Dunántúli Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-04 / 2. szám

JAmjA'A 2 NAPLÓ PÁRT ÉS PÁRTÉPUÉS Feladatok a lánycsóki pártszervezetben Mozgalma« volt az élet no­vemberben Lánycsókon is. Min denütt a választásokról, a nép­front programról, a politikáról esett szó. S a zajló politikai élet irányítója, szervezője pártszervezet volt A pártszer­vezet több mint 120 aktívája *— párttagok és pártonkívüliek *— járta a falut, agitált és szer­vezett. De miért beszélünk nsult időben? Most talán nem így van? A választások óta hi- ttony nem. „Pihennek." „Nagy hiba ez — ismeri be Sarlós elvtárs párttitkár, sürgősen változtatunk rajta". Igaza van. Most még jobban kell dolgoz­nia a pártszervezetnek, mint a választások előtt. Nincs idő és nincs is szükség a „pihenés re”. Miért? Mert van munka most is bőven. Több mint egy éve nem vettek föl egyetlen tag­jelöltet sem. Es itt az első feladat: nevel ni, új tagokkal erősíteni a pártszervezetet. Es hogy lehet-e? Persze, hogy lehet. A választási munka so­rán sok pártonkívüli kapcsoló­dott be a munkába, közelebb kerültek a párthoz és még job- ban megszerették a pártot. Be­lőlük feltétlen lehet tagjelöltei majd párttagot nevelni. Itt van például ifjú Szűcs Imre. Egyé­nileg dolgozó paraszt, példamu tetó gazda. A választások alatt jól dolgozott, agitált. De most a „pihenés’* közben senkinek sem jutott eszébe újabb felada­tokkal megbízni. Pedig szíve­den végezne most is pártmun­kát. Hasonló helyzetbe került S. Varga István, Gál János és njég többen is. Valahogy úgy tűnik, mintha a pártvezetésé? velük szemben azon a nézeten lenne: „ICpszönjük. hogy segí­tettetek, most „pihenjetek”. — Majd ha lesz valami, szólunk. Újra „aktivizálunk”. Nem jól van ez így, mert ha Szűcs Im- nét, S. Varga Istvánt, Gál Já­nost továbbra is állandóan fel adattal bízzák meg, segítenek nekik, tanítják őket, rövid idő múlva tagjelöltek lehetnek. Három olyan pártonkrvülirő! van itt szó, akik a választási munkában megszerették, meg­ismerték ä partmunkát a kom­munisták nagy családját és szeretnének továbbra is együtt dolgozni a párttal a faluért, az országért. De nemcsak ők hárman van­nak. Nézzük csak a fiatalokat! A pártszervezet mintegy négy- j ven tagja között mindössze egy fiatal van, Bánó Katalin. Több nincs? Lehetne, csak a fiata­loknak is munkát kellene ad­ni. Lám, milyen nagy lendület­tel, akarattal tanultak színda­rabot! A pártszervezet is örül a sikernek, de emellett nem szabad hagyni kárt» veszni a fiatalok lendületét, lelkesedését. Újabb tenniva­lókkal kell megbízni közü­lük jónéhányat. S a munka közben nevelődnek, meged­ződnek, harcosabbá válnak. Két-három hónap múlva közü­lük is lehet jó tagjelöltekkel gyarapítani, erősíteni a pártot. „Igen ám, de mivel bízzuk meg az idősebbeket és fiatalokat?" Sok a lehetőség, de ragadjunk ki csak egyet a lánycsóki párt- szervezet számára most a leg­fontosabbat, — agitációs mun­ka. Sarlós elvtárs így véleke­dik: „Január elején újjászer­vezzük a népnevelő gárdát, sok pártonkívülit és párttagot vo­nunk be a munkába.” Ez eddig helyes, de erre a több, mint egy hónapos „karácsonyi szün­időre” sem lett volna szük­ség. Van miről agatálni Lánycsó­kon is. Egy-két példa: a nép­nevelők ismertethetnék a nem­zetközi helyzetet. Igen hasznos és szükséges is beszélni az egyénileg dolgozó parasztokkal is a mezőgazdaság fejlesztésé­re hozott párt és kormányha tároza tokról, a lánycsóki ter­melőszövetkezet múlt évi jó eredményeiről. Pénzben átszá­mítva több mint 46 forintot osztottak munkaegységenként. S ha a népnevelők erről be­szélgetnek a falu lakóival, kettős célt érnek el: ismertetik az egyénileg dolgozó parasztok­kal is, hogy a termelőszövetke­zet úgy érte el ezt az ered­ményt, hogy igen jól művelte földjeit, sok szerződéses nö­vényt termelt és sertéseket hizlalt egész éven át. így aztán az egyénileg dolgozó parasztok is nagyobb kedvet kapnak a szerződéses termelésre, az ál' lattenyésztés fejlesztésére. De ennél még több az eredmény. Népszerűsítik a termelőszövet­kezeti mozgalmat. Példával szemléltetik, hogy a szövetke­zeti út helyes út, ha a szövet­kezet tagjai ésszerűen, jól gaz­dálkodnak. Csak pár kiragadott példa a sok közül és már is mennyi munkát ad a pártszervezetnek. Tagjelöltnevelés, ifjúság ne­velése, agitáció, — íme meny nyi sürgős tennivaló össze­gyűlt hamarjában. S mindez arra figyelmeztet: „Pihenésre" nincs idő a lány­csóki pártszervezetben sem. Ónodi János Gondosan, körültekintően szerveztük meg a gépjavítást jAz előző évi tapasztalatok azt mutatják, hogy az anya- ** got és az alkatrészeket már jó előre, még az ősz folya­mán be kell szerezni. Nálunk ez meg is történt. A műszaki vezető, Szigetvári Illés elvtárs, a gépjavítási tervet felbontotta brigádokra. A brigádok vezetésére a leg­jobb szerelőket és függetlenített brigádvezetőket osztottuk be. A brigádok összeállításánál figyelembe vettük a dolgozók szakmai képzettségét. Gépállomásunkon jelenleg öt erőgépjavitó, egy ekejavító és két cséplőgépjavító brigád dolgozik. Ezenkívül vetőgép, ele­vátor és tárcsajavító brigádok is vannak. A traktorokról hiba­felvételi jegyzőkönyveket készítünk. A műhelyben mindennap be fűtünk. Külön szobát rendez­tünk be ebédlőnek. A déli órákban hangoshíradón keresztül köszöntjük az élenjáró dolgozókat. Az eddigi javítási munkák alatt kitűntek: Kőszegi Ferenc, Kocsis István szerelő, Szántó István, Benedek Sándor brigádvezető, Horváth József, Széli Jenő és Gruber Antal traktorosok. A traktorospihenőt már előre kitakarítottuk, rendbehozat­tuk. Munka után melegvíz áll a dolgozók rendelkezésére. Még rádiót is beszereltünk ... Az idei gépjavításra minden eddiginél fokozottabb gondot fordítunk. SZEKERES BÉLA vajszlói gépállomás párttitkára 3Cin esket'ps ok tT arcsú vastestével AV trónol a Gesz­tenyéssel szembeni domboldalon a 36 méter magas 69-es számú fúrótorony. — Alatta a gép, — ke­rekek, tengelyek és kapcsolók szövevé­nyes hálózata. A be­rendezés végén hatal­mas füstfelhő. Búg a motor, Ereül Menyhért vezető fú­rómester irányítja a váltókarokat, de akár hogy is ügyeskedik, a forgatószár csak oda- vissza jár, ezt a moz­gást is csak a rudazat rugalmassága engedi, amely lent a mélyben megszorult, 500 mé­ternél beépítés köz­ben. Azután húzás által a rudazat-anya- kapcsoló anyaghiba miatt elszakadt és bentmaradt 210 mé­ter szerszám. Meg­kezdték — balra le- csavarássai — a 7—8 méteres rudak kimen tését. A 210 méterből 190 métert sikeresen kiszedtek és most jönne az utolsó fo­gás, 20 méter, de itt megszorult és most se föl, se le nem megy.- Nemhogy a gép nem bírná — mondja a vezető fúrómester. — Dehogy! A magas torony miatt veszé­lyes, épp'ezért csak gyengén, kis erővel kísérletezünk. Holnap hozzák a segítséget. Azzal a hidraulikus­sal biztosan 'kijön. így, mivel vesztegel­ni kénytelenek, a ve­zető négy segítőtársa Jáger Lajos, Bujdosó Antal, Boa Gyula és Farkas József fúró­mesterek takarítják a gépeket, rendet te­remtenek a torony tájékán, a raktársá­torban. Kezük alatt izzik a munka. Kind- ler Sándor főfúró­mester, — akinek gondjaira és irányí­tására ezenkívül még két torony van bízva, — meg is van velük elégedve, de az itt dolgozó másik két harmaddal is. Nem is csoda. Hisz nevük hamar ismert­té vált a mélyfúrók között. A hatalmas fúrótorony szállítását és átszerelését, — amin a maortosok másfél hónapig dol­goztak, — ők hat nap alatt végezték. Az­után szeptember 1-től kerek két hónap alatt 965.38 méterre fúrtak le. Ez egyedülálló nagy eredmény vál­lalatuknál. Utána pe­dig a mentéshez lát­tak hozzá, amelynek éppen utolsó fogásá­nál, most rekedtek meg. A brigád októberi eredménye 153 száza­lék volt. De nemcsak akkor tetteit ki ma­gukért, hanem min­dig. És éppen ezért érthetetlen, hogy már cius óta egyetlen új sztahánovistája nem lett a vállalatnak, — legalább is papiron nem. A valóságban született nem is egy. f nneu a 69-es fú­1 rótoronytól csak le kell mennj a domb ról és aztán egy jó darabot föl és máris hallható a Kossuth- akna feletti magasla­ton működő 73-as szá mú fúrótorony. Olyan mint valami kisebb gyártelep. 300 lóerős motor működteti a recés forgatóasztalt és a forgatószárt, amely nek végén 424 méter­re lent a köves világ­ban őrll az útjába ke­rülő anyagot a gör­gősvéső. Pogány István fúró­mester a tonnamérőt figyeli. Nincs semmi hiba, nem mutat rend ellenességet — Ebben a gépben — mondja és a tom­pán fénylő remegő gépóriásra mutat — ■ a T—34-es páncélos motorjai vannak. Most nem harcko­csit hajtanaik, hanem a mi munkánkat se­gítik . i j Az emelőmű lassan, centiméterről-centi- méterre forog, a vas­tag drótkötél ugyan­úgy engedi lejjebb és lejjebb a forgató­szárt A torony mefllett iszapfürdő szürkéi, benne állandóan áramlik a lucskos fo­lyadék. Az iszapszi­vattyú percenként 1200 liter iszapot nyom az öblítőfejbe, ahonnan az a rudazat belsején át a görgős vésőhöz Jut Itt a nagy nyomással ér­kező iszap a vésők által fellazított apró kőzetet — avagy sze­net — a rudazat és a béléscső közti ré­szen felhozza. így történik minden egyes méternél a pontos mintavétel, amely alapián a geológus — dr. Pólai György, akit éppen itt találunk, — megállapítja, hogy ml rejtőzik a főid alatt méterről-méterre. Még mást is. A 20- 25 centiméteres mag­ból, amelyet különle­ges módon fúrnak Id a mélyből, azt is meg állapítja, milyenek a föld mélyén húzódó rétegződések dőlései, — és egyéb geológiai tényezőket Ez alak­ján állapította meg azt is, hogy olyan helyein fúrnak mér, ahoi minden méter­nél szén várható. Ed­dig is bukkantak már szénre, de ezek el­enyészően vékony ré- tegecskék voltak. A geológus fenti beje­lentése érthetően láz­ba hozta a mélyfúró­kat Farkas Ferenc veze­tő fúrómester nagy figyelemmel nézegeti a mai mintát Leg­utóbb több, mint *záz méterrel teljesítették túl a tervet most még nagyobb lendü­lettel látnak neki. Közben az öblltőfej mind lejjebb és kö­zelebb kerül a for­gatóasztalhoz. Meg kell állni a fúrással, kezdődik a kiszere­lés — három rúd egyszerre 25 méteres darabonként — és a görgősvéső kicserélé­se, hogy a délutánon harmadban dolgozók teljes gőzzel láthassa­nak neki a fúrásnak. * A m-es akna felé ** aa országúitól balra a magas fák kö­zött morajlik Ferec»- kó Sándor vezető fú­rómester irányítása alatt működő 18 mé­teres fúrótorony. De­cember 24-én fejez­ték be a havi tervet, 207 métert Tizenkét nap alatt érték el ezt mert a hónap elején mentést és béléscsö­vezést végeztek. Volt nap, amikor 30 métert fúrtok, — előirányza­tuk többszörösét Az új évben még nagyobb igyekezettel folytatják munkáju­kat Komlón • mély« fúrók, hogy minél előbb elérjék céljukat — a Mecsek gazdag »zén telepeit. 18 millió to;ás 18,180.000 tojást és 7.058 má­zsa baromfit gyűjtöttek be 1954-ben a Baranya megyei Baromfi- és Tojásbegyüjtő Vál lalat dolgozói. A vállalat fenn­állása óta tavaly teljesítette először a tervét. A VÁSÁRBAN Uj győzelmek előtt Látogatás Szlávok Antal csapatában A nevét már sokszor i állottám. Ezért Is ártam az alkalmat, ogy lássam, beszél­gessek Sziavek Antal- al.,. A régmúlt nagyjait így tudja az ember óbban visszaidézni miékezetében, ha a elen hozzájuk hason- ókat szül. És a mi olenünk nem fukar- odik ebben. Adott és ’ au haladó, a nepün- , .rt,,, , államférfiakat, tudósokat, fel- talaiókat, — de nem egy Botond is született az elmúlt években. Ez a név jutott tehat az eszembe, látva az orszá­gos hírű frontmestert. A bánya,_ elválaszthatatlan fegyverei a réselö, csákány, balta — szerezték számára az oklevelek és kitüntetések sorozatát, — a megbecsülést. S ezek az elismerést jelentő tárgyak egyben csa­patának, tehát egy közösség érdemeit is jelentik. Viszont a brigádja azért került országosan a legelsők közé, mert vezetője tette, nevelte, kovácsolta a munka ütőképes kis harci egységévé. Nem könnyű és főleg nem egyszerű volt. .— Dg beszéljenek a tények. 1954-ben, az utolsó két hónap kivé­telével mindig jóval — többszáz csil­lével — túlszárnyalták előirányzatukat. Novemberben a VI-os telepi fejtésből a teljesen új 23-as telepre kerültek, ahol most újév után kezdték meg a fejtést. UJ telepükön kettő, keleti és nyugati pászta van, két szárnyat visznek tehát egyszerre. Most, hogy új helyen van- OH:”> új emberek is kerültek a esapat- István is, aki nemrég lett Otetwu 11-ec mtnak haton vájárok, öten csillések. Róza Mátyás az egyik csillés, aki most fejsérülés miatt kórházban van, onnan üzent vezetőjé­nek, — úgy intézze, hogy megint visz- szajöhessen a helyére. Ez csak egyik példája annak, hogy szeretnek Sziavek Antal csapatában dolgozni. Borsos Fe­renc, aki egy hónapi szabadságra ment és akit ő nevelt takarítóból csillésen ke­resztül vájárrá, a bátyját is elhozta az építőiparból a csapatába, ahol töltő­csillés. Aztán adódtak nehéz esetek is. Mint amilyen a Páhj Károlyé. Két évig gyűr­te a frontmester, már „orton” is dolgo­zott, de amikor kedve szottyant, négy­öt napig a bánya felé se nézett. Két hónapja ment el, de Sziavek Antal még mindig sajnálja, mert dolgozni nagyon jól dolgozott, csak azután ..; Ami sok csapatnál távoli vágyálom — például a felváltva való étkezés vagy a munkaidő minden percének rendelte­tés szerinti kihasználása — az Szlave- kéknál szinte már az élet megszokott rendje, — és az egész év folyamán el­ért eredmények érthető magyarázata is egyben. De van még más is. Amíg a vezető azt nem mondja — na gyerekek, lejárt az idő, most abba­hagyni, — addig senkinek a kezében nem áll meg a szerszám. És nem holmi vakfegyelem ez, nem. Nem is csupán a kereset szem előtt tartása. Szlave- kéknál ez szintén már az élet megszo­kott rendje, öntudatos fegyelem, amely­nek indító oka sokkal mélyebben rejlik és talán ezekkel a szavakkal tudnánk ra magyarázatot adni: hivatás és haza- szeretet. Mert erről van szó. Huzamo­sabb jdeig és maradandóan nagyot ten­ni^ valami mélyebb, igazibb és embe­ribb cél nélkül nem lehet. És távol is «««» a kétkezi, de szívét-lelkét a mun­kájába adó emberektől a nagy szavak­kal való dobálózás. Inkább azoknak ér­telme, a tartalmuk és igazságuk él ben­nük, — és ez, — és csak ez a tűz ké­pes nagy dolgokra. Sziavek Antal csapatának egyetlen egy ügyét sem intézi a bizalmiak tudta és közreműködése nélkül. Ha csapatá­ban valami történik, arról mindenkinek tudnia kell. Ha felajánlást tesznek, min­denki aláírja, amit vállal, miután azt alaposan megtárgyalták. Mert lényegé­ben ez az „előjátéka” a felajánlás tel­jesítésének, megnézni, mire vagyok ké­pes és amit így ezután aláírok, az már becsületbeli ügy. És arról talán feles­leges is beszélni, hogy Szia vékáknál van, él a bányászbecsület. A feketehajú kisbajuszú frontmester 42 éves és legutóbbi kitüntetése alap­ján a .„szocialista munka hőse.” Nem­csak munkahelyén, István-aknán számí­tanak a szavára és tetteire. Az elmúlt hat hét alatt három nagy eseményen vett részt. A népfront kon­gresszusán, a bányász ifjúsági ankéton, ahol csapatának minden tagja külön- külön dicsérő oklevelet kapott és egy hete Debrecenbe is meghívást kapott Ez volt életének legnagyobb élménye... záróakkordként a debreceniek szín­pompás, felejthetetlen felvonulásával. Az elmúlt év végén a száz csillés elő­irányzattal szemben 110 csille szén ki­termelését vállalták. Január elején pe­dig, amikor már megkezdték új fejté­sükben a termelést, Újból kihívják a komlói Szilas-brigádot. Két hónapi pászta után Szlavekék tehát új munkahelyükön ismét szenet termelnek. Kíváncsian várjuk eredmé­nyeiket és az 1955-ös esztendőben az előbbi évinél is nagyobb sikereket kí­vánunk. _ . Annak ellenére, hogy hidegre fordult az idő, igen nagy volt az érdeklődés az év első állat- és kirakódó vására iránt Pé­csett. Már kora reggel a sze- m kerek és a gyalogosok sokasá­ga özönlötte el a vásártér fö- ! bejáratát. A szekereken hízott | és növendéksertések, a sarog- \ lyához kötve fiatal csikók fi- I cánkolnak. IllocsJcáról egy von I tatópótkocsira való hízót hoz­tak, 140—250 kilósakat Ki­lenc gazda társult, hízóikat a villányi gépállomás vontatója szállította be Pécsre. Példátlanul nagy volt a hf- zottsertésfelhajtás. Már dél­előtt 11 órakor alig lehetett mozogni a farácsokkal fedett szekerek között és késő dél­utánig 640 hízó és növendék­sertés cserélt gazdát. A hízók és a növendék állatok 60 szá­zalékát a pécsi dolgozók vásá­rolták meg. Király János a 73/7 Magasépítő Vállalat mun kása egy 80 kilós sertést vásá­rolt 1650 forintért. „Ebből csak jövőre lesz hízó — mondja —. Sokkal jobban jövök így ki, mintha kész hízót vennék. A tavaly is ebben az időben vá­sároltam egyet, s három má­zsa volt. amikor levágtam.” A hízottsertés ára évről-év- re csökken. Amíg 1951-ben 25 —30 forintért adták kilóját, most 20—21—22, 24 forintért letetett már elsőrendű hízót kapni. Igen sokan keresték ■ nö­vendék üszőket, a továbbte- nyésztésre alkalmas bikabor* jakat és a fejős teheneket, Nem volt miben válogatni mert kicsiny volt n szarvas­marha felhajtás, amit azzal in dokolnak a gazdák, hogy hi­degre fordult az idő „nem lett volna érdemes betömi az ál­lat oka f. Bezzeg két évvel ez* előtt tucatjával hajtották az állatokat a vásárba, nem szá* mított a hideg idő, a cél az volt, hogy minél előbb megsza baduljanak tőlük. A vásártéren most ennek az ellenkezőjét tapasztalhatjuk. A felhajtott néhány jó fejős te* hénnek és üszőborjaknak már kora reggel akadt gazdijai Nagy János gyódi gazda egy kiöregedett tehenet adott eU helyette két szép egy és két éves üszőt vásárolt 3500 fo­rintért. Egédi Gyula Kővágó-' szőlősről egy jó fejőstehenet vett, héthetes borjúval 6500 forintért. Itt a vásártéren is érződik — újra nagy becsület­nek örvend leghasznosabb há­ziállatunk. Az év első vására tehát igen sikeres volt, híven tükrözte a megvalósuló kormányprogram hatását: emelkedő, gazdagabb életünket. i,< Ezerszáz család téli liiziia-sziikségletét biztosította terven felül a Mecsekkeleti Erdőgazdaság L A Mecsekkeleti Erdőgazda­ságba a közelmúltban érkezett meg a negyedik motoros lánc­fűrész. Az egyenkint tizen­négy ember napi munkáját végző korszerű gépek segítsé­gével a gazdaság 1954-es terv­feladatait jól teljesíti. Egve- í dúl tűzifából ezerszáz család téli tűzifa-szükségletét bizto­sító mennyiséget termeltek ki és szállítottak el terven felül december végéig. Tizenhárom mozgó szállító- júnaú segítségével december­ben befejezték annak a három kilométeres köves útnak a megépítését, amelyen az eddig hozzáférhetetlen erdőkből ki­váló minőségű bükkrönköket szállíthatnak. Januárban már megkezdik annak a nyolcezer köbméter elsőosztályú bükk- rönknek a kiszállítását, amely bői többek között 160 kombi­nál tszoba bútor lemezanyagát és háromszáz szoba felparket­tázásához elegendő anyagot adnak a feldolgozó ipar Kó­mára, - *

Next

/
Thumbnails
Contents