Dunántúli Napló, 1955. június (12. évfolyam, 128-147. szám)

1955-06-19 / 143. szám

195S JŰNÍtlS 19 N A PCő 5 Nem Teszhet kárba egész évi munkánk Felkészülünk az aratásra „Mindent géppel aratunk66 Szövetkezetünkben, a mágocsi Rákosi termelöszövetke- zetben aratásra vár 450 hold búza, 75 hold'rozs, ISO hold árpa, 100 hold zab és 60 hold borsó. Az aratásra való felkészülés tervét a múlt heti taggyűlésen megbeszéltük. Ahol a tagság egyhangúan elhatározta: — min­dent géppel aratunk! A gépállomással kötött szerződésünk sze­rint három kombájnt kapunk, de akár kilenccel is tudnánk dolgozni. Földterületünk olyan, hogy Mindenütt mehet a kom­bájn. Éppen ezért Sziveri Kálmán elnök elvtárs megbeszélte a gépállomással, ha netán más községben még nem kezdték meg az aratást és az odaszerződött kombájn a gépállomáson van — megkapjuk. Egyetlen órát sem akarunk kihasználatla­nul hagyni. A munka folyamatossága biztosítására — a gépállomással kötött szerződésünktől függetlenül — 150 személyt gyalogka­szára állítottunk be. Aratásra készen áll egy aratógépünk is. Kijelöltük a kombájnszérük helyét is, a jövő héten dön­göljük, simítjuk. Egy a vásártér mellett lesz, egy pedig a mag­tárnál. Egyes tsz tagok tavaly még idegenkedtek a kombájntól. Azt hitték, ha kombájn arat, rájuk nem lesz szükség. De ők is meggyőződtek arról, hogy a kombájnnal való aratás növeli a tsz és a tagok vagyonát, megtakarítást eredményez. Meg­győztük őket, amikor kiszámítottuk, hogy egy hold kézzel történő aratása 460 forintba kerül holdanként és ha kom­bájnnal araiunk, csak 165 forint a költségünk. Ha a szemvesz­teség csökkenését és a gyorsaságot nem is említjük, 395 forint­tal olcsóbb egy hold aratása — kombájnnal! összes megtaka­rításunk 80—100 ezer forint. Aratás előtt természetesen befejezzük a növényápolást. Kukoricánkat — melyből 200 holdat négyzetesen vetettünk — kétszer kapáltuk kézzel, kétszer géppel, most mégegyszer sa- raboljuk. A répa sarabolását már elvégeztük, sőt kétszer meg is kapáltuk. Aratásra készen állunk, a munkákat folyamatosan végez­zük és ami a legnagyszerűbb — mindent géppel aratunk! Elmondta: , ; ABRAKAM ANTAL a mágocsi Rákosi tsz gazdaságvezetője. „Aratásig elvégezzük a növényápolást“ Kalászosaink vetésterülete összesen 130 hald. Ebből 60 haldiát aratunk géppel, illetve kombájnnal. Sajnos, a hátra­lévő 30-40 holdat arató géppel és mintegy 30 holdat kézzel kell levágnunk. A szemveazteséggel kapcso­latba« kiszámítottuk — és ta­pasztalatunk alapján magunk­tól jöttünk rá, — hogy kom­bájnnal 2 százalékos a szem­veszteség, aratógiépnél 4 és ké- ziaratásnál .pedig 4.5 százalék. Ez érthető is, hiszen ha kom­bájnnal aratunk, nincs mamit szedés, kötözés, kéverakós, stfo Tehát sokkal kevesebb mag hullik el. Az aratási munkáikat kam­pány és dekáditerveink alapján szerveztük meg. Nagy segítsé­get kapumik a Komlói Bányai gépjavító Vállalattól. Két nap alatt javítják meg kaszálógé­pünk hengerfejét, ezenkívül elvégzik az aratógépünkön szükséges hegesztéseket is. — Hétfőn megkezdjük a széna- behordást, répánkat is megka­pásuk harmadszor. Az a cé­lunk, hogy semmiféle hátra­lévő növényápolási munka ne akadályozza az aratást. Elmondta: Hámori József, a kaposszekcsői Táncsics t«z agronómusa. Teljesített ck félévi tervüket A Pécsi ÉPFU Vállalat dol­gozói már háromszor nyerték el az élüzem címet és jó mun kájuk eredményeként június 13-án befejezték első félévi tervüket. Félévi tonnamozga- tási tervüket már június 3-án teljesítették. * A Beremendi Cement- és Mészművek dolgozói is kiváló munkát végeztek június első dekád iában, melynek eredmé­nyeként 10-ig első féléves ter­vükön felül már 1,300 tonna cementet adtak a népgazda­ságnak. Klinker bői terven fe­lül 470 tonnát, cementből 360 tonnát, mészből 26 tonnát ter­meltek az első dekádban. E jó eredmények eléréséhez kiváló munkájukkal hozzájárultak a kőbányában Kiss László, Kré- mer Ede és Fauszt József, a klinkerégető brigádoknál Krix Nándor brigádja, a cement­molnároknál Németh Gyula brigádja. Nemzetközi pártnapok Pécsett, Komlón és Mohácson A pécsi, komlói és mohácsi párt végrehajtó bizottságok • héten nyilvános pártnapokat rendeznek, amelyeken a nemzet­közi helyzet legújabb eseményei, a varsói értekezlet, — az osztrák államszerződés, — a szovjet-jugoszláv tárgyalások eredménye, — a négy nagyhatalom vezetőinek közelgő értekez­lete és más aktuális nemzetközi kérdések szerepelnek. Pécsett június 22-cn a szabadtéri színpadon rendezik dél­után 6 órai kezdettel a pártnapot. Előadó: KELETI FERENC elvtárs. a Központi Vezetőség osztályvezetője. (Rossz idő esetén a Tiszti Klubban.) Komlón 24-én délután öt ‘ órakor lesz a pártnap. Előadó: KRISTÓF ISTVÁN elvtárs, a Központi Vezetőség mellett mű­ködő Revíziós Bizottság elnöke. Mohácson a városi tanács nagytermében 20-án. hétfőn dél­után hat órakor lesz a pártnap. Előadó: OTT A ISTVÁN elv- társ altábornagy. A félévi terv teljesítéséért Az üzemek közötti párosverseny pénteki eredményei: Pécs napi havi Komló napi havi András-akna 97.­98.5 Hl-as üzem 98.9 98.5 Széchenyi-akna 102.7 104.5 U-es üzem 89.8 95.3 István-akna 101.2 102.­Béta-akna 90.5 101.5 Béke-akna 99.­100.3 I-es üzem 115.3 115.8 Petőfi-akna 100.7 102.6 Szászvár 104.9 102.1 Tröszt 100.3 101.7 Tröszt 101.3 101.6 Az Anna-aknai bányászok 104.7, a nagymányoklak 101.6, * mázaiak 107.1 százalékra teljesítették napi tervüket. »5 Minden szem gabonára vigyázunk“ Nagy munkában van termelőszövet­kezetünk tagsága. Le kaszáltuk rétjeinket, j ucemásainka t és most az a feladat, hogy a szénát behord juk. A mágocsi gép­állomás egy elevá­torral segít ebben. Eddig körülbelül 250- 300 mázsa szénát és ' körülbelül 150 má­zsa lucernát hord- tunk be és' raktunk kazalba. Mi is készülünk az aratásra. Mielőtt azonban ezt a nagy mimikát megkezde­nénk, befejezzük a növényápolást. Har­madszor vetett cu­korrépánkat megsa- ■raboljuk, Megyeijük, elvégezzük a kuko­rica második ás har­madik kapálását, a burgonya második és harmadik töltögeté- sét. tíz holdon meg­kapásuk fűmagun­kat és a lucerna má­sodik kaszálását. Az idén 234.5 hold búzánk, 47 hold őszi árpánik, 2 hold ro­zsunk, 21 hold tava­szi árpánk, 21 hold zabunk, és 32 hold borsónk vár aratás­ra. Az ősziárpa már sárgul. Megfelelő idő járás mellett, egy hét múlva megkezd­jük az aratást, űszi- árpárikiból 20 holdat kombájnnal arc ita­tunk le. Ezenkívül még legalább 130 hold aratásához bizto sa't kombájnjaival se­gítséget a mágocsi gépállomás. Kétszáz hold gabonánkat ara­tógéppel vágjuk le. Nagyon sajnáljuk, hogy nem rendelke­zünk a gabona szárí­tásához szükséges megfelelő helyiségek­kel, mert különben lehetőség volna arra, hogy nagyobb terüle­tet arassunk kom­bájnnal. A kombájn­nal való aratás ugyan is sokkal olcsóbb, mint az ara tógéppel!, vagy kézierővel vég­zett munka. Kom­bájnnal, egy hold gabona leaxatása és cséplése 56 forintba kerül, ezenkívül a 'ki csépelt gabona 4.2 százalékát adjuk még érte. Az aratógéppel való aratás holdan­ként 80 forinttal drá­gább és az ezután való csépiéiért 5.3 százalék gabonát kell adnunk. A kéziara­tás még drágább, ná­lunk tavaly 180 fo­rintba került holdan ként a cséplőrészem kívül. Az idén még többe kerül majd, mert számításaink szerint minden mun­kaegységre mágegy- szer akkora értéket osztunk, minit ta­valy. Sajnos, 34 hol­don kézierővel kell aratnunk, a rossz te­rep miatt, de azon leszünk, hogy a 34 holdon kívül, minden gabonánkat gép, első sorban kombájn vág­ja le. Elmondta: Dézsi Ferenc az egyházaskozári U'j Élet tsz mező­gazdásza. II Miénk lesz a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaja" Két hét sáncs hátra a félév befejezésétől, amikor eldől, hogy a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját melyik szénbányászati tröszt viszi el jobb eredményed alapján. Tud­ják ezt Kossutih-akma bányá­szai is. trA Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját még akkor is elhozzuk — mondja Szállás Adolf, csapatvezető, — ha már valahol fognák is a nyelét”. Nem felelőtlenül mond ja ezt Szilas elvtárs, hiszen eddig 354 csille több’etük van ebben a hónapban, azonkívül vállalták, hogy a „kongresszu­si őrség” ideje alatt napi hat csillével adnak több szenet ter­vükön felül. Vállalásukat tel­jesítették is; 16-án és 17-én nem hóit, hanem 9—9 csillével adtak több szenet terven felül. Rickert Antal elvtárs, a Il-es üzem vezetője pedig kijelenik „Nem lehet, hogy a U-es üzem ne teljesítse tervét ebben a hó­napban. A még hátralévő, bár rövid, idő alatt megmutatjuk, hogy csaSk azért is a régi U-es üzemi virtussal Komlóra segít­jük a vándorzászlót ." Már sokkal nyugodtabb, de ugyanolyan lelkes a hangulat az I-es üzemnél. Éppen a DISZ II. kongresszusának megkez­dése hajnalán jelentették, hogy teljesítették első féléves ter­vüket s ebben a lelkes han­gulatban szintén nem hiába és nem felelőtlenül születtek meg újabb „kongresszusi őrség’- idejére tett felajánlások, majd ezt követően eredmények is. Hoffmann Pál és DISZ bri­gádja 115 százalékra, Jauch György és DlSZ-brigádja 109 százalékra. Baumann János és DlSZ-brigádja pedig 106 szá­zalékra teljesítette tervét. — Amikor Kovács József üzem­vezető elvtársat megkérdeztük a nagyszerű győzelem felől, rö­viden csak ennyit válaszolt: „Nem állunk meg, még ebben a hónapban terven felül 1000 vagon szenet adunk ki.” MÁCSAI JÓZSEF Begyújtották ar új alagútkcmencét a Porcelángyárban A Pécsi Porcelángyár leg­újabb üzemrészében — a kály­hagyárban — begyújtották a* új alagútkemencét. A kiszárí­tás, felfütés után megkezdik a kályhacsempék nagyüzemi gyártását. A kályhacsempe a kilence­dik árucikk, amelyet a Por­celángyár dolgozói a felszaba­dulás óta készítenek. Az új üzemrészben — bár dolgozóit még csak most képezik ki, — az év végéig a terv szerint 2500 kályha rakásához szüksé­ges csontszínű, szépkivitelfl csempét gyártanak. Diagnózis: munkaiszony... lát doXy&ziU, köztünk, a Udye. — NÉZD A SZÉCHENYI-aknmiak most is jóval előttetek vannak, — mon­dotta a napokban is Vári Lászlónak a felesége, ahogy lapozta az újságot. — Mi erűnek az oka? — folytatta aztán. — Miért nem hagyjátok egyszer már le okét? — Tudod, ez nem olyan egyszerű, nemcsak egyesektől függ — így a férj. Aztán a bányára terelődött a szó, s mindarra, amiről fiatal házasok beszél­getni szoktak. Hiszen ha már három gyerek is van, akad meghányná-vetni való bőven. És jólesik a férjnek, hogy az asszony nemcsak a kereset után ér­deklődik, hanem a munkájával kapcso­latos dolgokra is kíváncsi. Mert nem pottyan ám az a havi 2—3000 forint csak úgy az égfből. Amikor szombaton reggel felkerestem őket, Várómét a konyhában találtam a három gyerekkel. Apjuk a borbélynál volt, — lakodalomba készülnek. Amíg megjön, az asszonyt hallgatom: — Rendesen jár munkára a férjem, úgy tudom, hegy csapatában az egyik legjobb vájár. Nagy kedvvel is megy a bányába, tudja célját a munkáiénak. Persze, csak így lehet előrehaladni. Aztán mintha nem Is tartozna pon­tosan ide, egy ítós szünet után hozzá­teszi. — Sztahanovista az uram. Hogy hogyan lett azzá, azt már Várt Lászlótól tudom meg. öt éve, hogy a bányába ment faluról. Az első munka­helyére főleg jól emlékszik még. — Az első keleti 23-as telepi fejtésbe kerültem Széehenyi-aitonára, Tóth Fe­renc frontmesterhez, — idézi a félévti­zedes eseményeket. — Hamar megsze­rettem a bányát, mert rendesen bántak velem. Én is megcsináltam azt és úgy, ahogy mondták. Tudtam, hogy csak hasz nomra válik mindaz, amire tanítanak. JM, éreztem magam köztük. így teltek a hónapok, az évek. Atszer vezés folytán András-aknára került ké­sőbb Hergert József csapatába. — Itt is volt alkalmam tanulná — mondja, — a csapatvezető sokat törő­dött a szállítással és tisztántermeiés- sel. Majd elvégezte a segédvájár- és vá- jártanfolyamot. Közben katona is volt. Amikor leszerelt, öt nap múlva már munkába állt. Becsületes, szorgalmas helytállásának eredménye, hegy szép lakást kapott Ujmeszesen. Ez is csak arra ösztönözte, hogy még jobb ered­ményeket érjen el. AZ ÖTVENÖTÖS ÉV meg is hozta ezeket. Jelemsziki Nándor esapatafoan dolgozott ekkor, ahol egy ió hónap alatt rendibehozták az elmeddült hetes szint 11-es telepet, — s aztán dőlt a szén. Itt már ő is oktatta a kezdőket, Latin Sándor tanulóvájárt. Ahogy fokozatosan emelkedett a tel­jesítménye, Vári László mind gyakrab­ban állt meg a sztahanovista szintet közlő kimutatások előtt. — Tegnapelőtt is teljesítettem a szintet, állapította meg, még jó néhány hónappal ezelőtt, ma is, és holnap is fogom. így született meg február végén az elhatározása: márciusban úgy dolgozik, hogy elnyerje a sztahanovista címet. Mindem műszak, minden óra és perc ezután már sokat jelentett. Valóraváltotta elhatározását. Nem volt könnyű, de megérte. Majd­nem 4000 forint volt a márciusi kerese­te, — eredménye 125 százalék — és az .A neve is szerepelt — elsőízben — azon a listán, amelyre a sztahanovista címet elérőiket írták. És ez nem kis dicsőség. Az asszony otthon már útabb „beru­házásokat" vett be a családi tervbe, — új szobabútort. S nem alaptalanul. Az április a márciusihoz hasonló sikert hozott. — Még két hónap és meg lesz a sztahanovista oklevél, — mondta a fia­tal, bányász. Nem rajta múlott, hogy nem így si­került, bár tervét májusban is túltel­jesítette. A hónap elején ugyanis el­meddült a telepük, amely még most is légjáratnak van fenntartva. Hajtanak azonban már gurítót és lyukasztás után újból telepítenek, valószínű már jövő­héten. Vári László munkakedvét nem törte le a májusi „kudarc”. — Soha nem lehet nagy baj akkor — beszéli, — ha az ember a jelen mun­kája mellett mindig előre, a jövőbe tekint. Persze nem úgy, hogy attól vár- iá tétlenül a jobbat, hanem minden nap úgy dolgozik, hogy az bekövetkezzen. Másszóval — hogy elnyerjem a sztaha­novista oklevelet... és a DISZ tagsá­got^ — Igen — folytatja, látva, hogy meg­lepődtem kissé a váratlan párhuzamon. — Hiba, hogy nem kerestem fel az üzem DISZ-s'zervezetét, legalább olyan, mint hogy a DTSZ-től sem jött hozzám senki. Börzsei elvtárs kérdezte múlt hé­ten, amikor fönntartást végeztem és ott járt, hogy DISZ tag vagyok-e? Arra. hogy nem, a azért, mert katona voltam, s közben megnősültem, azt válaszolta: „Hány idősebb DISZ tagunk van. aki ugyanezt elmondhatná magáról?! Nem helyes dolog ez Vári elvtárs!" Felszál­lás után elmentem a DlSZ-titkárhoz. Mánfai elvtárshoz, szóltam, hogy be akarok lépni a DISZ-be. Azt hiszem fel vesznek. MÉG PÉNTEKEN beszéltem erről Mánfai elvtárssal, aki így vélekedett: — Rendes gyerek a Vári Laci, köz­tünk a helye. W. V. Az orvos fáradtan ül le asztalához. Vége a délelőtti rendelésnek. Üres a beteg­várószoba is. Valahol a kör­nyéken delet harangoznak. Nagyon kéri, hogy nevét „ne írjam ki”, ő is éppen olyan orvos, mint a többi, egyformán élnek hivatásuk­nak. Közben a betegnaplót lapozgatja, a „mindentudó'' könyvet, amely nem csak a betegek, hanem a „bumlizók” diagnózisát is hűen megőrzi. — Itt van például N. N. csillés esete ... Pénteken a délutáni mű­szakban megsérült a tenyere. Feljött a bányából, de or­voshoz csak szombaton dél­után kopogott be. Az ügyele­tes orvos mindjárt látta, ki­vel áll szemben és ezért a szombati napot nem igazolta. — Akkor kiveszem szom­batra a szabadságom... — jelentette ki vállatvonva N. N. csillés. Ez tehát a bum'izás egyik rafinált formája. Ha az or­vos nem veszi fel utólag táppénzesnek. — mert ezt rendelet is tiltja, — akkor a „beteg" szabadságidejéből pó­tol ja a műszakmulasztást. Nyújtó Balázs — ugyancsak pécsbányatclepi csillés, — egy hétig valóban beteg volt, fel is vették a táppénzes ál­lományba. Az orvosi előírás szerint azonban köteles a le- gényszáUás betegszobájában tartózkodni. Nyújtó hamar megunta a betegszoba magá­nyát. Mégis csak jobb az ut­cán sétálni, vagy a büfében tercierével agyonütni a kel­lemes tétlenséget esetleg ma­dárfüttyöt hallgatni a gesz­tenyésben ... A telep beteglátogatója je­lentette a kórházban: — Nyújtót nem találtam a betegszobában... Behívták. Az orvos előtt letagadta, azt mondta, át sem lépte a szoba küszöbét, elég az ő baja a betegségé­vel .. De a doktoT sem „mai gye­rek". Javasolta Nyújtó táp- pénzelvonását, amiért nem tartotta be az orvos rendel1 kezéseit. Mi történt? Az üzem tovább folyósította neki a táp pénzt, mert Nyújtó az SZTK fogásai tárói hozott papírral „igazolta" az üzemben, hogy ő nem lógott, C fogászatra jár. Hiszen most meg a foga fáj... Persze végül csak kiderült az igazság, de addig is több napon át bumlizott Nyújtó Balázs. És hogy a „bumlizók” csők ra teljes legyen, be kell még mutatni Vincze József csil­lést is. Vitathatatlanul övé a pálma, hiszen már március közepe óta táppénzes, — jog­talanul ... Combzúzódása volt. vérömleny keletkezett a lábán. Ezzel a betegséggel feküdnie, pihennie kellene, hogy a gyógyulás meggyorsul jón. Már rég dolgozhatna, ha az orvos rendelkezéseit szi­gorúan betartaná. Csakhogy Vinczét hol Pécsett látják, hol meg a telepen sétál, vagy nemrég például egy boxmérkőzcst izgult végig, — erőben, egészségben ... Az orvos becsukja a „min­dentudó" könyvet. Akad még egynéhány „bumlizó", de mutatóból ennyi is elég. — Mi mindent megteszünk, hogy a lógásokat megszüntes sük, de ehhez több segítsé­get várunk a bányától. Fi­zetés utáni napokban húsz­huszonöt ..beteggel" mindig megnövekszik a létszám. — Nem nehéz kiszámítani, mi­lyen kiesést okoz huszonöt ember hiánya a termelésben. Fogjanak össze a bánya­üzem vezetői az orvosokkal, hogy elejét vegyék annak a ragálynak, amely minden fi­zetési nap után felüti fejét és amelynek nem más a diagnózisa, mint: „a munka­iszony ...” —Rab—

Next

/
Thumbnails
Contents