Dunántúli Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-08 / 291. szám

1954 DECEMBER 8 N A P E ö 3 Nem tűrjük %ngat-NéiBietor§zá^ űjrafelfe^ferzését! Tiltakozunk a londoni és párizsi szerződések ratifikálása ellen »Mi, Pécs-Gyárváros dolgozói vá­rosunk felszabadulásának 10. évfor­dulója alkalmából megtartott ünne­pi béke-estünkön tiltakozunk a nyu. eatnémet felfegyverzés ellen. Kerületünk többezer lakója Is — ®z ország lakosságával együtt — gyű­lölettel emlékezik vissza a második világháború okozóira, a hatalmi té­bolyban szenvedő német imperialis. tikra. A háború utáni 18 év alatt abban 4 reményben építettük újjá hazán­kat, otthonunkat, hogy magunk és gyermekeink; számára napfényes, nyugodt életet biztosítsunk, hogy soha többé ne kelljen rettegni a há­ború rémétől. Most aggodalommal látjuk, hogy Nyugat-Németországban ugyanazokat az erőket segítik, tá­masztják fel, amelyek sokmlllió be­csületes ember életét oltották ki. Tiltakozunk e tevékenység ellen, amely a háború tüzet, a fasizmust akarja újból rászabadítani Európa népeire. Tiltakozunk a londoni és párizsi szerződések ratifikálása ellen! Követeljük az európai kollektív biz­tonság megteremtését! „Még emlékezünk a háború borzai maira“ A Szigeti út 15 szám alatt meg­tartott bélkekisgyűlés résztvevői egy­em beiként emelik fel tiltakozó sza_ vuikat az etilen, hogy Nyugat-Német- országot újra félfegyverezzék. Még nem múltak el az elmúlt háború borzalkruatoak emlékei. A rokkantak, nyomorékok, árvák még itt élnek közöttünk és arra figyePmezibetnek bennünket, hogy egy újabb háború miilyen pusztításokat, szenvedéseket okozhat. Nem engedjük, hogy vissza­térjen egy újabb, esztelen, borzalom, mail teli háború. Komáromi Jánosné és 26 aláírás. „4 mi óhajunkat fejezték ki a moszkvai értekezlet Pécs-Gyárváros dolgozói. ff „Békében akarjuk építeni országunkat ltA Mezőszél utcai lakók, békében akarják építeni országunkat, nevel­ni gyermekeiket, nem akarnak há­borút! Tiltakozniuk minden háborús pró­bálkozás ellen, olyan szándék ellen. ismét pusztulást, vérontást, könnyeket, fájdalmat okozna. Fel­emelik hangj ukat ezúton is a tömeg, gyilkos fegyverek alkalmazásának Vádoló szándéka ellen. Követelik, hogy tár­gyalások útján biztosítsák a nagyha­talmak a világ mindéin népének a békés, gazdasági és kulturális fej­lődését. Elítélik a nyugatnémet fa­sisztáknak azt a szándékát, hogy új­ból felszereljék a Wéhrmachtot.“ Kerényi Jánosné és még 21 aláírás. emlékek Talárt nem egészen véletlen, hogy a gyár­városi kerületi békebi- vottság titkárává vá­lasztották Mixerák Jó- tsef lakatost. Sokat ía \kisztalt életében, há­borús emlékei is ki­fogyhatatlanok: — Azok közé tarto­zom, — ,mondja, — 'zkík mint katonák lat- iák a győzelmi re­gényben elvakult vér- 8ŐZÖS Wehrmacht legé­nyeket. Tudtam, eljön idő, amikor az átélt ts látott vadló gazlel­lek beszélni fognak, Vtint élő lelkiismeret, ezért le is írtam Mplószerűen a ténye- *et. De felesleges volt, amíg élek, nem fe- leJtem el... 4 hadtápnál szolgál­atit. Mihájlovka kö- rdl lehetett, emlékszem e0V szép falu volt. — "sah egyszer láttam, 1Másodszor már nem bolt belőle semmi, í'sak romok és hamu *s tömegsírban heverő bzkóí, akiket — asszo­nyokat, csecsemőket, mindenkit — a főtéren le géppuskáztak. Ok: a partizánok a német lovasjárőrökre lőttek. A „civilizáció bajno­kai” ezért elsöpörtek egy falut a föld színé­ről, minden életével együtt. Láttam aztán éhség­től szédelgő gyereke­ket. Legtöbbször nem tudtam segíteni rajtuk. Volt, hogy csak száraz kenyérhéjat adhattam nekik. De ahogy azok testvériesen megosztot­ták egymás leözött... nem egyszer könny szökött szemembe. Maradt olyan élmé­nyem is, amelyre ököl­beszorított kézzel gon­dolok vissza. — 42 augusztusában betegen jöttünk haza, huszon­ötén magyarok egy külön kocsiban. A töb­bi személykocsiban né­metek és egy pár ci­vil utazott. Lemberg felé egy kis állomáson nagy sírásra lettünk figyelmesek. Kinéz­tünk, hát látjuk, egy német tiszt két bőrön­döt hajigái le a vonat­ról, amelynek lépcső­jén egy fiatal lengyel asszony, karján kis gyerekével sírva kö- nyörgött neki. A bő­röndök után a magá­ból kikelve ordítozó tiszt az asszonyt taszigálta lefelé. Nem nézhettük tovább, pá­ran odafutottunk, fel­kaptuk a csomagokat, az asszony is mégér­tette, hogy segítségére vágyunk, és eljött a kocsinkba. Mindent összegezve — és hogy az elejére tér­jek vissza, — a hábo­rú borzalmai a fasisz­ta hóhérok gaztettei még nagyon elevenen élnek emlékezetemben. Érthető tehát, hogy minden idegszálammal — minden gondolatom mai a háború ellen va­gyok — gyűlölöm mind azokat, akik mostmár egyre nyíltabban ko­vácsolják embertelen tetteiket. Másrészt még nagyobb erőt ad mil­liók közös akarata és elszántsága a béke meg védésére. Ezt az elha­tározást acélozza az emlékezés is. részvevői“ Én is figyelemmel kísértem a moszkvai értekezletet. Vgy érzem a mi óhajunkat, az anyák óhaját fe­jezték ki az értekezlet résztvevői! Csak egyszerű katonája vagyok a békeharcnak, békebizottsági felelős, de tudom, hogy most minden apró tettre, értelmes szóra szükségünk van. A mi üzemünkben is sok fiatal dolgozik, több■ olyan asszony jött hozzánk, akik nemrég még csak a háztartásban tevékenykedtek, ők még nem tudják azt, hogy milyen nagy erőt képvisel az, ha mindany- nyian közösen egyet alcarunk. Ál­landóan beszélgetek velük s a fiata­lokat a régi emlékek és az új tapasz­talatok alapján nevelem békeharco­sokká. Nekem, mint dolgozó anyának nem mindegy, hogy holnap nyugodtan jö­hetek-e a munkába vagy sem. Kis­fiam, Sándorka, aki éppen a német megszálláskor született, ma Faddon, az Állami Gyermeknevelő Intézetben tanul díjtalanul. Azt akarom, hogy fiamból tanult, művelt ember legyen. Ezt azonban háborúban nem lehet elérni. Minden erőmmel azon leszek, hogy felvilágosító munkám mellett a termelésben is helyt áll jak. Úgy érzem, így tudok legtöbbet tenni mindnyájunk óhajáért, a békéért, a háborúra készülődő Nyugat-Németor- szág felfegyverzése ellen. Elmondta: ód or sAndorné kesztyűgyári munkás. A Szigetvári Fűrészüzem dolgozóinak távirata Ml, a Szigetvári Fűrészüzem dol­gozói erélyesen tiltakozunk a német militarizmus újraélesztése és felfegy­verzése ellen. Minden erőnkkel tá­mogatjuk azt a közös deklarációt, amelyet a nyolc európai állam bo­csátott ki. Megalakultak a kerületi tanácsok Pécsett I. kerület Hétfőn délután tartották meg Pécs város I. kerületében a tanács ala­kuló gyűlését Az ünnepélyes alka­lomra feldíszített pécsúj hegyi „Gor­kij“ kultúrotthon nagytermében a legidősebb tanácstag, Marton József elnökletével ült össze az ünnepi ta­nácsülés. Marton elvtárs röviden be­szélt a tanácsok eddigi munkájáról, eredményeiről. Beszélt arról a biza­lomról, melyet a tanácsválasztások eredménye is tükröz, majd ismertet­te, hogy mit várinak az I. kerület lakói az új tanácstól, milyen felada­tok várnak a tanácstagokra. Az ünnepi tanácsülésre eljöttek a kerület úttörői is. Király Zsuzsa út­törő pajtás köszöntötte az új tanács- tagoltat. Kedves szavakkal, énekkel tették ünnepélyesebbé e napot December 6-án hétfőn délután tar­tatta alakuló ülését a pécsi, máso­dik kerületi városi tanács. A 66 meg választott tanácstag közül 56 jelent meg. A korelnök megnyitója után a kül­döttek mandátumvizsgáló bizottsá­gának megválasztására került sor. A bizottság elnökének Kovács Jenő elvtársat választották meg. Rövid szünet után Kovács Jenő ismertette a jegyzőkönyv alapján felülvizsgált választási eredményeket. Közben dísztávirat érkezett a Városi Béke- bizottságitól: „Sok szeretettel és baráti kézfogással köszöntjük tanács tagjainkat..." Az alakuló tanácsülés elnökének egyhangúlag Gergely Lajost válasz­tották. Gergely Lajos elvtárs javas­latot tett a 11 végrehaitóbizottsági tag megválasztására. A VB tagjainak a következő elvtársakat választották meg: Kovács János, Ihász Istvánná, Sziebl Antal, Farkas Ernőné, Leikauf Tibor, Jéhn József, Török Géza, Bor- bás Gyula, Tóth József, Berényi Fe­rencié, Cseri Istvánná. Ezután ismét szünet következett, mely alatt a vb-i tagok megválasz­tották maguk közül Jéhn Józsefet elnöknek, Borbás Gyulát elnöklie­A III. kerületben is megtartotta alakuló ülését a tanács. A végrehajtó bizottság elnökének: Bedő Pálnét, elnökhelyettesének Somogyvári La­A tanácsülésen megválasztották a végrehajtóbizottságot és az állandó- bizottságokat. A végrehajtóbizottság tagjai: Kárpáti Ferenc, Bodai Jó­zsef, Dallos István, Kovács Ferenc, Ramaisel Ferencné, Furnér József, Kurucz Béla és Mizerák József. A végrehajtóbizottság elnökének Kovács István elvtársat, elnökhelyet tesnek Gyenis József elvtársat, tit­kárnak Székely Sándor elvtársat vá­lasztották meg. Az újarvnan megválasztott végre­hajtóbizottság nevében Kovács Ist­ván elvtárs tett ígéretet, hogy lelki- ismeretesen képviselik majd a ta­nácsban választóikat, tevékenyen vesznek részt a kormányprogram megvalósításáért, a dolgozó nép jó­létének emeléséért folyó harcban. lyettesnek, Török Gézái lsedig tit­kárnak. Szünet után a létesítendő állandó- bizottságok meghatározására és az állandóbizottságok elnökeinek, titká­rainak és tagjainak megválasztására került sor. Á pénzügyi állandóbizott­ság elnökének Bornemissza Pétert, titkárának Haies Bélánét, a népmű­velési és oktatási állandóbizottság elnökének Debreceni Lászlót, titká­rának Tatár Bélát választották. Az építési és közlekedési állandóbizott­ság elnöki tisztségét Magyari Ist­vánra. titkári teendőit Lichner Ká­rolyra bízták. Ifjú Kovács István el­nöke és Kábelics József né titkára a lakásgazdálkodási állandóbizottság- nak. Az ipari állandóbizottság elnö­kének Nagy Jenőt, titkárának Pár­tos Pálnét fogadta el az alakuló ülés. A kereskedelmi állandóbizott- ság elnöke Gergely Lajos, titkára Gyenes József. Végül az egészségügyi és szociálpolitikai állandóbizottság elnökének dr. Steinmetz Endrét, titkárának Sebők Lászlónét választót ták. A Himnusz elémeklésével ért véget a pécsi II. kerületi tanács alakuló ülése. jóst, titkárának Bojtár Jánost vá­lasztották meg. A végrehajtóbizott­ság tagjai: Gungl János, Csiszár Nán dór. Baka János, Majorlaki János, Szélig Rezsőné, Devecseri János. II. kerület llf. kerület * akármennyire is szemiátcn 5st fejlődött, izmosodott Komló — »2d fejlődését tekintve még csak első lépéseket tette meg. Az út- fe, amely végtelen magaságokba -1, még csak első kapaszkodóinál 'tünk. De ezek sem könnyűek, van k visszacsúszások — nő a komlói énadósság, időnkénti törlesztések enére, — megállás azonban nincs a jövő fejlődés alapjai szüntelen ősödnek, terebélyesednek. Ide, _ az »Pok közé tartozik a már meglévő háfc mélyítése, újaik építése. ‘Wert mi a cél, hová visz a munka 'öülete. az akarat évek, évtizedek ■Alva? A mai napi átlagban 320 va_ hí helyett majdan 1000 vagen csil­ié fekete kincset adó Komlóhoz... tási távlat ez. Felemelő feladat és ■ ott tartanak a komi ólak kitöröl- 'tetlcnül beírják nevüket a mara- hdóan nagyot alkotóik sorába, ^ndván:-.Ez ,ió mulatság, férfi- hvka volt!“ addig? Addiig valóban nincs pallós. “findig több komlói szenet fogyasz [Ja'k a sztáliinvárosi kohóik — hogy “é gépiink legyen, több széniből tér ^ek áramot a gépek, — hogy joto- h szebbet és többet vásárolhas­sák, és egyre nagyobb mennyisé- * szenet fogyasztanak a háztartá- k is, — hisz szaporodnak szerte az faágban a kellemes otthont nyújtó ^házalt. , 2 ország egészséges vérlkeringésé- ' a lüktető áramlást — az életet, , a kibányászott szén adja. Hogy ilyen kincset vivő érrel több há- bo hétmérföldes csizmákkal rf hazánkat, hogy közvetlenül a *hlóiaik élete is tovább viruljon, ezért küzdenek éjiel-mappal a ’ ^tenyési aknamélyítők is. * ÖVEZTE üóahibtetőn ernel- a magasba deszkaburkolattá DCo fa víz elle n tornyaival a két akna, — iker akná­nak is nevezik őket. Közel vannak egymáshoz, alig 10O méternyire. _ A légaknánál berreg a jelzőkészü. lék, a 34. szállítóbödön siklik fejfelé. Felmegy magasan a toronyba, ott döntik ki az 1.1 köbméteres vashor- “ót — mert olyan a formája, — és máris csörömpölve és döngve hulla­nak a csillébe, a nagyobb és kisebb kődarabok s folyik, csordogál belé a víz. Beülünk Bikszegi Lászlóval, az Aknamélyítő Vállalat versenyfelelő- sevel a kiürült bödönbe, — egy zök­kenés és suhanunk lefelé. Először csendes a 6.00 méteres átmérőjű ak_ na, azután ahogy időnként fények villannak a fal mellől — a zaj és súgás is erősödik. Csoportig alá a víz mindig erősebben, mintha meg­nyitották volna kint az aknatetőt és eső hullana a tátongószájú akna üre­gébe. De enélkül is több, mint 200 liter víz gyűlik össze percenként az aknáiban. Felderengő fények jelzik a szivattyúkamrák helyét, ahol vízgyű- rülk ölelik körül az aknafalat. 100 méter körül ásitozik két oldalt a fá_ rósaint. Erre már erős a zúgás. Ä dübörgéstől csak úgy. visszhangzik minden. De már’ szűnik a sebesség, gyenge billenős és lent vagyunk 226 méterre a föld alatt, ahol változat­lanul, de sokkal jobban és sűrűbben koppannak a súlyos vízcseppek. Ez a vizes, köves világ a Hajnal- brigád birodalma. Most délelőtt Kol­lár Sándor harmada van lent, — tíz gumiruhás aknamélyítő. Hárman vájárok, a többiek csillések. Nem könnyű munka az övék. Aránylag kis helyen törnek mindig mélyebb­re kőben, lucsokba.n, vízben. Kőmű­ves Is van köztük, Bililegh László. Amikor nem falaznak, ő is a töb­biek munkáját végzi. — Nálunk mindenki azt csinálja, — mondja, — ami jön. Nem va­gyunk válogatósak. Egy a lényeg hogy menjen. Délelőtt például szál­lítottunk most nemsokára ki kell szállnunk, mert repesztünk. Közben mégegyszer belevájja acél- ujjait a vasökölhöz hasonló markoló az agyagos márgáfoa és súlyos ter­hét kényedén ejti a bödönbe. A töb. bi már mind sziklakemény kőzet — újból robbantani kell. Éjszaka az akna közepén robban­tottak, hogy alaposan kössön az új falazás, most a szélén fognak, körös- körüL Már mindenki kiszállt csak Stecfol Gyuri bácsi, az aknász köti még össze a diinamittal töltött mély ’yUkakat, majd 5 is elhagyja a rob­banás színhelyét. Felmászik a kötél, hágcsón az 50 méterre lévő kábel- kamrába. Ezután majdnem egy per­cig tartó földrengés következik — legalább is úgy érezni a lőállásbán — két méter vastag kőréteg emelke­dik magasba és zúdul alá, nyoma ban légnyomás és füst. Negyedóra múlva már megtekinthető az akna mélyén halomban heverő törmelék. Azután még egy ideig várni kell, míg kiánamliik a füst és mehet to­vább a szállítás, egészen éjfélig fut­ja a robbantástól fellazított kőzet- böl. Csak utána kezdődik a falazás. * A MÄSIK — a szállító aknáiban 280 méterre lent éppen ez folyik, télmázsás idemkövek képezik az ak­na félméteres szilárd falát. Ettől az aknától néhány méternyire van már csak a jó! ismert Molnár brigád A föntről számított 100 méternél fognak lyukasztani. Az aknában dói. gozó Pallai-brigád' is segíti őket. Há­rom métert hajtanak az aknából Mdlmárétk felé. Egymásnak feleinek már fúró- és fejtőkalapácsaik, mind erősebben ahogy fogy közöttük a tú_ volság. A telepen példás rend uralkodik. A gépházaikban s a különböző mű­helyekben egyaránt. Dcmbai János gépészeti vezető, aki a takarékosság­ra is nagy gondot fordít, leleményes­ségével és műszaki tudásával sokszor segítette már vállalatát. A fürdő és több részből álló műhely forróvíz-íű- tését is egy rossz csépf.őgépkazánmal oldotta meg. Az az elve, hogy ön­erőből megoldani, amit csak lehet, — olcsón, de jól. A két akna két brigádja állandóan nemes vetélkedésben áll egymással. Ezév nagy részében a Pallai-brigád vezetett és az egész évi munkát te­kintve még most is az első, de no­vember hónapban Hajnalék 126 szá­zalékkal lehagyták versenytársukat és 22.70 méteres havi tervteljesílés­sel a gesztenyés! ikeraknánál egye­dülálló eredményt érte kel. Mindkét alma jó munkájának elérésében je­lentős szerepe van Pora Jenő üzem­vezető odaadó lelkes irányításának. A mennyiséggel tehát egyik csa­patnál sincsen baj. —• Nem úgy azonban a minőség­gel — mondja Abonyi Sándor igaz­gató. — Az alknavasak beépítésénél nem szabad, hogy hézag maradjon, — olyan idomkövet kell odsfaragni, amely pontosan beleilleszkedik, Az­után a falazatok kiképzésénél meg kellene hagyni az előírt hézagokat az idomkövek között és azokat be­csületesen kitölteni habarccsal. Kül­sőleg is adná kell a munkára. Egyszóval a technikai utasítások pontos betartása nemcsak azt jelen­ti, hogy a szilárdsági, tartóssági kö­vetelményeknek feleljen meg min­den, hogy meglegyen a falvastagság, hanem a kivitelezésre is gondot kell fordítani, hiszen a mennyiségi mun­kának a minőség az aranyfedezete. Hajnalék már másfél éve dolgoz­nak a markológéppel, de eddig úgy számolták el nekik, mintha csak kézzel rakodnának, — pedig a mar­koló végzi a rakodás oroszlánrészét. Az eddigi öt százalék helyett no­vemberben éppen ezért 16 százalékot vontak le és hozzá kell tenni, hogy ezzel nem érte őket semmi jogtalan sérelem. Ennek ellenére sokan elége­detlenek most, bár alapjában véve tudják, hogy másfél évig igazában ők „iártak jól'’. A novemberi mó­dosítás lényegében tiszta vizet ön­tött a pohárba. És az a gesztenyést kollektíva, amely a kő és víz elleni küzdelemben edződött erőssé, erősö­dött öntudatban is, amely kiszórja sorai közül a bumlizókat — mint például Győri Lászlót a múlt héten, — megérti azt is. hogy arra a mun­kára, amit nem ók végeznek el, ha­nem a gép, — történetesen a mar­koló — nem jár fizetés. Csak tény­leges, valóban elvégzett munkáért iár bér. Gondolkodni kell csak egy kicsit ezen — és az emiatt elégedet­lenkedők is rájönnek ennek igazsá­gára. * ÚJBÓL MEGREMEG A FÖLD. — Most Molnárék repesztettek — figyel fel Pora Jenő üzemvezető — ők sem akarnak adósak maradni. IST^ét csak a telepen működő kü­lönböző gépek egymásba fonódó bu­gása száll a közeli erdőség felé, ami­kor a gőzsip hatalmas erővel hasít a levegőbe. Műszakváltás... új erő­vel szállnak a délutánotok a mélybe;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents