Dunántúli Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 181-203. szám)
1955-08-04 / 182. szám
1955 AUGUSZTUS 4 Pf A P E ö 1 A PÁRTÉLET HÍREI Tervszerűbbé válik a pártmunka A komlói bányászok augu»z tus 20 és az ötödik magyar bányásznap megünneplésére országos felhívást intéztek a bányászat minden dolgozójához. A Komlói Szénbányászati Tröszt mégis, éppen a felhívás után, az elmaradt trösztök soraiba került. Több üzem nem teljesíti „ tervét, ezek közé tartozik a Kossuth bánya feltáró üzeme is. Ennek több magyarázata van. Júliusban például létszámhiány miatt a munkahelyek 65 százalékát tudták csak betelepíteni. A pártszer. vezet politikai munkája sem volt kielégítő. Agátáoiója legtöbb esetben nem jutott túl az értekezletek falain, nem gondoskodott a pártszervezet elsősorban arról, hogy a műszakiak, bányászők megértsék a Kossuth-bánya feltárá sóinak nagy jelentőségét. Ezt a veszélyt a pártszervezet titkára, Vukicsevies Géza és Sonkoly István üzemvezető időben felismerte. Hosszú hetek vitája és következetes harca után sikerült elérn.iök, f hogy a városi pártbizottság, a tröszt és a Kossuth-bánya vezetői felülvizsgálták az üzem munkáját és határozatot hoztak a feltárás tervszerű végrehajtására. Ez a határozat szabta meg a pártszervezet további műin kaját is. Vukicsevies Géza, Párttitkár ennek megfelelően készített munlkatervet a pártszervezet politikai munkájának megjavítására, amelyet kibővített pártvezetőségi ülésen vitattak meg. A bányában a pártvezetőség tagjai többek között segítik és ellenőrzik , pártcsoportok munkáját. Egy ilyen látogatás során, Vukicsevies Géza párttitkár elbeszélgetett Lőrincz Jánossal, aki az egyet len komrniuniistia Kákái János csapatában. A csapat gyen_ gén dolgozott. Azt állították, hogy a norma rossz és nem teljesíthető. A párttitkár, miután beszélt a csapat, tagjaival is, Lőrincz Jánosnak azt a pártmegibizatást adta, hogy magyarázza meg a csapatnak: a norma helyes és a saját harmadával bizonyítsa be, hogy teljesíthető. Aliig egykét nap mullva, Lőrincz János harmada minden nap teljesítette tervét. A kommunista vájár példamutatása magával ragadta a másik két harrna- dot, most már ők is jól dolgoznak. A kibővített páirtvezetóségá ülés határozatot hozott arra, hogy felszámolják a liberate must, amely a műszaki közép kádereknél a feltárás fontosságával kapcsolatban és a bérezésnél tapasztalható. Szász nádasa Sándor feltáró körletvezető, béiraemagógiájvall, állandó, tudatos bértazítássail ellentéteket szított a dolgozók között. Határozatot hoztak a leváltáséra. « a Kossuth bánya igazgatója azóta már Wunderlich Jánost tette helyére. A kommunista műszakiak a párt vezetőség segítségével, augusztus 20 és a bányásznap tiszteletére hat csapatot szerveznek a „100 métert a rnédysz irrten'‘ -mozgalomba. A pártszervezet megbízta Bo. dony László, Kismándor Béla és Koledia József kommunista csapatvezetőket, hogy csapatukkal — pártmegbizá_ táskónt — vegyenek részt ebben a mozgalomban. Az üzem két kommunista körletvezetője, — pántmegbizatáslként — három pártonkívütó csapa, tot szervezett a mozgalomba: Lili József, Sípos István és Nagy Ferenc csapatát. — A pártszervezet vezetősége Sonkoly István üzemvezetőt tette felelőssé azért, hogy a csapatoknak minden műszaki feltételt biztoefteamak. A hat csa pat elsejétől kezdve egymással párosversenyben áll. Néhány nappal ..... az alábbi eset. Szászhalmi Jánossal, a Pécs; fűtőház ü. b.-elmöfcével akartam beszélgetni a termelési értekezletekről, arról, mát javasolnak a dolgozók és megvalósít ják-e ezeket. Idáig még csak ment a dolog, de mikor kértük, mutassa meg például a júniusi értekezlet jegyzőkönyvét, egyszerre szófukar lett. Hiába nyíltak ki sorjában a fiókok, sem benne, sem a sok iromány közt a jegyzőkönyvre ráakadná nem tudtunk. Restelkedtünk: én is, ő is és miit volt mit tenni, elbúcsúztunk azzal a sovány vigasszal: — Jöjjön elvtárs, két nap múlva, addigra legépeljük a jegyzőkönyvet. Szerencsére nem kellett várni erre az alkalomra, mert kint a mozdonyok között ösz- sz etalálkoztam Gáti Szilárd elvtársi»!, a főmérnökkel. Ö szökött beszámolni a termelési értekezleten. Pár perc múlva a mozgalmas kis műszaki irodában egy vastagabb és egy vékonyabb naplót fektetett elém az asztalra. — Ezek az én mindentudóim. Egyikbe a mozdony személyzet, másikba a fiókmű- hely dolgozóinak javaslata kerül. A magyarázat után már könnyen megtudjuk, mi is történt júniusban. Oldalakra menő azoknak a tintával irt javaslatoknak a száma, mélyeket azért mondtak el a dolgozók, hogy megkönnyítsék munkájukat, olcsóbb legyen a szállítás. Daczó Ernő sztahánovista mozdonyvezető három javaslattal állt elő. Az úgynevezett ,,K”-szerelvények, melyek Dóm bóvár felől érkeznék Pécsre, nincsenek kihasználva. Daczó elvtárs kérte, hogy a dombóvári állomásiónökség a „K’‘- szerelvényelthez csatoljon rakott kocsikat, hogy jobb legyen a terhelés, olcsóbb a szállítás. elvtárs kis papírlapot vesz elő s erről olvashatjuk, hogy a javaslat eljutott Dombóvárra is és a levédet egy megjegyzéssel küldték vissza onnan: „Egyetértünk a javaslattal és utasítjuk a forgalmat, hogy ha a tengelyszám engedi — kapcsoljanak rakott kocsikat a „K” szerelvényekhez.” Jánosi László mozdonyvezető javaslata nyomán megjavult Abaliget lejtős környékén a segítőtolatás. Az e célra beállított mozdonyt most már úgy üzemeltetik, hogy teljesen ki lehessen használni kapacitását. Popovics Miklós fűtő a gyorsvonatokhoz több nehézszenet kért, hogy minél kevesebb tegyen a szikraveszteség és a tűzveszély. Kérését teljesítették. Nagy Gyula arra hívta fel a figyelmet, hogy az olaj tartály skálája nem egyezik a motorvonat olajtartályáéval s így a motorveaetflt 100 ktliv grammoraként négy kiló veszteség éri. A skálát kicserélték. A fiókmű helyi dolgozók sem ülték szőtte nul végig a termelési értekezletet. A mosdóba lábmoeóedényeket kértek, a műhely részére pedig spirálfúrót. Eat és a WÜbbi kérést, is megvalósították. így lehetne ItwálSb sorokra a hasznosabbnál, hasznosabb javaslatokat — amelyek mind júniusban hangzottak el. Mindent azért a fűtőháznál sem lehet megoldani, node az igazgatóság, a minisztérium takarója hoBBzBbbrá ér. Gáti elvtárs a javaslataikat elküldi az illetékeseknek. így hát egyetlen olyan javaslat sem hangzik el, amelyre már a hónap végére ne kapna válásai, a dolgozó. Arra a kérdésre, hogy mit csórnál az ü. b.-elnök, — Gáti elvtárs elmosolyodik. — Megnyitja az értekezletet s néha-néha láttamozza a beszámolót. — S a bizonyság okáért egy ilyen aláírt beszámolót mutat, melyen Szószhalmi János ü. b.-elnök neve olvasható. a sok szóért, de azért valamit meg kel jegyezni. Mit válaszolna akkor »Szászhalmi elvtárs, ha a dolgozók kérdeznék meg tőle: mi történt a javaslatommal? Nekik bizony nem lehet azt a választ adni: jöjjön az elvtárs két nappal később, majd megmondom, ha legépeljük a jegyzőkönyvet. Lényegében nem is a jegyzőkönyvről van itt szó, — ez részletkérdés, — hanem arról, hogy az üzemi bizottság a gazdája a termelési értekezleteknek. Elsőszámú felelős azért, hogy a javaslatok ne sikkadjanak el, hanem az életet, a termelést, a könnyebb munkát szolgálják.-------------------------------------- iwg Ko mmunista példamutatás A tvenhárom februárjában alakult a pet- tendi Szabad Föld Termelőszövetkezet. Sok gonddal, bajjal küzdöttek meg azóta, s most is akad bőven tennivaló. A minap Szőllősi Géza, a községi pártvezető- ség titkára, Kiss János, a falusi pártalapszer. vezet titkára, Méhész György, a községi tanács elnöke és Póré Gyula, a DISZ-titkár is beléptek a termelőszövetkezetbe. Elhatározásukat azzal indokolták: ha összefognak a tsz kommunistáival, példamutatásukkal, felvilágosító és nevelő munkájukkal nagymértékben elősegíthetik, hogy a termelőszövetkezet tagsága sikerrel jjüzdje le a ma még meglévő nehézségeket. Javaslatuk alapján még ebben az évben egy ötven férőhelyes istállót építenek, tizenöt tehenet és harminc süldőt vásárolnak részben állami segítséggel, részben saját erejükből. KLOFFER PÁL Farkas Adám „Többen már mosl megvásárolták a politikai gazdaságtan tankönyvei“ A tepsaerwezeiümk, a Pécsi Erdőgazdaság ** pártveze1 tősége kibővített ülésem beszélte meg az új pártoktatási év előkészítését, A pórtwezetőségi tagok inányításáMail öt elbeszélgető bizottság aiiakuHt. Nagy gondot fordítottunk amra, hogy mindönkiivel megértessük, a tanulás font osságát; a kommunista és pár- tonikiívüli elvtársak a számukra legjobban megfelelő oktatási formát válasszák. Az elbeszélgető bizottságok tevékenységének köszönhető, hogy az oktatásba bevont kommunistáik és pártonikívüliek kíváncsian és érdeklődve várják az első foglalkozást, nagy je tanítóságét tulajdonítanak a tanulásnak. Többen már most megvásárolták a politikai gazdaságtan tankönyvet s úgy mondják, hogy a nyáron sokat olvasgatják majd az egyes fejezeteket, szemléltető példákat, anyagot gyűjtenek hozzá, Begala Béla szervező Az üzemi bizottság a termelési értekezlet gazdája ezelőtt történt Gáti Kár A volt igazgatóról különböző véLeményöket hallottam: — Maradi .. — Nem tanul... — Hirtelen haragú ember ... — A la p j ábanvéve nem is rossz ember... A szívét kitette volna a dolgozólcért... — Kémén yfkezű volt, de i gazsá gos . ; ; ■ • ■ És így tovább tovább. Ki tud hát eligazodni a vélemények labirintusában?! Csupán csak ezek a tulajdonságok kész tettéle Stokker János elvtársat arra, hogy megváljon a Szigetvári Cipőgyártól és aláírja felmondását? Munkatársai — akikkel beszéltem, — csak a vállukat vonoigattáfc. Legfeljebb hozzátették még: „Nem bírta idegekkel...“ Valóban,, olyan koirt élünlk, amikor minden embernek keményen kell állnia a sarat. A hétköznapi munkáiban nem mindig csak az örömöt leljük, hanem a bosszúságot, sokszor keserűséget is. Hát hogyne tenné próbára az ember idegeit egy „vállalat irányításának minden súlya, felelőssége, baja? De hogy Stokker János „nem bírta idegekkel", az ok azért másutt is kereshető ... Nem a rosszindulatú rágalmazás, intrika. .,sus-mus‘‘ volit-e az, amely folyondárként szorongatta ezt az embert, nőig vé- Kül a tehetetlenségig gúzsba - nem kötötte? Ka község szérűjében kerestem meg Stokker János cséjplesj ellenőrt... Éppen ebédidő volt, mi is behúzódtunk az^ országút árkát szegélyező hűs akácok alá. Kora nem lehet több harmincöt harmincnvolc évről. vállas ember és ami meglepett — a megbénítás, meginemei'tes élteiére — arcán lemondásnak, keserűségnek nyomát sem leltem. Csak amikor mosolygott, volt valami fanyar vonás szája szenteken. Elmeséli élete sorsát, — hogy lássam, — honnét indult, — hová érkezett: apja vándor_ suszter volt, ő pedig napszámba járt — iskola helyett. VéBűi is a sámfa mellett kötött ki . . Negyvenöt után az üzem ben ü. b.-elnök lett, később művezető, párttáitkár és utoljára ... igazgató. Amikor két és fél esztendővel ezelőtt egy aláírással átvette a vállalat vezetését, ígéretet kapott: — Segítünk, csak fordulj hozzánk bizalommal. . .. Azt hiszi, segítettek? A minisztériumból úgy jött rám az áldás, hegy nem győztem a fejem kapkodni. Ilyeneket dörzsöltek az orrom alá, hogy „az elvtárs megint nem hajtotta végre az utasításunkat“, ha néha önállóan intézkedtem aváb tetet ügyeiben. Vajon milyen „utasítást“ nem hajtott végre? Például gyártson 10 ezer pár cipőt ebből és ebből a fazonból! Stokker előre látta, hogy a 10 ezer pár cipő — amit tőle követelnek, — a kutyának sem keil, éppen rossz fazonja miatt. Le_ gyártotta. Soha nem került exportra az áru, mert külföld nem vette át. Stokker megjósolta! Mi történt ezután. A minisztérium az ő terhére akarta Íratni a 10 ezer pár cipőt! Hosszú hónapokon át követelt új gépeket az üzemnek, hogy a tervet teljesíteni tudják. ígéret érkezett — gép nem. Ekkor a miniszter elvtársihoz fordult kéralmé'vel. Három héten belül megérkezett egy tűzőgép, 10 darab villanymotor, présgép, egy .Mammer-cVik- koliógép". De érkezett látogató is a miinisztériumból: a cipőipari igazgatóság vezetője, Barabás elvtárs. — Azt hiszi, hogy ezután már a miniszter is lejön és itt hajbókol a maga íróasztala előtt? Ezt kapta Stokker válaszul azért, mert az .igazgatóság megkerülésével egyenesen a miniszterhez fordult* De Stokker sem mar a ejt adós a válasszal: — Barabás elvtárs, három alkalommal voltam önnél a minisztériumban. Mindhárom alkalommal fél-fél napot vártam, míg a titkárnője végre beengedett. . A miniszter elvtársihoz pedig csak egyszer fordultam, de könnyebben eljutottam hozzá... Elgondolkoztató ez az eset. A minisztérium egyes osztályvezetőinek hiúságát bántotta Stokker elvtárs nagyon okos lépése. Nem is arról van szó, hogy apróbb-cseprőbb ügyekkel a fél ország a miniszter előszobájában kilincseljen. De mindig akadnak olyan problémák, amelyeken csak országunk vezetői segíthetnek és — segítenek is! Hogyne fordult volna bizalommal Stokker is a miniszterhez, amikor egy üzem tervteljesítéséről, nyugati exportlehetőségről, egy egész üzem súlyos kénelméről volt szó?! De ’e jött eh az áldások egymás után. A Szigetvári Cipőgyár élüzem lett. Néhány ezer forint pénzjutalom is énkelzeU egy mellékelt levéllel. a.mely_ ben az igazgatóság kikötötte, hogy: kétezer forintot tegyenek félre a magasabb fizeté- sűek jutalmazására és csak a többit, vagyis háromezer forintot használjon fel az igazgató a saját belátása szerint. Ahogy Stokker elvtárs most elmeséli, nevetségesnek tűnik az utasítás. — Tehát, háromezer forintból tegyek félre sport- és kul. túrcólakra, ami pedig megmarad, azt osszam szót az üzem kiváló dolgozói között. Csak a maradókot adjam azoknak, akiknek elsősorban köszönhetjük az él üzem jel vényt! Stokker 450 forintot adott a főkönyvelőnek, akii valóban meg is érdiemelte. De sem a főmérnököt, sem sajátmagát nem jutalmazta, hanem helyette jutalmazta a aolgozókat. Nem sokkal utána az igazgatóságtól megérkezett a levél, amelyben nem éppen hízelgő hangnemben adták tudtára Stokker elvtársinak: „Azonnal adjon 700 forint jutalmat a vállalat főmérnökének!“ Az igazgatóságon jobban tud_ táfc, hogy ki érdemes a jutalomra, mint a vállalat igazgatója. aki ott él a dolgozók kö- .zött, a nap 24 óráj álból tizenhatét az üzemiben tölt el! így korholták, „utasítgatták" Stokker Jánost, csak éppen arra nem gondoltak: mégis csak helyesebb lenne elvtársiasabb hangot megütni a vállalat vezetője iránt és néha megszívlelni véleményét. De nem! Az igazgatóság személyzeti vezetőjének figyelme is átsiklott Stokker érdemein — hogy mást ne mondjunk: irányítása alatt hatszor lett élüzem a vállalat, — de azt szóvá tette, hegy Stokker nem hord nyakkendőt ... Mert ugye nyakkendő nélkül már nem is ember az ember, különösen üzemben, munkaköziben ... Stokker Jánosban gyűlt, gyűlt a keserűség, amelyet tetézett mé^j az üzem egy-két mesterének tehetetlensége is. Még a kora tavasszal új anya_ got kaptak, amelyből exportárut kellett gyártaniioik. 12 nap alatt 2.100 pár cipő lemaradásuk volt, 500 párat peciig a rossz minőség miatt le kellett értékelniük! Stokker behívta a mestereket. Amit ott mondott nekik, azt nerh tették ki az ablakba, de a selejt mégis -szaporodott. Az igazgató ekkor három művezetőt elküldött szabadságra: — Majd én megmutatom, hogy nem a dolgozókban, sem az anyagiban, hanem bennetek van a hiba! Lement az üzembe. Munkaruhát öltött és egy álló hétig dolgozott a gépednél. Magával ragadta, lelkesítette az üzem gépmunkásait is és az eredmény ez lett: egy hét alatt behozták a lemaradást! Es most ismét „segített" az igazgatóság: • • • — Stokker elvtárs csupán személyi kultuszból állt a- gép mellé ...! — Almikor ezt meghallottam, nem tudtam nevessek, vagy sirjak-e dühömben? — emlékezik vissza Stokker elv- társ. Valószínű más sem tudta volna helyében. Szinte érthetetlen az a merevség, meg- nemértés és felületesség, amely jellemezte a minisztérium és a cipőgyár igazgatója közötti kapcsolatot. De ez még mind semmi. Sok. mindent kibír az ember, de ha már a becsületét feszegetik, a becsületében turkálnak — akkor mi mást tesz az ember, mint az asztalra csap: „Hát most már elég legyen ...!” Ugyanis a következő történt: az üzem egyik kiváló női dolgozója, ■— több kitüntetést kapott már — azzal a kéréssel fordult hozzá, hogy az udvaron heverő, építkezésiből visz- szamaradt faanyagból adjon neki két szál deszkát' és két facölöoöt. Szeretné megjavítani otthon a sertésólat. Stokker elvtárs megadta az engedélyt. — Most már tudom, hogy nem lett volna szabad megengednem: ami népvagyon, ahhoz hozzá ne nyúljon senki! Az igazgatóság „kivizsgálta” a.z ügyet: nagyon csúnyán, alaptalanul megvádolták az igazgatót és az üzem említett női dolgozóját. Nem érdemes tovább sorolni, hiszen vége-hossza nem lenne a sérelemnek, meg hántásnak, amellyel az igazgatóság Stokker elvtárs kedvét mindentől elvette. Mindenkor és minden esetben ott kerestek hibát és „gyakorolták“ a „nevelést", ahol a világon semmi szükség nem volt rá. Nem szerencsenmosdatásról van sző, hiszen Stokker elv- társ sem volt makulátlan. Nem tanult, nem vett részt sem politikai, sem állami óktatásban. Ma, tíz esztendővel a felszabadulás után már nincs helye az Ilyen „érvnek*', hogy „Elv- társak, én csak hat elemit végeatem..." tehát senki ne vegye zokon tőle, hogy ha nem ért a vállalat adminisztratív irányításához. Tíz esztendő telt el, mindenkinek lehetősége voll a tanulásra, van és lesz is! Hogyne lenne akkor egy vállalati igazgatónak, akinek kötelessége is az. állami oktatásban részbvenni éppen úgy, mint ahogy kötelessége mindennap beülni az íróasztal mellé és vezetni a gyárat, amivel a párt megbízta őt. ' Van egy másik. Stokker elvtárs — természetesen szigorúan munkaidő után! — b- zony szeretett néha mélyebben a pohár fenekére nézni. Szigetváron és az üzemiben tudta ezt mindenki, erről beszéltek széliében, hosszában, 5 maga is bevallja: — ... Hát, ha betértem a csárdába, bizony el-el énekeltem a magam nótáját...! Ez a „jónótás" tulajdonság persze nem használt igazgatói tekintélyének. Egyszóval: kettőn állt a vásár.. Nem a „szernél yiku'!- tusz” vagy a fel nem kötött „nyakkendő" körül volt itt a hiba, hanem az ivás, a tanulás elhanyagolása, volt az a fekély, amelyet emberi, megértő szóval el lehetett volna távolítani. Stokker elvtárs most keserűen jegyzi meg: — A régi elvtársak, munkatársak elfordulnak tőlem. Az utcán éipp, hogy csak bólintanak, ha elhaladnak mellettem ... Ne lem új jelenség. de ostoba és nem is tornám un istához méltó! Stokker elvtárs becsületes, párthoz hű ikornmu nista volt és az most is. Megtévedt? Volt benne neki is része és a minisztériumnak is. De nem elveszett ember! A szigetvárt kommunistáik, az üzem és a minisztérium kommunista dolgozóinak a legemberibb feladata: fogják kézen Stokker Jánost és adják visz- sza életkedvét, munkakedvét. Stokker elvtárs ne legyen többé megbántott ember ... Rab Ferenc 4
