Dunántúli Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-31 / 179. szám

1955 JtJXIUS 31 N A PL’Ó Mi már csak a hírét hallot­tuk, de az idősebb korosztály személyes tapasztalatából jól eszében tartja még most is azokait az időket, amikor csép­ié« után a gabonafelvásárló vigécek hada lepte el a falusi nagy vendéglőket. össze vasú rolták az azévi termést nagy­ban és kicsinyben, sokszor még aratás előtt: lábon is. A bizo­mányosok raktáraiban olcsó pénzen összegyűjtött gabona szétáradt egész Közép-Euró- pába, és „ mi búzánkból őrölt lisztet sütötte fel kenyérnek a néhai Osztrák-Magyar Monar­chia „örökös“ tartományainak valamennyi népe. Az első vi­lágháború utáni idők amerikai és kanadai dömpingje leszűkít­hette külföldi piacainkat — az acélos, nagy sikértartalmú ma­gyar búza mindig keresett cik­ke maraot njég Franciaország sütőiparosainak is. Pár eszten­dő óta azonban visszafordultak a gabonát szállító szerelvények. A hegyeshalmi vámhivatal év­könyved- nem kiviteleinkről ír. nak, hanem azt tüntetik fel. hogy hány és hány ezer vagon búzát hoztunk be Franciaor­szágból, rozsot Argentínától, csakhogy egyensúlyban tart­hassuk nemrégiben még búzá­ban bővelkedő országunk ke­nyérellátását. Dolgozó parasztok számadást készítenek a cséplőgép mellett. Jó a termés, futja belőle az állampolgári kötelezettségeken felül szabadeladásra is. Több kenyér kell, mert jobban élünk A gabonafron'.on beállott ha­talmas változások főleg a ma­gyar mezőgazdaság forradalmi átalakulásából következnek. — Mert igaz ugyan, hogy egy kevéske fölöslege azelőtt is volt a gazdáknak és sok fölös, lege a Jculáknak — az ország élelmezéséhez elégséges és ki­vitelre is jutó summát a nagy- birtokosok vitték a piacra. Mi ozokief a bérleményeket és nit- bizamányokat éppen tíz esz­tendeje jogos tulajdonosaik, a dolgozó piarasztok kezére ad­tuk. A báró Biedermann é* a pécsi püspök beláthatatlan bir­tokain ezernyi kis parasztgaz. daság született megyénkben is, de búzát, gabonát együttesen sem visznek piacra annyit, amennyi kielégítené az ország élelmezését. Nem adnak el annyit, mert a ktsparcellákon nincsenek meg az igazán nagy terméshez szükséges gépi ta aj munka lehetőségei. Nem visz annyit a piacra, mert akiket 1945 előtt puliszkán és kukor:- caikenyéren tartott a nyomor, maguk is kenyérfogyasztókká váltak. De ha vinne is — száz­ezrekkel többen élnek ma bolr­felállította az állami szabaafel. vásáriást, hogy az élelmezés­hez szükséges tízezervagonokat előteremtse. Hogy jártunk azonban mind­járt tavaly? ügy, hogy a ve­tésterület megvolt ugyan, de a termés nem oda került, ahova szántuk. Hagytuk, hogy a kö­telező beadás tekintélyes ré­szét kukoricára ütemezhessék át, sokszor azok is, akiknek bőviben volt termése. A kuko­ricát nem tudtuk begyűjteni és év végén megengedtük, hogy akármivel pótolja, csak Eltolja valahogy a gazda. A zöme nem rendezte ekkor sem, akkor fo. rinitosítottuk a hátralékot, hogy majd a pénzügyi szervek be. hajtják. Egy részét behajtot­ták, a javát nem és így vég­eredményben messze a 90 szá­zalék alatt teljesítettük csak a begyűjtési előirányzatokat. Jó — majd talán Eltolja az a mennyiség, amit szabadon gyűjtünk be. Bizony az nem pótolta, mert a kupecek árfel- hajtása egyszerűen elszívta a kenyérgabonát az állami sza- badfelvásártás elől. Nem ma­radit más, mint a külföCd. —■ hói és a Eleiktől, hiszen hatal­masan megnőtt a városok, a városokat környező iEiarvioé- kek lakossága. Pártunk jól tudta és tudja, hogy a gabanagondóknak gyö­keresen a termelőszövetkezés országos győzelme vet majd csak véget, ha a milliónyi gaz da közös gazdaságokba egyesí­tett parcelláin vetésforgó alak­ján, nagyteljesítményű gépek­kel termelheti a búzát, hozzá­adva azt, amit a nagybirtok soha sem adhatott: a saját ma gának dolgozó parasztember hatalmas munlkakedvét. Mivel az ország addig sem maradhat kneyér nélkül, törvényben írta elő vetésterületek nagyságát, Amíg a szigetvárt járásban számtalan kulák a jószágaival etette fel a búzát, a rozsot, ad dig kénytelen volt az állam kü! földről búzát importálni. Ké­zenfekvő, hogy idén ezen min­demképpen változtatni kellettt. A régi világ urai hasonló helyzetben egy csapásra meg­oldották volna a dolgot: ki­nyitották volna a vámhatáro­kat a kanadai búza előtt, amely fele annyiba sem ke­rül, mint a miénk. Az egyéni gazdát, aki kezdetleges eszkö zeivel nem veheti fel a ver­senyt a világpiaci árakkal — saját zsírjába fojtották volna. A dolgozó parasztokkal szövet­séges munkásosztály állama soha nem nyúl ilyen gazda- nyomorttó eszközökhöz. Mivel jó termésünk lévén, itt van az ország határain belül az ele­gendő gabona, egyrészt erélye­sen megköveteli, hogy minden­ki hiánytalanul remaezze ke- nyérgabonaibeadását, másrészt megteremtette a sabomafelies- legetk egyrészénelk kötelező ál­lami felvásárlásának rendsze­rét. A kettő együtt hoz annyi búzát, amennyi elegendő a nép élelmezéséhez. Az ellenséges híresztelések — és az igazság Ez az az új rendszer, amellyel kapcsolatiban akkora E>ort ver­tek fel egész megyénkben a kulákok. Drávacséhibem Nagy Lajos kulák a nyílt falugyűlé­sen uszított ellene, mondván: leseprik a gazdák padlását, hogy, betevő falatjuk sem lesz egész esztendőre. Mindenfajta settegéssel, suttogással, ,jólér. tesüitséggel", vagy nyílt izga­tással szemben az az igazság, hogy a dolgozó parasztok ke- nyérgabonafelesllegénak csak egy részét veszi igénybe köte­lező szabadfelvásárlás révén az állam. A fölösleget nem Pest­ről és nem Pécsről találják ká, hanem a községi tanács végre- h aj tóbizotts ága ál lapítja meg a gazda szociális helyzetét, te- kintetbevéve azzal együtt, hogy ebből hány százalékra kell ér. teljesítési szerződést kötnie. Szó sincs itt semmiféle padlés_ lesöprésről! A termésből félre­teszi a gazaa a jövő évi vető­magot, teljesíti belőle idei be­adási kötelezettségét az esetleg tavalyról maradt hátralékok­kal, magkölcsönnel, fraiajmun- kadíjjal együtt. Ami ezen fe­lül megmarad — még nem fe_ iesleg. Felnőtt családtagonként 220 kiló, minden önálló kere­settel nem rendelkező, eltar­tott családtag után pedig 180 kiló háztartás: szükségletet kell számolni és csak az ezen felül megmaradó gabona egy részét igényli szabadfelvásárlásra az állam. Ha jól megnézzük, vég­eredményben tehát nemcsak az a 220, vagy 180 kilóg szükség­let marad vissza, hanem an­nak egy része is, ami a sza- baafelvásárlás mellett fölösleg, ként megmarad. Szántód! Ala­jos felsőszenímártoni gazdáinak például 37.39 mázsa kenyérga­bonája termett összesein. Eb­ből kötelező beadása 8.51 má­zsa, gép- és munkás részre 4.15 mázsát adott, vetőmagnak 400 kilót tartott vissza, a négy fel­nőttre ég a -két gyerekre Ebedig 12 mázsa 40 káló a háztartási szükséglete. Félrenakatott. te_ hát az udvarban 29 mázsa hat kátló kenyérgabonáit — ez nem számít bele a fölöslegbe. Ma­radt neki még 8 mázsa 33 kiló gabonája, amit amúgy is el­adásra szánt volna. A végre- haj főbizottság rá 70 százalék 'kötelező szabadétedást irány­zott elő 5.83 mázsában. El is vitte a begyűjtőhelyre a köte­lező beadással együtt és ma­radt neki még a 12.40 mázsa háztartási szükséglet mellé két és fél mázsa. Még ha a gyere keket is teljes embernek vesz- szütk, akkor is hátukra fejen- kint két és fél mázsa kenyér- nekvaló maraot otthon, ami bőségesein elegendő újig. Mi lett volna, ha története­sen a háztartási szükséglet fél- retevése után már nem maradt volna feleslege? Nyilvánvalóan nem vetettek volna rá ki egyet len szem kötelező szabadiéivá _ sérülést sem. Mivel volt, jó áron megvette tőle a kötelező részt az állam ós őtöle a jövő aratásig, illetve cséplé6i.g sen. ki semmiféíe kenyérgabonát nem követellhet. Felmerül a kéndés: hát a kulákoknál, akik már a műit esztendőben is kimutatták fo­guk fehérjét azzal, hogy — mint Somogyhatvanbam — jó­szággal etették meg a kenyér­gabonát, — hagyjanak-e feles­leget a végnehajtóbizottságok? Semmi esetre sem! A kulákok­nál a felesleg 10fl százalékát igénybevesszüik, kötelező sza badfelvásárlásra, mert, ahogy Sztálin elvtárs mondotta, .amíg kulákok léteznek, addig a gabanabegyüjtés szabotálása sohasem szűnik meg“, ők azzal a készlettel, amit náluk hagy­nánk, az árak felverésére spekulálnának. // Államnak szabadon bladouJ? q bl/'za AßAßÖL: , A &mZM£Ny£KBOL • *0rß4cK4 -cj 7£j Aga# Jól jár a gazda az eladással Az újság napról-napra hozz., az olyan híreket, hogy „idős Kovács István szentlőrinci gazda részére négy mázsa ál­lami szabadeladást irányzott elő a végrehajtóbizottság, de ő öt mázsa hatvan kilót adott el szabadon az államnak." Ez is és még scikezer E>élda mutatja, hogy az állam nem ingyen leé­ri a gabonát, hogy nem hoe' áldozatot a gazda, ha felesle­gét a Terményforgalmi Válla­lat raktárába viszi. Az árat úgy állapították meg, hogy ab. ban megtalália egész évi fá­radtsága gyümölcsét a gazda és jól találja meg benne! Amíg tavaly, közvetlenül csépié; után kb. 220 forinttal indultaik a gyenge termés ellenére a búzaárak, addig az állam mosí vagy 280 forint készE>énzt, vagy E>edig 360 forint értéket és pénzt ad érte az egyéni gaz­dáknak. Mikor kap 360 forin­tos árat? Ha igénybeveszi a kedvezményeket! Kezéhez, fi­zetnek 240 forint készpénzt, ehhez jön 30 forint utalvány, amellyel akár megfelelő meny- nyiségű gépállomási mélyszán­tást. vagy műtrágyát vehet igénybe. Ez már 270 forint. Kap ezenkívül 20 kiló korpát hivatalos áron. A húsz kiló kor pából — mint ezt minőén gaz_ da tudja, — 40 liter tej lesz, amelyből szabadpiacon 120 fo­rintot áruihat ki a gazda. Ez összesen 390 forint, amelyből a korpa ára jön csak le, azaz 30 forint. A gazda tehát, ha él ezekkel a kedvezményeikkel, 360 forint értéket kap egy má­zsa búzájáért, ha nem kell a kedvezmény, akikor 200 forint készpénzt kap helyette. Nyu­godtan mondhatjuk, — soha ilyen árat nem kapott érte a gazda. Ha hozzátesszük azt is, hogy tavasszal nagy volt a mű­trágya-, különösen a pétisó- hiámy, akkor látjuk, érdemes igénybe venni az állam által biztosított kedvezményeiket. — Hegy ki-ki könnyebben eliga­zodhasson rajta, itt közöljük az igénybevehető műtrágyákat is. Ezek szerint 100 kiló, az állam nak szabadon eladott kenyér­gabona után vagy 66 kiló szu­perfoszfátot vásárolhat 11.88 forintért 41.58 forint helyett, vagy 66 kiló kálisót 9.90 forin­tért 39.60 helyett, vagy 50 kiló pétisót 18 forintért 48 forint helyett. Nem kell messzi pia­cokra fuvarozni, az állam hely­be megy érte, és a kötelező mennyiségen felül a gazda el­adhat neki annyit, amennyit akar, ugyanezt az árat kapja meg érte. Itt csak azok járnak rosszul, kik tavaly rengieéeg hátralékot gyűjtöttek, mert ne. kik kevesebb marad szabadel­adásra, mint a kötelességüket Eiantosan teljesítő dolgozó pa­rasztoknak. Sok helyen úgy számoltak annakidején, hogy majd ke­nyérgabonával helyettesítik az árpa, a kukorica, a zabbeadás valamelyes részét Helyettesi* tend lehet, de csak abból a mennyiségből. ami a kötelező szafoadlfelvásárlási kötelezett­ség teljesítésén kívül marad. At/rMP A CA204 SO-ZZet MúraÁcvt ■2-0*9 *oem itfs/pfvrr: A kötelezd értékesítést törvény írja elő Népi demokráciánk állama nem azért a° ilyen szép árat a kenyérgabonáért, hogy be­csalogassa a raktárakba, ha­nem azért, hogy meg ne sértse vele a dolgozó parasztok ter­melési kedvét. Ugyanis — a feleslegek egy részének átadá­sa az állam részére nem egyes gazdák jó- vagy rosszindulatá­tól van függővé téve, hanem ez — törvényben meghatáro­zott, áliamE>olgári kötelessége. A begyűjtési meghízott közvet­lenül a cséplés után a végre- hajtóbizottság álta! meghatáro­zott százalékarányban előírja, hogy feleslegéből hány mázsát kell eladnia a csépel tetőnek az állam részére és erről értéke­sítési szerződést állít ki a hely szánén, amellett ezt bevezetik gazdakönyvébe is. Az értékesí­tési szerződést alá kell írnia a termelőnek és aki spekulációs célzattal 24 órán belüli nem szál iítja be a beadással egyidejű­leg, azokat úgy kezeljük, mint alti őriként eltaszítja az állam nyújtotta kedvezményeket. — Ezért haladéktalanul elszámol­tatjuk és kenyérgabonájáért csak 240 forintot kap mindenfé le kedvezmény elhagyásával, amelyből levonjuk az elszá­moltatási költségeket is. Aki ki akarja vonni magét az ország élelmezéséből, aki inkább azt akarja, hogy külföldről hoz­zunk be gabonát — az ne vár­jon az államtól kedvezménye­ket. vám, ezért lehetőleg kerüljük el nagyobb nedvességtartalmai gabona leszállítását. A beadott: gabonától megköveteljük a 98 százalékos tisztaságot. Ha en­nél szermyezetteöb, akkor * kötelező beadásra vitt kenyér­gabonáinál százalékomként és mázsánként 30 fülért, szabad, felvásárlásra adottnál E>edig az átvételi ár fél százalékát von­ja le százalékonként a Ter­mén yíangtaimi Vállalat. De nemcsak levon, hanem hozzá is ad. Ha a gazda 78 kg hektó, liter súlyú búzánál kedvezőbb súlyút ad be. akikor hetvenki­lencig a hl-súly mindén fél kilogrammos emelkedése után 30 fillért kap még mázsánként (tehát 79-es fajsúlynál 60 fil­lért), azon felül Eledig 81-ig fél kilónként további 60 fillért. 81- es hl-súlyú búzáért 3 forint felár illeti meg mázsánként. • Bő termését takarítja be Bát­rán va dolgozó parasztsága és a rengeteg eső ellenére egyre előrébb haladnak a csépié* munkálatai is. Amikor a mér­leg nyelve világosan a tavalyig nál jóval nagyobb termést mu­tat, szégyen lenne az országra, szégyen Baranya minden dol­gozó Elárasztjána, ha nem telj#- sítemé beadási kötelezettségét, az állami szafoadfeivásárlás tér. vével együtt. A magyar mun­kásosztály, amely annyi á!do­1059 /Wi* Az átvételek során Felső­sben tmántonbar is, másutt is sok tisztázatlan kérdés merült fel, amelyre most válaszo­lunk. Az államnak búza kell és nem ivóvíz — ezért termé­szetes. hogy levonja a beszál­lított kenyérgabonából a sza­bályos 14 5 százalékos víztar­talmon felüli nedvességet:. Ez ellen nem is tiltakozik egy gazda sem, annál több a félre­értés a tárolhatóság miatt. A 14.5 százalékon felüli nedves. ségtartaknű búza, rozs még sok kezelést, tehát költséget Já­ratot hozott eddig Is dolgozé panasats águnk felemelkedésé, ént. joggal várja el a falu né- Elétől a nagyobb darab kény»* rét és a dolgozó parasztság ahogy ezt Tengeri község fel­hívása mutatja, — meg is adja ezt. Augusztus 20-áriak, ami­kor népünk alkotmányát, • munkás-panaszt szövetséget fia nepli — egyben annak a* Ün­nepnek is kell lennie, hogy, raktárakban van az újig aWg kenyér, s nem kell többet ide­gen országból, drága valutáiéit behoens a búzát.

Next

/
Thumbnails
Contents