Dunántúli Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 181-203. szám)

1955-08-20 / 196. szám

2 NAPLÓ SZOMBAT, 1955. AUGUSZTUS SO. A párt segítségével végrehajtjuk községpolitikai tervünket A fíólyi Állami Gazdaság másodszor is elnyerte a Minisztertanács és a SZOT elnökségének vándor zászlaját Az ötszörös élüzem Bólyi Állami Gazdaság­nak pénteken este adták át az országos má­sodik helyezésért a Minisztertanács és a SZOT elnökségének vándorzászlaját. Tavaly ugyancsak ezen a napon vették át a második helyezésért járó vándorzászlót és a velejáró pénzjutalmat. — Nem volt könnyű megszerezni az orszá­gos második helyet — mondja Szabó elvtárs, az állami gazdaság igazgatója — de sikerült. Az eredményt azzal magyarázzák a gazda­ság vezetői, hogy az állattenyésztésben, a nö­vénytermelésben, a műhelyekben és az iro­dákban egyaránt: a dolgozók becsülettel telje­sítették az alkotmány ünnepére tett fogadal­mukat. A tehenészet dolgozói 332 ezer liter tej he­lyett 364 ezret termeltek az első félévben, s így az első féléves tejbeadási tervüket 28 ezer literrel tudták túlteljesíteni. Kimagasló ered­ményt ért el Ébert József kiváló tehenész, aki az augusztus 20-ra tett vállalását 140 száza­lékra teljesítette — 13176 liter tej helyett 18 300 litert fejt teheneitől. A mesterséges borjúnevelőben Halász Istvánná és Zsigó‘ Er* zsébet gondozók a napi 70 dekás súly gyár w- podás helyett 110—115 dekát értek el borian­ként a pontos itatással és a rendszeres ápo­lással. Az alkotmány ünnepére tett vállalásban "a növénytermelők is kitettek magukért. Volt olyan árpatábla, ahol 25.71 mázsa termi tt holdanként. A kukoricájukat négyszer kapál­ták géppel, háromszor kézzel. Az aratásbán kiváló eredményt ért el Erdélyi Ferenc trak­toros, aki 150 hold helyett 222 hold gabonát aratott le gépével. A fogatosok közül John Ferenc, Skriván Péter és Skalmár Ferenc tűnt ki a. versenyben, akik 137—141 százalékra, tel-, jesitették a féléves tervüloet. A vándorzászló átadása után a jól teljesítő dolgozókat megjutalmazták, összesen 7 200 forintot osztottak ki. Egy-egy dolgozó 200—250 forintot kapott. Az ünnepség azzal ért végét, hogy a dolgozók újból fogadalmat tettek, hogy a második félévben megint kiharcolják a Mi­nisztertanács és a SZOT vándorzászlaját. Ma nyílik meg az Ünnepi Vásár — Én azt mondom emberek, a kormány nekünk kedvezett ezzel a rendelettel. Kétszáznyolcvan forintot ad egy mázsa 'búzáért, jó termés volt, ennyit sehol nem kapunk érte. Én minden feleslegemet eladom... Nyoican-tízen mocorogtak az esti homámytoan a kispadon. Cigarettáik felr-fellobbanó pa­razsa világított a beszélgetők­nek. Valaki halkan, mintha magának mondaná, megszólalt: — Ez igaz. Tavaly a pécsi vásárban 2C0 forintért vettem egy mázsát. Pedig akkor nem volt jó termés ... — Na, hallják. És a műtrá­gya, a mélyszántás — az sem utolsó dolog: Szóval, sok előnye van, nagyon jól járunk. Miké János, a nemesikéi nép­front bizottság elnöke a tőle megszokott nyugalommal be­szélt. Esténként ismétlődik ilyen beszélgetés a téglakerí- léses ház előtti kispadon. A szabadfelvásárlási rende­let megjelenése után egyre- másra keringtek a hírek a fa­luban:' ha búzából nem lesz meg a kétszáz mázsás keret, kukoricával, árpával kell he­lyettesíteni, akkor még a fej­adagot is el kell adni, és így tovább. Felsőbb népfront szer­vektől járt nála két elvtárs, akik meg valamilyen százalék­ról . beszéltek neki. Hát most mi itt az igazság? A járási és a helyi pártszervek adták meg a választ A kormány becsüle­tes árat fizet, mindenkinek megéri, jól jár, aki eladja — vetőmagon, fejadagon felül — feleslegét, tehát saját érdeké­ben minél több búzára kössön értékesítési szerződést. És Mi­ké János még az nap este hoz­zákezdett, hogy a faluban meg­ismerek a helyes választ. Az­óta befejeződött a cséplés és mindenki az államnak adta e! feleslegét. De a világért azt ne gondol­ja valaki, hogy a nemeskei nép front bizottság csak ezzel fog­lalkozik. Törődik az bizony nagyon sok mindennel. Kívülről, belülről kicsinosí­tották, rendbehozták az isko- iát... Az országúitól a tégla jár­dáig korlátos gyalogos hidat építettek... A mezei hídhoz már kifarag- ták a gerendákat... Az állam felépítette az ál­atorvosi épületet, a falu la­kói kerítést készítenek ... 5 mindezt társadalmi----------------munkával! Fo­gatok hordták a homokot, gya Icgmunkások segédkeztek a kő műveseknek. Erdejükből saját maguk vágták ki a gerendá­nak, hídnak való fát, egyikük, a forgács fejében, kifaragta. Széppé formálják ezt a kis fa­lut ... és gazdaggá is. Persze, amennyire a kisparcella lehe­tőségei engedők, mert szorga­lommal, igyekvéssel — nincs baj nemeskén. De a népfront egy nagyon fontosat ad hozzá: szaktudást, műveltséget. A faluban mintegy negy­ven szerződött bika van. A nép front bizottság előadásokat ren dez, ahol a gazdák megvitat­ják, hogyan takarmányozzák a jószágokat, milyen takarmány- féleségeket vessenek. Egy íz­bon azt is megbeszélték, me­lyik jószág tartása hoz na­gyobb hasznot az államnak és a gazdának is. Az egyik ilyen gyűlés adta a másik témáját. A gazdák ugyanis szívesen 'kö­töttek volna ipari növény tér mesztésére is szerződést, de nem tudták, mire lehet. A nép­front bizottság lent, kendert, hereféleségeket ajánlott nekik, megokolta, miért jobb. előnyö­sebb. Mikó János kis parcellájá­nak híre van az egész köz­ségiben, de a környékben is. A faluban kedvelik is, meg ide­genkednek is a műtrágyától,, és 5 elhatározta. bebizonyítja, hogy a műtrágya ..aranyat ért’ Egy darab búzavetését kirág­tak az egerek. Újból elvetette, műtrágyát szórt alája. Tavasz- szal ezt is a korábbi vetést is fejtrágyázta. Testvére és még néhányan csak legyintettek. És mi lett a vége: a kényszerbő1 későn vetett búza lett a leg­jobb. Aratás előtt minden szóm A szép idő beálltával me- gyeszerte meggyorsult a csép­lés és ezzel párhuzamosan a gabonabegyűjtés is. A sásdi, szigetvári és a pécsi járások kivételével — ló eredmények­ről számolhatunk be a gabona­begyűjtésben. A gabonabegyűjtésben au­ízédijának megmutatta, a hor­dásikor — náliuk régi szokás az összesegítés — öt gazda előtt mérte össze a két féle mód­szerrel termesztett búza kalá­szát. Azok öt... tíz... húsz másik gazdánál jártak s min­denütt a műtrágyás búzáról be széliek. A tsz-re terelődik a szó, s az emberek hirtelen elnémul­nak. Nemrég ugyan jártak Drá vafokon,-többen ismerik a Ró­zsafai tsz eredményeit is, de se mellette, se ellene nem sza­vaznak. A népfront bizottság tagjai azt mondják: „Nem lesz itt tsz..." De lehetne, ha dol­goznának rajta. Amikor az a néhány dolgo­zó paraszt visszatért Mágocs- ról, a szövetkezet látogatásá­ból, elismerően nyilatkoztak. „Ez jó, szépen dolgoznak.” Ez a szövetkezés gondolatának el­ismerése, alap, amelyen el­indulhatnak. Szervezzék meg, hogy ezek részletesen be is számoljanak útijukról, a látot­takról. Milyen élet, jó mód lenne Nemeskén, ha a mágocsi módszerek, tapasztalatok pá­rosulnának a maguk munka szeretetével, hangya szorgal­mával! Jövőre tizenhárom má­zsás búzatermést akarnak be­takarítani: géppel, műtrágyá­val nem lenne az tizenöt is, a kukorica meg harmincöt­negyven? Ez a fejlődés útja. Mikó elvtárs! Érdemes rajta sokat gondolkozni. A pártszervezet vezetői­------------------------ nek is. Fa rkas és Kelemen elvtársák nagyon sokat beszélgetnek a népfront bizottság tagjaival, ta nítják, nevelik őket. Ez volt az eddigi tettek, eredmények alapja. De a szövetkezés gon- d >latámak eiíhintéséről nem . váltottak szót velük. Serkent­sék, ösztönözzék őket erre is. i Bizonyára lesz eredménye. * 5 gusztus 13-i értékelés szerint a járások sorrendje a követ­kező: 1. a villányi 51,3 száza­lékkal, 3. a mohácsi 44,4, 3. a pécsváradi 34, 4. a sellyei 33,9, 5. a siklósi 33,3, 6. a sásdi 28.3, 7. a szigetvári 28.1, 8. a pécsi tárás a 24,1 százalékos eredményével. Ma, szombaton reggel 9 óra­kor ünnepélyes keretek között nyílik meg Pécsett az Ünnepi Vásár a Badokány-ligetben és a Vásártéren. Ezt a kétnapos Ünnepi Vásárt az árubőség jel­lemzi. Az állami és a szövet­kezeti kereskedelem vásári pa­vilonjaiban talán még sohasem volt olyan sole iparcikk, mező­gazdasági ki&góp, textiláru, mint most. 9 A Pécs és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet mintegy 50 ezer forint értékű friss gyű mölcsöt és zödségárut hoz for­galomba a vásárban. Negyven mázsa dinnyét, 50 mázsa bur­gonyáit, 20 mázsa paradicso­mot, 10 mázsa zöldpaprikát és 20 mázsa vegyes gyümölcsöt hoztak az Ünnepi Vásárra. A földművesszövetkezet mrinta- textilboltot létesített a vásár területén, ahol körülbelül 100 ezer forint értékű textilárut árusítanak majd. Mintegy 200 főt befogadó éttermet is állí­tottak fel Laci-konyhával, ahol hideg és meleg ételeket szol­gálnak fel. Ezenkívül minősé­gi borokat is forgalomba hoz­nak. • A baranyai földművesszövet­kezetek általában mintegy 3 és fél, 4 millió forint értékű áruval vesznek részt a vásá­ron. 10—12 sertést vágtak le és a szigetvári, siklósi föld­művesszövetkezet disznótoros ebédeket és vacsorákat készít a vásár területén. A legnagyobb érdeklődés ter­mészetesen az árutombola i iránt mutatkozik majd a vá- ; sárban. Az árutombola sorso- j lását augusztus 21-ón, vasár- i nap délei őt 11 órakor tartják j meg a Balokány-lágetben fel- j állított szabadtéri színpadon. A következő főnyereményeket sorsolják ki: 1 darab 125-ös ! Csepel motorkerékpár, 2 ke­rékpár, 5 darab 380—2.800 fo­rintos rádió, 1 jégszekrény, 1 villanytűzhely, 3 darab 1 200— 1 600 forintos fényképezőgép, egy 1 500 forintos télikabát, 2 öltönyszövet Vb 1000—1000 fo­rint értékben. — A főnyere­ményeket a sorsolás után a nyertesek a helyszínen átvehe­tik majd. Az egyéb nyeremé­nyeket, mint például cipők, ru­ha-anyagok, órák, edények, csillárok, női táskák, stb. — augusztus 22-től kezdve egé­szen augustzus 30-ig a Kos­suth Lajos utca 17 szám alatt vehetik át a nyertesek. A 2 fo­rintos árutambolajegyeket augusztus 20-án még árusítják az Ünnepi Vásár területén. • Az Állami Áruház pavilon­ja előtt robotembert állítanak fel, mely minden kereskedel­mi vonatkozású kérdésre vála­szd az érdeklődőknek. Ezen •kívül, bárkinek a hangját magnetofonra veszik és vissza is játsszák. Mindenki meghall­gathatja, milyen rádióriporter válnék belőle. A tehetségeseb­bek énekelhetnek is, \ A villányi járás vezet a gaboKabegyűjtésben A múlt télen, egy körvadászat szünetében valaki azt bizony At gáttá, hogy régen több volt a nyúl. mint manapság. — Régen... mondta rá Nádor József — kinek volt abból haszna régen? Talán vadászhatott a magunkfajta? Inkább ránk vadásztak. Mi voltunk akkor a nyulak. Üldözött vad volt a becsületes munkás. akinek voltak el­vei és harcolt értük. Üldözött vad volt Nádor József is. Igaz történeteket mond el a múltból s ezek a történetek rendszerint így fejeződnek be: „... és akkor megint kiestem a munkából.' Lapokra esett, bolyhosra kopott szakszervezeti tagkönyvet forgat. Minden oldal egy év. Minden oldalon ötvenkét bélyeg. 1919. november 19-én állította ki a Vas- és Fémmunkások Szakszervezete, s a bélyegek az 1950. májusát jelző vonalig so­rakoznak. Persze nem akkor kezdődött és nem akkor fejeződött be. Még gyerek volt, inas Baditz György siklósi asztalosmesternél, amikor 1910 május elsején emberek vidám, éneklő tömegével találkozott. Ajtóvasalásért küldte a mester, de mindent elfelej­tett, amikor a felvonulók közül néhányon rákiáltottak: — Gyerünk Jóska az erdőbe! Ki dolgozna május elsején? Es ment velük, mesterről, munkáról megfeledkezve. Akkor indult el az öntudatos munkások útján és arról le nem tudta téríteni sem munkanélküliség, sem rendőrszurony és halálos fenyegetés, sem internálótábor. Alig két év múltán — közben a pécsi lakalosárugyárban dolgozott, de résztvett a háromhetes sztrájkban, s ezért kizár­ták — Budapesten ismerkedett meg a munkásosztály lebírha- tatlan erejével. A háború előestéjén a ..véderő-törvény” meg­szavazása idején felkelt jogaiért és a békéért a jogtalan nép. Negyvenhárom év távolából is világosan emlékszik Nádori elvtárs azokra a nagyszerű napokra. Jegyzetei is segítik az em­lékezésben, amelyeket négy évtizeden át házlrutatások, letar­tóztatások, rendőri felügyelet és szüntelen zaklatás ellenére is megőrzött. A Váci út és egész környéke feketéllett a tömegtől. „Le a háborúval! Le Tisza Istvánnal!” harsogta sokezer torok, s elő­ször itt-ott. azután egyre bátrabban felharsant egy újabb jel­szó: „Éljen a forradalom!"’ A Ferdinánd-híd környékén a rend­őrség rohamra készült. „Véletlenül” arra vetődő társzekér pet- róleumos hordóval volt tele, azt pillanatok alatt lehajigálták. a hordókat felnyitották, vagy kilyukasztották, s tűzfüggönyt emeltek az ugrásra kész rendőrosztag előtt. Nádor József — akkor még Neugebauer Jóska — egy fel- fordított villamosra ugrott fel. ott kiáltozott, integetett. Súlyos, kemény ütés lökte le. Furkósbottal felszerelt civilruhás detek­tív sújtotta fejbe. A rendőrkopók egyenként és csoportosan fu- rakodtak a tüntető tömegbe. A munkásokat azonban nem le­hetett megtéveszteni. A nyikorgó cipő vagy a feltűnően jólfé­sült frizura árulkodott. Csak ez az ütés kellett ahhoz, hogy a tüntetők dühe ellenük forduljon és percek alatt „tiszta lett a levegő.” Valahol csendőrsortűz ropogott. Már csak a vérbefagyott szerencsétlen, bolgárkertészt látta, aki talán nem is akart tün­tetni, de a rendőrgolyó eltalálta. A gyilkosokat egy féligkész épületben vették ostromzár alá a munkások. A kizsákmányo­VUfytyv&HGt év a Hmnlcás&UéU lók védelmezői sarokbaszorultak. És nemcsak itt, hanem akkor szerte a fővárosban. — ügy éreztük', hogy kezünkben van a főváros — mondja Nádor elvtárs, — pedig de messze voltunk attól, de sokat kel­lett még harcolni! Ennek a történetnek is ez a vége: „... megint kiestem n munkából." Feketelistára került. Pesten hiába keresett mun­kát. Visszajött Pécsre. Nevét azonban már az itteni tőkések is ismerték. Pedig tizennyolc éves volt még csak. Külföldre akart menni, mint sokan mások. A határőrség elfogta, visszatolon- colta. A nagy májusi tüntetéstől szeptemberig sehol sem ka­pott munkát. De katonának, ágyútölteléknek azért jó volt. — „Három év csak eltelik valahogy‘‘ — gondolta, de hét év lett belőle. S egy év hadifogság is a háború után. 1919-ben, n Tanácsköztársaság dicsőséges hónapjaiban sza­badult meg, de nem haza vezeteti az útja. Katonákra, fegyve­res erőre volt szüksége a Tanácsköztársaságnak. A Zrínyi ut­cai rendőrkapitányság karhatalmi zászlóaljának tagjaként véd­te a munkáshatalmat, amíg védhette. Az ellenforradalom győ­zelme bújdosásra kényszerítette. 1919 szeptember 28-án lépte át a demarkációs vonalat a lM.pi.si Vadászháznál. Pécsújhegyen dolgozik azóta mindig. Xlem vándorolt többé, de nem sokkal lett jobb az élete. L ’ A rtndörség gyanúja tovább élt és ez házkutatásokat, oknélküll őrizetbevételeket, állandó megfigyelést jelentett. — Mégis vállalta a pécsi eszperantista csoport vezetését. Megta­nulta ezt a furcsa, kiagyalt nyelvet is, mert tudta, hogy jó fe­dőszerve a csoport az illegális mozgalomnak. De még ennyi lehetőséget sem hagyott a gyanakvó belügyminisztérium. Ren­deletben oszlatta fel az eszperantista csoportokat, s elkoboztat- ta minden berendezésüket, felszerelésüket. — Mi már akkor régen világosan láttuk — emlékezik, hogy a munkásmozgalom két részre szakadt. A szociáldemokra­ták, Peyerrel az élen, megalkuvást hirdetnek, amolyan ártal­matlan egyletesdit — a kommunisták azonban a munkások igazi érdekeiért harcolnak. Megalakult a Haraszti-féle sejt. Mateovics Horváth József és »00801: lettek volna bevv°. /v vem s’keriitt a. szervezkedés. Nádor József ismét "rendőri felügyelet alá került. Jöttek a ház­kutatások, s merj semmit sem találtak, annál dühösebben ke­restek. Néhány igazán poliiikcmentes eszperantó folyóirat is elég volt, hogy vasraverjék, Ahhoz azonban már nem volt elég. hogy el is ítéljék. — Vigyázzon! — figyelmeztették az üzemben is — otthon csinálhat, amit akar, de itt az üzemben nem tűrjük a politi­zálást. , Újabb feketekeretes dátum a feljegyzésekben: 1944 március 20. Előző nap szállták meg a német fasiszták hazánkat, húsza­dikán éjjel már a rendőrség fogdájában ült Nádor elvtárs. A munkatársak és felettesek közbenjárása itt még használt. De 1944 október 17-én éjjel ismét gépkocsifék nyikordult a lakása előtt, Rendőrök, csendőrök, Gestapo-legények vegyesen, egész re­giment rontott be Nádorékhoz — egy ember ellen. Börtön és „Vernichtungslager” jutott annak, aki sajátma­ga és munkástársai jogaiért küzdött. Emberre vadásztak a vá­rebbé állatiasodott fasiszták. Nádor elvtárs a nagykanizsai in­ternálótáborba került. A partizánok közé sorozták, három bol­gár diákkal, a lothárdi molnárral és egy sellyei cipésszel együtt. * — Még onnan is kijöhettem volna — meséli, — munkatár­saim beszéltek egyik német parancsnokkal, s az a feleségem­mel közölte: a nevem Neugebauer úgyis német, ha németnek vallom magam, kiengednek. — Ha mint ember nem segít, mint német se segítsen — mondtam erre a feleségemnek. így aztán ottmaradtam. „Csak” az elveit kellett volna megtagadnia, „csak” német­nek kellett volna hazudnia magát, megszabadulhatott volna. Világosan láthatta, mi vár rá. A partizánokkal nem könyörü- leteskedtek a németek. S ő partizánok közé sorolódott, tél ide­jén lyukastetejű fészerbe, ahonnan már csak a meg semmisítő- táborba vezetett az út. Voltak, akik nem tartottak soknak eny- nyi engedményt. Voltak, akik jópénzért, kis kedvezményért, vagy csak vállveregetésért lemondtak jogaikról és jövőjükről, elárulták a munkásosztályt. — Ezek ellen volt a legnehezebb a harc — vallja Nádor elvtárs. — Megtévesztették az embert, becsületes elvtársaknak hittük őket, közben hátulról szúrták belénk a kést. Csak most, tíz évvel a felszabadulás után tudtam meg, hogy egy ilyen em­ber, akit becsületesnek tartottunk, mozgalmi embernek ismer­tünk — a rendőrség spiclije volt. Fegyveres elnyomók és alattomos árulók ellen, megalku­vók és gyávák ellen, egyszerre folyt a harc. Harmincöt éven át harcolt Nádor elvtárs, sok más társával együtt. A felszabadulás után újabb tíz év következett és az ts harcokkal tele. De az másfajta harc volt. Üzemi bizottsági elnöknek választották meg. Négy éven at újra harc következett a munkások jogaiért, a hatalom teljes birtokbavételéért. Ez sem volt könnyű. De akkor már a na­gyobb erő o munkások, a kommunisták, Nádorék oldalán állt. — És még most is kell harcolni — mondja, — mindúnta- lan lecsúszott tőkésekbe és kulákokba ütközünk. Befurakodnak, leplezetten, álcázva igyekeznek károkat okozni nekünk. De a hatalom és a jog most már a mi kezünkben van. Előveszi a Szabad Népet. Két kép: a Szocialista Munka Hőse címmel kitüntetett két párttitkár. Az egyikre mutat: _ König elvtárssal együtt dolgoztunk az üzemi bizottság­Az tán kis piros dobost vesz elő. A Munka Érdemérem fek- ilc henne. Januárban kapta a sok harcért, a jó munkáért. T/isszakanyarodik a szó a vadászatra. Vaskos füzetet kell ' megtanulnia hatvanéves fejjel, hogy az újoncokat isgáztathassa. Nem is hinné az ember, mi mindent kell tudm y vadásznak. De azért a legfontosabbat könnyű me.gjegyez­vadászhatnak... MÉSZÁROS FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents