Dunántúli Napló, 1955. április (12. évfolyam, 80-101. szám)

1955-04-10 / 84. szám

2 NAPLÓ PÄRT ÉS PÁRTÉPITÉS * 1955 ÁPRILIS 1» A taggyűlések néhány tapasztalata Az eltanult hetekben tartot­ták meg a március havi tag­gyűléseket. Többezer kom­munista és meghívott párton- kíviili tárgyalta meg a Köz­ponti Vezetőség márciusi ha­tározatát és megállapította a belőle adódó tennivalókat. E taggyűlések legjellemzőbb vo­nása volt: a kommunisták megtalálták a határozatban azt, amit vártak: a szocializ­mus építése harcos pártjának egységes megnyilatkozását. Egész párttagságunk, * munkás osztályunk, szövetkezeti tag­jaink, egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztjaink egyönte­tű lelkesedéssel, örömmel fo­gadták a párt útmutatását. Mindegyik taggyűlés szavazás volt pártunk helyes politikájá­nak végrehajtása mellett. Alkalninazuk s; lielvi viszonyokra a határozatot! A taggyűlések erényei nem késztethetnek arra, hogy el­nézzük fogyatékosságaikat. Nem árt ezekről is beszélni, hogy a következő heten folyó taggyűléseken — ahol a Köz­ponti Vezetőségnek a falusi pártpolitikai munka megjaví­tásáról szóló határozatát vi­tatják meg — már elkerüljék azokat. Általános s egyik legfonto­sabb tapasztalat: a jól elké­szített, tartalmas, tehát a ha­tározatot a helyi tennivalókra, viszonyokra konkretizáló be­számolók elősegítették a hatá­rozat megértését, kibontakoz­tatták a vitát. Nagypallon ilyen volt a beszámoló. Két ev munkája elevenedett meg a taggyűlésen. A pártvezetőség például részletesen elemezte a negyedévi adófizetést és a be­adás teljesítését. Névszerint dicsérte a példamutató kom­munistákat és pártonkívüli dolgozókat s bírálta a hanya­gokat. Elemezte a termelőszö­vetkezet és az egyéni parasz­tok közötti kapcsolat 'ápolásá­nak szükségességét és az ezzel kapcsolatos feladatokat is. A beszámoló, mert nem á hatá­rozat puszta ismertetésére szo- : ítikozott, hanem a község hely zete alapján elemezte a gazda­sági és pártpolitikai munkát. — jól mozgósította a. pártta­gokat a hibák kijavítására. — Az ivándárdai termelőszövet­kezet taggyűlésén parázs vita alakult a háztáji földek kér­désében. A beszámoló adott ehhez alapot: ,.A pártszerve­zet azt tartja helyesnek — nangzott a javaslat — ha min­den tag csak az alapszabály­ban biztosított háztáji földön dolgozik”. A kommunisták a vita során állást is foglaltak: senkinek nem lehet nagyobb háztáji területe, mint ameny- nyit az alapszabály előír. Jó néhány helyen azonban éopen az ellenkezője történt A szederkényi taggyűlésen ugyan részletesen foglalkoztak a határozattal, de nagyon ál­talánosan. A beszámolóban el­mondták például, hogy a párt ezután is támogatja az egyé­nileg dolgozó parasztokat, de még csak nem is utaltak a községi pártszervezet ilyen- ’rányú feladataira, a felvilágo­sító munkára, a pártépítésré Ez kihatott a vitára is: a fel­szólalók csak általában be­széltek a határozat nagy je­lentőségéről, az ebből követ­kező kötelességükről úgyszól­ván semmit. Ilyen hibák mutatkoznak más taggyűléseken is. Sellyén Fülöp elvtárs, a községi párt- szervezet titkára néhány pont can összefoglalva felolvasta a K. V. februári határozatát, de hiányoztak a község életéből vett példák, amelyek kézzel­foghatóan mutatták volna a pártbizottság megalakulásának szükségességét és jelentőségét. Csak egy példát erre! A DISZ szervezet munkájával egyik alapszervezet sem törődik, mindegyik a másikra vár. A pártbizottság megalakulásával lesz gazdája az ifjúsági szer­vezetnek is, minden pártszer­vezet kötelességévé tudja majd tenni, hogy a maguk módján támogassák őket. Az ifjúság nevelése a falu minden szer­vezetének ügyévé válik, mint ahogy a szövetkezeti mozgalom fejlesztése, a tanács segítése, a mezőgazdasági termelés fej­lesztése, a népfront irányítása is. A pártbdzoítság egységes erővé kovácsolja a mintegy kétszáz kommunistát, minden­kor a legfontosabb feladatok­ra irányítja ezt a hatalmas erőt. Ismételten, gondosan tanulmányozzuk a párt- határozatokat! Mi az oka az ilyen jelensé­geknek? Elsősorban az, hogy egyes pártvezetőségek nem készültek fel megfelelően a taggyűlésekre. A határozat és a helyi viszonyok alapos tanul mányozása helyett sebtében állították össze a beszámolót, sokszor éppen az utojsó pil­lanatban. Almáskeresztúrorf ! a párttitkár minden jegyzet nél­kül ment a taggyűlésre s csak rövid néhány percig be­szélt. A beszáipoló hevenyé­szett összeállítása abból is származik, hogy a párttitká­rok egy része egymaga töp­reng tartalmán, nem kéri a vezetőségi tagok segítségét, a taggyűlés előtt még az egye­dül készített beszámolót sem vitatják meg. így érthető, hogy a fcoldogasszonyfai tsz- ->en a párttaggyűlési beszámo­ló nem tükrözte a pártszerve­zetnek a tsz-ben végzett mun­káját, a közeljövő tennivalóit. 3aranyahidvégen a párttitkár szaladgált a községben, hogy értesítse a tagokat az esti tag gyűlésről. A kapkodás, szerve­zetlenség miatt több , helyen elmaradt a taggyűlés, vagy csak néhányan jöttek össze. A mohácsi és a szigetvári já­rásokban szinte óráról-órára változtak a taggyűlések idő­pontjai, mert a pártvezetősé­gek nem készültek fel idő­ben. Az elmúlt hónapokban, években jelentősen megerő­södtek a járási pártbizottságok különösen az instruktor! rend­szer létrehozásával. Ez az erő gyümölcsözött most a taggyű­lések előkészítése alkalmával s. A sásdi járási pártbizottság munkatársai és az aktívák valamennyi községben segítet­ték a pári vezetőséget, a tag­gyűlések után pedig aktíva- értekezleteket tartottak. Az előadókat személyesen Gregor elvtárs, a járási bizottság első titkára készítette fel, a járási titkárok országos értekezlete alapján. Helyes kezdeménye­zés az is, hogy az instrukto­rok pártvezetőségi ülésen oondták el javaslataikat a be­számoló elkészítésével kapcso­latban. Segítsenek jobban sen tájékozódott Baranyahid- végem a szervezett feltételek — órtesités, terem, — megte­remtéséről, maga is adott né­hány jótamácsot s azután a párttitkár kezébe nyomta a pártépítési füzetet, kijelölve benne, hogy melyik részével foglalkozzon, s mint aki jól végezte dolgát, elment. A tag­gyűlésen azután megbírálta a párttitkárt, mivel rosszul ké­szült fel. Az ilyen segítségben nincs semmi köszönet! Az a helyes módszer, ha a megbí­zott elvtárs napokkal a tag­gyűlés előtt ellátogat a pártve­zetőséghez, ismerkedik a falu életével, problémáival s ezek alapján ad tanácsot a pártve­zetőségnek. Pretz elvtárs sze­mélyesen felkeresi a párttago­kat, pártonkívülieket, tőlük is véleményt kért a pártszerve­zet munkájáról. Járási pártbizottságaink ma már nem követelik a korábban igen divatos futó, gépkocsiból történő „ellenőrzést“. Az utób­bi hetekben azonban több jel mutatja, hogy ez a rossz mód­szer még nem került lomtárba. A siklósi járásban, Cun község taggyűlésének előkészítéséért felelős elvtárs fél óráit töltött a párttitkárnál, elsorolt jó néhány .szempontot“ s aztán továbbment. Sokszor azonban önhibájukon kívül nem tudnak megfelelően fog’alkozni a párt szervezetekkel. A szigetvári já­rásban hat-hót pártszervezet taggyűlésének előkészítését bízzák egy-egy elvtársira s így kevés ideig tartózkodhat egy helyen. A járási pártbizottsá­gok belső apparátusának tagjai r.ecsak a taggyűléseket ellen­őrizzék, hanem egy-egy köz­ségben segítsenek az előkészí­tésben is, s akkor több helyre eljutnak! Serkentsenek tettekre a taggyűlések! A mostani taggyűléseknek fontos feladatot keli megolda- niok: megismertetni a párttag­sággal a K. V. februári hatá­rozatát, a falusi pártvezetősé­gek, pártbizottságok feladatait s felkészíteni őket a vezetősé­gek hamarosan megkezdődő újjáválasztásána. A taggyűlé­sek akkor töltik be szerepü­ket, ha tettekre, munkára lel­kesítik a kommunistákat már a vezetőségvál-igztás előtt fel­lendítik a pártmunkát a pár- tonkívüliek ügyévé is teszik a választást. Az elmúlt hónap tanulságai alapján sokkal gon­dosabb, szervezettebb, körülte­kintőbb munkára van szükség, mind az alapszervezetekben, mind a járási pártbizottságo­kon, hogy e határozat megvi­tatása és végrehajtása megnö­velje a kommunisták aktivitá­sát a tsz-mozgalom fejlesztése, az egyéni parasztok problémai nak tisztázása és a tavaszi munka sikeres végrehajtása érdekében. Május 1-re két százalékkal növelik a felszabadulási műszakban elért eredményüket A Bőrgyár talpas telitő mű­helyében dolgozik, Takács Ist­ván brigádja. A brigád a talp árukiömítését végzi, hogy mi­nél jobb, ellenállobb legyen a kopással szemben. Ezenkívül szebbek, mutatósabbak és fő­leg egyszínűek legyenek a ké­szítmények. Az anyagok: a szulf.urált halzsír, keserű só, melasz stb. példás rendben so­rakoznak egymás mellett. Itt a látogató hiába is keresne el- csöpögtetett anyagot, vagy ép­pen lukas hordót, V Persze, ez sem aptt mindig így. Nem is olyan jégen a ke­serű sót közvetlen a zsákból adagolták a hordókba. Napon­ta több zssákkáPis elhasznál­tak, gyakran elszóródott 30—10 deka is belőle. Ma már egy nagy ládában tárolják és innét elszóródás nélkül adagolják az anyagot. Ebben az évben már 41 kiló keserű sót takarítottak meg. A kevert zsírt minden ada­golásnál külön készítették s ennek következtében szintén sok zsír ment veszendőbe. Na-, ponta még hússzor is kellett vegyíteni. Ma már két napra való anyagot tárolnak, megfe­lelő összeállításban. Takács István brigádja a fel szabadulási versenyben a vál­lalt 128 százalékot becsülettel teljesítette. Május 1-re két százalékkal akarják növelni tel jesítmónyüket. Takács István azonban újítások bevezetésével is készül a munka ünnepére. Nagyon értékes balesetelhárí­tási újítást nyújtott be, ame­lyet be is vezettek. A másik újítása, amely a bőrök minősé­gének javítását célozza, rövi­desen bevezetésre kerül. HARVAN JÓZSEF Még szebb eredményekkel köszöntjük május 1-ét Az Agrária Keményítőgyár dolgozói méltóképpen ünnepel­ték hazánk felszabadulásának 10, évfordulóját. Az első ne­gyedévi tervünket úgy teljesí­tettük, hogy az élüzem cím el­nyerésének feltétele is bizto­sítva van. A vállalati tervün­ket — az eddigieket felülmúl­va — 110.6 százalékra teljesí­tettük. Az anyagtakarékosság terén a szénmegtakarításban értünk el kimagasló eredményt. Vál­lalásunkat 150 százalékkal túl­teljesítettük. Elért eredmé­nyeinknél azonban nem állunk meg, hanem arra törekszünk, hogy május 1-ét, a proletár­nemzetköziség nagy ünnepét még szebb eredmények eléré­sével küszöntsük. MARTON JÓZSEF * li Tisztán tartjuk gyárunkat A Mohácsi Selyemgyárban minden üzem­részt kitakarítottak április 4 tiszteleté­re. A csévélöben megtisztítottuk az ablako­kat és virágokkal díszítettük gépeinket. Elhatároztuk, hogy ezután is vigyázunk az üzem tisztaságára. Nálunk kettős jelentősége van ennek. Elsősorban a baleseteket kerülhet­jük el a tisz.tasággal, de a tisztaságtól függ jórészt a minőség is. Ahol rendetlenség van, ott nem lehet tisztán termelni. Márpedig ha a piszokba esik egy cséve, akkor azt már nem lehet beleszőni az I. osztályú anyagba. Igen sok nő dolgozik a mi üzemünkben. — Ezért arra is törekszünk, hogy május 1-re és az anyák kongresszusa tiszteletére újabb 30—40 nődolgozót vonunk be a „nők a ter- vért“-mozgalomba. Április 17-én pedig bált rendezünk s a jövedelem egy részét az anyák kongresszusa költségeinek fedezésére adjuk, így akarjuk tovább vinni a felszabadulási munkaverseny eredményeit május 1-ig és egész év végéig. BENCSIK JÚLIA Jólképselt technikusokat nevelünk I skoláruk DlSZ-szarvezetérieüí minőén tág- x ja tudatában van annak, hogy iparunk es különösen nehéziparunk fejlesztéséhez jói- kópzett technikusokra vám szükség. Ezért leg főbb feladatunknak tekintjük tanulóifjúsá­gunk művelődésének. a tanulmányi színvonal emelésének elősegítését. DlSZ-szervezetünk minden osztályban meg­szervezte a tanulóköröket. I<el:kes munkát, vé­gez és eddig is sz)ép eredményeket ért el a IV. B. osztály tanulóköré. Az évvég! vizsgáik közeledtével DISZ -szervez et ünk különösen sok gondot fordít a most végző negyedévesek tanulmányi eredményeinek megjavítására. — Évfolyamgyűlésen beszéltük meg a képesítő­re készülő negyedévesek tennivalóit, s ugyan­itt Palkó Sándor igazgató elvtárs ismertette a végző tanulók munkalehetőségeit. Pintér Sándor 19. sz. Gépipari Technikum, 99 Ma nincs fogadóóra“ Március 21-én ke­restem fel a III. ke­rületi tanács lakás­ügyi előadóját, Kugli János elvtársat. Meg­kértem, hogy adjon felvilágosítást egy panaszos ügyben. — Kugli elvtárs a meg­hallgatás helyett dur­ván rámkiabált: — „Olvassa el, mi van az ajtóra kiírva! Ma nincs fogadóóra! Ta­nulják meg a ren­det!” — Ennek elle­nére én újból szépen megkértem Kugli elv társat, hogy csak egy pár szóval válaszol­jon kérdésemre. Ma­gából kikéivé megint rámkiabált, csak úgy harsogott az iroda: „Értse meg, ezeken a napokon nem foglal, kozunk a maguk ügyeivel! Vegye tudo­másul, nem vagyok hajlandó semmiféle felvilágosítást adni!" Kugli elvtársnak lett volna ideje ve­lem beszélgetni, hi­szen ekkor nem vég­zett hivatalos ügye­ket. Egy fiatalaszony nyal beszélgetett az irodában. Úgy gon­dolom, nem tartozott a tanács dolgozói közé, mert egy kis­gyereket tartott , a karján, mégis enyhén szólva kidobott a® irodából. Másnap újból el­mentem, mert egy dolgozó társam pana­száról volt szó. Meg­vártam, míg rám ke­rül a sor. Előadtam a kérésemet. Amikor megmutattam a ta­nácstagi igazolványé-' mat és felhívtam a figyelmét az előző napi történtekre, —' Kugli elvtárs erre azt válaszolta: miért nem mondta az elvtársnő, hogy tanácstag? Más­kor ha jön, jelentse be, hogy tanácstag, bármikor rendelkezé­sére állok! Kugli elvtárs visel­kedése nem méltó egy tanácsi dolgozó­hoz. Úgy gondolom, hagy először is Kugli eívtársnak kell meg­tanulnia a • rendet. Ha egy tanácstaggal így bánik, akkor mi történik, ha egy ta­nácson kívüli dolgozó val beszélget? A dol­gozók bíznak a ta­nácsban, ezt bizonyít­ja az is, hogy hozzám rengetegen jörínek ké­réssel, panasszal, ja­vaslattal, de hogy ha úgy cselekszünk, mint Kugli elvtárs velem tette, elfordulnak tő­lünk, s a munkánk r.em ér egy fabatkát sem. Értse meg Kug­li elvtárs, hogy mi vagyunk a dolgozók­ért, nem a dolgozók a tanácsokért. Kumli Györgyné II. kerületi tanácstag. a járási pártbizottságok! a )Elméleti tanácsadó A tapasztalatok azonban azt is mutatják, hogy a járási párt bizottságok egy része koránt­sem ad erejéhez, lehetőségei­hez mérten segítséget az alap- szervezeteknek. Felelősség ter­heli őket abban, hogy néhány taggyűlése nem érte el célját . és többet nem tartottak meg. { A pécsi j írási A parasztság j felemelkedésének útja _________ Hazánk a pá rtbizottság »előtt feudális maradványokkal ugyan sok aktívát vont be a J terhelt az egyházi és világi pártszervezetek támogatására, f nagybirtokok jármában siny- a taggyűlések mégsem sikerül- f lődő kapitalista ország volt. tek megfelelően, mert a meg- ’ Munkásosztályunkra és dolgo- bizottak közül néhányan ki f zó parasztságunkra hárították sem mentek a faluba. A járási J az állam és saját maguk fenn- pártbizottságoknak jobban kell \ tartásának terhét a nagybir- ellenőrizniök, hogy az aknv’s- J tokosok és a tőkések. E dús tér ták kiint tartózkodnak-e a köz- \ mőföldű országban több mint tál: kiint tartózkodnak-e a kö: ségekben, mert néhol az ta­pasztalható, hogy az utolsó nap keresik fel a pártszei vezetet. Az instruktorok, aktívák mőföldű országba három millió' koldus tengődött. A magyar mezőgazdaságra 1925-ben 135.5 millió Pengő adósság nehezedett. Ez 1932­jobbára csak a szervezeti elő- J pg 2.178.7 millióra nőtt. E ter­készítésben segédkeznek. Lau- roncsa k elvtárs igen részlete­it ÜkkÖMÜ jelentés Annakidején a mi községünk fordult felhívással egész Ba­ranya dolgozó parasztságához, hogy felszabadulásunk évfor­dulóját. méltóképpen ünnepelje meg. Már elmúlt április negye­diké és a május elseje tiszte­letére folyó verseny- során je­lenthetem, hogy hízottsertésbal hat, tejből harminc, tojásból harminc és baromfiból 120 szá­zalékkal vittünk többet be­itek fele a 20 holdon aluli oir- tokosok vállait nyomta, akik a megművelhető földterület 31 százalékával rendelkeztek csu­pán. A terület 9 százalékával gyűjtőhelyre, mint tervünk el-1 rendelkező törpebirtokosok az ső negyedévi előírása. Olyan / adósság 28 százalékát viseltek, gazdáink vannak, mint Kiss # A kapitalista fejlődés ember- József, Kakas Imre, Huth t felen körülményei között 1932- György, Tóth József, Győré I ben 18.502 árverési hlrdeí- Vince, Armbruszt János, Bá- < mony érkezett a Földművelés- zinaer .József és Máver Ferenc, '■ ügyi Minisztériumba. Az elvi- akik már régen túl vannak telhetetlen nyomorúságot, a 1955-ös sertésbeadásukon és i ki’átástalanságoj nem enyhí­legtöbbjük a koratavaszi mun-J tette, sót növelte a parasztidig kákon is. i eladósodását a végrehajtott Komáromi Antal * látszatföldreform. A 20-as évek felszabadulás derekán évről-évre 3030 pa­raszt mondott örökre búcsút hazájának, s jórészük elveszett külföldöm a szolgaság mocra- rában. A felszabadulás után a Ma­gyar Kommunista Párt vezeté­sével hoztunk ítéletet á pa­rasztság évezredes perében. „A född azé, aki megműveli'“ A Magyar Kommunista Párt ve­zetésével. vódtük meg oar.iszt- ságunik ősi jussát: a földet. „Földet vissza nem adunk'“ A földre főim megoldotta ugyan a parasztság földhöz juttatását, kiszabadította a nagybirtok karmaiból parasztságunkat, de véglegesen nem oldotta meg parasztságunk fel emelkedésé­nek kérdését. A fordulat éve után a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésében jelöl­te meg pártunk a parasztság felemelkedésének útját. A felszabadulás óta eltelt 10 év után már szinte elképzel­hetetlen a Horthy-rendszer nyomora. Évről-évre szebb és boldogabb lett a földesurak és tőkések igájától megszab idolt parasztság élete. A magyar falu, amely egy évtizeddel ez­előtt melegágya volt az éhín­ségnek, tüdővésznek, kult uré- latlanságnak, történelmünkben példátlan utat tett meg. Az 1953. évi párthatározatok és a III. kongresszus határozatai nyomán még erőteljesebb gaz­dasági, politikai és kulturális fejlődés indult meg falvaink- ban. Ezeket az eredményeket pártunk és munkásosztályunk vezetésével értük el. Ez a ve­zetés a parasztság további fel­emelkedésének záloga is. Pártunk Központi Vezető­ségének márciusi határozata világosan, félreérthetetlenül leszögezte: .,Pártunk tovább folytatja a mezőgazdaság szo­cialista átépítésének a terme­lőszövetkezetek fejlesztésének politikáját, az önkéntesség alap ján, emellett továbbra is biz­tosítja az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztság támogatását az anyagi érdekeltség elvének érvényesítését, hogy növelhes­sék termelésüket és mindenek­előtt nagyobb árutermelést ér­jenek el.“ A márciusi határo­zat félreérthetetlenül leszöge­zi, hogy az 1953. évi júniusi és a III. kongresszusi határoza­tok pártunk politikájának ma is alapját képezik. A dolgozó parasztság fel­emelkedésének ellenségei azon ban a parasztság becsapására törekszenek. Le akarják térí­teni dolgozó parasztságunkat felemelkedésének egyetlen he­lyes útjáról. Nem mondják ki szívük vágyát: „vissza a nagy­birtokokkal, vissza a paraszt­ság elnyomorodásával“, mert tudják, ebből parasztságunk­nak elege volt. Azt akarják elhitetni, hogy a parasztság felemelkedhetik a kisáruterme- lés útján, hogy a kisáruterme- lő gazdaságok többségükben és rendszeresen képesek bővített újratermelésre, hogy a szövet­kezeti út nem feltétlenül szük­séges a parasztság felemelke­désének biztosításához. Egy pere g sémi tagadjuk, hogy egyénileg dolgozó paraszt Ságunk többsége képes a mai­nál többet termelni. Jobb ta­la j ©rög a zdá lkod ássa!, trágyá­zással, műtrágyázással, a me­zőgazdaság munkák időbeni, jobb minőségű elvégzésével, állatállományuk jobb takar­mányozásával, gondozásával, s más módszerek alkalmazásá­val képes magasabb termésát­lagok és állati hozamok eléré­sére. A márciusi határozat idé­zett része világosan, megmond­ja, hogy ebben pártunk és ál­lamunk továbbra is segíti dol­gozó parasztságunkat. Figye- lembevéve azonban azt, hogy megyénk parasztságának több, mint fele kisparaszt — felme­rül a kérdés: vajon ezek a k:s- mre.sztí gazda.sáeok képesek-e saját iasérét bvl^/teipi. vagy (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents