Dunántúli Napló, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-01 / 26. szám

rnntvTAB 1 NAPLÓ 3 Taggyűlés után a Kokszművek DlSZ-szervezetében Már etawRott í& három, a *»gfyűlést ekkorra hirdette a Kokszművek DlSZ-alapszerve- aete. Laasan, nagyon lassan Bilinek a fiatalok. Többször telefonálni kell értük, mégis esek tizenhatan jönnek össze, • közülük is többen nem DISZ tagok. És amikor elhangzik Keisner elvtárs rövid beszá­molója után a kérés, hogy most egészítsük ki a vezető­séget, tegyenek javaslatot, még ezek sem szólalnak meg, csak 4 párttitkár és Horváth elv- t&rs, a személyvezeti vezető. • Talán rosszul készítették elő • taggyűlést? Tény, hogy job­ban is lehetett volna, de Reis- r‘CT elvtáns becsületes munkát végzett. Csupán az a baj, hogy gyedül járt irodáról-irodára, műhelyről-műhelyre, beszélt a fiatalokkal. Egymaga végzi a többi munkát is, és természe­tes, hogy a szivéhez legköze- ‘ebb álló területtel — szín- tátszóo so porttal foglalkozik — fással nagyon keveset. A hat te'Sú vezetőség még meglévő bárom tagja csak „statisztál“, ^zetőségi ülést nem tartanak. Miért hót ez a nagyfokú • özönbösség, amelyet ez a tag ^űlés is tükröz? Az egyik két ételen az, hogy a hiányos J'ozetőség nem végzi el felada­ti Van azonban egy egész tör más ok is. . A fiatalok zöme példát mu- a termelésben, most a fel- Vabadulási verseny során is. ® ezek a fiatalok szórakozni, miivelödni és sportolni is akar ÍJ®*. Az eddigieknél sokkal mbbet! A DISZ feladata len- Je, hogy ezt számukra lehető- I® tegye. Ez azonban csak rész 0611 van meg. . A Kokszművekben hosszú múltra visszatekintő színjátszó teport van. A tíz fiatal Reis- jter elvtárs rendezői irányi­ba mellett most is készül: az üzemi békeesten lépnek fel. Nemrégiben új terv született: zenekart alakítanak. Beck Pál tanítja őket kottaismeretre. Tánccsoportjuk is volt — de csak volt Pár hónappal eze­lőtt még szerepeltek is, nem­régiben azonban szétszéledtek és az a vélemény, hogy többé nem is tudják összehozni. A kultúrmunka egyik leg­nagyobb akadálya, hogy nincs megfelelő termük. Nemrégiben szép termet építettek ugyan az üzem területén, étkezdének szánták, de a fiatalok az egyik végében ideiglenes szín­padot létesítettek, itt tartják az előadásokat, a műsorokat is. Ez tehát megfelelne. De próbák tartására mégsincs le­hetőség, ugyanis a kulcsért könyörögni kell, hogy kiadják. Nem csoda, ha a fiatalok más üzembe, intézménybe mennek, ott szórakoznak. Az üzemnek van egy labda­rugócsapata. A vállalat veze­tői támogatják, mint ahogyan a sok sikert elért teke-csapatot is. De annál kevésbé a többi sportágat. Horváth elvtárs azt mondja: „Mindenki sportolhat kedve szerint, segítünk abban, hogy az egyesületek törődje­nek velük.“ Ez egy-két eset­ben helyesnek is bizonyul, Horgas elvtárs kiváló atléta, a Lokomotívban edz. De egyút­tal arra is alkalmas, hogy a fiatalok ne az üzemben, hanem másutt keressenek helyet a sportolásra. Lehetne eleven sportéletet teremteni itt is: sokan kedvelik az asztalite­niszt, csak el kellene kezdeni a tornáit, röplabdát. Hogyan lehet DISZ-élet egy üzemben, ha nem biztosít] ált minden téren a kulturális és sporto­lási feltételeket? A tevékeny DISZ-élet kiala­kításához az első lépés egy helyiség kiutalása. A DISZ- szervezetnek nincs helyisége. Jámbor elvtárs, a párttitkár szívesen megosztja a párt­irodát a DlSZ-szel s még azt is megteszi, hogy az íróasztal néhány fiókját is neki adja. De ez nem megoldás! A fiata­loknak adni keld egy helyisé­get, amelyet bizonyosén öröm­mel rendeznének be maguk­nak. könyvtárat létesítenének. Itt összejöhetne a vezetőség, kisebb értekezleteket is le­hetne tartani. A fiatalók mun­ka után pihenni, szórakozni, sakkozni, olvasni, beszélgetni térnének ide; amolyan klub­szobának is megfelelne egy­úttal. Igaz, hogy mindjárt nem lenne itt mozgalmas élet, de megteremtődne ennek a lehetősége. Mennyire elkelne itt a pártvezetőség segítsége, hogy a közel hetven fiatal — ha kicsi is — de őket meg­illető helyiséghez jusson! Azt nem lehetne mondani, hogy a pártvezetőség nem tá­mogatja a fiatalokat. A veze­tőségi ülésen rendszeresen résztvesz a titkár, néha be is számoltatják. De a pártirá­nyítás azt is jelenti, hogy gon­doskodnak a fiatalok szórako­zásáról, művelődéséről, igé­nyeik kielégítéséről. Mindezek mellett egy pil­lanatra sem mentesek a hibák alól a DISZ-szervezet tagjai és a többi fiatal. Akad itt is jócskán munka: az űj vezető­ség első teendője, hogy együtt dolgozzanak, ne a titkárra há­rítsanak mindent. Varjú és Gerber elvtársak képesek lesz nek megfelelő támogatás mel­lett jól tevékenykedni. Sokkal jobban vegyék figyelembe a fiatalok igényeit, kívánságait, érdekes, sokoldalú életet te­remtsenek a DlSZ-szervezet- ben. Elgondolásaik, terveik megoldásában a fiatalokra tá­maszkodjanak! Türelmesen fog laikozzanak velük s ne mond­ják ki oly hirtelen a bírálatot: „Nem érdekli a fiatalokat itt semmi.“ Érdekelni fogja őket, ha szívük, elképzelésük sze­rint dolgoznak. Rendezzék az ellenül „kizártak“ ügyét J 954 november 9-én nyolc parasztcsaládot zártak ki 9z ellendi Űj Élet termelőszö- ^tkezetből. Furcsa egy kizárás 0l* ez! Maga a tagság nem ^őződött meg a kizárás igaz- **SSról, nem is szavaztak sem ehe, sem mellette. A nyolc C®alád kizárása az imtézőbizott műve volt. Kitl Vilmos WrÜitkár nem is írta alá a |®^zőkönyvet — nem értett *^tet az intézkedéssel. "fisIán valami naplopók ezek 1 kizártak? sincs róla. Csaknem ^mennyien becsülettel dol- *tak és szép számmal szerez . k munkaegységet: a Farkas fiádnak 590-et, Bakó András ^ k feleségével együtt 483-at, J^hóiéknak 542-őt. Ritter Jö­jj ^ek 215-öt, Hanneréknak az egész Pocskai csa- ,fiak 1061-et és Farkas János Jjtek 145-öt írtak a munka- j^^gkönyvébe. Ezek a szá- . k igazolják, hogy nem a J Dlopókat dobták ki a ter- *>zö szövetkezetből. Fuchs Raj k^nész megmondja ke- „Nem akartuk, hogy * őket, mivelhogy ren­>ják Emberekről van szó ... 1 vezette a tsz intéző- ^itságát a döntéshez? Íj kizárt tagok csaknem vá­jj ea.nyien középparasz^>k, hold földet vittek ma- j^^kal a tsz-be kettő-három ^ ^kaerövel. így aztán azzal í ®'hek a vezetők, hogy sok kevés a munkaerő. Egy j. Ernyj igazság sincs eb­iig ^’'Hdössze öt hold szántó tw ^ tsz tagra — kevés aka- 1 kényelmesen megbír­C8tnak veie­ifit, Nem azért J)t ^ kapálatlan a kukoricá­ik'k^ert ezek a dolgos embe- ^rri n'^ v°ltak a tsz-ben, ha- í&jj _azért, mert némelyik ve- 4r)i,, ®8yelmezetlensége — gon- l**« egy-egy „Hintázásra“, ^r®!*®tczésre“ — aláásta a többiek fegyelmét, munkaked­vét Az sem elfogadható ok, hogy a kizárt családoknak egy egy tagja üzemben dolgozik és nem hajlandó a termelőszö­vetkezetbe lépni. Az igazság az, hogy a tsz vezetősége kö­rében erősen kivehető közép- parasztellenes hangulat ural­kodik, mely onnan ered, hogy a kizártak közül egy-kettő sok esetben csakugyan úgy „eresz­kedik le“ a tsz tagok közé. Ennek a dolognak azonban nem a kizárás az orvossága! Az ellendiek úgy cselekedtek, mint a sanda mészáros: jobbra néztek és balra vágtak ... nem ott segítettek a hibán, ahol { kellett volna .;: H ányadán áll most a do­log Eilenden? A nyolc kizárt család közül Pocskaiékat vosszafogadták, a többiek pedig azon mód marad fcak, ahogyan nov. 9-én ítél­keztek felettük. A Dunántúli Napló november 24-i számában megbírálta az intézőbizottság eljárását és helytelenítette a kizárást. A pécsváradi járási párt-végrehajtóbizottság akkor szintén helytelenítette a kizá­rást és Ígéretet tett, hogy segít séget nyújt a tsz-nek a hiba orvoslásához — mégis minden maradt a régiben. A járási párt-végrehajtóbizottság ki­küldte ugyan Rácz elvtársat, Preisinger és Pécsi elv társsal közösen, vizsgálja ki alaposan a körülményeket és fejezzék be a félbehagyott intézkedé­seket. Ok azonban beérték az­zal, hogy megpróbálták „le­csillapítani a felkavart vize­ket: „Zártak volna ki kettőt- hármat(?!) A tömeges kizárá- hármat?! A tömeges kizárá­sokra ügyelni kell, többet ilyet ne csináljanak...“ Ez nem meg f oldás, hanem megalkuvás! Ez zel a „megoldással“ egy lépés sei sem vitték előbbre pártunk politikáját. Sőt!,.| ellendi Űj Élet termelő szövetkezet tagjai na­gyobbrészt helyesen véleked­nek a kizárásról. Elismerik, hogy becsületes, jól dolgozó emberek a kizártak — akik­nek köztük a helyük. Ezért rövid időn belül hívjanak ösz- sze taggyűlést, okos tanács­kozás után józan eszükre hallgatva bírálják el a hét ki­zárt család sorsát: kit vesz­nek vissza, kit nem, miért nem? Ennek megtörténte után pedig azonnal lásson hozzá a helyi tanács a vissza nem fo­gadott tagok földjének ki­méréséhez. (Sch. K.) Ai ország gavartalan húsellátása érdekében államunk az idén is lehetőséget nyújt arra, hogy a termelőszövetke­zetek és egyéni gazdák a be­adáson felüli süldőállományuk ra hizlalás! szerződést kösse­nek. A hizlalási szerződés jó az országnak, mert a szerző­dött hízóra biztosan számíthat; jő a gazdának, mert ezt az előnyt jelentős kedvezmények­kel fizeti vissza. A hizlalási szerződésre bár­milyen fajtájú, negyven kilón felüli jó csontozatu süldőt le­köthetnek a gazdák, amit ket­tőtől—hat hónap múlva kell átadni az Allatforgalmi Válla­latnak, legalább 126 kilós súly­ban. A vételár nagysága a súlyhoz és az átadás időszaká­hoz igazodik, mert ha 140*kilón aluli a hízó, akkor kilójáért 20, ha azon felüli, akkor 22 fo­rintot fizet a vállalat. Az át­adás időpontja pedig úgy szá­mít bele, hogyha április 1 és augusztus 31 között, a nyári időszakban szállítják le, akkor kilónként még két forint jár, a tetejébe. A hizlalás! szerződéseken kí­vül fehér húsjcllegü süldőkre, bacon-nevelésre is kötelezheti magát a gazda. A feltételek mindössze annyiban különböz­nek, hogy 90—110 kiló között kell átadni. Miben rejlik az állami ked­vezmény? Egyrészt, ha vissza is esnek a piaci árak, a szer­ződött jószág után változatla­nul megjár a 20, illetve húszon két forint, az esetleges két fo­rintos nyári hizlalási felárral együtt. Másrészt: a szerződés aláírásakor az Allatforgalmi Vállalat az egyéni gazdák ré­szére 400, a termelőszövetkeze­tek számára pedig 600 forint kamatmentes előleget fizet ki minden leszerződött darab után vagyis annyit, hogy megveheti belőle a szabadpiacon a felete­tendő takarmány felét. Ezek a nyilvánvaló előnyök késztettek eddig is sokezer gazdát a szer­ződés megkötésére, legutóbb pedig a mágocsi Rákosi tsz-f, ahol 150 süldőt kötött le bacon nevelésre a tagság. Több tsz a pécsi járásban a szerződés aláírásakor kapott pénzből fe­dezi a munkaegység előlege­ket. A szerződéses hizlalás, és bacon-nevelés, olyan akció, melyben mind az állam, mind a gazda megtalálja számítá­sát. Érdemes élni vele! a pécsi járásból FEKETEVAGÓ KUBA KOT ADTAK AT AZ ÜGYÉSZSÉGNEK A garéi Hetessy Imre 25 holdas birtoka ellenére 107 kiló sertéshússal, valamint 12 kiló baromfival rövidítette meg az elmúlt évben közellá­tásunkat. Mivel mint hátralé­kos nem juthatott vágási en­gedélyhez, a legkörmönfontabb módon igyekezett kijátszani a tanács éberségét: két mázsás hízóját előbb vejéhez, Csöndör Gyulához hajtotta, de miután az ő vágási engedély kérelmét is elutasították — Szabó Jó­zsef italboltkezelőt vette rá a törvényszegésre. Szabó ki is váltotta saját nevére az enge­délyt, de a levágott, disznó húsát visszaadta Hetessynck aki saját céljaira feldolgozta. A kulák és bűntársai ellen eljárás indult. HUSZONNÉGY LITER TEJET AD NAPONTA a kacsótaí Jobb Sors termelő- szövetkezet egyik tehene a jó­szágok érdemszerinti takar^ mányozásának bevezetése óta. Mindaddig, míg az agronómus tanácsára meg nem változtat­ták a takarmányozás rendjét — ez a tehén semmivel sem tűnt ki a többi közül, most meg kétszeresét is adja régi hozamának. Az egyedi takar­mányozásnak hasonló sikerét figyelték meg a nagyárpádi Uj Alktomány termelőszövet­kezet tehenészetében is, ahol kísérletképpen ,eddig csak hat tehénnél próbálkoztak meg vele: egyik jószágtól ma már 25, a másiktól 18 liter tejet fejnek. A sikereken felbuzdul­va újabb három tehén etetését végzik az egyedi takarmányo- 'zás. előírásainak megfelelő módon. ÓCSARDON behajtottak A KILÉPETTEK TARTOZÁSAIT, akik — bár már több, mint egy éve elhagyták a közöst — mégis megfeledkeztek adóssá, gaik törlesztéséről. A tsz nem fejőstehén, melynek vagyonát Csáki-szalmájaként kezelhetik ezért a tanács január 28-án erélyesen fellépett a tartozá­sok kiegyenlítéséért. A he'y- beli Béke őre termelőszövet­kezet pénztárába eddig 11.00!) forint folyt be, mevó. sok ki- ’épett igen tetemes összeggel maradt távozásakor adós. így például Törjéki Józseffel szem ben 5400 forintos követe’ése áll fenn a tsz-nek, melyből 3400-at most, háromezret pedig február közepéig fizet ki. TERJEDNEK A HELYES TRAGYAKEZELÉSI MÓDSZEREK a járás tsrmedőszöve'tfkezett ég egyéni gaz dóságai iban a decem bér elején Nagyárpádon meg­tartott . tapasztaJliatcsere óta. Bagádan Torma Péter agranó- mus gyakorlott útmutatása ré­vén. mér nyolcvan portáin raik_ jak el rendesen és tapossák meg naponta az istállótrágyát, hét tse-ben — a nagyárpádi Uj Alkotmányban, nz ócsárrii Béke őréiben, a szent lőrinci Úttörőben, a szabadszentkirályi Kossuthban és Rákócziban, a kacsótaí Jobb Sors és * ko- zármislényi tsz-ekfoen pedig szakaszosan kezelik, sőt Kecsó tán minden nap kihordják a tábla szélére. TIZENHÁROM gazda KAPCSOLÓDOTT BE A SILO ÉPÍTÉSI AKCIÓBA a pécsi járás területén, fel­használva a kormánynak nagy mérvű támogatását. Az állan­dó jellegű, többnyire beton és téglasilók építéséhez köbméte­renként 100 forint öt év múlva visszafizetendő hitelt nyújt íz állam. Tengeriben négy, Be.- várdon egy, Dinnyeberkiben kettő, Lotthárdon és Bogid- n három-három gazda épít új si­lót. DINNYEBERKI — A jARAS EGYIK LEGKÖTELESSÉG­TUDÓBB KÖZSÉGE A falu legtekintélyesebb gazdái — Ternai József tizen­öt, Bozó Lajos tizenhét, Kiss Bemát tizenkét holdas közép- parasztok — ugyanis meg sem várták a tervfelbontást, hxu- nem máris a begyűjtőhelyre szállították az egész 1955-ös esztendőre járó hízottsertés és baromfibeadási kötelezettségü­ket. Nem lesz baj a jó ér- ele jj kezdet után a folytatással sem: március 31-ig tizenöt hí­zottsertést kell leadniuk, eb­ből nyolcat már leszállítottak, de az ólakban már hízik a másik hét is. NYOLC BODAI HÁTRALÉ­KOST SZÁMOLTATTAK EL januárban az illetékesek, mert ez a község egymaga — hogy csak néhány cikket említsünk — 47 mázsa sertés és 12 má­zsa marhahússal maradt hát­ralékban. Az elszámoltatók el­sősorban a kulákportákat ke­resték fel: Tóth Gézától tizen­egyezer forint értékű hátralé­kát kérték számon és köte­lezték, hogy még februárban vásároljon meg és adjon be egy hízottsertést is. (Bencze Jáno6, Paüier Jolán) • • Önkormányzati bizottság a vasasi legényotthonban ‘ NÉGY HETE alakult meg a vasasi Petőfi legényotthon ön- kormányzati bizottsága, de máris komoly eredményeket ért el. A bizottság tagjait ma. guk az otthon lakói választot­ták meg Mészáros Bertalan, politikai felelős kezdeménye­zésére. Az önkormányzati bizottság első tevékenysége volt, hogy munkatervet dolgozott ki. Eb­ben többi között szerepel a fe­gyelem megszilárdítása, az is­meretterjesztő előadások rend­szeres megszervezése, az ott­hon kulturális életének fellen­dítése, és a négymenüs ebéd bevezetése. Egy-egy pont vég­rehajtásáért a bizottság vala­melyik tagját tették felelőssé. A bizottságot az otthon la­kói máris legfelsőbb irányító szervüknek tekintik. Ha vala­kinek két bumlija van, már a bizottság elé kerül és ha nem tudja igazolni, számíthat arra, hogy kizárják az otthonból Es hogy ez nemcsak papíron van így, azt Kovács József (110) példája bizonyítja. Kovács Józsefet az első mű­szakmulasztás után próbálták a helyes útra téríteni, — e’őbb szobatársai, később az önkormányzati bizottság. Meg­magyarázták neki, hogy saiát- magának is árt könnyelműsé­gével.. A szép szó nem hasz­nált Az otthon lakóinak ja­vaslatára az önkormányzati bizottság kizárta Kovácsot négy Igazolatlan műszakmu­lasztás után. Olyan eset is megtörtént, hogy egy kérdésben eltért a •bizottság tagjainak véleménye. Bálint Vince egy esetben ebéd­jegyet hamisátott, s ezért a bi­zottság néhány tagja kizárá­sát javasolta. Mészáros Berta­lan politikai fele’ős amellett volt, hogy ez esetben nem he. lyes az elküldés és megpróbált egyénileg foglalkozni Bálint Vincével. Bálint azóta a leg- fegyelmezettebb lakók egyike lett. Természetesen nemcsak fe­gyelmi eszközökkel lépnek fel a hibák ellen, más megoldást is találtak. Ezek közül igen hatásosnak bizonyult a faliúj­ság. Egy-egy szoba kollektívá­ja mindjárt karikatúrát rajzol, ha valamelyik társuk megfeled kezi.k magáról. Az Önkormányzati bizottság rendszeressé tette az ismeret- terjesztő előadásokat is. Há­rom héttel eze'őtt „Az üstökös keletkezése” címmel tartottak előadást az otthon lakóinak, legközelebb pedig az ember származásáról lesz szó. Az ed­digi tapasztalatok azt bizonvít- ják, hagy nagy az érdeklődés a természettudományos előadá­sok iráni Ingyenes filmvetí­tést is rendeznek az otthon la­kóinak. A bizottság egyik tag. ja köteles tájékoztatni a la­kókat arról, hogy mikor, mi­lyen filmeket nézhetnek meg. AZ ÖNKORMÁNYZATI bi­zottság figyelme kiterjed a dől gozók étkezési igényeire ig. Többen kérték, hogy necsak egyféle ebédet készítsenek, mert ha valaki nem szereti az ebédre készített ételt, nem tud jóllakni. A bizottság közkívá­natra — a konyhatelep veze­tőiével közösen — két hétre előre elkészítette a négyme­nüs étlapot. A dolgozók igy két héttel előre tudják, hogy melyik napon milyen ételekből választhatnak tetszésük sze­rint. Dicséretére váljék a bi­zottságnak és a konyha veze­tőjének, hogy a négymenüs ebédet ugyanolyan összegből valósították meg, mint az egy- menüset és valamennyi lakó meg van elégedve a minőség­gel is. Nemcsak közös ügyekben se­gít a lakóknak az önkormány­zati bizottság, hanem az egyé­ni kéréseket is igyekszik tel­jesíteni. A jó kollektív nevelő munka eredménye, hogy sok fiatal kérésére létrehozták a házi takarékpénztárt. Ez úgy történt, hogy Nagy Ferenc bá­nyász egyszer kéréssel fordult a politikai felelőshöz: őrizze meg neki a fizetéséből meg­maradt 900 forintját. A politi­kai felelős az önkormányzati bizottság ‘elé terjesztette ezt a kérést. így született meg az az elgondolás, hogy a bizottság takarékpénztárba helyezi azok pénzét, akik ezt kérik. Ma már van olyan bányász is, akinek 3000 forintját őrzik a takarék- pénztárban. Kiterjed a bizottság figyelme a példamutató magatartású és a termelésben élenjáró dolgo­zókra is. Nemrég az otthon legjobb nyolc lakóját ingyenes színházlátogatásra vitték. Az­óta többen törekszenek arra, hogy legközelebb ők -mehesse­nek ingyen színházba. A bi­zottság szervezte meg a szo­bák közti versenyt is. Most mindenki azon versenyzik, hogy az ő szobája tisztább le­gyen mint a többi. MINDEZEKBŐL követkéz, nek a kezdeti eredmények. Még tavaly havonta átlagosan 24 bumlizó és 32 leszámoló volt az otthonból, addig az önkormánj'zati bizottság mű­ködése óta (négy hét) mind­össze négy igazolatlan műszak mulasztó és 18 leszámold volt. Ma már valóban otthonának tekinti minden lakó a legény­szállást, mert fegyelem és rend van mindenütt. Nyugodt pihenést és szórakozást talál­nak valamennyien az otthon­ban. Magyar János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents