Dunántúli Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-22 / 18. szám

ä*5 íxmtAn « NAPLÓ 2* Kommunisták az élre ! A jó pártmunka csak a dolgosok és « pártszervezet szoros kapcsolatára épülhet A Sop tarra Gépgyárban van a megye legjelentősebb öntő- “eje. Hónapok óta azonban sú- ly°s gonddal küzd: állandóan közel nyolc százalékos selejt- dolgozik. Vannak nehézsé- g0lí '— de ott vannak kommu­nisták is: a pártszervezet sok kiváló öntő, íormázó, műszaki tkSja, akiknek munkája, lelke- psőése kizökkentheti ebből a helyzetiből az öntődét. Miért hem dolgozik tehát eredmé­nyesebben ez az üzem most a telszabadulási versenyben sem? Hároman beszélgetnek az ön­töde művezetői asztalánál. Az elvtársnő, egyiik, Szebeniné népnevelő. Nehezen megy a párt­ái unka, nehéz az emberekkel anni — mondja. — Az önt- enyek 8.1 %-a selejtes és selejtet — kinek-kinek a -agaét — levonják a fizetés- a°f ,A napokban is nagy volt “ felfordulás. Jogosan, hisz, ^ felületes — lássa követ- -zményét! De paprikás most helyzet, nem is merek velük ^y.'lni! döbben, akik hallják, ne- vetnek félelmén. Ne is csodálkozz! — £fZ\ meg Barna elvtórs. — fPzeld csak magadat helyük > megkapod a borítékot és n0 nyzi.!í ’öelőle kétszáz forint h„„miert’ Bs mi a biztosíték. , rv->ó.otró.nt ip„7 legközelebb másként eS/- Most tünk aztán versenyez­h * fgaz> hogy paprikás a ta Su*at>. de akad itt másfaj- S-ovía?ri*sa” Is. mint amiről fené ászéit. az pa-f1 délután Deák ,elvtárs, tó t Hata] formázó elron­W^ket formát. csak mVag.y 32 oka- hogy Dró-, 719 százalékot ért el a sa'l 'br^ád — korholták tár­b'it-!TOSt megalakult DISZ- jait’ad az e§®sz város fiatal- versenyre szólította s na- ^ on becsületesen meg akar kfii 32 adott szónak. Egyi- K;v n®k Például kétízben sem megcsinálni egy for- R.,„ ~ hozzákezdett harmad­Mellettük a Pintér-brigád versenyeznek. Nincs suk, tehát önmagukkal és hadakoznak. Egy- , készülnek a szecska- “ >° lendkerekek formái, ö: _* ifi adott rá az időelemző? ne kUk ezalatt kettőt készíte­L Hgyajtaj^jjor az emberek úgy züt: nem biztosítják a felté- leket. Reggelenként, amikor Jönnek a műhelybe, mint a b>g;ai lár a salakdomb, úgy gőzölög a ho­mok; most tessék, formázzanak vele. Máskor erőtlen homokot kapnak. Hónapról-hónapra hiá­ba kérik, hogy pontosan elké­szített formasizekrényt adja­nak. Tudva tudták például, hogy a szekcsakvágó-száj rész formája nem jó, mégis erőltet­ték és csinálták a selejtet. — No, ez kész... Száz per­cem odavan! — A fiatal mun­kás mérgesen hadonászik. — Olyan nehezen jár, — mutatja Opova elvtárs művezetőnek a formát — hogy összedőlt. Ebben a pillanatban kiáltás száll végig a hosszú műhelyen: „Nincs munka!” Tíz percig is eltart, míg újabb munkát kap Réhman Béla. — Hányszor elhangzik ez napjában — mondja Romvá­ri elvtárs — és milyen szép jelzők kíséretében! De miért? Hol vannak a kommunisták? Kissé tétlenül nézik ezeket, nem csapnak eré­lyesen az asztalra, ha kell, kö­vetelve a műszaki vezetőktől, az igazgatóktól a rendet. — Megállapítják a hibákat, néha lehelé jelentik, de önmaguk >tem sokat tesznek. De mit tehetnének? A for­mák esetében mondjuk elmen­nének az asztalosüzembe s ott a kommunistákkal beszélné­nek. „Ha mi rossz öntvényt készítünk, elmaradunk a gé­pek gyártásával, kevesebbet keresünk. És ti is megisszátok a levét: ha kiderül, hogy a forma miatt van a selejt — levonják tőletek is.” Bizonyo­san érthetnének belőle. Sós fiatal még mindig a mennyiséget hajszolja. Ez per­sze nem baj, de közben nem törődik a minőséggel. „Keres­ni akarok, elsők akarunk len­ni a versenyben” — mondják. Ez is helyénvaló. Szebeni elv­társnőnek, Opova elvtársnak egy szer ^kétszer eszébe jutott az. hogy erről beszéljenek ve­lük, de később letettek róla. Pedig nem nehéz megértetni, hogy a minőségi munkából nincs levonás, kereshetnek ak­kor is, ha gondosan dolgoznak. Sőt többet, hisz bebizonyoso­dott, hogy a nagy százalék fele mindig elmegy a selejtre. És az sem utolsó dolog előttük: a versenyvállalásban egyik leg­fontosabb pont, hogy tíz szá­zalékkal csökkentik a 9elejtet. Azzal is odaállhatnak eléjük* hogy ebben az évben megnő az üzemben a minőség becsü­lete, nem nézik el a legkisebb hibát sem. ösztönözné ez mind mnyiukat. Ezek miatt „paprikás” a helyzet s a levonást jogosnak tartják a munkások is. A kommunisták, vezetők és egyszerű párttagok egyöntetű­en vallják: sok a fiatal, gya­5,Minden erőnkkel a békéért harcolunk66 Az MNDSZ Budai 11. szer­zetének tagjai tiltakozó bé- '^üy ülést tartottak 20-án este. Oyűlés előadója Kiss István­ig MNDSZ elnök, bevezetőjé- fn megemlékezett Lenin elv- halálának 31. évforduló­bői A lenini eszmék tündö­ragyognak — mondotta, n !- az eszmék lelkesíte- tíu bennünket most, amikor ^akozunk a háború ellen és }nden erőnkkel harcolunk a ekéért. Nekünk magyar asz­ályoknak a békeharcban te- ekeny részt kell vállalnunk és éLtC°^n*. mindazért, ami az , jelenti: az otthonért, a' . Adért, gyermekeinkért. Ez tnflarc. nemcsak szavakban mu j. v02*k meg, hanem olyan ki- eredményekben is, iTt„ arnilyenek a „Nők a terv- ts^lJ^0?nalom keretén belül Já^ÍSS Jstvánné után Csípés iiisy8, hadnagy, a Dózsa tisz- kíilni ^'"n^ója ismertette a •időst tikai helyzetet. Az elő­vett Zl-a ®s hozzászólás kö- tah yj többek között hozzászól- SdnJj 0tinai Joachimné és Nagy Ondómé. A hozzászólók a bé­ke melletti harcos kiállásról beszéltek. A hozzászólások után Hódosi Vera, az Egyetem utcai iskola Vili. osztályos tanulója „Bé­két követelünk”. Komáromi Zsuzsa, az Egyetem utcai is­kola VI. osztályos tanulója pe­dig „Békét akarunk” című ver­set szavalta el. Mindkét vers saját szerzemény, erre az alka­lomra írták a pajtások. A lelkeshangú gyűlés részt­vevői azután megválasztották a IV. Magyar Békekongresz- '7US városi bn Idnttvo Insztn oil ' lésének küldötteit, Kiss István- nét, Hódosi Lászlónét, Radnai Joachimnét, Verdekker László­dét. Petőfi Erzsébetet és Kiss Jánosnét. Majd felohmsták az Országos Béketanácshoz inté­zett táviratot: „Mi, az MNDSZ Budai II. szervezetének tagjai és a terület asszonyai, dolgo­zói, tiltakozunk a nyugatné­met felfegyverzés ellen. Széles körű felvilágosító munkával le leplezzük a háború előkészí­tőit és egységesen harcolunk szocialista hazánk építéséért, családjainkért, a békéért!” i. . . K, L-né korlátlanok, kevés a tapaszta­latuk. Opova elvtárs ezt így fogalmazza meg: „A tizennyolc közül csak négyre számítha­tunk biztosan.” Ez a másik legégetőbb probléma itt Pin­tér Károly elvtárs két évtize­de dolgozik ebben a szakmá­ban. Kommunista, brigádveze­tő, kiváló munkás. — Foglalkozunk velük — mondja. — Sokat járunk az irodába, ilyenkor ott megyünk el mellettük, adunk egy-egy jótanácsot a fiataloknak. Ennél több nincs. A műve­zetők a munka kiadásakor nem magyarázzák meg tüzetesen. miiképpen készítsék azt el. Leg többször akkor érkezik a se­gítség is, amikor már megtör­tént a baj. Ilyenkor aztán kor­holja őket: „Ti mindig csak panaszkodtok.” — Nézze... — Pintér elv­társ a műhely másik végébe mutat. Laki elvtárs, a párttit­kár. Tanítja a fiatalokat. Sok­szor itt van nálunk. Ez a tény, de még sohasem szűrte le az itt látottakból, hogy a fiatalokkal való törő­dést a pártszervezetnek szor­galmaznia kellene, hogy az -endszeressé váljon. A legjobb szakmunkások, kommunistáik vállalhatnák, hogy egy-egy 'ia+alt tanítanak, ió munkást nevelnek belőle. Átadják ta­pasztalataikat. Ez lenne a pártmegbizatásuk. Az itteni tapasztalatok még nem tanították meg a párt­vezetőséget, hogy a jó párt­munka csak a dolgozók és a pártszervezet szoros kapcsola­tára épülhet. A pártv^.etőség tagjai keveset tartózkodnak az üzemben, nem beszélgetnek a dolgozókkal, pedig az érdeklő­dés, a figyelmesség jól esne nekik, válaszul az emberek bi­zalommal fordulnának hozzá­juk. Bizonyára elmondanák nekik, hogy a vezetők sokszor nem hallgatják meg, ide-oda küldözgetik őket. S ha ebben intézkednének, termékeny ta­lajra hullana szavuk, amikor valamilyen feladat elvégzésé­re kell vezetni a dolgozókat. I-merj ék meg bányászaink az új bérezési rendszeri! A megbecsülés újabb jele Még 25 éves vagyok, de már kilencedik éve dolgozom Ist- ván-aknán, lent mélyszinten s ebből a kilenc évből négyet kövön, vagyis elővájásban dol­goztam. Sok tőlem idősebb bá­nyász van, de azt én is nyu­godtan állíthatom, hogy a pé­csi liaszbányákban a munka sokkal nehezebb körülmények között folyik, mint mondjuk egy másik északmagyarországi bányában. Nálunk gyakori a gázkitörés, a vetődés, a víz és a legtöbb fejtés igen meredek. A kormány irántunk való megbecsülését látom abból is, hogy bennünket, liaszbányá- szokat anyagilag is megkülön­böztetnek, hogy a mélyszinti munkásoknak 10 százalékos „liaszpótlékot” adnak. Ez a fi­gyelmesség minket is jobb mun kára sarkal. Én István-aknán az egyik DISZ-brigádban dol­gozom. Eddig rendszeresen tel­jesítettük a tervet, december havi teljesítményünk is 105 százalék volt. Most úgy lá­tom, még érdemesebb iparkod ni, jó munkát végezni. Minél nagyobb a teljesítményünk, több a fizetésünk, annál több a liaszpótlék is. Nekem, mint fiatal családos embernek is nagy segítség ez. Tavaly a hűségjutalomból konyhabútort vettem, az idén a két szobába is új bútort aka rok vásárolni, a Ids folyosót be akarom üvegeztetni s hamaro­san meg akarom venni a jövő télre való malacot is. Ezután még jobban kihasz­nálom a munkaidő 480 percét, mert tudom, ez lesz méltó vá­lasz a kormány intézkedésére, az irántunk való megbecsü­lésre. FARKAS GYÖRGY vájár Normaadás az elővájásban A normát a főmérnök (üzemvezető, aknavezető) állapítja meg. A normaadásért a főmérnök személyében felelős. Ezt a munkát kivételes esetekben a főmérnök átruházhatja a körlet- vezetőre, ez azonban nem csökkenti személyes felelősségét. A megadott normát csak az esetben szabad megváltoztatni ha a munkahely geológiai, vagy művelési viszonyai döntő mó­don megváltoztak. Ha a munkahelyen lényeges változás áll be, a főmérnök köteles a csapat kiadott normáját lezárni és a csapat számára új normajegyet adni. A normajegyen minden esetben fel kell tüntetni, hogy a kiadott norma mettől-meddig volt érvényben. A dolgozók széleskörű, helyes tájékoztatása érdekében az üzemek kötelesek az üzemi típusnormákat, mű­szaki leírásokat (technológiai leírást), valamint darabárakat a dolgozók számára jóllátható, hozzáférhető helyen kifüggesz­teni. A teljesítmény normát a munkahely jellegének megölelő természetes egységben kell megadni. A teljesítmény normák egysége vágatkihajtáson lehet, folyóméter, vegyesszelvényben: folyóméter és csille. Idáig az elővájásnál 0.50-től 1.— forintot fizettek a megrakott csillékért. Az új rendelkezések szerint két forintot kell fizetni minden külön töltött csille szénért Egy normaadási példa, elővájási csapatnak, 3 köbméter szelvényű gurító hajtása, palában. Norma: 0.31 fm/műszak/fő egységár: 146 Ft/fm. 1 fm=8 csille. ácsolat: 11.05 Ft/db szén esi. ára 0.95 Ft/csille A csapat összetétele: egy váiár 100 százalék egv csillés 80 százalék Két fő 1.8 műszak Csapat terve: 2x0.31=0.62 fm/harmad 26x0.62=16.1 fm/hó Egy fm (teljes ára) kihajtás 146 Ft Egy db ácsolat 11.5 Ft Nyolc db csille á. 0.95 1.6 Ft összesen: 164.65 Ft/fm 11*0 százalékon cosmatkere'rt: e «s_i02 Ft/harmad Váiárkereset: 102/1.8 m.=56.60 Ft/műszak Csilléskereset: 0.80x56.66=45.— Ft/műszak 100 százalékos teliesítményért megiáró vájárprémium: 0.1x56.60=5.66 Ft/műszak 80 százalékos csillés prémiuma: 0.1x45=4.5 Ft /műszak ' 90 százalékos norma. ill. tervteljesítésnél: Termelés: 0.90x16.1 fm=14.5 fm Csap. kér. 14.5x164.65=2.382 Ft/csapat Egy fm teljes klbaitása ára 164.65 Ft/fm. Az előváiásban dolgozók számára is a kiadott, normát nor­majegyen kell feltüntetni; a) az egy főre egy műszakra eső teliesítménynormát, bl az egvsésárat. c) az egy műszakra 1áró alapkeresetet, d) a 100 százalékos teljesítésre járó progresszió forint összeget. A hosszú időtartamú (tartós munkalehetőséget) biztosító munkahelyeken a teliesítménynormát előváiáson és feltáráson egyaránt egész hónapra vonatkoztatva kell megad­ni. A teljesítménynormát és egységárat egész hónapra vonat- kozó adatai mellett, a dr\i<znzók --.... Veil egy főre, egy műszakra vonatkozó alapbért, és progressziót. A tavaszi munkákra készülnek a villányi járás agronómusai A járási tanács mezőgazda­ság; osztálya, valamint a gép­állomás vezetősége január 21- től február 15-ig általános ta­lajismeretből, a vetésforgók összeállításának módjáról, nö­vényegészségügyi szolgálatról, termelőszövetkezeti üzemszer­vezésről és a gépállomási fel­adatokról tart előadássorozatot, amelyen résztvesz valamennyi tanácsi és gépállomási agronó- mus. Béta-aknai feltárók kösott Az utóbbi években kissé háttérbe szorították bányaüze­meinkben az elővájási és feltárási munkákat. Csak a szén­termelési tervek teljesítését látták fontos szempontnak s ugyanakkor több üzemben megfeledkeztek arról az igazságról: feltárás és elövájás nélkül nincs széntermelés. Műszaki veze­tőink ezévben már másként álltak a feladatokhoz. Valameny- nyi bányaüzemünkben nagy gondot fordítanak a feltárás és elövájás meggyorsítására, ok nélkül nem veszik el e munka­helyekről a dolgozókat, sőt nagy erővel dolgoznak a 100 mfite* rés mozgalom elterjesztésén is. A jobb hozzáállás, nagyobb kö­rültekintés ellenére mégis lassú az elövájás és feltárás előre- haladása. Míg néhány brigád 100, vagy ennél is több métert kihajt havonta, addig a legtöbb csapat ennek csak mintegy 25 százalékát teljesíti. Mi ennek az oka? Azért szálltunk Is Kom­lón a Béta-aícna I-es körletébe, hoav megnézzünk két azonos feltételek között művelt feltárást. Lássuk a tapasztalatokat! 3-as csapot 2-es c-apat A csapat munkahelye a Il-es szintről nyílik. Terve úgy szólt, hogy 18-án reggelig három harmadnak 17.6 mé­tert kell kihajtania ebben a kemény homokkőben. Kovács La­jos elvtárs kórletvezető előszedi a mérőszalagot, leméri az e havi előrehaladást — 20.1 méter. Ez csaknem három méter­rel több az előirányzottnál. Nagyszerű teljesítmény! — Hát kérem dolgozunk, dolgozunk — jegyzi meg Horváth Gusztáv harmadvezető és mintha csak igazolni akarnák, Ré- gely István vájár és Bónyai József csillés ismét hozzálátnak a munkához. Még a talpunk alatt is megmozgat iák a „fóratot.” Azután a jó munka kulcsára, a helyes robbantásra tere­lődik a szó. Horváth elvtárs azt állítja, hogy sok lyukat kell fúrni, akkor kevesebb robbanóanyagra van szükség, s mégis mindig meghozza a kívánt hatást. — A jó munkának másik előfeltétele, hogy a szerszámok rendben legyenek — folytatja Horváth Gusztáv. — Sokan úgy jönnek ide, mint valami raktárba. Tudják, hogy van minde­nünk: fűrész, éles balta, a kalapácshoz kenőolaj, szóval min­den, ami csak a munkához szükséges. Nyársból is tartaléko­lunk kettőt, ha egy véletlenül eltompul, vagv kitörik a heave, ne kelljen érte kiszállni. Nálunk nem tűnik el semmi sem, mert idelent várjuk be a váltást. A szerszámot is, meg a mun­kát is itt adjuk át, itt vesszük át egymástól. Havi öt méter tervenfelüli előrehaladást vállalt a csapat április 4-re. Munkamódszerük, a rend és fegyelem, amely a csapatot jellemzi, biztosíték arra, hogy a hónap végéig a je­lenlegi három méteres terven felüli előrehaladást még kettővel növelik. Munkájuk nyomán nemsokára újabb fejtés nyílik meg ahonnan Béta-akna a szénnel telt csillék százait indítja el az országba. Szóljon még egynéhány számadat a hármas csapat mellett: októberben egy műszakon egy vájár 103.17, novemberben 98.65, decemberben pedig 105.29 század forintot keresett Ezért érde­mes volt jól dolgozni* r ­Q zintén a Il-es alapvágatról nyílik a feltárás. Ez haránt ^ lesz a 12-es telepre. Itt azonban már kisebb-nagyobb zökkenők is vannak. — Rosszul telepitették a fúrólyukakat s ez talán a legfőbb magyarázata az elmaradásnak — mondja Kovács körle tvezető elvtárs. — Nem szokott előfordulni, de most rákényszerültünk, hogy 12-én, hónap közben lecseréljünk egy szak verető vájárt, Huszár Józsefet. Idáig az volt, hogy egyik műszak a másikra kente a rossz munkát. Hát most meglátjuk, mi lesz... % Itt is kemény homokkőben kattog a gép — a fúró. Szigeti János kezeli, ő az új szakvezető. A körletvezető alaposan megvizsgálja a fúrólyukak állá­sát. Három lyukat látunk egymás mellett s ahogy bedugjuk a fúrószárat, azt vesszük észre, hogy kupalakba fut össze a három lyuk. — így nemcsak egy kubikus taligára való kő, hanem egy egész tömb esik le — magyarázza Kovács elvtárs. — A fúrás tehát szakszerű, helyes. Szerszámok is rendben vannak, a szakmai tudással sincs baj, de azért valami még mindig hiányzik, mert komoly elma­radás van a feltárásban. Január 1-től 18-ig 12 métert haladt csak előre a feltárás holott 18.8 méter a terv. A lemaradás egyik oka: igen gyenge lábon áll a verseny: Még Szigeti elvtárs előtt sem ismertették a felszabadulási munkaversenvt. Ezen kell tehát változtatni. Az üzemi bizottság a kettes csapat valamelyik szakában is szervezzen egy szakszervezeti csoportbizalmit, aki nemcsak közvetíti a dolgozók kérését, de képviseli a jó munka terén — az üzem érdekeit is. A bizalmiak pák könnyű dolga akad itt, mert tudnak mmel agitálni. A po­litikai célkitűzések mellett egyik legfontosabb dolog az lenne, magyarázzák meg a csapat tagjainak: csak lelkiismeretes jó termelés után van jó fizetés. A kettes csapatban egy vájár októberben egy műszakon 50.20, novemberben 49.15, december ben pedig 58.28 forintot keresett. Miért ne kereshetnének ők is annyit, mint a 3-as csapat dolgozói?! & Ki

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents