Dunántúli Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-17 / 299. szám

7 nSi DECEMBER TT N Ä P C Ö Hogyan neveljük az ifjúságot? Előzzük meg a fiatalkorúak bűnözéséi! Pécsi művek a vidéken élő művészek budapesti kiállításán A magyar közélet porondján nagy távlatokban széles körben vetődik fel az ifjúság nevelésének a problé­mája. Ezen vitával kapcsolatosan. mint szoroson hozzátartozó kérdést kell felvetnünk a fiatalkorúak bűnö­zésének, a züllés veszélyének a kér­dését. Nem szabad megfeledkeznünk arról a hatalmas fejlődésről, ame­lyet ezen a téren is elértünk, de épp. úgy nem szabad közönyösen szem­léire a még meglévő és élő jelensé­geket. A bűnözés általában társadalmi je­lenség, így a fiatalkorúak bűnözésé is. A társadalom fekélye, amely el ■ len védekezni kell! Elegendő-e a társadalmi védekezés­nek az a formája, amely a büntető­igazságszolgáltatásban jut kifejezés­re azután, hogy a bűncselekménye, két észleltük! Nem elegendő! A szo­cializmust építő társadalom legszé- leseob tömegeinek, rétegeinek keil, hogy erkölcsi kötelességévé váljék a fiatalkorú bűnözés megelőzése, a zül'és veszélyének a megszüntetése A megelőzés tekintetében eredmé­nyesek csak akkor lesznek törekvé­seink. fia felismerjük azokat az o!co_ kát, indítékoicat, amelyek a züllés­hez, a fiatalkorúak bűnözéséhez ve. zetnek. Egy pár okot szeretnék fel­tárni, amelyek talán a legáltaláno­sabbak, s ahol talán legégetőbb a széleskörű, helyesirányú beavatko­zás. nevelés! A gyermek jellemét, magatartá­sát, tudatát legelsősorban a csalad fe családi környezet határozza meg. Ma Is iren sok bűncselekmény ragólát fedezzük fel a széthullott családi életben, az erkölcsileg laza családi kötelék­ben, gyermek, a fiatalkorú hely­telen otthoni nevelésében, a gonoos és jóirányú ellenőrzés hiányában, s nem kevés alkalommal a bűnös nem­törődöm szülői hanyagságban. Ha. talmas pedagógiai felvilágosító mun­kára van itt szükség, amelyet az is. kólák nevelői, a szülői munkaközös­ségek, az MNDSZ tud a leghatáso­sabban megvalósítani. Foltozni kell a felelősségérzetet a családban a gyér inekek sorsáért, a fiatalkorúak ne­velésért! De fokozni kell a fi&íalkorúakért Vajó felelősségérzetet a munkahelye­ken te. Nem egy fiatalkori bűncselekmény kiindulópontja volt, — különösén komlói viszonylatban az, — hogy nem alkalmazták a Munkaitörvény és a kollektív szerződések fiatalko- rúakra vonatkozó rendelkezéseit; nem vették figyelembe a speciális alkati sajátosságokat, nem teljesítet­ték a könnyebb beosztásra irányuló áthelyezési kérelmeket. Mi volt ezek­nek a következménye? Hatalmas mértékben elszaporodtak az önké­nyes munkahelyelhagyások, vele pár. huzamosan a münkaruhasikkasztá- sok. A züllés veszélyét rejtették ma­gukban azok a legény-szállások ég leánysrállásoh, ahol felnőttekkel együtt helyezték el a fiatalokat s igen érvényesült a felnőttek káros-befolyása! Itt lép elő­térbe áz üzemek, vállalatok, szak. szervezetek hathatós intézkedése a megelőzés érdekéiben. Biztosítani kell a kedvező munkafeltételeket, a poli­tikai és szakmai nevelést. Biztosít­suk a fiatadkorúaknak a külön szál­lást, így tudjuk csak az ifjúság egy­öntetű, helyes irányú nevelését elő­mozdítani! Különösen veszélyes a helyzet egyes állami gazdaságok szállásain, ahol még a nemek elkü­lönítését sem szorgalmazták, így tág lehetőséget adtak az erköcsi rom­bolásnak. Pusztító, és égető probléma ta. alkoholizmus, az iszákossá# kér­dése, amely nagy mértéket öltött fiatal­korúak körében s igen sok esetben a teljes zülléshez, a sorozatos bűnö­zéshez vezetett! Itt határozott formá­ban kell felvetnünk az italboltok al. kaimazottaínak felelősségét, különö­sen komlód viszonylatban — akik a törvényes rendelkezések ellenére ki­szolgálják a korhatáron aluliakat. De széleskörű társadalmi ellenőrzés a hatósági mellett eredményes len­ne e vonatkozásban is. Ide kapcsolódik a fiatalkorúak szórakozási lehető­ségeinek biztosítása, az igényességre való nevelés és a szórakozóhelyek szigorú ellenőrzése. Hány fiatalkori bűncselekmény esz­méje, terve születik meg az ilyen ellenőrzés nélkül hagyott szórakozó­helyek termeiben „összeverődött'' fia ialkorú .társaságban, s hány talán be csületes szándékú fiátalkorút fertőz­nek meg akarva, akaratlanul is, há­nyat sodornak a züllés útjára, mert nem volt időben segítség, amely gá. tat tudott volna mindezeknek vetni. Vajon felfigyelt-e a társadalom a laktanyák környékén ,alkalomra vá­ró“ és a prostitúció emlékeit felidé­ző gyermeklányok sorsára, akik leg­nagyobb része már a lejtő legmélyé­re jutott, erkölcsi romlásnak tette ki magát, de veszélyeztetik a nép­hadsereg kevésbé öntudatos rétegei­nek testi egészségét, de sok esetben bűncselekmény útján anyagi káro­kat is okoznak lopásaikkal. Úgy ér_ zem nem elegendő a hatósági intéz­kedés, meg keil szüntetni a társa­dalmi közönyösséget e téren is. Sokat került szóba már Jtz ifjú­ság fegyelmezetlensége, sokszor nyegle, hányaveti magatar­tása, a felelősségérzet hiánya. Külö­nösen égető kérdés ez akkor, ami­kor az ifjúság nagyobb jogokat él­vez, magasabfarendű feladatokat kap a társadalom életében, mint a múlt­ban. Legsúlyosabb oldala az, ami­kor- a fegyelmezetlenség, felelőtlen­ség bűncselekmények elkövetésébe csap át. A társadalmi tulajdon elle­ni rongálásokra és polgári személyek javai elleni bűncselekményekre, a bűnöző „vasgyüjtőkre", a közszolgál­tatást ellátó vagyontárgyak rongálá­sára, parkerdők, terek, házak és egyéb vagyontárgyak rangálóira, el- tula jdonítóira, stto. — gondolok itt elsősorban. Itt is megelőzhetünk sok esetet, ha a társadalom tagjai, de sok esetben a hatóságok nem tanúsíta­nak közönyt, — „nem néznek el“ a kisebb jelentőségű esetek felett. Az úgynevezett kamaszkor! .meg­gondolatlanságból “ .^kalandvágyból“ elkövetett fiatalkori bűncselekmé- nj’éket Is meg lehet előzni helyes irányban nevelő ifjúsági irodalom­mal, alkalmas filmek látogatásának megszervezésével, káros hatású fil­mek látogatásától való eltiltással. — Igen eredményes lehet, — mint ahogy ezen vita keretében dr. Bács­kai János már fejtegette is, — a gyermekek, a fiatalkorúak kellő ne- velőhatású ^romantikavágyukat“ ki­elégítő céltudatos foglalkoztatottsága. Felsorolásom nem volt kimerítő, de ez talán lehetetten is lett volna. Számoljunk reálisan a fiatalkorú bűnözés és züllés veszélyének a kér­désével. Ne bízzuk teljesen az igaz.' ságszolgáltatásra, ne tekintsük csu­pán bűnüldözési feladatnak. Figyel­jenek fel a hatóságok, vállalatok, üzemek, egyéb társadalmi szervek, — különösen a DISZ — ezekre a problémákra, — de ezeken túlme­nően mozgósítsuk a társadalom leg­szélesebb tömegeit, — a gyermekek züllése veszélyének az elhárítására, — a fiatalkorúak bűnözésének a meg előzésére! Tamásty József fiatalkorúak bírája. NOVEMBER 20-AN nyitották meg ünnepélyes keretek között a vidé­ken élő képzőművészek budapesti kiállítását Megnyitó beszédet Ber- náth Aurél Kossuth-díjas festőmű­vész mondott Hangsúlyozta: „Hiba volna vidéki és fővárosi művészek­ről és művészetről beszélni. Művé­szet csak egy van és az közömbös, hogy az alkotó vidéken vagy a fő­városban él-e. Az ízléses, illusztrált katalógus, előszavában rámutatott arra, hogy ez a kiállítás tisztázni kívánja, meny nyit tettünk és főleg mit tettek a művészek a kultóipolitiíkai decentra­lizáció terén, kik vállalták a vidéki képzőművészeti úttörő munka erőfe­szítéseit. Nagy feladatot ró képző­művészeinkre a vidéki élet. Nekik kell érzékeny szemlélőivé lenni az országot átfogó szocialista átalakulás nak és ezt művészetükben visszatük­rözni. Felelősségteljes feladat ez és ezlrányú munkájuk felmérése, meg­ítélése ez a kiállítás, örömmel álla­píthatjuk meg, hogy komoly lépése­ket tettek vidéken élő művészeink az öncélú festészet problémátlansá- gától való elszakadás felé. Ez azon­ban nem zárja ki azt, hogy sokhe­lyütt a formalista szemlélet még ko­rántsem adta fel bázisait. Fellelhető a nemzeti hagyományoknak alapjában helytelen értelmezése, mély utánzás­ban jelentkezik. Ezeknek a hibáknak okát sok esetben abban a kulturális és ízlésbeli elzárkózottságban kell keresni, amelyben egyes vidékek és azonbelül egyes művészek élnek”. EZEKUTAN nézzünk körül a ki­állításon! Az Ernst múzeum termeit 121 olajfestmény, 80 grafika és 20 szobor tölti be. A művek az ország összes megyéiből kerültek a zsűri elé. Érdekes, hogy van olyan megye mely egy képpel sem jutott be a ki­állításra. Ezzel szemben legtöbb mű­vel Borsód megye szerepel. Mine­künk baranyaiaknak sem kell szé­gyenkeznünk, mert mint ahogy ezt a budapesti kiállítási ankéton ki is fej­tették, megyénk a második helyen áll minőség dolgában. Elsősorban kell itt megemlékeznünk Soltra Elemérről, ki négy olajfestménnyel szerepel. Egyik műve reprodukció­ban is látható a katalógusban. A „tányérfestő'1 ez, mely a pécsi tárlat látogatók előtt sem ismeretlen, mert mielőtt felküldte a pesti kiállításra, itt nálunk az őszi tárlaton mutatta be. Hasonló méretű és nagyigényü müve Kapoli Antalt ábrázoló fest­ménye is, amely kompozíció, forma,* nemkülönben jellemábrázolásban a legjobbak közé emeli alkotóját. Gádor Emil öt művel, két olaj és három rajzával mutatkozik be. Olajfestményei közül a „Krumplis csendélet” színharmóniájával festői egységet és jó képalakítást nyújt. Rajzai közül a „csépié»”, az „öreg pécsi udvar" és „öreg paraszt” c. rajzai vannak kiállítva. Ezeket is előzőleg augusztus végi grafikai ki­állításról ismerjük mi pécsiek. B i z s e János pécsi tájképével, Pécs egy régi jellegzetes tájrészletét mutatja be elég széles kezelésben, festői előadásmódban. Cseh László pécsi panorámája, a koratavasz pompájában ábrázolja szeretett városunkat. Ez a kép saját­ságosán felbontott színfoltjaival, ap­rólékos ecsetkezelésóvel még forma* lista jeleket visel. K e 11 e Sándor borongós őszi esős képet ad Pécsről. A „sétatér esőben” c. művén esernyői alakok a kopasz fák között óvatosan lépkednek, míg mögöttük a székesegyház hatalmas tornyainak ködbevesző sziluettjei mint két hatalmas őr állanak a pécsi táj mögött. Karakteresen Pécs ez a kép. Színeiben lefokozott, egyszerű, de nem szürke. B u d a y Lajos derűs, vidám, szé­lesen kezelt akvanelljén Pécsvárad jellegzetes táját látjuk. Ez a kismé­retű kép sokat mond mind az ábrá­zott tájról, mind arról, a komoly nekiállásról, mellyel létrehozta ezt a kis, de értékes művet. Festői célki­tűzése volt Budaynak, nemcsak egy­szerűen ábrázolói akart, ez látszik a képről. Nagy örömünkre szolgált látni J o ó d y Péter pécsi ötvösművész szép és tökéletes technikai feszült­séggel megmunkált ötvöstárgyait, Serlegek, tálak, szelencék ősi nép­vándorláskorabeli motívumokkal domborítva. De láttunk tőle a mai élethez közelebb álló díszítést is —■ a sporttálat. MINDEZT összevetve, láthattuk ezen a kiállításon is, hogy megyénk művészei dolgoznak, akarnak dol­gozni és bizonyára a jövő évS hasonló kiállításra még többen készülnek úgy fel, hogy a zsűri, mely igen szűk lyukon rostált, mint ahogy azt a Magyar Nemzet írta, még több pécsi, baranyai festő és szobrász munkáját vegye be, találja kiállításra alkalmas nak. S. M. Baranyában vendégszerepei a szuloki kultűrcsoport A szuloki német nemzetiségi kultűrcsoport Baranya megyei kürűt- ^ ja alkalmából december 17-én Villinykövesden, december IS-án Villányban, december 19-én Vókányban szerepel. A népi együttes ősi magyar, német, román, tánc-, ének-, valamint zeneszámokat ad elő. Az említett községek dolgozó parasztjai nagy érdeklődéssel várják a Jetii- túrcsoport vendégszereplését. A pécsi sajtó 120 éves történetéből Pécs városénak és Baranya me- Syétíék legelső napilapja a PÉCSI NAPIÓ folt, amely hatvankét évvel ezelőtt, 1392 november 16-án, mint párton- kivüli politikai újság jelent meg. A lap példányszáma 10 ezer volt és rövidesen igen népszerű lett. Meg­indulásakor- a szerkesztőség csak néhány emberből állott, később azon ben vidéki viszonylatban nagy ,re- öakcióvá" fejlődött. SzerkesztőjeVá- r&dy Ferenc, a későbbi vármegyei főievéltáros volt, míg a lap munka­társai: Thury Zoltán, Kéry Gyula, Alt mann Zsiga, Mierth László és L'ányos Gyula voltak. A lap buda­pesti tudósítója Sebők Zsigmond hír. -epiró, a Pesti Napló akkori belső Munkatársa. A Pécsi Napló rendszeresen Sol­tiul terjedelemben jelent meg; va- *ár_ és ünnepnap 16» és 32 oldalon, kiln; a fővárosi napilapok. Még egy év sem telt el a Pécsi Napló megindulásától, amikor 1893 Novemberében megindult Pécs má- ®odik: napilapja, a PÉCSI ÚJSÁG «mely a tízesztendős múltra vissza, tekintő. Pécs című hetilapból alakul! Jheg. A következő évben, 1894 júliusá- J-Bn a két napilap 'egyesült. A Pécsi Napló ekkor Lenkei Lajos hírlapíró, * Pécsi Újság és a Fünfkirchner Zei­tung tulajdonosának és szerkesztőjé­nek tulajdonába ment át 1806 októ­ber 1-én azután a lapot az újonnan alakult Pécsi Irodalmi és Nyomdai R. T. vette át. A lap megalakulása óta a liberá­lis körök mérsékelt hangú szócsöve volt. Felelős szerkesztője: Várady Ferenc, főszerkesztője: Lenkei Lajos, segédszerkesztője: Haksch Lajos, fő- munkatársa pedig Miklós Gyula volt Munkatársai a következők voltak: Bolgár Kálmán vezérellek író, Ador­ján Sándor budapesti tudósító, Kö­rösi Henrik, dr. Kasza József, dr. Kossutány Ignác, Roboz István, He. kinger István, Kiss József. Róna Bé­la, dr. Tolnay (Mátray) Géza. A második világháború vége felé a Pécsi Napló a Független Kisgaz­dapárt szócsöve lett, majd 1044 ta­vaszán a fasiszta Sztójay-kormány betiltotta. Az egyházpolitikai küzdelmek kö­zepette, 1892-ben megindult Pécsett a kimondottan katolikus'világnézetű A lapot a papság alapította, hogy a klerikális ellenzéknek is legyen saj­tóorgánuma Baranyában. A lap hetenként háromszor jelent meg. Első szerkesztője dr. Rézbányay János volt. Néhány év múlva azután dr. Hanuy Ferenc, majd dr. Kés- márky István vette át a lap szer­kesztését. A Pécsi Közlöny 1962-ben napi­lappá alakult át és felelős szerkesz­tője Döméi Anzelm volt. A főszer, kesztő 1903-tól dr. Késmárky István. Amikor azután a lap átalakult a függetlenségi és 48-as párt közlö­nyévé, dr. Egri Béla lett a főszer­kesztő. A legutolsó időkben Vigh Lajos, majd Madarász Béla szerkesz_ tette . Alig két évfolyamot ért meg (1902 —1903) a Wessely és Horváth nyom­da kiadásában megjelent UJ PÉCSI ÚJSÁG, amelyet Mérő Béla, majd Wesseüy Antal szerkesztett. Később az utolsó 2 hónapra llosvai Hugó vette át a szerkesztést, de csakha­mar öszecsaptak feje fölött a hul­lámok és a lap megszűnt. Rövid életű újság volt a Rudnyán- szky Entire által szerkesztett raöiká_ lis irányzatú napilap, a Pécsi Hírlap is, amely 1910—11-ben jelent meg. Az első világháború előtti idők­ben, 1911 március 2ő-én megjelent a DUNÁNTÚL című napilap. Első szerkesztője Per­sian Ádám, a forradalmi idők egy­házi ügyeinek kormánybiztosa volt. Tőle vette át a szerkesztést dr. Kés­márky István, a későbbi egyetemi tanár. A Dunántúl a katolikus pap­ság hivatalos szócsöve volt és a mindenkori kormány politikáját kép­viselte. * Amikor a szerb csapatok bevonul­tak Baranyába, egymásután jelentek meg újságok, azonban hosszabb éle­tű alig akadt közöttük. A régi Pécsi Ujlap, amely eredetileg 1907 óta, u*£* a budapesti Uj Lap Pécs Mel­léklete jelent meg PÉCSI EST cím­mel hagyta el a sajtót. Napilapként jelent meg a BARA­NYAI MAGYAR ÚJSÁG, a radiká­lis PÉCSI ÚJSÁG és a HÍR, vala­mint a szociáldemokrata MUNKÁS. Politikai hetilapok voltak még a szocialista BARANYAI FÖLDMUN­KÁS, a kommunista DIE WAR- HEIT, valamint a KISGAZDÁK LAPJA, ennek németnyelvű testvér- lapja, a BAR AN Y AER LANDPOST, amely később LANDPOST címmel jelent meg. Szerb nyelven jelent meg a BARANYSKI GLASNIK, amely a szerb csapatoknak Pécsről való kivonulása után megszűnt. Számos riportlap tűnt fel, mint például A VAD, AZ UCCA, a PÉ­CSI ÉLET, PÉCSI TÁRSALGÓ. FÁKLYA, KRÓNIKA, PÉCSI HETI REVÜ, IFJÚSÁG, A BÉKE. Ezek a riportlapok azonban nem voltak hosszú életűek. * A felszabadulás után 1944 decem­ber 17-ón megjelent az ÚJ DUNÁNTÚL című napilap, amely a Magyar Nem­zeti Függetlenségi Front lapja volt. 1945 július 22-én megindult Pé­csett a DUNÁNTÚLI NÉPSZAVA, amely a Szociáldemokrata Párt szó­csöve volt, míg a Független Kis­gazda Földmunkás és Polgári Párt FÜGGETLEN NÉPLAP címmel 1945 augusztus 10-én indított politikai, gazdasági és társadalmi napilapot. Pusztai Jáwsef Kulturális hírek A megyei tanács oktatási és nép­művelési osztálya kiosztotta a lakó­hely néprajzi pályázat díjait. Juta- tomban részesült Grőbl Rudolfné, „Kishajmás néprajza”, Kovács Sán­dor „Drávánálkonya települése, épít­kezése, házberendezése", Zen tál Já­nos „Születéskörüli népszokások és hiedelmek Rádfalván” című pálya­munkája. * Móricz Lili, Móricz Zsigmond lá­nya és a kecskeméti színház rende­zője, Nagy György december 12-én a Pécsi Nemzeti Színházban volt ta­pasztalatcserén. Megnézték a Csár­dáskirálynő és az Egy pohár víz elő­adását és mindketten elismeréssel nyilatkoztok a pécsi együttesről. Ezen a héten Békés Rita. a Pécsi Nemzeti Színház tagja utazott Kecs­kemétre tapasztalatcserére. * A Pécsi Moziüzemi Vállalat no­vember 3-á.ra teljesítette évi bevételi és november Il-ére látogatottsági Ver vét. Eredményéivel második helyet ért el az országos versenyben. * A Makár utcai Általános Iskolában tizenkét szakkör működik. A VII. és VIII. osztályosok legszívesebben a politechnikai szakkörben dolgoznak, ahol rossz vasalókat, rezsőkat javíta­nak. Bevételükből gyarapítják a ja­vításokhoz szükséges szerszámkész­letüket. * Januártól kezdve kéthónaponhént Jelenik meg a Dunántúl. * Bérlet szerű zene történett előadás­sorozatot tervez a szigetvári járási kultúrotthon. Egy bérlet ára 8 forint, diákok részére 6 forint. Az előadá­sokat Hegyi József, a pedagógiai fő­iskola tanára és Mohos Antal sziget­vári gimnáziumi tanár tartja, közre., működ ik Székely Jóba.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents