Dunántúli Napló, 1955. július (12. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-16 / 166. szám
1095 JULIUS 18 NAPE 6 s PÁRT ÉS PÁRTÉPITÉS * * —i———■■-■II— ■ ■ ■■ .........■■■■■ Öt oui esztendő ( r i Megérdemli, becsülettel dolgozott Letette a szerszámot, s néhány perc múlva már a párt- titkárral beszélgetett a pártirodán. Ábrahám Károly, szervezőtitkár a DISZ-ben s mindig akad megbeszélni való. Csakhogy most másról van szó; a maga ügyében kereste fel a párttitkárt. Nem kerülgette a dolgot, kimondta kereken: — Tagjelölt szeretnék lenni... — Kissé elpirult, s várta, mit válaszol a párttitikár. Győző Jenő elvtárs, Béke-akna párttitkára a páncélszekrényhez lépett, kivett onnan egy pepírlaipot. Ez volt a válasz első része, a másodikat szavakban mondta: „Örülök, hogy magad is így látod jónak. Több alkalommal beszélgettünk már, ha jól dolgozol, javasolunk tagjelöltnek. Itt az ideje Megérdemlőd. Átnyújtotta Ábrahám Ká- rolynalk a kérdőívet, kezet fogtak, elbúcsúztak. A huszonkét éves, szőkelhajú diszista kilépett az ajtón. Kétszer-három- szor elolvasta rajta a fölírást: „Tagjelöltfelvételi kérelem1’. — Nagyon boldog volt..: Hogyan jutott el eddig ? Két ízben már kérte felvételét. Akikar még túlságosan fiatal, tizennyolc-tizenikilenc éves volt. Azóta sok minden történt. Letöltötte tényleges idejét a néphadseregnél, sokat tanult, kommunistává nevelődött. Ki nevelte ilyenné? A párt, a kommunisták. Hét éve dolgozik az ifjúsági mozgalomban. . Szabolcs-bányatelepen úgy ismerik őt, mint az egykori „örökmozgó” DISZ-tit- kárt, akivel öröm volt együtt dolgozni. — Mielőtt bevonult katonának — mondja Győző elvtárs, — itt dolgozott nálunk, Békeaknán a lakatosműhelyben, ö volt a DISZ-titkár. Leszerelés után István-aknára került. — Kértük az István-aíkmaiakat, engedjék vissza hozzánk, szükségünk van rá ... — Visszajött. Megválasztották DISZ vezetőségi ‘fognak. Újjászervezték a DISZ-t, segített Miche- luti Emil DISZ-titkámak. Nem ismer fáradtságot, nem sajnálja szabadidejét. „Munkaidő után hetenként kétszer-há- romszor elmegyek a legény otthonba. Segítek a vezetőségnek, tájékoztatom a pártszervezetet I a legényotthem életéről”. — Délután fél háromkor mondta ezt, s öt árakor itiár a városi BISZ-bizottságinál tanyait: — „Autóbusz kellene vasárnapra, kirándulni mennénk Szigetvárra. Segítsenek az elvtár- .üak ..Másnap folytatta a kirándulás és a DISZ taggyűlés előkészítését, beszámo'öt írt a DISZ-veze tőség tagjaival. Estefelé járt az idő, amikor hazaért. Miért teszi? — Nagyon szeretek a fiatalokkal foglalkozni — mondja, — legnagyobb öröm szárnem- ía, amikor azt látom, hogy valami, amihez hozzáfogtunk, sikerült. Boldog vagyok, ha jó- kedvűek a fiatalak. — ö is fiatal, akj a fiatalokért dolgozik, s dolgozott ezelőtt is és a munka megedzette őt. Nemcsak nevelte, tanította a disris- táikaé, hanem közben ő is nevelődött, tanult Nevelték őt a teornrnwnteták Is. Győző elvtárs, párttitkár, egyik szavában azt mondja Karcsi, máskor Ábrahám elvtárs. Nem véletlen. Tizenöt éves lakatos tanuló volt, amikor az üzembe került. „Nagyon sokat foglalkoztam vele én is — mondja Győző elvtárs, —- és a pártvezetőség többi tagja