Dunántúli Napló, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-04 / 208. szám

1955 SZEPTEMBER 4 NAPI.«*) Hasak fá'tyG'f'faCt&kCklfo 9 0 9 Innét | a pécsszabolcsi or­'------ szágútról ellátni a es ertetői dombra, amelyen két irányból homok-sárga út fut le V-alakbam a völgybe. Az út torkolatánál emlékmű áll, . s a felirat egy évszámot is - megörökít: 1937. február 23... Hideg, havas télvégi délután volt. — így emlékeznek a szem­tanúk — amikor a vasasi mun­kásotthon felöl mintegy hét- nyolcszáz főnyi tömeg útnak indult. Kicsinek bizonyult a terem, ahol gyüléseztek. Nem azért, mert csak néhány száz ffnber fért el a munkásottbon- hanem mert... a meg- al®ztatás, a harag valami rop­pant erővel felgyűlt az exnee- rek szivében... És ennek az erőnek, valahol ki kell törnie! A cél: — Pécs, a bánya igaz­gatósága, alhová betódulnak maid mindnyájan, — asszo­nyok. gyerekek, férfiak és kö­vetelik a több kenyeret, a bér­emelést, az emberi bánásmó­dot .. .1 : • És a tömeg a hatalmas emberfolvam hullámzik lefele a domboldalról. Csapzott hajú / komor arcú szótlan férfiak, riadt gyerekek hada vonul az út torkolatáig, addig, ahol ma az emlékmű -áll... Valahol a sor elején kiáltás hallatszó, megismerik. Noé csendorőrm^ter hangja ez: ..Alii! Aztán később: „Tűz!“ És ebben a zúgé hangzavarban öt. fes?vv°r egybefolyó dörrené­se vegyül. Kitti Mátyás - egyik szem­tanú — ilykénpen véste emlé­kezetébe ezt a tragikus pillana­tot: ... puskalövés dörrent. ösz- szeméztilnk Pálkuti Antallal, de akkor már az asszonyok si­koltoztak és a gyerekek, akik velünk voltak, ijedten szalad­tak visszafelé. Előrerohantam, hat csendőr állt velünk szem­ben és újból ropogtak a pus­kák. Láttam hogyan esik ösz- sze Feitig Imre és Keller Já­nos. Hegedűs Mihály csak le­rogyott és már nem élt. Ez­után Molnár Mátyás szaladt Feitighez, hogy bekösse vérző lábát, de a csendőrök elker­gették. Feitig elvérzett...“ Azon a hideg, tólvégi dél­utánon bányászvér festette pi­rosra a havas Csertetőt... ;.. A kicsordult vér helyén emlékmű áll, szilárdan, meg­dönthetetlenül és rajta az év­szám: 1937, február 23 ... Akik abban az esztendőben szület­tek, — ma tizennyolcévesek már, egyrészük itt maradt a bányákban, de többen beültek az egyetemek padjaiba, üzemeik irodáiba, vagy gépek mellé áll­tak, de egyet nem felejtenek: apjuk nyomdokain haladnak .; Az emlékezés [mindig kö-1-----------------------telez: ami-; lyen elszánt akarattal indultak; neki a csertetői dombon hősí bányász mártírjaink, hogy ki-' vívják maguknak az igazságot,’ — olyan szent elhatározással formáliuk immár tíz esztende­je boldogabb jövendőnket! Az emlékmű áll... de nem csak, a csertetői út torkolatánál, ha-’ nem emlékművet jelképez a meszesi új házak hosszú sora, a játszóterek kedves zsivaia, a bányásznapra valóraváltott ezer tonnás Ígéret, a tegrmn kiosztásra került több millió forint hűségjutalom és hát min den, ami bányászaink őszinte megbecsülését jelenti. Feitig Imre, Hegedűs Mi­hály, Keller János és a többi hós nyomába új hősök léptek: ki nem ismerné Molnár István,'. Vörös János, Pánczél Ferenc,' Szlavek Antal, Rufli Lajos, Szabó Illés nevét? És a mögé­jük felsorakozó bányászok tíz­ezreit, kiknek nevét ugyan nem ismeri az ország, de tettei­ket annál inkább?! Igen..: ‘../«I» pécsszabolcsi ország­--------úton ma színes, vidám forgatag hullámzik föl-alá ... A Puskin-kultúrotthon kis szín oadán dal és muzsika csendül, pirult arcú lánykák járják a táncot, folyik a sör, bor, forog a kröhinta s a napfénv meg­megtörik a bánvászruhákra tű­zött kitüntetéseken... legyen is nagy vigadalom ezen a napon, a munka és a becsület jegyében ... De ha pil­lantásod rátéved a csertetői dombra, ahová már nem is ér esi az. ünnepség zsongása, gon­dolatban egy percre állj meg emelt fővel az emlékmű előtt: és emlékezz... 1 A UfytvWföM. datam Tes'es, | robosztus embernek------------ gondoltam, kissé nyers, de csupaszív modorú­nak. Mi más is 'lehetne egy hikes iránt! mester, aki évek óta mindig nagyszerű eredmé­nyeket ér el Széchenyi-aknán. És micsoda vájárokat nevelt? A körletben — éppen ki­szállás után, — érdeklődtem Pánczél Ferenc után: — ö az! Ott könyököl az asztalnál... Alacsony, törékeny ember mutatkozott be ezután. A be­széde is csendes, lassú járású. Hosszan elbeszélgettünk és most igyekszem őt úgy bemu­tatni, ahogy megismertem. 1947-ben beosztották őt csa­patvezetőnek. Kedvét vesztett kissé tehetetlen csapatot vett át: — Ha jól emlékszem, a ti­zenkét ember napi teljesít­ménye nem volt több 10—15 csillénél. Egyszer hoztak fel 24 csillét és arra nagyon „büszkék voltak...” A fejtés nagyon el volt hanyagolva ... nem ment a szállítás, kevés volt a pénz. Bizony, azt mond tam: „No Pánczél, itt vagy nagy dolgokat viszel végbe, vagy beletörik a bicskád....” Első nap rendbe hozatta ’ az összenyomódott csúszdát, he­lyet csináltatott a szállítás­nak. Átszervezte a csapatot is. A második napon 80 csille szenet termeltek. Harmadnap Molnár Gábor csillés azzal állt eléje: „Ma mennyi lesz?” — Száz. Mennyi lenne? — válaszolt egykedvűen. Nem száz, hanem százkét csillét hoztak fel aznap. így kovacsolódott össze ez a brigád, amelynek tagjai — egy-két kivétellel — ma is mellette dolgoznak. Megszeret ték a frontmesterüket, mert lelket öntött a brigádba és a termelés — Pánczél irányítá­sa, tanácsa alapján — úgy ment mint a karikacsapás. Voltak heménv. | küzdel- ----------------------------mes na_ pok is. Omlás történt. Pánczél csak egy nagy reccsenést, zuhanást hallott, a gurító felső részé­ből. Felkúszott a meredek, sötét gurítón. Iszonyú nagy volt a por, amelyet szaporított még a légvezetékből kicsapó­dó levegő is. Szeme, szája meg tele szénporral. A lámpa is alig világított csak egy talp­alatnyi helyet. Gyorsan elzár­ta a vezetéket és tovább kú­szott az omlás helyére. Oda­értek a többiek is. összeszá­molta az embereket... egy .valaki hiánvzik: Őzike Laci, Molnár István, az Aknamélyítő Vállalat sztahanovista vájára ja fiatal vájár... Megvilágítot- vadonatúj Moszkvics autóiával kirándulásra készülődik. Kis- ták az összeroskadt ácsolatot. lánya már biztosította a helyét. í Czike ott gunnyasztott ülő A jó munka eredménye... helyzetben, térdein az álla, fe­jét két gerenda szorította. Élt, de alig kapott levegőt és a nagy nyomástól elkábult.... Dobek Jóska tíz körmével próbálta a szenet eltávolítani, hogy az ácsolathoz hozzáférje­nek. A frontmester egy moz­dulattal visszarántotta: „Ha hozzányúlsz, összeroskad min­den!” Gyorsan intézkedett. Tám- fákat faragtak és óvatosan el­helyezték a ronccsá törött ácsolat alá. Utána szinte ma­rékkai szedegették ki a szenet, óvatosan, lassan ... Végre hozzáfértek Czike bo­kájához. Pánczél nem tudta pillanatnyilag mitévő legyen: ha tovább bolygatják az ácso­latút ... esetleg leszakad a többszáz, vagy ezer tonnányi kőzet. Lábánál fogva kellene kirántanunk és vagy sikerül, vagy... ki tudja mi lesz? — Fogd meg Dokek! Te meg Czike... ne félj. — Bizony­talan volt a hangja, lehet hogy csak 6 maga érezte. A szíve megszakadna ezért a gyerekért; ha ... Czikét kirántották, mögötte összeroskadt a kőzet. Csak néztek egymásra, szó nélkül, aztán Pánczél arca mosolyra húzódott... — Régvolt. Azóta sem történt velünk ilyesmi. Vigyázunk egymásra... Fiatal lénv I lép az aaztal- ........... hoz: boríték­ban hozza a négyezer forin­tot, Pánczél Ferenc hűségju­talmát. A frontmester belenéz a borítékba, aztán összehajto­gatja, zsebre teszi. Szép pénz, de ... legnagyobb érték a megbecsülés, amit Pánczél Ferenc cserében kap hűségéért., s Üdvözlet j a pécsi bányászoknak j /[ Minisztertanács és SZOT vándorzászlajával kitün­tetett Komlói Szénbányászati Tröszt dolgozói nevében kö­szöntöm az V. Magyar Bányász napon a Pécsi Szénbányászati Tröszt dolgozóit. Üdvözlöm a testvér trösztöt, amely hagyo­mányos versenytársunk és gaz­dag, értékes bányászati tapasz­talataival oly sokszor jött a fiatal komlói bányászat segít­ségére. A liasz medence bányászata nehéz bányászat. Ennek elle­nére mind Pécsett, mind Kom­lón nagyszerű bányászok ne­velődtek, akik szeretik és ér­tik mesterségüket, harcolnak népünkért és pártunk határo­zatainak megvalósításáért. Azt hiszem, nem túlzók, ha azt mon dóm, hogy a pécsi és komlói bányászaik eredményeikkel, hő­si harcaikkal a magyar mun­kásosztály szemefényévé let­tek. Külön üdvözlöm a mai na­pon Vereckei Lajos elvtársat, a Tröszt igazgatóját, megkö­szönöm személyes segítségét, amelyet az elmúlt év folya­mán nekünk adott és további sok sikert kívánok neffei mun­kájában. A Minisztertanács és SZOT vándorzászlaja első félévi mun kánk alapján Komlóra került. Mi a mai napon megfogadjuk, hogy ennek a zászlónak meg­tartásáért minden erőnkkel harcolni fogunk. Kívánjuk azonban, hogy a pécsi elvtár­sak, akik a zászló újbóli meg­szerzéséért szállnak síkra, ugyancsak eredménnyel har­coljanak és nyerjék el a szén­bányászat másik vándorzász­laját. VÍZI LÁSZLÓ, a Komlói Szénbányá­szati Tröszt igazgatója. [VI a ünnepeljük az V. Magyar Bányásznapot. A szeretetet, a megbecsülést, az elismerést jelké peri ez az ünnep, azt a megbecsülést, melyben dolgozó népünk részesíti a legnehezebb munkaterület dolgozóit — a széncsaták hőseit. Szeretettel gratulálunk megyénk minden bányászának eddigi si kereihez és azt kívánjuk, hogy a mai vidám, boldog ünnep legyen az elkövetke­zendő hónapok új győzelmeinek forrása. A legjobb front brigád w Kö&sönlöm a komlói bányászokat • ­Uj név vonta magára a figyelmet a Pécs—komlói front­brigádok párosversenyében. Gál János külszínen dolgozó csa­pata megelőzte valamennyi komlói és pécsi versenyző front- brigádot. Augusztusban 146.9 százalékos tcrvtcljesítést értek el. A brigád összesen 830 csille szenet szállított terven felül. A bányásznapon erőt, egészséget, és minden jót kívánunk nekik további versenyükhöz. /i römmel és a hála érzésé- " vei ünnepeljük ma az ötödik bányásznapot. Ebből az alkalomból a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével Ikitünte tett Pécsi Szénbányászati Tröszt dolgozói nevében kö­szöntőm a Komlói Szénbányá­szati Tröszt dolgozóit. Üdvöz­löm fiatal vetélytársunkat, amely hamar felzárkózott Pécshez és első félévi jó mun­kája alapján elnyerte a Mi­nisztertanács és a SZOT ván­dorzászlaját. Vizi László elvtársnak, a tröszt igazgatójának azt üze­nem, hogy ezután is vegyék komolyan a versenyt, mert mi nem mondunk le a zászlóról. Harcoljanak úgy érte, hogy ne Komlóról, hanem Dorogról hozhassuk el a vándorzászlót. Legyen ebben figyelmeztető, hogy mi a negyedik és az ötö­dik bányásznap között eltelt időben 66.745 tonna szenet ad­tunk terven felül és ezt a töbletet az év végéig 50.000 tonnával növeljük. Hogy ígé­retünket valóraválthassuk, emeljük bányáink technikai színvonalát és erre nézve meg- valósítunk minden alulról jö­vő kezdeményezést, örömmel és lelkesedéssel ün­nepelünk ma, de ha a verseny­re gondolunk, az örömbe egy kis üröm is vegyül. Komló vit­te el tőlünk a vándorzászlót. Megérdemelte. Ebből mi levon­juk a következtetéseket és minden erőnlckel arra törek­szünk, hogy a vándorzászlót ismét megszerezzük. A Pécsi Szénbányászati Tröszt dolgozóinaik nevében minden jót kívánok a komlói tröszt dolgozóinak, vezetőinek az évi terv túlteljesítéséért fo­lyó versenyben. VERECKEI LAJOS, tröszt igazgató.

Next

/
Thumbnails
Contents