Dunántúli Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-31 / 179. szám

5 1955 JULIUS 31 NAPLÓ PARI ÉS PÁ RTÉPl TÉS Délután pártsajtó terjesztése Galambospnsztán tárom óra felé jár az idő. Meg­érkezett a na pi posta. Ujságkötegigel a kezé­be« egy fiatalasszony, Bakos Istvánná — a sajtófelelös — sorra bekopogtat minden ott­hon ajtaján. Véletlenül sem hagy ki egyet sem. Miért is tenné?' Galambospusztán min­den család asztalán naponta ott fekszik az új6ág. amely összeköti ezt a falutól, város­tól távolfekvő kis tanyát az országgal, világgal, eljuttatja a párt szavát a galambos­pusztai emberekhez. Várják is minden nap az újságot, legtöbbjük egyetlen napot sem zár ‘le úgy, hogy át ne böngészné a pártsajtó írásait. Berta Istvánná késő este jár haza — mert a kony­hán dolgozik, — de ő sem hunyja le szemét olvasás nél­kül. Az ötvenöt év körüli Sza­bó bácsi a fogatosoknál dol­gozók. zsebében mindig ott az újság, s ha egy percnyi sza­bad ideje akad, elolvas né­hány sort. Nemrégiben meg is tréfálták Szabó Jánost. „El­felejtettük megrendelni magá­nak a Szabad Népet” — mond­ták neki. „Az hiányozna még... !” — válaszolt az öreg. És nemcsak Szabó bácsi vá­laszolna így. Galambospuszta harminchét családi otthoná­nak asztalára naponta ötven újságot — Szabad Népet, Du­nántúli Naplót, Népszavát — s e- mellé hetente egyszer harmincöt különféle hetilapot tesz le Bakosné, a sajtófele­lös. Most ennyit, néhány hó­nappal ezelőtt a felét sem.... Márciusig ugyanis nem volt gazdája Galambaspusztán a sajtó terjesztésnek. Hónapról- hónapra fogytak az előfizetők. „Mi lehet az oka?” — kér­dezgették egymástól vezetőségi ülésen a pártvezetőség tagjai. Téljes választ csak a taggyű­lésen kaptak: Sokszor nem kapok újságot, hiába fizetek elő” — mondták többen is. Zákányi elvtárs, a sajtófele­lős nem törődik azzal, olva­sunk-e, vagy nem — mondták mások. — gyakran akkor hoz­za a lapot, amikor már al­szunk, mi pedig munka után, a pihenés előtt szeretnénk tá­jékozódni, olvasni...” Ez volt a nyitja annak, hogy csak ti­zenhét napilap járt Galambos­pusztára, — a Szentegáti Kí­sérleti Állami Gazdaság egyik üzemegységébe, — de ha így marad, egy hónap múlva en­nél is kevesebb lett volna. Nem maradt így: A pártvezetőség első gond­ja volt: kiválasztani egy olyan sajtófelelőst, aki lelkiismere­tesén elvégzi munkáját. • Sok ember közül Bakosnéra esett a választás. Bakos István párt titkát elvtáns szabadkozott, miért éppen a feleségét gon­dolják a legalkalmasabbnak erre a munkára. Takács elv­társ és a vezetőség többi tag­jai válaszoltak: arról van szó, hogy Bakosné elvtársnő — bár még pártonkívüli — ed­dig is minden pártmegbizatást pontosán és jól teljesített, ezt is teljesíteni fogja, a vezető­ség is segít neki. Arról is szó esett, hogy az emberek poli­tikai nevelése, a munkáihoz való viszonyuk javítása feltét­len megkívánja, hogy minden családnak naponta járjon az újság. Határoztak: Bakosné sajtófelelős lett. S 021't » minden nap fel­keresi Bazsika Istvánékat, Há­mori Gyuláékat és a többi galambospusztai családokat, teljesíti a pártmegbizatást. ke­zükbe adja az újságot. Nem volt könnyű három hónap alatt tizenhétről ötvemre sza­porítani a napilapok előfizetői nek számát. Németh Jánosék- nál — és másutt is — úgy vélekedtek: ..Minek rendeljek újságot, meghallgatom a rá­diót". Bakosné és a pártveze­tőség tagjai — akik szintén foglalkoztak és foglalkoznak a pártsajtó terjesztésével — min­denkinek megmagyarázták: igaz, meghallgatják a rádiók -okát tanulhatnak, tájékozód­hatnak. de a Szabad Népben vagy a Dunántúli Naplóban minden nap a legfontosabb bel- és külpolitikai kérdések­ről, gazdasági, kulturális és politikai életünk eseményeiről olvashatnak. A rádió műsor­számai kötöttek, nem akkor hallgathatnak például küloo- V tikr f tájékoztatót, amikor akarnak, hanem amikor van, újságot viszont akkor is elol­vashatok, amikor bei önnek a határból. Sőt kint a földeken is a pihenők alatt. „Többnek megmondtuk — vélekedik Ta­kács elvtárs. — hogy a szó leggyakrabban elrepül, de ha valaki elolvas valamit, bizto­san megjegyzi, mit olvasott. Ezért fontos a rendszeres sai- fóolvasás.” A pártvezetőség és Bakosné elvtársnő saitófelelős először a párttagokkal váltot­ok szót. Nincs is most Ga- 'ambesousztán egyetlen párt­tag, aki ne olvasná a pártsai- tót. Szabó Jánosékhoz, Bakó Józsefekhez, Bazsika Istvánék hoz és számos családhoz két- három újságot visz Bakosné. Ennyit rendeltek, többet akar­nak olvasni. Bazsikáék és mások is nem­csak előfizetik, hanem el is olvassák, a Szabad Népet, a Dunántúli Naplót vagy a Sza­bad Földet. .,A munkásszállá­sokon gyakran láttam — mondja Beck Béla brigádveze­tő — hogy munka után cte­portasan olvassák az újságot”. Mihajkovias György éjjeliőr is azzal állít be minden este a tehenészeikhez: „Olvastátok az újságban ...?” S mert tud­ja, hogy az aznapi lapot még nem olvasták — mert dolgoz­tak — ő beszél a politikai ese­ményekről. A genfi értekezlet napjaiban minden este tájé­koztatta a tehenészeket, mérői tárgyalnak Genfben, mit hatá­roztak. Bakosné arra is ügyel, hogy egyik hónapról a másikra ne csökkenjen, hanem emelked­jen az előfizetőse száma. Pén­zes efvtárs például elköltözött a gazdaságból, eggyel keve­sebb előfizető lenne. Csak len­ne, ha Bakosné számításba nem vette volna, hogy Egri Gyula viszont most jött az üzemegységbe: ő fizetett elő a .Szabad Népre. A napokban három fiatal technikus is ér­kezett Galambospusztára. — „Munkájuk jó átlátásához fel­tétlen szükséges — vélekedik Bakosné, — hogy rendszere­sen olvassák a pártsajtót. Be­széltem velük: jövő hónapban '.Tárommal több újságot rende­lünk . ..” Persze egyedül Bakosné elv­társnő nem győzné, de segít a pártvezetőség. Alig van tag­gyűlés, ahol ne beszélnének a sajtó terjesztéséről, — olva­sásáról. Mostanában arról esett szó, hogy a cséplőgépnél állású szünetekben csoportos sajtóolvasásokat tartanak. Horváth Vince kommunista, cséplőgépkezelő gondoskodik erről. A pártvezetőség és Ta­kács Alfréd üzemegység veze­tő lépten-nyomon tapasztalja, hogy a politikai nevelőmumká- ban sokat segít nekik a párt- sajtó: tájékozottabbak a dolgo­zók, nem „dűlnek be” külön­böző rémhíreknek. Ezért fog­lalkoznak rendszeresen a sajtó terjesztéssel. De nemcsak ez­ért . -.: „Miénk lett a vándorzászló“ As Afránfit Keményítőgyéi doigoe&i pénceveffBenybera vám­nak április óié tg Ásásául Ke- ményífiSgyárral. Megtörtön* sí értélaeSéss is. Ami üzemünk kü­lönösen az önköltség és a for góesrfcöz csöBflkemtésséíben éri el szép eredményt. A párosver semy másodig negyedévi érté­kelése alapján az Agrárja Ke. ményitőgyár bizonyult jobb­nak és így eónyeráe a vándor, zászlót. Most a III. negyedévibein to­vább folytatjuk a pároever- eemyt. Célunk az. bőgj' az ex­portárut kiváló mmőeégtoer gyártsuk és tervünket határidő ellőtt teljesítsük. Bojtár Rezső Meghalt Truckenbrod Károly elvtárs| a munkásosztály régi harcosa A pécsi belvárosi pártalapsz erveze t vezetősége és párttagsága mély fájdalommal közli, hogy Truckenbrod Károly elvtárs, a munkásmozgalom régi harcosa, a bel­városi pár talapszervezet tagja, hosszas betegség után nyolcvankét éves korában elhunyt. Truckenbrod Károly elvtárs hatvankét éven át a munkásosztály hű fia, harcosa volt. Még húsz éves sem volt, amikor már érdeklődni kezdett a munkásmozgalom iránt, s azóta is a párt és a szakszervezeti mozgalom egyik legjobb harcosaként dolgozott. A Horthy-bíróság több al­kalommal vadat emelt ellene, mert a munkásság jogaiért és szabadságáért szállt síkra. Á felszabadulás után — idős kora ellenére — minde­nütt ott volt, ahol segíteni kellett. A belvárosi pártszer­vezetben minden egyes taggyűlésen pontosan megjelent, tanította, nevelte elvtársait. Ha pártmunkára került sor, nem ismert fáradtságot. A legutóbbi tanácstag választások előkészítése idején is résztvett a népnevelömunkábaji. A belvárosi pártszervezet kommunistái cs mindazok, akik ismerték Truckenbrod Károly elvtársat, soha nem feled­keznek meg róla, emlékét örökké megőrzik. Truckenbrod Károly elvtársat kedden, augusztus 2-an délután 4 órakor kísérjük utolsó útjára. Sajtóterjesstési versenyre hívjuk n megye állami gazdaságait A SventegM Kísérleti Állami Gazdaság ■‘rl pártvezetőséga megbeszélte a pártsajtó terjesztésének fontosságát s olyan határozatot hozott, hogy terjesztési versenyre hívja a me­gye valamennyi állami gazdaságát: Vállaljuk: 1. Pártszervezetünk minden tagja megren­deli a pártsajtót.* A gazdaság pártvezetősége, az ava.pszervezetck pártveze,tőségei olyan irány ban foglalkoznak párttagjainkkal, hogy ne hetilapot, hartem napilapot — Szabad Népet vagy Dunántúli Naplót — fizessenek elő. 2. Párttaggyüíésen megbeszéljük párttagsá­gunkká, ‘hogy a pártonkívüli dolgozók között folytassanak agitációs munkát, segítsék elő, hogy minél több pártonkívüli dolgozónk elő­fizess? és olvassa a pártsajtót. Alkotmányunk ünnepéig augusztus 20-ig — a kommunistáit, a párt- és szakszervezeti aktívák segítségével — elérjük, hogy a gazdaságunkban dolgozó minden egyes családnak naponta járjon leg­alább agy újság, Szabad Nép vagy Dunántúli Napló. 3. Szervezést és agitációs munkánkat a kö­vetkező hónapokban is folytatják. Biztosítjuk, hogy az előfizetők száma egyik hónapban se csökkenjen, sőt a lehetőségekhez mérten emel­kedjék. Szervezési és agitációs feladatokkal megbízzuk az alapszervezeti pártvezetősége­ket, pártcsoportbizálmialkat, népnevelőket, szakszervezeti bizalmiakat és a munkacsapat- vezetőket. 4. A gazdaság pártvezetősége és az alap­szervezetek vezetősége kéthavonként vezető­ségi ülésen megtárgyalja a pártsajtó terjesz­tés munkáját, s rendszeresen segíti, ellenőr­zi a megbízott sajtófelelősök munkáját. 5. A pártalapszervezetek vezetőségei ágiid- dós és szervező munkát fejtenek ki olyan irányban is, hogy az 1953—56-os pártoktatás­ba beosztott hallgatók — párttagok és párton- kivüliek — közül szeptember liónaptól kezd­ve lehetőleg minél többen rendeljék meg a „Tartós békéért, népi demokráciáért” című hetilapot, mert az e lapban megjelel cikkek nagy segítséget nyújtanak minden hallgatónak a pártoktatási anyag elsajátításához. 6. A megye állami gazdaságai közötti párt­sajtó terjesztési verseny értékelésére felkérjük a megyei pártbizottság ágit. prop, osztályának vezetőjét és a Dunántúli Napló Lapkiadó Vál­lalat vezetőjét. A versenyt először augusztus 20-án, utána minden negyedév végén értékel­jék. Kérjük megyénk valamennyi állami gazda­ságát, csatlakozzanak versenyfelhívásunkhoz. Az az állami gazdaság, amelyik elfogadja ver­senyfelhívásunkat, a Dunántúli Naplón ke­resztül válaszoljon pártszervezetünknek. ROSSMANN JÓZSEF MDr-titkár, RAVASZ FERENC igazgató NYÚL GYULA ü.b-elnök. Most már 1 dolgozók kö­vetelik, hogy törődjenek ve­lük, adjanak minden nap új­ságot a kezükbe. Május má­sodikén — mivel elsején mun- kasztost van — nem jelenik meg a Szabad Nép. Az idén ezen a napon tizen-tizemket.- ten keresték Bakosnét: „Nem jött újság?" — kérdezték. — Mindennapi szükségletnek ér­zik a galambospusztaiak a --.ajtóo'vasást. Nem véletlen: a jó sajtófelelős — Bakos Ist­vánná és a pártvezetőség ne­velte — és neveli ma is — így a dolgozókat. Á szénbányászáéi trösztök jelentik: Az üzemek közötti párosverseny július 29-i eredményei: PÉCS napi havi KOMIA) napi havi András-akna 101.3 103.4 ni-as üzem 92.4 92.3 Széchenyi-akna 108.2 103.8 Il-es üzem 105.5 96.7 István-akna 110.8 104.7 Béta-akna 117.7 105.2 Bcke-akna 111.2 103.8 I-es üzem 110 111.4 Petőfi-akna 100.4 101.8 Szászvár 101.2 102.5 Tröszt 107.7 103.6 Tröszt 100.5 99.8 Az Anna-aknai bányászok 41.9 (havi 76.3). a nagymányo- kiak 106.8 (havi 94 5), a mázaiak 115.4 (havi 100.3), a feltáró üzem dolgozói pedig 87.2 (havi 87.4) százalékra teljesítették napi tervüket. Ezen a, napon a tatabányai bányászok napi 113 (havi 98.8) százalékra teljesítették tervüket. István akna... A szállít6kas a második szin­ten megáll. Hámori Gvőző. h keleti mező bAnyamestere elő. rélép, és 23 év óta nem tudni hányadszor mondja: —■ Hát ekkor kezdjük. A kezében meg-megíemdülő láanpa fénye mind beljebb ei_ kázík az első keleti segéd-ke- resztvágathan. A 1 Stas telepi feltárásnál Dé nes Flórián vájár birkózik a széníallal. Múlt hónapban még csillés volt, de jól vizsgázott és máris felelősségteljes munkát bízták ré. Sztahanovista. A munkahely én nem is taíál hi­bát a bányamester. De az új embert észreveszi. — Látom van egy új csillé­se. Tudja máj, hogy kell hasz­nálni a mantőpalackot? — Még nem magyaráztam neki'. — Pedig ez az első! Na, jöj­jön fiatalemberItt van a palacki, oxigént tartalmaz, a használata pedig-,.. — és el­mondja, hogy tanfolyamom se leninié jobban. Utána a vágat irányát eiitenőrzi. Itt sincs hi­ba. Dénes Flórián jó irányban halad, már vagy 20 métert. Irmon teletne fordulunk. — Ebgrt Béla vájár előkészítő vágatot hejt. A két csólilés ar­ról beszél, hogy szeretnének váj ár iskolába menni. — Nfapos neked bumiid? — BÁNYAJÁRÁS fordul egyikükhöz Hámori elv­társ. — Nincs. Bár hallottam én is valamit róla. Hauck névről van szíj. ae hát engem Hűek­nek hívnak. — Azért mindenesetre tisz­tázd. Nemsokárq hűségjutal­mat osztanak.­Majd végigsüklik tekintete a vágat boltozatán. Hangja is szigorúbb: — Ébert munkatárs, ezt az ácscia.tct kiüsszkézná. nehogy étnopduljcin „ nyomástól! A légcsatornát meg kenjék el... Jószeremcsét! A 26-os szállító vágtat irá­nyába haladunk. Útközben Kiss Sándor gátoló beosztottjá­val találkozunk. A legény ül a csille mellett és vár a rr.ozdo- nycsra, akiinek a gépe az el­ágazásnál eláll ja az utat. Mi legyen a megoldás?! Egyszerű: szólni a mozdonyosnak, álljon félre a gépével, -hogy a csilié­vel be tudjon menni. Várszegi József vájár bővít a szá Ti tóvágat ban. Kis „szép­séghibát” itt is talál a bánya- mester. — Jóska, ezt „ támíát tedd beljebb! Nézd a többit... Na, ugye. Majd egyik beugró telefon- készüléknél 4'11 meg. — Diszpécser? A szállítás hogy megy? ... Jó, esek sür­gessétek ! Németh István vájár, a há­ny ej nes! e.r következő embere. — Nem ácsol at ok ezek, Pis­ta! össze-vissza álénak, minit a részegek. — Ezeket az öreg csinálta, nem én. — Hát akikor magyarázd meg neki, hogyan teli. Ahogy van, ez nem munka, nem biz­tonsági A 11 -es telepi fejtés fö­-------------------löí.tl vágatban fi atal csillés bajlódik 'leesett rakományával Próbálja visz- szaomeilni, die .nem bírja egye­dül. Pár napja jött a bányába, de ezen a helyen egyhamar kiábrándulhat belőle. Egy?k ‘felén felduzzadt „ talp, eltoló­dott a gin is több helyen. — Miiért nem csinálták már meg a vasutat? — kérdi a bá­nyamester. — Nem kaptunk rá utasí­tást. Ez a vágni olyan, mint akiinek nincs gazdája — hang­zik benteibbről. — Persze a felügyeletnek is már korábban kellett, volna •szólni — mérgelődik magában Hárnorj elvtárs. — No, de most már javítsák meg, még délelőtt, — de maguk Inkább etíaragjék az új, ép a cső latoikat, hogy valahogy elférjen a csille. Hoí tanulták ezt?! Vimeze Ferenc frontmester fejtésébe ereszkedünk. Itt az­tán von látnivaló. A bánya , mester minden kis zúgtoa bele­tekint, aztán sorjázza az észre­vételeit: — Fedőhullámzás szerint vi­gyék a pásztát, ne pedig egye­sek elgondolása szerint... — rámutat a szénfail egy pontjá­ra; — innen kell „hegyzést ‘ kezdeni. Lentről az osztóvá,gat tájáról egy káromkodás a csúszdában gördülő szén moraját is túl- harsogja. — Na. mi az?.! Ha egy ki­csit meg kell nyomni, már káromkodunk? — hallatszik a csapatvezető hangja. — Elölről kell kezdeni, átépíteni .az egé­szet. A rázócsúszdánól van szó, amelyet éjjel a szerelők rósz- szül építettek be. Ezért most az osztóvágat-svcJkasz t át teli ácsolni, hogy a rázót más irány ba rakják. Megéri, mert meg nagyabb lesz a csapat teljesít­ménye. Kilencven csille a nor­májuk. Tegnap 121-et szállítót, tak. Ma is százat fognak. Cselt azért nem többet, mert „ dél­után ásóknak volt egy omlósuk, amellyel még nékik is akadt dolguk. A harmadik: szinti vágatok­ban is több helyen krétával megjegyzéseket ír Hámori elv- társ. Ilyeneket: „Segédácsola- tot beépíteni és leszabályozni í vasutat. VII. 27.” — vagy ami éppen a hiba. Az aknánál a mozdony töltő­állomásán panaszkodik egyik mozdonyos: gck helyen rossz a vasút, a sín. — Jó. hegy mondja — ?oly_ tatja a bánya-mester. — Ahogy itt jövünk, elvi'harzott a moz­donyévá Olajos A’lbart. A fé- kiezője a mozdony utáni kocsi­ban ült. Az üres szerelvény vé­gén meg két csille nem a símen futott. Rongálta a pályát. Szó­val „• saját portájukon is te­remtsenek rendet. Utána hozzám fordul: — Pedig szorgalmas fiúk. de nem szokásom senVtt szem be dicsérni. Ha én azt mondom a munkatársaimnak, hogy jó! van Pista, vagy iól van Karcsi, ahogy éppen hívják, — ahogy útiunkon többször mondta is a hány ames tér, — azt már szép dicséretnek lebet elkönyvelni!. Kiszállunk ... Fehéren - — ..... ................ vibrál a le inti napsütötte világ. Fürdií után riportra megy Hámor öjvtáirs, kezében kis jegyzet­tömbjével. A fiatal c&niászok már várják. Leül közéjük, ci­garettára gyújt. Nézi az elnyú­ló füstosfkot, de gondolatai a bánya mélyén járnak, a szén- poros bányászok között,,« CIRKUSZ Nívós műsorral kereste fél ebben az esztendőben is vá­rosunkat az Alföldi Nagycir­kusz. Estéröl-estére zsúfolt néző tér gyönyörködik a kiváló mü vészek nagyszerű produkciói­ban. Nehezen tudjuk eldön­teni, kinek tapsolnak jobban Piffkóékmak-e, a táncoló és bokszoló kutyákkal, a két Er- lisnek-e, akik kerékpárjaik­kal szinte csodát művelnek a porondon, a lábzsonglőr nő- véreJcnek-e, akik háton fek­ve, szédületes gyorsasággal forgatják, pergetik, dobálják lábukkal a labdat, avagy a sok-sok kiváló művész közül amwk a négy fiatal — 15—22 éves — akrobatának, akik játszi könnyedséggel mutat­ják be rendkívüli ügyességei igénylő számaikat?! Nagy részük van a Pécsett aratott sikerben a cirkusz bohócainak, Gabinek, Keller­nde és Marcinak, akilc a né­zőket soha, egy pillanatra sem hagyják magukra. — A cirkusz vezetői gondosicodtak arról, hogy a kisebb szüne­tekben is szórakozást nyújt­sanak. Amíg például a 9 ber­ber oroszlán szerepléséhez készítik elő a „terepet”, a cirkusz bohócai kacagtatják a nézőket. Dicséret illeti Sze­gedi Gábort, az oroszlánok idomítóját is. Nehéz, fáradsá­gos munka előzte meg azt a sikert, amelyet 9 oroszlánjá­val az előadáson arat. A zsonglőrök, egyensúlyo­zok, bohócok, görkorcsolyá­zók, akrobatáit, kerékpárosok és lovaglók művészetét jól egészíti ki a cirkusz zeneka­ra, amelynek egyik harmoni- kása, a kétszeres VIT-díjat nyert Budapesti DISZ Együt­tes tagja. Pénteken és szombaton is „telt sátor” előtt szerepeltek a cirkusz művészei. Reméljük hogy ezután minden évben és hosszabb időre keresik fel városunkat,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents