitja? Meg is találta. A községben nem tudták megállapítani, ki a kulák, ezért huszonhárom olyan gazda volt, akikre azt mondták: ez is az. S amikor utána néztek, négy valóban kulák volt, a többiek középparasztok. Az is baj volt, hogy a tsz-tagok és egyéni gazdák között rossz volt a viszony, így aztán egyesek azért nem mentek el pártnapra, mert közösen tartották. Népnevelőcsoport sem volt a faluban, s így nem is tudtak foglalkozni a falu lakóival. Ezeket a hibákat segített megszüntetni az instruktor. Nem maradt el az eredmény: ma már népnevelőértekezleten 35—10, pártnapon pedig 100—120 párttag és pár- tonkívüli jelenik meg. — A.mikor ide jöttem, — mondja Kovácsovics elvtárs, — úgy gondoltam, eredményesebben dolgoznak majd a párt- szervezetek, ha a vezetőség helyett egész sor tennivalót én végzek el. Nem ment. Rövid idő alatt rájöttem, hogy munkaközben kell megtanítani a vezetőségeket feladatuk ellátására. Ókorodon] ivekig nem vettek---------------fel tagjelöltet. — Ne m tudták kikkel, s hogyan foglalkozzon a pártvezetőség. Az instruktor első dolga volt a vezetőséggel megbeszélni, milyen emberek laknak a faluban, közülük ki, hogyan dolgozik, hogyan teljesíti az állammal szembeni kötelezettségeit. S miután így átnézték a falut, összegyűjtötték a neveket, elindulhattak: Kovácsovics Márk, az ok.orági pártszer vezet akkori titkárával, Pok Józseffel több alkalommal ellátogatott néhány egyéni gazdához. Beszélgettek, vitatkoztak, tanították őket. S így, mun ka közben tanította meg a párt titkárt, a vezetőség tagjait arra, hogyan kell nevelni az új agjelölteket. Ha valamelyik községben meglátják, nyomban akadnak néhányan, akik segítséget, tanácsot kérnek tőle. Csányoszró- ban egy év alatt száznál több ilyen „kis ügyben" segített. — Legtöbbször csak arra voltak kíváncsiak az emberek, hogy mit mond az instruktor. Többen azzal keresték fel: „65 éves elmúltam, hogyan kaphatok beadási kedvezményt?“ Erre is válaszolt, s ha valamelyik pártvezetőség kérte segítségét, arra is kész volt. Gilvánfán Géczi József öt hónapig nem fizetett tagsági díjat. A pártvezetőség nem tudott eredményt elérni, Kovácsovics elvtárs elment Géczi Józsefékhez, itt aztán sok mindenről szó esett, de Géczi az instruktor minden szavából azt érezte: hibát követett el, mert nem rendezte a párttagsági díját. — Másnap kifizette mind az öthónapi hátralékot. A felsőbb I pártszervek elis• • —1 merik Kovácsovics Márk elvtárs jó munkáját. Néhány nappal ezelőtt a sellyei járási pártbizottság oárt- és tömegszervezeti aszályának vezetője lett. — Nem bántam meg, hogy falura jöttem — vélekedik Kovácsovics elvtárs. — Sokat dolgoztam, de megérte ... f (W'&s&cl’éi'fcfóút'C A kinek sietős az útja, ne tartson ** vele. Mert ha hozzá szegődik — elkésik. Pedig a tanácsháza közeiétől nem hosszú az út a járási pártbizottság épületéig. Csakhogy minden háznál megállítja valaki, még az utca túlsó oldaláról is átbaktatnak hozzá az emberek, Szinte egymásnak adják, amíg beér a pártbizottságra: az egyik tanácsot kér tőle, a másik valamilyen javaslatát mondja el, van aki csak azért tartja vissza, hogy üdvözölje és néhány barátságos szót váltson vele. Valóban népszerű ember... Hozzá bárki bizalommal fordulhat, ajtaja s szíve nyitva mindenki előtt. S milyen sokan jönnek s hány ügyben! Nem végzett még számvetést, de a bírósági ítélettől a válásig minden téma szerepelt már. A múltkoriban például felkereste egy volt apátvarasdi lakos, Vajda elvtárs. Régebben párttitkár volt, fia Somogy megyébe került, ő is vele ment. Leadta juttatott házát, földjét. Most visszajött s szeretett volna régi házába kerülni. Csakhogy abban egy kulák lakott. — Nem lehet abajgatni — mondták a tanácson — a törvényesség, az törvényesség ... „Tehetetlenség ez, nem törvényesség” — ez volt Tímár elvtárs véleménye. Nem kérte senki, hogy tegyék ki az utcára. De egy olyan ember előtt zár ták el az utat, akit szeretnek, tisztelnek a faluban. Nyolc példamutató egyéni gazda írt levelet a megyei pártbizottságnak: ha Vajda elvtáre visszajön, belépnek a termelőszövetkezetbe! Tímár elvtárs segített s Vajda elvtárs már belépett a szövetkeze*be. De tők nem megy el senki üres kézzel Ak> jogtalan ügyekben jár. az is tudja, miért nincs igaza: a törvény mást ír elő. a párt mást tanít. Ugv távozik tök mindenki, hogy az igazságot kapta. Nagyon szeret az emberek között járni, hallgatni őket, igazgatni az eltérő véleményeket. Ebből faltad egy másik, nagyon fontos vezetői tulajdonsága: nem hagyja, hogy a vélemények, észrevételek, a tapasztalatok elkallódjanak. „Nekünk az életet kell tanulmányozni s ebből leszűrni a tennivalókat“’ — szokta mondogatni a pártbizottság munkatársainak. Javaslatára minden községről felfektettek egy füzetet. Ha valamelyik munkatárs visszajön útjáról, észrevételeit röviden bejegyzni a füzetbe. Hogy mire jó ez? Kiszállás előtt tanulmányozni lehet belőle a község helyzetét, ellenőrizni lehet, hogy elintézték-e azt az ügyet. — Ez még kevés. Nagyon sokszor elő fordul, hogy a munkatárs délután elvégzi a kapott megbízatást s aztán csak úgy „beszélget” a faluban. Egyszer ellenőriztem, hogy vajon ki érdeklődött az MDP-csoportok munkájáról. Kiderült, senki. Timár elvtárs napokban készítette e! egy másik javaslatát: irányelveket dolgozott ki, hogy mi mindennel kel! foglalkoznia egy pártmunkásnak. Eleinte talán sokszor zsebbe kell nyúlni, megnézni, de később mindenkinek a vérévé válik, tudja a mi a teendője. „Szószátyárok" — nagyon megbélyegzőén tudja mondani ezt a szót. Azokra érti, akik csak beszélnek, de nem veszik figyelembe a helyzetet, az életet. Egyik instruktorral történt az eset. Közgyűlésen a tsz szegén vparaszt tagjai elmondták, hogy őket mindenünnen kiszorítják, koldusoknak nevezik, nem hallgatják meg tanácsaikat. A szövetkezetben amolyan „középparaszt uralom" volt. Nos. ez az instruktor is felszólalt. A lenini hármas jelszóról beszélt, hogy a középparasztokat meg kell nyerni, a mi oldalunkra kei! állítani. Ki vitatta ezt, hisz ott voltak, vezetők is lettek. Az instruktor igazat mondott, csak mindezt az adott helyzettől függetlenül magyarázta s nem erősítette a két réteg barátságát, a szegényparasztok nagyobb megbecsülését. Tímár elvtárs segített helyrehozni a hibát és az illető elvtárssal is sokat beszélgetett erről. Ezzel kapcsolatban egy érdekes dolgot mondtak el róla. Valamelyik este betoppant egyik szobába, ahol éppen tanultak. „Nos, értik az anyagot” — kérdezte, s leült közéjük. Kérdezett, vitatkozott, tanított, irodalmat javasolt. Másnap, harmadnap megint megjelent. „Most mór világosabb, vagy segíthetek valamiben?” Nem sajnált kilenc-tíz óráig is ottmaradni, hogy alaposan felkészüljenek. Elmosolyodik egy kérdésem után: — Városból jöttem, mindig ott éltem, lóé azért jól érzem magam itt is ... Két szoba, konyhás szép lakást kapott. Családja vele van, felesége is dolgozik. A gyerekek? Azok bizony már óvodába járnak s milyen szépen szavalnak, énekelnek, még színdarabot is játszanak. Nagyon jó helyük van. A kulturális élet a „reszortjához" tartozik. Nemcsak ezért találkoznak vele moziban, a járási együttesek előadásán. Szeret szórakozni, felfrissül, megerősödik, vidámabban végzi dolgát. Mindig mosolyognia kell, ha visszagondol, milyen jól érezték magukat náluk a kínai vendégek, hogy táncoltak mindnyájan, akik ott voltak... —... Szóval, szép a falusi munka. Itt vagyunk a tűznél, ahol a történelmet formáljuk, a párt tanításait hintjük e! a falvakban. BOCZ J0Z2ÉF
