Dunántúli Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)

1954-12-25 / 306. szám

4 PT Ä P E ö 19S4 T>ECK!VmEn 2« Negyven körüli bornabaju szú ember i-obog keresztül Nagypal- lan. Irgalmatlanul vágja a decembe­ri szél. metsző karma megkeresi há romnegyedes kabátja legkisebb rését is, oda-odacserait jeges ostorával a báránybőrkucsma szegélye alá. £s mivel száz egynéhány esztendeje Pe­tőfi Sándor is odanyilatkozott, hogy ilyenkor a boldogságot a meleg szó bábán a legcélszerűbb keresni — be is fordul a Búzavirág termelőszövet­kezet faluvégi udvarába. Még le sem döccentette kétágú villáiéra az utol­sót szusszanó Csepelt, máris intenek az ajtóból, sietnek eléje. hogy. hoz ta isten doktor úr, kerüljön már bel­jebb ... Mert ez a motorkerékpáros a legkedvesebb vendég ezen a por­tán. Nem visz el semmit, csak a gondot és ad helyébe zsákot eme lintő erőt, meg ki nem fogyó jó egészséget, lévén öhler János Dok­tor, a pécsváradi körorvos... A magtár felől Bérces Pál kovács köszönti han.gos szóval és a jónapot után megcsattogtatja vadonatúj fog­sorát: hallja doktor úr. olvan étvá­gyam van — nem győz el ebéddel az asszony! A tornácon termetes asz- rzonyságb;, ütközik:. — Hogy érzi magát Vargáné? — Jaj, a doktor úr ... ? ! Szégyen­lősen int maga köré: nem látja, ki- hizok már minden szoknyámból... Egészen helyrejöttem az operáció után. Se szédülök, se fulladok . .. Adhat-e nagyobb meleget a piros­ra fűtött kályha, mint ez a szívből fakadó, lépten-nyomon előbukkanó hálátkod&s? Már dehogy adhat! Aranynál nagyobb becsű elismerése ez a gyógyító munkának, ae itt Nagy pallón még külön egy rendkí­vüli jelentőségű kísérletnek is, me­lyet valahogy úgy foglalhatnék ősz. sze, hogy az emberek nagy. téli ge­neráljavítása .... Más körorvos ha munkája közben egy kévés időt szakíthat, leakasztja szögről puskáját, füttyent a vizslának és jobb híjján becser­készi a havas határt. Mig ők a nyu- lakat sörétezték öhler doktor meg­tanult oroszul. Három esztendőmül, tán szótárral fordította a Megyicinsz- kij Rábotnyik cikkeit és a szovjet orvosok újságjában találkozott elő­ször Abakumova -doktornő, a zsito- imri kerület csudnovi járása orvo­sának új, a kolhozparasztok részére kidolgozott gyógyítási eljárásával. Pécsvóradot jópárezer kilométer vá­lasztja el Csuanovtól, ae a két lel­kes orvos gondolatai • áthágták a Kárpátokat... „... minden gépállomás igazgatója télén javíttatja ki traktorait, ne­hogy a mezőgazdasági munkák aan- dárjában, nyáron mondják fel a szol. gálatot. Még a gyanúsakat is szél­szedeti, nehogy megálljainak annak idején a barázdában — írta Lootz doktornak, a járási egészségügyi cso­portvezetőnek, aki öhler levelének befejezését a következő héten már a Búzavirág közgyűlésen mondotta el: — Hát ha használ elvtársak ez az eljárás a gépeknek, miért nem al­kalmazhatnék a gépek urára, az em­berre? Nyáron a gazda arat. csépel, nem mehet orvoshoz, eihatalmasko- dik rajta a betegség. Télen kell ala. pos vizsgálatot és gyógykezelést tar­tani, akkor ráér a falusi ember! En­gedjék meg nekünk, hogy kipróbál­hassuk ezt az eljárást, eljöhessünk ide szakorvosokkal, megelőzhessük a betegségeket. Február derekának havas vasár­nap délelőttjén négy lelkes orvos ütötte fel sátorfáját a Búzavirág irodájában, a tanácsházán, a zöld- keresztes helyiségben. A termelőszö. vetkezetlek minden kályhában lobo­gó tüzet raktak — meg ne fázzanak az orvosok, ha már kifáradtak ide .. Külön forralják nekik a mos Jóvizet a legszebb törülközőket szedték eiö a szekrényekből, hogy semmi kifo­gásuk se essen. Azután negyvenhét kocsis, íószággondozó, növényterme, lési brigádtag, éjjeliőr és kovács, könyvelő és magtáros, férfi és nő ült le először Lootz doktor székébe, fogászati vizsgálatra: Lássam csak .. írja elvtársnő: A ba! felső harma­dik, negyedik---­A székből kikerülő pácienset Ma­yer Gyula doktor, a pécsi belgyó­gyászhoz Irányítják, aki a tanácshá­zán helyezte el rendelőjét. Vesse csadc le az ingét! Kopogtat, sóhajtoz- tat, figyeli az inas férfihátakra il­lesztett hallgatóval szívük‘verését, a vérnyomásmérő gumipólyával szorít­ja a karok ereit... azután diktál, diktál egy papírlapra. Az elrekesz- tett terem másik részében Vende János sebészorvos kutat elhanya. golt sérvek, elhatalmasodott stru- málk után. Az asszonyok még innen i* tovább mennek — a zöldkeresztes házban Deák Barna nőgyógyász il várja vaiamennyiüket. hogy mire a téli est sötétje leszáll Nagypallra, olyasmi készüljön cd, melynek nincs párja az országban, öhler doktor asztalán negyvenhét íven ott sora­kozik egy teljes termelőszövetkezet valamennyi dolgos tagjának eddig rejtett, de most szakorvosok által földerített baja ... Február tizennegyedikét írtak ak kor — még egy hónapig szunnyadt a határ .... Igen nagy munka következett, melyhez talán csak a frontorvosoké hason'1 élhető A nesvvenhét meg­vizsgált emberből csaknem vala­mennyi fogászati beavatkozásra szó. mit, négynek műtőben a helye, egyet gyógyfürdőbe utal állapota Mindezt végrehajtani a tavaszi ve­tések idejéig?! Bérces Pálnak csak­nem egy egész úi fogsort adtak, Füry Bélát jobboldali sérvvel, Var- gánét, Basedow-val operálták. Bíró Józsefet és a vértköpő Deli Aladárt tbc ellen kezelték ... Vonat száll! tóttá Pécsre szakrendelésre a nagy padiakat és a nagy kísérlet érdeké­ben erejükön felül dolgoztak a pécsi SZTK orvosai... Pécsváradon öhler küzdött és ve­rekedett. Egyik betegük különös gyógykezelést kívánt — de a zsúfolt nőklinikán nincs hely. Személyesen utazott Pécsre, és félórai eszmecsere után Szontagh Ferenc adjunktus be. adta a derekát.- Magam sem tudom, miként he­lyezem el, de csak íra a beutalóra, hogy „Búzavirág tsz“ — feltétlenül felveszem. Az öreg Szántót pedig Lanka László főorvos segítette el Hévízre, gyógyfürdőre. Mire felszárad talc a földek a nagy- palli határban — öhler doktor és négy tárna kireperálta a Búzavirág tagjait. A gyógyítás nemcsak or­vosi feladat. A legsikeresebb műtét eredménye is kárbaveszhet, ha a lá­badozót kaszára. kapára szólítia a kitavaszodott határ, az érő búza, a mezei munka egész embert igénylő dandárja. Mit tehet ilyenkor az egyéni gazda? Ha részest nem talál, kénytelen előbb óvatosan nekikez­deni, azután minaenröl megfeledkez. ve hajnaltól sötétig vágni a rendet.. Öhler doktorék minden fáradtsága a kutbaesett volna, ha ifjú Ripszám Boldizsár, a termelőszövetkezet el­nöke és az intézőbizottság nem ke­resi meg a maga gyógyítás beli fel. adatait. Ekként okoskodtak: — Az egyéni gazda is csinál mun­kamegosztást: ő arat, felesége szedi markot, a lánya teríti a kötelet és kötöz. Viszont nem csinálhatja meg, hogyha nem bírja a kaszát — másnak adja a nehezét a családban. A termelőszövetkezet megcsinálhat­ja! Ezért mától kezdve mutassa meg doktor úr, milyen munkát végezze­nek a betegek ... A gyengetüdejű Bíró Józsefet éj­jeliőrnek állították. Deli Aladár ugyancsak könnyebb munkát kapott. Amíg a gyógykezeltek meg nem erő­södte^ valamennyire, addig ők ad­ták az aratási tűzőrséget az egész­ségesek helyett. Melyik egyéni gazda csinálhatja ezt meg? Egyik sem. A termeléssel együtt beér­lelődött öhler doktor vetése is: 1 áb­raálltak a gyengélkedők! — Füry Béla úgy húzta a kaszát, mint a leg­fiatalabbak. Tavaly jóformán alig mozgott, nyáron meg úgy mutatta meg a kurázsit, hogy minden suhin­tó« előV. mp°t>örg ute a csillanó ka­szát a levegőben. Vargáné, akit erős asszony létére fojtogatott a strumá- ja, júliusban versenyt dolgozott a férfiakkal. Deli Aladár? Annyira rosszul állt a szénája tavaly, hogy vért köpött — ezen a nyáron pedig 110 munkaegységgel többet szerzett a múlt esztendeinél... Minaezt tér. mészetesen Öhler doktor legszigo­rúbb felügyelete alatt. Mert heten- kint egy napot külön kiszakított s nagy pali lak részére, kukoricakapálás és cséplés idején kint a szérűn tar­tott rendelést — rendben vannak-e, akad-e valami panaszuk? önkénye­sen senki nem maradhatott otthon betegség címén, hisz a doktor azon­nal kirobogott — eldöntötte — csak ugyan rászorul-e a fekvésre ... Orvosi segítség a mezőgaz­daság fejlesztéséhez” — ezzel indo­kolta a fáradhatatlan körorvos töb­bek között a csudnovi kezelési rend bevezetését. Hát valóban segített-e a nagypalli Búzavirág termelőszö­vetkezeten beavatkozásúik? Termé­szetesen, mondhatja bárki, anélkül, hogy számolni kezdene. De számol­junk csak! Érdemes fehéren feketén kimutatnunk, mennyit lendített a tsz ügyén az alapos egészségügyi keze­lés. A kis Búzavirág lermelőszövetke. zetben idén 4780 munkaegységgel többet szereztek a tavalyinál. Ebből .IfiSO-a-t egészséges emberek teljesí­tettek, melyhez semmi köze sincs az egészségügynek — nem is vesszük tekintetbe. Volt azonban tizenhat olyan tagúk, aki, mint Deli Aladár, csak félgőzzel dolgozhatott tavaly és az orvosi beavatkozás hozta úgy helyre, hogy nyáron nem kellett unos-un tálán gyógykezel tetnie ma­gát. Tizenhatan 848 munkaegységgel szereztek többet — ennek a többlet­nek már azonban legalább a fele az orvosi beavatkozás eredménye. És ehhez kell hozzáadni annak a hat embernek 246 többlet-munkaegysé­gét is, akik operáció előtt egy ka­pavágást sem tehettek. Biró József tavaly egy munkaegységre sem tu­dott szert tenni, idén 76-ot ír talc a javára. Summa-summárum: az orvosi be­avatkozás legalább hatszáz munka, egységet hozott a közös gazdaság­nak. Annyit, mintha három új ta­got vettek volna fel soraik közé. A könyvelő bármikor kimutatja, hogy ez tizennyolcezer forinttal gazda­gabb zárszámadást jelent és-/ a gyógykezeltek közel ezer forinttal kereshettek többet öhler doktor és társai gyógyító munkája eredménye­ként ... — Hol vezetik be idén a csudnovj gondozási módszert? — Sehol. Elment tőle a kedvem ... Soha nem tudnám meg ettől a szerény, hallgatag körorvostól elke­seredése okát, ha Lootz Ernő dr. a járás egészségügyi csoportvezetőié nem mondaná el a régi, de mindig fel-felötlő történetet... A nyáron ujságaikk jelent meg öhler aláírásá. val. Néhány pécsi , kolléga“ erre felszisszent és akik egy szalmaszá­lat nem tettek keresztbe az egész­séges faluért, most kórusban zeng­ték: öhler törtető! öhler kitünteté­sekre vadászik! Öhler könyököl! öh­ler... Van, akitől az. ilyen megnyi­latkozások felől tovább mehet a ka­raván, de ő képtelen megértés, se­gítőkészség nélkül folytatni munká­ját. Hát az újat akarókkal, a tudo­mány előrébb vivőivel szemben még minőig érvényesül a maradiság, a lomhaság,' a pletykázó kicsinyesség? Véget vethet egy nagyszerű kez­deményezésnek ? Ebben az országban — soha töb­bet! Öhler ügye, a csudnovi módszer ügye az egészséges falu, a mezőgaz­daság fellendítésén munkálkodó egész ország ügye — a párt, a kom­munisták ügye. Fennállása óta az egyik legjelentősebb lépést teszi meg az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete, ha még ezek­ben a téli hónapokban a pécsváradi körorvos kezdeménye, zését felkarolja és elterjeszti lega­lább a kórházakkal rendelkező járá­sok területén. Egyelőre. Mo'orkerékpcvos doktor járja Pécsvárad környékét. — járta eddig is, ha már hívták, ha már ké­szen volt a baj... Ez a kucsmás, bekecses orvos azonban eléje szalad megelőzi! Megelőzi, hogy ebben az országban, ahol még nemrég . e7ernvi fajta rtór^h/'t/vcrcétí szapora csecsemő halál“ uralkodott — egészséges falvakat, termelőszö­vetkezeteket teremtsen. Utján elkí. séri és védi mindennel szemben a <| párt bizalma és a termelőszöveike- é „Elengedhetetlenül fontosa képzőművészeti csoport tagjainak össze ogásalf Az dktőber utolsó felében megrendezett IV. Megyei Képzőművésze­ti Kiállítással, illetve a kiállítás megrendezésével kapcsolatban felme­rült problémákkal foglalkozó cikkünk igen széles hullámokat kavart fel. mert nemcsak képzőművészek, tehát az érdekeltek, hanem a társadalom legkülönbözőbb rétegéhez tartozó dolgozók érdeklődését is felkeltette. Vi­ta vitákat követett, amelyekben a re sztvevők azt próbálták eldönteni, hogy a kiállítás elérte-e azt a színvonalat, amelyet el kellett volna ér­nie és hogy a csoport életén belül megmutatkozó személyi és egyéb el lentétek végső fokon milyen okokra vezethetők vissza? Ezek a viták ma­guk is azt igazolták, hogy a képzőművészeti csoport életében bajok van­nak, a felvetett problémákat tehát meg kell oldani, hogy képzőművé­szeink nyugodt és egészséges légkörben folytathassák alkotó munkáju­kat. Éppen ezért megkértük Soltra Elemér festőművész elvtársat, a cso­port vezetőjét, mint ebben a kérdésben a legilletékesebbet, hogy mondja el a nyilvánosság számára, mi a véleménye ezekről a problémákról és miként látja azok megoldását legcélravezetőbbnek? Mindenekelőtt arra a közönsé­get is elsősorban érdeklő kérdés­re kértünk választ, hogy a kiállí­tás úgy, ahogyan volt, vélemé­nye szerint megütötte-e azt a színvonalat, amelyet el akartak érni? — A kiállítás úgy, ahogyan volt, — mondotta Soltra elvtárs — nem érte el azt a színvonalat, amit vár­tunk tőle, mert szürkeség, bátortalan ság és tematikai igénytelenség jelle­mezte a kiállított művek jórészét. — Aíi az oka? — Ennek oka abban található meg, hogy a festőknek az elért szín­vonal tartásával egyidőben föl kel­lett számolniok a szakmai és felfo­gásbeli gyengeséget, hiányosságokat. És hogy a kiállítás mégis eredmé­nyesebb volt a tavalyihoz viszonyít­va, bizonyítja, hogy a Budapesten megrendezett vidéki képzőművészek kiállításán csoportunk tizennyolc művel szerepel. — Ez a Budapesten való részvé­tel mit jelent országos viszony­latban? — A kiállítást értékelő ankét me­gyénk szereplését országos viszony­latban harmadik helyre sorolta. Ez bizony nem igen tehet bennünket ..elbizakodottá”, mert hiszen olyan megye, ahol számszerűleg és felké­szültség tekintetében is jóval több képzőművész van nyilvántartva, mint amennyien ezen az országos kiállí­táson szerepeltünk, — jóval nagyobb eredményt is elérhettünk volna, — ha bajok nem lennének. — Bajok tehát vannak? — Tagadhatatlan. —Miben látja a kétségtelenül megmutatkozó bajok okát és vé­leménye szerint minek tulajdo­nítható, hogy a képzőművészek egyrésze közömbös, érdektelen, másik része pedig élesen szem­befordul a csoport vezetőségével, nem vesz részt a szervezeti életben? — Vitathatatlan, — és a Dunántú­li Napló helyesen vetette fel. hogy nálunk nem alakult ki egészséges szervezeti, illetve csoport élet. A csoport élet ugyanis csak a festők egyrészére terjedt ki csupán, azokra, akiket azonos munkakör, rokonszenv és baráti kapcsolat fűzött össze. — Mégis miben látja az okát ennek a helytelen és egészség­telen szervezeti életnek? — A csoportélet kialakításának több akadálya volt. Elsősorban az objektív nehézségeket kell megem­líteni, így többek között azt, hogy például ez év szeptemberéig nem volt a csoportnak saját helyisége, ahol a tagság összejöhetett volna, vagy egyáltalán az adminisztrációs ügyeket intézhette volna. Aztán min­den évben külön nehézségeket jelen­tett a kiállítóhelyiség megszerzése, úgyszintén nem áll rendelkezésre múzeumi képtár sem. — Nem is próbálkozott ezek­nek az akadályoknak a leküzdé­sével? — Elszigetelt próbálkozások történ lek ezeknek a fennálló nehézségek­nek a leküzdésére, mint például: kö­zös műtermi munka lehetőségeinek a megteremtése, vitaestek rendezése, kiállítások utáni ankétok stb. Be kell vallanom azonban, hogy mindezek a próbálkozások — éppen a fennálló objektív nehézségek miatt — csu­pán a kezdeti lépésekig jutottak el. — Hogyan lehetett ebbe be­lenyugodni és engedni, hogy oda­jussanak, ahol vannak? — Valóban hibás vagyok abban, hogy az eredménytelenség láttán bi­zonyos vonatkozásban feladtam a (küzdelmet. Ez azonban emberileg érthető is, hiszen nemcsak a tagság, de még a csoport vezetőségének leg­több tagja sem támogatott minden esetben. . — Hogyan látja a kivezető utat, miként lehetne a fennálló nehézségeket leküzdeni és egész­séges szervezeti életet élni? — A megnövekedett igényű fel­adatok elvégzésére csoportunk és ezzel együtt az országban élő vi­déki képzőművészek jelenleg; szer­vezeti életét elégtelennek tartom. A már több megyéből felmerülő ne - hézségek láttán a Szövetségnek keli kidolgozni a vidéki képzőművészeti élet új szervezési formáit. Telje­sen lehetetlennek tartom például, hogy a csoport vezetője társadalmi munkában és nem függetlenítve, — végezze ezt a fontos kulturális mun­kát és oldjon meg olyan feladato­kat, amelyeknek megoldása közér­dek. Feltétlenül szükséges az is, hogy a helyi szervek támogassák csopor­tunk olyan igényeinek kielégítését, amelyek fejlődése lehetőségét bizto­síthatnák. És végül, de nem utolsó sorban, elengedhetetlenül fontos a csoport tagjainak összefogása olyan eszmei és baráti légikor megteremtésével, amelyben alkotó munkát lehet vé­gezni. Itt szükségesnek találom a fejlődésben lévő festők támogatását olymódon, hogy megyei és országos viszonylatban is eredményesen dol­gozó művészek patronálják óikét. Gyakori műteremlátogatások és a közben kiMakult eszmei viták feltét­len előhaladást biztosítanának a fejlődőknek s elveikben való meg­erősödést a patronálóknak. Ezeken a kapcsolatokon keresztül könnyeb­ben és eredményesebben lenne moz­gósítható a csoport az elvi vitákra, valamin* a gyakorlati feladatok meg­oldására. — Mit tesznek annak érde­kében, hogy ezek az elgondolá­sok valóra is váljanak? — December 29-re összehívtuk a csoport tagjait. Ez a plénum, mely feltétlen fordulópontot jelent a cso­port életében, hivatott arra, hogy ezeket a kérdéseket tisztázza és megoldja a problémákat. Minden remény megvan arra, — fejezte be nyilatkozatát Soltra elvtárs — hogy az elvi tisztázottság és a gyakorlati problémák leküzdése jobb munkák alkotására tesz; képessé az eddig is becsületesen és jószándékkal dolgo­zó képzőművészeket. KuUúrotthont épít Hirics lakossága zeti parasztok szeretete. Oroszlán Imre Villánykövesd, Villány és Vókány dolgozói, fiataljai több mint kél órán keresztül gyönyörködhettek a So­mogy megyei Szülök község német nemzetiségű ku'túrcscportjának mű­sorában. A kultúrcsoport műsorának minden egyes száma megragadó, szép volt Érek és íé.ncszámaik a legnívósob- bak közé Vsrt óznak. A tánc és ének. számok értékét növelte az, hogy szülőföldjük, Szülök község ősrégi népdalait, táncait gyűjtötték egy csokorba. Sajátságos népi kultúrá­it Vass Zoltán és Sebők ^ Károly tevékeny részt J vállal az ormánysági f Hirics ősi hagyományai é nak felkutatásában, t megőrzésében. A 21 Kétórás műsorban mutatta (te művészetét a szulobi butt úr csoport lukkal igyekeztek elmélyíteni ifjú-J éves Vass Zoltán fel- ságunkban a szülőföld, az otthon J dolgozta az „Ormány, izeretetét. Jsági lakodalmast“, to­A kultúrcsoport története rövid. \ vábbá 150 népdalt Alig pár hónap alatt olyan lelkes í Jelenleg doh vezeiók és tagok segítségével, mint# 7;k a falu t5rténeté_ Bérezi István iskolaigazgató. Bérezi J nek megírásán és falu- Ida tanítónő, Ragoncsa Ilona óvó-imúzeuim anyagának nő, Haracsl Énre DISZ titkár az} összegyűjtésén. Az ősi, ország első nemzetiségi kultúrcso- portjai közé küzdötték fel magúikat Rózsahegyi Mátyás népi kultúra tovább­fejlesztéséhez azonban a lehetőségeket ts meg kell teremteni. Ez ve­zette a két tanítót, amikor előadást szer. veztek a község eddig felkutatott történetének ismertetésére. Az elő­adást meghallgatta az egész falu népe. Befe­jezésül Vass Zoltán be­jelentette a népfront, bizottság tervét: a falu kultúrájának megőrzé­sére, továbbfejlesztésé­re kúltúrotthont építe­nek és ehhez Hirics la. kosságának segítségét kérik. Lelkesen hang­zott a válasz: Megad­juk! Fogatok indultak az anyag összehordására és öreg, fiatal részvéte lével megindult az épít., kezes. Van, aki a fa­anyag fel fűrészelését, van, aki több mint har­minc köbméter fa ki» faragását vállalta, van, aki munkája mellett pénzbeni segítséget is ajánlott fel önként. A fal mellmagassá­gig már áll. Közben gyűlik a falumúzeum anyaga: a háricsi teme. tőben árpádkor! sírok­ból hajdíszek, az egywc hiricsi ház padlásáról pedig négyszázéves fa­eke, máshonnan régi szép szőttesek, fafara-* gások kerültek elő.

Next

/
Thumbnails
Contents