is. Évekkel ezelőtt számítottunk rá...” S mert számítottak rá, munkával bízták meg, számon kérték tőle, hogyan dolgozott, vitatkoztak vele, tanították őt. Amikor hazament a munkából, édesapja, a régi kommunista is törődött vele. „Szinte gyerek voltam még — emlékezik vissza Ábrahóm Károly, — de esténként órákhosz- szat vitatkoztunk édesapámmal. Nagyon szeretek vele beszélgetni, sokat tanultam tőle.’1 Különösnek tűnik, ahogyan édesapjáról beszél. Szinte érződik minden szavából, hogy az ő apja nemcsak édesapja, hanem elvtársa is. A munka, az üzem kommunistái és édesapja nevelte Ábrahám Károlyt kommunistává. így lett az egykori tizenöt éves Karcsiból az évek múlásával Ábrahám elv társ. A tagielöltfélvételi kérelem most újra a párttitkár szekrényében van, de kitöltve. Miért töltötte ki ? Miért szeretne tagjelölt lenmá? Az említettek Után nem sok magyarázatra van szükség. — Mindent kifejez az a néhány szó, amit Áhrahám elvtárs mond: „Érzem, hogy nekem is a kommunisták között van a helyem. Továbbra is sokat, az eddiginéí is többet akarok tenni a pártért, az ifjúsági szervezet erősfltéaóért” A pártszervezet ezután nem feledkezik-e meg róla? A tagjedölittfetvétel nálunk a nevelésnek csak egy állomása — mondja Győző Jenő elvtárs, Béke-akna párttitlkára, — s ha Abrahám elvtársat felvesszük tagjelöltnek, utána is rendszeresen megbízzuk feladatokkal, segítünk neki. Beosztottuk az egyik pártszemináriumba. Én is beszélek vele szinte minden nap és számon kérem tőle. milyen munkát végzett. — Győző elvtáns mór most úgy beszél Ábrahám Károlyról, mintha tagjelölt lenne, pedig csak néhány nappal ezelőtt töltötte ki a tagjelöltfelvételi lapot. Nem téved Győző elvtárs, mert nem kétséges, hogy július 31-én a Béke-aknai kommunisták — a taggyűlésen. — elfogadják Ábrahám elvtárs felvételét pártunk tagjelöltjei sorába. Megérdemli, becsülettel dolgozott. Lelovics Mártonnal, vagy inkább így, mert ez kedvesebb: „Matyi” bácsival, véletlenül akadtam össze a Bőrgyár pártirodáján. A szobában többen voltunk: a párttitkár, a személyzeti osztály vezetője és helyettese. Éppen a vizet merték a parkettről, miután kint zuhogott az eső, s bent a mennyezetről ugyancsak .;. — (Ez persze Túrós főmérnök lelkiismeretét nyomja, 6 az épü- letgondinok). Ekkor lépett be Ma-tyi bácsi. Két óra elmúlt, a munkaidő is véget ért. Ilyen kor fölballag ide az emeletre, elszív egy cigarettát, el-elíbe- szélget a párttitkárraí, a „régi harcostárssal” mindenféléről. Mert téma mindig akad. Múltkor a Nagy Jóskával volt baj, valahol mulatott, berúgott, hétfőn a falfelé fordult, amikor fújt a gyár. Vagy az csőt szidja, mert hogy árt a szőlőjének, annak a 900 négyszögölnek, ami itt fekszik nem mesz- sze a máloml határban, Matyi bácsi Idős ember. (Nem öreg, azt zokon veszi!) Éppen hatvan éves. 1907 évet írtak. Borbála napja volt, amikor ti zenhároméves korában először átlépte a Bőrgyár kapuját. Majdhogynem félévszázad viharzott át feje fölöt* és még mindig Itt van az üzemben. Nyugdíjbamenésről hallani sem akar. A múltkor elkapta az orvos: — Nem érez Tatamit Itt bent...? — s az orvos a szíve tájékát tapogatta. Az öreg lejjebb, a hasára tólta az orvos kezét — Dehogynem! Valami jó szőlőlé kéne már.;: . Jót nevetett, aztán otthagyta az orvost. Még hogy ő beteg?! Maholnap ötven évet tölt le ebben a gyárban, de még csak egyetlen egyszer hiányzott 2 hetet — ez is régen volt — baleset miatt. — (Bumlizók, mit szóltok mindehhez ...?!) — Az ám. Régen volt már... — idézi vissza emlékként Matyi bácsi. „Régen volt már: " Ez a rövidke mondat hányszor, de hányszor nyitotta meg az emlékezés zsilipjét apáinknál, nagyapáinknál, őszbecsavaro- dó öreg embereknél!? És ilyen kor a mesének se vége, se hossza. Megmutatnak egy-egy darabkát az életükből, megcsillogtatják a fiatalok előtt tanúságképpen: ez volt a múltúnk, hát így értékeljétek a mát és a jövőt.;: ,,Köszönjük az elvtársi segítséget“ A pécsi Kokszművek dolgozói két éve segítik munkájukkal termelőszövetkezetünket. Szabadidejükben kijönnek hozzánk, megjavítják gépeinket s elősegítik, hogy a termelésben jobb, magasabb eredményeket érhessünk el. Segítségükkel szerezhettük meg a tűzrendészen felszerelést, megjavították villanydarálónkat, legutóbb pedig elvégezték a villanyszerelési munkákat — ami tetemes összegű megtakarítást jelent termelőszövetkezetünknek. Az elvtársi segítségért köszönettel tartozunk elsősorban a Kokszművek pártszervezetének és párttitkárának, aki maga is gyakran segít az itteni munkákban. De hálásak vagyunk a Kokszművek összes dolgozóinak, akik segítségükkel bebizonyították, — hogy nagy feladataink megvalósításában rájuk biztosan számíthatunk. ENDRÖDI MIKLÓS, Baksa Készülődés a második ötéves tervre umm/mmmammmmmBmmBmmmmMmmBmmmmmmmmBmmmaaamanKaamaam sbbbmbmbbmmbbbbbmbbbmbi mb Uj aknák épülnek JI4 int apja és fia, úgy áll egymás mellett Pécsszabolcson az „öreg’* István-akna és a most épülő új — keresztnevén — István II. szállító akna. Tíz év alatt a pécsi szénmedence képe sokat változott. Ezután méginkább változik. A térképrajzolók egy sereg új jelzést s közöttük új aknákat róhatnak a mappára. Itt van a most mélyülő István II. akna is, ahova Sik elvtárs, a tröszt beruházási osztályának munkatársa kísért el bennünket. Kicsit félve, de kíváncsian nézünk bele az alattunk tátongó 70 méteres mélységbe. Lentről fejtőkalapácsok dübörgése, tompa kiáltás hallatszik fel. A szem csak imbolygó fényeket és gyér világosságot lát, pedig lent jópáran dolgoznak. Egy brigád az akna „talpát” tön fel, halad lefelé. A felfejtett követ a csillések egy nagy bödönbe rakják s küldik a napszintre. Amint a vájárok egy métert haladtak, nyomban munkához látnalt a falazó\k. Ok „bélelik ki” az aknát, amelynek belső átmérője hat méter s amelyben két páros Itas szállítja majd a szenet. — Mennyivel épül ez az akna? — fordulunk Sik elvtárshoz. — Körülbelül 27 millió forintba kerül, de nem ez az egyetlen akna, amelyet a pécsi tröszt területén mélyítünk. A huszas években készültek el a meglévő alknatelepeink. Azóta ezek egyrésze elavult, másik része elérte a szállítási mélység határát. Ezt az új aknát azért kell megépítenünk, mert a valóban óreg Béke-akna szénmezői elfogynak s helyette természetesen István-aknának kell kiszállítania ezt a szénmennyiséget is. Ha ez a szállító aikna elkészül, korszerűbb szállítással több szenet tudunk termelni. Es hol épül még akna? Ezenkívül új légaknát építünk Szabolcsfalu mellett. Eddig ugyanis Széchenyi- és István-akna szellőztetése közösen a György-aknán történt. Most, hogy fejlődik a bánya, a levegő ellátást is tovább kell javítanunk, hogy a munkahelyen jobb körülmények között dolgozhassanak bányászaink. Az új légakna percenként 7 ezer köbméter elhasznált levegőt szív majd ki a vágatokból s helyébe természetesen friss levegőt ad. Hosszuhetenyben a vasasi bánya mellett új ikeraknát mélyítünk. Ez lesz a legmélyebb aknánk, 648 méter mélyre megyünk le a szénért. De itt nemcsak új akna, hanem valóságos kis bányászváros létesül. A kutatófúrások ugyanis ezen a területen gazdag, új szénvagyonra engednek következtetni. Természetesen ennek kiaknázására már megvannak a terveink s ez is, mint a többi mélyülő akna, amely több, mint 70 milliós beruházásból épül, a második ötéves tervben már számottevően növeli a pécsi tröszt széntermelését. Megfiatalodik az újhegyi szénmosó |7 gy egész mémökhadsereg dolgozott azon a 20 mázsa 1J tervrajzon, amelynek alapján még március derekán hozzákezdtek a Pécsújhegyi Szénelőkészítőmű - köznyelven mosómű — bővítési és korszerűsítési munkálataihoz. — Miért van szükség erre az 50 milliós beruházásra? — Elsősorban azért, — mondja Balogh Dezső gépészmérnök, — mert az ország kdhókdksz igénye a nehézipar fejlődésével folyton növekszik. A pécsj szén nagyon alkalmas kohókoksz gyártásra, mert belőle nagyszilárdságú koksz készül. Ma már nem kell azt magyarázni, hogy a Sztálin Vasmű kohókoksz szükségletéről Pécsnek és Komlónak kell gondoskodnia. Ez a szénmosó ehhez a feladathoz már öreg, ami nem is csoda, hiszen negyven esztendeje épült. Elavult berendezése miatt nem tudja „kihozni” a nyers aknaszénböl azt a koksz- mennyiséget, amelyet egyébként ki lehetne választani. Ez teszi szükségessé a korszerűsítést, a megfiatalítást. A bővítésre mea azért van szükség, mert a mosómű a jelenlegi széntermelést is csak napi 23 órás üzemmel tudja lemosni, — karbantartásra tehát alig jut idő. Végig sétálunk az ötemelet magasságú épület előtt, s közben a kedves, deresedóhajú gépészmérnök fáradhatatlanul magyaráz. A régi szénporos mosómű mellett már állnaik az épületrész vasbeton oszlopai. Balogh elvtárs itt megállít. — Nézze, ezen a 25 méteres szakaszon készül a „toldás” az ugyancsak 5 emelet magasságú új vasbetonépítmény. Ettől nem messze építik az új tárolóbunkert. Persze az új bunkerhez új elevátor is kell, amely a szenet felviszi az épület legmagasabb szintjére, hogy itt a rostákon és vibrátorokon megkezdődjék a mosás. A szénmosó feladata, hogy a meddő és egyéb szennyező anyagot tartalmazó nyers aknaszénböl, ipari célra alkalmasabb, nagyobb kalóriójú szenet állítson elő. A régi osztályozó egyrészéből kiszerelik az elavult reocsator nákat és helyükbe új ülepítőgépeket, flotációs berendezést építenek. A bővítéssel és korszerűsítéssel a pécsújhegyi szénelőkészítőmű felkészül a második ötéves terv megnövekedett feladataira. A bővítés után a mosómű kapacitása óránként százhúsz tonnával nő. A korszerűsítés eredménye pedig az lesz, hogy a jelenlegi gáz és koksz-szén termelés kétszeresére emelkedik. — Csak elnézem a fiatalokat Pál Lázár is itt dolgozik nálam. Meg kell hagyni: nagyon szorgalmas, becsületes gyerek. De mennyire más az ő életük, mint a miénk volt! Mert mi gondjuk? Megkapják a fizetést, öltözködnek, moziba, színházba járnak, lányok után futkosnak, miegymás! 3. .És negyvenöt-ötven esztendővel ezelőtt? Lelovics Mar cinaik is az volt a szórakozása, mint a többi bőrgyári legénynek, vagy egyéb mesterlegényeknek: a mai vágóhíd helyén volt a cigány-telep. Odajártak ki vasárnaponként. A város szegényeinek az volt a korzója. Néhány krajcárért hallgatták a cigányok mélabús, fátyolos dalait, gyönyörködtek temperamentumos, — portkavaró táncaikban. Este pedig amikor éjfélt kiáltott a városháza toronyőre, — otthon volt a helyük. Az urak? A mulatozásairól hírhedt Ré Gyurka városi tanácsnok úr és a többiek Tettyén mulattak. — A kerítésen kívül hámész kod tünk ml gyerekek és csodál tűk az urakat, Ízlelgettük és nyeltük a pecsenye illatát... Időnként behívták a köly- -------------- köket Részeg röhögések közepette szivart nyomtak a szájukba és leültet tők őket az asztal — alá. Fújják csak a füsöt, ne csípjék az urakat a szúnyogok, amíg vacsoráznak. — Vacsora után? — Most meg mi szivarozunk...! — ordította valamelyik .:: Azután a városatyák gyújtottak szivarra, de a füstöt magasba fújták... A kis „le- lovic&marclk” persze — nem vacsoráztak.;. — Eh .. .1 Nem is érdemes beszélni róla — legyint Matyi bácsi. Talán ma már azon is mo- solygunk csak, hogy a bőrgyár „inasai" nagyobb ünnepek előtt csak úgy kapták meg fizetésüket, ha előtte a gyárban felállított gyóntatószékben meggyónták. Vagy, hogy Lelovics Marci fizetés- javítási kérelmét Hőfler, a gyár tulajdonosa, azzal intézte el, hogy egy koronást * gyerek markába nyomott és ezzel évekre betömte a száját is . . 3 „Régen volt.:.” Bizony régen. Matyi bácsinak kifakult a haja, az elzúgott hatvan esztendő rovátkákat rajzolt arcára. — Csák itt bent — és a mellére bök ujjúval — itt nem változott semmi.;: ;.. A szív ... az jól működik, minthogy öreg gazdája is szíve-lelke annak az ötven embernek, a ohrómos-üzemben. Csak ötven?! Hát azok, akik már más beosztásban dolgoznak, de valamikor Lelovics művezető nevei te olyanná őket mint amilyenek ma? Czigler, Kovács, Szokola művezetők már, Hamik elvtárs igazgató- helyettes lett, Horváth szintén művezető, Békés Sanyi katonatiszt., Erdődi Gyula párt titkár, Sas Miklós Meós-vezető . .. .de ne is soroljuk tovább. Lelovics Márton keze alól új generáció sarjadt és eddig még valamennyi megállta helyét. Hiszen az 6 üzemrésze volt az első sztahanovista üzem, s az elmúlt hónapban is innét emelkedett ki hét szta hanovista, ebben a hónapban pedig kilenc és egy kiváló dolgozó! önkéntelenül is kicsúszott számon a kérdés: — Miféle .módszerrel'’ gyúrja, faragja igaz emberekké munkatársait? Elgondolkozva felelt: — Az én módszerem a való élet.:: Mi másra gondolt: felismerni a mindennapi, küzdelmes munkának örömét, értelmét! Kézéi nyuifoHa sn óreg, .... ....... ■ aztán az ajtó ból visszaszólt: — Hát... ha nem sértem meg, a legközelebbi termelési értekezletre meghívom .;: Furcsán nézhettem, mert a párttitkár és a személyzeti vezető eLnevette magát, Matyi bácsi is ravaszul kacsintott Csak későn tudtam meg, hogy a „termelési értekezlet” alatt más fogalom is értendő: az a kis borospince, meg a néhány lábnyi szőlő Pécsmálom környékén ., 3 RAB FERENC MEGYÉNK ÉLETÉBŐL Megtakaríthatták volna... A Pécsi Viz- és Csatornaművek dolgozói, — ahogy azt mi, pécsiek tapasztaltuk — keményen dolgoztak és ma is dolgoznak. Pécs vízellátása megjavult. A vidéki munkahelyeken azonban sok javítanivaló van, s ezért még utólag is érdemes és kell is erről beszélni. Bolyban Sallai László brigádvezető három társával öt napon keresztül hiába várakozott a beton vágóéi vasalására. Ennek hiányában állt a munka, ami a Csatornamű- veknek egy csomó kiadásába került. Nagy Gyula kútásó brigádvezető ugyancsak megbízást kapott, hogy két társával Nagynyárádon ássanak kutat. Július 1-én költöztek erre a munkahelyre, — de ahogy Nagy Gyula a szerkesz tőségünkhöz küldött levelé— A PÉCSI PORCELÁNGYÁR tisztaságának megvédése érdekében egy dömpert helyeztek üzembe. Ezzel az eddiginél sokkal gyorsabban oldják meg a szemét és törmelék elszállítását. — KÉTSZÁZ INGYENES CSECSEMOKELENGYET osztottak ki Pécs városában a II. kerületben április elsejétől a mai napig, — jelenti a második kerületi tanács szociális osztálya. — A KOMLÓI MÁJUS 1 KULTÚROTTHON színjátszó csoportja a „Pettyes” című színdarab 'bemutatásával mutatkozik be először a közönség előtt. Az előadásra rövidesen sor kerül. — A HOSSZUHETENYI KÖZSÉGI TANÁCS a négy cséplőgéphez két-két végrebaj- tóbizottsági taget oszto A be. A v. b. tagok a cséplés és a behordás idején a munkák folyamatosságát biztosítják. Ezzel párhuzamosan a beadási kötelezettségek ttuíljesítésdt is szorgalmazzák. ben Írja, — még hatodikén sem kapták meg a szükséges anyagot. A bólyi példa tehát nem egyedülálló. Olvassunk csak Nagy Gyula leveléből: „ .. .nekünk azért fizetnek, hogy itt üljünk a kút szélén és nézzük a kutat? Ezért kapunk mi állásdíjat, kiküldetési és szállás díjat?r Érthető a kútásók felháborodása annál i* inkább, mert mind a két munlcahelyen ott járt Bánfai Zoltán művezető és egyik alkalommal sem tartotta be Ígéretét, hogy időben megkapják a dolgozók a mun kdjükhöz szükséges anyagot. Ezekután csak az a kérdés: Ki fizeti meg a kiadást, — a Csatomaművek-e vagy az, aki nem gondoskodott időben anyagról?!... F. E. — TÖBB MINT KILENCMILLIÓ SZEMÉLYT szállítottak az év első hat hónapjaiban a MÁVAUT pécsi igazgatóságának autóbuszai. — FALUSI KIÁLLÍTÁST RENDEZNEK Baranya megyé ben az őszi mezőgazdasági kiállítás előtt. A kiállítás megrendezésére minden járásban augusztus 20-a előtt kerül sor. — REKORDTERMEST ÉRT EL ÁRPÁBÓL Felsőszentmár- ton községben Grcgorovits Zsiga dolgozó paraszt. Katasz- trális holdanként 28 mázsa 80 kiló árpát csépelt. — A PÉCSI NÉPMŰVÉSZETI BOLTBA nagymennyiségű torontáli szőnyeg, sárközi és székely hímzésű párna, ormánsági szőttes érkezett. — AZ I. KERÜLETI TANÁCS a parkok és parkosított utcák gondozására, valamint felújítására eddig 35 000 forintot fordított — A déldunantijli műsoriroda 112 kulturális re« dezvényén az elmúlt félévben összesen 34.853-an vettek részt
