Dunántúli Napló, 1955. május (12. évfolyam, 102-124. szám)

1955-05-28 / 124. szám

Egy napi késéssel mázsával apad a termesed: egyeljük ki a cukorrépát! Mit nyújtott nekem a Marxizmus Leninismus Esti Egyeteme ? J mikor 19S3-ban el végez­■f*- tem a szervezet pártok­tatás keretében a káderképző tanfolyam politikai gazdaság­tan II. évfolyamot, sokat tűnőd tem, hogyan, hol tanuljak az elkövetkező évben? Az 1953—54-es oktatási év­ben először indult nálunk egyé ni' tanulás és a Marxizmus— I.cninizmus Esti Egyeteme. Az elbeszélgető bizottság nekem is feltette a kérdést: „Szendrői élvtárs, melyiket választod? Az egyéni tanulás során filozófiát tanultok, ez két éves, vagy a Marxizmus—Leninismus Esti Egyetemén veszel részt, ahol az SZKP történetét, általános világtörténelmet, politikai gaz­daságtant, filozófiát és ma­gyar párttörténetet tanultok. Hetenként egyszer előadás, vagy szeminárium lesz.” A kérdés után kissé elgondolkoz­tam: melyik is nyújt több se­gítséget a munkámhoz, — mint gazdasági funkcionáriusnak és pártmunkásnak — az egyéni tanulás, vagy az egyetem? Az egyetem mellett döntöttem. A felvételi vizsga sikerült és ma már a II. évfolyamot végzem. E két év alatt sokat kaptam az egyetemtől. Először is meg­tanultam rendszeresen tanulni és jegyzetelni. Ez nagyon fon­tos, mert fejlődni csak rend­szeres tanulással lehet. Gazda­sági munkámhoz különösen a politikai gazdaságtan nyújtott nagy segítséget. Egyrészt ab­ban, hogy szakmai munkámhoz megkaptam a politikai alapot. Jobban át tudom tekinteni a népgazdaság egészét a beruhá­zások terén és tudom, hogy a beruházások a szocialista ak­kumuláció egy részét képezik. Munkatársaimnak meg tudom ÚTTÖRŐTÁBORT építenek a KARÁSZI HEGYEKBEN Két évvel ezelőtt a liárászi gazdák kenderáztatásra hasz­nálták a falutól délnyugatra húzódó völgyben összegyülem- lett vizet. A megyei tanács úgy határozott, hogy úttörőtá­bort létesítenek a kenderázta- ló helyén, ahol június végére — kiizei százezer forintos be­ruházással — fürdőt és klub­házat építenek. Az úttörőtábor ban egyszerre 60 kiválóan ta­nuló pajtás nyaralhat. — Nem szeretném, ha megtudná mindezeket apám, aki kétszeres sztahanovista Pesten, a nagybányám, aki a SZOT központban van. Szé- gyelném magam most már, de ha... — fejezte be élettörténe­tének egy hányatott szakaszát Virizlay Ferenc pécsbányai csillés. Húsz éves most ez az alacsonytermetű, jóvágású, fe­kete legény. Nem látszik még ennyinek sem, de aki csak a munkakönyvét lapozza s a dá­tumokat nem nézi, könnyen mondhatja: „Nahisz, ennek a könyvecskének a gazdája is le­dolgozta már élete javát”. Hát nem egészen, mert lé­nyegében csak most kezdi. Azaz újból kezdi, mert ami ed­dig volt.;: 1952. végén lett öntő az Áp­rilis 4. Gépgyárban. Nem ke­nyérkereset volt nála a munka, inkább a könnyen kiapadó zseb pénz feitöltésének eszköze. Az első néhány lelkesedéssel le­dolgozott hónap után könnye­dén vette a munkát. Majdnem egy év múlva át­helyezték az újpesti vasöntö­débe. Itt eltelt egy hét, s az­tán az RM Vas- és Acélöntő- dék-hez ment, honnan három nap múlva áthelyezték az RM Művek fémművéhez. Mivel a fémöntéshez alig értett és az RM Vas- és Acélöntődé’k-bői jelezték, hogy visszaveszik, Vi­rizlay Ferenc négy napig egy­szerűen nem ment dolgozni s ezért azonnali hatállyal elbo­csátották. De örömest vissza­vették az RM Vas- és Acélön- tődék-be. íme, a fiatal munká­sok „nevelése”, a munkásván- dorlás előiskolája. Ugyanis ez­után mar kevésbé csodálko­zunk azon, hogy innen önké­nyesen kilépett. Pécsett Szabólesbányán je­lentkezett munkára, ahol múlt év szeptemberétől ezév márciusáig mint csillés dolgo­zott. Jól mutatkozott be itt is, de aztán jött az első bumii, magyarázni szakmai munkájuk politikai célját, irtaimét. Egy­úttal a szakmai minimum tan­folyamok keretében a kapita­lizmus és szocializmus politikai gazdaságtanát oktatom a meg­kívánt színvonalon. Ezen a té­ren országosan az elsők közé kerülünk. Az SZKP története megis­mertetett az SZKP és az orosz munkásosztály harcával. Meg­tanultam szeretni a szovjet né­pet és ma sokkal jobban érté­kelem, azt a szabadságot, amit a szovjet nép fiai hoztak a ma­gyar nép és az én számomra is. Megtanultam jobban szeretni pártomat, a Magyar Dolgozók Pártját, mert megismertem cse lekvésének vezérfonalát, a marxizmus-leninizmust. Tu­dom, hogy minden intézkedése a dolgozó nép érdekében tör­ténik. Korábban a propaganda munkában, különösen előadá­sokra való felkészülés és azok megtartása terén sok nehézség­gel küzdöttem, mert nem ismer tem a felhasználható klasszikus irodalmi forrásokat. Most már örülök minden ilyenirányú pártmegbízatásnak is, mert ér­zem, hogy eredményes munkát tudok végezni. Csak egy töredékét tudtam elmondani annak, amit a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyeteme nyújtott számomra. Ennél sokkal többet kaptam az egyetemtől; marxista-leni­nista világnézetet, kommunista öntudatot, egy olyan elméleti iránytűt, mely mindenkor, min den helyzetben megmutatja számomra a helyes utat. SZENDRŐI GYÖRGY Beruházási Bank fiók­vezetőhelyettese. Kétezer személyes fürdő épül Pécsbányán NyolcmRU6 forintos beruházással július elsején megkez­dik a pécsbányai bányászok új, kétezer személyes fürdőjének, öltözőjének, kvarc-folyosójának, az irodaépületeknek az épí­tését. A munkákat a Baranya Megyei Építőipari Vállalat dolgo­zói végzik és jelenleg már nagyrészt el is készülteik a felvo­nulási. épületekkel. A komoly mérvű szociális beruházásból csaknem fél millió forintot fordítanak egy teljesen új orvosi rendelő és orvosi lakás építésére. Az idén a beruházásból mint­egy két, két és fél millió forintot használ fel az építő vállalat, a visszamaradó összegeket pedig a következő év elején hasz­nosítják. Az építkezés nyomán készül egy kerékpárszin, kü­lönböző medencék és más fontosabb mellékhelyiségek. Hozzájárulásunk a 2.300.000 forinthoz Takarítsunk meg mindennap két kiló üzemanyagot A 16 Baranya megyei gépállomás öwWRf*épo»öfcfcen- tési versenyét kezdeményező pécsváradiak közül ma a párttitkár mondja ei, mivel járul hozzá saját mmnkate- rületén ehhez a megtakarításhoz, ső lett 206 *ndz*lÄ»>) temrteä­jesítéséveL Ez azonban, még nem min­den. A pártszervezet volt a kezdeményezője „ napi két leülős üaesrumyagmegtalcairftási mozgalomnak, amely aaőta már minden traktorosunk szív­ügye lett. Talán említenem sem keü, hogy ebben, is a párttagok mutatják a legjobb példát, mert a tavaszi idény­ben eddig a kommunista trak­torosoknak 16 százalékos az üzemanyag-megtakarítása. — Egyes párt ta gj atrfcnál, mint Szilágyi Gyulánál és Pesti Jó­zsefnél, még szebb eredmé­nyekről számolhatunk be «- ael kapcsolatban Szilágyi efv- tár8 minden nonnikoUnll S forint ás hat fülért, Pesti dr- tárrs pedig 4 forint és 26 fil­lért takarított meg, tehát nem , vállalt kéit kilát, hanem majdnem hármat, aietve né­gye*. A gépállomás kommunistái jó traktorossá nevelik munka­társaikat. Csak egy példát em­lítek. Hochrein Ferenc trak­toros, amikor idekerült a gép­állomásra, nem sokat értett a géphez. Zombér József elvtárs volt az, aki azonnal a segít­ségére sietett És mi az ered­mény? Hochrein elvtársat ata vaszi munkáidban elért jó eredményéért felterjesztettük sztahanovista kitüntetésre. Megvalósítottuk azt is. hogy már majdnem minden brigá­dunk élén hozzáértő és jól dől gozó kommunista brigédveze- tők állanak, akik sakkal jobb munkát végeznek, mint bárme­lyik párton kívüli brigád veze­tőnk. Célunk legnagyboblk, az, hogy ebben az esztendőben minden kommunista trakto­rost sztahánovistává nevel­jünk. Ezt csak úgy tudjuk meg valósítani, ha minden sztahá- novista Oklevéllel kitüntetett párttagunk elvtársi segítséget nyújt dolgozó társának. Elmondotta: Vajda Ferene párttitkár. — M„ már ott (ártunk, hogy erős pártszerveaet van gépál­lomásunkon: traktorosaink: mintegy 25—07 százaléka kom munista. A gépállomás párt­szervezetének és komnríixnistái­nak jó munkájától függ első­sorban, hogy vállalásunknak eleget tudunk-e termi vagy sem. Gépállomásunk pártszerveze­te a következőket tette és te­szi „ vállalás valóra váltásáért: tizenegy kommunista traktor- vezetőt neveltünk, akik a ta­vaszi munkákban május 20-ig 167.6 százalékra teljesítették tervüket. Megvalósítottuk azt is, hogy a gyengébben mű­ködő brigádokba jó párttago­kat osztottunk be. így elértük hogy a tavaly még gyengén szereplő Fetőfi-brigád idén el­„VÁNDORLEQÉNYEK // a második és így tovább. Az üzem DISZ-szervezetének és a gazdasági vezetők nevelő mun­kája azonban elmaradt, pedig ha a kezdeti vadhajtásokat okosan _ lenyesegetík, az alap­jába nvéve becsületes, csupán könnyelmű munkást még könnyen le lehetett volna a jó útra téríteni. Sajnos, bányaüzemeinknél sem tesznek meg mindent az új jövevények megtartása ér­dekében. Nem tudatosítják elég mélyen és meggyőzően, hogy az üzem nem átjáróház. Csak használna az új, helyü­ket nehezen megtaláló mun­kásokkal leülni, papírt, ceru­zát elővenni és kiszámítani, hogy az állandó vándorlással, munkakieséssel mepnyit ve­szít maga a dolgozó, mennyit veszít az ország. Súlyos szá­zasokról, sőt ezresekről van itt szó, — ablakon kidobott pénzről. Meg kell mondani a dolgozóknak, hogy egyik mun­kahely sem üdülő, vagy sza­natórium. Bizony aki helyt akar állni, annak becsületesen kell dolgoznia itt is, ott is. Ehelyett, hogy így járnának el párt, szakszervezeti és DISZ vezetők, mit tesznek sokhelyütt? Túlzott előítélet­tel forgatják az új emberek munkakönyveit. Éberségre persze szükség van, de csak ennyi, nem elég. Kedden Pécsbánya egyik irodájában az újonnan felvettek munka­könyveit nézegette Bocz elv- társ, András-akna ü. b. elnö­ke. Gyakran csóválta a fejét, s ilyeneket mondott: „Remény télén eset, mit lehet ilyen em­berrel kezdeni?” Persze, egy munkakönyvben tíznél is több munkahely láttán az ember csóválja a fejét. De utána már arra van szükség, hogy az üze­mek politikai és gazdasági ve­zetői ezekből a „vándorlegé- nyek”-ből üzemükhöz, munka­helyükhöz, dolgozótársaikhoz hűségesein ragaszkodó munká­sokat faragjanak. Nem köny- nyű feladat, de a fáradozás előbb-utóbb eredménnyel jár. Virizlay Ferenc is elgondol­kozott Fodor Ferenc, a Török István bányász legényotthon gondnokának szavain, aki nem egyszer mondta neki: — Nem jó vége lesz ennek Feri, megkárosítod saját ma­gadat és az üzemet is. De aztán megint elérkezett a fizetés ideje, összesereglet- tek a „haverok”. Egyikük „fel­dobott” egy százast, a másik is, mindenki... Bor, tánc, mulatozás. Az üzemnek akkoriban már nem is volt ideje elbocsátani Virizlay Ferencet, mert ön­kényesen kilépett. Szentegátra hívta egyik bányabeli barátja az állami gazdaságba, de ott nem vették fel őket. S miért mindez a sok zűrza­var az életéljen? Virizlay Ferenc könnyelmű volt a végtelenségig. Pénz nem számított nála. És a felelősség az üzemmel, a becsületes doV gozókkal szemben? Nem törő­dött ő ilyesmivel, pedig néha- néha szóltak neki erről is. Éppen ezért fontos, hogy ez­után neesak néha-néha szólja­nak neki vezetői, a legényött- hon politikai felelőse is, ha­nem foglalkozzanak vele rend­szeresen, állandóan. De nem­csak ővele, hanem mindenki­vel, akinek tetteiért, magatar­tásáért, munkájáért végered­ményben ők is felelősek. A fiatal csil'és ezután már rendes ember akar lenni. Se­gíti elhatározásában az is. hogy megtalálta Szigetváron élete párját. — Azóta jobban megbecsüli önmagát és a mun­káját is. Most már egy tízes sokat számít és tervei is van­nak. Pécsbányán akar végle­gesen megtelepedni és becsü­letesen dolgozni. Tudja, hogy ehhez egyedül csak az ő ereje nem elég. Szüksége van a közösség segítségére, vezetői­nek útmutatására, hogy célját valóraválthassa. Ha ő megte­szi a magáét, minden bizony­nyal Pécsbánya vezetői sem fognak elfeledkezni a fiatal csillésről. Gazdag műsorok a Nemzel-közi Gyermeknapon Pécsett Májag 29-én, vasárnap ünnepeljük » Nc«m>e<közi Gyer­meknapot. Erre ta alkalomra az MNDSZ Barany., me­nti elnöksége gazdag és változatos programot állított iksz- me, hogy a gyermekeknek minél szebbé és emlékezeteseb­bé tegye az idei gyermeknapot. A műsorok mér május 28-én, szombaton megkezdődnek. Délután 3 órakor a Budai II. MNDS/,-szervezet helyisé­gében bábműsort adnak, majd mesemondó« következik. Délután 4 érakor az Építők Ku)túrotthonában az óvódás- soknak mesefiftnet vetítenek. Bemutatják a Csodamaeska. Kislány a cirkuszban, és a Mese &z elromlott babáról ci-* mí meoefibncket. Ugyanezeket a filmeket délután 5 óra­kor az óvódásoknak a porcelángyár kultúrtermében is le­vetítik. Délután 5 órakor az Építők Kultúrotthonában, a Rákóczi úton, délután 6 órakor pedig a porcelángyár kul­túrotthonában sor kerül a Rejtelmes sziget című ifjúsági film bemutatására. Május 29-én, vasárnap reggel 7—6 óráig zenés ébresztő­vel köszöntik Pécs város gyermekeit. Délelőtt fél 16 óra­kor az iskolákban a gyermekek közösen meghallgatják Vaas Istvánná elvtársnőnek, az MNDSZ országos elnöké­nek gyermeknapi köszöntőjét, majd sor kerül a gyer­mekek megvendégel ősére. Utána bábműsort adnak és fil­meket mutatnak be. A Park moziban délelőtt 16 órakor a Szerencsés hajó­zás, a Petőfi moziban A kis Muck története, a Kossuth moziban pedig a Külvárosi fiúk című filmet mutatják be egy forintos helyárakkal. Pécsszabölcsön a Szevasztopol hőset, Mecsekalján pedig délután az első előadás alkalmá­val az Én és a nagyapám című filmet vetítik. Május 29-én délelőtt 10 órakor a Széchenyi téren tér­zene szórakoztatja a gyermekeket. Ugyancsak délelőtt IV órakor kerül sor a rollerverseny megrendezésére. A ver­senyen résztvevők a Perczel és Kisfaludy utca sarkáról indulnak, végighaladnak a Kisfaludy utcán, Munkácsy Mihály utcán és a Perczel utcán keresztül visszatérnek a kiindulási helyre. A verseny győzteseit ceruzákkal, festé­kekkel, valamint mesekönyvekkel díjazzák. Délelőtt fél 11 órakor a Doktor Sándor Kultúrotthonban ingyenes báb­műsort adnak. Délután 1 órától kezdve a Balokány ligetben térzene lesz, majd fél 3 órakor zsákbanfutást, lepényevést, kötél­húzást, rúdmászást és egyéb játékokat rendeznek. Dél­után 3 órakor a Doktor Sándor Kultúrot(honban gyer­mekbál lesz, a Balokány ligetben pedig délután 4 órától fél 6-ig bábműsort adnak. Komlón mintegy 3000 gyermeket vendégelnek meg az MNDSZ-asz- szonyok. A Bányász Rádióban május 28-án egy úttörő be­szél majd a gyermeknapról. Május 29-én reggel 8 órakor a gyermekek az iskolában találkoznak. Miként tavaly, az idén is a kökönyösi isko­lások fogadják a belvárosi iskolás gyermekeket. A geszte- nyési gyermekeket autóbusszal hozzák be a belvárosba, itt csatlakoznak a többi iskolásokhoz és velük együtt vo­nulnak a Vidám Parkba, ahol meghallgatják Vass Ist­vánná rádió-köszöntőjét. Délután 2 órától kezdve kézilab­da mérkőzést rendeznek, a kisgyermekek, óvódások és elsöoszíályosok részére pedig megkezdődik a roller, és kis kerékpárverseny. A verseny győztesei jutalmat kapnak. Nemcsak a fiatalos hév, meggondolat­lanság és délibábos perspektí­vák okozzák a munkásvándor­lást. Az sem mindig, hogy a másik helyről csábít a nagyobb fizetés. Amikor Pető Istvánt a na­pokban felvették Pécsbányán munkára és az András-afcnai legényotthonba, Börzsed elv- társ az otthon vezetőjének küldött írásában ezt írta töb­bek között: „Az első mulasz­táskor eltávolítandó!” Börzsei elvtárs ezt Pető Istvánnak is megmondta, miután hosszan elbeszélgetett vele. Mit rejt ez a hűvös mondat? Hosszú, nagyon hosszú vol­na felsorolni, hogy Pető Ist­ván az utóbbi öt évben hány munkahelyen fordult meg. — Építőipari vállalatok és álla­mi gazdaságok váltogatják egy­mást és a munkahelyek között kétszer szerepel a Pécsi Szén- bányászati Tröszt, is, ahonnan tavaly októberében önkénye­sen eltávozott. Pető István szerint második felesége — akivel négy évig élt együtt, amíg az asszony egy szép napon otthagyta. — keserítette meg az életét. Má­niája volt az asszonynak az állandó vándorlás. A bikali állami gazdaságban férje már munkacsapatvezető is volt, de az asszonynak megint nem tetszett valami. — Pető szedte a sátorfáját és átruccant egy félévre a hetvehelyi állami gazdaságiba. Egyszóval azasz- szony parancsolt, 5 meg en­gedelmeskedett. — Gondoltam én nem egy­szer arra, hogy ez a vándor­lás nem vezethet jóra — mond ja Pető István, — mert a vé­gén már olyan lesz a mun- ■kakönyvem, hogy meg sem merem mutatni. Bántotta őt az is, hogy a gyakori munkakiesések miatt, s azért is, mert nem mindjárt lendül bele az ember a mun­kába ©gy új helyen, pár év alatt négy-ötezer forinttal ke­vesebbet keresett, mint ameny- nyi pénz rendezett körülmé­nyek és rendes munka esetén üthette volna a markát. Olyan­kor sem érezte a legjobban magát, amikor ezt mondták neki: — Ejnye Pető munkatárs, maga több kárt okoz, mint hasznot ezekkel az állandó helyváltoztatásokkal. — És mindez az asszony miatt? Hát micsoda ember maga?! Az alsóleperdi állami gazda­ságból hozzájárulással jött most a bányába.’ Több okból. — Vissza akarja fizetni a 800 forintot, amellyel tartozik a bányának. Elhatározta, hogy ez lesz az utolsó munkahelye. Bár nem egészen fiatal fej­jel, de sokat tanult az elmúlt pár év alatt, — leszámolt a múltjával. Most már a mun­kának akar élni és a fiának, akire hosszú évek után —mi­vel az anyjánál nevelkedett,— most bukkant rá itt Pécsbá­nyán. Vájáriskolába jár a gye­rek. Úgy akar dolgozni Pető István ezután, hogy ne kell­jen szégyenkeznie a fia előtt. S erre íz útra kell téríte. ni n többi üzemi, mezőgazdasági „vándorlegényt* is. Mohácson május 29-én az MSZT „A gyér rneikek élete a Szovjetunióban" címmel képkiállítást rendez. Délelőtt az Iskolákban közös rádiiéhallgatást rendeznék, — délután tfél 3 árakor pedig az óvodások a belvárosi fiúisko­lából kezükben zászlókkal, ke­rékpáron, rollerrel, szekérrel, babakocsival felvonulnak az úttörő parkba. Itt a szabadté­ri színpadon az óvónők a báb­szakkörökkel közösen bábelő­adást rendeznek. Utána a Szé­chenyi téren kerékpár és rol- lerverseny lesz, a parkban pe­dig a belvárosi és a külvárosi fiúiskola barátságos labdarú­gómérkőzésére kerül sor. A gyermeknap sikeres meg­rendezéséhez nagy segítséget nyújtanak a mohácsi üzemek is-. A szerárugyár játékokat készített, a gépgyár hangerő­sítőket szerelt fel az úttörő parkban és zenét szolgáltat, a népbolt és a föloművesszövet- kezet cukorkákat adott, „ ta­nács szociálpolitikai csoport­ja pedig 250 forint támogatást b'ztosított. Sásdon a napközi otthonba járó óvó­dásoknak szombaton diai-im- vetítéssel egybekapcsolt mese- délutánt tartanak. Az MNDSZ mesekönywel ajándékozza meg az óvodásokat. Május 29- én majálist rendeznek. Tom­bola, szív küldi szívnek, lég­gömbvásár teszi majd változa­tossá a gyermeknapot. — Az MNDSZ és a SZMK megven­dégeli a gyermekeket. Külön köszöntik a nyolcadikos tanuló kát, akiknek egy része tovább tanul, másik része pedig be­áll a termelő munkába. (Gre­gor Sándomé, SásdJt

Next

/
Thumbnails
Contents