Dunántúli Napló, 1954. december (11. évfolyam, 285-310. szám)
1954-12-25 / 306. szám
1934 DECEMBER 25 NXPCÖ Jfjű szívekben élek“ (Ady) EOY PARTIZÁN IMLÉKIZIK in ii. Ha most itt áttörünk, kettéhasad frontjuk, újra egyesíthetjük a spanyol földet. Bakéta röppent fel és mi bele a »ízbe ... Mire a túlpart felől feldur- fogott egy rémült golyószóró már az indulást, amikor beütött a bomba: Misa — ma sem tudom miért — már Az elmúlt vasárnapi számunkban közöltük már Nagy Sándor elvtárs, szombaton átment. Ez egymagában Í Mezőgazdasági Építőipari Vállalat igazgatójának visszaemlékezéseit nem lett volna hiba, de előtte elfe- lírról, hogy miként jutott ki 1938-ban Spanyolországba a Franco ellen csegte^\i^Lnder"is0"^’é^vMt^m küzdő Nemzetközi Brigád Rákosi zászlóaljába. Az alábibakban ismerteti A mitsem sejtő asszony meg elkoty- tpanyolországi harcait és későbbi átszökését a Nagy Honvédő Háború tyantotta magát Adorján őrvezető- Partizánjaihoz. nek, aki futott a parancsnokhoz. A készültség azonnal bevitt Tóth János — Két történetet mondok el har- közben alaposan megfizetett a fasisz- főhadnagy elé..; fáinkból, az ebrói átkelést és a bale- ta légierőknek ... A vallatást nem mondom el — ári fasiszta légierők parancsokanak Úgy történt, hogy egy kisebb köz- tagadtam mindent. Hadbírósággal fe- ílfogatasát. ség szélén az országút közelében ál- nyegetett és minden bizonnyal fejbe I 1938 végére a fasiszták az Ebró lítottuík le géppuskánkat. Alig fűz- is lövetett volna, ha .:. Ha nincs mentén kettévágták Spanyolországot, zük be a töltényszalagot, látjuk ám, kezében a szabadságos levél. De ott Volt egy központi és egy katalán hogy két fasiszta motorkerékpáros volt. Namármost, bizonyítéka is ketont,. közötte eltéphetetlen huzal- hírvivő kíséretében egy személygép- vés volt, meg ha kiderült, hogy egyként feszült a folyómenti ellenséges kocsi tart befelé. Ohó, ebben vala- ségében szökevény van, azonnal visz teszek... Pirkadat előtti sötétség- mi nagyfejű ül! Hagytuk, menjenek szaveszik tőle. Jobbnak látta, ha ién lapultunk a partmenti nádasban el mellettünk, a faluban majd a mi- hallgat... Odarendelt a századtörzs- fíémet Péterrel és hét spanyol elv- eink karjába szaladnak... El is hoz, én meg újra felvettem kapcsolatsai. A Tisza szélességű folyó túl- mentek, hanem a templomnál ész- tómat a partizánokkal, összeszedtem rtján csendesen aludt az ellen- bekaptak, azonnal megfordultak és nyolc-tíz kézigránátot, nyakamba ig,.. Csak éjszaka ^támadhattunk, teljes gázzal röpült kifelé a két hír- akasztottam puskámat, teli a tanszert nem volt légierőnk, a fasisztá- vivő. Megsoroztuk őket, de elszelel- nyát élessel, felültem a század keié .meg nappal elborította az eget. tek, nem úgy a személykocsi. Jön rékpárjára és irány az erdő! A nézúgva kifelé, egyenesen az országút- metek orra előtt tizennegyed magam ra cipelt géppuskánkkal szemben, mai szöktünk át a partizánokhoz... Csikorgó fékkel megtorpant, a sof- Visznek egyenesen a parancsnok- főr géppisztolyhoz nyúlt, dehát ez ságra, a hatalmas erdő egyik partivolt az utolsó mozdulata. Az igazol- zún uralta községében. Zömök, őszes _ _ _ tatásnál kiderült, hogy a halálsápadt ember az egység parancsnoka, a Úg y, csuromvizesen tüzelőállásba vit- olasz repülőtiszt azonos azzal a ía- Szovjetunió Hőse, hallgatott ki. Ami- tíik a Maxiinot és söpörtük vele az sisztával, aki napról-napra parancsot kor említem neki az Ebrót, a Nem- lllásokat, mint a jégeső. Az Ebrón ad repülőinek a gyerekek géppusiká- zetközieket, Madridot, csak jön elő rajvonal gázolt keresztül rajvonal zására. az asztal mögül, kigyulladt ezetm(itán és bár az észbakapott fasiszták A háború a férfiak ügye — aki mel ölel át és mondja, mondja spa- tepeszgránáttal söpörték a^ hullámo- gyerekek ellen harcol, az gazember, nyolul: Salut camarades, camo tat, vörös lett a vize, mégis átkel- És a remegőtérdű fasiszta parancs- asta?! Só'medáljta\ft^nadSpaitzS|f,nő?