Dunántúli Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 181-203. szám)
1955-08-20 / 196. szám
N A P C ö s SZOMBAT, 1955. AtJ^TSTTtTS ML Testvéri találkozó I. Akik látogatóba készülnek P énteken négy murik ábam volt Horváth Sándor, a pécsi Kcfaszinűvék pafromázs- feielőse. Érthető: még az «sie neteiiindult gépkocsijuk az országútinak <is meg se átüt (ha csali oefeístet nem kaptak véletlenül) egészen M agy armecskéág. A teherautó a Kokszra#vek három zenészéit, hat porcelámgyári kuitúnősít (úgy kérte kölcsön Horváth Sándor őket) és még vagy hét más falujárót viitt a hátán. Ez s.rolt a látható rakomány. A láthatatlan? Sokasok szeretet, segí- tenivágyás, lelkesedés, őszirjte öröm. Ezt viszik magúikkal a Kakszműveik telujárói, hä Ma- gyannecskére indulnak, most is, máskor is. — Máskor? Horváth elvbárs csodálkozik a csodálkozáson. — Hogy ne! Hiszen most «negyünk tizedszer fecskére — éppen tizedszer. Hétszer meglátogattuk őket, akkor harm admagammal voltam. Két ízben pedig valóságos kis hadsereg vonult ki. Tizeninyolcan-tizeatanyolcan mentünk. Kilencszer segíteni menték. Megnézték, milyen a tsz helyzete, hogyan dolgoznák a tagok, hogyan férnek meg egymással és a kívülállókkal, segítettek agitálni, a szakemberek, pedig felkutatták: hol és miként tehetnék magukat hasznossá. Lantos János, „ számviteli osztály vezetője és Luta Árpád főkönyvelő a számvitelied, a könyvelővel foglalkozott. Az üzemi pérttritfcár a tsz párttitkárával tanácskozott, a szerelők a fűkaszálóval, a darálóval babráltak és ha nagyobb, komplikáltabb munka akadt, azt behozták a városba, itt javították meg. Ezeket mondja el Horváth Sándor a tizedik .kiszállás“ előtt csak úgy kapásból. Igen ám, de imt tesznek a tizedik látogatás alkalmával, az alkotmány ünnepének' előestéjéin? Horvath elvtárs erre is válaszolt: — Hát műsort adunk. Azután Jámbor eiv- társ, a párttitkárunk beszél a pártról, a mtun- loás-paraszit szövetségről. Én pedig a termelőszövetkezeti mozgalomról... De nemcsak esti programiunk van. Augusztus 20-án reggel már indulunk hazafelé. De nem egyedül. Hozunk magunkkal három magyarmecskei és három baksai vendéget, Itthon pedig megmutatjuk nékik a Kokszmű veket, megismertetjük velük a gyártást, elvisszük őket a vidám vásárra és talán mondanom sem kell: jól tartjuk a vendégeket ennivalóval is ... Hát nem olyan ez az egész, mint miikor két szerető testvér meglátogatja egymást? De hiszen így van. A munkásosztály néhány küldöttje meglátogatja szövetségesét, testvérét: a parasztságot. Nincs ebben semmi különös. If. Akik várják őket K kultúrműsor? Hagyva lenne... Augusz ■ tus húszadikán kgll, hogy legyen! — És a kultúrcsoport készül már rá? i— Nem készül az! t*> Akkpr milyen lesz a yvűsor? — Jó (szünet). A Kokszművck dolgozói adják! hó. A beszélgetés Magyarmetzskén folyt le, Gáti izsef párttitkárral, egybr.n iskolaigazgató— kultúrotthon-igazgatóval. Milyen jót mulatott, hogy sikerült a tréfa! De utána gyorsan magyarázkodni kezdett, nehagy valaki is azt higyje, hogy ők, a magyarvnecskeiek csak kar- bateszik a kezüket, és úgy várják ezt a szép találkozót. Dehogy is, szó sincs rólaf — Mert először is — számolta az ujján. — van nékünk kultúrcsoportv.nk 20—25 fiatallal Színjátszó csoportból és énekkarból áll. — Azután másodszor: az úttá rő-kultúrcsoportban vannak táncosok, van éne kkar és színjátszócsoport... Végül harmadszor: az iskolások szerepelnek 19-én este tánccal, így nemcsak a vendégek gondja lesz a műsor... És legeslegutoljára negyedszer: a vendégeket vacsorával várjuk, a hozzávalót megszerezni elkészíteni — nem kis munka ám! És ötödször: mi is adunk kultúrműsort, de benn Pécsett, ha meglátogatjuk majd a Kokszműveket... De nemcsak szeretettel, nagy-nagy őrömmel, jó vacsorával várták a mecskeiek a kokszmü- belieket, hanem dicsőséggel is: — A járási vándorzászlót a mi cséplőbrigádunk nyerte — büszkélkedik Gáti József. — Nem csoda! Reggel öttől este 10-ig csépelnek — ha az idő hagyja őket... Tudom, ilyen büszkén, ilyen örömmel mondta el a párttitkár a jó újságot a vendégeknek, a munkásoknak is 19-én este. Oka van annak, hogy miért. — Mert ezek a kokszműi dolgozók az égvilágon mindent megtesznek nekünk, mindent megcsinálnak- Nem kérhetünk tőlük olyant, a villanyszereléstől a gépjavításig, amire azt mondanák, hogy nem. A Béke Tsz sokat köszönhet nekik. És semmiért, érti, semmiért se fogadnak el egyetlen fillért! Hát csak örömet keli nekik. okoznunk valamivel. És minek örülnének jobban* mint ennek a zászlónak?! Ez is igaz. Mert ez a zászló ilyenformán, integet: a magyarmecskei cséplőbrigád mindent megtett, hogy a városi munkástcstvérek időben és elegendő kenyeret kapjanak... ■ Jó is az, ha a város és a falu, a munkás és a dolgozó paraszt összefog. Szocializmus születik belőle. Kik nyaraltak régen — kik üdülnek most? k „Dunántúl“ 1952 július 12-i száma a si- kondai vendégek névsorát sorolja. És ez nagyon érdekes. Mert a régi lap tanúsága szerint vajon kik üdültek ebben a mecseki luxusszállóban? — Soroljuk csak mi is, nem névszérint, hanem foglalkozás szerint: Nagyprépost, felszentelt püspök; miniszteri osztálytanácsos; belügyi államtitkár, kúriai bi ró és neje; miniszteri tanácsos é* neje; egyetemi tanár és neje; főszolgabíró és neje; nyugalmazott ezredes, magánzó, államtitkár, miniszteri számvevőségi tanácsos, stb., stb., stb. Különös. Egyetlen munkás, a közeli bányász falvakból egyetlen bányász sine* a hosszú lis. tán. Most pedig fordítsunk vagy ttz évet a* Idők könyvében. A sikondal luxnsszáüó éjjeli sza_ natórinmmá lett azóta. Itt nincsenek üdülők. De az egykori Hotel Kikeletben Igen. Régen, a felszabadulás előtt oda is csak olyan foglalkozásúak juthattak, mint Sikondára. Szóval urak. És ma kik üdülnek? összesen 140 felnőtt ég S# úttörő. Augusztus 10-én kezdték, 24-én fejezik be a nyaralást. Addig, két héten át élvezi a Mecsek szépségeit Berta László tatabányai villanyszerelő, Andaházi Sarolta, budapesti adminisztrátor, Auer Gyula gépkocsivezető ugyancsak Budapestről, Bemdorfcr Alfrédné budapesti műtős, nő, Bukta József a Budai Nagy Antal Gimnázium igazgatója. Kidtal Miklésné esztergályos, Bödecs Aladár tisztviselő ... Minek folytatni? A dolgozóké már a» üdülő. tisüllyedt. iiaja fc az <ki at tlak osan rt érkát arról, tényt t a tokát be- aak áron tdelkerésre eszében ki- lengeralatt- .-tnt er a sak abban égb eme- 4nyb«. — Uk3. Hidal, Elénk fürdőélet Sskondáa Előkeli iürdővtndégek at orsidg minden résiéből •P é« >. túl 11 — A Mariikul* betilt* ót. megélénkült ti elet. t v*Mrc|éay«s' tekvésö Stkondtftlidón is. «melynek hir-é ma mér a i ország legtévolabbi részétói vonzza a vendégeket, akik a liütiumcs íurdő kornyékében a Mecsek legszebb vidékében gyönyörködnek. Pec* és kór* nyékéről vasérnaponkint valóságos tó. megek keresik lel Sikondat- amelynek vannak allando tórdóvendégei ts. A ka- talmas modern szállóban alig van dr»a szoba a hegyoldalba epitatt csinos sí* kendhazak pedig hosszat időre elére lefoglaltak A fúrdj IHendé * endégeí hórfltt vaa Krisztin Endre egri nagyprépost, lel- szentelt puspólj, felegdt Géu dr- miniszteri osztálytanácso. G y ö r t Ttbot dt. belügyi áliamtitkár,~H tímár Béla dt. egyetem; tanár (Budapesti Mir-' g i t a v~Valér dr. kúriát biro és nafa Budapest. Zákó Elemér dr. nun- tanássof V. neje Bpest. Szia ér István dr. ssolgahiró és neje Pécs. M i h á I í I v Ernő dr. egyeUmi tanár és pete Pécs ozv Záko Józsalné magánzó Bpest. Loelr Gyűlt nv azftzies Bpeat. B u • day Béla oy _államtitkár Bpesl. Dreho ff Gábor nun, szám-, lanacaaa Se nett Bpeat. c b Mártos iáráablro neie ’ Árasba bivatatj j evet'* . " ' A sfkondal egy» kori luxusszálló- ban 1 nagyprépost szobájában talán éppen Turcsi Károly Ist-t ván-aknai csilié« alszik. Tavi Antal András-aknáról — nem is gondolja, hogy esetleg éppen Horthy Miklós belügyi államtitkárát szorította ki ... És így a többiek; Simonka Alá dár vájár István- aknáról, Sápi Mihály csillés, Mérk János vájár. Fink Márton csillés Komlóról se gondolnak már soha arra, hogy mwty- nyit tűrtek, széni védték a dolgntók, míg az alkotmány kimondta: „AMa, gyár Népköztársaság a munkásak és dolgozó parasztok állama.“-I U- VIP Sá- \r Dóig ózó népünk ie'hese- ~--------------- eléssel ün nepli a Magyar Népköztársaság Alkotmánya törvéwybe- iktatásának hatodik évfordulóját. Mindaz, amire legjobbjaink évszázadokon keresztül vágytak, amiért odaadó önfeláldozással küzdöttek tollal, de ha- kellett, fegyverrel is — alkotmányunkban öltött 'testet. Szabadság ... népi hatalom .. gazdasági, politikai és kulturális...fejlődés ... demoknltilkus államszervezet... a széilieskö- rü, állampolgári jogok — mint már elért eredmények ragyognak történelmünk legnagyszerűbb törvényének lapjain. Alkotmányunk törvénybeik- ta-tása végét jelentette annak a világnak, melynek lényegét Ady. Endre így foglalta césze: „Munkás embert ág is húzta, Egy-két ezer úr kötötte millió jobbágyát gúzsba/’ Sokat fecsegtek uraink á múltban az „ezeréves alkotmányról,“ Az „urak” alkotmánya volt ez, mely milliók háborítatlan kizsákmányolását igyekezett biztosítani: nekik nyomort, tudatlanságot, csendörszuronyt és börtönt, a népnek. Petőfi 'bátran szemébe vágta az úri Magyarországnak: „Az alkotmány rózsája a tiétek, Töviseit a nép közé vetéfek.” Ez volt az o „alkotmányuk/1 A mi. alkotmányunk menőben ellentéte a réginek. A mi alkotmányunk a nép alkotmá- nya, ^ a nép érdekeit fejezi k\. Abból a talajból nőit ez az al-* kotmány, amelyet a szovjet hősök vére és dolgozó népünk verejtéke termékenyített meg Alaptörvényünk pártunknak a felszabadulás utáni több, mint négy éves harcának eredményeként jött létre. A szovjet katonák szabadították fel' gúzs bakötÖtt népünket' a német fasiszta' és az úri elnyomásból. A NÉrfjlVK ALKOTMÁNY szovjet hősök adták kezünkbe a szabadságot, a szebb, boldogabb élet lehetőségét. És mi ..élni tudtunk a szabadsággal.” Felépítettük a rombadőlt országot, szívós harcokban megtörtük a kizsákmányoló osztályok gazdasági és politikai hatalmát, kezünkbe vettük az ország sorsának irányítását. Gazdasági és politikai harcainak eredményét pártunk zászlaja alatt, pártunk bölcs vezetésével érhettük csak el. E harcok eredményeként 1949. augusztus 20-án törvénybeiktathaftuk: „A Magyar Népköztársaság a mun :ká.sok és dolgozó parasztok állama.” Méltán vcttfvunh büszkék alkotmányunkra, s valljuk magunkénak, mert azokat az ered menyeket rögzíti, melyeket 1949-ig elértünk, de ugyanakkor utal további fejlődésünkre is. „A mi népi demokráciánk erőteljes, de fiatal csemete, és a szocialista fejlődésnek még a kezdetén jár. Ezért elkerülhetetlen. hogy helyenként, a már elért eredmények csoportosításából önként adódik bizonyos utalás a jövő fejlődésre, mint ahogy a fiatal fa is Sejteti hová veti árnyékát, ha kiterebályesedik1’ — mondta Rákosi elvtárs az országgyűlésem 1949. augusztus 17-én megtartott előadói beszédéiben. Milyen változások mentek végibe hazánkban 1949. augusz 20-ig? A termelési eszközök zöme társadalmi tulajdonná vált. A tőkés elérnék nagy- rf7’?e fokozatosan kivonult a népgazdaságból, s az államhatalomból is. Hazánk gazdasági *etelének tervszerű irányítását valósítottuk meg „a termelőerők fejlesztése, a közvagyon növelése, a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának állan dó emelése és az ország vád- erejének fokozása érdekében.” A nép vagyona lelt „a föld méhének kincse, az erdők, a vizek, a természeti erőforrások, a. bányák, a jelentős ipari üzemek” és sok más gazdasági és kulturális. erőforrás. Parasztságunké lett a föld. . „A Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka”, melynek biztosításává! örökre száműztük bányászaink életéből a szanált napokat, kenyeret. adtunk a mun kané'küü százezrek kezébe. Alkotmányunk a fejlődés további útját a termelési eszközök további társadalmasításában, a dolgozó parasztság „önkéntes társulás és közös munka alapján működő tenmelőszö vetkezetek” alakításában jelöli meg többek között. Nem véletlen, hogy m/ndannyiunk féltett kincse; alkotmányunk különös gonddal foglalkozik parasztságunk jövőjével. A szocialista ipar, a népért alkotó tudomány vívmányai csak akkor válhatnak dolgozó parasztságunk közkincsévé, ha megteremtjük a nagyüzemi gazdái kodás létrehozásával az erő- és munka gépek, a tudomány vívmányai széleskörű aika'ma- zásának lehetőségét. A termelőszövetkezeti gazdálkodás cgv ben a magasabb színvonalú egészségügyi és kulturális ellátottság feltétele is. Dolgozó parasztságunk önkéntes összefogása az idei' gazdasági évben megteremtette a jobb anyagi élet feltételeit az egyénileg gazdálkodó parasztokénál magasabb termésátlagaival. S ez az összefogás ad lehetőséget arra, hogy a magyar paraszt ne rabja, hanem ura legyen a földnek. Jusson ideje üdülésre, pihenésre. művelődésre, szórakozásra, hogy korlátozás nélkül élhessen mindazokkal a felbecsülhetetlen értékű jogokkal, melyeknek gyakorlásában éppen a kisüzemi termelés kor látai. akadályozzák. Döntő változást ielent alkotmányunk az államhatalmi, államigazgatási és bírói szervezet területén is. Alkotmányunk mély demokratizmusát tükrözi, hogy minden hatalmat a do'gozó nép kezébe tesz. A dolgozó nép küldöttei útján gyakorolja a hata’mat 2 legfelsőbb és helyi államhatalmi szervekben. Törvényeinket magunk alkotjuk, sorsunk ma már nem függ a ..felsőház örökös tagjainak” kinevezett föl- desurak'tól, püspököktől, tőkésektől sem a virilistáktól, akik mindig megtalálták a dolgo- 'zők kijátszásának, érdekei elárulásának módját. A Katán- phy Menyhárt típusú képviselők alakiá: is örökre száműztük történelmünkből. A mi képviselőink felelősek a népnek beszámolni munkájükró1, s visszahívhatók, ha visszaélnek a do'gozók bizalmával’. Az egész v:'.é.% do gozó: méltán nevezik a Sztálini Alkotmányt a legdemokratikusabb alkotmánynak. A mi alkotmányunk mintaképe is a Szovjetunió alkotmánya volt. Az állampolgári (ogok megvalósítására csak az az állam törekszik és csak az képes, amely nem a doigozó többség kizsákmányolásán alapszik, hanem amely a munkásosztály vezetésével felszabadítja a dolgozókat minden kizsákmányolás és elnyomás alól. Alkotmányunk az állampolgári jogok élére a munkához, a pihenéshez, az üdüléshez, a szociális ellátáshoz és a művelődéshez való jogot állítja. Természetes ez azért, mert a többi jogokkal (személy-, szólás, sajtó-, gyülekezési- és egyesülési szabadság) csak akkor élhet do’gozó népünk, ha ennek feltételei megvannak. Al kotmányunk nemcsak kijelenti a jogokat, hanem mindig megjelöli azt is, hogy hogyan biztosítja állatnunk s jogok gyakorlását. Igen lényeges dolog ez. A kapitalista államokban senki sem állítja, hogy a dolgozóknak nincs joguk a munkához, csak éppen munkaalkalom nincs, s emiatt munkanélküli miiliók hányódnak a nvomortanyákon. fillérekért dől gőzt alják a tőkések a többit. Nem mondta senki a Horthy-rerdszerben, hogy a dolgozóik gyermekei nem tanulhatnak. csak éppen pénzük nem volt hozzá. Ma a dolgozók iskoláin sajátíthatja el népünk azt a műveltséget, melyet ?. „kultúrfölény‘'-poiiiika megtagadott tőlük. A kapitalista államok nemcsak nem segítik. hanem egyenesen akadályozzák 3 jogok gyakorlásét. Betiltják a gyűléseket, újságokat. a do'gozók igazságáért szót emelőket börtönök melyére vetik. Képmutató kampányaikban odáig elmennek, hogy a szabadság bajnokainak tüntetik fel magukat a gyarmatok népeit kíméletlenül elnyomó imperialista hatalmak. A példák ezreit idézhetnénk arra, hogy a gyakorlatban hogyan valósítja meg népköztársaságunk a házasság és a család, az ifjúság érdekeinek védelméről szóló rendelkezéseket, hogyan biztosítja a nemzetiségek jogait, a nők egyenjogúságát. S e példák meggyőző ereje lelkesíti dolgozóink millióit az alkotmányban lefektetett kötelességek teljesítésére. Könnvű felismerni a jogok gyakorlásának és a kötelességeik teljesítésének szoros kapcsolatát. „A nép vagyonának megvédése, a társadalmi tulajdon megszilárdításai a Magyar Népköztársaság gazdasági erejének fokozása, a dolgozók életszínvonalának emelése. műveltségűk gyarapítása, és a népi demokrácia rendjének megerősítése” olyan kötelességek, amelyek meg valósítása a jogok gyakorisának bővebb lehetőségét teremti meg. Minden megtakarított fillér ázt ielen'ti. hogy tö'.'b jut üdülésre. egészségvédelemre, kul túrára, é !e t'szi n von a 1 u;rk emelésére. Elmondhatjuk ma már: „van hazánk, van ‘mit védenünk”. Ezért teljesíti dolgozó népünk szívesen honvédelmi kötelességét, ezért övezi do'gozó népünk szeretete nép« hadseregünket. DnlfS, ozo népünk szívébe ----------- zárta nagy törvényünket: az alkotmányt. Ezért ünnepli évről-év- re munikafelaján’ásókkal, nagy szerű teljesítményekkel munkásosztályunk, dolgozó paraszt •Ságunk és értelmiségünk alkot mán vünk ünnepét. Államunk erősífesével, a szocializmus épí tósável szilárdíthatjuk csak meg azokat a vívmányokat, amelyeket számunkra alkotmányunk biztosít. I^rnt* Oée*.
