Dunántúli Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-04 / 2. szám
2 NAPLÓ 1955 JANT7ÄR I Egyesíteni minden orsxág népeinek erőfeszítéseit a béke és a nemzetközi biztonság érdekében! osztrák on a kancellár G. M. Malenkov elvtárs válaszai Charles E. Shutínak, a Teleneics washingtoni vezetőjének Moszkva, Jan. 1. (TASZSZ): Charles E. Shutt, a Tele- news televíziós és filmhíradó részvénytársaság washingtoni irodájának vezetője azzal a kéréssel fordult G. M. Malen- kovhoz, a Szovjetunió Minisz. tertanócsának elnökéhez, válaszoljon néhány kérdésre. Az alábbiakban közöljük Charles E. Shutt kérdéseit és G. M. Malenkov válaszait. KÉRDÉS: Hogyan lehetne a legjobban fenntartani a békét országaink között? VALASZ: A Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok közötti béke fenntartása mindenekelőtt megköveteli, hogy mind a két fél őszintén óhajtsa a békét és arra törekedjék, hogy kapcsolataiban abból induljon ki: lehetséges és szükséges a békés együttélés egymással, továbbá abból, hogy figyelembe veszi egymás kölcsönös jogos érdekeit. Ami a Szovjetuniót illeti, a fenti tételektől vezettetve, kész továbbra is minden tőle telhe. tőt elkövetni a Szovjetunió és az Egyesült Államok tartós és szilárd békés kapcsolatainak biztosítása, a fennálló nézeteltérések rendezése érdekében feltételezve, hogy az Amerikai Egyesült Államok részéről is ugyanilyen készség nyilvánul meg. KÉRDÉS: Az ön véleménye szerint mi a legfőbb oka a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti feszültségnek? VALASZ: A Szovjetunió és az Egyesüt Államok közötti viszony feszültségének legfőbb oka az, hogy bizonyos amerikai körök a revansvágyó nyugatnémet hadsereg feltámasztására irányuló politikát követnek, fegyverkezési versenyt folytatnak és amerikai katonai támaszpontok hálózatát építik ki a Szovjetunió és más békeszerető államok körül J-mit nem lehet egyébnek, mint egy új háborúra irányuló előkészületnek tekinteni. Mindenki előtt ismeretes, hogy jelen, leg, a londoni és párizsi egyezményeket megkötő nyugati hatalmak hibájából fokozódik a békét fenyegető veszély és nő a háború veszélye. Hogy ki lehessen küszöbölni a feszültséget a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyából, szilárd alapot lehessen teremteni országaink békés együttműködésének sikeres fej lesztéséhez, véget kell vetni a német militarizmus talpraállí- tását célzó politikának, mert a német militarizmus már eddig is mérhetetlen nyomorúságot zúdított az emberiségre, véget kell vetni a fegyverkezési versenynek és annak a politikának, amely katonai támaszpontokkal akarja körülvenni a békeszerető államokat. KÉRDÉS: Szívesen látna-e ön olyan diplomáciai tárgyalásokat, amelyek célja a távolkeleti nézeteltérések rendezése? VÄLASZ: Igen, üdvözölni kell az érdekelt államok közötti olyan tárgyalásokat, amelyeknek célja, hogy rendezzék a távolkeleti kérdések egész sorát. A genfi értekezlet tapasztalatai, amely értekezleten más hatalmakkal együtt a Kínai Népköztársaság is részt- vett, azt mutatják, hogy az ilyen tárgyalások kedvező ered ménnyel járnak. KÉRDÉS: Mi az ön véleménye az atomfegyver nemzetközi ellenőrzéséinek kérdéséről, és lehetségesnek tartja-e egy sikeres, valamennyi érdekelt fél számára elfogadható terv kidolgozását ebben a kérdésben? VALASZ: A Szovjetuniónak az atomfegyver kérdésében elfoglalt álláspontja jól ismeretes. A Szovjetunió az atomfegyver feltétlen eltiltását, az államok fegyverzetéből való teljes kivonását és egy megfelelő egyezmény végrehajtása fölötti szigorú nemzetközi ellenőrzés létrehozását kívánja. Az atomfegyver fölötti szigorú nemzetközi ellenőrzés létrehozását kívánja. Az atomfegyver eltiltásának és egy atomháború veszélyének kiküszöböléséhez a többi államnak nem kevésbé fűződnek érdekei, mint a Szov jctuniónak. KÉRDÉS: Szívesen látna-e ön diplomáciai tárgyalásokat amelyek Franciaország, Nagy- Britannáa. a Szovjetunió és az Egyesült Állarftoik kormányfődnek tanácskozására vezetnének? VALASZ: Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt meg kell mondani hogy az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország az utóbbi időben mindent megtesz, hogy kizárja a lehetőséget a négy hatalom kormányfői közötti tanácskozás kérdésének pozitív megoldására. Mint ismeretes, a három nyugati hatalom arra törekszik, hogy külön úton járva, oldja meg a legfontosabb nemzetközi kérdéseket elsősorban a Németországra vonatkozó kérdéseket. Vajon nem világos-e, hogy nem lehet ilyen politikát folytatni és ugyanakkor illúziókat kelteni a népekben a négy hatalom értekezletére vonatkozólag. Tehát a dolog lényege az. hogy Franciaország, Nagy-Bri- tannia, a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormányfőinek tanácskozását ne állítják olyan kérdések valamiféle külön megoldásának ténye elé. amely kérdéseket a négyhatalmi értekezletnek kell megoldania. KÉRDÉS: Kíván-e ön üzenni valamit az amerikai népnek? VALASZ: Az amerikai népnek szívélyes üdvözletemet és legjobb újévi kívánságaimat küldöm. Megvan minden alap arra hogy fejlődjék és erősödjék a barátság az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió népei között. Az a meg győződésem, hogy az amerikai nép méltóképpen hozzá fog járulni a népek közötti béke megszilárdításának nagy és nemes ügyéhez. Most minden népnek különösen nagy éberséggel kell figyelnie az agresszív körök mindennemű próbálkozásait. Most nincs fontosabb feladat, mint egyesíteni minden ország népeinek erőfeszítéseit a béke ás a nemzetközi biztonság biztosítása érdekében. utolsó ssó a francia népé less“ A francia béketanács felhívása Párizs (MTI): A Francia Békemozgalom Országos Tanácsa felhívást intézett a francia néphez. A felhívás a többi között ezeket mondotta: Hatszázhuszonhét francia képviselő közül 287 a német új- tafelf egy vérzés mellett szavazott. Ezek a képviselők szavazásukkal olyan felelősséget vállaltak, amelyért számadással tartoznak a nemzetnek. A Mendes-France-kormány, amely külföldi nyomásra kicsikarta ezt a döntést a nemzetgyűléstől, a történelemben úgy fog szerepelni, mint az a francia kormány, amely meg akarta teremteni az új Wehrmachtot. Ma a küzdelem új szakasza nyílik meg előttünk. Meg kell akadályozni, hogy a köztársasági tanács ratifikálja az egyezményeket, így kell kikényszeríteni azt,r hogy a nemzetgyűlés újból vizsgálja meg őket. A mozgalomnak szélesednie kell az egész országban. A polgároknak most elsősorban a községi tanácsosok és a megyei tanácsosok felé kell fordulniok, felkérve őket, hogy tolmácsolják a nemzet akaratát a szenátoroknak, akiket ők választanak. De bármilyen döntéseket is hozzon a parlament, Francia- ország soha nem formáin el a német militarizmus újjászületését és az atom- és thermonukleáris háború kilátását. Az utolsó *zó a francia népé lesz, amely felé reménykedve fordulnak a világ békés erői. A Dán Kommunista Párt elnöke a párizsi egyezmények ratifikálásának kérdéséről Kopenhága (TASZSZ) — A „Land Og Folk” című lap közli munkatársának, Axel Lar- sennel, a Dán Kommunista Párt elnökével folytatott újévi beszélgetését. — Dánia külpolitikájának döntő kérdése — jelentette ki Larsen — az ország álláspontjának meghatározása a nyugat német felfegyverzést célzó párizsi egyezményekkel kapcsolatban. Az utóbbi két hónap eseményei megmutatták, hogy a dán nép többsége .azt követeli, hagyjanak fel Nyugat-Németország remilitarizá- lásának előkészítésével és tart sanak népszavazást ebben a kérdésben. Ilyenformán a dán parlamentnek a választók részéről nincs semmiféle felhatal mazása a párizsi egyezmények jóváhagyására. Larsen hangsúlyozta, hogy az atlanti politikusok állításaival szemben nagyjelentőségű volna, ha Dánia megtagad pá a párizsi egyezmények ra- t. fikálását, először is azért, mert az a párizsi egyezmények r köles! elítélésé* jelentené, mi dszór pedig azért, mert halasztó hatással lenne a pári- 7.si egyezmények életbeléptetésére és újabb lehetőségeket, adnak a tárgyalásokra Németország egyesítéséről és egy ko! ektív biztonsági rendszer meg teremtéséről. Larsen befejezésül kijelentette, a dán nép rákényszerítheti a parlament többségét, hogy teljesítse a nép akaratát. Ehhez az szükséges, hogy azok, akik ellenzik Nyugat- Németország újrafelfegyverzé- sét, felelősségük tudatára ébredjenek és kifejezésre juttassák véleményüket. v Amerikai hadgyakorlatok Nyugat-Németországban Berlin (TASZSZ): Mint a berlini rádió jelenti, az amerikai megszálló csapatok Karlsruhe térségében újévko hadgyakorlatokat kezdtek, melyek január 31-ig tartanak. Az amerikai parancsnokság kijelentése szerint a hadgyakorlatokban nehézpáncélosok is r észtveszne k. Brazíliában a Szovjetunióval való kereskedelmi kapcsolatok helyreállítását követelik Montevideo (TASZSZ): A brazil sajtó jelenti, hogy a brazíliai Sao Paolo állam törvényhozó gyűlésének bizottsága Cid Franco képviselő vezetésével felkereste Cafe Filho köztársasági elnököt és tudomására hozta a törvényhozó gyűlés határozatát, amely szerint szükséges és célszerű a kereskedelmi kapcsolatok hely reállítása Brazília és a Szovjetunió között. (4) Az Idegen katona nem nyitott be mindjárt. Keze tétován matatott a kilincsen. Megvárja a társát — gondoltam. Fuss innen, menekülj! De hová? A szoba ajtajához rohantam. Zárva volt. Berúgom az ajtót, vagy a fejemmel töröm szét, aztán ki az ablakon!... Végtelen gyöngeség fogóttel A konyha meg egyszerre olyan szűknek tűnt fel, mintha a rémület a falakat is ösz- szerántotta volna; nincs menekvés! Fejemhez kaptam. — Éreztem a rácsapzó hajat, az én hajamat. Jaj, de jó lett volna ekkor már a fagyos földön feküdni, előrebukva, holtan, deres fűcsomóval az öklömben. • Aztán arra gondoltam, jobb, Ha úgy teszek, mintha nem lenne félnivalóm. — Tessék, — mondtam rekedten. Vagy talán nem is mondtam, csak képzeltem. — Jó estét! Belépett. Ahogy ránéztem, tüstént teljes bizonyossággal tudtam: nem az őrjárat embere. Ruhája szakadozottan lógott le róla, csizmáját vastag sárpapucs fedte, feketetüskés szakálla szinte a csontokon burjánzott Ijesztően nagyranőtt szeméből, 'étova mozdulatából pedig egv izerre megértettem: ez az ember tőlem tart. — Kit keres? — kérdeztem — Cserta ... Cserta Káro- lyókat.... — Mindjárt jönnek — mond ■am. — Addig csak üljön le. Zavartan körülnézett. Nem ült le. De taíán ideje sem lett Az Egyesült Államok kiszorítja Franciaországot Indokinából Washington (TASZSZ): Az amerikai külügyminisztérium bejelentette, hogy január 1-től kezdve az Egyesült Államok Dél-Vietnam, Laosz és Kambodzsa „védelmének” megszilárdítására szánt „pénzügyi segélyt” nem Franciaország útján utalja át, mint eddig történt, hanem közvetlenül az említett országok kormányához juttatja el. Gatsai Pongrác volna, mert az öreg máris ánknyitotta az ajtót. — Még mindig itt vagy? — vetette felém. Csak most vette észre az idegent. — Hát maga? A katona lábához eresztette ’egyverét. — Megjöttem. A gazda'erre levette fejéről a kalapot, közelebblépett hozzá és tátott szájjal, a meglepetéstől fátyolos tekintettel rá- vneredt. Majd hirtelen megragadta a vállát. — Te vagy az? — kiáltotta, s átölelte, a toprongyos, nagy embert. — Édes fiam!... De a másik az apja feje, vál la felett csak engem vizsgált. Elmosolyodtam. Egy sovány, éhséa és fáradságszítta arc mosolygott; éppoly szánalmas, mint az övé. — Hány napos? — kérdeztem, borostás képemet dör- zsölgetve. — Nyolc. — Frontszolgálat? — Az, — mondta a legény és már mosolygott ő is. Ebben a pillanatban mintha /égképp feloldódott volna a cöztünk lévő idegeaség. A kurta csendben tisztán hallatszott az ágvudörgés, a géppuskák köhögése. Az öreg mégis megkérdezte — Tán csak nincs vége a háborúnak? A katona az ablak felé intett. — Most már hamarosan vége lesz. De én nem vártam meg a végét. December 17-én Raab osztrák kancellár amerikai és kanadai útjáról visszaérkezett Bécsbe. Még a repülőtéren azon melegében summázta útja eredményeit és sokat sejte- tően jelentette ki: — A jövőben szerényeknek kell lennünk..; Azt nem mondta meg pontosan, mit jelent majd gyakorlatilag, ha ezt az elvet alkalmazzák az osztrák politikában. Az óceánon túl tett kijelentései azonban némileg fényt derítenek erre is. Az osztrák kancellárnak ugyan magának is van edég baja, amerikai és kanadai útját mégis arra használta fel, hogy népszerűsítse a párizsi egyezmények mielőbbi ratifikálását, ámbár azt hinné az ember, hogy Ausztriának ebhez aztán igazán nincs semmi köze! Raab amerikai tárgyaló partnereivel együtt az „erő politikája” mellett kardoskodott. Állítólag ez majd arra ösztönzi a Szovjetuniót, hogy a nyugat} hatalmak feltételeit elfogadva, aláírja az osztrák államszerződést. Kanadában Raab a többi közt ezt mondta: — Európa új szervezete (vagyis: Nyugat-Németország militarizálása s a Nyugat-Né- metország részvételével létesítendő katonai szövetség) megjavíthatja majd az osztrák államszerződés aláírásának kilátásait. A gyengeség korántsem az, ami a szovjeteket az állam- szerződés elfogadására ösztönözhetné .,. Ebben a kijelentésben minden a feje tetején áll. Elsősorban is az osztrák kancellár tisztában lehetne azzal, hogy reménytelen kísérlet az „erő helyzetéből” tárgyalni a Szovjetunióval. Amikor panaszkodik, hogy a .gyen geség” akadálya az osztrák államszerződés megkötésének, ©SÓK Az apa magyarázatot várva meredt rá. — Csak nem vagy beteg? A fú a fejét rázta. — Nem, apám. — Pedig Isten engem, meg sem ismertelek, úgy lesoványodtál. — És száraz, eres kezével megtapogatta a rojtos zubbony ujját, melyben szinte elveszett a kar. — Hát ezt a gúnyát hol szerezted? — A számvevő őrmester adta rám, még amikor bevonultunk. Az öreg csak nézte, nézte a madárijesztőre illő holmit, és a fejét csóválta. —• Hát ilyen sorotok van? Itt mindent összeszedtek, hogy kiküldik a frontra, titeket meg... — Most rámtévedt a tekintete. Vissza is kapta gyorsan. — Aztán meddig szól a szabadság? A legény a sarokba állította fegyverét. Az én puskám mellé. — Ameddig akarom. — Hát ezt hogy csináltad? — Úgy, hogy nem kérdeztem én senkitől semmit, csak nekivágtam a világnak, toronyiránt, és most itt vagyok. Az öregnek elborult az arca. Alig merte kimondani: — Szóval megszöktél __ A katona cinkosan rámmo- solygat és megkérdezte végre, amit már korábban sejtett: — Te is? Bólintottam. Erre úgy megvakarta a fejét hogy leesett róla a katonasap ka. Talán egyszer s mindenkorra. csupán félre akarja vezetni « közvéleményt s szeretne elsik- lani a dolog lényege felett. A dolog lényege ugyanis az, hogy a Szovjetunió az osztrák kérdés olyan rendezését kívánja, amely biztosítaná Ausztria függetlenségét, megvédeni Ausztriát az új Anschluss! tervező nyugatnémet revansiszták agresszív igényeivel szemben. Ha ebből az egyedül helyes szemszögből nézzük a kérdést, egyszerre kiviláglik, mennyire hamis Raahnak az a kijelentése, hogy Nyugat-Németország felfegyverzése („Európa új szer vezete”) megjavíthatná az államszerződés megkötésének kilátásait. Ha felállítják az új Wehrmachtat, az Anschluss veszélye nyilvánvalóan nem kisebb, hanem nagyobb lesz, s az osztrák kérdés rendezése elé sem kevesebb, hanem több akadály tornyosul. Európa békeszerető országai ugyanis nem tekinthetik a nyugatnémet militaristáknak kijáró jutalomtárgynak Ausztriát, Raab egyéb óceánontúli nyilatkozatai szintén elárulják, hogy Ausztria vezető körei a legkevésbé sem törődnek országuk függetlenségével. Ausztria még el sem nyerte a teljes önállóságot, de Raab Kanadában máris a nyugat} hatalmakkal való olyan szoros szövetség mellett szállt síkra, hogy „Ausztria a 1 ellető legnagyobb mértékben Nyugat részévé váljék.” Mondani sem kell, hogy Raab kancellár és barátai veszélyes önáltatás! követnek el, amikor azt képzelik, hogy Ilyenmódon meg lehet teremteni az osztrák kérdés gyors és gyümölcsöző megoldásának feltételeit. Az osztrák politikában nyilván nem a szerénység teng túl, hanem a valóságérzék kevés. — Hinyje, a nemjóját, pedig de megijedtem! — Én is. Ezen aztán elgöcögtünk egy darabig. A gazda nem nevetett ve-* 'ünk, némán foglalatoskodott a konyhában. Nagy zavarában előszedte a bicskáját, és hüvelykujja hegyével próbálgatta az élességét, megtömte a pipáját jó keményre, kihúzta a szárát, keresztülnézett rajta, ma'd a helyére illesztette szépen; maga sem tudta, mi feszélyezi jobban, a fia szökése-e vagy az én jelenlétem? Végre megszólalt: — így már biztos, hogy elvesztjük a háborút... Cserta Jani — mert ezentúl így neveztem — éppen ki akart bújhi a zubbonyából, amikor az apai szó megakasztotta. Egyetlen mozdulattal magára rántotta újra. — Es ha győznénk? —< mondta iigerülten, — mit érne? Mi hasznunk lenne belőle? — A katona nem a hasznot nézi, — felelte szárazon az öreg. — Csak a parancsot. Ahhoz kell tartsa magát. — De közben, mintha már meg is bánta volna, egyre bátortalanabbá vált a hangja: — így kívánja a becsület. Cserta Jani zöld szeme megmerevedett és kissé vörösek let tek a pillái. — Mi törődjünk a becsülettel, csak mi, sorkatonák7 - - kiáltotta. — Nekem le kell vágják a kezein, lábam hogv megtartsam a becsű’ >nier, vagy éppen el kell temessen«! mások meg ... Mit tudja a?! maga? A tisztek rég otthagy-- tak bennünket a mocsokba'v vérben és nyugatra mentették az irhájukat... Ok tehetik? (Folytatása következik) Tiltakozások Angliában a párizsi szerződések ellen London (TASZSZ): Mint a Reuter hírügynökség jelenő, a londoni szövetkezeti központ, amely több, mint egy millió tagot számlál, bejelentette, hogy a szövetkezeti szövetség idei évj kongresszusán javaslatot terjeszt majd elő, hogy ítéljék el a londoni és párizsi egyezményeket és támogassák a nyugatnémet szakszervezeteket az egyezmények elleni harcukban. A szövetkezeti központ állástfoglalt amellett, hogy a négy- hatalom Kelet- és Nyugat-Németország részvételével még a párizsi egyezmények ratifikálása előtt folytasson tárgyalásokat
