Dunántúli Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)
1954-12-17 / 299. szám
4 NÄPCÖ 1951 DECEMBER 17 A TUDÓSÍTÓTÓL - AZ OLVASÓIG Olvasóink naponta megszokott mozdulattal veszik fci az újságot a levelesládából vagy az ajtórésből, s kíváncsian olvassák, mit ir. Mindennapi életünkhöz elválaszthatatlanul hozzátartozik a naponta megjelenő újság. Ha késve érkezik, már rosszat sejtve gondolunk arra: „valami rendkívüli történhetett," Minden olvasó természetesnek^ magátólértetödőnek tartja nemcsak azt, hogy az újság jön, mert előfizetett rá, hanem azt is, hogy az újságban elolvashatja a legfrissebb tudó- sitásokat, amelyek a megye legtávolabbi kis falucskájának életéről is beszámolnak. Néha pedig fejcsóválva veszi tudomásul egy-egy dolgozó, hogy a lap valamelyik cikke éppen róla szól, az ö hibáit libzza nyilvánosságra. Igyekszik is azután az ilyerj hibát kijavítani, mert nem kellemes érzés, ha az fernher hibájáról egyszerre húszezernél is több ember tudomást szerez. Viszont legalább annyira kellemes, ha valakit ugyanennyi ember előtt megdicsér az újság. Hogyan kerülnek a hírek, tudósítások, cikkek az újságba? Miért éppen att írja az újság, amit ír? Hogyan tud írni az újság egyszerre arról is, ami Csány- oszrón és Kaposszekcsőn, Szigetváron és’ Mohácson történik? Hogyan lesznek az eseményekből papírra nyomtatott sorok? Ezeket a kérdéseket ritkán teszi fel «2 olvasó, mert természetesnek tartja, hogy az újság megjelenik és ellátja mindennap olvasnivalóval, Pedig nagy munka, sok ember szorgos tevékenysége kell ahhoz, hogy az újság mindennap me9jelenhessék és beszámolhasson a megye dolgozóinak életéről. A Dunántúli Napló többszáz levelezője figyeli éber szemmel A levelezési rovat munkatársa a felszerelése, a vasút hány dolgozó- minap reggel is — mint minden ját látja el? Nem azért, mintha nem nap reggelén — kiterítette asztalára bízna Leiti elvtársban, de tévedés a szerkesztősébe érkezett 3tt— 40 mindig adódhat, a legnagyobb jó- levelet, nekigyűrkózölt és sorra ol- akarat mellett is, márpedig az új- vasta valamennyit, hogy azután ro- ságban téves adatnak nem szabad v a tokká! ellátott lapocskát biggyesz- megjelennie. Ellenőrizte ... minden melléjük, valamennyire ráírva: ben rendben. Még a fogalmazáson . Belsótájekoztatási rovatnak, ki viza- Jflvít agy keveset, tömörebbé teszi a levelet, aztán átadja a szerkesztőnek. A szerkesztő is megnézi, gondolkodik rajta, hova helyezze el a lapban, önálló hír legyen-e, vagy több más hírrel együtt kösse csokorba? Aztán úgy dönt, hogy sem ez, sem az, nemi közöljük mégegy- szer, mert úgyis megjelenik — itt, ebben az írásban, idézetként. Ugyanitt közöljük a levél írójának a fény- képiét is, hiszen jígy*s arról van szó, kik, mit és hogyan dolgoznak az újság előállításán. Csak annyit ív még a levél szövege mellé: „kurzív", ami azt jelenti, hogy dőlt betűvel kell szedni. Aminthogy azzal is szedték, meg lehet nézni. zedték? — talán írták? No, ezt el kell magyarázni. A kézirat a szerkesztőtől a nyomdába került, annak is a gépszedo- termébe. Ott ül egy bonyolult szerkezetű, Linotyp típusú szedőgép előtt Harcos Károly „kiváló dolgozó”, ötszörös sztahánovista gépszedő. A szomszédos gépen már új munkába kezdett Kovács László, & Szikra Nyomda másik „kiváló dolgozó” címmel kitüntetett gépszedője: a kézirat tehát Harcos elvtárshoz kerül. Előbb gondosan átnézi a kéziratot, megállapítja, hogy nincs-e benne 1 ............. sa ját munkahelyének és lakóterületének eseményeit, hogy azonnal megírja a szerkesztőségnek, ha az események nyomán iközérdekű javaslata támad vagy a közérdeket sértő hibát fedez fel. A szerkesztőség munkatársai gépkocsin, vonaton, autóbuszon és gyalog járják a megyét, hogy közvetlen tapasztalatolcat szerezzenek a dolgozók problémáiról, a megyénkben folyó teremtő munka eredményeiről. Benn. a szerkesztőségben szüntelenül kattognak az írógépek, csengenek a telefonkészülékek, serceg az írásaikat fogalmazó munkatársak tolla. A megírt hírek, cikkek azonban még csak „nyersanyagok." A szerkesztő kezén keresztül juthatnak csak a nyomdába, ahol azután újra — most már másfajta — munka következik. Az írott betű ólomból öntött domborművé dermed, a betűk sorokba és hasábokba sorakoznak, mint a >katonák, s ha zúgva megindul a rotációsgép, megszakításnélküli iramban futnak végig a több, mint tíz kilométer hosszú papírszalagon, fekete lábnyomaikat maguk után hagyva. £s ha már kész az újság, szállítómunkások, postai dolgozók és terjesztők egész hadseregének ad még dolgot, amíg eljut az olvasóig, aki ma reggel is csak odanyul érte, mint ahogy tegnap tette és ahogyan holnap fogja tenni — olvassa, tudomást szerez a megye, az ország és az egész világ eseményeiről. Az újságban olvasottak nyomán maga is kialakítja véleményét és ha a szó mezed nem hiszi, amit elmond neki, így pirít rá: „Nem hiszi? Hát idenézzen, az újság is azt írja..." Tanulságos lesz megnézni, hogyan is készül az újság és kik csinálják. gével a gép tartójából. Ezért nem írják, hanem szedik az újságban megjelenő írásokat. J Jarcos elvtárs gyorsan végzett a szedéssel, a hasábba sorakoztatott ólomsorokat a tördelő asztalára teszi. Ropoli László elvtárs, sztahanovista tördelő, a könnyűipar kiváló dolgozója gyors pillantással felmérj a munka eredményét, kezében tartja a „tükör”-nek nevezett rajzolt tervet, amit a szerkesztő a kézirattal együtt küldött a nyomdába. (Azért nevezik ezt „tükör”-nek, mert a szerkesztő az ólombaöntött oldal tükörképét rajzolja rá.) Először hozzálát a ennek kiszedéséhez. A címék betűit ugyanis nem géppel, hanem kézzel kell szedni. Sok ferdetetejű szekrény áll a nyomdában, valamennyi tele sokrekeszes fiókokkal, mtw. gaiásra”, „Mezőgazdasági rovatnak feldolgozásra”, vagy: „A tanácsnál szóbelileg elintézendő” és így sorban, melyiket hogyan kell elintézni. Az egyik levélben a következőket olvasta: „ ... állomásunk dolgozóinak életében ünnepnap volt december 7-e, amikor az állomás épületében átadtuk rendeltetésének az újonnan átalakított, higiénikus, korszerű felszerelésekkel berendezett új üzemorvosi rendelőt. Dolgozóink örömmel fogadták olvashatatlan vagy a helyesírási Szuezt a korszerű rendelőt, mert balyzattal nem egyező rósz. Ha ily ént pártunk határozatai nyomán eb- talál, rögtön felhívja rá az inspek- ben is a szociális gondoskodás cíób szerkesztő figyelmét. De most s valamennyi fiók valamennyi rekednem talál ilyent, tehát a kézirat- sze tele betűkkel. A címszedés külön papírt gépiére illeszti és az írógéphez hasonló billentyűkön . „zongorázni ’ kezd. Legapróbb mozdulatának Is azonnal engedelmeskedik a gondosan karbantartott gép, gyors egyujabb tanujelét látják . . Egy pillanatig gondolkozik, s mivel a vasút az ipari rovathoz tartozik, a kísérőlapra ráírja: „Ipari rovat dolgozza fel.” Az ipari rovat munkatársa megkapja, ő js alaposan átolvassa a levelet, a hírt érdekesnek és fontosnak találja, tehát elhatározza, hogy közlésre adja. Előbb megnézi, ki írta. A levél alján ott a név: Leiti Verette elvtárs, a MÁV pécsi állomásfőnökségének dotgozója. A név ismerős, Leiti elv- n', is után ban lökj ki a friss, még fői - társ a Dunántúli Napló egyik leg- ró ólomsorokat. Ahhoz, hogy az jobb. legszorgalmasabb levelezője, ólomsorok kialakuljanak, előbb a Amit ír, az mindig hasznos a szer- betűk negatív formáját hordozó kis kesztőségnek. De azért előbb utána- lemezeket, a matricákat kellett egyen •éz: valóban megnyílt-e, milyen a ként „kiszedni” a billentyűik segítsétudomány. Ropoli elvtárs elolvassa a szöveget, szemmértókkel felméri a rendelkezésre álló helyet és a szerkesztő kívánságát tolmácsoló „tükröt”, s mindezek alapján kiválasztja a sokféléből az ide éppen megfelelő betűtípust. Nagy gyakorlata van ebben, a felszabadulás már itt taláJ- ta a nyomdában. Gyors mozdulatokkal. jóformán oda sem nézve nyúl a megfelelő fiókok megfelelő rekeszeibe és kész a cím. A kiszedett hosz- szú, egyenes hasábot megfelelő méretű darabokra szedi szét és elhelyezi a , hajó”-nak nevezett vaslemezen. Ez a „tördelés”. Ezzel elkészült az oldal, már csak az utolsó simításokat keli elvégezni. Az ólomoldalról levonat készül, a levonat pedig a korrektorokhoz korül. ^ al áz s Ferenc és Kovács Györgyné elvtársak a korrektorok. Gondosan, minden betűre ügyelve olvassák végig az oldalakat és ha szedés közben oda nem való betű került a sorokba, ha egy betű nem látszik eléggé a levonaton, vagy bármi más hiba adódott, a lap szélén megjelölik. Ezekkel a jelekkel tarkítva kerül vissza az újság egyelőre csak két-három példányban készült oldala a szedőkhöz, akik a hibás sorok helyett új, hibátlan sorokat szednek. Ezeket Ropoli elvtárs kicseréli, aztán újabb levonatot készít, amit a korrektorok újra alaposan ellenőriznek. Csak a kétszeri gondos ellenőrzés után kerülhet a szedett és tördelt oldal Ár r Károly sztahánovista oklevéllel kitüntetett matricázó és öntő szakmunkáshoz. Árr elvtárs a matricázógép tömör vaslapjára helyezi az oldalt és .kizárja” — azaz egy vaskeretbe csavarok és ékék segítségével úgy rögzíti, hogy minden sor, minden betű szilárdan álljon. A domború betűk fölé különleges papírlemezt helyez és megindítja az excentrikus prés villanymotorját. 20 ezer kilogrammos nyomással nehezedik a présfej a papírlemezre, azaz olyan súllyal, mintha két vasúti kocsi egész tartalmát ráraknák. Néhány perc múlva a rózsaszínű papírlemezen olvasható is az újság, csakhogy a betűk ezúttal homorúan mélyednek bele a lemezbe. Ez a mat riea. Ez is odakerül Balázs elvtársik», a korrektorhoz, aki újra, tüzetesen ellenőrzi, hogy mnc$-é hiba az oldalban- Hogy aztán a háromszori gondos ellenőrzés után hogyan maradhat mégis időnként sajtóhiba az újságban, azt a nyomdászok „a sajtóhiba ördögével” vagy más csodatevő manó gonoszkodásával. szokták magyarázni... Árr elvtárs az ellenőrzött matricát íélköralakü formába helyezi, forró ólmot önt bele ég újra megjelenik a betűk és képek ólomdomborműve — de most már félhengeralakban és egyetlen darabban. Ennek a szélét még Gölöncsér György elvtárs leeeztergályozza, hogy pontosan illeszkedjék a rotációsgép hengerére. onostori János gépmester és Lutz Ferenc segédmunkás elvtársak rend szerint már türelmetlenül várják a kész féihengerekef Addig sem pihennek persze, A hatalmas, sokezer alkatrészből összeállított és rendkívül kényes gépen mindig akad igazítanivaló', javítanivaló. öreg jószág az már, jónéhány- millió újságot kinyomott, nem csoda, hogy sok a kopott alkatrésze. Monostori elvtár« azonban jól ismeri minden porcikáját és ha ajkátbigy- gyeeztve beszél is róla, azért mégis azt tartja a nap (azaz inkább az éjszaka) legszebb pillanatának, amikor kézmozdulatának, engedelmes- kedve, előbb szép lassan, aztán egyenletesen gyor sulva megindul az öreg jószág és dübörögve, zúgva hajigái ja ki a nyom tatott, megfelelő méretve vágott és rendre összehajtogatott újságot. Egy óra alatt 8-10 ezer új6ág siklik ld a körbefutó szállítószalagokon. Most már aztán valóiban, végleg elkészült az újság. Most már semmi másra nincs szükség, csak arra, hogy el ie Jusson az olvasóhoz. A posta htrtaposztályának dolgozói: Iharost Lajosné, Tóth Jánosné és idősebb J ászkuti Sándor ott helyben „még melegen” címkékkel látják el az újságokat, a rendeltetési helynek megfelelően kötegekbe csomagolják, a kötegeket zsákokba helyezik és indulhat a postakocsi, reggelre ott lesz minden olvasó ajtajában vagy aWakában a legfrissebb, a mai újság. y ámai László elvtárs, a MÁV Pécsi Igazgatóságának főintézője ma is kezébe veszi az újságot, s látja: ünnepi szám, tízéves a Dunántúli Napló. No, mi érdekeset le-* hét benne olvasni? Üzemeink eredményei, kiváló levelezők képei.;; és íme, itt, a negyedik oldalon a saját képe is. Ezt oldalt már csak azért is el kell olvasni. Ott van az elején még egy vasutas elvtárs képe. Leiti elvtárs. „Nohát — gondolja Várnai elvtárs — hogy ez a Mc Leiti elvtárs már megint megelőzött ezzel a tudósítással.. .1“ S fejcsóválva örül annak, hogy milyen szépen .összekerültek egy oldalra. D® olvassák sokezren mások is. Uj üzemorvosi rendelő? Ez neon rossz dologi Könnyebben megelőzik a betegségeket, könnyebben gyógyítják a betegeket. De aztán elgondolkodnak * dolgon. Hiszen Ilyen és ehhez hasonló esemény úgyszólván mindenütt történik manapság. Miért ne tudjon azokról minél több ember? Miért ne írnák meg ök is a Dunántúli Naplónak? Hát miért ne? ., i így szerez tudomást a Dunántúli, Napló a megye életének esemény®*' ről és így jutnak el hírei az olvasókhoz, *