- n°k0t elkísértÜk a Parancsnokságra. ö is kint harcolt Madridnál> Te- Mesternek, a magyar Rákosi brigád A ^ Sjety melné1’ SaragosánáL A volt nemzet" arcosának is. _ menti erdőkben, a híres pinszki moKivüágosodáskor már a szőlőbe- csarakban. A Ganz hajógyárból hív- gyek oldalában folyt a kézitusa. Két- mk be, mert a spanyol szabadságén rohanunk egy présház felé, cső- harc, a francia in témái ótábor, a fetöltöftt fegyverünk előtt húsz fa- hamburgi téglagyár után itt kötöttem iiszita emeli fel a kezét... Mórok ki. Mondanom sem kell — nem es olaszok... A félvad, spanyol gyár akartam harcolni a hazámat eltipró hatlakók pénzért, bérért, zsoldért ve- németek és a magyar urak háború- tekedtek a szabadságharcosok ellen, jában a szovjet ellen. Kalmkowicsibe lb^rértJ, ' Motozájikor^egy érve kapcsolatot kerestem a parti-'-- * 1 “ zánegységekkel, amelyek javában működtek a megszállt területen is ... Egy hét múlt-e el, kettő-e, nem tudom már. De egy fiatal, szőke te az ellenséges légifölénnyel szem- komsz(>m°lka végre közölte velem — élő magyar hősei, a jugoszláv parti- jen tehetetlenek voltunk A Földkö- az ° révén felvehetem a kapcsolatot zánosztagok magyar harcosai a légii tenger Baleári szigeteiről repü- a Partizánokkal. Könnyen megtehet- sötétebb fasizmus idején mutatták «osztály zúgott repülőosztály után, tem- mert a század°mat a falu má- meg, hogy méltó utódai Kossuth és tauettek bennünket és a köztársasá- fk végére helyezték, míg én kocsis Petőfi fiatalságának, Bem apónak. Sióknak nem volt egy szál légvédel- marattam* Volt ott egyS'kozákefog- TU" Istvannak és Lukács tábornok- •HL agyújuk sem. Visszavonultunk — orvos, Misa. Megegyeztünk vele, — hónap alatt szorítottak csak egy csoport kozákkal együtt mi’ ti- bßsza az általunk négy nap alatt zenegynéhányan ugyancsak átlé- Hiioglalt területről, de szakaszom idő pümk ... Vasárnap délelőttre tűztük akás 1919-beli inflációs német már- tát találtunk zsebeikben — a náci iiadwezetőség a semmitérő, rosszpénz tel dugta ki szemüket. A frontot kettévágtuk volna ugyan, köziek egymásrataláltak, négyezer kilométerre a spanyol földtől, a pripjetyi erdőben, ahol ezután a tizennégy magyar partizán is robbantotta a fasiszta katonavonatokat.: -. ;.. Nincs olyan ország Európában, melynek földjét ne öntözte volna a magyar szabadságharcos vére az elmúlt évtizedekben. A spanyolországi nemzetköziek, a francia maquisar- dok soraiban harcoló magyarok, a belga, holland és dán ellenállás ott nak — a szovjet, a török, a spanyol és a magyar nép közös hősének, akinek sírja ott van valahol a spanyol Huesca alatt.;: SIMON MENYHÉRT SZÜLETÉSE Új magyar film a pécsi filmszínházakban A míg a Kossuth-mozi előcsarnokában a bebocsáttatásra vártam, érdekes párbeszéd ütötte meg a fülemet: — Kár, hogy nem esik a hó! — Bizony eshetne! — Akkor jönne csak igazán a közönség! — Ve a rádió is havat ígért, azt itt van ni, eső esik — Pedig ehhez a filmhez hó kellene! Azután megnyíltak a nézőtérre vezető ajtók, betódultunk es most, hogy láttam a filmet, el