Dunántúli Napló, 1955. április (12. évfolyam, 80-101. szám)
1955-04-17 / 90. szám
4 1955 Április rt &amag,y.i ulifex^yzeleli in. Nó, ettől a taríejü, pirozspozsgás arca öregtől itt az öreglaka tanácsházán meg kérdek én valamit. Szóljon már csak neki, legyen szíves... — Vendi bácsi! Nagy Vendel bácsi! Szeme villanásából, kemény paroiájáboj érzem: tréfacsináló ember, de figyeljen csak: — Bemondta a Szabad Európa, hogy ebbe a megyék közötti versenybe belé- sztikad a parasztság. A somogyi is, a baranyai is. Gondolom — ha már ilyen szépen összegyűltek, csak érdemes lesz megnézni, — megerőltették-e magukat? — Megszakadni? Szakadjon a véres- liurna ... Meg ük! Ahogy ott áíl a nevetés és a jókedv átadásában egy vállrándítással hátrébb ▼éti bőrzekéjét, fölszegi a fejét: — Gyűjjenek hozzánk! Ki az öreglak- baráti szőlőkbe! “ Megmutatok én ott olyasmit, hogy az 53 ottlakó családnak egyiknek sincs beadási hátraléka és egysem szakadt bele. Nó Vendi bácsi, leszel te mindjárt csendesebb is. Várjunk csak! — Jó, jó. De mi történne akkor, ha azt mondanám én itt a begyűjtési előadónak, hogy ide a Nagy Vendi bácsi lapjával — nézzük a valóságban is, állja-«, amit szavakkal állít?! Zátonyra szalad egy percre a nevetés, de aztán újra felzajlik, biztogatvn. helyeselve. Az öreg áll ott szét vetett lábakkal, bíborszín lesz amúgy is Rózsás arca. azután kivágja: — Hát ide azokkal a lápokká i' —• Nagy Vendel, Hat kiló baromfi helyett beadott nyolc és felet, két és fél kiló tojás helyett tizet, a hízottsertést beviszi május elsejére.;: Vizsgálom a rubrikákat, nevetnek, de jót nevetnek az emberek — rajtunk, a hitetlenkedőkön. Az öreg ott fölül, a közhangulat tetején még jó borsosán megtetézi, hogy mindenki megtudja — milyenek az öreglakiak. — Látszik, hogy baranyaiak. Mert ha idevalósiak lennének, akkor öreglakon nem keresnének hátralékot. Tudja meg — lép közel és megfogja kabátom gomb ját — öreglakon még egy gazda padlására sem néztek fel! Istállóját sem vizi- tálták! Jól értse: sem idén, sem tavaly, sem azelőtt, sem ötvenkettőben, sem amióta csak a demokrácia megvan, itt nem volt elszámoltatás. Se adóból, se begyűjtésből. Semmiből. Mi ilyen népek vagyunk. Derék népek! És ajhogy mondani szokás, kötözzük fel baranyaiak az ösz- szes felkötöznivalókat, ha május elsején is Somogy elé akarunk kerülni! IV. Ráksiban megmutatták az Uj Élet termelőszövetkezet gyönyörű kocáit, a félmilliót érő tenyészkananyagot, a bőtejü teheneket, a megyei tanács hónapok óta ottőrzött vándorzászlaját, de nekem az tetszett, amit nem mutogatott senki, s mégis mindenütt ott volt: a rend és a tisztaság. A termelőszövetkezet frissen meszelt kerítése, zöldrefestett vaskapuja még a tisztaságáról híres somogyi falu arculatából is kiválik. Az istállókat járó küldöttektől lemaradva, megnéztük a szérüskertet. A szekerek rúddal kifelé zsínoregyenesen sorbaállítva, ekék-boronák glédában, letisztogatva a minapi sártól s még arra is volt gondja valamelyik kanásznak, hogy a deszkavályukat etetés után felrakják az ól szélére. Rá van itt írva mindenre, hogy ez a termelőszövetkezet erős, gazdag, biztos- léptű, szilárd. Mert ahol ilyen tisztaságot tartanak, ott a belső élet is hasonlóan rendes. így van-e ez? Ráksiban igen, de nálunk, itthon. Baranyában nyakatokért dolog igazságot tenni. Nálunk — tisztelet a ritka kivételnek — arról ismeri meg a termelőszövetkezetet minden faluba tévedt idegen, hogy előkeresi azt a portát, amelyről rég lehullott a vakolat fele. Azután beles az udvarba: ha szétszórt kocsikerekek, rudak, ülésdeszkák, saráglyák heverésznek lépten-nyomon, akár rá se nézzen a (sokszor olvashatatlan) táblára. Holt biztos, hogy jó helyen kilincsel. Piruljon az arcunk! — Sok olyan termelőszövetkezetünk irodája is, inkább az éjjeli menedékhelyhez hasonlatos, amely bőviben áll munkaerőnek és munkakedvnek, amelynek földjei gyom talanok, elégedettek tagjai — egyszóval legalább olyan erős, mint a ráksi Uj Élet. De az a portájáról meg nem látszik. Hová megy be nagyobb bizoda- lommal az egyéni gazda? Oda-e, ahol két trágyadombon kell keresztülmásznia, míg benyithat az ajtón, vagy a ráksi Uj Élet portájára? Nincs az a tömérdek újságcikk és brossura — amely akfkora hatást érne el, mintha Baranyában, mondjuk Gor- disán a Déli őrszemben a tavaszi munkák szünetében azt mondaná az elnök: — Emberek, most rendet teszünk! Rendet! Az ablakról letépnék a szélcibálta papirost, beüvegeztetnók, kimeszelnék háromsorosán a faiakat, elegyengetnék az udvart, helyet csinálnának szekérnek, szerszámnak, hogy olyan legyen minden mintha skatulyából húzták volna ki. — Május derekán küldöttség jön So- mogyból Baranyába. Idelátogat a ráksi termelőszövetkezet elnöke is, — újságolta a megyei tanács elnökhelyettese s sokáig tanakodtam, hogy merre jöjjenek? Hol nem látnak rendetlen tsz-por- tát? Kerüljenek Göd rés zentm árt ormiak ? Az nem jó. Tán Makényes felől hívjuk be őket a megyébe? Nagy kerülő és ha elérkeznek ahhoz a tsz-hez, amit én a tavasszal láttam.. Az sem jó. Már itt sincs más mentség, csak a meszelő, maiteroskanál, udvarseprő és gondos tsz elnök. Az a termelőszövetkezet, amely kicsit is ad magára, az május elsejére rendbehozza vetését, beadását és ami a legkönnyebb — portáját. is! V. Jól dolgoznak a mágocsi milliomosok 4 mágocsi Rákosi termelőszövetkezet kétezerholdas nagy- üzemi gazdaságában 320 szorgalmas tag keze alatt ég a munka ezekben a napokban. A zárszámadás óta 25 új belépővel gyarapodott csoport földjein nemcsak a gabonák sorolnak szépen, de kibújt már a cukorrépa s előkészítették a talajt a későtavasziak alá Is. Az állattenyésztési eredményeiről híres milliomos termelő- wövelkezet tagsága elhatározta, hogy a növénytermelés idei bevételét a tavalyinak a négyszeresére emeli E célból a gabonáik ápolása mellett különösen nagy gondot fordítanak a munkaigényes, de busás jövedelmet hozó növények — mint a dohány, cukorrépa, — termesztésére. Mintegy nyolcvan holddal nagyobb területen vetnek idén kukoricát »• 250 holdas kukoricatáblájuk minden egyes parcellájának termőerejét istállótrágyával gyarapították. A fogatosok a föld legdélibb részén pénteken megkezdték a vetést. A csoport fiatal agronómusának, Szilágyi Béla javas- tatára a terület nagyrészén négyzetesen vetik a kukoricát. Ebből és a gondosabb művelésből annyi többtermést várnak, hogy egész vetésterületük átlaga meghaladja a 30 métermázsát A csoport tagja! — Saveri Kálmán elnökkel, a szocialista »unka hősével az élen — a maguk feladatainak derekas végzése mellett gyengébb társaikat is segítik. Eddig három kör- -nyékbeli termelőcsopc«rt tagságát segítették hozzá fogattal, géppel, munkával hogy május 1-ét ők is a tavaszi mezőgazdasági munkák befejezésével ünnepelhessék. Sertésbegyííitésben is az elsők között lesz Lánycsók parasztsága A begyűjtésben élenjáró mohácsi járás egyik derekasan dolgozó községe Lánycsók. Lakói az első negyedévben tejből, tojásból, baromfiból, vágómarhából. jelentősen túlszárnyalták tervüket, hlzottsertésbeadási előirányzatuknak azonban mindössze hetven százalékát teljesítették. Kiss János középparasztnak, a gazdakör elnökhelyettesének kezdeményezésére párosverseny indult a kor 220 tagja között, amelynek nemcsak az a célkitűzése, hogy ők maguk eleget tegyenek kötelezettségüknek, hanem az is, hogy május l-re, az egész Icözség behozza elmaradását. A népnevelő munkára indult dolgozó parasztok eddig hetven gazdatársukkal beszélték meg a sertésbegyüj- tés meggyorsításának módját. Emellett továbbra is fenntartják azt a jól bevált szokást, hogy „begyűjtési estek”-et, „fogadónapokat" rendeznek a kör helyiségeiben, ahol a járási begyűjtési hivatal munkatársai, vagy a község vezetői tájékoztatják a község lakosságát a begyűjtési rendeletekről, ked vezményekről. Az eddigi egy „dicsöségtábla" helyett kettőt állítanak fel a gazdakör előcsarnokában, egyiken a termelőszövetkezet, másikon az egyénileg gazdálkodó parasztok begyűjtési eredményeit közlik. A helybeli fotó-szakkör fényképfelvételek ioel élénkíti a versenytáblákat. Ezzel akarják elérni, hogy a járás legjobbja: a lánycsóki Csillag tsz példája követésre buzdítsa a többi gazdát is. Az élénkülő verseny eredménye: április 1-től 15-ig annyi hízottsertést szállítottak be gyűjtőhely re a gazdák, amivel az elmaradás behozása után megkezdték második negyedévi sertésbe- gyüjtési tervük teljesítését. Néhány szó a borról Nagyon tévednek azok, rikik botorul arzt hiszik, hogy-------------------------------------------itt most valamiféle szőlészeti, bo rászati szakelőadást olvasnak majd, tele olyan szavakkal, mint metszés, kacsolás, permetlé, gálic, oltvány, törköly, leifejtés, zamat és így tovább... Azok se remémykedjenek, akik nem a bor termelésével, hanem állandó és aktív fogyasztásáig val foglalkoznak. Semmi esetre sem szidom a borforgalmit, é nem teszek félre nem érthető célzásokat holmi morzsolt riztíng- ére vagy szérüskertek királynőjére. Részben azért, mert nem i hiszem az egészet, részben pedig, mert én egészen másféle i borról szeretnék csevegni. f Az én borom réges-régen született, régebben, mint a legzamatosabb tokaji aszú. De ha régen is, megszületett és vele együtt életrekelt néhány fura figura. Az egyiket elkeresztelte a bor atyja, Durbints sógornak, a másikat Kátsa cigánynak, a harmadikat pedig — és most már mindenki tudja, miféle borról beszélek én, — Göre Gábornak, f így hát kitalálták. A bor — az színdarab, méghozzá nép- \ színmű és Gárdonyi Géza írta. \ Ha nem tisztelném Gárdonyit a Lámpás-ért, az Egri csil- * lagok-ért, meg a többi, feledhetetlen, szép könyvéért, bizony azt mondanám: elkövette A bor-t. — De miért? Azért, mert kicsúfolja benne a parasztot, butának, érthetetlennek festi a mi okos falusi népünket, de'olyan ostobának, hogy az igazán élő legbutább ember is azt nevetné, hogy ez a Göre Gábor, Durbints és a többi Gárdonyi-hős milyen nagyon buta. Dehát miért is írta ilyennek a nagy Író ezt a Ids színmüvet? Azért, mert ilyenre rendelték. Igen, igen! Akkoriban még rendelni szokták a színműveket és az író — ha élni akard, — nem sértődött meg, hanem megírta a darabot, mint ahogyan a cipész felkaptafázza a cipőt: hossza három óra, szélessége ennyi meg ennyi, humortartalma pedig ilyen és ilyen... Akik meg akarták nyergeim a parasztot, azok eljátszatták előttük a bor-t. Mintha azt mondták volna nekik: látjátok, milyen buták vagytok?! Es ha városban játszották, akkor azért tették, hogy a munkások előtt bizonyítsák be ugyanezt De m ért játsszák ma? tiát először Is nem úgy j&tsz------------------------------------------szák, mint valamikor. Lefújták ró la a port, ahogyan egyeseik gúnyosan mondják: „vonalasl- tották’’ — igaz, ettől se frissebb, se jobb, se vonalasabb nem lett, — ha már ezt a kifejezést használtam. De a dolog úgy kezdődhetett, hogy a Népművészeti Intézetben valakinek eszébe jutott: jó kereseti lehetőség felfrissíteni A bor-t, meg azután a pénzügyi terv teljesítése sem kutya. De nem ám! Ha sok Ságot, hogy a sógor áttelepedett, vagy a műsorfüzetet adunk el, — gondolta emberünk, — több Iesz <-da nősült — most azon töri magát, Ja premcsi, ami magyarul jutalmat jelent, ezenfelül csak jobb hogy hol lesz nagyobb a termés, lzmo- f egy Gárdonyit forgalomba hozni, mint holmi kezdő firkászokkai, esetleg politikai témájú darabokkal vesződni ... Becsúszhat valami hiba és akkor jól néz ki az ember! A faluban pedig arra gondolt a kultúrotthonigazgató: A bor-t már ismerik, húsz éve is bemutatta a színház, ma is bemutathatjuk. Bizonyos, hogy egymást ölik a jegyért, dől majd a pénz és meg- vehetjük végre a focistálcnak a dresszt, meg a stoplis cipőt. De mit tesznek a népművelési előadók a járási tanácson?. Sokan azt hiszik, hogy az aláírás az minden. Beszéltem egyszer egy bürokratával, aki a keze alá sem nézett, csak firkálta az olvashatatlanokat az aktákra. El se olvassa? — kérdezték tőle. Nem ám — felelte zengő hangon és szeme a meghatottságtól könnybelábadt, — amit én aláírok, az úgyis csak jó lehet... Hát úgy, hasonló elv alapján firkálgatják alá a járási előadók a műsorengedélyeket. Es ez olyan jó... Nem kell magyarázgatni, vitatkozni, népnevelni, agitálni, érvelni, utasítgatni... Egy aláírás; egy halk mozdulat, egy másodperc, csak kényelmesebb, mint a Megjárta a baranyai gazdák küldöttsége a szép somogyi földet Marcalitól Böhönyéig. Bármerre fordultak bárhová érkeztek a szíves fogadtatás, a vetélkedő fogadkozás láttán megérezhet- ték, hogy egy nagy, rendkívüli nagy dolog van itt kialakulóban. Termelőszövetkezeti elnökök, gazdaemberek, akik nem sokat törődtek eddig a falujuk határán kívül lezajló dolgokkal — most megyei méretekben gondolkoznak és ki-ki Somogyért, ki-ki Baranya becsületéért érez felelősséget. Hogy két megye parasztsága, amely eddig csak onnan tartotta a szomszédsabb, tetszetősebb a jószág, tisztább a falu — ilyenre még nem találtak példát seholsem. Berzsenyi Dániel fogalmazta meg erre a feleletet vagy kétszáz évvel ezelőtt, a régen leírt, de csak most megvalósult igazságot: nem sokaság, hanem lélek, szabad nép tesz csoda dolgokat. O. I. A negyedik község első gazdája A begyűjtésben országosan negyedik község első gazdái között tartják számon a szederkényi Tóth Vízi Gábor egyénileg dolgozó parasztot, ( aki a felszabadulási munkaver seny során eddig begyűjtő- ( helyre vitte az egész évre já- é egy alig hallható tollpercenés ró hízottsertést és vágómar- f végetnemérő polemizálás! Es nem nőnek útón-útfélen^ ellenhát, baromfibeadásban, tojás- f ségei az embernek. Legfeljebb csak az előadás végén átkozza beadásban pedig nála már jú- f a közönség azt, aki színreengedte ezt vagy azt a csapnivaló lius elsejét mutatja a naptár, f darabot, de ezt az előadó elvtárs már nem hallja, ö szerény A jó gazda gondosságával vég- ember, megelégszik az aláírással, az előadásra már nem kíváncsi. Ne is legyen: aki kíváncsi, az hamar megöregszik... Hát a bort, a számtalan bort is így engedélyezhették. Szánt szándékkal mondtam számtalant, mert a megyében legalább 50 helyen játsszák Es képzeljük el a körzeti szemléket: a színjátszó csoportok fele a borral hozakodik elő... Még lázálomnak is rossz egy járási szemle. Kilép a függöny elé a bemondó és bejelenti: most A bor című népszínművet adják elő a kisbürgözdi színjátszók... A közönség nagynehezen kivárja, míg Durbintsék saját dugájukba dőlnek, gondolja, ^ ezután már csak valami jobb jöhet. De nem. A konferanszié ismét való teljesítésével ünnepeljék kilép, ismét A bort jelenti be, csakhogy már nem a kisbürgözdiek, hanem a nagyacsaliák előadásában. Es harmadszor és p (i negyedszer és ötödször megint csaüi A bor következik, A bor, i A bor és mindig-mindig csak A bor... Nem csoda, ha a néző kásosztály nagy ünnepnapját, J megkótyagosodik kissé, hisz ennyi bortól igazán be lehet rúgzett a mezei munkákkal is és most május elsejére készülve takarmánygabona-beadás helyett egy újabb hízottsertést ütemezett be. Kövesse példáját minden baranyai gazda és beadási kötelezettségüknek határidő előtt májas elsejét. Tii, de alaposan!... BECSÜLET DOLGA... Pénteken este, amíg a komlói Főtéren a buszra várakoztam, a bányász rádió érdekes adását hallgattam. Kellemes csengésű női hang jelezte, hogy az I-es üzem pártak- tívaértekezietéről ad a rádió hangképeket. Mit tudhatott meg a hallgató az elhangzottakból? Kossuth-bánya} az első -----------------------——1 negyedévben teljesítette az élüzem feltételeket. Bányászai megdolgoztak a büszke címért, bár még nem díszíti az Űjfürdő homlokzatát az élüzem csillag. Ami az első negyedév eredményeiből a legörvendetesebb: az I-es üzem dolgozói amellett, hogy 107.7 százalékra teljesítették negyedéves tervüket, — emelték a termelékenységet, csökkentették az önköltséget. Az összüzemi teljesítmény egy főre eső részét pedig 7,2 százalékkal túlteljesítették. Csak odaadó, lelkes összefogáson alapuló munka eredményezhette a 4.067,9 tonna terven felüli szénmennyiséget az első három hónapban. K o llár Dénes elvtárs, párt- titkár, beszámolójában javasolta: indítson az I-es üzem kéthetes versenyt május 1 méltó megünnepléséért, a várt ólüzem cím megtartásáért és hívják versenyre ez alkalomra a tröszt összes üzemét. A jelenlevők lelkesedéssel fogadták a bejelentést. Az I-es üzem csapatvezetői nyomban vállalást is tettek: Steosovics István 67-es csapata 10 csille, Bátai Károly brigádja 13 csille, Jauch György 203-as frontfejtése 18 csille szón kitermelését vállalta egy műszakra megadott tervén felül. Díhnsz Lajos | 20l-es-------------------------------------csapata 20 0, Kovács János aknász a harmada nevében 300 plusz csillét ígért május 1-ig. Szabó János, a Tanbánya főmestere a mér korábbi 500 csillés vállalás mellé újabb 200 csille szenet ígért. Kossuth-bánya többi üzemének jelenlévő vezetői örömmel fogadták az I-es üzem kezdeményezését és csatlakoztak az élüzemi hét versenyéhez. Egy—két hozzászóló néhány mondata még hazafelé menet is a fülemben csengett. Föieg Kovács József, az I-es üzem vezetőjéé. __Az eljövendő napok \ se m lesznek kömiyebbek, mint az eddigiek voltak. Mert bizony dicsőség az él üzem elnyerése, de annak elvesztése már szégyen. Hogy ez a szégyen ne érjen bennünket, sok mindent kell meg tennünk és jobban , mint eddig. Aztán elmondta, hogy nem elég csak szenein!. Hogy a IV-es szállítóüzem is jól elláthassa feladatát, a többi üzem vezetőjének pontosan fel kellene mérnie üzemének fa- és ürescsille-szükségletét és ezt le kell adni a szállítóüzemnek. Az aknászok pedig legyenek lent munkakezdéskor és tartsanak szorosabb kapcsolatot a diszpécserrel, hogy az üzemvezetők mindenkor teljes képet nyerhessenek a termelésről, az aknászok pedig minden esetben jelentsék, hogy harmadaik mikor indulnak. — És amiről most is szólnom ken — fejezte be hozzászólását Kovács elvtárs -— ne gondolja senki, hogy a verseny, a többtermelés egyenlő a tervszerűtlen munkával, a bánya kirablásával. Tehát első a biztonság és utána jöhet a szón. Közben az üzemvezető flÉt még arról, hogy a májul*, 1 tiszteletére vállalt 1000 csiliből az üzem bányászai már 550 csille szenet kitermeltek. — A vállalás túlteljesítése a továbbiakban — ahogy mondotta — természetesen becsület dolga. 1 Dobos József \ a II-es-------------------------------üzem párttiitikára azzal kezdte hozzászólását, hogy az idei május elsején valóban felemelt fejjel vonulhatnak fel Kossuth- bánya dolgozói, — majd így folytatta: — Csak üdvözölni tudom az I-es üzem nemes kezdeményezését, az élüzemi hét megindulását. Csatlakozunk, — és elsők akarunk lenni. ... Ezért folyik most a szén- csata Kossuth-bánya minden üzemében.
