Dunántúli Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-22 / 18. szám

NAPLÓ IPS') JANUAR 22 SS Befejeződött a Béke-Vitágtanács irodájának kibővített ülése A Béke-Világtanács irodájának kibővített ülése befejeztével január 19-én jóváhagy iák a következő okmányokat: a nyilatkozatot, az Európa népeihez és a világ népeihez szó­ló felhívást. A Béke-Világtanács irodájának nyilatkozata A7. új, 1955.5» esztendő be­köszöntése előtt két veszély bontakozott ki és kezdte fe­nyegetni a népeket» Németor- •Ziíg újrafe'fegyverzésének ve­szélye, továbbá az atomháború előkészítése és igazolására ho­zott határozatok. E veszélyek olyan időpontban jelentkeztek, amikor a béke új perspektívái nyíltak meg a népek előtt. E veszélyek nem csupán a politi­kusok és katonai vezetők nyi­latkozataiban jelentkeztek, ha­nem felelős kormányok csele­kedetei következtében. Ezek a cselekedetek nyilvánvalóan azon népek akarata ellen irá­nyulnak, amelyeket érintenek, másrészt ellenkeznek az egész Világ közvéleményével. Németország újrafelfcgyver- zése és azok az akadályok, amelyeket a délkelet-ázsiai egyezmény (SEATO) gördít az ázsiai problémák békés meg­oldásának útjába, aláhúzzák az Atlanti Tanács határozatainak rendkívüli komolyságát. E határozatok célja: törvé­nye-áteni az atomháborút — amelyet már elítélt az emberi­ség lelki ismerete és a nemzet, kuítii jog —, belesúlykolni a közvéleménybe azt a gondo­latét, hogv feltétlenül szüVs g van ilyen háborúra. E határo­zatok atomháború kirobbaná­sához vezetnek Ázsiában és Európában. ívtár most maguk­ban hordják e veszélyt az ösz- szes kontinensek országaira nézve. Németország újrafclfegyver- zése és az atomháború lörvé- nycsítése szorosan összefügg egymással. Mindkettő ugyan­annak a politikának a gyümöl. esc, annak a politikának, mely­nek alapja a világ szétszakító sa két tömbre, merényletek az erő pozíciójából a háború al k»Unazása nemzetközi nézetel­térések megoldására. A népek saját tapasztalataikból tudják hogy e politika következmé­nye nem lehet más, csak gaz­dasági zilá’tság, nyomor és há­ború. Az egész vi’ágra kiter­jedő békemozgalom felhívja a népeket, mérlegeljék ennek az új veszélynek egész knmolysá. gát és használjanak fel min­den rendelkezésükre álló esz­közt c veszély kiküszöbölésére. A népek összehangolt akciói véeetvcthetnek a tömbökre építő politikának. Ezek az ak. ciók rákóny szerit hetik a kor­mányokat arra. hogy tárgyalá­sokat kezd jenek, hozzálássanak a leszereléshez és az a'omerőt kizárólag békés célokra hasz­nálják. Az emberek nem lesznek passzívak és nem fogják tűrni hogy egy atomháború szenve­déseibe taszítsák őket. Nem a' a kérdés, Tnilyen vezérkari vagy kormányszerv hozhat ha­tározatot az atomháborúról vagy tehet megkülönböztetést az úgynevezett taktikai és stra. tégiai fegyverek között. A fel­adat az, hogy — elutasítva azt a rombolást elnyomást és nél külözést, amelyet ez a háború vonna maga után — biztosít suk a világ minden népének függetlenségét és saját erőfor­rásainak fejlesztéséhez való jo­gát, hogy együtt valameny- •nyien ráléphessenek a b;zton- ság és a felvirágzás útjára. — Pontosan ennek a szükségsze­rűségnek felelnek meg azok a felhívások, amelyek a Német­ország újrafelfegyverzése