Dunántúli Napló, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-16 / 13. szám

NAPLÓ V95S. JANUAR Ifi, HOLNAPRA KIDERÜL A PfiCSl NEMZETI SZÍN­HÁZ az elmúlt hét péntekjén mutatta be és azóta estéről - estére nagy közömségsiiker mel­lett játssza Sólyom László, az új magyar drámairodalom egyik ígéretes tehetségének „Holnapra kiderül” című víg- játékát, A cselekmény közép­pontjában tulajdonképpen az a kérdés áll, hogy a bürokrati­kus huzavona hogyan tudja akadályozni a bereznyei iskola építkezésének tervszerűségét. Foglalkozik a darab a régi ér­telmiség megbecsülésének prob lámájával, azzal a bizalmatlain- sáiggal, amely igen sokszor hi­vatalos szervetek hibájából kö rülvette őket. A darab a jellemformálást nem elég sikerültén, felületesen oldja meg, illetőleg csak rész­ben oldja meg. Megmutatko­zik a kísérletezés a darab szer­kezetén is, azokon a hiányo­kon, amiből az ember azt ér­zi; hogy az író meg akart fog­ni egy problémát, de nem fej­tette 'ki a lényeget, nem fogta át,' ‘— és bizonyos helybemto- pogás nyomja rá a bélyeget a jellemekre. A jellemek készek, — nem fejlődnek. Nem dől el a darabban az sem, hogy tu­lajdonképpen mi te a fontos­sági sorrend az egyes figurák között. Ki a főhőse a darab­nak? Lontay főmémök-e, aki végül is a sok „durcásság” után rászánja magát a berez­nyei' iskola „cetli” hiányában is elvégzendő építkezésére, vagy pedig Molnár, akit any- nyira hatalmába kerít a sze­relem,'hogy a nézők szeméből szinté mellékszempontnak tű­nik a valóságos terv keresztül­vitele. .Elindított és félbeha­gyott, megformálatlan figurák­kal találkozunk. Felvetődik még az a kérdés, hogy helyes volt-e az írótól a szerelmet olyan hajánál fogva odaráncigált formában szere­peltetni, és hogy ez ilyen je­lentős problémánál, mint az értelmiség megbecsülésének kérdése, szinte már maga a lé­nyeg legyen. Azt hisszük, nem volt helyes. Legalább is nem abban a megoldásban, aho­gyan a pécsi előadás érzékel­tette. Nem hisszük, hogy vala­ki előtt is természetesnek tűn­hetnék, hogy egy szakmája és a közügyek iránt lelkesedő mérnök csak úgy egy-kettőre „belehabarodik” valakibe, akit még sohasem látott, aki ellen súlyos kifogásai vannak a meg­ismerkedés első pillanataiban s áld után mégis észtv: sztve ro­han az otthonába és akitől már úgyszólván el sem tud szakad­ni. Valószerűtlen maga az egész. Lontay-villabelá jelenet. Nem is csoda, ha a színészek nem tudják jól eljátszani a suta helyzetekbe kényszerűéit jellemeket. Kedves és derűs színek vannak, de ezek a cse­lekményt egyáltalán nem vi­szik előre, nem segítik a kon­fliktus kibontakozását. törte, részekre tagolta. A ren­dezésben sajnos, nem dombo­rodott 5q eléggé, hogy lelki- mélységűvé próbálta termi a cselekményt, hogy azokat a lehetőségeket, amelyeket az író a figurákban megrajzolt, vaigy belegondolt, ki bányássza és megoldást próbáljon hozni. Hibája a rendezésinek, hogy a darab sok helyen ritrrmstalan, csak a „csattanók” tartják benne a Meet Ennek a rende­zési „elitéveiyedésmak” tudha­tó be az is, hogy a fókonflik- tus nem került a darab közép­pontjába, hanem az érzelmi motívum domborodik ki. Mi a főkomflSktus és ezen belül az emberi konfliktus? Az, hogy nem lehet várni bürokratikus akadályok leküzdésére, nem lehet érzékenykedni és „sértő­döttet” játszani, amikor köz­ügyekről \san szó, Iranern meré­szen belevágni még akkor is, ha pillanatnyilag nem alkal­mazkodunk a felsőbbségek ren deleteinek