Dunántúli Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-02 / 286. szám

I9b4 'DEOEMfBER 2 NÄPC0 3 Hasznos tapasztalatokat nyújtott további munkánkhoz a tanácsválasztás Beszélgetés Novics János elvtárssal, a siklósi járási pártbizottság első titkárával litpunk munkatársa felkereste No- Tics János elvtársat, a siklósi járási Pártbizottság első titkárát és elbe­szélgetett vele a járás pártszerveze­tei előtt álló feladatokról. Kérdés: Hogyan hasznosítja a járási pártbizottság és a párt- szervezetek a' választási munlca tapasztalatait? Válasz: A választás gazdag tapasz­talatokat nyújtott a pártszervezetek- nek és a pártbizottságnak. A párt- “égrehajtóbizotteág munkatársai még sohasem beszélgettek annyi Párttaggal és pártonkívülivel, mint »őst. így jobban megismertük a já- Pás életét, a munkások, parasztok, értelmiségiek és kisemberek vélemé­nyét, problémáit. Ezen kívül azok az álvtársak, akik egy-egy községben é?y hétig választási megbízottként dolgoztak, valamint a megyei párt- bizottság és a megyei tanács mun­katársai is igen sok tapasztalatot gyűjtöttek össze és közölték velünk. ®nnék alapján december elején párt bizottsági ülésen értékeljük a válasv fási munkát és megszabjuk a tenni­valókat. Járásunk pártszervezetei taggyűlé­sen megbeszélik a választások ®?edményeit, a felmerült problémá­kat és a további feladatokat. A párt- 'tegrehajtóbizottság a taggyűlésekre, ~~ amelyekre azokat a pártonkívülie- kfit is meghívják, akik a választási ^unkában resztvettek. — időben fel­készíti a pártszervezetek vezetőségeit. A választás előkészítésében párt- tervezeteink — csekély kivételtől ^tekintve — jól dolgoztak. Nemcsak ® .párttagok kapcsolódtak be a mun­kába, valamennyi pártszervezet mel- iett pártónkívüli aktíva is működött, j/ további feladatok elvégzése azon- bán megkívánja a pártszervezetek erösítését. Ezt két vonalon hajtjuk végre: egyrészt tovább javítjuk a bártoktatás színvonalát, másrészt új Egokat veszünk fel. Jelenleg mint- ®Sy 60—70 olyan pártónkívüli elvtárs v*n a járásban, akik a választás ^készítésében jól dolgoztak. Gor- i “teán például nyolc ilyen elvtárs :’an. Ezek tagjelöltekké nevelése és Elvétele feltétlen erősíteni fogja a Pártszervezetet. , A töriiegszervezeteket — a tanácso­dat és a népfront-bizottságokat ki­lőve __ kevésbé vontuk be a mun­kába. a DISZ-t is csak az utolsó ^Pókban — ifjú választók gyűlése, '^koráció elkészítése — mozgósítot- ,uk, éppen ezért a választási mun- l'ában a DISZ nagyon alulmaradt. Ö7 gondoltuk, hogy nem vonjuk be ? Pártszervezeteit munkájába a jáSZ-t, hadd végezzenek önálló mun fát. a tapasztáléit azonban azt mu- „ tta, hogy nem ltudtak önállóan dol­gozni. A legfőbb hiba a járási DISZ-bi- ottság irányításában keresendő, 'annak olyan DISZ-szervezetek, Ool hónapok óta nem voltak. Mária vödön nem is emlékeznek arra, mi­kor látták valamelyik járási DISZ- vezetőt a faluban. így aztán nem is mehet a munka. Az első feladatul a járási DISZ-bizottság munkájának javítását tűztük ki. Határozatot hoz­tunk, hogy a párt-végrehajtóbizott­ság egy tagja mindig jelen lesz a DISZ-bizottság ülésén és segít mun­kájukban, ugyanakkor rendszeresen beszámoltatjuk a DISZ-bizottság tag­jait. A falusi pártszervezetek sem törődtek a DISZ-szel, ezért foglal­tuk határozatba azt is, hogy minden pártszervezet vezetősége bízzon meg egy párttagot, aki felelős a DISZ munkájáért. A DlSZ-szervezeteknek és az MNDSZ-szervezeteknek is feladatul adjuk a helyi népfront-program meg valósításában való tevékeny részvé­telt. Szinte minden helyi népfront­programban szerepelnek olyan fel­adatok — társadalmi munkával fá­sítás, járdaépítés, színdarabok, kul­túrműsorok szervezése, — amelyek megvalósításában a DISZ is és az MNDSZ is nagyon sokat tud segí­teni. Kérdés: Miben látja a Hazafias Népfront-bizottságok jelenlegi legfontosabb feladatát és a párt- szervezetek hogyan fogják elő­segíteni ezek megoldását? Válasz: A dolgozók helyesléssel fogadták a népfront programot, de hozzátették: majd meglátjuk, mit valósítanak meg belőle. A program megvalósítása feltétlen erősíteni fog­ja a Hazafias Népfront-bizottságok tekintélyét, szétoszlatja azt a téves nézetet, hogy a választások után nem lesz szükség népfront-bizottsá­gokra és így a helyi népfront-bizott­ságok a lakosság között mozgósító, szervező erővé válnak. A helyi népfront-programokat egyrészt beruházással, másrészt tár­sadalmi munkával valósítjuk meg. Kistapolcán például a járdaépítés­hez szükséges anyagot beruházás­ként megkapta a község, a járda építését társadalmi munkával vég­zik el. A múlt héten 20—30 kocsi hordta a téglát és most már a járda lerakásához is hozzálátnak. A siklósi népfront-bizottság a várat a falu kul- túrközpontjává építi ki. Erre a célra az államtól 100 ezer forintot kapott a község, ugyanakkor a siklósi DISZ szervezet és a honvédség társadalmi munkával elvégzi a vár kitakarítá­sát. Az a tapasztalatom, hogy a falu lakossága mindenütt szívesen részt- vesz a program megvalósításában. A pártszervezeteknek a felvilágosító, szervező munkájukkal kell elősegí­teni, hogy ebben a munkában minél többen vegyenek részt. Természete­sen az első lépés itt is, hogy a párt­tagok példát mutassanak a prog­ram megvalósításában. A pártveze­tőségek rendszeresen ellenőrizni fog­ják a népfront-bizottságok munká­ját, segítséget, útmutatásokat adnak a további feladatok végrehajtásához. Kérdés: Hogyan akarja biztosí­tani a járási pártbizottság, hogy a pártszervezetek felvilágosító, agitációs munkája tovább javul­jon? Válasz: Gondoskodunk arról, hogy a most megalakult népnevelőcsopor­tok egyetlen pártszervezetben se es­senek szét. A járási párt-végrelhaitó­bizottság a népnevelők kiképzéséhez továbbra is rendszeresen anyagot ad a pártszervezeteknek. Decemberben körzetenként a nép­nevelő felelősök részére értekezle­tet tartunk és itt megbeszéljük a fel­adatokat. A népnevelő munka meg­becsülését akarjuk kifejezni azzal is, hogy a közeljövőben mintegy száz népnevelőnek — akik a választási munkában jól dolgoztak, — dicsérő levelet adunk. Az agitációs munka állandóvá tétele szempontjából fon­tos az is, hogy a p?|-t-végrehajtó­bizottság minden tagja foglalkozzon az agitációs munkával és necsak az ágit. prop. osztály munkatársai. A pártszervezeteknél pedig ehhez ha­sonlóan az egész vezetőség szívügyé­nek tekintse a felvilágosító munka irányítását és ellenőrzését. 400 mázsa húst és zsírt ad terven fe!ü! a dolgozók karácsonyi asztalára a Szenfegáti Kísérleti Gazdaság A Szentegáti Kísérleti Gazdaság­ban most fejeződtek be azok a kí­sérletek, amelyek során a növendék­malacokat elléstől a leválasztásig B 12-es vitaminnal erősítik. Az 51 vitaminos takarmánnyal táplált ma­lac választási súlya darabonként át­lagosan egy kiló negyven dekával haladta meg a korábbi módszerrel, vitaminadagolás nélkül felnevelt malacokét. A terv szerint ezeket a kísérleteket a jövőben kiterjesztik süldőkre is. Az eddigi tapasztalatok szerint ugyanis az így takarmányo- zott állatok a nagyobb súlygyarapo­dás mellett erősebb csontozatúak, a bélrendszer megbetegedéseivel szem­ben ellenállóbbak, tehát elsősorban alkalmasak a gyorshízlalásra. A gazdaság dolgozói a kísérlet szélesebb körben alkalmazásával nö­velni akarják eddigi eredményeiket, amelyek már jelentősek: A sertés- tenyésztő és hizlaló farm a malaco- zási tervet ezévben 165 darabbal tel­jesítette túl. A december első felé­ben leszállításra kerülő hízókkal pe­dig nemcsak teljesítik a hízlalási tervet, hanem 400 mázsa húst és zsírt adnak terven felül a dolgozók kará­csonyi asztalára-. Egy jegyei**1* ****pló margójára jT egyelni i. napló“ — j , Vékony, kemény- ,*úelü füzet, hol ritkább, v 1 sűrűbben Ért sorokkal. vf*k, hibák, büntetések V^nalv benne. Az üzem- ^Zotőhelyettes íróasztalán jhelye, ritkán zárják a mert majdnem »n műszak után .«ob fegyelmezetlenséget ®Syeznek fel. E füzet lap s ! hárulják, hogyan vi- sri‘tednek a komlói II. sz. terme lő üzem dolgo- 6ö h .rnilyen akadályokat teli igenek egyesek a terv lesítése elé. l^’orváth Verena, Ba- ftjj',* Lajos, Vida Róza, Róza sí műszak bc- ése előtt elhagyták imahelyüket. Szele Jó- Bajai Istvánt alva Sírták a munkahelyén, iáik®2 István mezítláb fi a fővágaton" és Í4r ;.°vább- Az egyik vá- íi9 l°rést csinált, a másik bgő1 biztosított a fejtés- W. sőt a napló egyik h, bján °gy arról! olvashatunk, embereket Si«« a bányába. Az esete^ mellé írták . Serbán Frigyes, Outi * Kerman, Gerber és a többi akná­ién?’ körletvezetők meg- * kjükéi: „Kiküldtem w“n"ából, négy nyolcad törölve, ötven százalék kártérítést fizet, kihallgatásra rendeltem, szóban megdorgáltam“ stb. Ez eddig rendben is vol na. Aki fegyelmezetlensé­get követ el, nem hajtja végre a rábízott felada­tokat, akadályozza a be­csületes bányászok mun­káját, az felelősséggel tar­tozik s felelősségre is kell vonni. A felelősségrevo- nás azonban nem könnyű dolog, nem mindegy, hogy kit és hogyan vonunk fe­lelősségre, módot nyúj­tunk-e a hiba kijavításá­ra, vagy még jobban el­mérgesítjük a helyzetet. A fegyelemsértő csak a legritkább esetben ismeri el, hogy hibázott s ezért nemcsak büntetni, hanem beszélni is kell vele arról, mennyit vét a dolgozók társadalma ellen, ha al­szik, vagy üldögél a mun­kahelyén, ha nem törő­dik munkatársai és a sa­ját biztonságával, egészsé­gével. Az ingerült szó, a kiabálás nem használ, s legtöbbször a műszaki és fizikai dolgozók között el­lentéteket támaszt A fegyelemsértők, a ló­gósok legtöbb esetben nem mondják meg a ne­vüket azoknak, akik fele­lősségre akarják őket von ni, hogy elkerüljek a bün­tetést s miután a műszaki vezető vagy felügyeleti személy eltávozott, a be­csületes bányászokat is igyekeznek meggyőzni ar­ról, hogy a műszaki veze­tő rossz ember, hogy a műszaki vezető a munká­sok ellen van, hogy min­den hibának ők az okai. Bakjai János odáig ment, hogy amikor az aknász a VII. szinti szivattyúnál felébresztette álmából és felhívta figyelmét, hogy aludni otthon is lehet, a fizetését pedig azért kap­ja, hogy dolgozzon, — vá­laszul a lámpáját akarta az aknász fejéhez vágni. Sok-sok szóváltás és összetűzés keletkezik az ilyen esetekből, s egy sem múlik el következmények nélkül. Ma már á mű­szaki középkáderek egy része nem is mer szólni a fegyelmezetlenkedöknek. Sok esetben nemcsak a csapatvezetők, vájárok és csillések, de még a körlet­vezetők és aknászok sem hajtják végre a műszaki utasításokat. A 100-as fronton dolgozók elhanya­golták a biztosítást, nem készítették el időre a fej­tés kijáratait s közel egy tucat közvetlen utasításra volt szükség, míg a szórt kőporővet megcsinálták a por ellen. De számtalan hasonló példa bizonyítja, hogy sürgős beavatkozás­ra van szükség a munka­fegyelem megszilárdítása, a fizikai és műszaki dol­gozók közötti kapcsolat megjavítása terén. A II. sz. széntermelő üzem pártszervezete már többször foglalkozott ezek­kel a kérdésekkel s a párt vezetőség tagjai közül Szakács Mihály, Pagonyi István és a többiek igye­keznek is javítani a hely­zeten, felvilágosító szóval, meggyőzéssel, de ez még nem elegendő. Az öreg tapasztalt bányászok segít ségét kell kérni, az ő te­kintélyüket is igénybe kell venni a fegyelem meg szilárdításához, hogy azo­kat az elemeket, akik éket akarnak verni a műszaki és fizikai dolgozók közé, akik ellentéteket szítanak, — mielőbb el tudják tá­volítani a soraikból. Se­gítse a pártszervezet a műszaki középkádereket is, hogy bátran követeljék meg utasításaik végrehaj­tását és ugyanakkor ad­ják is meg a kellő segítsé­get és feltételeket a mun­kához, mert csak a helye­sen irányított s közösen végzett munka hozza meg a megfelelő eredményt, ^őarmiíKítztt A Kertváros felől érkező autó- buszból 35—15 év körüli em­ber száll ki. Kezében két őszibarack­fát szorongat. Az autóbusztülkölések zsivajában két iskolásgyermek is igyekszik a Bem utcán felfelé. Gumikerekű kocsit tolnak maguk előtt megrakva szilva-, körte- és kajszibarack-csemetékkel. Ismerős kép az utóbbi hetekben. Naponta látunk embereket, akik 3—4, néha 15—20 gyümölcsfacseme­tével jönnek a Pécsi Kertészeti Vál­lalattól. A kertvárosi részen a temető kör­nyékén kocsik jönnek-mennek meg­rakodva a fiatal fákkal. A vállalat bicsérdi gyümölcsfaiskolájából szál­lítják ide a csemetéket. A mezőgazdaságfejlesztési határo­zat végrehajtásán, az új gyümölcsö­sök telepítésén munkálkodó Pécsi Kertészeti Vállalat gyümölcsfatele­pén a legjobb fajtákat találjuk meg: van itt korán és késő ősszel érő franciabarack, minden fajtából, emel­lett bőven a magyar kajsziból, az almákat pedig olyan kiváló fajták képviselik; mint a Jonathán, az Arany pármen és a Batul. Egytől- egyig mind ízes, télálló gyümölcsöt teremnek. Cseresznyéből? A Ger- nesdorfi nagy ropogóst, körtéből az ember szájában szinte elolvadó Bosk Kobakot, a Hardi-vaj és a Harden- pont téli vajkörtét hordják innen a. vásárlók. A szilvára sem lehet pa­nasza senkinek. Ki ne kóstolgatná nagy előszeretettel majd az Olasz kék, a Besztercei és az Áaeni fajták termését, akár érés idején a fáról, akár télen, amikor a rum közül szedi elő a háziasszony? De, hogy termés legyen — előbb ültetni kell és a kormányprogram nagy sikerét, a parasztság megnöve­kedett biztonságérzetét, termelési kedvét mutatja, hogy hordják a fá­kat, — alig győzik kielégíteni a vá­sárlókat. Mert érzik a gazdák, hogy megtérül a fáradságuk, tudják — ők ültetik, de ők szedik a termését is. Es ezért a magánemberek ezrei mel­iiniöleifa lett vásárolnak a tsz-ek is: a nagy-* budméri Petőfi 450, a váradújpusztaí Törekvés 450, a málomi Petőfi 350, az ivánbattyáni Ságvári 1080 darab szilvafát és a pécsváradi Dózsa 200 cseresznyét, valamint 725 őszi barack , fát szállított el a kertészettől. A nagy kereslet másik magyará­zata, hogy olcsó az áruk. Az egy- két-hároméves gyümölcsfacsemetéket úgy kapkodják az emberek, mintha ingyen adnák, de nem is mondható drágának, mert az őszi barackfának hat, az alma-, szilva-, körte- és cse­resznyefa darabjának 10—12 forint az ára. Pécsett különösen a hagyo­mányos francia barackot vásárolják szívesen. Míg az udvaron gazdát cserélnek a fiatal fák — érdemes bepillantani a Pécsi Kertészeti Vállalat jövő évi. terveibe is. Nagy tervek — gyö­nyörű feladatok! Idén ezideig 24 holdról hatmincezer darabot adtak el, ami összesen 166 hold betelepíté­sére volt elegendő. Az ősz folyamán százhúsz hold földet kaptak a feny­vespusztai tangazdaságéból és ennek egynegyedén szintén gyümölcsfatele- pítvényt létesítenek. Az újabb 30 holdról két év múlva százhetvenezer őszi barackfát szállíthatnak el a vá­rosi dolgozók, a falusi egyéni és szövetkezeti parasztok. 495 holdra lesz elegendő. Három-négy év múlva pedig százharmincezer koronás és suhángfát adnak el. ezzel a mennyi­séggel 1143 hold telepíthető be. ■ T/ alamelyik községben négy szép ' terebélyes diófát mutatott egy gazda. Kossuth Lajos emlékére ül­tette még a századforduló előtt negyvennyolcas-párti nagyapja. Kos­suth diófái...! Hány és hány fa őrzi így a történelem nagy eseményeit? Bajos lenne összeszámolni, de egy bizonyos: a most. földbekerülő ba­rackok, almák, körték és cseresz­nyék hirdetői maradnak a júniusi politikának, az erősödő nemzeti ös­szefogásnak. Pedig csak egyszerű gyümölcsfák, melyekből százakat ta lálunk a Mecsek oldalában. Nagy jövedelmet biztosít a rostkender termelése Az elmúlt év kedvezőtlen időjárása ellenére a rostkender termesztésével foglalkozó szövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok nagy jövedelemre tettek szert. A majsi termelőszövet­kezet 12 hold rostkender után 60.973 forint készpénz és 12.800 forint in­gyenes textilutalványt kapott, így ponyvával és zsákokkal gyarapítot­ták a közös vagyont, egyúttal teljes mértékben fedezték a textilszükség- letüket. 18 holdjuk pedig teljeser mentesült a beadás alól. Az egyéni termelők közül Koch András hegyszentmártoni gazda 400 négyszögöl termése után 2095 forint készpénzt és 400 forint textilutal­ványt kapott. %a.pn Un q ra. I* ín nuLó' ik ,.A bizottság megállapította, hogy...46 Mit kíván meg a föl­di halandó egy átvételi bizottságtól? Elsősor­ban alapos szakértel­met, másodszor rész­re nem hajló tárgyila­gosságot, harmadszorra pediglen feltétlen igaz. mondást — mint ahogy ez egyébként is illik. Ezután a mottó után engedtessék meg, hogy idézzük Krizsán Al­bert, Balkai László és Hauzer Károly jelenté, sét abból az alkalom­ból, hogy ez év szep­temberének 16. napján átadtak a bólyi gépál­lomásnak két 119 ezer forintért készített épü­letet. j, •.. a bizottság a lé­tesítményeket a hely­színen gondosan felül­vizsgálta és megálla­pította. hogy a létesít­mények a tervek és a költségvetések kiírásai, nak megfelelően és jó minőségű anyagok fel- használásával határidő re elkészültek.. Aláírták pedig ezt az okmányt a fent elso­roltak a Megyei Ta­nács Mezőgazdasági Igazgatósága, a GAZD­ÉP műszaki osztálya és a helyi építésvezetőség nevében. Utána bizto­san aláírták az útiel­számolást, a napidíjak felvételét is és sem ők, sem az a bizonyos tü­relmes papír még erre sem nyikkant meg szé. gyenében. Szégyené­ben, mert a fenti „ok. mánnyal*‘ szöges ellen­tétben álló levelet kap­tunk a bólyi traktoro­soktól: „Az átadott lakások­ban a kémények szét­esőben vannak. Félő, hogy a padlással együtt ránk szakad az egész. Az ablakokat kicsik­re méretezték, haszna­vehetetlenek, a meglő, vő ablakokat sem üve­gezték be. pedig több, mint egy hónapja ide­szállítottak egy láda üveget. Egyetlen ajtó­ra sem tettek — ki­lincset." Kiutaztunk Bolyba és a következőket állapí­tottuk meg: A 468-as házzal kap­csolatban nincs igazuk a traktorosoknak, mert nemcsak a kilincs hi­ányzik, hanem a vil­lanykapcsolók és az el. osztók is kilógnak a falból. Ellenben iga­zuk van a „szakvéle- ményezők“-nek a jó- minőségű anyagok fel­használásával kapcso­latosan. Tudniillik — az ajtók és ablakok festéséhez felhasznált festékanyag csakugyan kiváló készítmény amely nem azért pereg le, mert hitvány, ha­nem mert a régi festé­ket „elfelejtették" le­kaparni előbb az ajtó­félfáról ... Nem igaz: hogy nin­csenek beüvegezve az ablakok, mert a 440-as számú házra is lám felszereltek néhányat. Igaz viszont, hogy ezeken az ablakokon lévő tenyérnyi rése­ken csak úgy zúg be a szél és megmenti a bentlakókat a szellőz­tetés mindennemű gond jától. Tévedés az is, hogy a mennyezetet nem ja. vították ki rendesen. Valóságban nem ezért szakadozik le róla a vakolat, hanem mert a tetőn keresztülhulló eső felülről áztatja és erre a mennyezet nin­csen egészen berendez­kedve. Viszont a vi­harkabátok kifeszítésé, vei és lavórok, vödrök beállításával eme hiá­nyosság gyorsan és há­zilag is kiküszöböl­hető ... Hát így állunk —nem is értem, mit meg nem kívánnak manapság az emberek azért a 119 ezer forintért. — Hát hogy az istennyilában telíenc ekkorka pénz­ből egyenesen álló ké­ményekre. meg kilin­csekre! Különben pe­dig a GAZDÉP nótás- kedvű építői nem is esi náltak rosszat, csak az ismert csárdás szövege szerint építkeztek, — tudniillik a népdalból! szegénylegény szállása ajtajának valóban mad zag a húzója ... De ha már a nótáknál tartunk, itt nem száz forintról, hanem száz­ezerről van szó. amit a GAZDÉP vágott zseb re a fentebb leírt „lé­tesítményért." Javasol, juk: Katona és Nagy Sándor elvtársak in­tézkedjenek, hogy ne ázzanak, ne fázzanak vadonatújan „javított' házaikban a traktoro­sok és felhívjuk figyel­müket szakembereikre, akiknek szaktudását mi nem vitatjuk ugyan — csak azt konstatál­juk, hogy ebben az esetben híjjával vol­tak az átvételi bizott­sággal szemben tá­masztott fenti követel­mények cgyik-másiká nak. I

Next

/
Thumbnails
Contents