elle­ni harc folytatására, továbbá az atomfegyver elleni átfogó kampány megszervezésére szó ítanak. Pontosan ennek a szükség szerűségnek felel meg annak a nagyszabású világtalálkozó- lak összehívása, amelyen — 1955 május 22-én Helsinkiben — valamennyi ország békés?e- retö erőinek képviselői talál­koznak. Becs, 1955. január 19. Felhívás Európa népeihez A Béke-Világtanács irodája az alábbi felhívást Intézte Európa népeihez: Európa népei elutasítják a Wehrmacht felállítását. A népek ellenzik annak a hadseregnek talp ráállítását, — mindössze tíz évnél a háború befejezése után, — amely halált és pusztulást vetett Európában. A népeket felháborítja az, hogy volt hitlerista tábornokok rendelkezésére lehet bocsátani az atomfegyvert. A népek soha nem nyugszanak bele ebbe a gaztettbe. A Wehrmacht megteremtéséről szóló szerződések ratifiká­lása távolról sem befejezett tény. Londonban és Párizsban, azokban a parlamentekben, ame­lyek jóváhagyták ezeket a döntéseket a véleménynyilvánítás­ra hivatott képviselők fele sem óhajtott ezekre az egyezmé­nyekre szavazni. A kormányok, akárcsak a parlamentek, kény. telenek voltak nyíltan beismerni hogy népeik ellenséges szem­mel nézik a párizsi egyezményeket. Ezek a kormányok azon­ban nem szándékoznak számolni az európai népek ellenállá­sával, egyebek között magának a német népnek mind foko­zódó ellenállásával sem. Azok a döntések, amelyeket a parlamentek a népek aka­rata ellenére hoztak, nem köthetik gúzsba a népeket. A londoni és párizsi egyezményeket a’áíró kormányok nem titkolhatják tovább az új Wrhrma.eht létrehozásának tra­gikus következményeit. Nvugat-Németország újrafelfegyver­zése Kelet Németországban is fegyveres erők létrehozását von­ná maga után. Nvugat-Németország úirafelf egy vérzésé fokozná a fegyverkezési hajszát, hosszú évekre kizárná Németország békés eévesítésének lehetőségét és megnehezítené az európai kollektív biztonság bárminemű megszervezését. A Béke-Világtanács felhívta a világ férfiait és asszonyait összpontosítsák minden erejüket, törekedjenek teljes határo­zottsággal és bátorsággal a londoni és párizsi szerződések rati- flkáié«*"«.k és véerebatfásén^k meeb’usítá.sóra. A Béke-Világtanács felhívja, mindazokat a férfiakat és nő­ket. akik hős harcot vívtak Németország újrafelfegyverzése ellen, továbbá mindazokat akik kezdik felismerni a kibonta­kozó veszélvt akadályozzák meg egyesített és mesrsok«zornzntt erőfeszítésekkel a német mil’tarbmus feltámasztását és bizto­sítsák Furópa biztonságát egy békeszerető Németország rész­véteiével. Európa népei a többi nép segítségével meghiúsítják az új Wehrmacht létrehozását. Felhívás a világ népeihez A Béke-Világtanács irodája az alábbi felhívást intézte a világ népeihez: Egyes kormányok napjaink, ban atomháború kirobbantásá­ra készülnek. Megpróbálják hozzászoktatni a népeket az atomháború elkerülhctetlensé gének gondolatához. Az atomfegyver alkalmazá a pusztító háborúhoz vezetne Kijelentjük, hogy azt a kor­mányt, amely atomháborúi A Bélke-Világtanáics irodája kibővített ülésének résztvevői oaiatlam lelkesedéssel hagy- ’áik jóvá ezt a felhívást.. Az Hésen jelenlévők viharos taps­sal juttatták kifejezésre, hogy egyetértenek ezzel az okmáin y. robbant ki saját népe meg­fosztja bizalmától és minden iép elítéli. Szembeszegülünk azokkal ikik atomháborút készít.nek ‘lő. Követeljük, hogy minden or­;zágban semmisítsék meg az Külföldi hírek NEW YORK Az amerikai vezetőkörök ál­láspontját kifejezésre juttató sajlószervek az Eisenhower ál­tal a kongresszus elé terjesz­tett költségvetéstervezetet a „hidegháború” költségvetésé­nek nevezik. A lapok megír­ják, hogy ez a tervezet a kato­nai kiadások növelését és a lakosság mindennapi szükség­leteinek kielégítésére fordítan­dó összeg csökkentését írja elő. A Washington Post című lap szerkesztőségi cikkben bírálja az elnöknek az iskolák kérdé­sében elfoglalt álláspontját. A lap a többi között kiemeli, hogy az oktatási rendszer ve­zetői bizonyára meglepődné­nek, ha látnák, hogy semmiféle központi segítséget nem irá­nyoznak elő az iskolaépítkezé­sek céljaira. LONDON A Manchester Guardian bon­ni tudósítója jelenti: A Németországra vonatkozó szovjet nyilatkozat utóhatásai napról-napra világosabban ész­lelhetők. Mind több és több német kérdezi meg, vajon ... ez a szovjet ajánlat nem nyuit-e alapot eredményes tárgyalásokra és reményt Né­metország egyesítésére? A jelentés ezután igen rész­letesen idéz német lapvélemé­nyeket, majd így folytatódik: Mindez csupán a kezdete a valószínűleg kibontakozó saj- tóhadiáratnak ... A Szabad Demokrata Párt sajtója lehe­tőséget lát a szovjet ajánlat­ban. Az áttelepültek pártja meghasonlott külpolitikája dől gában. Nemkevésbbé aggaszt­hatja a bonni kormányt az a szociáldemokraták pártfogolta hadiárat a felfegyverzés ellen, amelyet a bajor szakszerveze­tek aktív módon támogatnak. PÁRIZS A francia nép minden év­ben megemlékezik az 1934 februári események évforduló­járól. 1934 februárjában a fran cia proletariátus Párizsban és az ország más városaiban ál­talános sztrájkot hirdetett, tö­megtüntetéseket rendezett és ezzel megakadályozta a fasisz­ták hatalomrajutását. Ebben az évben lesz e nevezetes ese­mény 21. évfordulója. A CGT Irodája felhívással fordult minden szakszervezeti szervezethez, hogy február 12- én a demokratikus szabadság- jogok és a német militarizmus feltámasztása elleni harc foko­zásának jelszavával rendezze­nek gyűléseket és tömegtünte­téseket. A Német DrtnokraHkns Köztársiiság kormánya beleegyezett a szabad össznémet választások nemzetközi ellenőrzésébe Berlin (MTI): A Német De­mokratikus Köztársaság Mi­nisztertanácsa csütörtöki ülé­sén foglalkozott azzal a nyilat­kozattal, amelyet a Szovjetunió kormánya január 15-én a né­met kérdésről tett Mint a hivatalos jelentés köz 11, a minisztertanács ki akar­ván küszöbölni a szabad össz­német választások kérdésében való megegyezés utolsó akadá­lyát, kifejezetten magáévá te­szi a szovjet kormány javasla­tát, hogy az össznémet válasz­tásokat ejtsék meg nemzetkö­zi felügyelet alatt. A minisztertanács ezzel egy- időben rámutat, hogy a pári­zsi szerződések ratifikálása el­zárná a Németország békés újraegyesítéséhez vezető utat. Ha a nyugatnémet kormány továbbra Is a párizsi paktumok politikáját folytatná és a Né­met Demokratikus Köztársaság minisztertanácsának mostani, szabad össznémet választások létrehozását célzó javaslatát is elutasítaná, a Német