Dunántúli Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)
1954-12-17 / 299. szám
1954 DECEMBER 11 NÄPCö cÁ kít&zwviítyi^Lzázcid'dz htaoatkazáSi Hogy máról holnapra mennyi valótlan elő nem adódik az életben?! Hát gondolták volna?! Tegnap még virgoncán befutott a konyhába a születésnapjára megjáró cukorért és ma már nézzék, — itt hurcolja szegénykémet két-három markos ember o kórházudvaron. Finom, karcsú bokájára kötelet hurkolnak, ledöntik a szénára, ketten a mellére, a harmadik lábára térdepel, most kendőt dobnak a szemére, azután — borzalom! — az a csizmás, kéknadrágos férfi élesrefent, villogó borotvát húz elő ... Nem, nem a rosszemlékű szent inkvizíció bakói készülnek középkori tűzpróbára — a szigetvári állatorvosi ambulancia udvarán Barid József dióspusztai gazda éppen ma nyolcadik hónapos kezes kancacsikója füléből vág ki egy betokolódott idegen testet dr. Göttche Viktor vezető állatorvos. Tíz perc múltán már a páciens rettentő rugdalása között a sebet ölti össze — negyedannyi idő alatt végzett vele, mint a minapi Patarákossal. Hanem a Pici csikó Operálása mégiscsak nevezetes állatorvosi esemény Baranyában: éppen kétezernégy századik ápoltja az 1954- es esztendőben ennek a rendkívül hasznos Almás-parti intézménynek. Ahány roskadt tehene, félhalott lova, esonttásoványodott rusnya kocája van a szigetvári járásnak, de alighanem egész Baranyának, amelyekről lemondott már a környék állatorvosa — azt mind idehozzák, hociv csináljon vele valamit doktor úr, mert már csak magában bízunk .., Göttche doktor, meg markos „műtősnője“, Kaposi Pista aztán csinálnak is vele. Es hogy 1951-hez kép'est négyszerannyi gazda találja meg hozzájuk az utat, az idén — maga is mutatja — eredményesen gyógyítanak. A kétezren felül megmentett jószág szétvitte jóhírüket Katádfára és Almamellékre, Szentmártonpusz- tára és Nagypeterdre. A hideg áprilisban Becefárál hoztak egy legyes szürke hét éves kancát. Kenyere javát megevett, őszes gazdaember tördeli a kezét. — Doktor úr. felfúvódott a Kicsi, azután otthon az a szép csikaja is elpusztul. Jajj nekem... Az enterotonin nem használt — Göttche doktor az utolsó mentséghez a szurcsaphoz folyamodott. Leengedte ugyan a gázukat, de nyomban bekövetkezett az ilyenkor csaknem elkerülhetetlen hashártyagyulladás. Az öreg Jancsi József könnyezett — a doktor meg csak nyomkodta a Kicsibe a penicillineket óránként. — Menjen haza apám, rendbejön, ne féljen... Még el sem zavarhatták volna az öreget... Az első éjszakát átvirrasztotta a Kicsi mellett, a másodikon odafeküdt melléje a szalmára, nejével fehérlisztet hozatott hazulról, azt etette kedvencével és a Kicsi átesett a krízisen, — megmenekült. A kétezernégyszázadik beavatkozás után a jubiláló ambulancia vezetője nevetve emlékezik vissza egyik leghajmeresztőbb műtétjére: — Tavasszal történt ez is... Éjszaka két órakor ugratnak ki az ágyamból. Az ambulancia udvarán áiZó teherautóról egy lovat szednek le, csakúgy dől belőle a vér. Könyörög a saffőr, — csináljanak valamit, mert a villányi országúton elütötte és ha véletlenül elpusztul, nagyon megbüntetik.., Vizsgálom a lámpafénynél, remény télén eset. A karambol alkalmával hosszában