Dunántúli Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-31 / 179. szám

4 NAPE'«5 1955 JÜLIUS 31 kísérlet a bőrgyárban Fordítsunk nngvobb gondot a behordnsra és cséplésre Nagyszerű Kicsiny, féltetős házikó hú­zódik meg a krómos üzem falánál. Az ablakon bepillant­va furcsa kis gépet, Vajda József és Túrós Ernő mű­szaki vezetők miniatűr kísér­leti szárítóberendezését látjuk egy vasállványon. Munka után ide zárkózik be Vajda elvtárs, hogy késő estig elme­rüljön kísérleteibe, pontosab­ban egy szárítási szabadalom kidolgozásába. Nem is oly régen, amikor még nem ismerték az üveg­lapos szárítást, ez a munka­folyamat igen lassú és nehéz­kes volt. A nedves bőröket egy teremben felakasztották és mikor már megszáradtak, csak akkor kerülhetett sor a további munkára. Az üveg­lapos szárítás már igen nagy fejlődést jelent — folyama­tossá teszi a bőrszárítást és idejét mintegy hat órára csökkenti. A két műszaki vezető azon­ban ezt is elégtelennek tart­ja ... Az új kísérletnél Túrós Er­nő elvtárs végzi a konstruk­ciós munkákat, a szakmai, elvi kísérletezés pedig Vajda elvtáns gondja. — A szárításnak ma már tudománya van, melyet Lykov szovjet tudós fektetett le — ismertetett meg munkájával Vajda elvtárs. — Az ő kuta­tásai alapján kezdtünk mi is a munkához. A mi szabadal­munk — melyet már a Talál­mányi Hivatal is tárgyalt — a secotherm-eljáráson alapul. Ennek lényege, hogy a szárí­tandó anyagot közvetlenül melegítjük, ami által a szárí­tás ideje megrövidül. — Kísérleteink két irá­nyúak: úgy alkalmazni a secotherm eljárást az új gé­pen, hogy gyorsabb legyen a szárítás és az ne menjen a minőség rovására, másodszor automatizálni ezt a művele­tet. Az üveglapos szárításnál a nedves bőröket meleg le­vegőáram szárítja, az új szá­rítási módszer — amely már nélkülöz: a szárító alagutat —l4cét lehetőséget egyesít. A szárítás egy forgó kúphenge­ren történik, melyre felülről levegő áramlik, alulról pedig meleg fáradt gőz melegíti a felragasztott bőrt. Szükség esetén az utolsó szakaszban infra lámpákat is lehet felsze­relni a száradás tökéletesítése céljából. így egy-egy bőrnek a szárítása hat órától 10 perc­re csökken. A kísérletezést már. tavaly kezdték el, nem soká rá azon­ban megtorpantak. Az történt ugyanis, hogy Túrós és Vajda elvtárs közösen megjavította az űveglapos szárító teljesít­ményét., Mikor az üveglapos szárító megkezdte munkáját, 14 óra volt a bőr száradási ideje. A két műszaki vezető hozzálátott a kutatáshoz, hogy lecsökkentsék ezt az időt. Sikerült. Megtalálták, hol szökik a szárítóba hamis levegő, módosításokat hajtot­tak végre és 20.000 forintos költséggel 14-ről hat órára csökkentették a szárítási időt. A baj akkor kezdődött, mi­kor értékelni kellett a két műszaki vezető újítását. A Bőripari Igazgatóság hosszas huza-vona után a honoráriu­mot csak nyolc hónappal ké­sőbb. a másik részletet pedig újabb hat hónappal később engedélyezte.­De történtek más dolgok is. Egy alkalommal felszólalt va­laki a termelési értekezleten és kijelentette: Túrós Ernő csak a maga újításával törő­dik, a dolgozókét félredobja.“ ... és ettől kezdve abbama­radt a kísérletezés. A kis la­boratórium egyre ritkábban látta vendégeit. Vajda elv­társ is csupán a Tudományos Akadémiának végzett kutató munkával foglalkozott... Sok havi fáradságos és igen értékes eredményeket ígérő tudományos munkát fojtott meg a megnemértés, a nem­törődömség. Vajda és Túrós elvtárs kísérlete meghatvá­nyozná a bőrgyár teljesítmé­nyét, sokszázezer forint meg­takarítást hozna az ország­nak. És erről — szűklátó­körűséggel, kicsinyeskedéssel nem mondhatunk le! A két műszaki vezetőnek minden támogatást meg kell adni! Az igazgatóság megtette az első lépéseket, most a pártbizott­ságon és a minisztériumon a sor. A Könnyűipari Miniszté­rium Bőripari Igazgatósága sürgősen rendezze a korábbi újításokat. Ha rendelkezésére áil az utókalkuláció, ne az előkalkuláció alapján becsül­je fel az újításokat — mint ez Vajda és Túrós elvtársak esetében is történt, — hanem tényleges megtakarítás alap­ján. A másik feladat az, hogy az üzemi pártszervezet sze­rezzen megbecsülést az újí­tóknak, ne engedje és ne néz­ze ölhetett kezekkel azt, hogy becsületes* elvtársakat egye­sek alaptalan rágalmakkal il­lessenek. A két műszaki vezető kí­sérletezésének előmozdításá­val segítsék újra kibontakoz­tatni a bőrgyáriak nagyszerű alkotókedvét, segítsék újra felvirágozni az újítómozgal­mat. A rendkívüli csapadékos ** júliusi időjárás kétség­telenül nagyban hátráltatta az aratás zavartalan befejezését, a behordást és a cséplés meg­kezdését. Az elmúlt hónapban megyénkben mintegy 160 mm csapadék esett, ami az 50 éves átlagnak csaknem három szorosa. A rendkívüli időjárás olyan intézkedéseket tesz szűk sógessé, amelyeket rendes esztendőben nem alkalmazunk Több helyen mellőzik a kombájnokat, és sokan a ké­zi aratást részesítik előnyben, ahelyett, hogy a kombájnok teljes kihasználásával igyekez nőnek az aratást meggyorsí­tani. Bár a szempergés a Bánkuti fajta búzákban még most is csak elenyésző. — a kalász alatti szalma, valamint a kalászorsó szilárdsága a sok esőzés következtében meg­gyengült és kézi vagy akár aratógéppel történő aratás ese­tében is igen sok a kalász­törésből eredő szemvaszteség. De kézi aratásnál a kalásztörés veszélyén túl még az a veszély is fenyegeti a búzát, hogy az alsó kévék nedves földre ke­rülve 1—2 napon belül csí­rázásnak indulnak. A továb­biak során a behordásnál és cséplésnél fellépő további szemveszteség két-háromszoro- sára növekszik. A legjobb meg oldás tehát a még aratlan gabona kombájnnal történő learatása. így elesik a kézi és aratógép aratásnál mutatkozó kalász törésből eredő, majd a behordásnál és cséplésnél mu­tatkozó szemveszteség. Ezekben a napokban a kézi aratásnál 7—8 százalékos, sőt több is lehet a szemveszteség. Az elmúlt napokban a mágo- csi Rákosi tsz-nél megmértem a kombájnok után a szemvesz teséget, ami az eléggé dőlt gabonában sem volt több a je­lenlegi körülmények között a négy százaléknál. Ez a szem­veszteség, bár a megengedett­nél egy százalékkal több, még így is sokkal kevesebb, mint­ha az aratást aratógéppel vagy kézzel végezték volna. A tsz-eknek, gépállomásoknak tehát bdztosítaniok kell, hogy a még lábon álló gabo­nájukat minden órát kihasz­nálva kombájnnal arassák le. A legjobban elmaradt járá­sokban az egyik gépállomás adjon segítséget a másiknak, felszámolva az e téren mu­tatkozó sovinizmust. A z aratás befejezése mel­** lett igen fontos kérdés a behordás és cséplés meg­szervezése. Az esős időjárás következtében a behordás alig 15 százalékát végezték el. Az elmúlt évben ebben az időszakban 63 százalékát hord­tuk be a gabonának. Több he­lyen főleg az árpáknál a leg­alsó és a legfelső kévék csíráz­nak s ha nem szárítjuk a gabonát, ha nem kezdjük meg sürgősen a behordást és csép- lést, igen komoly terméski­esésre lehet számítani a már learatott gabonákban. A tsz-eik egész tagságát mozgósítani keld a keresztek szárogatásá- ra és egyidejűleg az összes fogatokat a behordás meggyor­sítására. Addig, amíg a ned­vesség miatt rendszeres kazal- behordás nem történhet, a fo­gatok egyrészét úgy kell be­osztani, hogy ponyvázott sze­kérrel a cséplőgépre hordja­nak és ha a keresztek már szárazak, teljes erővel a kazal behordást kell megkezdeni. A legfelső kévéket, vagy ha ! szükséges, több nedves kévét is fel kell állítani és csak már 1 megszáradása után hordjuk a . cséplőgépbe illetve a kazalba. Külön gondot fordítunk a leg- ; alsó kévék hordására, mivel ezekben már sok a esirós szem és aaokat a legvégén kell el- csépelná, illetőleg külön kis ' kazalba rakni. A behordás meggyorsítására a gépállomások vontatóikkal, ' teherautóikkal adjanak segít- , saget a tsz-eknek a fogatok teljes mozgósítása mellett, de ha ez nem elegendő, a tsz-ek vegyék igénybe erre a célra, 50 százalékos kedvezménnyel rendelkezésre álló TEFU teher autókat is. igen helyes, ha a patronáló ipari üzemek ezek- • ben a napokban teherautóik­kal sietnek segítségére a tsz-eknek. Természetesen még tovább­ra is még lendületesebben folytatni keM az összes csép- lésben részt nem vevő trakto­rokkal és az egyéni termelők behordásaiban részt nem vevő fogatoknak a tarlóhántást ée gépállomásainknak lehetőleg úgy kell megszervezniük a munkát, hogy a nappal cséplő traktorok, amíg a tarlóhám- tást be nem fejezik, éjjel tar­lót bántsanak. A másodveté»ek eivégzésé- re, illetőleg sikerére ilyen kedvező időjárás » közeli elmúlt években nem volt, mégis csupán 70 száza lókra állunk a tervek teljesí­tésében. Fontos tehát, hogy á takarmányalap biztosítása ér­dekében a tss cte termelésé tervüknek megfelelően, sőt ezen túl, de az egyéni terme lök Is minél nagyobb mérték­ben vessék el még ezen a hé­ten másod vetésüket, mert minden késés már a másod- termés rovására megy. Baross József megyei föagronómus. G. E. A „Csepel Robogó“ Pécs utcám <r Útnak indult a pécsi fcaiack-c A Mecsek sok kincse kö- ** zül a kőzetek mélyébe ágyazott feketeszenet régtől fogva ismerte és becsülte Európa. A déli fekvésű lejtők meszes talaján díszlő másik kincs nem adja, hanem inkább gyűjti a meleget — magába szívja a pécsi napnak normá­lis időjárás esetén a szicíliai­val vetélkedő fényét. Ahogy a barackosok rózsaszín virágfel- hője átadja helyét a színesedő, hamvasodó gyümölcsöknek — úgy derül kedvre jó termése reményében a permetezgető pécsi tüke, a műszak után kert­je fácskáit nyesegető bányász és tisztviselő. Június elejétől azután karkosorakban vagy tolókocsikon megindul az őszig meg nem szakadó barackára­dat, ellepi a kispiacot, a vásár­teret, a kirakatokat, mert a koránérő Mayflowertől kezdve * később pirosodó Triumphig és Sunbeamig — amit csak megálmodtak fajtát kertész­kedő hazaiak és külföldiek — az mind otthonratalált s gyö- keretvert a Mecsek kedvező- talajú barackosaiban. Meg­hódította vagy száz esztendeje Pécset — és most a felnyílott vámsorom­pókon keresztül bizo­nyára meghódítja Eu­rópát is. Erre nem számított senki — sem az Or­szágos Tervhivatal, sem a Külkereske­delmi Minisztérium, sem valutaügyeink legfőbb intézője, a Ma gyár Nemzeti Bank. Valahol addig kerin­gett az a megállapít­hatatlan eredetű kó­sza előítélet, hogy a pé-isi barack rostjai gyengébbek a buda- vidékinél, szacymazi- nál, míg „tényként“ el nem fogadták az eléggé körül nem te­kintő illetékesek. Pe­dig a Mecsek kincse már a felszabadulás előtt mesés vagyont hozott néhány leleményes ex­portőrnek, aki túltette magát az előítéletek mellett a terme­lők legelemibb érdekein is. Villányi István elvtársé, a Ba­ranya Megyei Mezőgazdasági Termékeket Értékesítő Szövet­kezeti Vállalat igazgatójáé az érdem, hogy most, amikor any- nyira szükségünk van minden rubelra, cseh koronára, dol­lárra — újra felfedezte kivite­lünk számára a pécsi barackot. milyen kiagyalt történetnél. Barack van rogyásig s hogy ez a rengeteg gyümölcs valóban Ha a tőkések exportáltak an­nakidején — akkor mi is tu­dunk: többet is, jobbat is! A mesékben varázsütésre pattan elő a hét kívánság bár­melyike. az élet k erényen megdolgoztat érte: ezért szebb a munkateremtette valóság bár ......... rí * *'Sijv el is jusson a hűtővagonokig, pár hét alatt az átvevőhelyek egész sorát állították fe! Rác­várostól fel a Kispiricsizmáig. Mecsekalja a környék termését veszi át, a Tiborc utcai no6zt- róba az Alsó- és FeLső-Makár barackja vándorol, Bálics 7 alatt a bálicsi dűlő és a Szkó- kó-tető gyümölcskertészeit vár­ják. Szamárkútra megy a bá­nyavölgyi és Havi-dűlői ba­rack, Szamárkútra hordják a basamalomiak és a Jankovics- telepiek. Most a bálicsi nosztróban fi­gyeljük — hogy veszik át a ba­rackot. Mérlegelik itt is, mint a piacon, de mielőtt a mázsára kerülne — alaposan megrostál­ják. Megrostálják — talán fur­csa, de találó. Fürge lánykezek egy-egy kartonlap ki­vágott üregein mérik meg a gyümölcsöt — derékbőségben. Ha át esik — eggyel lejjebb kerül a szabványsze- rint méretezett osz­tályzólapon. Most még csak C, D és E nagy­ságúak akadnak — a gyümölcsök átmérője még nem haladja túl a 61, 56 vagy 51 millimétert. Sokan ki­várják, míg legnagyobbra nem duzzad, a leveses, kövér barack, hogy számításuk sze­rint 12 forintot kapjanak a kilónkinti kilenc és tíz helyett. Pedig csak háromnegyedrészt érett gyümölcs állja meg törő­dés nélkül.a hosszú utaztatást — a teljesen érett tónkrerot- hadna s még el sem ér­te a határt. Átveszik ezt is — de nem kivi­teli áron. De honnan a sok átvételi szakértő? Mivel az ígért, szak­képzett átvevők még ma is Pesten vannak, két diáklány: Wiszt Mária, Korhecz Ilona és egv idősebb: Pintér Istvánné könyvből megtanulták — majd gyakorlatban meg­tanították a többieket is. A zöldelő Mecsek útjain ka­nyargó autónk Kispiricsizmán fékez. Gonda Vilmosné, a 14-es Autójavító többszörös sztahanovista hnegerfúrójának felesége itt a főnök. — Hozzák-e? — Mázsaszám! — Fizet-e? — Meghiszem! — Hol a könyv? — Tessék nézni! Nézem is, látom is, hogy ér­demes kivitelre termelni ba­rackot. Antal Pál Széchenyi aknai bányász kis házvégj ba­rackosából eddig tíz mázsa után 3000 forintot kapott. Láda hátán láda. Gondos ke­zek rakják teli egyszínű, halo- vány zöld, vagy hamvaspiros gyümölccsel még arra is ügyel­ve, hogy a barack lágy hajla­tai egy irányba mutassanak. Élére állíthatod a rekeszt — ki nem bukik belőle egy gyü­mölcs sem — hosszú vasúti út­ján sem ütődik össze rothadást Indító zúzódással barack a bar rackkaL Hideg pince nyúlik a hegy gyomrába — ez \_ybarack mentsvára, ha nincs elegendő jég. Mert jég is kell ide, hűtő- vagononkint 140 tábla, már­pedig köztudomású, hogy Pé­csett majdnem könnyebb ta­lálni 140 aranyrúdat. Ha nem hűthetik le, beérik, és a kivi­telre alkalmatlan áru százezres károkat okoz. Ez az érv ha­tott, amíg hathatott: a sörgyá­riak egyszer pótműszakot húz­tak rá, csakhogy meglegyen a 140 tábla. Most a harkányi földművesszövetkezet falusi kocsmára méretezett kis üze­me éjjel-nappali munkájától függ — indulhatnak-e a vago­nok? A harkányiak eddig áll­ják a sarat, de ha kell, hát Mo­hácsról és Szigetvárról hordják össze táblánkint a kincset érő jeget. _______ Még a rakodóhelyre sem ért szállítmányával az ex­portgyümölcs és már hány ember aggodal­ma, megfeszített mun­kája kíséri?! A vas­úton még megvizsgál­ja a vámhivatal, meg szemléli a Növény­egészségügyi Szolgá­lat, ólamzárolja a raktárfőnök, huzatja a mozdonyvezető, Budapest- Ferencvároson ujrajegelik és amikor Szabnál kilép, illetve Sturovónál belép Ma­gyarországról Cseh­szlovákiába — gáz­kamrában fertőtlení­tik az esetleges növé­nyi kártevőktől..; — Bevált-e a pécsi barack? Növelhető-e jövőre kivitelünk? Hogy készüljünk fel? Ki, mit csináljon, szerv mát tegyen? Erre felel­jen Heller elvtárs, úgyis mint a Zöldexport Szövetkezeti Vál­lalat szakértője, úgyis, mint a pécsi barackexport egyik el­indítója, sehszlovákle és Bécs tudomásom szerint pécsi barackot kér. Tehát leg­alább annyit ér, mint a buda- környéki, trzatymazl, tzesebb a világpiacon korábban megje­lenő olasz gyümölcsnél — te­hát 1956-ban sokkal többet küldhetünk ki, az idei húsz vagonnáL Hogy mit csinál­junk? Amikor a városnak nem kell jég, akkor gyártson le a jéggyár annyit, hogy elegendő legyen az egész jövő nyárra és raktározzuk el a vágóhíd hűtő raktárainak egykében, vagy készítsünk elegendő őszi jég­vermet. És telepítsünk minél több barackost..: — Igen — a Mecsek koránl- sincs kihasználva, sok a még betelepíthető kopár rész és a már elkezdődött facsemetejut­tatási akcióval a fajták egyön­tetűségét is megteremthetnék. Ha jól vizsgázik a pécsi ba­rack, a mi barackunk, akkor a városi tanácsnak igen rész­letes tervet kell majd kidol­goznia e történelmi gyümölcs­vidék kultúrájának soha nem látott fellendítésére ... Tolatómozdony lök fehér hűtőkocsit a rakodó elé. Száma a MÁV nyilvántartásai szerint GJ 175 132. A miénk szerint: hetedik, a hetedik külföldre in­duló pécsi barackszállítmány. Berakják, lezárják, oldalára bárca kerül: Irány: Sturovó, Csehszlovákia. A Mecsek kin­cse útnak indul, útnak indul melyik a pécsi barack és amerre megy, magával viszi mindazt a szép­séget, ízt és zamatot, amely hírnevet szerez városunknak, forintot a hegybélieknek és va­lutát, sok valutát a hazának^ Oroszlán Imre

Next

/
Thumbnails
Contents