Demok­ratikus Köztársaság kénvtelen lenne a moszkvai értekezlet határozatainak szellemében a Szovjetunió iránti baráti vi­szonya alapján különleges in­tézkedésekhez folyamodni. A szabad össznémet válasz­tásoknak és Németország bé­kés egyesítésének megakadá­lyozásáért azokra hárul a tel­jes felelősség, akik ratifikálják a párizsi szerződéseket — eme­li ki a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsá­nak üléséről kiadott közle­mény. A bonni kormány rendkívüli minisziprlnnárvon foglalkozik a Szovjetunió január 15-i nyilatkozatával Berlin (MTI): Nyugat-Német ország lakossága körében nagy felháborodást keltett, hogy bonni kormánytényezők igye­keztek kitérni a német kérdés­ben tett szovjet nyilatkozattal kapcsolatban a konkrét állás­foglalás elől és azt hitték, hogv elcsépelt, hazug szóla­maik ismételgetésével most is „megúszhatják a dolgot”. A lakosság növekvő felháboro­dása most meggyőzte a bonni kormányt arról, hogy rosszul számított. Hivatalos bonni jelentés sze­rint a nyugatnémet kormány pénteki rendk’vüli miniszterta­nács foglalkozik a szovjet kor­mány január 15-i nyilatkozatá­val és hivatalosan állást foglal a német kérdés békés rende­zésére tett szovjet javaslatok­kal kapcsolatban. A jelenté­sek hozzáfűzik, hogy bár Adenauer, aki csak Január 28-án tér vissza téli szabad­ságáról, nem lesz jelen a mi­nisztertanácson, a szovjet nyi­latkozatra vonatkozó nyugat­német állásfoglalást a kancel­lár utasításainak megfelelően dolgozzák ki. A német saitó egyöntetűen a szovjet kormány január 15-i nyilatkozatának és a nyugat­német úirafeifegvverzés elleni egyre hatalmasabb néni moz­galom erejének tulajdonítja, hogy a bonni parlament állan­dó bizottsága, Adenauer sür­getése ellenére, február 9-e helvett csak február 24-re tűz­te ki a párizsi szerződések má­sodik olvasásában való par­lamenti tárgyalást. A harma­dik olvasásra a Frankfurter Rundschau értesülése szerint március előtt nem kerül sor. Az Áttelepültek Párttá nem fogadja el a Saar­egyezményt Berlin (MTI) Az Áttelepül­tek Pártjának országos elnök­sége szerdán és csütörtökön megtartott ülésén elhatározta- utasítja a párt parlamenti kép viselőit, hogy ne fogadják el jelenlegi alakjában a nyugat­német-francia Saar-egyez- ményt. A párt, amely a többi pári­zsi szerződést kész elfogadni, követeli, hogy a bonni parla­ment külön-külön szavazzon a Saar-egyezmény és a többi párizsi szerződés ratifikálásá­ról. Az Áttelepültek Pártjának állásfoglalása újabb nagy gond Adenauer számára, mert a francia kormány többízben ki­jelentette, hogy a Saar-egyez- ményt a párizsi szerződések elválaszthatatlan részének te­kinti, és ezért a párizsi szer­ződéseket, a francia kormány •elfogása szerint, - coaik a Saar-egvezménnyel egvütt le­het ratifikálni és életbe lép­tetni. atomf egy vérkészleteket és ha­'adéktalanul szüntessék be a7 i»XIOOOOOCXXXXIŰOCOXOOOuyMOOOOOOCOOCCOCOOOOOOOOOOOOOOOOCCOOOCOOOOOOOOOOOOaOOC itomfegyver előállítását. Becs, 1955 január 19. A Német DemokrnfMrftg Köz'ársnság egymilliárdos árucserp-pffvezményt kötött Nyugat-Némctországgal Béniin (MTI) Berliniben szen­dén aláírták a nőméit övezet- közi árucsereeigyezményt az l!)f>5. évre. Az egyezmény ér­ceiméiben a Német Demokrati­kus Köztársaság és Nyuaat- Németorszáig ebben az eszten­dőben egyimiiháird elszámolási agvség értékű árut cserél egy_ mással. nyaL Ezután ajz ülés mindet résztvevője aláírta a világ né peihez szóló felhívást és ezze megkezdődött a világméretí aláírásgyűjtési mozgalom e rendkívül fontos Okmányra. További bonyodalmak a török-iraki paktum körül Kairo. Sajtójelentések sze­rint Menderesz török minisz­terelnök a kairói török nagy­követen keresztül meghívta Ankarába Nasszer egyiptomi miniszterelnököt. A meghívás úgy szólt, hogy amennyiben Nasszer nem tudna Törökor­szágba utazni, Menderesz szí­vesen keresné fel Kairóban az egyiptomi miniszterelnököt. Egyiptomi hírforrások sze­rint Nasszer miniszterelnök közölte a török nagykövettel, „nincs abban a helyzetben, hogy eleget tegyen a török mi­niszterelnök meghívásának és látogatást tegyen Ankarában.“ Nasszer ugyanakkor „sajnál­kozását fejezte ki amiatt, je­lenleg nincs abban a helyzet­ijén, hogy Kairóban fogadhas­sa a török miniszterelnököt, mert rendkívüli módon el van foglalva." A nyugati hírügynökségek rámutatnak, hogy Menderesz meghívása még a török-iraki szerződésre vonatkozó tárgya­lások előtt történt. Nasszer vi­szont e tárgyalások után vála- (zolit. Az egyiptomi sajtó egyéb­ként továbbra is fő helyen tárgyalja a török-iraki paktu­mot és annak várható követ­kezményeit. A csütörtök reg­geli kairói lapok — így az Al Ahram, az Al Gumhurija és az Al Ahbar — arról számol­nak be, hogy a kairói iraki nagykövet javasolta, az arab országok miniszterelnökeinek értekezlete előtt tartsanak kii- •önmegbeszélést Egyiptom és Irak között. Az Al Gumhuri­ja ehhez hozzáfűzi: „Az iraki miniszterelnök így akar időt nyerni és kétséget ébreszteni Egyiptom magatartása iránt, hogy megbontsa az arabok egységét. Az egyiptomi minisz terelnök viszont azt válaszolta, hogy nem hajlandó jóváhagyni a késlekedést és az értekezle­tet szombaton megkezdik Nu- ri Szaid nélkül is. Nuri Szaid csak színleli betegségét" — céloz a lap arra, hogv az ira­ki miniszterelnök „betegségé­re“ hivatkozva indokolta távol maradását, A Costarica! helyzet (MTI) A lomaoni rádió je­lenti, hogy az amerikai álla molk szervezetének javaslaté ra tíz kilométer széles demili •a/riziált övezetet éMítaimaik fe Costa Rica és Nicaragua ható- •án. A két érdekelt ország ugyanis elfogadta a szerveze rre vonatkozó javaslatát. Costa Rica és Nicaragua kö tölt azonban továbbra is fe ízűit a helyzet. Nicaragu; washingtoni nagykövetén ke­resztül az amerikai államot izarveaete rendkívüli értekez- ©tének összehívását kérte. — Sninek az értekezletnek a nica. raguai kormány véleménye szerint meg kellene vizsgálni-! Nicaragua területének costa ricai réseiről történt megsértő sét." Magyar ember alapította az első torok nyomdát PÁRIZS A ratifikáció elleni hadjárat í egyre szélesedik. Napról-napra \ több küldöttség keresi fel a l szenátorokat, felszólítva őkel hogy szavazzanak a ratifikáló! ellen. Ahmet Refiknok legutóbbi iikkemben említett „Isztanbul élete a Hidsra XII. századá­ban” (1688—1785) c. könyve még más magyar vonatkozású meglepetéseket is tartogat A könyv 89. oldalán van egy fermán (szultáni leirat), mely Törökországban az első nyom­ta megalapítása iránt intézke­dik. A leirat címe törökül így hangzik: „Istanbulda ilk türk natbaasinin acilmasina dair”, magyarul: „Isztanbulban az első török nyomda megnyitá­sa ügyében.” A nyomda nla- oítója: Ibrahim müteferrika, űri a könyvlap alján lévő ma­gyarázó jegyzet szerint Ko- őzsváron született a Hidsra 1080. évében, a má időszámítá- :unik szerint 1669-ben és ma­gyar ember volt. A jegyzet 'sak annyit említ, hogy 1114- ben (i. sz. 1702) török fogság­ba esett Isztambulba került, Ittért a mohamedán hitre és Ibrahim néven török állam­polgár lett. Eredeti magyar ne- /ét az eddigi adatok alapján iem is tudjuk. Mohamedán bitre térése után nemsokára könyvet, is adott ki „Risale-i slamiyye.” (Az iszlám vallás •is tankönyve) címen. Neve gy szerepel mindenütt: Ibra­him müteferrika. Ez utóbbi zónáik különböző értelme és Mentése van. Egyik régi pom- ís arab szótár ígv magva ráz­za a „müteferrika” jelentését: Esfcortenreiter, berittener Bote der Sultane. Tehát az uralkodó kíséretéhez tartozó, annak személye körüli magasabb tiszt viselő. Ibrahim egy ideiig II. Rákó­czi Ferenc mellett működött, mint tolmács, de nemes becs- vágvától vezéreltetve mindig többre vágyott. Nevsehirli Ib­rahim pasa nagyvezérhez for­dult s neki ajánlotta „Vesiteü- ttabalat” (A nyomdászat beve­zetése) c. munkáját és meg­kezdte a nyomda megalapítá­sáért folytatott harcot. A nagy­vezér rokonszenves pártfogá­sába vette a nyomda eszméiét és minden erejével támogat­ta a kezdeményezést. Tisztá­ban volt a könyvnyomtatás nagy horderejű fontosságával és mindent elkövetett, hogv azt állami támogatással létrehoz­zák. A kormány magáévá tet­te az ügvet s rögtön hozatott külföldről betűöntőket, gépke­zelőket és más szakmunkáso­kat. Törökországban addig a betűírók (kaliligráfdk) foglal­koztak hivatásszerűen a könyv terícsztéss“!. Ezek érthető megdöbbenés­vendégeiket egyaránt, mert azok a törökök, akik franciául vagy németül soha nem tanul­tak, azok csak az arab írást ismerték s nem tudtak mit kezdeni a latinbetűs étlapok­kal. A kalliográfokkal Is sikerült megegyezni és 1729-ben meg­nyitották a nyomdát Ibrahim müteferrika lakóházában. Er­ről de Saussure Cézár II Rá­kóczi Ferenc feiedelem udvari nemesének törökországi leve­leiben és naplójegyzeteihen találunk adagokat, melyek sze­rint: „En 1729, la presse com- menca á rouler á Constnnti- rtnvole dans la maison mérne d’Ibrahim efendi, ou il établít son imprimerie" (i. m. 95. skk. ol.) Az első könyv, amelyik a nyomdából kikerült: „Iszmail ben Muhammad al Dsavhari kétköf^tes arph-török szóhira volt. Ez a fordítást végző Van- kulu Mehmed Efendi után kö­zönségesen Vankulu-szótár né­ven került forgalomba s külön fermán állapította meg áz árat harmincöt gurusban. (L. Ahmet Refik: i. m. 100 old.) További sorsáról a fentebb sei fogadták a nvomdaalapí- ­__, , „„„ ’ . tá s hírét, mert féltették a ke- emlltefct források nem adnak nyorüket és megpróbáltak til­takozni ellene. Em'ékszem rá, mikor Törökországban jártam s 1928-ban a latin betűs (rást bevezették, mily súlyosan érin telte az a vendéglősöket és felvilágosRást. A Hidsra sze­rint 1157-ben (a mi időszámí­tásunk szerint 1745-ben) halt meg Isztanbulban. Bál. János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents