Dunántúli Napló, 1955. június (12. évfolyam, 128-147. szám)
1955-06-19 / 143. szám
NÄPC5 1955 TÜNTOS ÍJ A Pécii Zenei Hetek Händel: ÜT maimat jelentőségű trror tórium-est volt június 16—17-in, amikor a Pécsi Zenei tietek egyik legkiemelkedőbb eseményét, Händel grandiózus Sámson óratóriumát hallottuk. Pécsett először szólalt meg a nagy barokk zene- itöltö monumentális alkotása a négsi Liszt Ferenc kórus, a pécsi Szimfónileus Zenekar, pécsi magánénekesek előadásában, Antal György vezényletével.- Handel oratóriumaiban tökéletesen megvalósítja azt a gondolatot, hogy nagy tömegéle szólnak nagy tömegekhez. Bármilyen monumentális is a mű, bizonyos művészi népies vonást mindvégig megőriz. Az egyes magánszereplők megformálásában azt az elvet követi, hogy az egyes szereplők a nép jellemvonásainak megtestesítői, a népi vágyak kifejezői. Kó- !•usai felépítésükben bármilyen művésziek is legyenek, mindért hallgató leierzi nagy éniberkozösségek közös lélegzetvételét, érzelmét, örömét, gyászát. A ragyogó pécsi előadás Antal György nagyvonalú művészi elképzelésében éppen ezért ezt a gondolatot valósította meg és annyira meg tudta éreztetni, hon * hallgatóságod valóságos szugg eszik) erővel ragadta magával az előadás. Antal György hatalmas és fáradságos művészi munkája eredményeképpen a kórus teljesítménye mindvégig a gondolatot megvalósító, az esetleges problémákat megoldó. kifejező erejű és tiszta in- tonálású volt. Különösen a második részben volt ragyogóan csillogó a hangszín, egységes a hangvétel és gyászt, magasztaléit, diadalt, szabadságvágyat egyaránt kifejező. Sámson szerepét Nemerey Péter énekelte belülről jövő lírával, mélységes átéléssel; gyönyörű hangja ragyogóan csillogó volt. Delila szerepét Kovács Gyuláné (csütörtökön) és Kováts Irén (pénteken) felváltva énekelték. Kovács Gyuláné megformálása erős drámai hatású volt. Kováts Irén pedig a lírát éreztette meg az előadásban. Mindkét művészi felfogás és megnyilvánulás őszinte és meggyőző volt. özö- rényi Olga gyengéden meleg tónusban művészi átéléssel valósította meg feladatait. Horváth László gyönyörű zengésű, tömör basszusa a szerepében rejtő Brdt és irénwtsőgot egyaránt komoly művészettel váltotta valóra. Somos Jenő kitűnő művészi teljesítményében ugyancsak a már említett őszinte átéltséget kell megemlítenünk. A continuot Borsay Pál játszotta pontos valóságérzéssel és a recitativók gördülékeny menetének biz tosításában nagy része volt. A pécsi Szimfonikus Zenekar kitűnő művészi teljesítményéről a legteljesebb elismerés hangján kell megemlékeznünk. Pontosság, gondosság és feszit figyelem biztosította az egész előadás kiváló művészi mm- tatát. A remek és nagy művészi teljesítmény a vezénylő Antal György érdeme, alditek nagy perspektíváit művészi elképzeléseit váltották valóra maradéktalanul az előadó művészek. Ki kell emelnünk azt fa, hogy a komoly művészt színvonalú előadás pécsi szereplőkkel valósult meg, ezzel városunk zenekultúrája ismét előre jutott egy nagy lépéssel. A közönség szinte tombolt lelkesedésében, hogy a zárókórust kétszer meg kellett ismételni. HORVÁTH MIHÁLY Ez a hatalmasan kifejező produkció minden kórusegyüttes becsületére válhatnék hossuth-dijas zeneszerzők a pécsi előadásról Handel Sámson oratóriumának hatalmas sikert aratott pécsi bemutatójáról a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak, zenei életünk kiválóságai is, okik Budapestről ebből az alkalomból jöttek le városunkba.- Mihály András Kossutli-dtjas zeneszerző — Minden kétséget kizáróan megállapitha tó, hogy vidéki városaink köziül Pécsett folyik a tógáid ozatkész ebb é6 legszervezettebb zenei munka. A Sámson oratórium előadása igen meggyőző, lelkes és — az összes körülményeket figyelembe véve — nagyon alaposan kidolgozott. A zenekar és a szereplők részéről érződő csekély bizonytalanság annak a tovósára írható, hogy még keveset szerepeltek. A siker azonban, mely főiként a zárókórus teljesítményénél robbant ki, azt bizonyítja, hogy -az szinte kétszáz százalékkal múlja felüt az egyébként kitűnő összmunkát és ez a hatalmasan kifejező produkció minden kórus- égyüttes becsületére válhatnék! A magam részéről külön örülök annak, hogy a Händel oratórium ilyen szép előadásban közönség elé került, mert a zene egyszerűsége és nemessége jó út a komolyabb zenét kedvelők táborának egyre fokozódó szélesítése felé! A pécsi zenei munka tehát a legnagyobb támogatásit érdemli meg! Farkas Ferenc Kossulh-díjas zeneszerző — Ami engem különösképpen megragadott, — mondatta, — az, hogy ez az előadás ilyen zenélő kedvet, drámai feszültséget tudott teremteni. Minden mozzanatából érezni lehetett, hogy mindenki szíwel-lélekkel vesz részt a munkában és igyekszik képessége, tehetsége legjavát nyújtani. Az előadás megérdemelten nagy sikere azt igazolja, (hogy fel kell már egyszer hagyni a „vízfejűséggel”, azzal az egészségtelen centralizmussal, amelyik mindent Pesten és csakis ott akar összezsúfolni! Ez a kiemelkedő zenei esemény azt bizonyítja, hogy ebben a városban, amelynek már megvannak a zenei hagyományai, lehet komolyan dolgozni és meg lehet szerettetni a tartalmas, értékes zenét azokkal is, akik eddig talán idegenkedtek tóié. Természetesen ehhez az is szükséges, hogy a már meglévő előfeltételek mellett legyen a városnak olyan zeneszerető, a zene ügyét szivén viselő valakije, minit az oratórium dirigense, betanítója és fáradhatatlan művésze, Antal György, a Zeneművészeti Szakiskola Igazgatója. PILLANTÁS A JÖVŐBE A& eUo*n(cM&zaU távlatai A* Btoateaergta fekszaJbadftésával az emberisé* as atomkorszak küszöbére érkezett. Egyelőre még csak a kezdeti lépéseket tesszük azon az úton, amely — az új energiaforrás birtokában — szinte felmérhetetlen távlatokat nyújt az emberiség fejlődése számára. Az emberekben természetszerűen felvetődik a kérdés: milyen lesz ez a fejlődés, mit hoz az atomkorszak? „Pillantás a jövőbe* című tudományos cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre akarunk választ adni. Gazdátlan kincsek Sok vM* folyik ma nyuga ton arról, hogy sok az ember a földön, és hogyan lehetne az emberiség szaporodásának gátat vetni. Vannak, akik ez orvosokat kárhoztatják, mert megszüntettek sok tömegpusztító járványt, mások a háború szükségessége mellett kardoskodnak — az „ember-feleslegek” lecsapolására. Természetes, hogy ezek a „bölcsek" magiitat nem sorolják a felesleges emberek közé és élénken tiltakoznának, ha emberirtó elméletüket rajtuk akarná valaki elkezdeni. Valóban olyan sok az ember a földön? Egyetlen példa világos választ ad erre. Ha az egész emberiség gyűlést tartana egyszerre és egy helyen —■ szépen elférne a befagyott Balaton jegén. Talán meglepő, hogy milyen óriási a Föld és ehhez képest milyen kevés az ember. Jelenleg az energia- forrásoknak csak kis részét tudjuk kihasználni. Egy ember izomerejéből adódó napi munkavégző képesség alig ha- haladja meg a 25 deka szén elégetésekor felszabaduló ener giáL Mindenki előtt világos, hogy az emberi jólét egyik fontos feltétele, hogy bőségesen rendelkezzünk energiával. Napjainkban millió és millió tonnaszám nyelik el a kazánok a szenet, hogy elsősorban víHamosenergia formájában biztosítsák gépeink mozgatását, működésben tartsák azt a számtalan elektromos berendezést, amelyet ma már életünk mindennapi és nélkülözhet» tte*i tartozékának teJrin tünk. Egyre növekszik az áram fogyasztás és egyre kevesebb a szén. Nem kell különleges számításokat végezni ahhoz, hogy megtudjuk a szénkészletek kifogyásának időpontját. Ezek szerint energiahiány és az ebből következő technikai visszafejlődés fenyegeti az emberiséget? Távolról sem. Hatalmas, mérhetetlen bőségü energiaforrások úgyszólván érintetlenül állnak még. Bőségsíanl — a Napban A Nap mérhetetlen bőségben sugározza fény- és hőenergiáját a világűrbe. Ennek a gazdag energiaözönnek csupán 2250 milliomod részét fogja fel Földünk. Hogy ez a 2250 milliomod rész sem leki- csinylendő, azt némileg szemlélteti az a tény, hogy egy nyári napsütéses napon hat óra alatt több energia jut Nagy- alföldünkre, minit amennyit az egész világ egy évi széntermeléséből előállítunk. Joggal vetődik fel a kérdés: miért hagyjuk kihasználatlanul eat a nagyszerű lehetőséget? Miért nem állítjuk fel a „napkazánok" erdejét a hasznos energia termelésére? Nem csak a mi problémánk ez, hanem a tudományé is. Az már bebizonyosodott, hogy nem a gyűjtőlencsék és a Nap mozgását követő óriástükrök fogják a napsugarakat szolgálatunkba. A kérdés megoldásának kulcsa más. Talán sokak számára ismeretlen az a kis fényképészeti segédeszköz, amit fénymérőnek neveznek. A Zenei Hetek hírei Símdndy József Kosswth-dí- jas halaszthatatlan fontos operai fellépése miatt nem vállalhatta a vasárnapra kitűzött operahangversenyen való közreműködést. A zenei hetek rendezősége ezért úgy határozott, hogy a közönség többször megnyilvánult kívánságának megfelelően szerepcsere helyett, inkább a hangverseny halasztása mellett dönt. A vasárnap estére kitűzött Parasztbecsület—Bajazzok—Carmen - előadást Simándy József közrcműSködésével jűnhte 26-án. vasárnap este 8 órakor tartják, meg a Liszt-teremben (és nem a szabadtéri színpadon.) Hétfőn este a Pécsi Szimfó- nikusok zenekari estje ugyancsak a LISZT-TEREMBEN lesz. Műsor; Wagner; Nürnbergi mesterdalnokok c. operájának nyitánya, Brahms; Hegedűverseny, Prokofjev: Péter és a farkas, R. Strauss: Till Eulenspiegel. A kiadott jegyeket helyszínen cserélik át a terem jegyeire. A fémnnétő ______________ ne vű fémből feéSsttft kis fcgy, í melyet ha fénysugár ér. etek- : trónokat boesélt fai, tehát ekk- I tromosságot termel. Minél erősebb fény érte, annál töb- ! bet. Ezt jelzi azután m műszer nyelve, egyben az adatta levő beosztáson megmutatja a készülékbe jutott fény erős- * ségót is. Ilyen „napfényedéinek” fogják majd hasznosítani a Földünkre hulló napemer - • giát. Bolygó erők a szelek szárnyán A mozgó levegő hatalmas energiájából jóformám semmit j nem hasznosítunk még, pedig; óriási erek száguldoznak gazdátlanul. ment egyelőre ne*« | ismerjük fgábaíagéisuk leg-1 jobb módjait. A tudósok, élű-! kön a szovjet kutatóidra!.j már tervezik és építik azokat' az erőműveket, amelyekben a \ szél energiája elektromos | árammá válik. Az árapály a Hold vonzó- j hatására szabályosan mégis-! métlódő tengermoagás. A ; Föld körül keringő Hold ha- ; tására az óceánok vize 6 órán-: ként egyenletesen emelkedik1 és süllyed. Ez az árhullám( egyes tengerpartokon eléri a j 15 m-es magasságot is. Az árapály-erőművek olyan. gátak-! ba szerelt áramfejlesztők lesznek, melyeket az időszakosan i ide-oda áramló tengervíz tart! működésben. „Hordozható atomerőművek“ A Nap, a szél, a tíz, a ten-j genmoagás tgábahajtása mellett, — ott, ahol ezek egyike sem használható fel — gazda- í ságosan bőven fogják ontani j az elektromos áramot az atom energia müvek. Ezek az erő-; művek valóságos „hordozható” energiaforrások lesznek, hiszen bárhol — a sarkvidékek jégvilágában, a magas hegységek nehezen járható j bércei között, a aivatagofc ki- ' halt pusztáin, sőt a tengerek mélyén is — üzembe helyezhetők Hajtóanyaguk épp olyan olcsó és bőséges, mint a többi természetben előforduló, ma még gazdátlan energiaforrásé. Ezek ez energia források együttesen adják majd art ai energiabősóget, mely a kommunizmus korszakát jeüemezrrt fogja. Jóska barátom már „öreg" családapa, az mesélte nekem cl ért az esetet. • — Múltkor ebéd után — kezdte a történeteit, — éppen újságot olvastam, pihentem. Vasárnap voflt, tehettem. Egyszeresük kopognak. Szabad — mondom, s belép egy csinos, fiatal ^ asszonyka, barátságosan mosolyogta. Nem zavarom? — kérd .’ Dehogy zavar! Kínálom hellyel, kérdem: mi járatban van? — Csak úgy beszélgetni jöttem — mondja és mosolyog. Nézem, nézem, mintha már láttam volna valahol. No jó, tót beszélgessünk. — Az elvtársnő népnevelő? — kérdem én. — Nem — mondja ő. elkapja a szemét, körülnéz, aztán a körmeit nézegeti. Végre megszólal. — ön művelt, képzett ember, tudom, -hogy a hivatalában is szeretik. Ez mind igaz. de mit akar vele? — Szereti a gyermekeit, a családját — folytatja ő Úgy látszik ismer, — gondolom, — dehát mi köze hozzá? ’ Nem szólok, mert nem tudom, mit szóljak, ő meg rámnéz, most bánatos, könyörgő pillantással és esdeklő hangon így szól: —Ne tegye tünkre a gyermekeit! No, erre számítottam legkevésbé. Meghagy én. a példás családapa, a feddhetetlen tanács-tisz tviselő, hűséges férj — én akarnám tönkretenni a gyermekeimet? “ — Hegy érts ezt? — kérdem éles hangon. — Ne tegye tönkre a gyermekei lelkét — ismétli most már tgy Végleg nem értem. Mi baja ennek a nőnek a gyermekeim leikével? Olyan derűs, vidám gyerekek azok. olyan kedvesek, gondtalanok... Persze, néha tesznek rossz iát a tűzre, de egy kis szidás, és semmi baj. Hát, mit akar a lelkűkkel? — ön bizonyára vallásos — kanyarodik másfelé a szóval. — Nem én — mondom neki. — Persze — mosolyog elnézően —. azt most nem divat bevallani. De azért biztosan hisz Istenben. — Nem én — mondom neki. — Oh, — mosolyog topábbra ;s elnézően. — Pété'- háremszor tagadta me? »z’urat *«/;»*- -ő* tette ev wvhér felévé A mai időkben az isten is megbocsátja az ilyen ártatlan kis' hazugságot, / Méghogy én hazudek? Mit képzel rólam? Nyersen kérdezem: — Légyen szíves, mondja meg, mit kíván? — Miért nem tetszik hittanra beíratni a gyerekeket? — telel 6 a kérdésre kérdéssel. No végre, kibújt a szög a zsáklből. De hogy miért? Micsoda kéroés? Utó végre nem köteleződ Úgyis eleget kell tanulni azoknak a gyerekeknek, minek még egy tantárggyal több nekik. Az én időmben bezzeg kötelező '"olt. Emlékszem, egyszer el felejtet lem valamelyik pápáról, hogy mitől lett szent. —- Nem tudom — mondtam a hittamá- romnek (olyan csupa r-betűs neve volt, valami Rette rer, vágj' mi). — Nem tudod? — azt momdjg nekem és jön felém, a szemei forognak. — nem tanultál büdös kölyök? Durr! a csillagos ég szakadt rám, akkora pofont adott. — Nem tanultál? — ismétli és megint durr egy pofon. Aztán már csak arra emlékszem, hogy egy rakás kabát alól kotortak elő vigyorgó osztálytársaim. • A nő meg néz rám közben diadalmas mosollyal. Azt hiszi, a kérdéssel 'levett a lábamról, nem tudok válaszolni. Most mondjam el neki, mire gondoltam, és hogy Zoli fiamat még én sem vertem soha, de nem is tűröm, hogy bárki is megüsse? ■— Nézze — mondom neki inkább türelmesein — felesleges a gyereket árnnyá tanulnivialóval megterhelni. —. Inkább pogánynak nevelné őket? — kérdi szemrehányón. I^ogány, pogány... mi az. hogy pogány? Becsületes, denéfc emberelőéit akarok nevelni mind a két (fiamból. Rny- nyi az egész. A pogányok között talán nem voltgk derék, becsületes emberek? Kilóét is ismerek a történelemből? Ott van mondjuk a görögök közül Phidias, a szobrász. Anaxagoras, a filozófus, Leonidas, a katona (mit szólsz pajtás a memóriámhoz, van vagy tizenöt éve, hogy tanultuk), aztán ott van Árpád a,panic, vagy annak az fpja, Álmos, meg a hétvezérek együtt és külön. Azok elég pogányok voltak, de monoja valaki. hogy néni voltak attól-még derék és becsületes emberek. De ne menjünk vissz« az ókorba! Eszembe jutott Kovács Pista (te is jó! ismered). Hót hazud'k ez valaha? Előfordult egyszér. is, hogy becsapott votnp yalakit? Jófejű, értelmes ember. Az nemesik, hogy nem hisz. mint én hanem kereken kijelenti, hegy isten nines. Be is bizonyítja. Elmondja, hegyen ke’etke- zett a Fö!d meg a Nap és hegy az egész világon mindenütt csak anyag található és nqm lehet rá ellenérvet találni. Viszont volt annakidején egy osztálytársam, minden óra előtt imádkozott, hogy jól feleljen. — Te, — mondom neki egyszer, — nem lenne jobb inkább tanulni, a Miatyánkfól még bezúzhatsz. Hát nem a fejetrihez vágta a ffinteltertdt? Pedfig mégiegy olyan vallásos gyereket keresve sem lehetett taláfflni. Ez a nő még gügyének méz, ha sokéig merengek válasz helyett, — gondoltam — hangosan meg ezt mondtam neki, kedves mosollyal: — Nézze kénem, a gyerekeim neveléséit bízz, caák rám. — Gondolja meg, kérem! A gyermekek ártatflan leikéért ön felelős — mondja erre ő. Igaza van.. Felelős vagyok értük. Bizony, én is voltam ártatlan lelkű gyermek. Annyira, hoigy csodálkozva olvastam egyszer a hittan könyvben, hogy vannak bizonyos látványok, amelyek bűnös gondolatokat gerjesztőnek az elmében. Ilyen is van? — gondoltam akkor, — hiszen ez érdekes. Attól kezdve kerestem, hogy milyen lehet az. a látvány. Komolyan mondom, hittenkönyvből tanultam, hogy gyönyörködni lehet nemcsak a csúzlival lőtt stiigjic csodálatos tollazatában, hanem egy szépen fejlett rugalmas lábikrában 'is, amint tulajdonosa kecsesen lépked vele. Igaz, hogy magam is rájöttem volna, csak arra népi jöttem volna rá, hogy ami szép és jó — az bűn is. Aztán van olyan bűn is. ami csakugyan rossz, viszont van olyan rossz is, ami nem bűn.’(Szegény Tóth Laci, aki hozzám vágta a tinta- tartót, később ebbe háborodott bele, mert a végén már nem tudta, hogy amit csinál, az bűn vagy nem bűn.) — Meggondoltam kérem, — mondom a nőnek, — gyermekeim ártatlan leikéért felei ős vagyok és éppen azért:.." — Es éppen azért... — ismétli ő reménykedve. _ Nem kérem, nem fognak hittanra járni — nyugtatom me g. — Úgy? — sipít erre ő cseppet sem megnyugodva. — Úgy — mondom én neki mélységes nyugalommal. Erre fölpattan, még vet rám egy kegyetlenül gyüké? pillantást. „latén vele!" — sziszegi és úgy elviharaik, ki a kiskapun, hogy még a Hektárunk is behúzta ijedtében a fai-kát: De várj esek.'a legérdekesebb ezután, következett. Jön haza a feleségem, mesélem: itt járt egy ilyen meg ilyen nő., , Erre rámméz, szakasztott olyan gyilkos pillantással, mint az e nő és így szól, szakasztott ugyanolyan sipítással: . — Uúgy? rí ztán dől belőle a szó, egyszuszra tíz percig. Közben csak így titulálja a nőt „az a papfazék“. S azt mondja: nyit keresett az itt. biztosan azt. mit máisfopl és biztos, nem1 Híáfeo, mer isimer engem, hogy milyen lókötő vagyok ... — és ’ttvem hangnemben tovább megállás nélkül. Hát mondd csak, mivel érdemeltem én eat ki? (Mész—)
