Dunántúli Napló, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-15 / 62. szám

DUNÁNTÚLI YflÁC PROLETÁRJA! EC VtfÜL SÍTEK? (jdvöi'et a felszojodu'ási munkaverseny élenjáró hőseinek! AZ M DP BARANYA MEGYEI BÍZÓTT/ÄGANAk LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 62. SZÁM ARA: 50 FILLER KEDD, 1055 MÁRCIUS 15 1848 példája Március 15 úgy él a nép szívében, mint a magyar sza­badság dicsőséges napja. Füg­getlenségéért és szabadságáért teállt harcba ezen a napon, tzázhét évvel ezelőtt a ma- |yar nép. Forradalmi láz járta át az országot és minden be­csületes magyar fellelkesedve állt a nemzet függetlenségéért, * nép szabadságáért indult küzdelemben Kossuth zászlai «á. A márciusi forradalom híre az akkori közlekedési Viszonyok között szinte hihe­tetlen gyorsasággal terjedt el te országban. Pécsett már március 18-án falragaszok hív­ták a város lakóit a magyar tép 12 pontba foglalt követe­lésének megvitatására. A pécsi ágyetem diákjai, ahogy hírét Vették a március 15-i esemé­nyeknek, azonnal egyöntetűen Jelentkeztek nemzetőrnek a haza szabadságáért vivandó harcra. Harcoltak is dereka- •etn, hősiesen. A harc akikor vereséggel Végződött. Egy évszázaddal ez- Elött a reakció összefdgobt ereje El tudta nyomni a szabadsá­láért egyedül harcoló magyar hemzetet A népnek csak a Vágy és emlékezés maradt. Kossuth vagy Petőfi neve, 1848-nak csak említése is elég Volt ahhoz, hogy az egyszerű írnberek reménykedve gondol­janak a boldogabb jövőre, árnelyért őseink megkezdték, de be nem fejezhették a győ­zelmes; harcot Száz évnek kellett eltelnie, hogy befejez­hessük mi, szabadságharcos Meink unokái. 1848-ban kettős harc folyt á Habsburg-dinasztia ellen a kagyar függetlenségért, s Ugyanakkor az arisztokratikus kiváltságok, a földesúri rend­be- ellen a jobbágy sorban élő tép szabadságáért, s ami ezzel Egyértelmű: a földért. Csak a földesúri birtokok felosztása föhette szabaddá a jobbágyot 1945-ben valósult meg az Egy évszázaddal előbb indított harc mindkét célja. A Szovjet Hadsereg kisöpörte hazánk te­rületéről a fasiszta megszálló­kat és cinkosaikat. Szabad, független lett az ország. És á szabad ország hivatott veze­tőinek , a kommunistáknak Első teendőjük volt, hogy dön­tést hozzanak az évszázados Perben. Tíz évvel ezelőtt az újgazdák tízezrei saját föld­jeiken láttak hozzá a tavaszt hántás-vetéshez. Tíz év alatt a dolgozó nép birtokába vette az egész orszá­got. A tőkésekkel, a ki zsák­mányotok minden fajtájával, a régi rend megátalkodott hívei­vel vívott^ eközben' kemény csatákat és ezekben a csaták­ban a derékhad mindig a mun­kásosztály, a vezérkar a mun­kások legjobbjainak, a kom­munistáknak a pártja volt. Nem fegyveres ütközetek vol­tak ezek, mint 1848 honvédéi­nek dicsőséges csatái, de je­lentőségükben felülmúlták azokat. Egy-egy győzelem — mint az újjáépítés megindítása és befejezése, az egész népet sújtó infláció felszámolása, a fontosabb üzemek, majd az egész ipar államosítása, a for­dulat évében araíott döntő győzelem a tőkések felett — közelebb vitte a dolgozó népet a hatalom megszerzéséhez, majd megszilárdításához. A hatalom megragadása pedig feltétele annak, hogy megin­dulhasson az igazi építőmun­ka, amelynek során megvaló­sítjuk a szocializmust, a nép szabad, gazdag, boldog életét. öt évvel ezelőtt kezdtük el hazánkban a szocializmus alap jajnak lerakását. Nem megy ez máról holnapra és nem megy zökkenők nélkül. Nagyszerű eredményeket értünk el eddig és még nagyobbakat akarunk p'émii ezután. 1848 tapasztala­tai is azt bizonyítják, hogy ehhez az egész nép erejére van szükség. Akikor - és törté­nelmünk más dicsőséges évei­ben is azért tudtunk nagy feladatokat megoldani, mert összefogott a nemzet. S ha akkor, a túlerejű külső elnyo­más, az úri és papi reakció tobzódása ellenére is kialakul­hatott a nemzeti egység, meny­nyivel szilárdabb lehet ma, amikor a dolgozó nép kezében van a hatalom és a párt, a koi-mány minden cselekedetét a dolgozók érdekei irányítják. Népünk büszke 1848 hőseire és hőstetteire. Ez a büszkeség a hősök példájának követésére kötelez bennünket. A legfőbb példa, amelyet őseink nyomán ma követnünk kell: a közös célért egy akaratai vívott küz­delem. Erre van ma szükség, erre nevelje a DISZ a már­ciusi ifjak örököseit, erre töre­kedjék a Hazafias Népfront­ban tömörült minden magyar hazafi! Szabadságharcos őse­inknek a nép boldog életéről szőtt aknait ma valóraválthat- juk, s pártunk vezetésével, a munkásosztály és dolgozó pa­rasztság összefogott erejével valóra is váltjuk. Köszöntjük szovjet vendégeinket! A múlt hét közepén órák alatt elterjedt a hír, hogy Tat- fana Nyikolajeva, Pavel Liszician és Alekszandr Gyegyuhin **ovjet művészek, a szovjet kulturális küldöttség tagjai hang- v&rsenyt adnak Pécsett. És szinte ugyanabban az órában meg­kezdődött az ostrom a jegyekért. — Négy óra alatt több mint 8oo Jegy kelt el. Tatjana Nyikolajevát már ismerik a pécsiek. A fővárosi •apók valamennyi fellépéséről a legnagyobb elragadtatás hang­ján irtak. Tatjana Nyikolajeva a lipcsei Bach versenyen a halhatatlan mester „Wohltemperiertes Klavier“ című művét fejbői játszotta ei. (E mű 48 prelúdiumból és ugyanannyi fű- iából áll.) Nagyszerű teljesítményéért megkapta a verseny első •íját. A következő évben Sztálin-díjjal tüntettek ki. Pécsi műsorán Bach: Két preludium és fuga a „Wohltem- leriertcs Klavicr”-ból, Beethoven: B-dur szonáta, op. '22, Schumann: Este (Des Abends) és Lendület (Aufschwung), a •.Fantasiestücke” c. sorozatból, Prokofjev: C-dur prelüd, op. 12, Prokofjev: Toccata című műve szerepel. Pavel Liszlcián az OSzSzSzK és az örmény SzSzK nép­művésze a moszkvai Nagy Színház szólistája. Sokat szerepelt Külföldön is járt Iránban, Finnországban, Izlandban, Dániá­ban Ausztriában, Csehszlovákiában, Magyarországon, Romá­niában. Lengyelországban és más országokban is adott hang­erSpéeíl műsorán a következő művek szerepelnek: Schubert: A isinm quit a vád, Grieg: A rózsához, Rachmaninov: a napfény, oly szép és Úgy fáj a szivem Csajkovszkij: Együtt ülünk és Aria a „Mazeppa c. operából. Zongorán Alekszandr Gyegyuhin kísér. A szóvlet művészek a déli órákban gépkocsin érkeznek Hécsre A Nádor Száiloda előtt a párt, az állami és társadalmi szervek Intézmények képviselői ünnepélyesen fogadják őket. Szovjet’ vendégeink délután pihennek. A hangversenyt este 8 órakor a Tiszti Klubban tartják, utána szükkörű baráti va­csorán vesznek részt a Nádorban. „ _ Pártunk egysége erősebb, mint valaha Rákosi Mátyás elvtárs felszólalása a budapesti aktívaértekezleten A budapesti pártaktlva-értekezleten a jelenlévők fergete- I ges tapsa és éljenzése közben felszólalt Rákosi Mátyás elvtárs ' és az alábbiakat mondotta: Az az egyöntetűség, amely- lyel a Budapesti Pártbizott­ság első titkárának, Kovács elvtársnak a beszámolóját fo­gadták, valamint az összes hozzászólóik egyhangú véle­ménye lehetővé teszi, hogy igen röviden szóljak. (Derült­ség) Mindenekelőtt: nagyon saj­nálom. hogy az egész' ország, az egész dolgozó néip nem lát­hatja ezt a budapesti aktívát, ahol 4700 kommunista, fővá­rosunk kommunistáinak, dolgo zóimak szír.e-java egyhangúlag hitet tett a Központi Vezető­ség határozata mellett. (Hasz­nán tartó, ütemes taps: Éljen a párt! Éljen Rákosi!) Mindnyájan átérezziik an­nak óriási jelentőségét, hogy az elmúlt másfél esztendő ne­hézségei és bajai után a párt újra a helyes útra lépett. Köz­ponti Vezetőség egységes, ha­tározott és szilárd! A Központi Vezetőség ha­tározatai továbbviszik mind­azt, amit tíz év alatt a párt alkotott, továbbfejlesz­tik elsősorban az 1953 jú­niusi határozatot és a III. kongresszus határozatait. Azok a határozatok, amelyeket mi I9i53-ban és tavaly a kong­resszuson elfogadtunk, nem mindenben kerülték hegyesen végrehajtásra, nem egyszer el­torzultak. Ezeket a hibáikat most fklavítjük. Kijavítjuk az ’.párosítás, mindenekelőtt a nehézipar lebecsüléséből eredő hibákat. Ez a kérdés elvá­laszthatatlan az ipari proletá- riátus kérdésétől: az ipar nö­vekedése — az ipari proietá- riátus növekedése. Ennek az országnak a motorja, lelke, vezető ereje az ipari tminkésság, élén a kommunista párttal Elhalványodott bizonyos fok- g annak a tudata, ami nyolc esztendőn keresztül olyan irtási erőt adott nekünk, hogy ennek az országnak a mo­torja, lelke, vezető ereje az ipari munkásság, élén a kommunista párttal. (IIosz- szant&rtó taps.) Központi Vezetőségünk egységes ha­tározata ebben a kérdésben újra teljes világosságot te­remtett. Mindenki . megérti, hogy ebben az országban a vezetés, a hegemén szerep a kommunista párt vezette munkásosztályé, s csak így lehetséges erőteljes«!, szilár­dan megvalósítani a munkás paraszt szövetséget Is. A népi demokráciában nem akármilyen munkás-paraszt szövetség kell. Olyan munkás, paraszt szövetségre van szük­ség, melyet az ipari munkás­ság vezet és amelynek céllá a szocializmus építése. (Nagy taps.) Ebben a tekintetben is most világos a helyzet. Hasonlóan világos, félreért­hetetlen választ adott a Köz­ponti Vezetőség határozata e mezőgazdaság kérdéseire. M: változatlanul hirdetjük és he­lyesnek tartjuk, amit 1953 jú­niusában mondottunk és ami! tavaly a III. kongresszus meg erősített, hogy mindem erőve' támogatni kenll az egyénileg dolgozó parasztokat, hogy ? lehető legnagyobb termést ér­iók el. A kezükre kell járni tv nd abban, ami lehetővé te­szi számukra, hogy gazdaság helyzetük megjavuljon, hogy több árut tudjanak a piacra hozni. Gondoskodnunk kel •ó'a. hogy a dolgozó parasztok a jövőben is megkapj áik mind azt a kisgépet, termelőeszközt árucikket, amire szükségük van. De ugyanakkor aláhúzzuk — ami az utolsó másfél esztendő­ben sajnos elhal vány odott — hogy a dolgozó parasztság számá­ra a felemelkedés egyedüli útja a szocialista nagyüzemi gazdaság, a termelőszövetke­zet. Ugyanakikor világosan meg­mondjuk, nugy természetesen tanultunk a múlt hibáiból és a termelőszövetkezeteknél, — jobban, mint azelőtt, vigyá­zunk az önkéntesség betartá­sára. Vigyázunk arra, hogy a belépőket elsősorban a jó ter­melőszövetkezetek vonzó pél­dája buzdítsa arra. hogy az egyéni gazdálkodásról áttérje­nek a kollektív gazdálkodásra. Az utolsó másfél esztendőben — valljuk meg őszintén — nem előre, hanem visszafejlődött a falu szocialista szektora. Köz­ponti Vezetőségünk határozata alapján lassan, de szilárdan újra folytatjuk a mezőgazda­ság szocialista átépítését. A bírálat és az önibírála» kérdésében megerősítjük mind azt, amit 1953 júniusában mondottunk, amit III. kong­resszusunk határozott és még jobban megköveteljük, különb sen az alulról jövő — az egy­szerű embereik, az egyszeri munkások, parasztok szájábó' jövő — kritika megszívleiését is meghallgatását. Rendkívül vigyázunk arra, hogy a kollektív vezetés he­lyes elve el ne sikkadjon, hogy vissza ne térien újra a tégi egyéni vezetés. Kitartunk amellett a régi ma­gyar közmondás mellett, hogy öbb szem többet lát. A kol- 'ektív vezetés eivét ugyanúgy, vagy még jóéiban őrizzük, mint ahogyan 195S-ban elhatároz­tuk. A Központi Vezetőség hatá­rozata a Hazafias Népfront hibáit is • természetesein meg­kritizálta. Egyébként azonban a Hazafias Népfrontot mint széles, a nép — különösen a fa'usi dolgozók — nagy tömegeit átfogó mozgalmat minden erővel támogatjuk. Ugyanakkor arra is legyen gon tünk. hogy egyesek ne hasz­nálhassák ki másra, mint ami a Hazafias Népfront eredet: célja. Ebbén a tekintetben ones semmi változás. Amikor ennyire aláhúzom, hogy a lényegben nincs válto­zás, attól tartok, hogy egyik- ' Hősik elv társunk azt hiszi, hogy semmiben sem térünk vissza az 1953 előtti viszonyok hoz. Meg kell mondanom őszin- ér>, hogy Igenis egy és másra v ssza fogunk térni. 1953 •rótt mi egy egész sereg igen helyes akciót hajtottunk végre. föidbir­doCgozó Például felosztottuk tokot és odaadtuk a parasztoknak. (Derü.tség. taps) Az elvtársak még emlékeznek á, hogy a felszabadulás utáni hetekben és hónapokban a budapesti munkássá.’, de szer­te az egész ország inari mun­kássága hallatlan nehézségek­ké küzdve, milyen lelkesem, réldaadóan, önfeláldozóén épí­tette ó ra az országot Miéri mgectoénk az ilyen jó tradí­ciót feledésbe rpeemi? Ká ne emlékezne az 1946 márciusi hatalmas büntetésre, amikor Budapest Ipari munkásságá­nak százezrei kivonultak az utcára, hogy segítsenek meg­védeni a földet szövetségeseik a dolgozó parasztság számára, art a földét, amelyet az erő­södő reakció vissza akart ven­ni tőlük. Ne engedjünk ilyer tradíciót féedé^be menni! S folytathatnám tovább: em- 'ékeztetek azokra az időkre, amikor a tőkéseket megvertük. Azt sem feledjük, hogy 1953 előtt kezdtük építeni a szocializmust. 1953 előtt a munkásosztállyal az élen az egész magyar dolgozó nép az űi főépítés és az áldozat­készség csodáit művelte. Mi ezeket a tradíciókat most újra fel akarjuk eleveníteni. (Nagy taps.) Különösen fel akarjuk eleveníteni a kommu­nista példamutatást, a kom­munista áldozatvállalást és a bátor kiállást a kommunizmus ügye, a szocializmus építése mellett. Élesen, bátran ki kell állanunk az igazunk mellett. — Ez „ bátor kiállás volt az erőnk, amikor nem voltunk hatalmon, oe amikor tudtuk, hogy — miénk a jövő! (Taps.) Helyre kci‘1 állítani, elvtár­sak, minden területen a fe­gyelmet, a mtmkaJsgj’elmet csakúgy, mint a párt- és ál­lami fegyelmet. A magyar dolgozó nép, élén a magyar munkásosztállyal, hosszú esz­tendőkön keresztül ennek a fegyelemnek köszönhette nem egy eredményét Igazuk van azoknak az előttem szóló elv­társaknak, akik elmondották, hogy a dolgozók, az ipari munká­sok egyenesen megkövetelik tőlünk, hogy szüntessük meg végre a lazaságokat teremtsünk végre rendet és teremtsük meg a szocialista fegyelmet. Meg is fogjuk te­remteni ! (Taps.) Az utolsó másfél-két eszten­dőben a terv-fegyelem nagyon megromlott. Ezen változtatni kell, elvtársak. Itt néhány hoz­zászóló elmondotta, hogy az utolsó negyedévben már egy sor területen biztató jelek mu­tatkoznak. Megmondom, hogy ezek a biztató jelek egyelőre nagyon szerények a tavalyi visszac6Úszáshoz mérten, s tá­volról sem elegendőek ahhoz, hogy megnyugvással tekint- x síink rájuk. Sokkal nagyobb erőfeszítések kellenek ahhoz, hogy ezen a téren rendet te­remtsünk. Nem szabad többé megelégednünk azzal, hogy a tervet általában teljesítjük, vagy túlteljesítjük: minden fontos mutatójában teljesíte­nünk kell, ami annyit jelent, hogy csökkenteni kell az ön­költséget, emelni kell a terme­lékenységet, javítani a minő­séget, sbb. Ez a szocialista ter­melés döntő erőforrása. E te­rületeken kell most gyökeres változást előidézni. Annál fontosabb ez, elvtár­sak, mert az idei esztendő sze­rény tervkitűzései bevezetői a második ötéves tervnek és mi azt szeretnék, hogy a második ötéves terv — tá­maszkodva az első ötéves terv iparosításának hatal­mas eredményeire — ne csak arra nyújtson lehetőséget, hogy a magyar dolgozó nép életszínvonalát megfelelően emeljük, hanem — ami nem kevésbé fontos, — a nemzet­közi viszonyoknak megfele­lően, honvédelmünket is megerősítsük. (Taps.) Bátran, szilárdan, inoadozús nélkül — új sikerek, új szocialista győzelmek íe'.é A Központi Vezetőség hatá­rozatainak. amelyeket pártunk ;gy emberként támogat, ko­moly nemzetközi jelentősége van. Az elvtársak nagyon jó! tudják, hogy az utolsó más­fél év alatt az ellenség egyre nagyobb reménységgel tekin­tett Magyarország felé. 19&3 nyaráig eszébe sem jutott ar­ra gondolni, hogy a 900 mil­liós békefrontnak ezen a ré­szén esetleg valami repedést talál. Azóta azonban egyre nagyobb reménységgel sandí­tottak Magyarország felé. Azt hitték, hogy pártunk nem ta­lálja meg azt az erőt, nem ta­lálja meg azt az elhatározott­ságot, amellyel egységét meg­szilárdítja. Ebből a szempont­ból a Központi Vezetőségnek ez a határozata, amelyet egy­ségesen, lelkesedve fogadtak szerte az országban, ko­moly csapás az ellenség al­jas terveire és reményeire. Mindenki megérti, hogy pártunk egysége erősebb, mint valaha és meghiúsult az ellenség minden reménye, *<* hogy nálunk halászhat a za­varosban. Az elvtársai: mindig legye­nek tudatában annak, hogy amikor Központi Vezetőségünk határozatát, amikor pártunk egységét védik, egyben vissza­verik az ellenségnek azt a próbálkozását, hogy valahol rést üssön, amelyen behatolva pártunk egységét átütő erejét akarná gyengíteni. A döntő — még egyszer mondom — a Központi Veze­tőcég, határozataiban az. hogy megszilárdult pártunk egysé­ge. Az elmúlt esztendők folya­mán a mi pártunk döntő ere­je, amellyel minőén akadályon keresztül tudott gázolni, az egység volt és marad a jövő­ben is. (Taps.) Néhány hét múlva ünne­peljük felszabadulásunk tize­dik évfordulóját. Azt hiszem, elvtársak, nem adhatunk na­gyobb, értékesebb ajándékot dolgozó népünknek erre a nagy napra, mint pártunk szilárd egységét. (Taps.) Ez az egység új erő forrása, új erőt ad pártunknak, új erőt ad mun­kásosztályunknak. egész dol­gozó népünknek arra. hogy új lendülettel, lelkesen vigye to­vább és vigye győzelemre szo­cialista építésünk minden cél­kitűzését. (Taps.) A budapesti aktív., mai ülé­se példamutató egész pártunk, egész dolgozó népünk számá­ra. Most, a Központi Vezető­ség határozott, egységes út­mutatása után mindenki érzi. hogy az út egyenes, a cél vi­lágos! A mi feladatunk, hogy bátran, szilárdan, ingadozás nélkül haladjunk ezen az úton új sikerek, új szocialista győ­zelmek felé (Hosszantartó, nagy taps. Éljen a párt! és Hurrá! kiáltácok. A réeztvevők forrón ünnepük a pártot és Rákosi elvtársat.) Az értekezlet végén a részvevők lelkes hangulatban, zúgó taps közepette, egyhangúlag határozatot fogadtak el, amelyben kijelentik, hogy teljes egyetértéssel magukévá teszik a Központi Vezetőség március 4-i határozatát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents