Dunántúli Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-04 / 2. szám
JAmjA'A 2 NAPLÓ PÁRT ÉS PÁRTÉPUÉS Feladatok a lánycsóki pártszervezetben Mozgalma« volt az élet novemberben Lánycsókon is. Min denütt a választásokról, a népfront programról, a politikáról esett szó. S a zajló politikai élet irányítója, szervezője pártszervezet volt A pártszervezet több mint 120 aktívája *— párttagok és pártonkívüliek *— járta a falut, agitált és szervezett. De miért beszélünk nsult időben? Most talán nem így van? A választások óta hi- ttony nem. „Pihennek." „Nagy hiba ez — ismeri be Sarlós elvtárs párttitkár, sürgősen változtatunk rajta". Igaza van. Most még jobban kell dolgoznia a pártszervezetnek, mint a választások előtt. Nincs idő és nincs is szükség a „pihenés re”. Miért? Mert van munka most is bőven. Több mint egy éve nem vettek föl egyetlen tagjelöltet sem. Es itt az első feladat: nevel ni, új tagokkal erősíteni a pártszervezetet. Es hogy lehet-e? Persze, hogy lehet. A választási munka során sok pártonkívüli kapcsolódott be a munkába, közelebb kerültek a párthoz és még job- ban megszerették a pártot. Belőlük feltétlen lehet tagjelöltei majd párttagot nevelni. Itt van például ifjú Szűcs Imre. Egyénileg dolgozó paraszt, példamu tetó gazda. A választások alatt jól dolgozott, agitált. De most a „pihenés’* közben senkinek sem jutott eszébe újabb feladatokkal megbízni. Pedig szíveden végezne most is pártmunkát. Hasonló helyzetbe került S. Varga István, Gál János és njég többen is. Valahogy úgy tűnik, mintha a pártvezetésé? velük szemben azon a nézeten lenne: „ICpszönjük. hogy segítettetek, most „pihenjetek”. — Majd ha lesz valami, szólunk. Újra „aktivizálunk”. Nem jól van ez így, mert ha Szűcs Im- nét, S. Varga Istvánt, Gál Jánost továbbra is állandóan fel adattal bízzák meg, segítenek nekik, tanítják őket, rövid idő múlva tagjelöltek lehetnek. Három olyan pártonkrvülirő! van itt szó, akik a választási munkában megszerették, megismerték ä partmunkát a kommunisták nagy családját és szeretnének továbbra is együtt dolgozni a párttal a faluért, az országért. De nemcsak ők hárman vannak. Nézzük csak a fiatalokat! A pártszervezet mintegy négy- j ven tagja között mindössze egy fiatal van, Bánó Katalin. Több nincs? Lehetne, csak a fiataloknak is munkát kellene adni. Lám, milyen nagy lendülettel, akarattal tanultak színdarabot! A pártszervezet is örül a sikernek, de emellett nem szabad hagyni kárt» veszni a fiatalok lendületét, lelkesedését. Újabb tennivalókkal kell megbízni közülük jónéhányat. S a munka közben nevelődnek, megedződnek, harcosabbá válnak. Két-három hónap múlva közülük is lehet jó tagjelöltekkel gyarapítani, erősíteni a pártot. „Igen ám, de mivel bízzuk meg az idősebbeket és fiatalokat?" Sok a lehetőség, de ragadjunk ki csak egyet a lánycsóki párt- szervezet számára most a legfontosabbat, — agitációs munka. Sarlós elvtárs így vélekedik: „Január elején újjászervezzük a népnevelő gárdát, sok pártonkívülit és párttagot vonunk be a munkába.” Ez eddig helyes, de erre a több, mint egy hónapos „karácsonyi szünidőre” sem lett volna szükség. Van miről agatálni Lánycsókon is. Egy-két példa: a népnevelők ismertethetnék a nemzetközi helyzetet. Igen hasznos és szükséges is beszélni az egyénileg dolgozó parasztokkal is a mezőgazdaság fejlesztésére hozott párt és kormányha tároza tokról, a lánycsóki termelőszövetkezet múlt évi jó eredményeiről. Pénzben átszámítva több mint 46 forintot osztottak munkaegységenként. S ha a népnevelők erről beszélgetnek a falu lakóival, kettős célt érnek el: ismertetik az egyénileg dolgozó parasztokkal is, hogy a termelőszövetkezet úgy érte el ezt az eredményt, hogy igen jól művelte földjeit, sok szerződéses növényt termelt és sertéseket hizlalt egész éven át. így aztán az egyénileg dolgozó parasztok is nagyobb kedvet kapnak a szerződéses termelésre, az ál' lattenyésztés fejlesztésére. De ennél még több az eredmény. Népszerűsítik a termelőszövetkezeti mozgalmat. Példával szemléltetik, hogy a szövetkezeti út helyes út, ha a szövetkezet tagjai ésszerűen, jól gazdálkodnak. Csak pár kiragadott példa a sok közül és már is mennyi munkát ad a pártszervezetnek. Tagjelöltnevelés, ifjúság nevelése, agitáció, — íme meny nyi sürgős tennivaló összegyűlt hamarjában. S mindez arra figyelmeztet: „Pihenésre" nincs idő a lánycsóki pártszervezetben sem. Ónodi János Gondosan, körültekintően szerveztük meg a gépjavítást jAz előző évi tapasztalatok azt mutatják, hogy az anya- ** got és az alkatrészeket már jó előre, még az ősz folyamán be kell szerezni. Nálunk ez meg is történt. A műszaki vezető, Szigetvári Illés elvtárs, a gépjavítási tervet felbontotta brigádokra. A brigádok vezetésére a legjobb szerelőket és függetlenített brigádvezetőket osztottuk be. A brigádok összeállításánál figyelembe vettük a dolgozók szakmai képzettségét. Gépállomásunkon jelenleg öt erőgépjavitó, egy ekejavító és két cséplőgépjavító brigád dolgozik. Ezenkívül vetőgép, elevátor és tárcsajavító brigádok is vannak. A traktorokról hibafelvételi jegyzőkönyveket készítünk. A műhelyben mindennap be fűtünk. Külön szobát rendeztünk be ebédlőnek. A déli órákban hangoshíradón keresztül köszöntjük az élenjáró dolgozókat. Az eddigi javítási munkák alatt kitűntek: Kőszegi Ferenc, Kocsis István szerelő, Szántó István, Benedek Sándor brigádvezető, Horváth József, Széli Jenő és Gruber Antal traktorosok. A traktorospihenőt már előre kitakarítottuk, rendbehozattuk. Munka után melegvíz áll a dolgozók rendelkezésére. Még rádiót is beszereltünk ... Az idei gépjavításra minden eddiginél fokozottabb gondot fordítunk. SZEKERES BÉLA vajszlói gépállomás párttitkára 3Cin esket'ps ok tT arcsú vastestével AV trónol a Gesztenyéssel szembeni domboldalon a 36 méter magas 69-es számú fúrótorony. — Alatta a gép, — kerekek, tengelyek és kapcsolók szövevényes hálózata. A berendezés végén hatalmas füstfelhő. Búg a motor, Ereül Menyhért vezető fúrómester irányítja a váltókarokat, de akár hogy is ügyeskedik, a forgatószár csak oda- vissza jár, ezt a mozgást is csak a rudazat rugalmassága engedi, amely lent a mélyben megszorult, 500 méternél beépítés közben. Azután húzás által a rudazat-anya- kapcsoló anyaghiba miatt elszakadt és bentmaradt 210 méter szerszám. Megkezdték — balra le- csavarássai — a 7—8 méteres rudak kimen tését. A 210 méterből 190 métert sikeresen kiszedtek és most jönne az utolsó fogás, 20 méter, de itt megszorult és most se föl, se le nem megy.- Nemhogy a gép nem bírná — mondja a vezető fúrómester. — Dehogy! A magas torony miatt veszélyes, épp'ezért csak gyengén, kis erővel kísérletezünk. Holnap hozzák a segítséget. Azzal a hidraulikussal biztosan 'kijön. így, mivel vesztegelni kénytelenek, a vezető négy segítőtársa Jáger Lajos, Bujdosó Antal, Boa Gyula és Farkas József fúrómesterek takarítják a gépeket, rendet teremtenek a torony tájékán, a raktársátorban. Kezük alatt izzik a munka. Kind- ler Sándor főfúrómester, — akinek gondjaira és irányítására ezenkívül még két torony van bízva, — meg is van velük elégedve, de az itt dolgozó másik két harmaddal is. Nem is csoda. Hisz nevük hamar ismertté vált a mélyfúrók között. A hatalmas fúrótorony szállítását és átszerelését, — amin a maortosok másfél hónapig dolgoztak, — ők hat nap alatt végezték. Azután szeptember 1-től kerek két hónap alatt 965.38 méterre fúrtak le. Ez egyedülálló nagy eredmény vállalatuknál. Utána pedig a mentéshez láttak hozzá, amelynek éppen utolsó fogásánál, most rekedtek meg. A brigád októberi eredménye 153 százalék volt. De nemcsak akkor tetteit ki magukért, hanem mindig. És éppen ezért érthetetlen, hogy már cius óta egyetlen új sztahánovistája nem lett a vállalatnak, — legalább is papiron nem. A valóságban született nem is egy. f nneu a 69-es fú1 rótoronytól csak le kell mennj a domb ról és aztán egy jó darabot föl és máris hallható a Kossuth- akna feletti magaslaton működő 73-as szá mú fúrótorony. Olyan mint valami kisebb gyártelep. 300 lóerős motor működteti a recés forgatóasztalt és a forgatószárt, amely nek végén 424 méterre lent a köves világban őrll az útjába kerülő anyagot a görgősvéső. Pogány István fúrómester a tonnamérőt figyeli. Nincs semmi hiba, nem mutat rend ellenességet — Ebben a gépben — mondja és a tompán fénylő remegő gépóriásra mutat — ■ a T—34-es páncélos motorjai vannak. Most nem harckocsit hajtanaik, hanem a mi munkánkat segítik . i j Az emelőmű lassan, centiméterről-centi- méterre forog, a vastag drótkötél ugyanúgy engedi lejjebb és lejjebb a forgatószárt A torony mefllett iszapfürdő szürkéi, benne állandóan áramlik a lucskos folyadék. Az iszapszivattyú percenként 1200 liter iszapot nyom az öblítőfejbe, ahonnan az a rudazat belsején át a görgős vésőhöz Jut Itt a nagy nyomással érkező iszap a vésők által fellazított apró kőzetet — avagy szenet — a rudazat és a béléscső közti részen felhozza. így történik minden egyes méternél a pontos mintavétel, amely alapián a geológus — dr. Pólai György, akit éppen itt találunk, — megállapítja, hogy ml rejtőzik a főid alatt méterről-méterre. Még mást is. A 20- 25 centiméteres magból, amelyet különleges módon fúrnak Id a mélyből, azt is meg állapítja, milyenek a föld mélyén húzódó rétegződések dőlései, — és egyéb geológiai tényezőket Ez alakján állapította meg azt is, hogy olyan helyein fúrnak mér, ahoi minden méternél szén várható. Eddig is bukkantak már szénre, de ezek elenyészően vékony ré- tegecskék voltak. A geológus fenti bejelentése érthetően lázba hozta a mélyfúrókat Farkas Ferenc vezető fúrómester nagy figyelemmel nézegeti a mai mintát Legutóbb több, mint *záz méterrel teljesítették túl a tervet most még nagyobb lendülettel látnak neki. Közben az öblltőfej mind lejjebb és közelebb kerül a forgatóasztalhoz. Meg kell állni a fúrással, kezdődik a kiszerelés — három rúd egyszerre 25 méteres darabonként — és a görgősvéső kicserélése, hogy a délutánon harmadban dolgozók teljes gőzzel láthassanak neki a fúrásnak. * A m-es akna felé ** aa országúitól balra a magas fák között morajlik Ferec»- kó Sándor vezető fúrómester irányítása alatt működő 18 méteres fúrótorony. December 24-én fejezték be a havi tervet, 207 métert Tizenkét nap alatt érték el ezt mert a hónap elején mentést és béléscsövezést végeztek. Volt nap, amikor 30 métert fúrtok, — előirányzatuk többszörösét Az új évben még nagyobb igyekezettel folytatják munkájukat Komlón • mély« fúrók, hogy minél előbb elérjék céljukat — a Mecsek gazdag »zén telepeit. 18 millió to;ás 18,180.000 tojást és 7.058 mázsa baromfit gyűjtöttek be 1954-ben a Baranya megyei Baromfi- és Tojásbegyüjtő Vál lalat dolgozói. A vállalat fennállása óta tavaly teljesítette először a tervét. A VÁSÁRBAN Uj győzelmek előtt Látogatás Szlávok Antal csapatában A nevét már sokszor i állottám. Ezért Is ártam az alkalmat, ogy lássam, beszélgessek Sziavek Antal- al.,. A régmúlt nagyjait így tudja az ember óbban visszaidézni miékezetében, ha a elen hozzájuk hason- ókat szül. És a mi olenünk nem fukar- odik ebben. Adott és ’ au haladó, a nepün- , .rt,,, , államférfiakat, tudósokat, fel- talaiókat, — de nem egy Botond is született az elmúlt években. Ez a név jutott tehat az eszembe, látva az országos hírű frontmestert. A bánya,_ elválaszthatatlan fegyverei a réselö, csákány, balta — szerezték számára az oklevelek és kitüntetések sorozatát, — a megbecsülést. S ezek az elismerést jelentő tárgyak egyben csapatának, tehát egy közösség érdemeit is jelentik. Viszont a brigádja azért került országosan a legelsők közé, mert vezetője tette, nevelte, kovácsolta a munka ütőképes kis harci egységévé. Nem könnyű és főleg nem egyszerű volt. .— Dg beszéljenek a tények. 1954-ben, az utolsó két hónap kivételével mindig jóval — többszáz csillével — túlszárnyalták előirányzatukat. Novemberben a VI-os telepi fejtésből a teljesen új 23-as telepre kerültek, ahol most újév után kezdték meg a fejtést. UJ telepükön kettő, keleti és nyugati pászta van, két szárnyat visznek tehát egyszerre. Most, hogy új helyen van- OH:”> új emberek is kerültek a esapat- István is, aki nemrég lett Otetwu 11-ec mtnak haton vájárok, öten csillések. Róza Mátyás az egyik csillés, aki most fejsérülés miatt kórházban van, onnan üzent vezetőjének, — úgy intézze, hogy megint visz- szajöhessen a helyére. Ez csak egyik példája annak, hogy szeretnek Sziavek Antal csapatában dolgozni. Borsos Ferenc, aki egy hónapi szabadságra ment és akit ő nevelt takarítóból csillésen keresztül vájárrá, a bátyját is elhozta az építőiparból a csapatába, ahol töltőcsillés. Aztán adódtak nehéz esetek is. Mint amilyen a Páhj Károlyé. Két évig gyűrte a frontmester, már „orton” is dolgozott, de amikor kedve szottyant, négyöt napig a bánya felé se nézett. Két hónapja ment el, de Sziavek Antal még mindig sajnálja, mert dolgozni nagyon jól dolgozott, csak azután ..; Ami sok csapatnál távoli vágyálom — például a felváltva való étkezés vagy a munkaidő minden percének rendeltetés szerinti kihasználása — az Szlave- kéknál szinte már az élet megszokott rendje, — és az egész év folyamán elért eredmények érthető magyarázata is egyben. De van még más is. Amíg a vezető azt nem mondja — na gyerekek, lejárt az idő, most abbahagyni, — addig senkinek a kezében nem áll meg a szerszám. És nem holmi vakfegyelem ez, nem. Nem is csupán a kereset szem előtt tartása. Szlave- kéknál ez szintén már az élet megszokott rendje, öntudatos fegyelem, amelynek indító oka sokkal mélyebben rejlik és talán ezekkel a szavakkal tudnánk ra magyarázatot adni: hivatás és haza- szeretet. Mert erről van szó. Huzamosabb jdeig és maradandóan nagyot tenni^ valami mélyebb, igazibb és emberibb cél nélkül nem lehet. És távol is «««» a kétkezi, de szívét-lelkét a munkájába adó emberektől a nagy szavakkal való dobálózás. Inkább azoknak értelme, a tartalmuk és igazságuk él bennük, — és ez, — és csak ez a tűz képes nagy dolgokra. Sziavek Antal csapatának egyetlen egy ügyét sem intézi a bizalmiak tudta és közreműködése nélkül. Ha csapatában valami történik, arról mindenkinek tudnia kell. Ha felajánlást tesznek, mindenki aláírja, amit vállal, miután azt alaposan megtárgyalták. Mert lényegében ez az „előjátéka” a felajánlás teljesítésének, megnézni, mire vagyok képes és amit így ezután aláírok, az már becsületbeli ügy. És arról talán felesleges is beszélni, hogy Szia vékáknál van, él a bányászbecsület. A feketehajú kisbajuszú frontmester 42 éves és legutóbbi kitüntetése alapján a .„szocialista munka hőse.” Nemcsak munkahelyén, István-aknán számítanak a szavára és tetteire. Az elmúlt hat hét alatt három nagy eseményen vett részt. A népfront kongresszusán, a bányász ifjúsági ankéton, ahol csapatának minden tagja külön- külön dicsérő oklevelet kapott és egy hete Debrecenbe is meghívást kapott Ez volt életének legnagyobb élménye... záróakkordként a debreceniek színpompás, felejthetetlen felvonulásával. Az elmúlt év végén a száz csillés előirányzattal szemben 110 csille szén kitermelését vállalták. Január elején pedig, amikor már megkezdték új fejtésükben a termelést, Újból kihívják a komlói Szilas-brigádot. Két hónapi pászta után Szlavekék tehát új munkahelyükön ismét szenet termelnek. Kíváncsian várjuk eredményeiket és az 1955-ös esztendőben az előbbi évinél is nagyobb sikereket kívánunk. _ . Annak ellenére, hogy hidegre fordult az idő, igen nagy volt az érdeklődés az év első állat- és kirakódó vására iránt Pécsett. Már kora reggel a sze- m kerek és a gyalogosok sokasága özönlötte el a vásártér fö- ! bejáratát. A szekereken hízott | és növendéksertések, a sarog- \ lyához kötve fiatal csikók fi- I cánkolnak. IllocsJcáról egy von I tatópótkocsira való hízót hoztak, 140—250 kilósakat Kilenc gazda társult, hízóikat a villányi gépállomás vontatója szállította be Pécsre. Példátlanul nagy volt a hf- zottsertésfelhajtás. Már délelőtt 11 órakor alig lehetett mozogni a farácsokkal fedett szekerek között és késő délutánig 640 hízó és növendéksertés cserélt gazdát. A hízók és a növendék állatok 60 százalékát a pécsi dolgozók vásárolták meg. Király János a 73/7 Magasépítő Vállalat mun kása egy 80 kilós sertést vásárolt 1650 forintért. „Ebből csak jövőre lesz hízó — mondja —. Sokkal jobban jövök így ki, mintha kész hízót vennék. A tavaly is ebben az időben vásároltam egyet, s három mázsa volt. amikor levágtam.” A hízottsertés ára évről-év- re csökken. Amíg 1951-ben 25 —30 forintért adták kilóját, most 20—21—22, 24 forintért letetett már elsőrendű hízót kapni. Igen sokan keresték ■ növendék üszőket, a továbbte- nyésztésre alkalmas bikabor* jakat és a fejős teheneket, Nem volt miben válogatni mert kicsiny volt n szarvasmarha felhajtás, amit azzal in dokolnak a gazdák, hogy hidegre fordult az idő „nem lett volna érdemes betömi az állat oka f. Bezzeg két évvel ez* előtt tucatjával hajtották az állatokat a vásárba, nem szá* mított a hideg idő, a cél az volt, hogy minél előbb megsza baduljanak tőlük. A vásártéren most ennek az ellenkezőjét tapasztalhatjuk. A felhajtott néhány jó fejős te* hénnek és üszőborjaknak már kora reggel akadt gazdijai Nagy János gyódi gazda egy kiöregedett tehenet adott eU helyette két szép egy és két éves üszőt vásárolt 3500 forintért. Egédi Gyula Kővágó-' szőlősről egy jó fejőstehenet vett, héthetes borjúval 6500 forintért. Itt a vásártéren is érződik — újra nagy becsületnek örvend leghasznosabb háziállatunk. Az év első vására tehát igen sikeres volt, híven tükrözte a megvalósuló kormányprogram hatását: emelkedő, gazdagabb életünket. i,< Ezerszáz család téli liiziia-sziikségletét biztosította terven felül a Mecsekkeleti Erdőgazdaság L A Mecsekkeleti Erdőgazdaságba a közelmúltban érkezett meg a negyedik motoros láncfűrész. Az egyenkint tizennégy ember napi munkáját végző korszerű gépek segítségével a gazdaság 1954-es tervfeladatait jól teljesíti. Egve- í dúl tűzifából ezerszáz család téli tűzifa-szükségletét biztosító mennyiséget termeltek ki és szállítottak el terven felül december végéig. Tizenhárom mozgó szállító- júnaú segítségével decemberben befejezték annak a három kilométeres köves útnak a megépítését, amelyen az eddig hozzáférhetetlen erdőkből kiváló minőségű bükkrönköket szállíthatnak. Januárban már megkezdik annak a nyolcezer köbméter elsőosztályú bükk- rönknek a kiszállítását, amely bői többek között 160 kombinál tszoba bútor lemezanyagát és háromszáz szoba felparkettázásához elegendő anyagot adnak a feldolgozó ipar Kómára, - *
