Dunántúli Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 181-203. szám)

1955-08-28 / 202. szám

NÄPCö 1955 AUGÜSÄTU» 2* & Sátor a SrJxdieuLf i that A Széchenyi téren a nép- büfé előtt kedd délután óta sátrat ütött a Kiskereskedel­mi Vállalat VII-es számú Pa­pír és írószer boltja. Felnőt­tek, diáikok szívesein időznek itt, azaz nemcsak az időt töltik, legtöbbjük vásárol is... Szin­te úgy kell áttörni az ember- gyűrűn annak, aki Bőgne r Miklós boltvezetővel akar be­szélni. Mégis, nagy munkája közben bárki megszólítja, van hozzá néhány kedves czava: ■— Elégedettek vagyunk a forgalommal — újságolja. — Naponta közel háromszázan szerzik' be nálunk iskolaszer­szükségletüket s így hatezer forint körüli a forgalmunk. Fő célunk: tehermentesíteni Sál­lá! utcai boltunkat és a vásár­lódat elégedésükre kiszolgálni. A vevőkkel való foglalkozás­nak ez a módja lehetővé te­szi, (rogy olyan árukra is fel­hívjuk figyelmüket, amelyek vásárlásáról megfeledkezné­nek. A három eladó igen udiva- rias és ami a legfontosabb: gyorsan térül, fordul. Deák Imréné egy marokra való töltő tollat tesz Sági Erzsébet, a harkányi általános iskola ta­nítónője elé. — Azelőtt ez a töltőtoll 165 forintba került, most meg 120 forint az ára. A töltőtoll gazdát cserél..: — Díjmentesen bevéssük a nevét, — szól Sági Erzsébet után az eladó. Bőgner Miklósihoz kerül a töltőtoll, aki a sokak által csodált gravírozó gépen néhány pillanat alatt bevési a nevet. Németh Istvánná, a kékesdi Alkotmány Tsz tagt.a közben tolltartót vásárolt legkisebb fiának, aki az idén megy elő­ször iskolába. Nagy keletje van a gyermek hátitáskáknak is. Naponta 30- 40 darab fogy belőle. Az akta­táskából is sokat eladnak. Bőr bői készültek, tartósak. Nem csoda, ha napi la—16 darab cserél gazdát. Ha valaki füze­tet akar vásárolni, csak annyit kell mondania, hogy hányadik ostzályba jár. Készen, Ízléses csomagban kapja meg — azon­nal. Ilyen előre elkészített cso­magokban vannak a gimnáziu­mok és más középiskolák ta­nulóinak füzetei is. ... így dolgozhatunk gyor­san — mondja Bőgner Miklós — és hozzáteszi, hogy azelőtt, két, sőt három percet is igény­bevett egy-egy füzet eladása. Legtöbb esetben azonban még sem azt vásárolta a szülő, amilyen füzetre éppen szüksé­ge volt a tanulónak. Lüktető, eleven az élet. Autóbuszok húznak át a téren, nyomukban autók. A néhány percig várakozó gyalogosakat a sátor hangoshíradója figyel­mezteti: — Halló, halló figyelem! Papír és írószer szükségletét most vásárolja meg!... Farkas Elemér Csendes éj... A villanyrendőrnél lakom, • ott fordulnak az autóbuszok éjjel-nappal. Eddig se na­gyon tudtam aludni a zajlói, de nem elemeztem. Zaj volt általában. Most már konkre­tizálódott a dolog. A zaj zö­mét az autóbuszok adják cs Vontatók segítik a pokoli lár. mát. azután bajnalfelé ki- puffogó nélküli motorok dör dűlnek végig a Rákóczi úton. Az autóbuszok, a vontatók és a motorok együttes tevékeny­sége földrengésszerű jelensé­geket sült ki. Reng az öreg ház, hull a vakolat, süketítő a lárma. Szombat és vasárnap éjjel ugyanez ismétlődik, de súlyos bítva igen rossz tánczenével, alvilági jelenetekkel, utcai cscbe-patéval, kurjongatássat. Szemben velünk van az Épí­tők Ybl Miklós kultúrottho- na, melyben alig történik va_ lami egész héten át és ilyen­kor igyekeznek behozni egy­szerre — tömény adagban — a mulasztottakat. Túl is tel­jesítik vállalásukat. Vannak énekeseik, akik hajnal felé torkuk szakadtából tevékeny­kednek. öntevékenység ez a javából. Ezeket aztán az am­bíció fűti (no és az ital). Emlékszem, májusban egy­szer, sikerült elaludnom. For. ró volt az éjszaka, akkor még nem esett minden éjjel. Re- » csuktam az ablakot, rárete- szeltem a fatáblát, fülembe forró ólmot öntöttem, mint egy .új Vazul"1; elbóbiskol- tam és azt álmodtam, hogy Autóbusz- és Vontató Za.italanító Gyár“ mellett élek egy kis lakótelepen Előttünk sugárút. Óriási for­galom. Süppedő szőnyeg bo­rítja az aszfaltot. Ez a sző­nyeg lejtős. Motorhasznála.t nélkül gurulnak rajta lefelé a jármüvek. Ej meg semmi. A kerekek úgy működnek ilyenkor mint á lábak. Én az ablakból néztem csendes mo­sollyal. hogy a gépkocsik lábujjhegyen lépkedve visz- szafojtott lélegzettel suhan­nak el előttünk. Eddig tartott az álom. Aztán jött a zord valóság. Hat autóbusz, 3 von­tató és 15 motorbicikli süví­tett e! egyszerre. Megreme­gett minden. Az ablak ki­nyílt, a fatábla megrepedt, fülemből kihullott a közben kihűlt ólom. Felébredtem és azóta ébren vagyok. (TO-MI). | KuSiurális ételünk hírei KIÁLLÍTÁS nyílik vasár­nap déli 12 órakor a Janus Pannonius Múzeum kiállító helyiségeden (Rákóczi út 15 szám alatt) Simon Béla festő­művész képeiből. A tárlat cí­me: Baranyai kópék. Mint a címből is kiderül, a művész témáit megyénkből szerezte, főként A’sószentmárton köz­ségiből, ahol tanít. A képek, rajzok, vázlatok az alsószent- mártoni román és sokóc em­bereket, a falu megváltozott életét mutatják be. * vándordíját vásárol a Pécsi Közlekedési Vállalat vezetősége a pécsi üzemi kó­rusok részére. A díszes, szép serleget az a kórus nyeri el, amelyik a november 7-re ter­vezett dalosversenyen a leg­jobban szerepel. * GEBAUER ERNŐ, neves pé­csi festőművész befejezte a Park-mozi faliképeinek rend­behozását. A két képsorozat most teljes pompájában gyö­nyörködteti már a filmszínház látogatóit. * A PÉCSI PEDAGÓGIAI FŐISKOLA szeptember else­jén tartja tanévnyitó ünnepé­lyét. Az ünnepélyes tanévnyi­táson a gyakorlóiskola úttörő- csapata köszönti maid az első­éves hallgatókat, majd az új főiskolások esküt tesznek. KÉT ÚJ FILMRŐL Gazdag programban dúskálhatnak csütörtöktől-csü- törtökig a pécsiek. Az idő megemberelte magát — nyitva van­nak a zöldvendéglők, a kertes szórakozóhelyek, két nagyszerű filmet tűztek műsorukra filmszínházaink, hétfőn este a szabad­téri színpadon mutatkozik be párizsi műsorával az állami népi együttes, a színházban változatlan sikerrel halad a Mária fő­hadnagy az ötvenedik előadás felé — és hogy a felsorolás teljes legyen, vasárnap délben kiállítás is nyílik Pécsett, Simon Béla, alsószentmártoni festőművész román- és sokáctárgyú képeiből. Még csak a kísérleteknél tar­tunk, hogyan vigyük a felvevő­gép elébe és onnan a film vász­nára a zene és a mozgás mű­vészetének házasságából szár­mazó gyermeket: a balettet. A Rómeó és Júlia azonban már több, mint kísérleti alkotás. Több, mert a balett, szűk hatá­rai kitágulnak a filmben, rit­musa fokozódik, a műalkotás nem veszít erejéből és a sze­replő művészeit hivatásuk rep­rezentánsai: Ulanova, Zsdanov, Jermolajev, Koreny és a többi­ek úgy élednek a XVI. század­beli Verona két halhatatlan szerelmesévé és a tánc- dráma többi szereplőivé, ahogyan Shakespeare annak idején el­képzelte, látta és ahogyan Pro- kot'fjev vívódásukat, harcukat, tragédiájukat muzsikáiban hal­lotta. A Moszkvai Nagy Színház balettműsorát nem láthatja mindenki. Még a pesti állami operaházba sem jutnak el min­dennap a pécsiek. Ezért jó, hogy a film idehozott mindent," amit a „Rómeó ás Júliá“-ban a színpadon megcsodálhatnánk. És mi sem bizonyítja jobban, hogy ezzel a lehetőséggel élnek városunk lakói, mint az, hogy a jegyek, azok a kicsiny sárga rózsaszín és kék papírcsíkok bizony némi gén kaphatók a mozik pénztáránál. Mielőtt A félelem bére című francia-olasz filmremekről szól nánk, hadd hívjam fel még­Nem kell bemutatnom őket? szerepeltek Pécsett már né­hányszor — sohasem elégszer — és mindem alkalommal ra­jongó, elragadtatott emberek tömege hagyta el a színházat Most párizsi műsorukkal jön­nek. A francia fővárosban 23- szor, Belgiumban 14-szer, Hol­landiában 13-szor szerepeltek ezzel a műsorra^ A szereplé­sek jutalma kivétel nélkül tom­boló siker volt. Elejétől végig feszült, a vég­letekig felcsigázott izgalom — ez az első legfeltűnőbb jellem­zője „A félelem bére“ cünű francia-olasz filmalkotásnak. A mozi sötétjében szinte hallha­tóan lüktetnek a félelem mar­kába szorított szívok. Igen, a néző együtt fél, együtt retteg a szereplőkkel, sorsukat éli, fájdalmukat nyögi, örömüknek örül. Közápamerikaba vetődött szerencsétlen, önmagukat áru­sító emberek vagy inkább em­berroncsok sorsa részvétet kelt attól a pillanattól, hogy a ké­tes lebuj asztalai mellett lát­juk őket,' egészen addig, míg a nitroglicerint szállító istenkí­sértő emberek sorsa beteljese­dik. Az izgalom — néha mester­ségesen is fokozott izgalom — az, ami a nézőt a két és fél óra alatt lebilincseli, ami sorsát összeköti a szereplők sorsával. Utána felgyulladnak a fények; És az izgalmas, néha kissé, vagy nem is kissé naturális film hirtelen vádirattá válik. A félelem bére című film egyik jelenete egyszer olvasóink figyelmét a I Vádirattá az ellen a világ el­Magyar Állami Népi Együttes len, amely az embert a dollár vasárnapi szereplésére, I játékszerévé törpfti, Részlet a Rómeó és Júlia című filmből 'A szép természet védelmében Mi új életet alkotunk magunknak. Egész­séges lakóházakat emelünk, iskolák alapköveit rakjuk le, kultúrotthonokat avatunk, hatalmas gyárkémények jelzik teremtő kedvünk ered­ményeit, szebbet, jobbat, többet építünk, mint elődeink bármikor. Ki előtt lenne kétséges az, hogy ez a sarjadó, épülő új élet nemcsak a városok kőrengetsgéből, a falvak szátóföldjei- ből táplálkozik, hanem pompás hegyeinkből, árnyas erdeinkből, virágzó kertjeinkből, a Me­csek sétaútjaiból, a természet gazdag bőkezű­ségéből is. A természet éppen úgy hozzátartozik új éle­tünkhöz, mint az új lakás, mint az egészsé­ges iskola, mint a gépóriásokkal dolgozó üzem. > K.', ■ - 1 . 1 A Mecsekről elénk tárul a város egész szépsége Hozzánk tartozik minden, ami szép. amit nagy költőink — Petőfitől Tompa Mihályon át Jó­zsef Attiláig — megénckcltek, amiből bővizű forrásként kultúránk fakadt, ami megihlette nemcsak költőinket, hanem festőinket, mu­zsikusainkat, szobrászainkat, ami elszakitha- tatlanul összeforrott egész történelmünkkel. A Mecsek, a természet szépsége nem/\ak életünk kerete, hanem tartalmának szerves része is. Vajon kinek nem nőtt szívéhez a Mecsek helyenkint napsugaras, másutt komor szép­sége, a zsenge erdő, a néma fenyő, a csevegő patak, az erdőre boruló madárdalos csend... Ki ne keresné fel szíves-örömest azt a sok szépséget, melyet a természet — nem rejte­get — hanem pazar nagylelkűséggel tclen- nyáron kínál?... Nehezen hihető, de altodnak ilyenek. Akad­nak olyan elvetemült emberek, akik nem gyö­nyörködni, üdülni mennek a Mecsekre, akik nem azért keresik fel szép tájainkat, hogy új erőt merítsenek, hanem azért, hogy megrabol­ják azt. Szigorúan megbüntetjük a tolvajokat, külö­nösen, ha társadalmi tulajdonra emelik kezü­ket. Szigorúan elítéljük a gyilkosokat, hogy megakadályozzuk az embertelenséget, a bűnt. De sokszor, igen sokszor közömbösen tűrjük. vagy csak tessék-lássék toroljuk meg a termé­szet kirablását, annak ■a természetnek pusztí­tását, amely a nép erkölcsi fejlődésének szép­érzéke gyarapodásának, egészsége megóvásá­nak, felüdülésének egyik legjelentősebb alapja. összeszortil a szivünk, ökölbe szorul kezünk, ha azokat a vandál pusztításokat látjuk, me­lyeket a mi Mecsekünkön elkövetnek. Szégyen, hogy akadnak olyanok, akik a Mecseki Szak- szervezeti Üdülő felé vezető gyalogút korlát­ját kitépni merészelik! Tűrhetetlen, hogy el­vetemült emberek ellophatják a Mecsek pad­jainak deszkáit, sőt, mint a napokban a Ma­gaslati úton történt, „erőt és fáradságot nem kímélve” még a padok betonlábait is kisza­kítják a földből és széttördelik! Es ami a legérthetetlenebb: sokan csak a rombolásért rombolnak! A korlát kidöntése, a padok kisszaggatása, a kertek eltiprása, a ma- dároduk leszaggatása, az újonnan festett át­jelzések lekaparása senkinek nem hoz semmi­nemű hasznot. Ezt csak a rombolás, a rontás, a pusztítás ,.gyönyörűségéért“ teszik. Eszembe jut Ovecskin nemrégiben megje­lent könyve, a „Falusi hétköznapok",;; Ebben írja a szerző, hogy garázda falusi legények egyik éjszaka hatalmas erőfeszítéssel egy ma­lomkövet emeltek egy ház tetejére ... Utána az író azt boncolgatja, miért?... Azért, mert a fiatalság fantáziája, tomboló kedve utat ke­res. Ha nem mutatunk megfelelő, érdekes, tettvágyukat kielégítő utat, akkor ők keresnek maguknak,.. Bízzuk hát meg a fiatalokat a természet őr­zésével, védelmével, adjunk szép, nagyszerű feladatokat nékik, mutassunk — és elsősorban a DISZ mutasson — nagyszerű célok felé ve­zető utat. Hát nem nagyszerű, romantikus, sőt hősi feladat lenne rendbehozni, gazdagíta­ni, fásítani, ápolni a mi szép Mecsekünket? Hát nem vállalkoznának szívesen erre a meg­tisztelő feladatra a munkás-, paraszt-, diák­fiatalok? Igen, ez lenne a helyes. Hogy necsak a tör­vény, hanem a társadalom egésze, elsősorban az ifjúság ragadja meg a természet gyilkosai­nak pusztító kezeit! Es azokat a kezeket is erős marokkal meg kell ragadnunk, amelyek rabolják a természe­tet, akik lopják a fákat, akik bódítással ölik patakjainkban a halakat és egy-lzét kövér ponyt megszerzéséért az apró halak, ivadékok százezreit pusztítják el! ■.. Hosszú, nagyon hosszú lenne sorolni azokat, akik lopják a természetet. A természetet, amely valamennyiünké. tehát, valamennyiün­ket meglopnak. Pedig valamennyiök nevét ki kellene írni a város legforgalmasabb helyére, hogy ez a megszégyenítés elriassza a hason­szőrűeket a természet megrablásától. Ki kel­lene írni Lammélmann Antal Majthényi Fe­renc utcai tolvaj nevét, aki 5 növőfélben lévő gyertyántörzset cipelt haza. vagy Palos József nevét a Hegyalja utca 47-böl, aki ugyancsak öt darab gyertyánfától fosztotta rneg Mecse­künket, vagy dr. Waller Oszkárné nevét, aki a városban elültetett rózsatöveket lopta el és értékesítette... De a megszégyenítés még nem minden. Eré­lyesen, kemény kézzel kell véget vetni a vad- orzásnak. fairtásnak, halbódításnak! A termé­szetet óvni kell! Nem megfelelő az a törvény, amely csak jelentéktelen pénzbüntetésre ítéli a Baráth Andris (István út 41.) hársvlr&g­gyűjtőhöz hasonlókat, akik törik, pusztítják a fákat, kímélet nélkül, szív nélkül. Es bünte­tésük? 80 forint — szabálysértésért.; $ Szigorú szabályrendeletet kell hozni a ter­mészet védelmében! Ezt a törvényt be kell tartatni mindenkivel — személyre és hivatalra való tekintet nélkül -r és. nemcsak nyilvános­ságra kell hozni a bűnösök nevét, hanem kí­méletlenül meg is kell büntetni őket! Kilátó az erdókoszorúzta hegyen Nincs helye ezekben az esetekben az elné­zésnek. A tanácsok erős keze, a természet, ki­rablóinak megbüntetése nem teszi népszerűt­lenné államhatalmi szerveinket, hanem ép­pen fordítva: megbecsülést szerez a tanácsod­nak minden becsületes ember szemében. Mindannyiunk szemében, akik jól tudjuk: az anyaföld, a természet szépsége — az ember- nevelés nagyszerű eszköze. (GARAMI) S

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents