Dunántúli Napló, 1955. május (12. évfolyam, 102-124. szám)

1955-05-15 / 113. szám

NAPLÓ 2 /­1953 MÁJUS 13 Hatvanegy esztendő a munkásmozgalomban Május 16-án lesz nyolcvan egy éves Truckenbrod Károly ■elvtárs Pécs egyik legrégibb szakszervezeti tagja, a munkás­mozgalom régi harcosa. Baju- szát és szakállát már behavaz- tá az idő, háta kissé meggör­nyedt, járása lassú, de idős ko­ra ellenére', még ma is példát mutat a fiataloknak a párt- és 'szakszervezeti munkában. A ' belvárosi pártszervezetben min ■ denegyes tággyűlésen pontosan • ’megjelenik, ha pártmunkára kerül sor,' nem ismer fáradtsá­got. A legutóbbi tanácsválasz­táskor a szavazatszedő bizott­ság tiszteletbeli elnöke volt, a tizenegyedik szabad május el­sején pedig ott foglalt helyet a díszemelvényen. Még húsz éves sem volt, amikor már érdeklődni kez­dett a munkásmozgalom iránt. 1894-ben megalakult a Pécsi Munkásképző Egylet és a fiatal Tíuckenbrod Károly volt a ,.67-ik, aki belépett. Szorgalma­dban eljárogatott a Papnövelde utca 26 szám alatti szpba-kony- hás helyiségbe, ahol az egylet dalosai, Keil György festő, ze­netanár vezetésével a Marseil- leset énekelték. Hamarosan az egylet könyvtárosa lett és né­met nyelven olvasgatta Marx ' tanítását, műveit. .. Min,t timársegéd dolgozott az egykori Hamerli Kesztyűgyár­ban. Abban az időben Magyar- országon a bőrmunkásoknak még nem volt szakszervezetük, ezért a gyárban dolgozó oszt­rák munkások segítségével 1898 augusztus 9-én belépett az Osztrák Bőrmunkás Szövetség­be. <Gewergschaft der Leder­arbeiter Ostreichs). A 24 éves fiatalember innen, Pécsről küldte Becsbe a tagsági díjat és így juttatta kifejezésre a nemzetközi munkásosztállyal való együttérzését. Amikor azután az 1900-as években megalakult a Magyar- országi Általános Bőrmunká­sok Szövetsége, Truckenbrod Károly volt a 408-ik, aki belé­pett. Tagsági könyvében most is egymás mellett sorakoznak a 40 filléres piros bélyegek, egyet -len hónappal sem maradt el, a legpontosabb tagdíjfizetők kö­zé tartozott. Az első világhábo­rú kitörésekor behívták kato­nának, amikor azután leszerelt, a Kereskedelmi- és Magán­tisztviselők Egyesületének lett az elnöke. Részt vett a pécsi munkás- mozgalom harcaiban és 1923- : ban a Horthy-bíróság vádat emelt ellene, mert — a vád­irat szerint — „tagja volt a pé­csi kommunista törvényhatósá­gi bizottságnak”. Letartóztat­ták és három hetet töltött a rendőrségi fogdában, ahol ütötték-verték, majd egy hó­napot az ügyészségen tartották fogva. —- Nagyon csúnya világ volt akkor, amikor bejöttek Hosr- thyék — mondja Truckenbrod Károly elvtárs. Meghurcoltak, úgy kísértek engem, mint egy rablógyilkost, csak azért, mert hű voltam a munkásosztályhoz — a munkásmozgalomhoz. Munkaügyi Miniszter úr 1923. évi július hó 2-án kelt 58492/1923. VIII. sz. rendele­té szerint a minis belében alakított igazolóbi­zottság javaslata, alapján iga­zolható nak nem találta. En­nél fogva a m. kir. minisz­térium 7700/1920. M. R. sz. rendeletének I. §., illetve 4. §-a és a fent hivatkozott rendelet értelmében Trucken brod Károly I. oszt. kezelő­tisztet felmondás, végkielégí­tés és kárpótlás mellőzésé­vel állásából a mai napon clboesájtom. Pécs, 9-én. 1923. évi július hó — Harcos életünk volt ak­kor, amikor még a három nyolcasért: a 8 órai munká­ért, 8 órai szórakozásért, 8 órai pihenésért, az általános, köz­vetlen, egyenlő, titkos válasz­tójogért, a május elsejei mun­kaszünetért küzdöttünk és rész tvettünk a tüntető fed vo­nulásokban. Rágyújt egy „Kossuth'* * ci­garettára, azután szakadozott papirost vesz elő és felhábo­rodottan mutatja: „Tárgy: a Pécsi . Kerületi Munkásbiztosító, pénztári alkalmazottak, orvosok iga­zolási ügye.