kell mondanom utólag a MOKÉP propagandistájának és egyik igen kedves, barátságos jegyszedőnőjének — mert közöttük folyt le az imént idézett párbeszéd, — hogy nem értek velük egyet. Nem! Ennek a filmnek akkor is lesz közönsége, ha nem esik a hó, ennek a filmnek egyáltalában nincs szüksége hóra, szélre (elég, ami benne van), ezt a filmet még akkor is megnézné mindenki, aki kedvelője a szépnek, igaznak, emberinek, ha teszem azt, most, december utóján hirtelen nyári hőséggel árasztaná a Nap a sugarait és egyik napról a másikra kizöldülnének a fák. Hogy miért? Egészen egyszerűen azért, mert ez a havas, szeles, sodrólendületü, nyugodtan írhatjuk: izgalmas film a magyar filmtermés legjavából való. TJ add mondjam itt el, mint egyik néző a sok közül: tetszett ez a Ti film, mert érdekes volt. Tetszett, mert elejétől végéig nem tudtam másra gondolni, mint odaérkezik-e az orvos és a szülésznő időben a hóval minden zárnál, minden lakatnál jobban elreteszelt erdészlakba. Nem egyszer ökölbeszorított kézzel szurkoltam a nehézkesen kapaszkodó bábanéniért, akiről ha nem tudtam volna, hogy Kovács Terus, a Pécsett is szerepelt, ismert és szeretett színésznő, bizony azt hittem volna, hogy hús-vér valódi falusi bábaasszony. Sőt: így is azt hiszem. Tetszett a film, mert megingathatatlanná tette bennem azt az érzést, hogy hóvihar, tűz, jég, átvíz — minden ellen dacolva segítenünk kell embertársainkon. Azt hiszem, minden néző úgy volt vele, hogy bármennyire is jeges marokba fogta szívét a félelem a hóvihar, az úttalan hómezők láttán, mégis vállalta volna a film hősei helyett a szerepet az életben is. Segíteni... Segíteni... Es tetszett a film, mert emberek — nem színművészek, nem kitalált alakok, hanem igazi emberek — mozogtak előttünk. Szirtes Ádám kissé esetlen, nagydarab, halkbeszédfy Simon Istvánja, Mészáros Ági feledhetetlen, zsörtölődő, kedves, szenvedő anyája, Pécsi Sándor Bonta párttitkára és a többiek által életrekeltett emberek — valóban emberek voltak. A párttitkár... Erről külön kellene beszélnünk. Milyen egyszerit ét mégis milyen hiteles ez az ember! És hogyan beszél az emberekkel! Mint igen-igen sok párttitkárunk, ő is tudja, hogy nem parancsolgatással, hanem az agyhoz és a szívhez ható szóval lehet csak — és tegyük hozzá: szabad csak — nagy tettekre képessé tenni az embereket. Meg kell érteniök, mit'miért tesznek — mondja, 'ha nem is szószerint és emellett tudja, és szavak nélkül elmondja, hogy kikhez fordulhatunk baj idején: az orvoshoz, a munkásokhoz, a parasztokhoz: a mi embereinkhez. Azokhoz, akik kínban, örömben, jóban és rosszban velünk élnek. Számítani lehet az emberekre! Számítani lehet az emberekre, ha igaz ügyről van szó. s ahogyan a film Bonta elv társa, a párttitkár tudta, kihez kell f J szólnia, úgy tudták a film írói: Lakos György és Déry Tibor, készítői, rendezői, szereplői, hogy kikhez kell szólniok. Úgy érzem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy szavuk odatalál a címzettekhez. Kezdjük adósság né’kül az új évet! A belvárdgyulai tsz a begyűjtési verseny győztese A november 7-e és megyénk fel-1 belvárdgyulai Győzelem termelőszö- ívfordulóiára in- * vetkezet. Ezért csütörtökön este hét szabadulásának 10. évfordulójára in dított begyűjtési versefiy győztese a A nemzeti összefogás emlékműve / \ minap arra vitt az utam, ahol a kölkedi í* szivattyúház szakítja meg a réteEeFve^" Hő töltés egyenes szalagját. A barázdák hüs aljában hó fehérük, csendes a lombhullatott erdő, emberkéz alkotta etetőhöz irarrüanak a máskor félénk vadak. Nincs hiozgás, legfeljebb egy gyanakvó szarka rúgja magát nehézkesen az ágaiktól. Mozdulatlan a csendes határ, az erdő, alján kanyargó óriási folyam. Csendes surrogással mossa partjait, hullám bukik hullámra, vízimalmot hajt Szekcső fölött, hajót hord hátán a Fekete-tengerig — békés foglalkozása, iparkodása mögött hol az az erő, amely nemrégiben még elnyeléssel fenyegette II1 ócskáig a határt? Mert az augusztusi forróság- han ha felszakad a gát honvédektől és gátőröktől, munkásoktól és exkavátor-emelte földből Ööngölt melle, akkor úszott volna itt minden! berohant volna a folyam a község aljáig, elnyelte volna iszapos torka a Gerecháti tanyákat, vizslaki üzemegységet, túllépett volna az ^szék-mohácsi országúton és a dombsor mögött, ahol egykoron Ali janicsárja, kerülték meg II. Lajos derékhadát — bezúdult volna a Karasica Völgyébe. Omlott volna itt présház és csőszkunyhó. Vertfalú putri és tégla-tanya. Kenyérsütő kemencék. Szigeti szállások Kandától Homorúdig. Negyvenezer hold vetés, kukoricás, gyümölcsös. De nincs beomlott falú épület, iszappal borított föld sehol, ő gerecháti rész felszabdalt rétjén olyan hatalmas erő nyoma látszik csak, amit nemzet, összefogásnak énekelt a hajdani költő, amit bulldózerek, dombokat faragó exkavátorok talpa-helyé- hek ’magyaráz mindenki, aki emlékszik vala- Ihennvire is a forró augusztusra. Ezen a kis, erdő-holtág, rét — nagy víz határolta darabon három hétig őrt áll az egész taagyar nemzet. A riasztó telefonhívásra a messzj Mföíd és Tiszahát pusztáiról túlsúlyos vonatok rohantak át a bajai hídon Pécsnek, Villánynak, Mohácsnak — csattogó kerekeiken hozva a főcsatornát kubikoló tíz és tízezer lóerős gépóriá- tókat... Közönyösről és Kelenföldről, Sztálinváros- ból és Budapestről dömperek tucatja robogott a 8-os út betonján meg nem engedett sebességgel Pécsre, onnan le Mohács—Sátorhely—Gerechát felé. ’ ^ Két- huszonnégy óra alatt a Duna duzzadó IX hátához repült, autózott a Tiszát, Drávát, Murát ellenőrző mérnökök serege. Honvédek, határőrök, rendőrök, pécsi, Zsol- nay-gyári munkások, bányászok, gátőrök, földművesek, soffőrök annyi teherautóval, amennyit még nem látott a környék. 'T ül, Szekcső-szigeten a Vörös Hadsereg mű- szaki egységei. Töltés emelődött földből. , Elérte a Duna. Vasszádpallót vertek a bont oldalába. A víz odébnyomta és fölfakadt a gát mögött. Zsák kell a tetejébe, földdel töltött zsák. És lett zsák negyvenezer — gátat vetett a víznek. Tizenkét külön áramfejlesztő telep világította meg a határig az árvízi őrhelyeket. Ha az a tömérdek olaj, petróleum most hirtelen el- ömlene erre — áradást okozna a rengeteg felhasznált üzemanyag. Zsák, deszka, cement, petróleum, olaj, gép, kenyér, munkabér — nem számít! Gerechátot a felszabadult nemzet védte — megvédte! Tíz-tizenkét millió forint — vagy elnyeli a környéket a víz. A nemzet adott tizenkét milliót. Amit nem. tett meg a századfordulón Ferenc Jóska itt Ge- rechátnál, amitől elzárkózott Horthy és Kállay (akkor még árvízvédelmi koímánybiztos úr) negyvenegyben a Tiszánál — azt a munkások parasztok állama egy huszonnégy óra alatt ideparancsolta, ideteremtette. Nem várakozva, tétovázva, hogy majd, ha a veszély bekövetkezett, vagy elmúlt, hanem mindjárt. Azonnal. A vész első napján hatvanezer mázsa búza árát mentették meg Mohács, Kölked. Kanda, Sáros, Sárhát, Homorúd, Püspökpuszta, Rihá, Élesd. Barátok-méhese, Gerechát, Vizslák, Sátorhely lakosságának egy teljes évi fejadagját... ... Csónak vet; szembe orrát a piszkos színű árral. Odébb csak a tanya teteje meredezik ki a vízből, a csónakban ázott asszony szorítja tes- te-melegéhez kislányát. A ladik orrában egy kisfiú, egy fél, megszegett kenyér. Végében tétova mozdulaté férfi evez. — Uramisten, már most merre?! Emlékeznek még rá?! A Horthy-rendszer árvíz-gyűjtési plakátjára? Mi is gyűjtöttünk, de Horthyék csak gyűjtöttek. A Weisz Maníréd nem küldte el gépeit és traktorait a tiszai gátra, egyetlen villaépítés sem maradt félbe árvízveszély miatt... Ez az ország a saját erejéből, gyűjtés nélkül adott a duna-parti résznek 750 milliót. Mohács-környékének tizenkettőt. De még arra is futotta erejéből, hogy gyűjtsön hozzá. Nem azért, mert nélkülözhetetlennek tartotta a gyűjtés pár millióját, de módot adott minden becsületes embernek, hogy ha már nem kubikolhatott az a hajdúsági földműves, az a dörögj bányász itt Gerechátnál — hát pár forintjával emelje a gátat. És ezért nézem itt lábamnál úgy ezt a töltést, mint a nemzeti összefogás emlékművét. Most már csendes a part, régesrégen elmúlt a veszély. Az exkavátorok azóta tán húsz kilométernyi csatornát is kiástak Tiszalöknél, a dömperek, a teherautók ezernyi fuvart végezlek be azóta. i\Teavvorholdon úi vetés zsendült. Kedvez az idő, jól bokrosodik a búza, a vörhenyeges zöld rozs. A szállásokon, pusztákon, üzemegységekben ma este kigyúlnak a meleg karácsonyi fények. lí ékesség a része az árvíz árnyékában élt környék munkás embereinek, békesség a jóakaratú embereknek, akik Nőgrádból és Vasból, Zalából és a Viharsarokból, Hevesből és Hajdúságból eliöttek ide a nyáron és nem engedték. hoav víz hordin . t az asztalokat p mos- mostani karácsonyfák alól, o. I. órakor ünnepélyes közgyűlés keretében kiosztották a kétezer forintos pénzjutalmat és megkapták a versenyzászlót. Nagy mértékben elősegítették a sikeres begyűjtés műnk,'fát idős Papo Lajos fejőgulyás, Kerics Fábián, ifjú Zakari Jánosné, Bodnár GJuliáné. Henckirágy Sándomé és maga a tsz elnöke, Svekál Ferenc. Jó munkájukat bizonyítja, hogy vágómarhából 238, tejből 132 és a többi állati és mezőgazdasági termékből 100 százalékban eleget tettek ezévi beszolgáltatásuknak. Ugyanakkor megígérték, hogy jövőre is ilyen jól teljesítik mindenből kötelezettségüket és újíból elsők lesznek. Ennek jeléül már érövben elvittek a begyűjtőhelyre 468 kiló sertést. Sok segítséget nyújtott az új begyűjtési rendelet Gyód, Heiesfa és Dinnyeberki községeknek is. Míg Gyód község parasztjai a rendelet meaielenése előtt 28.900 búzakilogrammal voltak adósai államunknak, addig most december 20-ig . mindössze 3300 búzakilogramm hátralékuk van és ezzel elérték, hogy községük tervteljéaítése 99 százalékos. A helesfai dolgozó parasztok begyűjtési eredménye 98 százalék. Nem régen még 24.900 búzakilogrammal tartoztak, e hónap 20-ig már csak 3200 búzakilogramm beszolgáltatási hátralékuk volt vissza. A dinnyeberki gazdák sem akarnak adósak maradni. Ezt a törekvésüket fejezi ki az is, hogy 20.200 búzakilogrammos beadási hátralékukból december 20-án már csak mindössze 1.800 volt vissza. A község tervteljesítése így 99 százalékos. De nem mutatható fel ilyen szép eredmény a pécsi járás Keszü községében, ahol a tanácselnöknő, Ra- goncsa Ferencné akadályozza Tüske Ilona begyűjtési megbízott munkáját és ennek következtében mintegy negyven gazda nem hajlandó idén teljes egészében eleget tenni beszol- i gáltatásának.