kettétörött állkapcsából lettyedten lóg lefelé az egyik rési; A soffőr könyörög, a ló fúj, remeg — eh! megpróbálkozom! Drótot hozattam, azután a foghijjas résznél átkötöttem jó erősen, elől is megbiztosítottam, mint a kettérepedt deszkát. Tizenkilenc napon keresztül tápláltuk folyadékkal és... — Es? — Tessék megnézni. EZibétn teszi a 49-es kórlapot. Elolvasom, mert szinte hihetetlen, de így van, — május 17-én őpejkásága gyógyultan távozott. A gazdának ötszáz forintért megmentették a négyezer forintos lovat, a soffőr is megúszta egyetlen betétlappal ■.. Penicillinnel és dróttal, tudománynyal és ötletességgel kétezernégyszáz jószágot kúráltak ki az ambulancián. De a modern gyógyszereken és emberi ügyességen kívül más is kell ide. Szív, nagy szív, felelősség- teljes törődés a parasztság gondjai iránt — és ez nem hiányzik Göttche doktorból és társaiból. A kétegernégy századik sikeres beavatkozás és a Pécsett megnyílott második ambulan cia felavatása alkalmából fogadják Baranya gazda társadalmának jókívánságait ...i Űj áruk érkeztek az üzletekbe Nagymennyiségű árucikk érkezett, amely a lakosság szükségletének kielégítését szolgálja. így többek között 2 vagon zománcedény, 1 vason zománcozott tűzhely és kályha, 340 külföldi mintára készült tolósúlyos háztartási mérleg, nagymennyiségű húsdaráló, dió- és mákdaráló érkezett. Képünk Hoffmann Imrét, a 12-es számú Vas- és Edénybolt dolgozóját ábrázolja, amint Höncsel Jánosáénak az újonnan érkezett áruféleségeket vásárlásra ajánlja. ORVOSOLJÁK! öröm nézni, amint a Tolbuchin úton szerelik a városi közvilágítást. Igaz, a mi utunk nem ilyen nagy- jelentőségű, de mégis elkelne itt is a sáros, Járdanélküli magyarürögi úton egy-két villanyégő. Ezen a területen több száz család él. Ez a több száz család kéri a városi tanácsot: találjanak megoldást, hogy a magyar ürögi úton se kelljen a dolgozóknak sötét estéken sárban-vízben botorkál niok. (Szathmáry Elemér) A Basamalom és a Nagy híd úton gázvezetéket fektetnek le. Ez nagyon jó cs üdvös dolog. Csak egy hiba van. A járdát mindenütt felszedtek, A legnagyobb örömünkre salakozni kezdték a gyalogjárót, de már abba is hagyták. A Jankóvics-telepi gyermekek egyik része a városba, a másik része pedig a gyárvárosi iskoláha jár. Az úttesten térdig érő sárban kell iskolába menniök, Az a kérésünk, hogy az illetékes vállalat a gázvezetékek lefektetésével egyidőben hozza rendbe a gyalog járót is. (Sörös József) Falusi élet télen ■ 1 ff ---------- -Ko wada&zat után A babarc! vadászkörzetben 113 nyulat lőttek egy körvadászat alkalmával. Sípos István és Nemeskéri elvtárs lőtte a legtöbb nyulat. — Prinszhausz Ferenc, a babarci termelőszövetkezet kocsisa és Kontár János viszik a 110 beadásra szánt nyulat a mohácsi vasútállomásra. £&Uodciíó’in&&n Gyenge szél csavarta a füstöt hol erre, hol arra, s a tűz parázslott az üstök alatt. Ungvári Péterné rá-rávetett egy-egy nyaláb rozsét és a láng magasra csapott, akár a jókedv Odabenn. — Nékem olyan asz- szor.y kell... Te any- U'k, hozd már elő azt a másfélhterest!...' Lakodalom készül Ungvárióknál. Ungvári Pista elvesz} a Botos Marit... Botos Józsefné az utolsókat igazítja a menyasszonyi ruhán, 5 készítette, aztán ráa 3- ja a pirosarcú Marikara a fehér fátyolt is, szépen, finoman... — Kö/bea a vőlegény is e'készü) az öltözködő - se' Elindul a lakod il- nns menet a tanácsház felé: Mátya' Lász!ó a vőfély, Boto« Erzsi, a koszorúslány, a menyasszony, a vőlegény, a két koma:Ung vári Péter és Radó litván..; Az egész életre szóló szerelmetes „1 g e n” hivatalos hitelesítés’ után következett az igazi lakodalom. Micsoda va csorát készítettek ezek a sokszorosan kipróbált szakácsnők: húsleves, csibepörkölt, bor júsült, töltöttkáposzta..; sütemények, torták kerültek az asztalra. — , Amit szív, szem, száj megkívánt, mindenből akadt bőségesen. Ador- jási fehérbort is szolgáltak fel az asszonyok: Ungvárj Péter- né, ifjú Ungvári Józsefné, Bartos László- né... Mindenki örül, mindenki boldog, az örömszülők is, de legjobban mégis az ifjú pár. Az ő ünnepük ez, közös életük hajnala... Disznótokon Éjfélkor besétál a szobába a vőfély és a fiatalasszony. — Most következik a menyecsketánc — jelenti be a vőfély, —< azé az új asszony, aki fizet.: s Egyszercsak lábrakere kedik az ifjú pár, „sző késre” készülődnek. — Mielőtt kiosonnának az ajtón, egy ügyes kéz ráborít a fiatal férj fejére egy jókora szakajtót ... Péntektől a vasárnap délutáni órákig tartott a lagzi Botoséknál a Kossuth Lajos utcában. Nem volt ott polgármester ferenejóská- ban, alispán, egy egész megye előkelősége dísz magyarban, mint régiben a „nagyszerű” lakodalmakban. De ott volt a nagy család: rokonok, jóbarátok, trak torosok, gazdák — és ez volt az igaza lagzi, A hajnali szürkületben már izeg- nek-mozognak az emberek Végh Vince portáján. Nagy üstökben vizet forralnak, mások kést fennek.. készülődnek a disznóölésre ... , A 130 kilós ártqjiy nyújtózkodik az AZ ÚJSÁGOLVASÓK FALVA M ár ez megmásíthatatlan: amelyik községről a rosszmájú szomszédság kisüt Valami cifra adomát, addig viseli helységnév- tárba felvett hivatalos neve mellett, míg csak egyetlen ember is születik abban a határban. Éődéczről teszem a boldog isten sem tudja tán hiegmondani — merre van? ho,' fekszik? — de tíz megkérdezett közül nyolcán azért biztosan kapisgálják már, hogy ott esett meg az a nevezetes esemény, amikor a bíró meg az esküdtek keresztben vitték volna át létrájukat az erdőn... Mecseknádasdról is fabrikált ilyesvalamit a népszáj, de ebben jóval több az elismerés a Sunynál: Mecseknádasd?! Hja, az az újságolvasó emberek falva ... Kádár Sarolta sztahánovista Postamesternő ps öreg Amrein István kézbesítő olyasvalamit csináltak itt, ami párját ritkítja nemcsak ebben a hegyes-völgyes pécsváradi járásban, de az egész országban is. Mert tudnivaló, hogy Mecseknádasdon 430 ház van, és közülük 424 portára 519 Szabad Népet, Dunántúli Naplót, Szabad Földet, Nők Lapját, Magyar Nemzetet, Szabad Ifjúságot hozatnak esztendőről- esztendőre, nap, mint nap a gazdák, bányászok és alkalmazottak. Két éve csak tizenkilencet, — ÚJost ötszáztisenkilencet. A postamesternő meg az öreg Amrein pedig * következőképp csinálták.:; A napi postával rendszeresen új és új címzetteknek érkezett levél. Az igazi postás ebből különösen falun, minden bejelentés nélkül ludja, —■ új erdész érkezett az üzemegységhez, {hasik alkalmazott a szövetkezetbe, itt települt le vglami rokonsága az egyik gazdának- Amikor ® kézbesítő nyakába keríti tarisznyáját, már az ÚJ előfizetési szelvénnyel a zsebében nyit be, leszem a Pestről jött erdészhez. Illendőséggel érdeklődik: — jól érzi-e magát ebben a faluban, {heg aztán megengedi-e a rőzseszedést, majd a *0110 puhatolózás után előrukkol vele, hogy hhcsodn nehéz lenne megismerkedni városból Jött embernek a vidékkel, ha nem lenne az újság. De mivel van, mindjárt meg is kérdi — ide hozatja-e, vagy a hivatalba? Nyilvánvaló, nem azon tanakodnak — rendeljen-e vagy sem, hanem, hogy már hová hozassák ... — Idehallgassanak, olvasták-e?... Mivel egyik gazdaportán járunk, a talpraesett kézbesítő mindjárt másként forgatja a szavakat. — Mindent mindennel helyettesíthetnek a beadásnál. Itt a rendelet ehol-e, érdemes lesz szemmel tartanunk az újságot, minden nap hoz valami érdekeset.., Egy körút a faluban — máris ott sorakozik négy-öt kitöltött előfizetői blanketta a postamesternő asztalán. Gondolhatnék — most már minden rendben, pedig a java csak ezután jön. Mert könnyű rikkancsmódján egy-egy előfizetőt szerezni, de megtartani?! Márpedig az a veleje a dolognak, hogy necsak megrendelje, de el is olvassa a mecseknádasdi nép. I? nnek pedig két feltétele van. Az első feltétel az nyerít és gurul — lévén az öreg Amrein szürkéje és bricskája. Ez a szürke és ez a bricska, bakján az elmaradhatatlan kézbesítővel, immár húsz esztendeje indul hajna- lonta a hidas—bonyhádi vasútállomásra. Megy, amikor szakad az eső és kabát ja-gallérjánál, a nyaka mögött megtalálja befelé az utat, megy, amikor mint tavaly télen a rettentő hófúvásban csak a szürke ösztöne vezette a dombok, szurdokok, útvesztők között, a behavazott, sivító szélű tájon. Lehet, hogy a mozdony megrekedt valahol, de mire beszuszogott Konyhádra, a mecseknádasdi postás már ott pattogtatta ostorát a pályaudvaron ... És az újság nem késett el soha. Mert ha öreg este is tért meg Bonyhádról, kilenc-tíz óráig csak bekocolt az alvégi ablakokon pz Erzsi, a felvégin 's Marika — munkára fogta egész családját az öreg. Az újságból nőni lett ó-ság — kézbe kapta időben minden előfizető ... Az előfizetők megtartásának, az úisáe elol- vastatásának másik előfeltétele pediglen egy szemüveg és egy kis odavigyazás a postamesternő oktatására. Mert a munkáhan fáradt ember nem böngészi szívesen keresztül a négyoldalas betútengert, ha- nem mutatják meg mindenkinek — mi is a legérdekesebb benne. A postamesteri irodában átfutják az újságokat: a gazdáknak: hol lesz vásár, van-e valami rendelet adóról-beadásról? Meg: facsemeték jöttek a városi kertészetbe Pécsre! Az özvegyaszonyok- nak: lám, megjelent a nyugdíjrendelet végrehajtási utasítása! A takarékbetétkönyv tulajdonosnak: Pécsett kapható a Csepel Pannónia motorkerékpár, megveheti! A totózó bányásznak: aki Honvéd-drukker: hát micsoda szerencsések ezek az angolok?! Meg így tovább. Más helyen csak behajint- ják a kapurésen a lapot, Nádasdon az öreg Arp- rein kézbeadja, mindjárt felhíva figyelmüket a csemegére ... Csodálnivaló-e, hogy nincs, aki visszamondaná előfizetését? Illetve dehogynincs: két hete halt meg az egyik, dehát a túlvilágra még az öreg Amrein sem tudja átszállítani a Naplót... A tanácselnökkel beszélgetve arra lyukadunk ki, — nagy dolog, hogy majd minden házhoz, napról-napra, sajtó formájában eljut a párt szava. És ez — a helyi vezetők állítása szerint, érződik is a község hangulatán. Csak a legmegbízhatóbb próbakövet vegyük — a begyűjtést: hajszál választja el őket a száz százaléktól. De mérhető a pártsajtó hatása a szavazás eredményén, az alakulófélben lévő gazdakörben, a vasárnaponként! nyilvános méhészeti, szőlészeti és borászati előadásokon Is. A huszonhatezer téglában. amit az újságban olvasott példán okulva közerővel és ingyenesen fuvaroztak be járdajavításhoz a gazdák... Ha Kádár Sarolta postamesternő és kézbesítője nem látnák el ilveri derekasan nz újságok terjesztését — jóval nehezebben. döcögőbben halpdna előre a falu szekere ólban, de nem sokáig. Néhány pere múlva már kopasztják, majd szalmába csomagolják és meggyújtják. A parászló szalma pernyéje már nyaldossa is a disznó bőrét, füle ró- zsaszinpirosan mered elő a lángokból. Sonkájának bőre alól sercegőn buggyan ki az érett szalonna. Három markos férfi: Végh József, apja és Balogh József ráfeszitlk a hízót két hátsó lábánál fogva a rémfára. A böllér késével és baltájával kettéha- síija. Most már mindenkinek akad munkája... Az asszonyok belet mosnak, a férfiak húst cipelnek a konyhában elhelyezett teknőbe, a böllér meg a bontáshoz kezd. Máris ott terem a háziasszony. — Te Jóska fiam! A tokája megmarad ... A fejét bontsd le... Mind a négy sonkát meghagyjuk... A szalonnát ne csikókra, hanem táblák ra vágd, de a hasából ne keríts hozzá... S már hozzák is a reggelit. Micsoda ínyenc falatok! Ezután következik a férfiasabb munka: a kolbászdagaszt ás. Vég nélkül kanyarodnak az asztal szélére az ■zes-paprikás hússal megtöltött disznóbalek s mire esteledik, nagy tek- ngre való kolbászt, hurkát, disznósajtot halmoz össze Végh Marika. A disznóvágás legfényesebb eseménye mégiscsak a disznótor. Ilyenkor kóstolgatják a hurkát, kolbászt, mennyire is sikerült: paprikásan-e, zvagy sósán, vagy éppenséggel úgy, ihngy a házigazda kedveli. Hurka, kolbász, disznósajt, sülthús, töltött- káposzta és jó bor került az asztalra i i 4 éső este hozott el a busz. pz „újság-4 * * * olvasók falujából.” És míg körülöt-^ tem a sötétségben csak elszórva vlláglott egy-egy 4 fplu fénye, felötlött bennem: Nem becsültük, ed-<^ tíig mi eléggé ezeket y ,vidéki postamestereket ó kézbesítőket, — az ígazj világosság terjesztőit. £ Pedjg a Kádár Saroltákon, Amrein Istvánokon £ is múlik, hogy minél több községünkből váljonf az újságolvasók, a politizáló emberek falva... J Oroszlán Imre > Kinyílik az ajtó, nyársat dobnak be a konyha közepére, aztán elillannak. A háziasszony már tudja mi ilyenkor a teendő. Teleaggatja a botnak minden ágát ét a kerítés oldalába böki, majd elviszik onnan ... Ezután következett még csak a ‘urasa dolog. Megjöttek a maskarások, Egyiknek a hóna alatt egy oi- tora, másik láncos hatot csörget, a harmadik karján kiskosár.,. Addig táncoltak, — de szótlanul, hagy ne ismerjék őket a hangjukról, —i még meg nem telt a kiskosár ,n ^