“ HATÁROZAT Truckenbrod Károly I. oszt. kezelőtisztnek az úgy­nevezett tanácsköztársaság, valamint a szerb megszállás idején tanúsított magatartá­sát, a m. kir. Népjóléti és Or, Tréber miniszteri biztos." Minden fillér nélkül, máról- holnapra elvesztette állását, ki­telték az utcára, de akkor is Hűségesen kitartott a munkás- mozgalom mellett. — Nagyon boldog vagyok, hogy abból a magiból, amit annak idején elvetettünk, -te­rebélyes, szép fa lett -—mond. ja, — amit egyesek akkor még utópiáinak hitték, az ma már valósáig. Csak azt sajnálom hogy már ilyen idős vagydk és a mozgalomban nem tudok olyan aktívan dolgozni, mint fiatal koromban. Engem a múlt ban nem tudtak megtörni és eltántorítani a munkásmozga­lomtól. Fogadom, hogy mi­ként a múltban, úgy most is, hű katonája miaraaok a párt­nak és a szakszervezetnek — fejezi be szávait Truckenbrod Károly eüvtárs. A felszabadulás után a párt és a szakszervezet nem feledkezett meg Truckenbrod Károly elvtársróL 1949 febru­árjában és 1054 telén a belvá­rosi pártszervezet, 1055 első negyedében pedig a Kereske­delmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezete meleg ünnep­lésben részesítette, mint Pécs város egyik legrégibb szerve­zett munkását. Ez évben immár G1 eszten­deje annak, hogy mint szer­vezett munkás részt vesz a munkásmozgalomban. Szemei előtt filmszerűen peregnek le a munkásmozgalmi múlt ese­ményei és szerényen, csende­sen ünnepli meg 81. születés­napját Truckenbrod Károly elvtárs, a veterán harcos. A Jé gazda módján... — Gyerekek, most aztán vége a pocsé­kolásnak, nemtörő­dömségnek. Vége an­nak, hogy nem ügyel ve gépre, bányafára, és minőségre, azt mondjuk, csak a mennyiség a fontos. Ezután takarékosan s így olcsóbban, jobb szenet fogunk termel ni és kell .is termel­nünk. Ezt várja tő­lünk a párt, de kö­veteli saját érdekünk is! ■ Jelenszky János pécsbányai frontmes­ter, a Szocialista Munka Hőse, a Köz­ponti Vezetőség már­ciusi határozata meg jelenése után, más­nap mondta ezeket csapata tagjainak. Érezte már ő és csapatában még egy­két kommunista ko­rábban: január, feb­ruárban is, hogy az ő portájukon sincs valami rendben. — „Megy, ahogy megy, — csak pénz legyen1’ — hallotta nem egy­szer az embereitől. És meg kell hagyni, a mennyiséggel nem is volt baj. Az első két hónapban 820 csilíe szenet adtak terven felül. Sok minden azért nem tetszett a csapat vezetőnek. Az, hogy Sipos József több Íz­ben feleslegesen el­vagdalta a fát. Hogy Hortobágyi Ödön az új fát rakta be a pillérbe. Hogy Ta­kács József elhagyta a hatodik pasztában a réselőt. Azt is ész­revette, hogy pala­százalékuk *— bár nem volt rossz — még sokkal jobb le­hetne. Mészáros Ist­vánnal, a csapa tbizal mival többször is be­szélgetett ezekről és elvétve csapatának tagjaival is. De ho­gyan fogjon hozzá a rendcsináláshoz, hi­szen az egész bányá­ban lényegében ilyen állapotok uralkod­tak?! És ami a leg­rosszabb: a bizonyta­lanság. A dolgok menetéért felelőssé­get érző, öntudato- sabb bányászok mondták is, de in­kább gondolták: — Mi lesz ennek a vé­ge? Hová vezet ez a herdálás? A kommunisták — Jelenszky elvtárs is, — feltették a kér­dést: — Hát hogyan, úgy is lehet szocializ­must építeni, hogy pazarlónk, hogy her­dáljuk a nép vagyo­nát, hogy nem bá­nunk gondosan a ne­hézipar kenyerét adó szénbányászati gépek kel?! Na és az élet- színvonal állandó tar­tós emelése? Vajon meddig fog ez így menni? A választ — Jelen- szíky elvtársnak is — a Központi Vezető­ség márciusi határo­zata adta meg: így nem mehet tovább. De azt is megmutat-, ta a határozat, hogy mi a feladat, melyik az egyedül járható út • És március 11-én útjára indult a Je­lenszky DISZ-brigád „Termelj gazdaságo­san!” mozgalma. — Nemcsak a pécsi bá ­nyáit csapatai csatla­koztak hozzá. Már március 14-én levelet kapott Jelenszky elv- társ Oroszlányról, Si­mon Sándor ifjúsági brigádjától: ők is csatlakoznak. — Ez volt az elin­dulás munkánk meg­javítására és válasz a párt útmutatására — mondja a csapat- vezető két hónappal a mozgalom megin­dulása után. És az eredmények? Nem maradtak el, mert a vájárok, csil­lések és a harmad- vezetők céltudatos munkát végeztek. A Jelenszky brigád a felhívásában vál­lalta, hogy a 2.6 szá­zalékos palatartal­mat két százalékra csökkentik. Április­ban 1.7 száza,lék volt a palaszázalék, — pontosan 39 tonna szénnel termeltek így többet a szén minő­ségének megjavítá­sával. Áprilisban má­jus 1 méltó köszön­tésére 160 tonnát szállítottak terven felül. Növelték a ter­melékenységet is, 5.6 csillés normájuk he­lyett 6.6 csille volt az átlaguk. Már nem vagdos­sák el, nem pazarol­ják a drága bánya­fát. Csak öregfát hasz nálnak pillérezésre, amely jobban meg is feled ennek a célnak, mert nem csúszik meg s* ráadásul csu­pán fillérekbe kerül, így hat köbméter új faanyagot takarítot­tak meg, többezer forint értékben. A gépeket jobban gondozzák és számon tartják azokat. Most már nem találni a hanmadokban elve­szett 800 forintos fej- tőkalapácsot. A. gépe­ket szocialista meg­őrzésre vették át. Így tudja a frontmester, hogy az ö harmadá­ban a 254-es fejtő- kalapácsot Kiss Iván Józsefnél keresheti, épúgy, ahogyan a többi műszakban is van gazdája a gép­nek. És a másik ered­mény? Mert. van még egy eredménye a „Ter­melj gazdaságosan”- mozgalomnak. Nem­csak az üzemnek, az államnak jelenteinek ezek az eredmények többet. A gazdaságos, munka, a jó csille­töltés, a lehető leg­kisebb pálaszázaléku termelés a fizetéskor a borítékban is érez­teti gyümölcsét. Je­lenszky elvtárs ápri­lisban műszakonként prémiummal együtt 115 forintot keresett, a vájárok• átlagosan 104 forintot, a csil­lések több, mint 85 forintot. Végűi még egy fon­tosat Jelenszkyékről: műszakkezdés előtt mindig megkérdezi valamelyikük: • — Na ma ki ter­mál többet? — De csak bizton­ságos munkával fiúk! — szokta mondani ilyenkor frontmes- terüfc Weidinger Vilmos Baranya tizenegyedik, Véménd község első, az Űj Alkotmány termelőszövetkezet harmadik az országos begyűjtési felszabadulási versenyben A Begyűjtési Minisztérium nyilvánosságra hozta a hazánk felszabadulásának tizedik év­fordulója tiszteletére indított országos (begyűjtési verseny eredményeit. Megyénk az utób­bi hetekben kifejtett eredmé­nyesebb munkájával 19 megye között a tizenegyedik helyen végzett, elhagyva sereghajtó posztját, A pécsváradi járás­beli Véménd község országo­san első lett éa így elnyerte a 30 ezer forintos községfejlesz­tési pénzjutalmat. Külön mu­tálj, a véméndiek kötelesség- tudását az a tény, hogy a he­lyi Uj Alkotmány termelőszö­vetkezet, mint az országos ter­melőszövetkezeti verseny har­madik helyezettje a második csoportban külön 8.000 forin­tos pénzjutalomban részesül. A megyei begyűjtési ver­senyben első Dunaszekcső köz­ség (mohácsi járás), második Ivánbattyán (villányi járás), harmadik Alsómocsolád (sásdí járás). A kiváló községek hat, öt, illetve négyezer forintos ju­talomban részesülnek. A ter­melőszövetkezetek megyei ver­senyében a dunafalvi Ságvári az első, a második a majsi Táncsics — mindkettő a mo­hácsi járásból. A két termelő­szövetkezet 4, illetve három­ezer forintos jutalomban ré­szesül. Á kisharsányi DISZ-fiatalok között Ballagunk kettesben az állomásról a falu­iba, a nagyharsányi megállótól az apróházas f KUharsány felé és ismerkedünk. Egymással és a tájjal. ö, az utitárs, I ez az alacsonytermetű sző­‘ ' _J ke fiú, amikor mond vala­mi t,, csak a faluról beszél. Egészséges, barna arca fénylett, amint a nap felé fordult: — Ez hiányzott nekem-. A mező, a mi har­kányi hegyünk, a kis falym. A munlca, a föld! — Szeretet árad belőle, latszik, hogy szívesen tűri a mező perzselő melegét, az ösvény po­rát a hazai levegőért. Azután tréfára fordul a szó: • — Nem mondom, kicsit nagyobb „falu” volt Budapest, de nem az én falum. Két évig ott katonáskodtam. Már látom a házalMt, a kövesutat, már majd hogy beérünk a faluba, amikor vándor­társam leállít: — A sportpályánk! Ugye szép?! A Dísz­eseké. Olyan meccsek vannak itt, hogy öröm nézni. A szomszédokkal játszunk vasárnapon­ként, aztán egymás mellé állunk mindig, a két falu DISZ-titkára, és izgulunk. Merthogy nálunk én vagyok a DISZ-titkár! De mire ezt megtudtam, bent voltunk a • faluban, benn az egyik házban, a DISZ he­lyiségében. Egy szoba az egész, a fal mellett padok szerénykednek, az asztalon pedig le­mezjátszó, és egy hatalmas világvevő rádió. — Hogy ezt honnan vettük? — lesi ,el a gondolatomat — elmondom, de annak hosszú a sora. Azzal kezdődött, hogy „Horváth Jenő lovász fiú leszerelt” és hazajött. Szóval mikor hazajöttem, — kezdte tréfával mondókáját. — még csak DISZ-tag sem voltam. Ez 1953-ban volt. A siklósi állami gazdaságban traktorra ültem, váltottuk egymást a sógorommal. — örültem a traktornak, mint gyerek a villany- vasútnak. Persze a 2500 forintot sem vetettem meg. Amikor nappal dolgoztam, délután be­jártam a DISZ-be. Tetszett és jóléreztem ma­gam. Beléptem. Rövidesen kultúrfelelős let- utm. majd titkárnak, választottak. Amint meg­választottak, közösen vállaltunk hat hold OFA-földet, learattuk és abból vettük a rá­diót. — Ahogy vége lett a nagy munkának, nem kellett a traktorra két ember. Januárban el­jöttem. Biztattak, hogy márciusban a növény- termesztőkhöz mehetek, de két hónapig nem ásitozhat otthon az ember. Pályamunkás let­tem. Ami dolog, azt én szívesen csinálom., de úgy érzem, ez nem nekem való. Rámnézett, elnevette magát: — Jól néznék ki, ha emiatt búslakodnék! Hát miért vagyok DISZ-titkár? Miért vannak a DISZ-tagok? Nagyszerű tervem van. Úgyis valamennyien dolgozunk, hát miért ve ten­nénk ezt együtt, mondjuk DISZ-brigádban, a siklósi állami gazdaságban? Én lennék az el­ső, aki belépek. Jönnek majd a többiek is. Ugye szép ajándék lesz ez a kisharsányi DISZ-escktöl a DISZ kongresszusára?! Az ajándékozásban különben sem fukarkod­nak a kisharsányi DISZ-esek. Legutóbb, áp­rilis 4-re nagy meglepetést szereztek a falu­belieknek. Jól tudta azt mindenki Harsányban, hogy van egy kziltúrház, de se kerítése, se rendes udvara. Kívül-belül bizony ráfért volna egy alapos csinosítás. Nem, került sok fáradságába a titkárnak, csak épp hogy megemlítette, miről van szó, azon mód menni akart az egész had, hogy hozzáfogjanak és rendbespedjék a kultúrházat. Megbeszélték a tennivalókat I és __________________________ I nap ne­kiláttak a munkának. A lányok súroltak, me­szelték a szobát, meg a külső falakat. A fiúk pedig tf nehezebb végénél kezdték. Vo lt ugyanis az udvar közepén csúfságra egy jégverem. Se haszna, se előnye, — csak a helyet foglalta. Lebontották, de nagyon óvatosan, nehogy kárbavesszen a tégla. Ezer­ötszázat fel is tudtak használni belőle, abból épült a bástya az utca felé, hogy az udvar el legyen kerítve. Sokszor bizony késő estig is eltartott, annyira belemelegedtek a rendcsi­nálásba. Mert akkortájt, még rövidebbek vol­taik a délutánok és négy óra után korán rá­telepedett a sötétség a falura. Utána már csak villanyfénynél dolgozhattak a kőművesek. — Mert ez olyan DlSZ-szervezet, ahol kőműves­től kezdve majd minden mesterségbeli meg­található. Utolsónak a kertet hagyták. A fiúk ástak, ! a lányok virágot ültettek a ______ ____! friss ágyúsokba. Olyan ta­karos lett így a kultúrház, meg a kert, hogy most már szívesen térnek be az emberek egy mozielőadásra, vagy délutáni, beszélgetésre. Pedig h át lett volna pénzük mással meg­csináltatni, de okos számítással úgy gondol­kodtak, hogy azon a pénzen inkább rendbe­hozatják a járdát a faluban! m Balogh Pali bácsi nem tartozik már a leg­fiatalabbak közé, de úgy szereti őket, mintha maga is DISZ tankönyvét hordana a zsebé­ben. Elrontottnak érzi minden napját, ami­kor nem beszélget velük, vagy nem lehet ott egy fuiball-edzésen. Bár ilyesmi ritkán for­dulhat elő, mert Pali bácsi vállalta a sportfe­lelősséget a DJSZ-ben, mivel régi futballista. O tartja az edzéseket is. Ezt a csapatot különben ,.NB I-”nek becé­zi minden kisharsányi. De csak azért, mert Pali bácsi gondoskodott az „NB ll”-ről is. Út­törőkből összeállít egy második csapatot, hogy mire a mostaniak elszélednek, ki katonának, ki máshová, ne maradjon futballcsapat nél­kül Kisharsány. Felszerelésük van. Még tavalyelőtt megvet­te a DISZ. Tartalékuk is van, úgyhogy a má­sodik csapat is elkezdheti az edzéseket. Nem hiába költötte rá a pénzt a DISZ. Hi­szen a kisharsányi, a járás egyik legjobb csa­pata. Mindössze egyszer kaptak ki eddig. Reméljük, az utódok, az „NB IK-esek jö­vőre egyetlenegy vereséget sem szenvednek. A szekrényből kockás füzet került az asz­talra. A titkár ünnepélyes mozdulattal nyi­totta ki. Tollat fogott. Zsebéből pedig két va­donatúj tagkönyvet vett elő. Délelőtt hozta Siklósról, a járási DISZ-bizottságtól. Harminc- !cettediknek jegyezte be a füzetbe Torjánácz Bélát és a 33-ik Fucskár Gyurka lett. — Mindkettő járt már azelőtt is közénk, hiszen mindenki idejöhet, hadd lássák, ho­gyan élünk — magyarázza, miközben a neve­ket írja a füzetbe, — mégis a Torjánácz fiú legtöbbször elkerült bennünket. Néha bekuk­kantott az ablakon, ha bált rendeztünk, aztán odébbállt. Egyszer megkérdeztem tőle: — Miért nem jössz felénk? — Mert... nekem csak pásztorok a ' szü­leim, — Hiába magyaráztam volna akkor, hogy mi a pásztor emberek gyerekeit magunk közé valóknak tartjuk, úgysem hitte volna. Hanem legközelebb, amikor arra járt, behívtam. Bál volt éppen, vagyis munka után csak úgy hét- köznapiasan táncoltak egy kicsit a gyerekek. Közrefogták és a végén észre sem vette, hogy öreg este lett. Azóta mindennap eljön, most pedig elhoztam a tankönyvét. Azt mondta, belép a kultűrcsoportba is. Minden héten I kevesebb less a hely a ■-----------------------! kockás füzetben. Hogy mi­ért jönnek? Megismerték, megszerették a DISZ-eseket, a DlSZ-t. Most azt tervezik, hogy a könyvtárat, melyet eddig az iskolában őriztek és ezért jóformán senki sem használt, átviszik a 'kultúrotthonba. Van ott egy üres szoba, rendbehozzák és berendezik. Ott olvas- hatnak, beszélgethetnek és megvalósíthatják régi kivánságailcat, előadásokat is tarthatnak. így kívánja a tagság, így kívánják a kis­harsányi fiatalctk. Es ezért valószínű, hogy az a hat is DISZ-tag lesz a kongresszusig, aki még nem állt közéjük. BALOGH MARIA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents