Dunántúli Napló, 1955. április (12. évfolyam, 80-101. szám)

1955-04-24 / 96. szám

1955 ÄPTMI/rS 24 Erélyes intézkedéssel megtanították a kulákot törvényt tisztelni Hodolai Györgynél so ®»ogy a pátiban, miután a helyi Jsoatyossajtó” apróhirdetései­ben közzétette, hogy eladó a háza, egymásután jelentkeztek a kitömött bukszáju vevők. Olyanok is, mint Mester Gyu­la kulak, aki a maga 52 hold­jával semyved a „kisüzemi gazdálkodás'’ korlátoltságában. „Szakmájába” belevágnak az efféle üzleti bonyodalmak. Az eladónak kell a pénz, de már­is; a vevőnek meg csak nagy­ritkán van együtt a bankója, Ilyenkor esik le azután okos alku révén a legjobb falait. Mester Gyula csak úgy félkéz­ből beígérte a negyvenezret Gáspár György hétezerrel meg toldotta, így az övé lett a ház. Teringettét ennek a világnak — így a kulrák — nem megy az üzlet! No, arrii késik, nem smúlik, — Barik József is köl­tözködni készült Kaposvárra, mire a kulák a keze ügyébe vette ezt a alkalmat is. De hiába egyezett Bankákkal, ez az üzlet is dugábadőlt. Ez már több a soknál! Harmadszor is nekivágott! Molnár József kő­művesére alkudozott — Orbán Imre vette meg előtte. Ez a sorozatos kudarc aztán két- válira fektette a begyakorlott mestert. Magában mérlegelte a helyzetet: végeredményben nem is Olyan nagy csapás ez. hiszen ha államosították Is egyik házát, azért maradt még egy. Nem a lakáshiány a le­sújtó a dologban, hanem in­kább az. hogy az ifjú Mester nem tudott külön menni vagy 25 holddal, s így ezután nem lett a Mesterekből két „kis” kulák, hanem maradt a régi „nagy”. A natty alkudozások közben elejtett szavak, szóto- gok, mondatocskák „besétál­tak” a t&nácsinodába is. Ho-hó! Nagy Kálmán v. b. titkár ki­nyitotta az í-dófőkönvvet ás Tiiceák?... 1-og.yan is? — ugyám! Adóhátralék ... Mes­ter Gyula 10.600 forint ... — Ez ám a valami! — pi­pálta ki ceruzájával az össze­geit. — Lesz itt adó bőségesen. A tanácsirodába hivatta Mes­ter Gyulát, hogy házvétel előtt törlesszen is egy kicsit, de a kulák csak lobogtat előtte egy papírt nagy kevélyen: — Nincs pénzem ... Vagy hogy is mondjam, hát szóval úgy áll a dolog, Ivogy nem is kell! Itt a dokument a járási tanács pénzügyi osztályától. Részletre engedélyezik, rész­letre, az adót! A tanácstitkár métegyszer megismétli a szót, — de csak úgy magában: résziéUv? ... Hát rászorul ilyen kedvez­ményre a kulák?! Hiszen ha még csak bele sem számítjuk a készpénzt, csak a jószágot: akkor is négy ló, csikó, két telién, két üsző, két-három szerződéses bika., borjak, egy egész sertésfalka, fél gócéra való kukorica, meg aligha­nem az az eladott basali ház. ez mind az ő vagyona .;: Részletre?!.. Mester kulák sankonfordult és mint aíki jólvégezte dolgát, hazaiadul! A v. b. titkár meg kiradírozta a főkönyvből „pipát”. Telt, múlt az idő. Egy­szer csak Pekarek Géza elv­tára, a járási tanács elnöke állított be a somogyapáti ta­nácsirodába. Azért-e, mert ta­lán jelezték neki a „részletet" vagy másért, ki tudja most már. de ami utána következett arról még mostanában is be­szélnek a somogyapátiak. Az történt ugyanis, hogy Pekarek elviére behivatta az ifjú Mes­tert. — Mi lesz az adóval?! — Nincs pénz — szajkolja a betanult leckét a nagyremé­nyű csemete. — No, és házvételre? — szőrt tovább a szót a járási tanácselnök. — Hát, ami azt illeti, a papa pótolta volna a kukoricából és egy-két jószággal. — Mondja meg a papupák — elébb „pótolja” az adót! Egy napot sem engedünk to­vább ... Másnap minden előze­tes felszólítás nélkül Mester Gyula Tar György körzeti adó­ügyi megbízott kíséretében be­nyitott a tanácsirodába, oda a titkár elé: — Tízezret lefizettem — Tar György felé fordította tekin­tetét. amaz helyeslőén bólin­tott viasza, — de most azután passzust kérek! — Ez a helyes beszéd, ez a törvényes út nem szólhatunk most .már egy kukkot sem, ki kell adni neki. Nagy elvtárrs' — nyomja meg a szót a járás­ról jött. A v. b. titkár ellenkezett, nem nyitotta ki a fiókot, nem szedte elő a járlatlevelet. Ke­reken kijelentette, hogy addig egy tollvonást sem tesz, míg teljesen nemi rendezi az idei esedékes adóját is. — Ejnye ne makacskodjon már... — Nem lehet? Hát akkor itt van... — belenyúlt a kabátja jobbzsebébe. — Itt van még ezer, de most már gyerünk azzal a paszus sál! A tt-tikár csőik nézi a pirosló százasokat. Hogyisne! Ez csak a tavalyi hátralék. Ha kiadom neki a passzust és eladja a jó­szágot, mi lesz az idei adó­val?! — Amíg a 15 ezredik forin­tot is le nem fizeti, addig egy süldő sem kerül a szabadpiac­ra! Tar Gyöngy meg a kuiiák összenéznek ennyi makacsság láttáin. — No, ha már így állunk a kulák belenyúl most már a bal belső zsebbe — ihol van még kétezer, de most aztán már igazán. Most már harminc darab százas sorakozik az asztalon. Tar György nyomban ezt is le­blokkolja, várja, hogy a titkár előszedje a jártatokat, de az nem szedte elő! — Még kétezer hiányzik a tizenötből. -. Az 52 holdas kulákot elfu­totta a méreg, kivörösödött, erei kidagadtak, belemernegetit orrci-mpája, szájaszéle mozgott de egy hang sem jött Jci a tor­kán. Megfordult és szó nélkül kirohant az ajtón haza... és . néhány perc múlva az asztalra számolta a pirosha.su bankókat: 880 forintot még a második negyedévre is. Mint­ha taplóval biztatták volna, hozzálátott a beadás rendezésé hez is: már az 1956-as eszten­dőre is leadott vagy 56 kiló- nyi sertéshúst, tojásból, barom fiból pedig hárommegyedévre valót. Megtanították a somogy apáti kulákot törvényt tisztel­ni! A „szegény kulák“ Mester Gyula somogyapáti kulák. »kinek az osztályharc nagyobb dicsőségére adórész- 1 et.fizetési kedvezményt adott a járási pénzügyi osztály, ha­tározott intézkedésre mellény- zsebből fizetett. Tizenötezret! Nagyon üdvös lenne, ha a já­rási tanácsok emberei, akik minden ok nélkül kiadták és adják a kulákúknak a részlet- fizetési kedvezményeket, az indok tál a n adófel f üg gesztésért is fizetnének! Ráfizetnének! íSch) Május elseje tiszteletére vállaljuk, hogy a növényápolás meggyorsítása érdeké­ben tót függőkniltivátor helyett hámmat készí­tünk el. A takarmány gyorsabb 'betakarítását segíti elő az a két fűkiaszálőgép, melyet nem­esekből gyártunk. Az üzemanyag átfejtését négyről félórára csökkentjük egy motoros szi­vattyú beszieneliásével. Az ócsárdd gépállomás szerelői a helybeli Béke Öné termelőszJövebkezetnék egy 1200—I- es vashortíót -készít tréfber szállítására és a trágycihordéis megkönnyítését segíti elő az egy darab kisvasúti teocsi elkészítése. Ludvig Rudolf m, vezető Már 200 munkaegységük van A geinesdi Dózsa temmelőszövs tfceziet — a kedvezőtlen időjárás ellenére 10» hold árpát, 16 hold zaibosbükkö.nyt vetett el. Földiben van 25 hold borsójuk, két hold hagymájuk, ezen­kívül előkészítettek a talajt 20 hold négyze­te® kukanicavetésre, az őszi kial/eszosokat hon- gierezték, a visszalévő tavasziak alá claimi- tóaták a földet. A tavaszi vetési munkákban különösen jó munkát végezitek Madarász Viktor és Müller József tsz-tagcik, akik napomba 4—5 holdat is bevetettek. Az asszonyok ii,s jó munkát végez­nek. Ezért a járási és „ magye-'i MNDSZ dísz- cklievéliel tüntette ki díj. Horváth JózseCnét, Kurigl Amtaüiniét, Taliga Bélénél, Sachs János- mét, ment eddi g már elérték a 260 munkaegy­séget Slzököcs Elekné i 1 \ r » A felszabadulási verseny lendülete nem hagyott alább Komló vasútállomás forgal­mi és kereskedelmi dolgozói már a felszabadulási műszak idején megkezdték a május 1-i verseny szervezését. A tervis­mertető értekezleten azonnal megtették vállalásaikat. A Táncsics brigád dolgozói is fel­hívással fordultak munkatár­saikhoz. „Ne törjön meg a lendület, amely a felszabaduld si versenyt jellemezte! Vigyük tovább ezt a versenyt a fél­éves terv túlteljesítése érdeké­ben!” A Táncsics brigád két tagja: Gál József és Hege Jó­zsef forgalmi szolgálattev&k javaslatára a brigád az állo­más valamennyi dolgozóját minőségi és önköltségcsökken- tési versenyre is kihívta. Az első tíz nap eredményei azt bizonyítják, hogy a felsza­badulási verseny lendülete nem hagyott alább, ltogy a komlói vasutasok semmivel sem. ma­radnak le a II. negyedévben az első negyedévi kiemelkedő teljesítményektől. Most is olyan teljesítményekkel dicse­kedhetnek, mint a tolatási idő 123, a tehervonatok terhelésé­nek emelésénél 118, a kocsi- tartózkodási idő csökkentésé­nél pedig 116 százalékos elért eredmény. A menetrendszerű indításban a felszabadulási műszak eredményeinél is job­bak születtek: az első tíz nap­ban valamennyi vonatunkat menetrendszerint indítottuk. GÖRBE ZOLTÁN tudósító Az új belép Sk két mázsa búzát kaptak előlegbe Megyénkben, keveset hallot­tak eddig a csebényl termelő­szövetkezetről.. Igaz. mi tagok sem dicseked tettünk az ered­ményeinkkel. Egyik baj a má­sikat követte- Ebben az évben már egészen másként vám­őrömmel íri intőm, hogy az év elején nyolc forintot osz­tottunk ki ejgy-egy munkaegy­ségre. Azok a tagok pedig, akik ebben az esztendőben léptek be szövetkezetünkbe, két mázs légként, a búzát kaptak elő- FŰEILAGYI jözsef „Majd ha összedől“ Nagypall községben eddig dolgozott a péküzem. Heten­ként 50—60 család kenyérigényét elégítette H. Egyik kemence azonban elromlott. Ekkor szóltunk Pólón elvtársnak, a Pécs- váradi Sütőipari Vállalat igazgatójának, h(<gy javíttassa meg. A felelet az volt: „Majd ha összedől”. Hát azóta már össze­dőlt, az üzem leállt és az asszonyok kénytelenek elmenni Pécsvdradra és ott megsüttetni a kenyeret. Ez olyan huza­vonával jár, hogy előző este be kell menni ás bejelenteni, másnap reggel bevinni és délig várni, amíg megsül. Így oda­van az egész nap, de megtörténik, hogy fogattal viszik be, ekkor meg tíz kocsi esik ki az aznapi mienkából. Hol van ennc.fi az igazgatónak a szíve? Tudja egy ilyen igazgató, hogy egy község nem visszafelé, hanem előre alkar haladni? Helyes lenne, lm a felsőbb szervek is utána nézné­nek a dolognak! * : GRÜBER FERENC Követik a tanácstagok példáját A front- és elővájó-feltárá brigádok versenye A szénbányászati miniszté­rium jelenti: április első két harmadának eredményei alap­ján: a frontbrigádok versenyé­ben első helyet 148.5 százalé­kos teljesítménnyel az orosz­lányi XVI-os bányában dolgo­zó Jurák János brigádja sze­rezte meg. A második helyem kondói Bencs Pál brigádja áll 147.7 százalékos eredmény­nyel, a harmadik helyet pe­dig a komlói Béta-hányában dolgozó Dicső Ferenc brigád­ja szerezte meg 141.6 százalé­kos teljesítménnyel. Az elővájó- és feltáró-brigá- dok versenyében az első helyet a komlói Kossuth-bányai So- mogyvári Jenő DISZ-brigádja szerezte meg 210.1 százalékos eredménnyel. Második 209 szá­zalékos teljesítménnyel a ta­tabányai XII-es bányában dol­gozó Kiss Lajos brigádja, har­madik 204 százalékos ered­ménnyel 3 felsőnyárádi Tímár Lajos brigád. Pécsvárad dolgozó parasztsága felszaba­dulásunk ünnepe tisz teleiére párosverseny­re hívta a hosszúhe- tényieücet. Elbíből a versenyből a ml köz­ségünk került ki győztesen. A begyűj­tési yerBemytoen első- somban a tanácstagok és a begyűjtési állan­dót) laottság tagijai inu tettek jó példát. Ká- csor Lajos, id. Va- lemtai Imre, Góbiik Sándor, id. Ruppsrt, Anitái, Bénára János, ifj. Kiss István, Ju­hász Károly, Ács Jó­zsef, Szabó Sándor tanácstagok például már egész évre teljesí tették sertés-, tej-, tojás- és baromfíbe- adási kötelezettségü­ket. A választókerületek dolgozó parasztjai kö­vették a tanácstagok példáját, s így negyed évi begyűjtési tervüm két globálisan 140 százalékra, de cikkem, ként is túlteljesítet­tük. Ezelkután büsz­kén viseljük járásunk egyik legjobb községe címét. A tanácsülés május 1 tiszte? ötére ismét felújította a hoészű- hffltényi pároaver- semyt Várkonyi Antal v. b. titkár. A munkaverseny élenjárói: a DISZ-csapatok A Komlói Szénbányászati Tröszt Anna-ak- naii üzemében a május 1 tiszteletére indított miunkaverseny élenjárói a DISZ-csapatok. Üzemünk egyik munkahelyén., a Béta n, lejtaiknán dolgozó Fábián DISZ-brigád ver­senyre hívta Kovács János (16) DISZ elővá- jási brigádját. Jelenleg Kovács János brigád­ja 14Ő.5 százalékkal vezet a 123 százalékot teL jesítő Fábián-brigáddal szemben. Hasonló a lendület a feltáró DISZ-csapatok. pároswersenyébem is. Itt a két régi verseny­társ, a Gálos! és Máhler-brigád méri össze erejét. Jelenleg a Gátosd-brigád van az élen 161 százalékos tervteljesítésével. A Máhler- brigád a havi tervét 146 százalékra teljesí­tette. Ha továbbra is ilyen lendülettel végzi mun­káját mcmdien csapat, Amma-alkna május else­jén büszkén jelentheti: „Száz százalékon felüt teljesítettük április havi tervünket." Kiss Sándor OS>P00000000<!O00Ö00000COCO0ri000CXX*X30O000O0(X700C)00CXDCC^ Vasúti megállót kap Szentdcnes XJrTOOOOOGOOf C zentdénesen a falu közügyévé 'ö emelkedett a vasúti megálló dol­ga. Szégyenszemre itt pöförékel el a felső faluvégen a mozdony és mégsem áll meg?! Nehezebb a masinisztának Szigetvárra tartva, vagy onnan jövet egy percre meghúzni a féket, mint egész Szentdénesnek két álló órát gyalogolni?! Reggeltől estig annyit forgott közszá­jon a megálló kérdése, amíg a párttit­kár elvtárs indítványára bekerüli á nép front programjába is — választások utáni megvalósításra. — Nohisz! ügy ne járjatok vele lel­kem, mint mi annakidején a Patacsi Dénessel! — Hogyan jártak? — Akkor is választás volt, oszt Pa­tacsi lett a képviselőnk. Falunkbéli. Ígérte ám ő is, hogy csak rája adjunk minden voksot, mert ha térdig koptatja is a lábát, akkor is kijárja a miniszté­riumokban a vasúti megállót. — No-nó! — Lett is ám! De nem a szentdénesi faluvégen, hanem az ő Mohiány mel­letti tanyájánál. Ott mindig megállt a vonat, nekünk meg szentdénesieknek csak fütyült, mint azelőtt... Hanem amikor Habó József tanácsel­nök, Havasi György, a pártszervezet veze tőségének tagja, meg Magyari József, a termelőszövetkezet részéről meghozták Pestről a papírt, — elakadt a jólértesül­tek nyelve. Hiába, a kommunisták sza­mokat tartó emberek; ha Ígérnek vala­mit — azt a falu érdekében megcsinál­ják. Azt tartotta némely funkcionárius, hogy a falut meg nem mozgatja senki. Kár, hogy nem figyelték meg Basa Fe­renc elnökhelyettest, mert megmutatja ő mindjárt, hogy mozdul-e a község? Nyit be Jurenákékhoz. — Nó Péter, kell-e vasút? Mert ha kell, akkor gyerünk át földért Nagy- oátyra. A töltéshez. Jönnek már Ko­vács Nándi, a Szatmáriék, Visontaiék. Rád is számítunk. — Fogok már. Miért ne mennék?! IS'ocognak a pejkók. Szatmári István sárgái, a tsz-ből 14—16 fogat is áll a sorba. Túl Nagyvátyon — mert nekik is szolgál a megálló — a gya­lognépség ásóval, lapáttal omlasztja a domboldal agyagos sárga földjét. Meg­tetézik a kocsikat a nagyvátyiak is. A vasutat lehet építeni a földdel. Építették: nyolcvanöt fogat dolgozott rajta. — amennyit kellett. Lehet építeni salakkal: április negyediké nagy ünnep­napján Kunyi István kombájnvezető és három társa, 40 perc alatt lerakták a nyílt pályán veszteglő szállítmányt. Le­het építeni adóval, beadással. — Építettünk is kérem. Nyolcvan- ezer forint lett volna csak az adónk március 31-ig és a falu kifizetett száz huszonkétezret. A baromfit, tojást ne is számítsuk, elég ha megmondom: hízott- sertésből 10 mázsával adtak be többet a gazdák, mint amennyit beütemeztünk. — Az adófizetésért kapták ezt a re­pülőt ábrázoló versenytáblát a járási tanácstól? Helyeslőén bólint a tanácselnök, de mindjárt ki is fakad. — Nem a repülő nekünk a fontos, hanem a megálló! Az legyen már egy­szer meg végre. Értetlenül figyelem, hát nincs meg? _ Nincs! Pedig a faluban mindenki alig várja május elsejét, hogy végre itt Szentdénesen is megálljon a vonat. Nem hiányzik ahhoz már semmi, csak a vasút által megígért néhány vagon sa­lak. Itt ez a rusnya idő, úgy sincs más munkánk, hordaná, terítené minden gazda, de nincs salak. Nem kaptunk időben értesítést és ideküldtek a múlt­kor pár vagonnal, de mire az emberek összeszedelőzködtek volna — visszahú­zott ák. Azóta meg nem jött semmi. Eljövet, ott, ahol a vasúti sínpár szeli ketté az országutat, arra gondol­tam. hogy de előmozdítaná a. falusi és a városi nép összefogását, ha május elsején csakugyan megállna itt a vonat és a kalauz elkiálthatná magát: — Szer.tdénes! Először, me*szehangzón, hogy behal- Uissék a faluba. 4 májusi ünnepen akkor talán azok is utaznának rajta, akiknek egyéb ként semmi dolguk vidéken, örömből! Úgy gondolom — az a pár vagon salak nem lehet akadálya ennek. Segítsük őket vasutas elvtársak! Május 1 győzelmi ünnep lesz .számunkra Termelő«« íövetkezetünkben lázas készülődés folyik má­jus 1-re. A tsz arató brigád­ja kaszákkal, a nők népvise­letben sarlókkal és kapákkal a vállukon vonulnak majd fel. Az ünnepélyen ott lesznek szö­vetkezetünk büszkeségei Is — a kertészet dolgozói, ök ko­rai salátát, retket és burgo­nyát visznek a szekerükön. Az ünnepi felvonulást népviselet­be öltözött legények vezetik lóháton. Májas 1 győzelmi ünnep lesz számunkra. Elvetjük az összes tavaszi magvakat ezideig. A növénytermelő brigád tagjai április végére már a cukorré­pát is megsarabof ják. A gyü­mölcstermelő brigádunk is ki­tett magáért. Eddig 1800 cse­metét ültettek el, köztük 1100 almafát és 700 körtefát. Ezen­felül május 1-re 1100 kőrisfát és 3000 darab nyárfát ülte­tünk el olyan helyekre, ahol eddig semmi hasznút nem vet­tük a földnek . ORGYÄN jözsef a beremendi Wiasa tsz párttitkára. A kétűjfalusi gépállomás traktorosai közül Hirt János és BalMi- nácz József traktorosok értek el kiemelkedő eredményt a ta­vaszi munkákban. Hirt János a Zetor K—25-ösével 210.8 szá­zalékra teljesítette tavaszi ter­vét. Március 20-tól április 10-ig elvégezte 267 hold rét és legelő gyalulását, ugyanezen idő alatt még megtárcsázott 103 normálhold földet is. Balatinácz József G—35-ös erőgépével 159.8 százalékban végezte el tavaszi munkater­vét. Ebben az évben felszán­tott 155 hold földet. VÁZSONY1 FERENC tíz. gazd. Már egész évi sertés- beadását teljesítette Schneider Mihály kiskassai 11 holdas dolgozó paraszt fel- szabadulásunk ünnepére tel­jesítette egész évi sertés- és baromfibeadását és most má­jus elseje tiszteletére tojásbe­adásának is eleget" tett. Ezenkívül megfogadta, hogy május 1-i.g rendezi félévi adó­ját és hamarosan eleget tesz az egész évi adókötelesettsé”'- nek is, FARKAS JANOS v. b. elnök.

Next

/
Thumbnails
Contents