betűszerinti betartá­sához. A hiba tehát ott történt, hogy a rendezés nem tudta e köré a konfliktus köré tömö­ríteni a darabot, mert amikor a főkonfliktusról volt szó, a darab érdektelenné vált, — ahol pedig az úgynevezett mél- tékcselekmény, tehát a kis em béri érzelmek, vagy ellentétek bontakoztak ki, ott a jelene­tek érdekesebbek voltak. Nem elég tehát, hogy a darab egész drámai szerkesztését a lazaság lellemzi, a rendezésnek nem sikerült ezen segítenie, sőt in­kább szétbontotta és szét­zilálta. Az egészből az derül ki, hogy az ember valami feszült hangulatot, — ha nem is hely­zetet — vár, ehelyett azonban valami derűs és lagymatag megoldást !<ap. A hangulat sokszor annyira erőszakoltan „lírai”, hogy nincs életíze, nem hiteles. Ilyen a Molnár és Baby közötti több jelenet, a „népi káder” Borika és a repülőhad- nagy közötti „kimagyarázko- dásd” jelenet. Aztán elképzel­hető-e egyáltalán, hogy egy főmérnök otthonában szabad ki-bejárása van úgyszólván az egész „hivatalnoki karnak”, mindenki ott ad egymásnak találkozót? Ez groteszk — és teljesen inreális. Túlságosan in­dokolatlan a főmérnök s majd később Molnár „virág-jelene­te”. Mit visz előbbre, segít-e az ilyen „erőszakolt” kellék a konfliktus kibontakozásában? Nem életízű a Lontay-féle ^macska-jelenet” sem. Csupán azért szerepeltetni egy macs­kát, hogy elcsattan thassa azt a kétértelmű szót, hogy „dög”, — primitív fogás és olcsó, ha­tásvadászó eszköz. A rendezés és a dramaturgia ezen sokat segíthetett volna. A RENDEZÉS hibát követett él akkor, amikor ezit a különben sem szerves egésszé megfor­mált darabot mind a cselek' meny, tehát a mondanivaló, mind a figura, tehát az alak- eze mpont j aból szét­Ebben gyökerezik a színészi alakítások „idegenszerűsége”, „élettelensége” is, az tudni­illik, hogy ezt a szétszakadást ők maguk is több helyen alá­húzták. Vannak olyan foltjai is az előadásnak, amelyek azt mutatják, hogy a rendezés nem volt elég gondos. Ilyen például a II. és III. felvonásban az a jelenet, amikor hol Dusnoki, hol Borika, hol meg Molnár tűnik el egy-egy oszlop mögött a villa-kertben, semmi játékuk nincsen, csak éppen ott kell tartózkodntok a színpadon, hogy adott végszóra megjelen­hessenek, addig azonban vak­tában és szinte „üresen” sta­tisztálnak. Van egy-két olyan pont is a rendezésben, ahol mélyebb lelki elemzésre lett volna szükség. Ilyen például az, amikor Molnár bejön a Lontay-villába. Itt mindjárt a hangulatból, Molnár hangula­tából nem az derül ki, hogy a főprobléma hozta be, hanefh. zz a látogatás egy hirtelen és indokolatlan szerelmi érzelem következménye. val toapcsolaflbari. Hibája, hogy túlságosan „szaval”. Játékából tehát bizonyos értelemben hiányzik a kidolgozottság, a cselekménnyel való állandó kapcsolattartás, amelyre pedig szükségé lenne. A kidolgozat­lanság természetesen magában rejti azt a veszélyt is, hogy kétségessé teszi egy-két helyen az indulatosságot, mert hiszen külsőségek révén igen bajos az igazi és őszinte érzések el­ültetése. Tándor Zajos Dusnoki Dá­niel rajzoló szerepében talp- nyaló, karrierista, a rendszer iránti gyűlölettel eltelt figurát mutat be. Kétségtelen, hogy a szerep igen nehéz és nem cso­da, ha néni sikerült teljesen a mélyére hatolni. Erénye, hogy birkózik a feladattal, amit a szerepmegformálás jelenthetett számára és helyenként ér is el eredményeket. Hibája azonban, hogy a szerepet íúknozogja és lúljátssza. Nem tud elég meg­győző lenni és nem tudja a szerepet felemelni arra a ma­gaslatra, ahová kellene. Nem a fintorokra és a külsőségek­ben megmutatkozó pózolások­ra, arcftetorokxa keltett volna felépítenie ezt a belső ostoba­ságot, — hanem a jellemre. Sakkal jobban érzékeltette vol na az író szándékát, ha a kö­zönség figyelmét nem vonja el a felesleges és erőszakolt kül­sőség. NÉZZÜK MOST MAR AZ ALAKÍTÁSOKAT! — Lontay Gáspár építész főmérnököt Sármássy Miklós alakította. — Véleményünk szerint ez főként rendezési hibából nem sikerült helyesen. A főmérnök nem csupán „sértődött” és állandó­an a maga fensőbbségében .tetszelgő”, mérges valaki. — Vannak és lehetnek fájdalmai, lehet érzékeny a túlzott „aka­dálygördítések” miatt és az esetleges bizalmatlanságok miatt, de semmiesetre sem egy állandóan „zsörtölődő”, „haragszam-rád” típus. Amit Sármássy nyújt, jó színészi munka és azt jelenti, hogy nagy feladatokat is meg tud oldani, — ha ehhez megfelelő segítséget is kap. Nem látszik, hogy figyelmeztették volna, hogy szerepének állandósított (.mérges” és „durcás” felfo­gásánál fogva kicsit „elválik” a cselekmény eszmei lényegé­től. .» Tímár Borisfca, rajzoló figu­rája nemcsak határozott, ha­nem érzelgős is. Bódis Irén az->nban az érzelgősséget nem tudta elhiihetően érzékeltetni. Sírása például nem volt elég mély, meggyőző. Amikor le­vette kezét az arcáról, nem hittük el neki, hogy valóban sírt, vagy csak megjátszotta. Figurája is hibás az író el­képzelése szerint, mert népi káder létére miért kellett Dus- noíkival moziba mennie példá­ul, Nehéz is ezt a figurát hi­telessé tenni, — ezért nem is tehet egyebet, mint azt a né­hány jó helyzetet, amit a sze­rep megad számára, érdekesen és jől oldja meg, —• a többit pedig becsületesen eljátssza. Ennél többet nem igen tehet. És ezt elérte. Pál Jósseft DÚBOLGATÓ A Pécsi Irócscport könyv- kiadója második kiadvá­nyául Pál József verseskötetét választotta. A* kiadó indulá­sát tehát már két könyv, — két költő jelzi. Mindkettő fia­tal, „mái“, de mindkettő me­rőben más. Egy lírai és egy epikus alkat. Amiben egyez­nek az, hogy ugyanannak a kornak a kifejezői: a ma vá­gyait, • alakulását, forrongását mutatják. A zalaegerszegi Pál József folyóiratközlések és egy tár­saskötet után jutott el a tet­szetős külsejű önálló kötetig. — Vessük közbe, hogy a ki­adó nem kis nehézséget vál­lalt, amikor másodiknak is verses művet adott ki. Ma — érthétetlenül —■ valahogyan megcsappant a versek iránti érdeklődés. Az olvasóközönség bizalmatlan a költők iránt, ér­deklődése eltolódott a próza felé. Az író elbeszélő-ábrázoló művészetével közelebb áll a mindennapi igényekhez. A kö! tőnek nehezebb fémjeleztetni magát. Ezért nagyobb vállal­kozás egy verseskötet kiadá­sa. A közönség idegenkedése sem egészen indokolatlan. A gombaszaporaságú lírai köte­tek között kevés az időtálló, s így az olvasóban joggal merül fel elsőnek az a kérdés, hogy hozott-e újat a költő? Érde­mesre kézbevenni? Igazán köl tő-e, vagy csak égy a verse­tek közül, aid ép úgy el fog merülni a megérdemelt fele­désbe, mint annyi más? Lássuk Pál Józsefet! Hilda, a felesége alakját Pá­pai' Klára kicsit „tűlhajtóttá” Nem volt elég hiteles az a je­lenete, amikor „rádöbben” lá­nya és Molnár kapcsolatának következményeire. Baby, a leányuk figurája íróilag nem eléggé megoldott, éppen ezért igen nehéz feladat elé állította Békés Ritát. Még­is kitűnően oldotta meg. Alig van jelenete, amely ne azt az illúziót keltené az emberben, hogy vele él a darab, ha ő nincsen a színen, „játékká” for­málódik. Stoikó János mérnök figurá­jában nagyszerűen oldotta meg feladatát Bálint György. Ke­vésszer láttunk ilyen valóságos élettel teli „agglegényt”. Rea-^ lis figurát hozott létre s eb­ben a szerepalkotásban is si­került valami egyéni többletet nyújtania. Alakításában nyo­ma sincsen semmiféle kiszámí- tottságniak. Antónia néni, Lontayéfc ro­kona szerepében Arany Kató túlságosan kihasználja a lehe­tőségeket, — túlzottan mulatsá gos és inkább a bohózat felé hajlik, mint a jellemábrázolás­ra törne. Játéka egysíkú kari­katúra, — de így is eléggé meg győző. Vágó Péter — Náday Pál fi­gurája elég gyengén ábrázolt, , háttérnélküli” alak. Náday Pál igyekszik színessé, ízessé formálni szerepét, de nem egészen az ő, hanem a szerző és rendezés hibája, hogy túl­ságosan darabosnak, szürkéinek — egysíkúnak mutatkozik. Pataki Erzsi alakítása na­gyon jé. Egyszerűen, ízesen, hitelesen állítja elénk a ház­tartási alkalmazottat. Jó pilla­natkép Mácsik néni, hivatal- segéd szerepében Jancsó Jolán. Ezek az alakítások azonban nem forrnak egységbe és mint­ha kizárólag azt a célt igye­keznének szolgálni, hogy a kö­zönség jókat nevessen az el­més csattanókon. Megbecsü­lendő törekvés, de párosulnia kellene az elmélyültebb játék­kal, a jellemábrázolás plaszti­kusabb módszereivel, a na­gyobb és mélyebb átéléssel. Pál zalai, pontosabban: dél­zalai származású. A táj, amely ben maga és költészete él, más, mint a Balatonmellék re­gevilága. Ismeretlen nevű fal­vak és szelíd dombhajlatok rövidke lánca: Göcsej. Erről a vidékről alig tudunk valamit. Legfeljebb, hogy furcsa nyelv­járása van. De ki gondol ar­ra, hogy e szűk és elhagyott, szinte felfedezésre váró or­szágrész népe osztozott a tör­ténelmi magyarság sorsában, panaszaiban. — Pál József köl tészetének legnagyobb érdeme éppen az, hogy ezt az isme­retlen emberi tájat kiemelte a homályból, és egyszerűen, ken­dőzetlenül, romantikus járu­lékok nélkül állítja szemünk elé, és illeszti bele az egyete­mes magyarság körképébe. A költőt és népét a közös múlt kapcsolja össze, örömük, vágyuk azonos. Pál rajtuk ke­resztül lát és szemlél mindent. A cseppben látja a tengert. Legszebben akkor ír, ha ez a szűkebb közösség és táj kényszeríti erre. Ilyen­kor kiárad belőle a sze­retet és áttöri azokat a gáta­kat, amelyeket önmaga állít ma még költészete teljes ki- fejlése elé. Tájam, ml összeforrtunk. Ojtvány se így, férfi se jobban hitvesével, Pedig nem szerelmes szóval hívtál, de kt szolgaság nevével. C zemélyes melegség, táj, ^ nép, sors, múlt és jelen keverednek a hallt, de hatá­rozottan öntudatos sorokban. Vagy „Az öreg temetőben” c. versben. De ne idézgessünk, —- hagyjuk a felfedezést az olva­sónak. Ez az érzékeny, nagy kitöréseket kerülő hang ép úgy jellemző Pál verseire* mint a realisztikus szemlélet, ami­vel a zalai embert megeleve­níti. Legjobb versei a dalok egyszerűségével, igénytelensé­gével hatnak. Kötete elején (fiatal költő­től szokatlanul), költői prog­ramot, — ars poeticát ad. F program kétrétű: formal és te matikai. Feltűnik, hogy kima­rad belőle a költészetről várt vallomás. Természetesen ő sem lenne költő, ha verseiből ez kimaradna. A téma nem elég önmagában, de a forma sem. — Egy földrajzi határok­kal mérhető vidék élete, ha el is jut odáig az élet hullámve­rése, mégiscsak: körülzárt, öböl, de nem maga a tenger. Egyetlen nézőpont. Pálból hiányzik a aagf költők mindent Ismerni akaró mohósága, és az az erő, arnll újra és újra szétfeszíti a meg' ismert világ kereteit Reagál a világra, de csak reagál. Csak! tudomásul veszi a jelensége*! két, ha örül is azoknak. A legnagyobb akadályt íorij mai programjával veti mag*: elé, „Ritmus perdülj, füttyén! az élet”. — A vers ritmus, mól: gás, mondja. —Ritmus nélkül valóban nincs vers, d* a költészet nem „csak“ ritmi­kai probléma, A ritmus es&l köz. A költészet azon túl van* belül a költőben. A form* még magában nem jelenti a költészetet Pál komolyan véve ritmikai programját, rövid, ütemes so* rokkal kísérletezik, ami nei* mindig sikerül neki, bár ré­gebbi verseihez mérve ebbe* is fejlődött A ritmuskísérle- tekért nem egyszer föláldozz* a mondanivalót, vagy fordítva a mondanivaló a ritmus meg­törésére kényszeríti... Ilye»“ kor a költőiség lesz az igád áldozat Versei akkor sikerül­nek igazán, amikor megfeled­kezik ars poeticájáról és egri szerűén, az érzés és mondani­való kedvéért ír. mini , a .Dú* doigatóban. Ilyenkor vidáman- gondtalanul ömlik belőle * vers. Mi ezeket a verseit tó* kintjük igazi arcának* HTöbblet .számunkra az I* hogy Pál nemcsak vél szerbit de gondolkozásában ét érzéseiben is dunántúli. józan, tárgyias látásmód)* ahogy az embereket és jelen­ségeket egymáshoz kapcsolj# Valahogyan a mi arcunkat túl rőzi. Ezért érezzük többnél* mintha csak költő lenne. Gécry József« I „A szülők főiskolája” A Társadalmi és Természettudományi Ismeretterjeszd Társulat pedagógia munkabizottsága ^A szülők főiskolája címen előreláthatólag februártól kezdődően kéthetes időközöd kel előadássorozatot indít. Az előadásokat — mint példád ,.Gyermek a bíróság előtt”, „Nevclhető-e a gyermek", „Mit fce| tudni a szülőknek a nemi nevelésről?”, „Miért rossz a „rossz gyermek?” — városunk legkiválóbb pedagógusain kívül nev^ fővárosi orvosok és pedagógusok fogják megtartani. Az cl# adásokat filmvetítések kísérik. A nevelési Vitával kapcsolatbaij felmerült kérdésekre ezek az előadások is minden bizonnyá választ adnak. A későbbiekben még visszatérünk az előadó& sorozat pontos ismertetésére. Szűcs Iván, Molnár István mérnök szerepében tűnt fel. Érdeme az tedulatosság ereje. — ez azonban nem elég, mert ez csak egy szín az alakításá­Védjük a hasznos madarakat! A „HOLNAPRA KIDERÜL“ előadásárai azért vagyunk elé­gedetlenek, mert az ilyen elő­adás a darab gyengéit tárja fel és háttérbe szorítja értékeit DR, BÉKY JULIA A Magyar Népköz- társaság Miniszterta­nácsa rendeletet adott ki, mely: ,a mező- és erdőgazdlaság ál­lati kártevőinek ter­mészetes úton való gyérítése, továbbá a hasznos, valamint a természetvédelmi és [tudományos szempont Lói jelentős madara­tok védelme és mes­terséges megtelepíté­se érdekében ..ren Idelkezik. örömmel kell üd­vözölni ezt a rövid, [de tartalmában annál [gazdagabb rendeletét. A cím után ítélve sok ember nem tartja köz érdekű intézkedés­inek, de a sorok kö- [zött olvasó ember, a természet szépségeit felfedező szemlélő úgy értékeli, mint [egy téglát az épülő házban. Olyan téglát, mely ha. megvan, nem tűnik fel, de ha nincs meg, hiányzik. Min­denki érdeke, hogy ez a rendelet ne ke­rüljön a poros akták közé, ne maradjon csak egy oldalnyi írás a hivatalos folyóira­tok lapjain. 54 évvel ezelőtt, 1901-ben született meg Magyarországon az első madárvédelmi rendelet. Akkor há­rom lelkes madarász, Herman Ottó, Cher­nél István és Csör- gey Titusz nemcsak a rendelet megalko­tásában tevéken yked hanem tanítok. tak, lelkesítettek, jár­ták az országot, cik­keket írtak, előadáso­kat tartottak, hogy a magyar néppel, a pe­dagógusokkal és min­denkivel megértessék a hasznos madarak védelmének szüksé­gességét. Ma kik lesz­nek azok, akik ezt a munkát elvégzik? A pedagógusok? Szép feladat lenne számuk ra. Azok, akiknek néhány négyszögöl gyümölcsösük, szőlő­jük van? Hasznot ho­zó lenne nekik. Intéz mények vezetői? Hi­vatali kötelességük lenne. — A rendelet szerint a madárvé­delmet tömegmozga­lommá kell fejleszte­ni A madárvédelem nem a pedagógus ügye, nem hivatali kötelesség, nem ma­gánérdek, hanem köz ügy. Mindenki ügye, mindenki haszna, a magyar nép ügye, ha zánk fejlődésének ügye. Mindenki vét, aki közömbös e ren­delettel szemben, aki elnézi hasznos mada­raink pusztulását, pusztítását. Pécs terein, utcáin sok légpuskás gyer­mek, sőt felnőtt fia­tal lesi a madarakat. Néha füzérben viszik haza a cinkéket, me­zei pacsirtákat, rozs- dafarkot, erdai pin­tyet stb. Ez elsősor­ban a szülők bűne. Ilyen tehát Pécsett a „madárvédelem”. Aki sokat jár a' város szí­vén kívül, aki sokszor sétál vasárnaponként a Mecseken, annak mást is észre kellett vennie. A kertekben, szőlőkben, gyümöl­csösökben legfeljebb csali hírmondónak akad egy-egy madár- odú, vagy madárete­tő. Mecsek déli lej­tőin valaha felállí­tott madároduk vas­karói merednek az ég felé felkiáltójelként. A madárvédelemre figyelmeztető táblák zománca csúzlikővel lezúzott foltjai szin­te kiabálnak, — de ki veszi észre? Nagyon kevesen. De észreve­szi^ mindenki a férges gyümölcsöt, a tarra- rágott gyümölcsfákat, a sok kártevőt. A madarak védel­me tömegmozgalom­má csak akkor széle­sedhetik, ha megérti nagy és kicsi, nő és férfi, fizikai és értel­miségi dolgozó egy­aránt, hogy a hasznos madarak pusztításá­val jóvátehetetlen kárt okozunk népgaz­daságunknak, hogy a rendelettel szemben közömbös magatar­tást tanúsítani any- nyi, mint nem törőd­ni saját ügyünkkel, nem törődni a közös­ség érdekeivel. A rendelet előírja, hogy: *A madárvé­delmet a sári tó, rádió és film útján népsze­rűsíteni keli. A mező- gazdasági termelés szempontjából hasz­nos madarak elterje­dését olcsó madárvé­delmi eszközök (fé- szekodu, etető, stb.) előállításával ás fore «alombahozataiával V elő kell segíteni." -J Nem a rendelet í® vegéért, hanem a m# dárvédelam féltét!# szükségessége érdek- ben az üzemek dote zói, iskolák diáid# állítsanak fel etew két, ablakra, fák# rakjanak ki odúk*1 hogy a tél ne tizede'' je meg e hasznos latokat. Ha megvan juk a rendelet hiv*j tales érvényesítés# akkor már súlyos í# lasztást követtünk e> mert ezen a tél# még sokát tehetünk A madárvédelú* rendelet utolsó fej**, zetéhez nem sok; m# dsnivalóm van. v így szól: „Amennn ben a cselekmény s# lyosabb büntető rek deikezós alá n<r, esik, . szabálysértés! követ el és 500 Ft'3 teriedő pénzbírság#} kell sújtani azt,! aj“1 természetvédelmi c, tékkémt fokozott*'! védett, vagy haszúg madarat a) puszi1' fészkét elpusztít]' megrongálja, tojás# vagy fiókáit elsze# b) hatósági enged# nélkül forgalom^, hoz. A madárfogásj vagy pusztításra W nált eszközöket és befogott, vagy elejti vagy kitömött mai, rat el kell kobozol — Megérdelmi a bte tétést az, aki vétj közösség ellen, de# marasztalandó az \ aki nem tesz érdd'i ben semmit. (TTIlTl dr. Wéber Mib# íőisk, tanár* JA i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents