Dunántúli Napló, 1955. augusztus (12. évfolyam, 181-203. szám)
1955-08-07 / 185. szám
NAP LÖ 1955 AUGUSZTUS 1 2 PÁRT ÉS PÁRTÉPITÉS * Folytassuk a pártoktatási év előkészítését A szigetvári járás pártsze-r-1 vezetei jó munkát végeztek a 1 pártoktatási év előkészítésében és ennek következtéiben az aiapszervezetek nagy többségében a propagandisták és a hallgatók kiválasztását 'lényegében befelezték. A szép eredmény javarészt annak köszönhető, hogy a .járási párt-végrehajtó bizottság a Köznontt Vezetőség márciusi határozatának szellemében segítette az oktatási év előkészítőMunkája nagy hatással volt a kommunistákra, a pártonkí- vüliekre és az értelmiségiekre, akik növekvő érdeklődést tanúsítanak a tanulás iránk A járási párt-végrehajtó bízott ság tagjai például Szegény elvíárs, a járási párt-végrehajtó bizottság ágit. prop. osztályának vezetője személyesen keresték fel az alapszervezeteket. Horváth elvtárs, instruktor különösen eredményesen segítette a pártszervezeteket, főleg a propagandisták és a hallgatók kivá’asztásá'ban. Éz éreztette hatását a tót- szentgyörgyi termelőszövetkezeti alapszervezet munkájában is. ahol a kommunistáik többségét bevonták az oktatásba. Elbeszélgető bizottságok szinte va’amennyi faluban álakultak. Ezek után a falu vezetőivel egvütt e'beszé'get- ■tek a párttagokkal, a párton- kívüli dolgozókkal. Munkájuk még most sem szűnt meg. A szentlászlói gépállomáson például arra törekszik az elbeszélgető bizottság, hogy a már oktatásba bevont elvtársakkai továbbra is személy szerint' foglalkozzék, hogy azok érezzék elhatározásuk jelentőségét és megtiszteltetésnek tartsák b tanulást. A Dártszervezetek vezetőségeinek és az elbeszélgető bizottságok munkája nyomán a propagandisták is szerza,mP«IMl ké«7’>,"“k Í»-» lí* megszépült életének példáit. Hasznos munka ez, mert a helyi tények alapján a hallgatók könnyebben megértik majd az elvi kérdéseket. A jövő oktatási év előkészítésében a szigetvári járási párt-végrehajtó bizottság és a pártszervezetek munkáját tehát az eredmények jellemzik. Ennek ellenére, néhány pártszervezet jelentős hibákat is követett el. Nem a politikai meggyőzés* * * helyezik mindenkor oktatási évre. Számos propagandista napi munkája mellett helyi anyagot gyűjt. Néhány községben f a propagandista vezetésével é három-négy tagú brigád ala- (f kítását határozták el. amelyik “ felkutatja a falu múltját, ösz- szegyűjti a dolgozó emberek I előtérbe. hanem egyesek adminisztratív úton próbálták az új oktatási évet előkészíteni. A járási párt bizottság egyes tagjai ugyan kijártak az alapszervezetekhez az oktatás előkészítése idején, ellenőrizték is azt, de segítségük nem volt elég tervszerű és tartalmas. Természetesen ez érezteti hatását a pártszervezetek munkájában is. A mozsgói falusi pártszervezet titkárának, Kiss elvtársnak az a véleménye, hogy „megszerveztük az oktatást, beosztottunk az eivtársakat, most már az oktatás kezdetéig semmilyen munkára nincs szükség”. Tévednek a mozsgói eivtársak: a pártoktatás előkészítése nem fejeződött be a hallgatóik kiválogatásával. Továbbra is beszélgetni, törődni kell velük, taggyűlésen, vezetőségi ülésen ismertetni a helyzetet, hogy nagyobb felelősséggel, tudatosan készüljenek a tanulásra. Meggyőző, politikai munkára van szükség, egészen az első szemináriumig! A pártszervezetek néhol megsértik az oktatás önkéntességének elvét. Ahelyett, hogy a kommunisták és a legkiválóbb pártonkívüliek körében megfelelően megmagyaráznák mennyire fontos, hogy minden kommunista tanuljon, elsajátítsa a marxizmus-leni- nizmus elméletét a párt szervezeti szabályzatának megfele- 'ően — sok esetben a párttagok meghallgatása nélkül oszt ják be őket a pártaktatástoa. A somogyapáti párttitkárral — anélkül, hogy véleményét figyelembe vették volna, — egyszerűen közölték, hogy a rP örténetünknek két sze* rep'.ője van. Egyik az öreg bányász, aki lábadozó be_ teg, a másik a 'kutató, aki társáv al a bányászok meséinek összegyűjtésén fáradozik. A beszélgetés színtere az I. sz. Belklinika folyosója, ideje egv manapság nem ritka villámlá- jOS, dörgéses vasárnap este. — A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGBÓL mintegy 1 500 négyzetméter tüll- és csipkefüggöny érkezett Pécsre a RÖVIKÖT Vállal thoz. A függönyöket a kiskves kedelmi vállalat már a jövő hét közepe táján forgalomba hozhatja. Ugyancsak a Demokratikus Köztársaságból női bunda-nadrágok is érkéz-, nese tek és ezeket a kiskereskedel- é mi vállalatok már árusítják t Szóval nincs bánvász— Nincs bizony! műselyem harisnya is várható. jövő oktatási éviben hol fog tanulni. A párttitkár viszont másik oktatási formában szeretne tanulná. A pártszervezetek vezetőségi tagjai nem ismerik eléggé a jövő évi oktatás UMknbMző formáit és így nem tudnak megfelelően fi glalkozn» az elvtársak- ksl. Ez nagyon érezihető a széni dered termelőszövetkezeti pártszervezet munkájában, aho: még a titkár elvtárs sem ismeri a jövő évi oktatás különböző formáit és csak nagyon ált alánosán szervezik a pártoki atást. Az oktatás előkészítésének fontos része a DISZ fiatalok “-levonása a párt- és Dísz-oktatásba. Tavaly a járási párt- végrehajtó bizot tság és a járási DISZ bizottság is elhanyagolta a fiatalok marxista-leninista oktatását. A járási párt-végrehajtó bizottság a járási DISZ bizottság azonban most sem fordít kellő gondot arra, hogy a fiatalokat bevonja az oktatásiba. A görösgali áviami gazdaságiban például a DISZ alapszervezet vezetősége nem törődik a fiatalokkal, nem szervezi az oktatást, a pártszervezet vezetősége pedig tétiemül nézi, nem ad nekik támogatást, A járási párt^végr ehajtó bizottságnak és a pártszervezeteknek ncáftifka.’ roiwryózó rmin- kával kell biztosi tajvlok a jövő évi tvírt oktatás sikerét. Az elkövetkezendő néhány hónapiban minden lehetőséget kihasználva készítsék fel a hallgatókat a tanulásra, rendszeresen foglalkozzanak velük. Csak akkor lesz eredményes a jövő évi pártoktatás, ha a pártszervezetek meggyőzik 8 párttagokat, a pártonkívülie- ket a tanulás szükségességéről és fel tudják kelteni az érdeklődést a marxizmus-leniniz- mus elmélete iránt. GUNGL FERENC az öt'hónEipos pártiskofla tanára. A kutató a vihar végét várva az öreg bányásszal erröl-ar- ról vált szót. Ami az ember szívén, az a száján is: előkerül a bányászmese. a bányászmesék gyűjtése, a kutató nagy gondja. Fájdalommal kell ha!, ania az öreg bányásztól, hogy bányászmese nincs, ö csak . „ -----i.rt. :--------------, Nagyot dördül az ég. is. Gyermek lerdhansnya és t _ H()gy mft akar ez a7 jdő?, érkézese f újabb hatalmas villámlás, i igzengés. Megszólal a bányász: — A Mezőgazdasági Szerári’,i — öreg ember vagyok, né- gyárhan megkezdték a meleg-J hány nyarat már megértem, de sajtoló műhely tetőszerkeze-a régen láttam ilyen bolond idő:! tének átépítését. Az eddiginél a Villámlás, reccsenés. El- jóval magasabb lesz és a na-,(aludt a villany. Kint is. bent gyobb ablakok beépítése révén a s sötét van. több világosságot kap a mű- ,i — Jó, hogy van villémhá- hely. A korszerűsítési munka- ,lrító! latokat előreláthatólag aueuszj _ Már az jó! Ha az a mit tus végére befejezik. I tudom kicsoda ki nem taláil— ALUMÍNIUM-HETET ja, bizony most baj lett volRENDEZ a Pécsi Kiskereske-# na itt mert ez idevágott, delmi Vállalat augusztus 7-től t — Mit is csinálhattak az em- 14-ig. Ez idő alatt a Kiskeres- ^ berek régen az ilyen vihar- kedelmi Vállalat háztartási és j ban? » edényboltjaiban minden mé- | Az öregnek megoldódik a retben kapható majd alumi- f ayelve nium háztartási áru és jurist? j — A csoda tudja, igaz-e, felszerelés. Augusztus 7-én r } >em-e, de az öregapámtól hal- pécsi vásárban külön alumi- j ottani, hogy a villám régein nium-pavillont állítanak fe' i lágyon ijesztgette az embere, ahol az alumíniumból készüli éket. A szegény azt mondta, árucikkek szintén megvásárol $ hogy válogatás nélkül csap behatók. f e a koldusba, a gazoséba. A — Három új körzeti orvos f ü’zdagba mégis inkább, men rendelőt létesítenek Pécsett f innak arany van a zsebében. Néhány hét mulrva befejezik Steinmetz Kapitány téri, a?' Ibárruri Dolores utcai és az Ágoston téri rendelők építését, f zsebünkben! vi meg húzza a villámot. Újabb villámlás, döngés. — Jó, hogy nincs ara«y a EMESE A A felhők szakadoznak. Pécs- bányatelep fölött világosodik már. Az öreg folytatja: _ p gyszer is volt, — így mondta öreg apáim, — hol, hol se, arra már nem emlékszem. — egy igen gazdag ember. Volt neki egy szép kisleánya. A kisleány anyja meg_ halt. A gazdag nagyon féltette leánykáját. Igein vigyázott rá. Mindent megadott neki, amit a tehetsége megengedett. Hiába volt a nagy vagyona, ott volt mellette a rnég nagyobb féisz! Szerette volna tudná, mi lesz a kisleány sorsa. Egyszer mennek „ faluban, egy ház előtt megállítja öko: egy öreg javasasszony. Dicsén a kisleány szépségét: — Derék, aranyos szép lányka! Bocsássa meg, uram, hogy szólok, de mondanék valamit! — Azzal a leánykát előreküini az úton, a gazdagnak meg ezt súgja a fülébe: — Nagyon vigyázzon rá, mert a vfö'lám fogja szegénykét agyonütni! Megrémült a gazdag, de bízott a pénzében. Azzal majd megvédi valahogy a leányát. Volt ott a faluban egy jó gépészkovács Magához hívatta-' — Mit tudsz a villám ellen? — Ezen bizony gondolkodni kellene! Az embert elengedte. Az gondolkodott. Közben ő a szomszéd falubn men! a leányával vásárra. Az eavik sátorban volt egy jövendőniondó. Bementek. Az asszony nagyon oícsérte a kisleányt, aztán kiküldte. A gazdag két nagy arannyal fizetett, hoev a javas- asszony jobbat mondjon, mint a másik mondott. Az mégse tudott mást mondani: — Nagyon vigyázzon rá, mert a villám fogja szegénykét agyonütni! JtlpywdjpmLik, Szőke kislány, a fürge, négy éves Marika nyit ajtót. Apja is feltűnik már az előszobában. Középtermetű, barna férfi, kedves mosoly bújkál szája szegletén, amely — ha komoly férfi — akkor sem tűnik el. B. Szabó István komlói vájár délutános a héten. Alig, hogy a ragyogó tisztaságú konyhában elkezdünk beszélgetni, jön az asszony mindenféle jóval megrakva. Sokan voltak a hús- és zöldségboltban, de megkapta, amit venni akart vasárnapra. Vidám e. alád a Szabóéké. A kemény munkában eltöltött napok sok örömet tartogatnak számukra. A legnagyobb örömet a gyerek jelenti. Aztán melyik asszony nem örülne, amikor pénz áll a házhoz. Náluk pedig nem ritka dolog az ilyesmi. Persze, ennek is megvan az oka, akárcsak a pénztelenségnek. Mert mit mond az asszony? — Nem akarom dicsérni, de rendes ember a .férjem. Az üzem sem panaszkodik rá. Nem bumlizik, hazaadja pontosan a fizetését... Mit mond jak még róla? Valóban, ez a legtömörebb jellemzés. Az már ebből következik, hogy férje a múlt hónapban lett a szakma kiváló dolgozója, ami 1731 forinttal jár. De nemsokára itt a bányásznap. Hűségjutalmat osztanak. Már a szóra is felcsillog az asszonyka szeme. — Nem is tudom elhinni, hogy több, mint 4000 forintot kap majd, pedig hát igaz. Akik becsületesen megdolgoztak érte, megkapják. B. Szabó István nemcsak ezévben tette meg kötelességét, hanem tavaly is kiérdemelte a másfélezer forint 'hűségpénzt. — Na és mit szólna, ha most megtudná, hogy júliusban két igazolatlan hiányzása volt a férjének? — kérdem komolyan az asszonyt. — Meg is halnék! Először szégyenletemben, másodszor meg bánatomban. De tudom, hogy ő nem csinál ilyet. Nem véletlenül mondta az utóbbi mondatot. Mert ha nem tudná sok bányászfeleség, neki is része van abban, hogy férje hűségjutalommal örvendezteti meg a családot a bányásznapon, vagy sem. Amikor B. Szabó hazatér a bányából, nemcsak tiszta, csinos otthon, jó ebéd vagy vacsora, — kedves családi fészek várja, hanem munkája iránt érdeklődő feleség is. Szabóné sokszor előbb tudta meg férjének egy-egy napi elővájási teljesítményét a ver senytáblákról. mint a férje. És érdekes: 6 sohasem strá- zsál az újfürdőben fizetéskor, mint sok más asszony. S mégis kezéhez jut a pénz. Nemcsak azért, mert a férje nem iisza el fele fizetését, hanem azért is, mert helyette az asszony szeretettel, gondoskodással, asszonyi, anyai szivével „fizet“. Ezért gyarapodnak fokozatosan Szabóék. 1948-ban, ami kor összekerültek és penészes kis szobában laktak, csaik álmodtak szépen berendezett parkettás, összkomfortos szobáról. De azóta hány álom vált valóra, mint az övék is! Négy éve jött ide a komlói bányába B. Szabó István a csongrádi bútorüzem akkori élmunkása. Hol vannak már a lakás- és bútorgondok? Akkoriban sokszor hajtogatta a szárnyait bontogató Komlóban az asszony: menjünk haza lakni! Most? Már semmiért sem menne el innen. Megszerette a fiatal várost. A hűségjutalomnak azért természetesen már van helye. Üj télikabétot vesznek mindhármuknak. Hisz nemcsak •nyáron sétál együtt a család, hanem a verőfényes enyhe téli napokon is. j.; És lehetne még sorolni a terveket, amelyeket még év elején szőttek és most a hűségjutalom vált valósággá. Szabóék utcájában, a komlói Fürst Sándor utca 3-ban laknak Tibei József ék. Tibai két évig vájártanuló volt. Tavaly kapott 500 forintot, idén már többezer forint gyümölcsözi egészévi jó munkáját. Tibai- ék fiatal házasok, — érthető, hogy még sok mindenre van szükségük. A konyhában már gyönyörű bútor áll, a bányász nap után megveszik a szobabútort, lehet hogy csőbútort, mert akkor még egy kis hízóra is futja. A következő házban talán rádió, fényképezőgép szerepel a családi tervekben. A hűség- jutalom szebbé, boldogabbá teszi a becsületes komlói bányászok életét;:: Megérdemlik. W. V. Embernagyságú hsresát fogtak a múlt héten a dunai halászok. A negyven kiló súlyú hatalmas halat aüíg tudják hárman is megemelni a Csemegéből t konyháján. A harcsa hossza 189 centiméter — kb. 300 adagot készíthettek belőle. VASBARLANGRÓL Megrémült a gazdag. Bezárkózott, három nap, három éj jel törte a buta fejéi, aztán hivat _ ta az embereit, a gépészkovácsot, bányászokat, mindenkit. — Bányásszatok sok vasat, csináljatok a föld alá egy nagy, kényelmes, ajtós vasbarlangot! Erős legyen, négy-öt méter föld legyen „ tetején! Az mindert t kibír! Úgy kell megcsinálná, mint valami óriási csirkeborítót, de vasból! Három erős sarotopántra járjon a hér más ajtaja! A villám elől oda fogom elrejteni egyetlen lányomat. Úgyis lett. Elkészült a vas- barlang. A népek mosolyogtak rajta. Ha jött a vihar, a gazdag már vitte is be a leányát. Világosságot gyújtott neki, ő meg ment vissz.a a házába. A gépészkovács, a bányászok, meg akik ismerték, sajnálták a leánykát. Sokszor monaták: _Kegyetlen ember! Mit csinál a gyerekével! Nem lesz az jó hely ott lent. Ki megy be a vasbarlangba a villámlás elől? Annak , szegény teremtésnek is de más volt a sorsa, amíg az anyja élt! Bú csú lett a faluban. Álltak a sátrak. Jön a gazdag a leányával. A falubeliek sorra me. .sélik a vendégeknek, hogy milyen kegyetlen a gazdag, hogyan félti a leányát, mit építtetett. A gazdag búcsúból magához hívatja a jóstót. Az asz s7onv dicsérte a kisleányt, aztán kiküldte. A gazdag ennek már három nagv arannyal fizetett, hogv jobbat mond ion, mint a többiek mondtak. Ez is csak ennyit szólt: — Nagv on vigyázzon rá, mert a villám fogja szegénykét agyonütni! A gazdag egészen beleremegett. Nem is tudta, mit csináljon mérgében a javasasszonynyal. Tuszkolta gyorsan kifelé. Most már a legkisebb felhőre is küldte le a leányát a vasbarlangba. A lányka hiába mondta, hogy nem fél az időtől. ő inkább ott lenn fél egyedül. Az apja csak oda vitte, ha jött a viharfelhő! Senki nem ment. volna le a gyermekkel, az meg csak sírt, kesergett, ott lent, és sokszor gondolt az édesanyjára. Egyszer is jön ám a vihar. Recsegnek a fáik, porzik minden! A gazdag fut a 'leányával a vasba rtlangba. Beteszi, és ro han vissza a házába. A kisleány egy darabig lent maradt, de elfogyott a gyertyája. Jön az ajtóhoz, kijön a barlangból, mert — úgy mondta az öreg- apám, — belülről is ki lehetett nyitni az ajtókat. Az apjához nem mert visszamenni. A szél még mindig nagyon keverte a port. Tudta, hogy az apja nem ■láthatja meg a por miatt. Elszaladt hát ki a kert félé a temetőbe, az anyja sírjához. Ott kesergett a szornorúfűzfa af.att. Jó sűrű lombja volt annak, tuata. hogy ott nem éri a legnagyobb eső sem. Döngölt, vil_ lámlott jóbbra-balra. Nagyon nagy vihar jött. A kislány csak állt a fa alatt, gondolkodott édesanyjáról. A gazdag nézett ki az ablakán, figyeí.t a vasbarlang felé. Egyszer csak végig szánt az égen egy nagy tűzgolyós villám, levág egyenesen a vasbarlangba. A gazdag hamar eltakarta a szemét, és egész testében megremegett a rettenetes dördülésre. — Hát már gondolhatja az ember, mi lesz. ott, ahol a vil_ lám ennyi vasba belevág! (Ránéz az öreg „ kutatóra, és így folytatja): — Nem emlékszem pontosan, hogy is mesélte öregapám, de valahogy úgy volt, hagy a gazdag kijött a házából, látta, hogy az egész vasbartangot szétvágta a vffllám, és megolvadt a vas, folyt, fortyogott, akár a csete-lekvár. Amikor aztán arra gondolt, hogy kislánya is ottveszett, hogy a pénzével nem tudta megmenteni, azon a helyen megütötte a guta. Meghalt. Amikor a vihar eüment, a te metőből indul haza a kislány. Megtuota, hogy mi DBritértt.Sajnálta, el is siratta az apját, mert mégis csak apja TOft, de a legközelebbi viharnál mér annak örült, hogy nem kéül le- mennie a vasbariangba. A bányászok föttneve/lták az árvát, „kit később elvett a gépészkovács fia. Nem kellett féi- náök a villámlástól sem, mert a házukra igazi aranyosvégú villámhárítót szerelt az urr Boldogan éltek ott, amíg meg nem haltak. A Bdlklináka ftflyosójén mér csak ketten állnak az ablaknál: a bányász és a kutató. Ki világosodott a vihar után. A látogatók mind elmentek. — No, elment ez a ve_ szett idő! Hlyen .,történetes dali gokat“ tudnának mondani magának az öreg bányászok még, de hát ez nem lírádba való, A kutató is Wlas&SRtt szerencsét! Az ajtón kíJSpv© arra gondol, hogy lám, még a várva- várt Gyurkovics-hangversenyt elmosó vasárnapi viharnak is volt valami haszna! A villámlásra. dörgésre kibújt a szög a zsákból, előkerült egy valódi bányászmese az öreg bányász régen nyitogatott meeebarisz- nyájából! A többiért — most már ismerősként —, ugye elmehetünk“ Vargha Károly
