Dunántúli Napló, 1955. április (12. évfolyam, 80-101. szám)
1955-04-17 / 90. szám
1955 Aprítás n NAPLö í>-y A termelési értekezletekről Május 1-re készülnek 4 n i Megyénk üzemeiben ezekben a napokban tartják a tervismertető termelési értekezlete-, két. A terv ismertetése mellett, lehetőség nyílik arra, hogy_ a gazdaságosabb termelést elősegítő tényezőket: az önköltség- csökkentést a szigorú takarékosságot, stb. megvitassák a dolgozókkal. A tervismertető értekezlet — ha jól előkészítik — lehetőséget nyújt arra is, hogy maguk a dolgozók, a terv gyakorlati megvalósítói felmérjék lehetőségeiket és vállalást tegyenek egy-egy versenyszakasz idejére. Ehhez természetesen az szűk séges, hogy már á beszámoló elkészítése előtt meghallgassák a dolgozók véleményét, javaslatait. Ezen a téren sokat tehetnek az üzemi bizottságok, s nem utolsósorban a műszakiak, akik nap mint nap érintkeznek a terv teljesítéséért harcoló munkásokkal. A Hangszer- és Asztalosáru gyárban például a beszámoló elkészítését műszaki konferencia előzte meg. A tapasztalat atz, hogy a hosszú, általános megállapításokat tartalmazó beszámolókat nem szívesen hallgatják, ezért arra kell törekedni, hogy rövid s mégis minden fontos kérdést érintő beszámolókat készítse- nek.Á Porcelángyár sajtolóműhelyében egy ízben a kereskedelmi osztály vezetője számolt be a termelési értekezleten — általánosságban, a kapott szempontok szerint. .Az 55 perces beszámoló végefelé alig maradtak egy páran, a többiek elmentek. Ugyanakkor az égetőknél a művezető tartotta a beszámolót s minden problémát érintett, ami munka közben felmerült. Pedig 30 percnél nem beszélt tovább. Olyan hasznos beszélgetés alakult ki, hogy mindenkinek volt javaslata a munka megjavítására. A beszámoló tehát foglalkozzék az eredmények mellett a hibákkal is, de ne általánosságban, hanem konkrétan, műhelyrészenként mutasson rá a setéit okozta károkra, a fegyelmezetlenségre, s mindarra, ami akadályozza a gazdaságos termelést. A Hangszer- és Asztalosárugyárban konkrétan foglalkozott a beszámoló az eredmények mellett a hibákkal is, névszerint említette meg, hogy melyik dolgozónak volt sok se- lejtje, ki nem vigyázott eléggé a gépére. Az ilyen helyen a dolgozók is elmondják véleményüket, mert a javaslatok meg valósításáról is gondoskodnak. A március 9-i termelési értekezleten például Kiss elvtárs azt javasolta, hogy a gyár udvarát rendbe kell hozni, mert sáros udvarban lehetetlen helyesen tárolni az anyagot, s a nedves anyag megmunkálása pedig nagy mértékben rongálja a gépeset. Kiss elvtáris javas lata alapján ma már 314.000 forintot kaptak a tanácstól az udvar rendbehozására. Ezek- utám nemcsak Kiss elivtárs, hanem a többi dolgozó is bátran elmondja véleményét, mert azt tapasztalja, hogy törődnek a dolgozók javaslatainak megvalósításával. Ilyen példa azon ban nem sok van. A Téglagyári Egyesülésnél egész furcsa módszer honosodott meg. Nem a dolgozókkal beszélték meg a feladatokat, hanem csak a vezetőkkel. Minden téglagyárból behívták a központba az ÜB elnököt és a gyárvezetőt, s azokkal tartottak termelési ér-» tei'rez'etet. a dolgozók nélkül. Lehet-e csodálkozni azon, ha ilyen jelenségek után a dolgozók nem érdeklődnek a termelés kérdései iránt úgy, ahogy érdek!ődmének ha minden téglagyárban külön tartanának termelési értekezletet, s valamennyien elmondhatnák véleményüket? Ez a módszer nem emeli, hanem csökkenti a termelési értekezletek színvonalát, s az ilyen termelési értekezletek nem is tölthetik be feladatukat. Az is megtörtént tavaly több helyen, hogy az igazgató és a főmérnök nem vett részt a termelési értekezleten. Ez hiba, mert akkor kinek mondja el észrevételét a dolgozó? A művezetőknek naponta elmondja. A termelési értekezleten éppen az igazgató előtt akarják hallatni szavukat, s elmondani tapasztalatukat. Ilyen a Sopianában is megtörtént. Nem csoda, ha a dolgozók is kezdtek közömbössé válni a megbeszélések iránt. — Amióta azonban nagyobb gond dal készülnek a beszámolóra, s az igazgató maga is ott van az értekezleten, egyre atotávab- baik Lesznek „ dolgozók. Tavaly az öntödében alig volt egy-(két hozzászóló, most már tizen, tizenöten is elmonaják véleményüket a termelési értekezleten. Legutóbb azit kérték az öntödében, hogy javítják meg a formázó homok minőségét. Megvizsgálták a problémákat, s javítottak a homok minőségén. Még tovább lelhetne sorolni a jó és a rossz tapasztalatokat. Ügyelni kell arra, hogy a mostani tervismertető értekezleteken ne történjenek olyan hibák, mint a múltban. A beszámolót a műszaki konferenciákon elhangzottak és a dolgozók hasznos javaslatai alapján készítsék el az igazgatók. Tartalmazza részletesen a hibákat a beszámoló, ugyanakkor mutasson rá a hibák okaira is- Gondoskodni kell arról, hogy a dolgozók hasznos javaslatait ne csak meghallgassák:, hanem meg is valósítsák. Emellett igen fontos, hogy alaposan készítsék elő a termelési értekezleteket. Az üzemi bizottság a szakszervezeti bizalmiak: bevonásával mindén egyes dolgozóval idejében tudassa az értekezlet helyét és időpontját. Segítsenek jó beszámolót készíteni az igazgatóknak, úgy. hogy ismertessék tapasztalataikat. Ugyanakkor a szakszervezetek területi bizottsága is több segítséget adjon most az értekezletek előkészítéséhez, mint eddig. Irányítsák a figyelmet a Központi Vezetőség március 4-i határozatában megjelölt legfontosabb kérdésekre: a termelékenység emelésére, az önköltségcsökkentésre, egyszóval a gazdaságos termelés kérdésére. A BUDAPESTI HELYIIPA- RI KIÁLLÍTÁSRA a pécsi vasas és bádogos kisipari szövetkezet is elküldi készítményeit. A többi között kézikénporzó- kat, sport és mély gyermekkocsikat, csűbútor-garniturákat, hajvágógépeket mutatnak be a kiállításon. Farkas József vájár, a komlói Kossuth-bánya I-es üzemének dolgozója 1954 májusa óta meg szakítás nélkül sztahanovista szint felett teljesíti tervét. Elnyerte a „Kiváló dolgozó”-jel- vényt és a Munka Érdemérmet. Mint a 201-es csapat első vájára harcol május 1 méltó megünnepléséért s a szakma kiváló dolgozója kitüntetésért. A ROMAN NÉPKÖZTÁRSASÁGBÓL Magyarországra érkezett Petre Dragos román író, hogy közvetlen közelről tanulmányozza a magyar irodalmi életet. Petre Dragos. ma, vasárnap délben Pécsre érkezik, ahol az írószövetség Pécsi Csoport jár ak lesz a vendége. Pécsett megtekinti a város kulturális intézményeit és baráti eszmecserét folytat a pécsi írókkal. FODRASZVERSENYT RENDEZNEK PÉCSETT, a baranyai fodrászkisipari szövetkezetek dolgozói április 24-én, vasárnap délután 2 órakor a November 7 Kultúrotthonban. A baranyai fodrászkisipari sző vetkezetek dolgozói párosversenyre hívták a somogyi fodrászkisipari szövetkezeti dolgozókat, akik közül eddig már tizenöten jelentették be részvételüket a fodrászversenyre. Nagy János csatlós, a IV-es üzem dolgozója 1954 februárjában került szállítócsillésként üzemébe, múlt év áprilisától aknacsatlósként teljesített szolgálatot. 1954 május óta állandóan sztahanovista szint felett teljesíti tervét. Most az élüzemi hét sikeréért küzd, amely számára a 11. havi sztahanovista szintet biztosítja. HÍREK RUHABEMUTATÓT RENDEZNEK A KTSZ-EK április 24-én este 7 órakor a November 7 Kultúrotthonban. A ruhabemutatón a Pécsi Fehérnemű és Női Ruha, a Pécsi Szabó, a Pécsszabolcsi Ruházati, a Pécsi Kesztyű és Bőrkonfekció, valamint a Pécsi Cipészszövetkezet készítményeit mutatják be. , 76 TERMELÖSZÖVETKEZETÉT patronálnak jelenleg a Baranya megyei üzemek és intézmények. MÁSFÉLMILLIÓ KOS- SUTH-SZIVARKÁVAL gyártottak többek az előirányzottnál a pécsi Dohánygyárban a május 1 tiszteletére rendezett munkaverseny során. KORSZERŰ SPORTPÁLYÁT ÉPÍTENEK Baksa község fiataljai. A futballpálya és a futópálya földmunkálatait máris befejezték. Molnár Ferenc vájár Kossuth bánya III-as üzemének fiatal dolgozója. Büszke arra, hogy brigádja — a Somogyvári brigád — az üzem legjobb DISZ elővájási csapata. 60.2 folyóméterrel szárnyalták túl első negyedéves tervüket. Molnár Ferenc márciusban 208 százalékot teljesített, napi kereset* 228 forint volt. ÁRDRÁGÍTÓ ÜZÉRKEDÉS és közellátás érdekét veszélyez tető bűntett miatt a mohácsi járásbíróság 2 évi és 6 hónapi börtönre ítélte Somos Ármin, volt hentes-mészáros, kocsmá- ros, jelenleg földműves, büntetett előéletű bólyi lakost. Somos Ármin, ez év januárjában kilónként 17—18 forintos áron 5 sertést vásárolt, azt engedély nélkül levágta és a bólyi földművesszövetkezetnek kilón ként 27 forintos áron eladta. Az ítélet nem jogerős. AZ EGYÉNI TAKARÉKOSSÁG is nagyban elősegíti az egyes családok életszínvonalán nak emelkedését. Felismerték ezt a Baranya megyei dolgozók is. Bizonyítja ezt az a tény. hogy Baranya megyében 1955 első negyedében — az előző évnegyedhez képest 35.5 százalékkal növekedett az az összeg, amelyet a dolgozók takarékbetétben gyűjtöttek össze. \ marasztaló, ■uppanó sár----------------------— bán indultam út nak: Nagyibafától — Kis- ibafáig. ösvényes horhos kígyózik végig a két község közti domboldalakon. ,.Ezerdombok vidékének” is beilíene ez a szemet gyönyörköd tető nagy határ. Nagyibafából kimenet mindjárt a kastély után a Nagyhorhó, félúton jobbra a meséjéről nevezetes Kétkraj- cár domb, azután a névtelen halmoik sokasága. Jobbra is, balra is bükkösök, akácosok, haragoszöld búzatáblák, közben itt is, ott is megakad az ember szeme magáramaradt parlagföldeken. Az ég, mintha bemeszelték volna. Sűrűn permetezett az eső, megbénította .a munkát Az áprilisi éggel dacolt a tavaszt lehellő föld: a mély völgy pázsitján díszelgő gólya- hir, a virágbaborult útszéli kökénybokrok, a szőlők virág- zó mandulafái — bimbópatta1 misig tavasz itt már minden. Egy percre mintha csakugyan a tavasz kerekedett volna fölül, hirtelen kisütött a nap. A sugarak a vizes leveleken úgy csillogtak, mint az első mosoly a síró gyermek arcán. A tiszta levegőben kristálytisztán úszott a fény, aztán ismét nekikeseredett az eső, csak úgy szakadt. A fűzesek mögül egész szarvascsorda húzott végig — át a lucernáson a még lombtalan erdőbe. Nagyibafától Kisibafáig tavaszi záportól ázva gyönyörködtem a lemásolhatatLanul szép természetben. Amikor beértem a hat házból álló helységbe, megérdeklődtem egy, a kiskaput nyltogató menyecskétől: — Itt laknak Besenczyék? — Eltalálta az elvtárs — háza olyan, mint a patika. — Ahogy belép az ember a konyhába, megkapó rend mindenütt A szobában olyan tiszta a padló, mint a fehér asztalterítő, fényesek a bútorok, min ten a maga helyén, ahogy azt a háziasszonyok könyvébe í .megírták. Tisztaságtól és egyszerűségtől ragyogó barátságos családi otthon, ez igen! Kinyílott az ajtó: Besenczy István, a fiatal gazda köszön be. Amilyen a gazda, olyan a hazatája — ezt szokás mondani, — erre a fiatal embtr.e ráillik: tüskés szőke bajusza, pii ospozsgás arca, határozo tt szigorú tekintete tanúbizonyságát ’e-zik ennek... Azzal kezdtük a beszélgetést, hogy az esőt elkívántuk a maga helyére, aztán lassan arra terelődött a szó, hogy mi járatban is vagyok errefelé ilyen bolondos időben. Megmondtam. — Nem bánom, lehet róla szó, de csak, ha túl leszünk az ebéden — mosolyodott e’ és odatessékelt az asztal mellé, mintha ez lenne itt a dolog rendje, hogy a vendégnek a tál mellett a helye. Ebéd után rákezdett a be szélgetésre, — szaporította az értelmes szót, fonta egymásba a gondolatokat, keveset beszélt magáról, inkább az egyesített két községről, gazdatársairól, a versenyről. Győztem hallgatni — csak úgy ittam magamba a szavak értelmét. Hadd mondjam el, parányi részét annak, ami Besenczy Istvánról gondolataimban, szívemben megmaradt:-/erénykedett szavával a háziasszony — kerüljön beljebb, én addig leszólok a szőlőbe ... Nem hinném, ha nem lát- ■vm volna: Besenczy Istvánék Tizenhárom holdon gazdálkodik, földjei a ház közelében terülnek el két tagban. Szemben a házzal a domboldalon van a szőlő: 800 négyszögöl régi és 400 öl-nyi új telepítés. A mintagazda Udvaruk kicsi, takaros. Az istállóban két oldalt áll a jószág: jobboldalt két 'ó, egy csikó, a sarokban icét hizlalásra szánt bika, baloldalt két tehén és egy üsző. létszámban még sok gazda Istállójában találhatunk ilyen állatállományt, dg minőségben párja: ritkítja az egész környéken. A 15 literes Rozi még 1948-ban megnyerte a megyei eisi díjat, — ugyancsak a Babi simásderes lova is. Mintaga/da jebrérv- nyel és címmel tüntették ki ezen a kiállításon Igaz, a velejáró ekét és a pénzuitalmat más valaikinek a zsebébe juttatta az akkori bizottság, nem tudni kiébe, de ez nem törte meg a fiatal gazda kedvéi, bár mindennél fontosabban,: tartja az igazságot. Azóta mái — újabb törzskönyvezett tehénnel növekedett jószágál'o- mánya és a hasas üsző ;s azzá fejlődik hamarosan. A .örzs- könyvezett sertésállománvban, de még a baromfitenyésztésben és a háziiparában is de sok a látnivaló. Hosszú lenne mindezt elmondani, leírni, látni kell azt, beleraktározni a gondolatokba, az érzelmekbe. Besenczy Istvánból az az igazi gazdai vér minduntalan kiváltja a versenyt, a tenm- akarást. Mire mások egyet gon dóinak, ő kettőt cselekszik, méghozzá nem akárhogyan! Még az ősszel egy hold búzát vetett terven felül. A tavasziak? A répa már sorol, a burgonya a földben, minden készen! Már a kukoricavetésen is túl lennének, de le- csiikózott a Babi, no meg az eső is megakasztotta a munkákat. Ha reggel kelnek, az ablakból lesik, megplrkadt-e már egy kicsit is a föld, ha igen, akkor csak a kis Zoli marad otthon, meg az egyik nagymama, aki ügyeli a kis- legényt.,, It,,, I úgy van a I Valahogyan | dolog, hogy--------------------------------- manapság a mi mtagazda nemcsak a saját birtokával, hanem az egész község ügyével is törődik. Ezt is a fiatal Besenczy Istvántól hallottam, be is bizonyította igazát: Miután még az elmúlt évben teljesítette erre az esztendőre a sertésbeadását és az új esztendő első hónapjaiban rendezte a félévi baromfi- és tojásbeadási kötelezettséget, körülnézett a községi tanácsnál, hányadán is áll a község, a megye, a somogyiakkal közös verseny során. Mint a termelési bizottság elnöke és mint mintagazda, úgy érezte, segítenie kell. Segített is! Halmos Alajos és Stolcz Ferenc dolgozó parasztoknak hibázott a beütemezett sertésük. Besenczy István gondolt egyet és már cselekedett is. Este beszólt M inger Istvánnak, jöjjön reggel fuvarba — mivelhogy az ő kancája lecsikózott. — Felrakták a szabadpiacra szánt két hízóját és bedöcögtek velük Szentlászlóra: a két hátralékos gazda nevére az államnak adta el a két hízót. így aztán ezzel is egyenesben volt a község április 4-re. Besenczy István még ezzel sem elégszik meg; most is hizlal egy disznót, ezt Szágy községben lakó édesapjának szánta, mivelhogy neki nem sikerült az idei hizlalás. Aki úgy gondolja, hogy ezzel aztán beéri, az téved, mint ahogyan ón is, amikor ezeket hallottam: Besenczy István még az idén teljesíti jövő évi sertésbeadását! Kifogyhatatlan egy ember ez a Besanczv, mondogatják sokan irigykedve, de a gazdák színe-java, korosabbak, fiatalok úgy tiszteiül, mim akitől lehet gazdálkodni, kötelezettséget teljesíteni tanulni, és még a község — község?!, — az egész megye, az ország ügyeivel törődni, azokért fáradozni, elősegíteni a közös célt. Ez mégcsak az igazi oldala ennek a Besenczynek: szeret mindenről tudni, mindenben tenni valamit; harcolni az igazságért. Még annak idején úgy látta, igazságtalanul, törvényellenesen hajtják be a gazdáktól a hátralékot: ugyanis az történt, hogy a járási kiküldött anélkül, hogy szólt volna a hátralékosnak, kötélen ragadta tehenét — mialatt az kint járt a mezőn — és elvitte. Nyomban levelet irt a Dunánuili Napló szerkesztőségének. Azt a választ kapta, — az Állat- forgalmi „lelkiismeretes vizsgálatának” eredményeként, — hogy törekedjék fokozottabban az igazságra, ne álh'tsa be ferdén a „tényeket”. Érezte, hogy neki van igaza, de elfogadta úgy, ahogy a választ. Egyszer aztán üzenet érkezett az idős Besenczy tői Szágyról: szedjen össze minden pénzt, mert jönnek a végrehajtók. No hiszen," ez mégcsak a valami. Úgy tudta, hogy az édesapja is kötelességtudó ember, mindig előrébb volt a beadással, most egyszerre ... Mialatt a „kis" igazságot kiu tatta, rádöbbent a „nagy” igazságra: arra, hogy Szágy község vezetői sorozatos törvény- sértéssel, fondorLakás panamá- zásokkal visszaélnek a nép bizalmával; tisztségüket egyéni Célokra felhasználva zsarolták a község dolgozó parasztságát. Levelet írt ismételten a Dunántúli Napló szerkesztőségének. Újságolvasó emberek bizonyára visszaemlékeznek a Dunántúl; Napló „Rend lesz végre Szágyon is” című, az igazságtalanságot leleplező írására. A tettesek azóta a megérdemelt helyen töltik idejüket — Besenczy István pedig azóta rendszeres, levelezője a Dunántúli Naplónak. Bízik a párt szavában, annak igazában. Minden eseményről hírt ad: ír a mindennapi munkáról, a versenyeredményekről, a termelési bizottság munkájáról, a szomszédos községek dolgozó parasztjainak életéről, az ibafai Petőfi termelőszövetkezet eredményedről. A mintagazda Besenczy István méltóképpen tölti be a termelési bizottság elnöki tisztségét. A pártsaitób”o bírt. ad az országúttól, az állomástól 10 kilométerre távoleső Lba fáról és az egész környék dolgozó parasztjainak, termelőszövetkezeti tagjainak eredményes munkájáról, a párt politikájához való hűségéről. — Nemcsak a maga véleményét, észrevételeit vesz; számba: valósággal kutat a közvélemény után, becsülettel. Az elmúlt héten meghívóit kapott a Dunántúli Napló kiváló Levelezőinek értekezletére, időben felkészült rá. Csütörtökön este Korpádon, pénteken este Gyűrűfűn, szombaton este Ibafán hívta egybe az egész falu népét, kinek mi az óhaja, panasza, milyen eredményekről és hiányosságokról számolhat majd be a pártsajtó levelezői értekezletén. Úgy készült fel, hogy minden egyes szavában benne lüktessen az élet, hogy mondanivalójában benne legyen ezernyi ember szava, véleménye. jövet vígab- ban dagasztottam a sarat, pedig fáradtabb voltam, mint menetkor. Megtanultam egy igaz mintagazdától jókedvvel járni a sáros, latyakos mezőt örülni az életnek, az eredményeknek, mindennek! Ahogy írem e sorokat, most is magam előtt látom szökés hajához illő fürkésző kék szemét: benne csillogni ezer életörömöt. Á fiatal Besenczytől tanulhat minden gazda, minden levelező, minden igaz hazafi’ SCHMIDT KÁROLY Hazafelé
